Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-30 / 307. szám

IMS. DECEMBER 30.

napló

3

Egy kiállításról

A harmadik napja tart nyitva egy kiállítás a Nagy Lajos Gimnázium első emeleti folyosóján és néhány tantermében. Ezt a címet viseli: Munkavédelem az iskolában. Az érdeklődés korántsem olyan, amilyent megérdemel.

A tablók, fényképek, számok az általános és középiskolai tanulók balesetvédelmének birodalmába vezetik el a látogatókat. Az iskolai élet szinte valamennyi területe helyet kapott itt s a szemléltetés sok hasznos tanulságot ad. Az iskolákban évente tízezer baleset történik, legtöbb a testnevelési és sport-foglalkozásokon. Érdekes, hogy a gyakorlati órákon alig fordul elő sérülés, holott az ember azt hinné, hogy a munkaeszközök, gépek használata több baleset okozói, miután az elmúlt tanévben 138 ezer tanuló vett részt gyakorlati oktatásban. Az életkori statisztika szerint általában 9—15 éves tanulók közül szenvednek legtöbben balesetet, egy másik grafikon arról tájékoztat, hogy az utolsó órák a legveszélyesebbek, amikor a diákok már fáradtak, figyelmük lanyhul. Ezek az esetek egyúttal figyelmeztetnek a pedagógusok, szülők kötelezettségére is.

Kár, hogy az iskolai szünet miatt nem lehet megszervezni a kiállítás csoportos látogatását, ennek hiányában valószínű kevesebb eredménnyel jár a szervezők elismerésre méltó munkája.

Kilencszáz dolgozó sorsa

A hidasi bánya egy-két éven belül leáll — Meg kellene már kezdeni az emberek elhelyezését!

Nem tegnap óta tudják a

hidasiak, hogy a bányaüzem leáll, de hogy pontosan mikor, erre az üzemvezető sem tud választ adni. Úgy néz ki, hogy 1966-ban még tervet teljesítenek . ; i

Súlyos gond

Hogy helyes volt a bánya megszüntetését kimondó döntés — ezen senki sem vitatkozik. A további üzemeltetéshez új, függőleges aknát kellene, mintegy 150 milliós költséggel fúrni, de még akkor is rendkívül magas lenne a szén előállításának fajlagos költsége — akkor is ráfizetéssel dolgozna a vállalat. Az emberek megértik ezt, ha még oly komoly nehézségekkel jár is a munkahelyváltoztatás. De elvárják, hogy a legnagyobb — minden dolgozó iránt személy szerint megnyilvánuló — felelősségérzettel oldják meg problémájukat.

A probléma súlyos és szerteágazó. A bányaüzem össz- létszáma meghaladja a 900 főt, 295 hidasi, 93 cikói, 65 bonyhádi, 44 mecseknádasdi, 29 kismányoki, 13 nagymá- nyoki bányász elhelyezéséről kell többek között gondoskodni;

Vegyük a legkedvezőbb esetet, azokét, akik orvosilag megfelelnek Komló, illetve a Mecseki Ércbányászati Vállalat szigorúbb egészségügyi követelményeinek. Ezek között ott vannak azok a régi bányászból lett műszakiak, akiknek nincs szakmai képesítésük. gyakorlati tapasztalatuk alapján emelték ki őket, lettek aknászok, 16- mesterek. Ugyanakkor a

liasz-, illetve ércbányánál magasabb szakmai tudást követelnek .; .

De menjünk tovább! Az októberben — pusztán tájékozódási céllal — megtartott orvosi vizsgálatok során kiderült, hogy a bányászok egy része csak külszíni munkára, illetve még arra sem alkalmas szén- vagy pláne ércbányá ban.

A bányászok, teljesen érthetően bizonytalankodnak, nem tudják mi lesz velük, hol fognak dolgozni, ha a bánya leáll. Ennek következtében romlik a hangulat, elégedetlenkednek, rémhíreket terjesztenek; romlik a munkafegyelem is. Mindaddig nem lehet javulásra számítani, míg bizonyosat nem tudunk mondani nekik. És az sem mindegy, hogy mit mondunk.

Fokozatos

létszámcsökkentés

A jegyzőkönyv, amely előttem van, az MSZMP pécsvá- radi járási bizottságáé. 1965. június 14-én készült a Hidason tartott ülésen. Tárgy: a bánya dolgozóinak elhelyezése. A vita abban a kérdésben érte el csúcspontját, hogy a létszám elhelyezéséről egyszerre, a bánya leállását követően gondoskodjanak-e, vagy pedig folyamatosan, mindenkor elengedve azokat a dolgozókat, akik tudtak maguknak állást szerezni. Esetleg segíteni is őket ebben.

Elsőnek Gyenis Pál, a járási pártbizottság munkatársa mondta ki: ha egyszere jelentkezik a létszám elhelyeII háztáji gazdaságok szerepe

Tanácskozás a baksai termelőszövetkezetben

Baksán 8Z háznál van Intenzív baromfinevelés.

A megyei pártbizottság és a megyei tanács közösen tanácskozást rendezett tegnap a baksai termelőszövetkezetben, ahová meghívták a járások párt. és tanácsi vezetőit, mezőgazdasággal foglalkozó műn katársait és a mezőgazdaság ellátásáról gondoskodó, a termékek értékesítésével foglalkozó vállalatok vezetőit, párt- titkárait. Délelőtt Czégény József elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője számolt be a háztáji gazdaságok helyzetéről.

Bevezetőben általános tájékoztatást adott a közös gazdaságok munkájáról. Elfogad, ható, sőt egyes termelési ágakban előkelő eredményt ért el megyénk az országos szinthez viszonyítva. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek gazdálkodási és jövedelmezőségi eredményei kifogásolhatóik.

Az okok részben objektivek, részben szubjektivek. Az objektív okokat a legutóbb megjelent kormányhatározatok igyekeznek kiiktatni a termelésből, a szubjektív okokat viszont a termelőszövetkezetekben kell kijavítani. Ilyenek: a közösen végzett

munka nagyobb megbecsülése, a részes művelés helyes alkalmazása, a háztáji és a köz^s gazdaság között meglévő eltorzulások helyreállítása.

Ezután Czégény elvtárs beméit a háztáji szerepéről. El- VBBitotta, hogy a háztáji állatállomány gyorsabb ütemben csökken, mint amilyen ütemben fejlődik a közös állomány. Pedig fontos helyet tölt be a háztáji a közellátásban. Az árutej 45 százalékát, a vágómarha 44 százalékát, a vágóbaromfi 15—20 százalékát, a hízósertés 10—15 százalékát, a tojás 75—80 százalékát, a bor 80 százalékát adja közfogyasztásra. Hangsúlyozta: elsődleges és fontos a közös gazdaságok erőteljes fejlesztése és ennek kiegészítéseképpen a háztáji termelés segítése, fokozása. Több anyagi, politikai és erkölcsi támogatást kell nyújtani ehhez.

Hozzászólásában Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke, sürgette a gyümölcsösök és a szőlők megfelelőbb gondozását. A földművesszövetkezetek 53 ezer darab gyümölcsfaeseme- tét hoznak forgalomba. Szabó József, a siklósi járási párt- bizottság első titkára beszélt a helytelenül kialakult háztáji gazdaságokról, például Turonyban csupán hét gazdának van összesen 16 tehene, így a többi család tőlük hord ja a tejet, négy forintos áron. A cél. hogy minél több családnak legyen meg a törvényben megengedett háztáji álló. mánya. Légrádi György, megyei főállattenyésztő arról szólt, hogy ott. ahol a központi beruházások nem engedik meg a közös állomány férőhelynövelését, a háztáji fokozottabb erősítése a feladat. Baksai Antal, a baksai

tsz elnöke elmondotta, hogy jelenleg 82 háznál folyik intenzív háztáji baromfinevelés és náluk 19 és fél deka takarmány felhasználásával állítanak elő egy tojást. Kurucsai József, a Mecseki Állami Pincegazdaság igazgatója az áru. bor termeléséről beszélt. Pék János, az Állattenyésztési Felügyelőség vezetője elmondotta, hogy az állattenyésztésben a nagyüzemi gazdálkodás keretei már kialakultak, öt év alatt csaknem annyi nagyüzemi állatférőhelyet hoztunk létre, mint amennyi száz esztendő alatt az egyéni gazdaságokban épült. Ezeket kell jól kihasználni az állomány növelése érdekében.

A tanácskozást délután Földvári János elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese tájé. koztatójával folytatták.

i zésének gondja, ez komoly problémát jelentene. Mái most fokozatosan kellene csökkenteni. Ezt az álláspontot támogatta dr. Majzik Jeremiás, a járási tanács vb-el- nöke is: fokozatosan kell elhelyezni az embereket. Más véleményen tulajdonképpen csak egy ember volt, a Nehézipari Minisztérium képviselője. Elismerte ugyan, hogy kevesebb gondot okozna — még a terv nem teljesítése árán is —, ha menet közben engednék el a dolgozókat, de... „De a bánya a brikettüzem célbányája, és ha a hidasi szénhez túl sok idegen szenet kevernének, esetleg nem lenne megfelelő a brikett minősége ... Végeredményben ez a 900 fő nem olyan nagy szám, hogy azt a Mecseki Széntröszt, az Ércbányászati Vállalat, a környező tsz-ek és egy kis részüket a ktsz-ek ne tudnák befogadni”, — mondotta.

Első megállapításához csak egy kiegészítésünk van: ez az a „célbánya”, amelynek leállítása már eldöntött tény.

Persze, a minisztérium képviselőjének idézett mondata júniusban hangzott el, most pedig december 30-át írunk, egyáltalán nem lehetetlen, hogy azóta megváltozott az álláspontja. Sőt, a miniszteri kiküldött még ugyanazon az ülésen — Gyenis elvtárs második felszólalása után — így nyilatkozott: „Negyedévenkénti ütemezésben kell a dolgozókat elhelyezni!”

Térjünk rá ezek után a második, fentebb idézett megállapításra. 900 fő valóban nem nagy szám... De a nagymá- nyoki bányaleállás is igazolja, hogy a dolgozók elhelyezését nem lehet máról-holnapra kielégítően megvalósítani. Humánusan és átgondoltan kell előkészíteni a leállást, világosan látva, hogy ha idejében intézkedünk is, lesznek olyanok, akiknek a problémáját nem, vagy csak részben sikerül megoldani.

De vajon idejében intézkednek-eV

Nyír talai?itó bizogiyta^anság

Fessel Tibor, a bányaüzem vezetője lelkiismereti okokból zárkózott el a nyilatkozat elől, mint mondta, nem tud semmi biztosat, még azt sem, mikor áll le a bánya. És általánosságokkal nem tudja megnyugtani az embereket.

Pedig a „minisztériumi mondat” elhangzása óta — „Negyedévenkénti ütemezésben kell a dolgozókat elhelyezni!” — eltelt két negyedév.

Kéri Tamás

Pincebulik, ivászatok

A nagyszériájú konfekeióruhákon kívül a város különböző részein lévő férfi és női mérték utáni sz^'-ó ágaiban egyedi ruhadarabokat is készít a Pécsi Ruhaipari Vállalat. A szabóságokban speciális kéréseket is teljesítenek, m'nt például bőrkabátok és egyéb ruhák átalakítását. A képen: a Kossuth Lajos uteri férfi-zabóságban zakót próbál Muskáth Dezső, $ a részleg vezetője.

S

zombat és vasárnap délutánonként kisebb népvándorlás indul meg a pécsi szőlőhegyek felé pincepörköltre és egy-egy pohár aranyló borra, egy kis ultizásra vagy éppen tercierére. A névnapi borozgatásoknak, a pincézéseknek hagyományai vannak hazánkban. Nincs okunk arra, hogy szembeszálljunk ezzel a hagyománnyal, a pi- penés és szórakozás eme válfajával. Miért tennénk, hiszen mindenkinek jólesik a névnapi felköszöntő, a pincebor zamata, a társaság derűje, a borozgatások vidámsága. Nem aszkétizmus- ból, hanem csupán elővigyázatosságból mondjuk, hogy érdemes megnézni az érem másik oldalát is, és megvizsgálni, mire vezethet a vendéglőzés vagy pin- cézés, ha mértéktelenné válik.

Mert van példa erre is. Ott kezdeném, hogy Magyarország lakosságának öt százaléka még mindig alkoholista, félmillió ember ma is a bor vagy valamilyen más szeszes ital rabja, és ebben — ki tagadná — nem kis része van a pincé- zésnek is. A közlekedési balesetek tíz százalékát még most is az ittasságra lehet visszavezetni, és — mint a Börzöli-ügynél láttuk — gyakran pince, vendéglő vagy ivótérré vált munkahely küszöbéről indul el a mámoros ember végzetes útjára. Végül megemlíthetem, hogy a rendőrség tapasztalatai szerint az újbor után nemcsak az utcai balesetek, hanem a garázdaságok, verekedések is szaporodni szoktak, különösen a sokpincé- jű szőlővidékeken.

Minderről hírt adnak a lapok is, ezt általában tudják az emberek. Vannak azonban a pincézésbknek, az ivászatoknak olyan árnyoldalai is, amelyek kevésbé feltűnőek, noha — igen sokszor — veszedelmesebbek, mint az előbbiek.

Elsőnek említeném a befolyásos vagy annak vélt személyek „megpuhítására” szánt pincézéseket, vendégeléseket, amit általában a vállalati érdekek spanyolfalával takargatnak. A dolog persze nemcsak a vállalattól függ, hanem a befolyásosnak ítélt személytől is, ám — sajnos — mindig akadnak olyan emberek, akik készek az ilyen „szívességek” elfogadására.

Egy alkalommal például megjelent egy férfi a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnál és bejelentette, hogy egy pécsi intézmény felettes hatóságától jött. Revizori minőségben ellenőrzést szeretne tartani, kérte, hogy mutassák meg neki azokat a vizsgálati iratokat és jegyzőkönyveket, melyek a vállalatra vonatkoznak. Mi sem természetesebb, hogy a NEB munkatársai ezt megtették. Annál nagyobb volt a csodálkozásuk, amikor ugyanaznap este viszontlátták a „revizort” egy pécsi szőlőben az „ellenőrzött” vezető társaságában igenigen rózsás hangulatban. A többihez már nem kell különösebb képzelőerő.

ég a legszolidabbnak látszó pincézés is veszedelmessé válhat, ha annak résztvevői nem elég szilárdak, és megingásukat mások kihasználják. Szerényen indult a Pécsi Gáz- és Hőszolgáltató Vállalat pin- céző társaságának a szórakozása is. Egyszer azonban a pincegazda — Gesztenyés Ferenc húsboltvezető — elpanaszolta. hogy építkezik, s nem tud szállítóeszközt kapni, hogy felhordathassa a tégláját. Hogy a társaság mit válaszolt és mit nem, ma már nehéz rekonstruálni. Tény viszont, hogy nem sokkal később a vállalati kocsikkal több fuvar téglát szállítottak a pincegazda zőlejőbe munkaidő alatt a borral „fizetett jószolgálatok” fejében. Szerencsére a vállalat pártszervezete — ha késve is — közbelépett, s a korrupciót aránylag korán feltárták. Az ügy fővádlottja — egy művezető — így is figyelembe véve büntetlen előéletét, hat hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

A Malomipari és Terményforgalmi Vállalat szigetvári kirendeltségén lebukott bűnszövetkezet is rendszeres pincéző volt. különösen az egyik bűntárs. Bőgődéi József csertői szőlejében iszogattak előszeretettel. Az általuk elsikkasz- ’ tott 355 ezer forint egy ré- 5 sze italra ment el. 2

Nem állítjuk, hogy min- | den nagyobb sikaksztás mö- « gött ital található. A pincé- \ zők túlnyomó többségükben jj nem jutnak el ide, klikkek > azonban gyakrabban jönnek > létre. >

Rendszerint úgy kezdődik. > hogy a pincebuli, a vendég- ij lói iszogatás, melyen szin- > te mindig ugyanazok a sze- j mélyek vesznek részt, gya- í korivá válik. A szesz, a rná- > mór nagy összetartó erő, az > alkohol rabjai — jellem- j gyengeségüknél fogva — f mindig hajlamosak arra. hogy egymás hibáit elhallgassák, eltussolják. Ekkor már csak egy lépés kell ahhoz, hogy a szesztestvérek közössége vállalati klikké váljon, s ezt a lépést meg is teszik abban a pillanatban, amikor a pince a vállalati ügyek fórumává lép elő. Ha az ilyen társaság tagjai között több-kevesebb kisebb-nagyobb hatalmú vezető található, ak- kod veszedelmessé válhat a dolog, hiszen megtörténhet, hogy nem a vállalatnál, műhelynél, csapatnál vagy az irodában döntenek a hivatalos ügyekről, a személyek sorsáról, mindenről, ami a vállalat, a többi ember számára fontos, hanem a pincében. Ahol eltűrik az ilyen klikk garázdálkodását, ott mindennapos az egészséges és tehetséges erők elnyomása, az őszinte hangú bírálat megtorlása. Szélsőséges esetben odáig fajulhat a dolog, hogy aki nem tartozik a klikkhez, az „nem üdvözül".

Aligha lenne okos dolog lebecsülni egy ilyen összefonódott klikk erejét, bár arra sincs okunk, hogy féljünk tőle. Ha ugyanis a dolgok mögé nézünk, kiderül, hogy az ilyen klikkek mégiscsak gyengék, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az emberek többsége becsületes s érzékenyen reagál minden olyan jelenségre. amely idegen a mi erkölcsi felfogásunktól. Ha ez az erő megfelelő vezetőkre irányítókra talál, akkor az elvtelen érdekszövetségek nem sokat érhetnek el, mee- szűnnek, mielőtt árthattak volna.

i sem természetesebb hogy a pártszervezet nek is szorosan összefogva az igazgatóval fel kell figyelnie az elfajuló pincézé- sekre és idejében közbelép nie, hiszen mint ismert, a? igazgató nemcsak a rábízott terület gazdasági egységéért felelős, hanem a politikai egységéért is. Mint említettük, a Pécsi Gáz- és Hő- szolgáltató Vállalat párt- szervezete — ha késve is —, megtette ezt. Máshol — a Kesztyűgyárban a Kenderfonóban, a Víz- és Csatornaműveknél — nem >s alakult ki ilyen helyzet. Hasonlót mondhatunk el városunk legtöbb üzemi és hivatali közösségéről is, bizonyítva, hogy egy kis akarattal és elővigyázatossággal a rossz értelemben vett pincézés és ivászat megelőzhető és a pince, a vendéglői borozgatás megmarad annak, aminek való: kedves, pihentető szórakozásnak, névnapi vagy ünnepi kiruccanásnak.

Magyar László