Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

W85. DECEMBER 21. napló 3 Kis tételek — nagy megtakarítás Beszélgetés a számok emberével Az MSZBT megyei konferenciáfa A konferencia résztvevőinek egy csoportja Három száznegyvennégyezer forint nem kis összeg. Ennek a megtakarításét irányozták elő — átgondoltan tervezett és nem csupán felső szinten megbeszélt önköltségcsökken- tési intézkedésekkel — még az év elején az Építőipari Szállítási Vállalatnál. Az év vége kicsit mindig a „szá­monkérés” ideje is. Vajon tebesftették-e az előirányza­téi lehet-e azt mondani, hogy e"" 'menyesen gazdálkodott a vá 'nlat? Ezekre a kérdések­re várunk választ dr. Sarudi Fe-enc főkönyvelőtől, a szá­mok emberétől. — A szokásosnál nehezebb börzeiben vagyunk — kezdi nyilatkozatát —, a vállalat sajtos helyzetéből kifolyólag. Eredménytervünket teljesíteni kell. Ugyanakkor — mivel fő, sőt egyedüli feladatunk az építőipari vállalatok kiszolgá­lása — nem válogathatunk a fuvarokban, nem szoríthat­juk háttérbe azokat a meg­rendelőket, akik — talán szin­tén önköltségcsökkentés cí­mén — sorozatosan elhanya­gol i-ílí a közúttól az építke­zésig vezető út állapotát vagy egyéb módon akadályozzák épn-n eredménytervünk sike­res teljesítését. — Milyen összefüggés van a vállalat eredményterve és a „bekötő utak” állapota kö­zött? — A háromszáznegyven- négyezer forintos előirányzat a bázisidőszakhoz képest 0,4 százalékos csökkenést jelent. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a legkülönbözőbb, viszonylag kis forintértékű tételeket is számbavesszük. Az 1965. évi ön költségcsökkentési tervünk egyik pontja a gumiköltség 2 százalékos csökkentése. Ennek megvalósításától elég jelentős összeg: 92 ezer forint függött. A gondozatlan, gidres-gödrös, nemegyszer törmelékes út vi­szont eszi a gumit, természe­tes, hogy ez nem a csökkentés irányába hat. De menjünk tovább! A rossz út — baleset­veszélyességén túlmenően — fokozottabban rongálja a ko­csikat, vagyis növeli a javító- ezázaiékot. Mi pedig 16 ezer forintot terveztünk a javító- százalék csökkentése, a gép­kocsik kapacitásának jobb kihasználása útján. Hogyan lehet csökkente­ni mégis a javítószázalékot? «— Az egyes műveletek dk­lusszerűsítésével, a imjnka jobb megszervezésével. Ide tartozik a rendszeres alkat­részutánpótlás is. amit igye­keztünk a lehetőségekhez ké­pest ütemessé tenni. A javí­tási idő csökkentésének ezek mellett alapvető feltétele a megelőző karbantartás és az, hogy a szemlék alkalmával felfedett kis hibákat la hala­dék nélkül javítsák ki. — Érdekelve vannak ebben a gépkocsivezetők? — Okvetlenül. Keresetűk­nek ugyanis csak 80 százalé­kát kapják meg minden to­vábbi nélkül, a fennmaradó 20 százalék már a teljesít­mény függvénye. A teljesít­mény és a gépkocsik állapo­ta között pedig közvetlen kapcsolat van. (Zárójelben jegyezzük meg: KPM szinten már ebben az évben azzal kísérleteztek, hoav a sofőrök bérének na­gyobb százalékát tegyék füg­gővé a teljesítménytől, tehát fokozottabban ösztönözzék őket többek között a gépko­csik megóvására.) — A vállalat sajátos jelle­ge valóban megnehezíti az eredményes gazdálkodást. Mégis mennyiben sikerült tel­jesíteniük a februárban ter­vezett 0,4 százalékos önkölt­ségcsökkentést? — Decemberről még nem tüdők adatokat szolgáltatni, de már november végére is mintegy 0,3 százalékkal _t'ú- leljésítettük fSnk<"! t?*gcsökk en- Heé tervünket­— Milyen intézkedésekkel tudták ezt elérni? — Itt van például a for­galmi általános költség. A ki- rendeltségekkel. a fuvarozóK- kai való kapcsolattartás, a munkálatok ellenőrzése ren­geteg költséget emészt fel a viszonylag nagy távolságok miatt. Mintegy 22 ezer forin­tot tudtunk megtakarítani az ellenőrök, diszpécserek utaz­tatásának szervezettebbé téte­lével. A kilométerenkénti fenntartási anyagköltségek csökkentése nyolcvanezer fo­rintnyi összeget hozott. Ez nem más, mint az alkatré­szekkel való takarékoskodás Uj alkatrészt csak akkor hasz­nálunk fel, ha a régi már veszélyeztetné az üzemelés biztonságát, ha lehet, az el­használt helyébe javított al­katrészt teszünk. Hogy miikor lehet? Ebben a műszakiaink az összes szempontok figye­lembe vételével döntenek. A vezénylési tényező javí­tását, mely a fuvaróra és a gépkocsi vezetői óra között: különbség csökkentésében nyilvánul meg, egy korábbi cikkben már érintettük. — Hogyan sikerült megja­vítani a vezénylési tényezőt, hogy több mint 32 ezer forin­tot eredményezzen? — Nagyon sok múlott a menetirányítókon. a kiren­deltségvezetők rátermettsé­gén. Időben összehívtuk őket, közösen beszéltük meg az ön­költségcsökkentésnek ezt a Egy építő munka befejezé­sét nem mindig jelzik felsza­lagozott, tetőre tűzött lomb­bal, vagy durranó pezsgős­palackokkal. Néha megvál­toznak az ünneplés formái, mint most is Pécsett a Jókai utca 35—37. számú házban. Ezúttal folyosóra állított, glé- dában sorakozó kályhák jel­zik, hogy valami megválto­zott a ház életében. Aztán erről tanúskodnak a pincébe száműzött szeneskannák is. Megvalósult a lakók álma, a modem lakások egyik jellem­ző kelléke — távfűtést kapott a ház. Az eset tulajdonképpen nem szenzáció, hiszen egyre több otthonba vezetik be a távfűtését. Csakhogy most kü­lön elismerés is jár a mun­A súlyos vasajtók bezárul­tak. A füst és a hőség szinte belehasít a húsba. Minden, ami a normális emberi élet. hez szükséges, kívül maradt a negyven centiméteres fa­lakon. A kémlelő-nyíláson át csak négy halványan izzó lámpa látszik. Megkezdődött az újonc bá­nyamentők vizsgáztatása. Az István-aknai központi bá­nyamentő állomás gyakorló tárójában a mesterségesen előállított füstben és gázban harmincketten tesznek tanú- bizonyságot, hogy alkalma­sak bányamentő szolgálatra. A vizsgát vezető technikus asztalán jegyzetek. Nevek, számok. Érverés: 76. Test­súly: 84. Vérnyomás: 130... A vizsga, vagy egész ponto­san fogalmazva: a megpró­báltatás két óra hosszat tart. Mikor véget ér, ezek a szá­mok egészen mást mutatnak. Érverés: 125. Testsúly; 82.5. Vérnyomás: 180 ... A gyakorló táró a mester­ségesen előállított nehézsé­geket nézve, szinte minden­ben megfelel a legkegyetle­nebb valóságnak: a falépcső­kön és a meredek gurítókon át vezet az út. Kiszámítot­ták, hogy ez alatt a két óra alatt 32 000 méterkilogramm munkát végeznek a vizsgá­zók: hátukon a 18 kilós mentőkészülékkel. Egy csiga­szerkezetre szerelt 20 kilós 1 súlyzóit nyolcszázszar kell módját. Jelentős eredménye­ket várunk egy új kezdemé­nyezéstől is. November 15 óta a vállalat maga adja ki az anyagkérő jegyeket azoknak a sofőröknek akik a Baranya megyei Építőipari Vállalat ré­szére fuvaroznak. Korábban a BÉV embere jött ide és osztotta szét a jegyeket. Az új módszer szorosabbá teszi a két vállalat együttműködé­sét, jobban biztosítja a tár­sadalmi tulajdon védelmét és mivel az anyagkérő jegyeket a menetlevéllel „egy füst alatt” kapják meg a sofőrök — javítja a vezénylési ténye­zőt is. — És amit nem sikerült teljesíteni? — A vállalati általános költséget nem csökkentettük a tervezett mértékben. A ki- rendeltségeiken lévő épületek karbantartása, javítása a vártnál nagyobb összeget igé­nyelt. El tudtuk volna érni a tervezett megtakarítást, nem arról van szó, de azt az épü­letek állaga sínylette volna meg. Úgy döntöttünk, hogy inkább a többi tételnél érünk el a tervezettnél nagyobb eredményeket. Sikerült. A dolgozók világosan lát­ják az önköltségcsökkentés pozitív hatását és rengeteget tehetnek az érdekében. A tel­jesítmény növelése — ami fő­leg rajtuk múlik —. túl a béren, az eredményességet nö­veli. Ha pedig nagyobbak az eredmények; több a nyereség­részesedés. Kéri Tamás kához. A határidő ugyanis tegnap volt, december 20-án kellett volna bekapcsolni az épületet a távfűtésbe. Ehe­lyett a lakók egyhetes jubi­leumot ülhettek volna teg­nap, mert a fűtőtestek éppen december 13. óta adják a me­leget. Sokat panaszkodtunk már az építőiparra és minden szervre, mely lakásokkal ösz- szefüggő munkát végez. Hadd írjuk tehát most le a dicsé­retet is: a városi tanács terv­osztálya, a Pécsi Víz- és Csa­tornaművek, a Baranya me­gyei Építőipari Vállalat és nem utolsó sorban a Pécsi Gáz- és Hőszolgáltató Válla­lat jól szervezett munkát vég­zett felemelni, meg kell mászni a létrákat, át kell bújni az alig rókalyuknyi áttöréseken: aki egyszer megjárta ezt az utat, sohasem felejti el, s aki még nem, az is jól tud­ja, mi vár rá, s mégis, min. den évben tucatjával jönnek az emberek-... Tóth Kálmán, a Mecseki Szénbányászati Tröszt István aknai központi bányamentő állomásának helyettes veze­tője szótlanul nézi a „húzó­próba” ellenőrző műszerének működését: minden húzás­nál ugrik egy számjegyet a mutató: 691, 692... 700, 701. Végtelen hosszúnak tűnik az a pár perc, amíg eléri a 800- at. Akkor megkönnyebbül­ten fellélegzik, megnézi az asztalon fekvő ívet: ki volt a próbázó, s bár a név sem. mit sem jelent számára, őszintén örül. A bányamentő szolgálat évszázados. Szervezeti fel­építés országonként válto­zik, a cél azonban egy: men­teni az életet. A Szovjet­unióban hivatásos, katonai­lag szervezett egységek lát­ják el ezt a feladatot, má­sutt a szakszervezet felügye­lete alá tartozik a mentőszol gálát, sálunk az emberek A Magyar—Szovjet Baráti Társaság vasárnap tartotta meg megyei konferenciáját a Fegyveres Erők Klubjának nagytermében. A konferencia elnökségében helyet foglalt Otta István nyugalmazott ve­zérőrnagy, az MSZBT Orszá­gos Elnökségének tagja, Csen­des Lajos, a megyei pártbi­zottság titkára, Körösi Lajos, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, dr. Nagy Gyula, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnök- helyettese. valamint gazdasági és politikai életünk képvise­lői. Az MSZBT Baranya me­gyei elnöksége nevében dr. Takács József megyei titkár számolt be a társaság tevé­kenységéről. Beszámolójában részletesen elémezte azokat a történelmi-politikai gazdasági, tudományos, kulturális és sze­mélyes kapcsolatokat, melyek a Magyar Népköztársaságot — különös tekintettel Bara­nya megyére — a Szovelunió- hoz fűzik. Nyilvánvaló, hogy e hasz­nos kapcsolatok, melyelmek alapja a magyar és szovjet nép barátsága, nemcsak az MSZBT. nem csupán egy tár­saság ügye, hanem össznépi ügy. A Szovjetunió népszerűsíté­se, a magyar—szovjet barát­ság ápolása nemcsak kong­resszusi vagy kampályfeladat, hanem mindennapi fontos fel­adat. A széleskörű munka­végzéshez széleskörű együtt­működésre és bázisra van szükség. Ezt a bázist biztosít­ják elkövetkezendő munkánk­ban a városi és járási nép­front-elnökségek, és népfront­bizottságok” — mondta. A vita után került sor az egymásért érzett felelősség® alapján az önkéntesség elvé­re épül. Vannak ugyan hi­vatásos bányamentők is, szá­muk azonban eltörpül a kő. zel 800 aktív önkéntes mel­lett, s szerepük elsősorban a kiképzésben jelentős. Ki lehet bányamentő? — Vájárok, szakiparosok, műszakiak, amennyiben az egészségügyi követelmények­nek megfelelnek — mondja Tóth Kálmán. — A korhatár 21—45 év. A bányamentők kiképzése a 84 órás elméleti kiképzéssel kezdődik, ezt kö­vetik a felszínem és föld alatt végrehajtott gyakorlatok, majd utolsó állomásként a most látott „égő” gyakorló táró... A Mecseki Szénbányászati Trösztnek két központi men­tőállomása van: az egyik a pécsi, a másik a komlói te­rületen. Mellettük még nyolc üzemi mentőállomás dolgo­zik. Állandó készültséget tar tanak fenn: a központi men­tőállomásokon két-két rajjal, — itt egyhetes bentlakásos szolgálat van —. az üzemek­ben pedig egy-egy négyfős rajjal, akik rendes munká­juk elvégzése mellett, illetve után adnak szolgálatot. MSZBT új elnökségének és a IV. kongresszus küldötteinek megválasztására, majd a ki­váló munkát végző aktivisták megjutalmazására. Az MSZBT Baranya megyei Elnökségének intéző bizott­sága: Elnök: Selymes Ferenc tanszékvezető főiskolai tanár, alelnökök: dr. Cholnoky László Kossuth-díjas egyete­mi tanár és Tóth József, az Ércbányászati Vállalat laka­tosa. Titkár: Igaz Sándorné. A városi pártbizottság ja­vasolta a Hazafias Népfront városi bizottságának, hogy dr. Takács Józsefet bízzák meg a titkári teendők végzésével. A városi pártbizottság kérésére dr. Takács Józsefet az elnök­ség az MSZBT titkári funk­ciói alól felmentette. Elkészült Mohácson a leg­nagyobb társasház, amelyben 36 kettő-, valamint kettő és fél szobás — lakást építettek. A Mohácsi járási Építőipari Ktsz ötmillió forintos költ­séggel építette fel a három- szintes társasházát a Liszt Ferenc utcában. öt hónap alatt készült s mintegy száz­ötven lakó kap majd benne rövidesen helyet. Az épületet tegnap a KISZÖV vette át, majd december 22-én az Or­szágos Takarékpénztár tartja meg a hivatalos átvételt. Ez­után már a beköltözést csak a víz- és csatornahálózat ki­építése akadályozhatja. A Mohácsi járási Építőipari A mentőautók állandóan készenlétben állnak. Az egyéni és rajfelszerelések a kocsiban vannak, a szolgá­latos személyzet az éjszakát is ruhástól tölti az ágyon. A szabályzat 30 másodpercben szabja meg a riadó végre­hajtásának idejét. Mikor útnak indulnak a kocsik, s a mentők felcsatol­ják önmen tő-készüléküket, még senki sem tudja, mi vár rá. Kérdezném, félnek-e a bányamentők, Tóth Kálmán azonban megelőz a válasz­szák megszokta már, hogy mindenki ide lyukad ki. — Itt egyetlen olyan em­ber sincs, aki azt állítaná, hogy még sohasem félt. De olyant se talál, aki gyáva­ságból ne hajtotta volna vég re feladatát. A mecseki szénmező geo­lógiai adottságai sok nehéz­séget támasztanak. Legfőbb ellenség: a tűz, az omlás és a sújtólég. Évente több száz beavatkozásra van szükség. Pécsett történt az eddigi leg­nagyobb hazai gázkitörés is 1957. november 4-én. István, aknán 473 méter mélységben 200 ezer köbméter metán öntötte el a vágatokat. A robbanás 2000 csille szenet Az MSZBT országos kong­resszusára megválasztott kül­döttek: Nagy Dezső vájár, a szocialista munka hőse Stier József, Selymes Ferenc Han­gos Lajos, Monoszlai István­ná. Sztergár János, dr. Boros József, Kovács Dezső. Igaz Sándorné, dr. Takács József, Mitzki Ervin. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapták a mozga­lomban kifejtett tevékenység gükért: Monoszlai Istvánná, dr. Boros József, Poszgai Mik­lós, Sziklai József, dr. Takács József, Vas István, Ybl Ernő, Bajomi L ászióné. Gelencsér János, Szucsich István. A szovjet termelési módszerek alkalmazásáért: Kiss József, Dér Mihály, Kincsei Sándor, Kiss Sándor vájárok. Ktsz tegnap ebből az alka­lomból ünnepséget tartott a Bartók Béla Művelődési Ház­ban, ahol a szövetkeze1 nek mintegy kétszáz dolgozója ie- lent meg. Beszámoltak az ár­víz levonulása óta eltelt öt hónap építkezéseiről. A kis­ipari szövetkezet dolgozói tel­jesítették a szerződésben erre az időszakra vállalt kötele­zettségüket és 2.7 millió forin­tos költséggel 123 épüle hely­reállítását végezték el. A jó munka jutalmául tegnap este 173 ezer forint jutalmai -vúj- tottak át az árvíz utáni hely­reállítási munkában kitűnt mintegy kétszáz szövetkezeti dolgozónak. omlasztott le. Tizennégyen maradtak az omlás mögött, s bár ezt akkor senki sem hitte, mind a tizennégyet fel hozták élve a napra. Napo­kig dolgoztak a mentők. A jelzőműszerként használt benzinlámpák lángja hosszú­ra nyúlva táncolt, elég lett volna a legkisebb szikra, egy újabb robbanáshoz. A mentőautók berregő motor­ral álltak az akna előtt, s bár mindezt látták és tud­ták az emberek, annyian je. lentkeztek leszállásra, hogy a mentést irányító parancs­nokság nem is tudta igénybe venni valamennyiüket. Bányamentő számára nincs az „obsitnál” szomorúbb. Nagyon szigorúak az éven­ként ismétlődő orvosi vizs­gák. Ha rendellenesség van, le kell szerelni, a felelőssé­get azonban nem lehet a mentőkészülékkel együtt le­tenni. — A bányamentőknek van egy tízparancsolatuk — mondja Tóth Kálmán. — Az első pont így hangzik: Mm. teni kötelesség, mert magad is bármikor bajba kerül­hetsz ... Ez a mondat van kiírva a folyosón, ez van az oktató­terem falán. -í v nkönyvek eleién s ott van egészen " r íródva az emberek ­Békés Sándor F. D. MENTENI KÖTELESSÉQ Elkészült Mohács legnagyobb társasháza I

Next

/
Oldalképek
Tartalom