Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-08 / 289. szám

1965. DECEMBER 8. napló 3 Év végi számvetést Ml valósult meg az újítási feladattervből? Tíz újítókor — 400 rendszeres újító — Megoldották a gépesített csilletovábbítást — Bővíteni kellene az újitóműhelyeket A számok önmagukban is sokat mondanak: a Mecseki Szénbányászati Tröszt üzemei­ben a múlt esztendő első fél­évében 332 újítást adtak be, idén ugyanebben az időszak­ban 449-et. Tavaly 131 újítást vezettek be, idén 141-et, ugyan akkor 49-ről 198-ra nőtt a kí­sérletre elfogadott újítások száma. Az újítások eredmé­nyeképpen a múlt esztendő el­ső felében több mint 7 millió forintot takarítottak meg, ami az idei esztendőben közel 10 millióra emelkedett. A gazda­ságossági mutatók természete-? sen még nem véglegesek, a mérések és kísérletek még folynak, az azonban máris bi­zonyos: az idei esztendő mind a beadott, mind az elfogadott, újítások számát nézve sikere­sebb a tavalyinál, ami nyil­ván a megtakarítás végössze­gében is kifejezésre jut majd. Megerősödtek az ójítókörök A széntröszt újítási csoport­ja minden gazdasági év elején újítási feladattervet jelentet meg. A feladatterv célja: rész­letesen és közérthetően ismer­tetni a megoldásra váró mű­szaki problémákat, s ezzel irá­nyítani, tudatossá tenni az újítók egyébként legtöbbször ösztönös tevékenységét. Az Idei feladatterv, üzemenként; részletezésben, összesen 119 megoldásra váró feladatot je­lölt meg. Ezekre ez idáig mint egy 80 megoldási javaslat ér kezett. Mivel magyarázható a múlt évihez viszonyított jelentős fejlődés? Csóti József, a tröszt, újítási csoportjának vezetője, egyetlen mondatban adja meg a választ: megerősödtek az üzemi újítókörök. Az első újítókörók 1953 tá­ján jöttek létre a Pécsi Szén- bányászati Tröszt területén. Spontán kezdeményezések vol­tak. Tröszti szinten az 1960- as években határozták el az újítókörök létrehozását. A cél kettős volt: továbbképzési le­hetőséget biztosítani az újítók részére — elsősorban a rajz­készség növelésére volt szük­ség —, s ugyanakkor rendsze­ressé tenni a feladatok ismer­tetését. A tröszt pécsi és komlói üzemeiben jelenleg 10 újítókör dolgozik — s a tagok száma meghaladja a 400-at. Az idei újítási feladattervet 28 újító­köri tanácskozáson vitatták meg, s a helyi adottságok és megoldásra váró műszaki prob lémák figyelembevételével üzemi feladattervéket készí­tettek. Ezekben a tervekben a megoldásra váró feladatok mellett már a kivitelezésre vállalkozó újító neve is szere­pelt. A nagyobb üzemekben — például István-aknán —. az egységes üzemi újítókörön be­lül üzemrészenként újítócso­portok alakultak, melyek tag­jai a csoport legképzettebb, legmagasabb végzettséggel ren delkező tagjának vezetésével rendszeres továbbképzésen vesznek részt. G?or$?tifo, bizton?ágosabb IH-rablás Az újítókörök irányító te­vékenységének eredményekép­pen született meg többek kö­zött Reider József pécsbányai lakatos újítása, mely gyorsab­bá és biztonságosabbá teszi a TH-gyűrűk visszamentését. A TH-gyűrűk rablási sebességé- I nek meggyorsítását a tröszt újítási feladatterve az egyik legfontosabb problémaként je­lölte meg. s eredményes meg­oldás esetén az újítási díj mellé 2000 forint pályadíjat 'is kitűzött. A TF-gyűrűk rablását a les ’ e’yen kézzel végezték Egy műszak alatt három em­ber 2 gyűrűt tudott vissza­menteni. A munka meggyor­sítása érdekében gyári készü­lékeket is rendszeresítettek, ezek azonban kis súlyuk és gyors rongálódásuk következ­tében nem váltak be. Reider József a feladatterv kiírása alapján egy pályakocsira sze­relhető, hidraulikus üzemű készüléket szerkesztett. A pá­lyakocsi lehetővé teszi, hogy a berendezés viszonylag súlyos, ugyanakkor azonban könnyen mozgatható legyen, a hidrau­likus dugattyú pedig szinte korlátlan húzóerőt képes kifej teni. Az új rabló-készülékkel két ember hat TH-gyűrűtmen tett vissza egy műszak alatt. Az első változat dugattyúit a húzás után kézzel kellett alap állásba helyezni. Reider Jó­zsef az újítás továbbfejleszté­seként ezt is gépesítette. A prototípust most gyártja az István aknai újítóműhely, rendszeresítése után elérhető lesz, hogy két ember 8 gyűrűt mentsen vissza egy műszak alatt Gépesített csillelovábíiítás A nagy teljesítményű, kon­centrált munkahelyek terme­lésének elszállítása vagonet- tekben történik, melyek töl­tése 100 százalékig gépesített. A gyors szállítás akadályozta azonban, hogy a töltőberen­dezés alatt a csillemozgatás kézi erővel történt. így lehe­tetlen volt a töltőapparátus kapacitásának teljes kihasz­nálása. Az újítási feladatterv egyik legsürgősebb feladatként jelölte meg a gépesített csil­letovábbítás megoldását, s 1000 forint külön-díjat írt ki. A feladatot Lőczi Sándor ol­dotta meg. Két dugattyús, sű­rített levegős továbbító be­rendezést szerkesztett, mely a töltő alá állított csillesort együtt mozgatja, olyan sebes­séggel, hogy míg a csille át­halad a töltő alatt, éppen megtelik. Az előkalkulációk szerint az újítás 600 ezer fo­rint megtakarítását eredmé­nyezi. Szűk kapacitás anyagi gondok Az újítómozgalom fejlődését nagymértékben segítették az István-aknán és Komlón léte­sített újítóműhelyék. Az újí­tók legnagyobb gondja volt eddig a prototípus elkészítése. Gondjuk némileg csökkent ugyan, a két műhely évente több száz újítás kivitelezését végzi el, az igények azonban jóval nagyobbak a lehetősé­geknél. Nehezíti a helyzetet, hogy az újítóműhelyek dolgo­zóinak bérezése nincs megold­va. A műhelyekben — a mun kák speciális jellegénél fog­va —, a legjobb szakembere­ket kellene alkalmazni, ezek az emberek azonban inkább másutt kérnek munkát, mert az újítóműhelyben dolgozók kevesebbet keresnek más munkahelyek dolgozóinál. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy még a túlórázásból eredő jö­vedelemtöbblettől is elesnék. A széntröszt újítási csoport­ja már készíti a jövő évi fel­adattervet. Az idei számvetés pozitívnak mondható. Az elő­kalkuláció szerint az évi meg­takarítás valószínű eléri a 15 milliót. Ez elsősorban az újí­tókörökkel való lelkiismeretes foglalkozás, s azok rendszeres segítésének eredménye. A jö­vő évi továbblépés — az idei tapasztalatok alapján —. nagy mértékben az újítéműhelyeken múlik majd. Békés Sándor A munkaügyi viták fórumai Interjú: dr. Rudolf Lóránttal Ismeretes, hogy a válla­lati, illetve területi egyeztető bizottságokat még az év ele­jén munkaügyi döntőbizottsá­gok váltották fel az 1964. évi 29. Tvr-nek megfelelően. A munkaügyi viták új elintézési fórumai részben megválto­zott hatáskörrel rendelkeznek és elvitathatatlanul maga­sabb szakmai színvonalon állnak, mint „elődeik”. A törvényi változtatásokról ál­talában, valamint az új sza­bályozás jellemzőiről beszél­getünk dr. Rudolf Lóránttal, a pécsi állam- és jogtudomá­nyi kar I. számú polgári jogi tanszékének professzorával. I — Hogyan fogadják a szak­emberek egy-egy jogszabály megváltoztatását? Ez az elő­ző rendezés hiányosságait igazolja? — A gazdasági-társadalmi viszonyok állandó változás­ban, fejlődésben vannak. Egé­szen természetes tehát, hogy változnia kell az őket szabá­lyozó tárgyi jognak is. Ez a körülmény teszi egyébként érthetővé, hogy munkajo­gunkban viszonylag sok mó­dosítás történt, és — miként a tavaszi pécsi jogásznapo­kon az igazságügyminiszter bejelentette — a közeljövő­ben újabb átfogó kódex-vál­tozás várható. Ettől függetle­nül törekednünk kell arra, hogy a jogszabályváltoztatá­sokat, módosításokat minél szűkebb körre korlátozzuk, ez ugyanis annak a bizonyítéka, hogy helyesen ismertük fel Fröccsöntő gépet helyeztek üzembe a pécsi Fémipari Vállalat műanyag részlegében. Az eddig préseléssel gyártott műanyag- cikkek mellett újabb típusokkal bővül a vállalat termékeinek listá­ja. a gazdasági-társadalmi vi­szonyok említett változásait, és helyesen érvényesítettük e felismerést az újonnan meg­alkotott jogszabályban. A szóban forgó jogi szabályo­zás lényegét csak úgy tud­juk felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy a munkaügyi viták népi demokráciánkban — szemben a kapitalista sza­bályozással — valamennyi, a munkafeltételek tekintetében fennálló véleménykülönbsé­get magukba foglalják. — Mi indokolta azt. hogy az egyeztető bizottságokat munkaügyi döntőbizottságok­kal váltsák fel? — Fontos szerep hárult a munkaügyi döntőbizottságok­ra a bíróságok tehermentesí­tésében. Az új szabályozás szerint ugyanis „Minden munkaügyi vitában — a ma­gasabb vezető állású dolgo­zók vitáinak kivételével — elsősorban a munkaügyi dön- tőbizotstág jár el.”, és a jog­orvoslati fórum — néhány nevesített eset kivételével — a területi munkaügyi döntő- bizottság. Ezzel az egész el­járás egyszerűsödött. Hogy idáig eljussunk, következetes munkával emelni kellett a szakmai színvonalat. A Tvr növelte a vitát eldöntő szerv szerepét, fokozta a szakszer­vezet feladatkörét és felelős­ségét, nem utolsó sorban egy­ségesítette a határidőket. — Miben áll a határidők egységesítése? — Az Mt. V. 236. § («be­kezdése szerint: „A panaszt a) munkaköri besorolás, ille­tőleg a munkabér megvál­toztatására vonatkozó értesí­tés, b) áthelyezés, c) a mun­kaviszony megszűnése, d) kártérítésre (megtérítésre) kö­telezés és e) a fegyelmi ha­tározat ellen a kézbesítést kö­vető tizenöt napon belül kell előterjeszteni.” Ez a rendel­kezés nagy előrehaladást je­lent. — A vállalati egyeztető oi- zottsáffoknak négy -agja volt. A munkaügyi döntő­bizottságnak három. Miért csökkentették a tagok szá­mát? — Hogy ezzel kiküszöböl­jék a korábban gyakran elő­forduló szavazategyenlőséget. Nem egy vállalati egyezető bizottság ilyen módon oújt ki a „kellemetlen’’ döntés alól. Nem beszélve arról, hogy az elnök személye is sűrűn változott, hol a szak- szervezet, hol pedig a válla­lat kiküldötte töltötte be ezt a tisztet. A munkaügyi dön­tőbizottság elnökét — a szak- szervezeti bizottság és a vál­lalat igazgatójának javaslata alapján — a területi munka­ügyi döntőbizottság elnöke bízza meg állandó jelleggel, az ügyintézés szabályosságá­nak biztosítására. — És még valami. Az új jogszabály már megalkotásá­nak módjában is minőségileg különbözik a korábbiaktól. A Munkaügyi Minisztérium a nyilvános népi vita módsze­rét alkalmazta, teret nyitva ezáltal az alulról jövő helyes kezdeményezésnek és az elő­zetes tudományos állásfogla­lásoknak. — Észrevételeim, vélemé­nyem nem érintik azt az egyre általánosabbá váló és jól megalapozott tételt, amelyet az üzemgazdászok, il­letve a szervezők állítottak fel — mondotta befejezésül Rudolf professzor —, hogy tudniillik egy-egy újabb el­járás, szisztéma-folyamat he­lyességének megítéléséhez két év kell, mivel az új eljárás­ban bizonyos begyakorlottsági fokot is el kell érnünk a végleges döntés előtt. Kéri Barmában vendégszerepei a hercegszántói délszláv kultúrcsonort Báos megyei Hercegszántó délszláv kultúrcsoportja de­cember 10-től 18-ig me­gyénkben vendégszerepel. December 10-én Monyoródon, 11-én Olaszon, 12-én Mohá­cson, 13-án Drávasztérán, 14- én Felsőszentmártonban, 15- én Drávakeresztúron és 16- án Szalántán lép fel este 7 órai kezdettel. A kultúr­csoportot fellépésének nap­jain — Monyoród és Mohács kivételével — Ognyenovics Milán elvtárs. a Magyarorszá­gi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, me­gyénk országgyűlési kéovi- selője, a községi tanács -oü- letében délután 4 órától 6 órá­ig fogadó órákat tart. EFS5Í A FŐMÉRNÖK — Amikor az egyetemről kikerültem, én is azt hittem, mindent tudok. Aztán a la­boratóriumban — nálunk min den fiatal ott kezdi — hama­rosan rájöttem, mennyire a kezdet kezdetén vagyok. De a legnehezebb problé­mákat mégsem a technológia jelentette Háda Sándornak, a Pécsi Gázmű főmérnökének. A gyártási folyamatok bonyo­lultsága a vegyészmérnök szá­mára nem okoz különösebb nehézséget, meghatározott tör­vények alapján érik koksszá a szén, képződik a gáz, csapód­nak le a melléktermékek. En­nél a folyamatnál bonyolul­tabb az ember. Az is, alki a lombik mellett áll, az is, aki „poklot-nyergel” az 1000—1200 fokos gázkemence talapzatán. — Szót érteni az emberek­kel, — ez volt a legnehezebb s ezt nem tanítják sehol. Pe­dig ebből a tantárgyból az élet minden percében vizs­gázni kell. Vagy tud, vagy el­bukik az ember. A vegyipar hazánk legroha­mosabban fejlődő iparága. Itt minden nap hoz valami újat, megállni, megpihenni szinte sosem lehet. S ez a lüktető tempó a nagy országos vegy­ipari létesítményeiktől oly tá­vol eső üzemben is, mint a Pécsi Gázmű, magával ragad­ja az embert. — Vegyészmérnökként jöt­tem ide, s egy napon azt a feladatot "kaptam, szervezzem meg a generátor üzem rekon­strukcióját. Üzemviteli, gé­pészeti problémák megoldása előtt álltam. Voltaik kolle­gáim, akik kimondottan ezzel foglalkoztak, de én is tudni akartam, hogy mit miért és hogyan csinálunk. Beiratkoz­tam a műszerész-mérnöki to­vábbképzőre. Ekkor már a gyár automatizálásának gon­dolatával is foglalkoztunk. En­nek lényege a nehéz fizikai munka megszüntetése, korsze­rű berendezések üzembehelye- zése, korszerű műszerek fel­szerelése volt. Olyan műsze­rek beszerzésén törtük a fe­jünket, amelyek nemcsak re­gisztrálnak, hanem bele is avatkoznak a termelési folya­matba. Jelenleg az ország gáztermelő üzemei közül a Iegkorszerűbb ekkel dolgozunk. Ebben a munkában talán az volt a legnagyszerűbb, hogy a termelést végző munkások megértették, miről van szó és : egítettók a munkánkat. A generátor üzem rekon­strukcióját követte a kemen­cék átépítése. Közben a Koksz művek és a Gázértékesítő egyesült, s a két üzem minit Pécsi Gázmű a városi tanács felügyelete alá került. Háda Sándor pedig levelet kapott: „Értesítem, hogy a mai nap­pal főrnémökhelyettesi teen­dők ellátásával bízom meg.. Néhány hónap múlva pedig termelési főmérnök lett. Cseng a telefon. Most ép­pen azért keresik, mert a Hőerőmű hőkorlátozást je­lentett be. — Értesítették a Bőrgyárat, a Húsipari Vállalatot? Aztán ő tárcsáz. — Tudtok a hőkorlátozás- ról? Működnek a riasztó csen­gők? Rendben van, intézked­jetek a benzinbontőnál... Nyílik az ajtó. Munkaügyi kérdésekben keresik ... Egy fiatal egyetemista pedig egy kísérlethez kéri segítségét. Írásbeli intézkedéseket írat­nak alá vele. Technikusok jönnek jelenteni mennyi me­tán érkezett a bányától, majd az OT munkatársa jelenti jö­vetelét. Egy lélegzetvételnyi szünetben reménykedünk, hogy a kísérleti benzinbontó épí­tésével folytathassuk a beszél­getést. Bereczíki Istvánnal, a Gáz­mű igazgatójával Párizsban voltak, hogy az ottani benzin­bontó működését tanulmá­nyozzák. Megismerkedtek a berendezésekkel, a gyártás- technológiával, s azzal a re­ménnyel térték haza, hogy most már felkészülhetnek a nagy benzinbontó építésére. Ekkor kapták a feladatot: a növekvő igények kielégítésére már most lássanak hozzá egy ideiglenes benzin bontó elké­szítéséhez. — Hellényi Miksa és Far­kas Endre kezéből valósággal úgy kapkodtuk ki a terveket. Egyik rész alig készült el, már kértük a másikat. Deák Bertalant szinte „élni” se hagytuk, mert az ő tapaszta­latára, szakmai segítségére igen nagy szükségünk volt Minden reggel hatkor már megbeszélést tartottunk. Ér­tékeltük az előző napi mun­kát. Megvitattuk, melyik anyag beszerzése a legfonto­sabb, melyik rész elkészítése a legsürgősebb, s ki miben intézkedjen. Rengeteg hegesz­tési munkára volt szükség. El­fogyott az oxigén. Egy nyug­díjas dolgozónkon keresztül közvetlenül az Oxigéngyártól kaptunk palackokat. Robba­násbiztos telefonok beszerzé­sében a Posta segített. De se­gítségünkre volt a városi ta­nács ipari osztálya, a Kőolaj­ipari Tröszt Gázipari Főosz­tálya is. Borza Endre és Sza­bó Gyula technikus kollégám­mal Szegeden voltunk a be­rendezés kezelését megtanul­ni. Igazgatónk volt a „pénz­ügyek minisztere”. Figyelmet, alapos körültekintést igénylő munka volt ez. Ebben az időben alig látta a családja, noha a gyár tő­szomszédságában lakik. De ott huszonnégyóráztak a aépek mellett a technikusok is. S napjainkban már sikere­sen próbaüzemei az ideiglenes benzinbontó. Három bontó készülék naponta 36 000 köb­méter gázt készít benzinből; A város napi igénye jelenleg 106 ezer köbméter. Öt év múlva pedig majdnem 300 000 köbméter gázt kell adniuk egy-egv ..csendes” tiétközna- r’on. Addigra készen lesz a nagy benzinbontó is. (Csépányi) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom