Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

1965. DECEMBER 21. napló 5 Készül Baranya idegenforgalmi regionális terve — Nemzeti park a Ke'eti Mecsekben — Fogadó és pince Villányban — Üdülés a Duna-parton Baranyát célszerűbb lesz a jövűben bekapcsolni az orszá­gos idegenforg. Imi hálózatba. Ennek három oka is van: Ba­ranya természeti szépségei vonzóak, tájai alkalmasak ar- r:\ hogy idegenek is jól érez- ré'T itt magukat; a Balaton kó’Trék túlterhelt; ha meg­s' " ik a vízumkényszer Jugo­slavia felé, hirtelen megnő p-"jd a megye átmenő forgal­ma. Az idegenforgalom bőví- t' hez elsősorban a közleke- t : . megjavítására van szük- r-ás, tovább kell javítani a m'-o-eszékhely megközelítési ]o’--tőségeit. Csak ezután ke- r ölhet sor azoknak a sokat íeérő elképzeléseknek a meg­valósítására, amelyeket az idegenforgalom most készülő megyei regionális terve ígér. * Mesterséges létesítmények helyett elsősorban a termé­szetes adottságok fokozottabb kihasználása a cél. A Keleti Mecsekben Kisújbánya, Ó- bánya festői környéke példá­ul alkalmas lenne nemzeti park kialakítására és olyan turisztikai, valamint gyógy- jellegű létesítmények meg­valósítására, amelyek a táj természeti szépségeit hang­súlyozni tudják. Pusztabá­nyán és Cigányhegyen, 400 méteres tengerszint feletti magasságban szanatórium és szálloda építése volna kívá­natos. Öbánya és Kisújbánya völgyében sok a tisztavízű patak. Ezekbe idővel piszt­rángokat telepítenek, környé­kükön campinget, turistahá­zat építenek. * Még nem dőlt el, hogy a Mecsek középső és nyugati ré­szét a 'gyógyászati vágy a tu­risztikai jelleg hangsúlyozá­sával fejlesszék-e tovább. — Abaligetnél elsősorban a gyógyászat jöhet számításba. Orfűt ezzel szemben zajo­sabb üdülő-, víkendező és sporthelynek szánják cam­pinggel, turistaházzál, ven­déglőkkel. Sikondának régi hagyományai. vannak,. itt azonban az utóbbi években csökkent víznyerési lehetősé­gek teszik kérdésessé: érde­mes-e nagyobb üdülőhellyé fejleszteni. A szakemberek le­hetségesnek tartják, hogy Magyarhertelend melegvízű forrásai azonosak a sikondai- val. Amennyiben ez beigazo-, lódik, Magyarhertelend für­dőhellyé fejlesztésének mel­lőzésével érdemes lesz Sikon- da jövőjével többet foglalkoz­ni. Még egy szanatórium, több vállalati üdülő és szá­mos víkendház építése válik ez esetben itt szükségessé. * A megye déli részén első­sorban a vidék jellegéhez kapcsolódnék az idegenforga­lom. Ilyen szempontból kívá­natos a villányi borvidék ilyen értelmű felhasználása is. Az ide kívánkozó turis­ták, kirándulók számára fo­gadó építését tervezik, ezen­kívül hangulatos pincéket akarnak felhasználni az ide­genforgalmi vendéglátás cél­jaira. Siklóson a történelmi vonatkozású emlékek tovább- ápolásával kell fejleszteni az idegenforgalmat, emelni a szállodai férőhelyek számát, a vendéglátóipar kapacitását. Harkány jövőjét illetően is vita van arról, hogy a kitű­nő gyógyvizet szolgáltató für­dő gyógy- vagy üdülőhely jelleggel fejlődjék-e a jövő­ben. A büdöstapolcai terüle­ten már évek óta kutatnak melegvíz után. Ha bővizű for­rásra találnak, itt alakítanák ki Harkány gyógyhelyi léte­sítményeit, a mai Harkány, pedig megtartaná üdülő jelle-- gét. * Mohács elsősorban nyári pihenésre, üdülésre, az itteni Duna-part pedig sportcélokra alkalmas. A város jövőbeni fejlesztésénél feltétlenül fi­A képernyő' előtt Abaliget gyelembe veszik a történelmi és népművészeti emlékeket, adottságokat, valamint azt, hogy a pécsiek számára mind autóbusszal, mind vonattal Mohács lesz a legkönnyebben megközelíthető üdülőhelyek egyike. Üdülőhellyé válásához azonban szükséges,, hogy idegenforgalmi szállásokat, campingeket létesítsenek és tegyék vonzóyá a várost töb­bek között azzal is, hogy be­vezetik a sétahajózást. Szük­séges lenne, hogy Mohács legalább egy, lehetőleg azon­ban két vízibusszal rendel­kezzék, amelyek alkalmasak hosszabb-rövidebb vízikirán­dulások lebonyolítására. Az idegenforgalom fellendí­tése összetett feladat. Meg­valósítását nem lehet kizáró­lag az idegenforgalmi hivata­loktól és az IBUSZ-tól várni, mert részt kell vállalnia be­lőle a vendéglátásnak, a köz­lekedésnek, s nem utolsósor­ban nagyösszegű beruházáso­kat igényel. Éppen ezért az idegenforgalmi regionális ter­vet inkább javaslatnak tekin­tik majd a megyei tanácson, de olyan javaslatnak, mely­nek minden sorát valóra kell majd váltani — ha nem is a következő ötéves tervben, de ' — az eljövő évtizedekben. Világhírű rendezők. A Te­levíziónak van egy, eléggé nem értékelhető kultúmeve- lési elképzelése: megismer­tetni a nézőt a filmtörténet legnevesebb alakjaival; ren­dezőkkel, színészekkel s leg. híresebb filmjeikkel. Ez nem mindig sikerül százszázalé­kos eredménnyel, ami a né­zők előtti népszerűséget il­leti. A régi filmek egy ré­sze, vagy éppen nagyobbik része már megközelítőleg sem éri el azt a hatást, mint megszületése idején. Szom­baton délután a nézők a film­művészet egyik legnagyobb egyéniségével, az ír szárma­zású amerikai Robert Fla- hertyvel, s utolsó filmjével, a Louisianai történettel is­merkedhettek meg. Fla­herty filmjei a természettel folytatott harcról szólnak, azokról az emberekről, akik a legtöbbször embertelenül nehéz körülmények között is megtalálják a maguk kis bol­dogságát: a természet ele­mein aratott győzelem örö­mében. A Louisianai történet egy fiúról szól, aki egy nap szembe találja magát a civi­lizációt, az ipari haladást jelképező fúrótoronnyal, a fúrótornyot lassan a „barát­jának” fogadja, s lassan megérti: a régi életnek, a vizek és fák világa közötti veszélyesen szép életnek vé­ge van. Mindezt Flaherty roppant precizitással adja elő, a híressé vált krokodil- vadászat jelenetsorában is megőrizve a valóság pontos és nyers vonásait. Kisfilmek és alkotóik. A múlt hét filmszempontból érdekes volt. A szombati művészettörténeti jelentősé­gű műsor mellett; a két bűn­ügyi film s a világhírű Bet­te Davis művészi pályájáról készült dokumentumfilm után vasárnap a magyar rajzfilm legjobb alkotói kö­zül három rendezővel talál­kozhattunk a képernyőn. A kevés, de lényeges szöveg­részből és érdekes, bemutató jellegű filmekből álló műsor méltán igazolta a magyar rajzfilmgyártás magas művé­szi színvonalát, s ezen belül Dargay Attila, Cseh András és Réber László tehetségét Dargay Attilától többek kö­zött a népszerű Gusztáv-so- rozat legújabb részét láthat­tuk, az ugyancsak népszerű Peti-sorozat alkotójától. Cseh Andrástól az Áprilisi szél cí­mű különös hangulatú rajz­filmet, Réber Lászlótól oedig a nyilvános bemutat" előtt álló Eldorádó című kisfilm- jét, egy szuggesztív erejű, vitára serkentő alkotást. Amit a jól sikerült három­negyedórás műsorban ennek ellenére meg lehetett volna még oldani (vagy egy tízper­ces többlettel) — érdekes lett volna néhány alkotói vagy más véleményt is hallani a magyar rajzfilm külföldi si­kereiről, helyéről Európa rajzfilm-művészetében, s va­lamit arról is, hogy a ma­gyar rajzfilmek színvonala és közönség! népszerűsége valami módon nincs meg­nyugtató egyensúlyban. Boldog újévet, Rüdiger úr! Az Irodalmi Képes­könyv-sorozatban a nézők vasárnap este egy valóban méltatlanul elfelejtett tehet­séges íróval, Molnár Ákos­sal ismerkedhettek meg; Molnár Ákos írói-emberi fel­fogásában, művészi teremtő eszközeiben nagyjából ahhoz r az irodalmi hagyományhoz ■ tartozik, amelynek legna­gyobb reprezentánsa Gelléri Andor Endre volt, ez a ho­vatartozás még a dramatizá- lás bizonyos korlátái ellené­re is tisztázható. A Boldog újévet, Rüdiger úri című tv-játékot Molnár Ákos no­velláiból Marton Endre dra­matizálta és rendezte. A foj­togató atmoszférájú, érzé­keny írói megfigyelésekre épített darab a két világhá­ború közötti kishivatalnokok- nak a gyötrelmekig alázatos világáról szól, az erkölcsök teljes szétmorzsolódásáról, amikor a kenyérért kisem­ber a másik kisember far­kasa lett. A tv-játék igényes munka volt. (T)

Next

/
Oldalképek
Tartalom