Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-08 / 289. szám

SMECPIVÍBER 8. ntiplo 5 mOsor-szdraíz- mozi A MAGTAB RADIO PCCSI STÚDIÓJÁNAK MB. xn, 8-1, szerdái műsora a 223,S m középhullámon »,30: Szerb-horvát nyelvű műsor. 13,00: Német nyelvű műsor. 33,39: Magyar nyelvű műsor. Munka utáni frissítő. (3,50: Pedagógusok a szülőknek. A szülő és gyermek helyes kapcsolata a felsőtagozatos ta­nulóknál. Szentistványi Gyula igazgató előadása. »,00: Egyveleg Csajkovszkij mű­veiből. »,10: Dél-dunántúli híradó. 19,25: Monori Ferenc magyamótá- kat énekel. 19,M: Sporthíradő. 19,58: Műsorismertetés. 20,00: Műsorzárás, . SZÍNHÁZ Nemzeti Színház: Az anya (es­te 7 órakor) Odry-bérlet. Tájszinház: Balett-est (du fél 4 és este fél 8 órakor) Veszprém. ZENE Liszt-terem: A Nevelők Háza Pécsi Kamarakórusa . és Bánky József hangversenye. ,,B” Kama­rabérlet X. hangverseny (fél 8 órakor). MOZI Park: A szerelem órái (szv. fél 5 fél 7 fél 9). Csak 16 éven fe­lülieknek! Kossuth: Ml, hollandok (de. 10, du. 5. 7, 9). Petőfi: Tilos a szerelem (szv. 4, 6. 8). Kossuth. Híradó: Magyar hír­adó. Az Azovi-tenger, Búcsú a fővárosban. Modem Piroska, XJé buska horgászik. 65/24. sz. vi­lághíredé, Előadások 13 órától 4 óráig folytatólagosan. Zsolnay K. o.: Moszkvai séta (5, 7). Meszes: A törvény balkeze (szv. 6.). Harkány: Riói kaland (szv. szi. 7.) Pécsvárad: Szívfáj­dalmam, Hirosima (szv. 7). Szent- lőrinc: Körhinta (7). Sásd: Az ifjúság édes madara (szv. szi. 7.). Csak 18 éven felülieknek! Senye: Égbolt a sivatag felett (szi. 7.). Mágocs: Bolondos história (szv. 7.). Beremend: Üt a sötét erdőbe (szv. 7.). Bóly: Cherbourg! eser­nyők (szv. szi. 74. A Városi Művelődési Ház Irodalmi Színpadának előadása Dante: ISTENI SZÍNJÁlÉK (Purgatórium) Ez évben ünnepli az embe­riség Dante születéséneit 700. évfordulóját. Ez a 700 év alak­ját nem kisebbítette, csak na­gyobbá tette, és jóllehet Dan­te benne élt a középkor végé­nek- zűrzavaros politikai, tár­sadalmi világában és minden idegszálával és élete változó eseményeivel saját kora éle­tét élte, mégis azok közül va­ló, akinek hatása szétszóródott az időben. Kevés az olyan köl­tő, akinek az európai kultúra olyan sokat köszönhet, mint neki. Ha az európai emberre, az európaj irodalomra gondo­lunk, talán csak Goethe az, aki vele mérhető. Ma is sok mindent rajta keresztül lá­tunk és sok mindent fogalma­zott meg számunkra először és végérvényesen. A modem európai irodalom első nagy alakja, aki megala­kítja a legelső irodalmi nyel­vet, az. olaszt, és egyúttal ő az első modem renaissance em­ber. Ott él a humanizmus kez­detén és a középkor lassú ha­ladásának végén. Sorsa hol 'a magasba emeli, hol leejti. Az általa elviselhetetlenül szere­tett Firenze élére kerül, majd haláláig eszi a száműzetés ke­nyerét. Fény és árnyék, tragi­kus szerelem, izzó szenvedély és sötét kétségbeesés váltogat­ja nála egymást Ez a bonyo­lult. sokrétű ember ezenfelül Ha fék csikordul... MS, a Marx úton és kör­nyékén lakók nap, mint nap rettegésben élünk, nem éri-e közlekedési baleset gyerme­keinket. A rettegés a követ­kezőkből adódik: a Marx út­nak ősszel, télén és tavasszal nincs járható járdája. Az út két oldalán húzódó járda föl­des, az említett évszakokban sáros, járni rajta nem lehet A kocsiút viszont kockakö­ves, tiszta,- s ezért a felnőt­tek is, a gyermekek- is a ko­csi úton közlekednek. A prob­léma viszont az, hogy a Marx út nagyon forgalmas közle­kedési út, s nemcsak a gyer­mekeknek nem tanácsos azon járni, de még a felnőtteknek sem. Nem egyszer halljuk na­ponként megismétlődve csi­korgó fék hangját, s utána szVtkozódást. miért nem a jár­dán közlekedünk, miért az úttesten. Szívesen használ- nálnánk a járdát, ha azon nem süppednénk bokáig a sárban. Kérjük az I.- kerületi tanács segítségét ez ügyben, tegye lehetővé, hogy a Marx úton —’•legalább az egyik oldalon — járdát építsenek, s azon az esős. havas időben is köz­lekedni tudjunk gyermeke­inkkel. A Marx út, ha nem is szorosan, de a városhoz tartozik, nem külterület, kér­jük a tanácsot: ne hanyagol­janak el teljesen bennünket. A járdaépítés — úgy gondol­juk — nemcsak a mi, de a gépkocsivezetők részéről is jogos igényként merül fél A Marx út és környékének lakói nevében Takács Jánosné Marx út 67/1. sz. óriási költő is. Hihetetlen for­magazdagság, óriási konstruk­ciós érzék, a kor szinte teljes enciklopédikus műveltsége, a részletek rajzának kimeríthe­tetlen bősége, gazdag és még­is egyszerű nyelv jellemzi. Közel 700 éve él hatása az irodalomban és ennek a bo­nyolult egyéniségnek, a mo­dern ember előfutárának be­mutatása, a mai olvasóhoz em­berközelségbe hozása nagy és méltó feladat. Hatalmas mun­kára vállalkozott a Városi Mű­velődési Ház Irodalmi Színpa­da, amikor legnagyobb művé­nek, az Isteni Színjátéknak középső részét, a Purgatóriu- mot teljes egészében bemutat­ta. Végeredményben évszáza­dok választanak el bennünket ettől a kortól és ennek a nagy. epikus alkotásnak színpadon való bemutatása, mozgalmas­sá tétele egyike a legnagyobb vállalkozásoknak. Bécsy Tamásék színpadának eddig talán a legnehezebb és bizonyos szempontból a leg­jobb vállalkozása volt ez. Min­den tekintetben sikeres est volt. Két veszélye is volt pe­dig, az egyik az, hogy ennek a közel kétórás műnek a be­mutatása unalmassá, a másik, hogy a sokszor nehezen érthe­tő, bonyolult utalások és ösz- szefüggések révén zavarossá válik. Mindkét csapdát sikerrel el­kerülték és ezt elsősorban az a szerencsés ötletük okozta, hogy két Dantet szerepeltet­tek. Az egyik maga az író, a másik pedig az a Dante, akit a műben az alvilági bolyon­gás során Vergilius vezet. Az egyik Dante a költő gondola­tait, reflexióit mondja el, a másik pedig a Színjátékban tevékenyen részt vesz, akivel minden történik. Ezzel lehető­vé vált a különféle félreérté­sek elkerülése. Ami a szereplőket, illetve a versmondókat illeti, tulajdon­képpen hármuk vállalkozásán áll, vagy bukik az egész. Dan­te, az író, Krassó László ala­kításában bár kissé egysíkú, de mégis megnyugtató volt. Tagolt, értelmes, ha nem is eléggé árnyalt. Hármuk közül a legnagyobb meglepetés Rákosi Lajos Ver- giliusa. Szerepe is a leghálá- sabb, hisz míg Dante, az író csak kommentál, míg Dante az alvilágban csak kérdez, ad­dig Vergilius magyaráz, bemu­tat, afféle narrátor szerepe van. Ezt Rákosi Lajos mély, tiszta orgánumával, rendkívül átérzett intelligens vérsmon- dásában maradéktalanul ol­dotta meg. Bagossy László lényegesen hálátlanabb szerepével csak néha tudott megbirkózni. Sok­szor hallottuk már kiforrott, jó versmondóként, Dante azon­ban meghaladta erejét Szerencsés volt az is, hogy a bevezetőt dr. Kardos Tibor professzor a közismert Dante- kutató tartotta. Előadása nyo­mán a mű később bemutatott, nehezen érthető részletei is megvilágosodtak. Szőllősy Kálmán A Moziüzemi Vállalat jelenti: Bűnügyi film világhírű művészekkel Nagysikerű élet- és útirajzfilm, a cannes-i Jeszfivál díjnyertes filmje a hét műsorán A 9-től 15-ig tartó műsor­héten 2 új és egy felújított film kerül műsorra a pécs: premier filmszínházakban — A nyugati filmvilágban mind népszerűbbek a bűn­ügyi szatírák, melyek téma ja nem Ijesztgeti, hanem meg­nevetteti a nézőt. Ilyen film a színes, szélesvásznú Fan- tomas is. Jean Marais kettős szerepet játszik a francia— olasz produkcióban készült filmben: Fantomast és az őt leleplező újságírót. Jean Marais nagy artista- bravúrokkal: felhőkarcolók párkányán, óriásdarú vas- kampóján helikopter kötél­hágcsóján, dublőz nélkül vég­zi nyaktörő mutatványait. Mellette Louis de Funes cseüik-botlik ellenállhatat­lan humorral. Kettőjük já­tékát kiegészíti Mylene De- mongeot bájos alakítása. Az előrelátható nagy si­kerre való tekintettel a fil­met 9-től 15-ig a Park és Petőfi. 16-tól 22-ig a Kossuth mozi is játssza. Az „Akasztottak erdeje” c. romén film sok szálon futó cselekménye az első világ­háború éveiben, az osztrák— magyar fronton játszódik. Románok, magyarok, csehek, osztrákok harcolnak és pusz­tulnak egymás mellett és — a front két oldalán — egy­mással szemben — a monar­chiáért. Ez a nagylélegzetű, gazdag kiállítású román film, mely az idei cannes-i fesz- tiválos méltán nyerte el „a legjobb rendezés” díját, a román filmművészetnek az utóbbi években készült leg­jelentősebb alkotása. Rendetlen a színház környéke Messziről a színházépület nagyon szép, hiszen megfia­talították, újjávarázsolták. Közelebbről azonban furcsa kép fogad bennünket. Gerendával kitámasztott falat, faltörme­léket, limlomot látunk mindkét oldalon, nem beszélve a vakolat nélkül maradit keleti és nyugati oldalfalakról. A színház környékén már évek óta nincs rend, de ami most van, az már botrányos. Nem hinném, hogy van az ország­ban még egy színház, melynek környéke ilyen csúf volna, Azt hiszem nagyon üdvös volna, ha a városi tanács ille­tékesei körüljárnák az épületet és intézkednének. Erre nem­csak esztétikai, idegenforgalmi szempontból volna szükség, hanem azért is, mert. esténként a sötétben hovatovább élet- veszélyes lesz arra járni. Dr. Benedek Ferenc „Az óceán vándora” c. szovjet film a bér as évében — 1948-ban — a­zánkban is nagy sikert ha­tott. Mikluho Maklaj — a nagy tudós és utazó — <a- landjai elvezetik a nézőt a világ szinte valamennyi eg­zotikus helyére: Űj Guineá­ba, Hongkongba. Sidneybe. a pápuák földjére. A film meg­tekintését az útirajz- és ka- landfilm kedvelők mellett, különösen ajánljuk az álta­lános iskolák felső tagozatos, és a középiskolai tanulók ré­szére. Filmszínházainkban e hé­ten is számos külön műsor kerül bemutatásra: A Kossuth mozi délelőtti műsora 9, 10, 11 és 13-án: Fantomas, 14—15-én: Az óceán vándora. Kívánság sorozat a Kos­suth moziban: 12-én — va­sárnap — du. 1/2 3 órakor: A hazudós Billy, 13-án —- hétfőn — este 9 órakor: Vá­lás olasz módra. Boly: 10-én vegyes sorozat: Szép Lurette, 13-án mese­műsor, Hosszúhetény: 12-én ifjúsági sorozat: Kétéltű em­ber, Nagy harsány: 13-án ve­gyes sorozat Katonazene, Meszes K. O.: 12-én törté­nelmi sorozat: Julius Cae­sar, Pécsvárad: 13-án vígjá­ték sorozat: Mici néni két élete, Sellye: 10-én magyar sorozat: Díszelőadás, Sziget­vár: 13-án modem sorozat: Előzés, Villány: 10-én vegyes sorozat: Szörnyetegek. A Vándormozi a Szélvihar c. jugoszláv—olasz színes, szélesvásznú filmet vetíti 9- én Nagyárpádon. 10-én Su- monyban, 13-án Lippón, 14- én Hobolban. Csütörtöktől megváltozik a j három premier mozi pénz­tárnyitása. Pénztárnyitás elő­adás kezdés előtt 3 órával: a Petőfi mozi 1 órakor, a Park mozi 1/2 2 órakor, a Kossuth mozi pénztára 2 órakor nyit. (x) — A mai Iparművészet problé­mái címmel tart előadást dr. Ko- cogh Ákos művészettörténés- de­cember 13-án. hétfőn este 7 ra- kor Péss város Doktor Sé dór Művelődési Házában (Déryné u. 18.) a ..Kdrtárs művészetek"- cí­mű sorozat keretében. Ki 5-5- műsor: Ének a vasról, Az - poétája, Földből és tűzből, A szépség modem varázslói c. kis- filmek. Fiatalasszony sírva lépett a tanácselnök szobájába. — Megvert az uram, az a.., nem is tudom minek nevezzem — mondta és zsebkendőjével a szemét tö- rölgette. — Most már biz­tos el is hagy... — tette hozzá szipogva. A tanácselnök a fejét csó­válta, aztán hellyel kínál­ta a panaszkodó asszony­kát. Ismerte ő "a helyzetet, időnként összecsörren a tá­nyér a fiatal 'házaspárnál, de nem vészes a dolog. — Most mit tegyek, mit tanácsol? Az elnöknek volt már gya­korlata a békítésben, nem először csomózott össze né­hány vékonyuló. házassági „köteléket”. Amikor el­mondotta a „haditervét”, a fiatalasszonynak is mosoly bujkált a szája szögletén. „Tehát elmész lelkem a fod­rászhoz, szépen kibodorítod a hajadat, aztán felveszed a ringó, szoknyádat és amikor az urad estefelé jön haza a munkából,' elibe sétálsz és nem árt, ha egy kicsit riszálod is magad. Hibás vagy te is a veszekedésért, valamit helyre kell hoznod belőle...” Így is történt. Komor arccal jött hazafelé a férj, a feleség meg szem­be vele frufruba csavart hajjal, meg-meglibbenő szoknyával. Véletlenül a ta­nácselnöknek is arrafelé vitt az útja .:. A távolból látta, hogyan torpan meg a férj, amikor megpillan­totta feleségét. A történtek után — már ő is bánta — nem ilyen fogadtatásra volt elkészülve. A „felek” egy­más mellé értek, lassították lépteiket, aztán megálltak szemben egymással. Az el­nök csak annyit látott, hogy elnevették magukat, aztán a férj derékon kapta a „panaszost” és akkora csó­kot cuppantott az arcára, hogy áthallatszott a túlsó járdáig. A házaspár haza­felé szaporázta lépteit, az elnök meg huncut mosoly- lyal az arcán belépett a kocsmába egy pohár sörre... A „békeblróval”, Szolnoki Mariánnal, Felsőszentmár- ton tanácselnökével beszél­getek. Két ' méter körüli, vállas, erős férfi. Ebben a községben született még a dédapja is. „Ja szám tike” — mondja, azaz tősgyöke­res felsős zen t márton i. Is­meri, mondhatnám „pertu­ban van” a délszláv lakta község . összes lakójával. 1951 óta — rövid ideig tar­tó megszakítással — dol­gozik a község tanácsában, viseli az elnöki tisztséget. Felkeresik örömet, bánatot megosztani... — A szegények között is a legszegényebb volt ez a község húsz évvel ezelőtt — mondja. — Vasmarká­„JA SZÁM TIKÉ...« val ölelte körül a nagybir­tok a falut. Egy hold föld jutott egy családnak — ez sem mindenkinek. Akinek 10 hold földje volt — ösz- szesen talán ha tízen vol­tak — már megsüvegelt, módos gazdának számított. Ebben a faluban mindig volt fölös munkaerő, öt­száz, hatszáz summás, ku­bikos járta a szomszéd fal­vakat. Felsőszentmártoniak dolgoztak Almamelléken, Lukafán, Beremenden, Kál- máncsán ... Spárgát hur­koltak a zsák négy sar­kára, benne a sovány ele­mózsia és indultak. Indul­tak a 7 kilométerre lévő drávafoki állomás felé, egy­más nyomában dagasztva a sarat. — Apám cseléd volt, ki­lenc testvérem várta a fa­latot, mentem én is — mondja. — Nem volt itt a faluban még országút sem, csak a tengelyig érő sár... Ha beköszöntött ősszel az esős idő, sárba ragadt itt az élet, tetszhalottként ve­getált a falu kétezer lakója. Amikor az autóval meg­álltam a tanácsháza előtt, kissé viszolyogva indultam az épületbe, arra gondol­tam, hogy miféle fejlődés­ről is adhatok majd szá­mot ebből a községből. — Hol áll az autó? — kérdezte a tanácselnök. — Itt a ház előtt, — mu­tattam ki az ablakon. — Tehát az országúton — mondta az elnök és érez­tem az „országúton” szó hangsúlyát. „Az országút” mindig refrénként tér vissza a be­szélgetés során. Kikerülni a sárból, szilárd talajt érez­ni a láb alatt — nemcsak szimbolikus értelemben be­széltek erről régen a falu­ban. — Építsünk utat Marián! — mondták neki, amikor tanácselnökül választották. — Építettünk. Nincs már a községnek kövezetlen ut­cája — mondja. összefogott a lakosság, — mint a község életében még sohasem. — Azt mondta a megyei tanács elnöke csütörtökön — emlékezik —: „Én ide­hozatnám az úthengert hét­főre, de minek, még az alapja sem kész az útnak. „Hozassa csak. hétfőn dol­gozhat a henger” — mond­tam. Hitetlenkedve csóvál­ta a fejét a mr • e’^ök. „Rendben van, de ha a hen­gernek állni kell, napi 100 forintot vonok le a fizeté­séből — tette hozzá tréfá­san.’’ S ha dolgozhat? — kérdezte Szolnoki Marián. „Akkor áldomást fizetek.” Százával fogták meg a lapátot, az ásót, indultak a szekerek a kőért, homokért. Hétfőn elkészültek az út- tükörrel. A megyei tanács­elnök nem akart hinni a hírnek, kiment a helyszín­re. Állnia kellett, állta is a szavát. Az útkészítés eggyé ko­vácsolta a falut előiskola- ként a tsz szervezéséhez. Statisztikát mutat arról, ho­gyan nőtt a munkaegység értéke: 1960-ban 16, 61-ben 22, 62-ben 27. 63-ban 31, 64-ben 33 forintot fizettek. A nagy árvízi kár és jég­verés ellenére az idén is 30 forint körül lesz a mun­kaegység. Hajtatóházat épí­tettek: januárban retket, salátát akarnak piacra dob­ni. A „sárbaragadt” község­ben 1961 óta 51 űj ház épült, 27 építés alatt áll, illetve engedélyt kértek az építésére. A hajdani egy- tanítós szegényfaluban ma 10 tanító plántálja a tu­dást. Bevezették a villanyt. A községben 144 rádió van, 25 ház tetején tv-antenna magasodik, a motorkerék­párok száma 105, s már 3 autó is van. — A fóldművesszövetke­zet tavaly bűtorkiállítást rendezett a községben — mondja a tanácselnök. — Az egész kiállítást megvet­ték 130 000 forint értékben. A takarékba közel 2 millió forint a betét... A délszlávlakta Felsö- szentmártonban már csak az idősebbek emlékezetében él a kenderből készült házi­szőttes „debejás” nadrág. Ez volta népviselet. Ha megázott, megnyúlott, időn­ként ollóval kellett a hosz- szából levágni... Nincs nagy határa a köz­ségnek, a föld ma is ke­vés. De van lehetőség más­sal „pótolni a földet”; az öntözéses kertészet sok munkaerőt igényel. — A falu dolgos népé­nek az érdeme az elér! eredmény — mondja, ami­kor kikísér. — Szép szóval, megértéssel kell velük be­szélni, akkor nincs hiba. Fiatalasszony vezet egy hat év körüli kisfiút a jár­dán. — Szervusz Marién bácsi — köszön az emberke ne­vetve, de már csattan is a „felségsértő” fenekén a mama tenyere: ,.Mi az, hogy szervusz, haszontalan kölv- ke” — szidja az anyja és közben bocsánatkérőén vis?- szamosolyog az elnökre. Ja kérem, ha valaki ,.ja szám tike” __ ' G aray Ferenc I

Next

/
Oldalképek
Tartalom