Dunántúli Napló, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

liU|llO 1965. DECEMBER 18. 2 ÜRRANDEVŰ: Cape Kennedy, Florida, USA: Középen a Gemini—6 és a Gemini—1 űrhajók tervezett űrrandevúj áról készített rajz. Kétoldalt a két űrhajó pilótáinak arc­képe. Kozmosz 100 A Szovjetunióban felbocsá­tották a Kozmosz-sorozat 100. szputnyikját. A mesterséges holdon elhelyezett tudomá­nyos műszerek a TASZSZ ál­tal 1962. március 16-án beje­lentett kutatási program to­vábbi végrehajtását szolgál­ják. A szputnyikot körpályára juttatták. A pálya jellemzői: kezdeti keringési idő 97,7 perc, a Földtől mért távol­ság 650 kilométer, a pálya hajlásszöge 65 fok. A tudományos műszereken kívül a szputnyikon rádió- rendszer működik a pályaele­mek pontos mérésére, vala­mint rádió távmérő-rendszer, amely adatokat szolgáltat a műszerek és a tudományos berendezések működéséről. A szputnyik valamennyi műszere kifogástalanul mű­ködik, a földi koordinációs­számítóközpont feldolgozza a beérkező információt. Ma száll le a Gemini—7 Az AP jelentése szerint Frank Borman és James Le­veli, a Gemini—7 űrpilótái pénteken utasítást kaptak ar­ra, hogy az energiaszolgáltató rendszerben keletkezett ki­sebb zavarok ellenére az eredeti tervek szerint foly­tassák útjukat. Az űrhajó tehát szombaton, magyar idő szerint 15.00 óra­kor ereszkedik le az Atlanti óceán vizére, miután 14 nap alatt 207-szer kerülte meg a Földet. Vietnami helyzetkép Saigon : December 20., a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítása Front megalaku­lása 5. évfordulójának köze­ledtével Dél-Vietnamban foko­zódik a szabadságharcosok te­vékenysége. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a partizánok immár a negyedik, egymást követő napon hajtottak végre különböző akciókat Saigonban és külvárosaiban az ameri­kaiak és a dél-vietnami kor­mány csapatai ellen. Pénte­ken reggel egy partizán grá­nátot dobott Saigon központ­jában egy amerikai csapat- szállító tehergépkocsira, a robbanás következtében hét amerikai megsebesült. Saigon egyik külvárosában, Cholonban csütörtökön este váratlan esemény történt: a kínaiak lakta városrész egyik nagyforgalmú csomópontjában a szabadságharcosok hangszó­rón szólították fel a lakossá­got, egy emberként keljen fel a megszálló amerikaiak ellen. A partizánok megbízottai hosszabb időn keresztül za­vartalanul szólhattak a hang­szórón keresztül a lakosság­hoz, követelve az amerikai csapatok haladéktalan távo­zását Vietnamból. Ezzel egyide­jűleg Saigon több külvárosá­ban a DNFF röpcéduláit osztogatták az utcákon. Pénte­ken reggel Cholon sok házán rr gjelentek a DNFF zászlói. dyugati hírügynökségek k lése szerint a saigoni kor­mány egyik nagyobb katonai egysége, amely Saigontól északnyugatra egy fontos közlekedési útvonalat biztosí­tott. csütörtökön a fővárostól 32 kilométernyire a partizó nők csapdájába esett. A kifej lődött heves ütközetben a kor mánycsapatok súlyos vesztesé geket szenvedtek. Az amerikai hadügyminisz­térium közlése szerint Dél- Vietnamban fokozottabban kí­vánják felhasználni a 346 ki­logrammos reoülőbombákat, s ezért három újabb nagyvál­lalatnak adtak megrendelése­ket ilyen bombák gyártására. Wilsont letorkolták London még nem tért magához Egy szavazat mentette meg az angol kormányt London „Wilsont letor­kolták!” — jelentik elsőolda­las főcímeikben a pénteken megjelent angolf lapok. Az ENSZ-tudósítók beszámolói és a lapok vezércikkei sértődött­séggel és tanácstalansággal vegyes megdöbbenéssel tár­gyalják a példátlan esetet: az afrikai ENSZ-küldöttek — közöttük nyolc nemzetközös­ségi ország képviselőinek — tömeges kivonulását Wilson miniszterelnök közgyűlési fel­szólalásának megkezdése előtt. A munkáspárti kormány ingadozó rhodésiai politikájá­nak tüntető elítélése a világ­fórum egyszersmind Wilson politikai pályafutásának leg­súlyosabb kudarca is. ENSZ- beli beszédét ugyanis olyan eseménynek szánta, amely a világpolitikai porondon fejjel kimagasló államférfi szere­pében mutatta volna be a brit közvélemény előtt. Erre minden előkészület meg is történt: csütörtökön délután a BBC televíziója a Telstar útján élő adásban közvetítette Wilson beszédét. A sokmilliós angol nézőkö­zönség alig akart hinni a szemének, amikor látta, hogy a brit miniszterelnök per­cekig álldogál a szónoki emelvényen, miközben az afrikai delegátusok tömött sorokban vonulnak a kijá­rat felé és Wilson végül félig üres széksorok előtt kezdhette meg beszédét. A példa nélkül álló angol­ellenes demonstráció komoly­ságát aláhúzza az, hogy pén­teken reggelig már hét afri­kai állam jelentette be: meg­szakítja diplomáciai kapcsola­tát Londonnal. ZAMBIA REZE Zambia rézbányáinak gaz­dag kinsb'-t eddig Rh:: J sián keresztül, vasúton szállították Tanzánia kikötőjébe. Ámde a rhodésiai fehér telepesek a fajgyűlölő alkotmány alapján kikiáltották egyoldalú füg­getlenségüket s ez a tény az­zal a következménnyel járhat, hogy leállítják a tranzit-for­galmat. A szó szoros értel­mében ezzel is zsarolni akar- I ják politikai ellenfeleiket, el­sősorban az afrikai népeket. Ezért, próbaképpen légihidaí létesítettek Zambia és Tan­zánia között a réztömbök el­szállítására. Jelenleg világ­szerte hiánycikké kezd válni a réz. Különösen azóta, hogy a chilei rézbányászok sztráj­kok révén akarnak javítani helyzetükön. Képünk az első próbaszállítmányról készült. Indulás előtt lepecsételik és összepántolják a réz-rudakat. Az a tény, hogy két nem­zetközösségi állam (Tanzánia és Ghana) is bejelentette a kapcsolatok megszakítását, véget vetett London színlelt nyugalmának. Bottomley, a nemzetközösségi ügyek mi­nisztere csütörtökön este „mély sajnálkozását” fejezte ki Tanzánia és Ghana dön­tése miatt. — Miután Tanzániát kö­vetően Ghana is szakított Londonnal, a Brit Nemzet­közösség veszedelmesen kö­zel került a széthulláshoz — állapítja meg a kormány párti Sun diplomáciai mun­katársa. A szemleíró nem tartja kizártnak azt a lehe­tőséget sem, hogy az afro­ázsiai tagállamok végül úgy döntenek: kilépés helyett inkább Nagy-Britanniát űzik ki a nemzetközösség- bőL Jellemző egyéként, hogy a konzervatív ellenzék azokat a szankciókat is soknak tart­ja, amelyeket az afrikai köz­vélemény szemfényvesztésnek tekint. Csütörtökön — Wil­son ENSZ-ben mondott be­szédéhez időzítve — száz kép­viselő aláírásával határozati javaslatot terjesztettek be az alsóházban. Ebben elítélik a kormány rhodésiai politikáját, mert az szerintük „feltétel nélküli kapitulációt követel a Smith-rezsimtől. * Csütörtökön este az angol alsóházban a munkáspárti kormány majdnem vereséget szenvedett — jelentették a hírügynökségek. Az ülésen heves vita folyt a kormány fehér könyvé­ről, amelynek értelmében újjászervezik az angol terri­toriális hadsereget, létszámát 120 ezer főről 50 ezerre szál lítják le és az önkéntesség alapjaira helyezik. A Fehér Könyv azt állította, hogy az új forma nem csökkenti a hadsereg harcképességét, vi­szont évente húsz millió font sterlinggel olcsóbbá teszi a terelt iálls hadsereg fenntar­tását. A konzervatív párt és a li­berális párt egyaránt a kor­mány javaslata ellen fog­lalt állást. Végül is 292 képviselő szavazott a kor­mány javaslata mellett, 291 ellene. Egy munkáspárti képvi­selő tartózkodott a szavazás­tól. így történt, hogy az alsó- iiázban két főnyi többséggel rendelkező kormány mind­össze egy szavazat-többséget szerzett. t Egy hét a világpolitikában 0 Év végi diplomáciai tárgyalások £ Magasszintű magyar—szovjet eszmecsere Moszkvában £ A NATO-konferencián az Egyesült Államok újabb követelésekkel lépett fel O Johnson a pakisztáni államfőtől a vietnami háború támogatását „kérte” • Wilson az Egyesült Államokban A z elmúlt hét bővelke­dett diplomáciai ta­nácskozásokban. Szá­munkra kétségkívül a legnagyobb jelentőségű a magyar—szovjet párt­vezetők eszmecseréje volt. A résztvevők tájékoztat­ták egymást az országuk­ban folyó szocialista és kom­munista építés eredményei­ről, megvitatták a szovjet— magyar kapcsolatok kérdé­seit, eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom problémái­ról. örömmel állapították meg, hogy minden területen eredményesen fejlődik a Szovjetunió és Magyarország együttműködése. Kedvező légkörben folytak a szovjet—algériai tárgyalá­sok, ahol leszögezték, hogy most, amikor a vietnami nép elkeseredett küzdelmet vív függetlenségéért, amikor 'a reakciós erők fondorlatokat szőnek a világ minden ré­szében, a szabads ászerető né. pék legfőbb feladata: harcol­ni az új háború veszélye el­len és e veszély kiküszöbö­léséért. A nyugati hatalmak politi­kusainak tanácskozásaira két tényező nyomta rá bélyegét. A legszembetűnőbb az ag­resszív amerikai vonalveze­tés erősödése és egy sor újabb követelés, melyeket a szövetségeseknek címeztek. Másrészt — éppen ennek kö­vetkezménye — sűrűsödnek a különböző ellentétek első. sorban az atlanti paktum tagjai között. Jellemző, hogy Rusk ame­rikai külügyminiszter a NA- TO-partnerektől „minimális erkölcsi támogatást” kért. Az utána felszólaló McNa­mara hadügyminiszter vi­szont már kissé más formá­ban vetette fel a kérdést. Ö nagyobb anyagi és katonai áldozatot követel „a közös katonai erőfeszítések oltá­rán”. Jogos a kérdés, vajon a két amerikai miniszter egyeztette-e mondanivalóját, avagy az Egyesült Államok szótárában az „erkölcsi” tá­mogatás fegyvereket és kato­nákat jelent? Nem erősítette az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit, hogy éppen a NATO-tanács- kozás napjaiban rosszabbo­dott helyzetük Vietnamban: a harcok már a dél-vietnami főváros közvetlen közelében is folynak. A párizsi NATO-tanácsko. záson feszültség támadt az anyagi kérdések körül is. 1965-ben az atlanti szövetség tagállamai 74,3 milliárd dol­lárt költöttek hadi célokra, s az összeg több mint két- narmada az Egyesült Álla­mokra jutott. A NATO fenn­állásának tizenhat éve alatt a katonai költségek meg­négyszereződtek, de a viet­nami háború miatt Washing­ton hadi kiadásai méginkább megsokszorozódtak. A fize­tési mérleg deficitjét a Fe­hér Ház — részben — szö­vetségeseire akarja hárítanit ami más szóval annyit je­lent, hogy éppen a vietnami agressziót kívánja megfizet­tetni szövetségesei adózóival. Ajub Khán pakisztáni ál­lamelnök és Johnson tár­gyalásait szintén beámyé-- kozta az Egyesült Államok vietnami agressziója. A meg­beszélésekről nem adtak ki részletes közleményt, d& megfigyelők szerint bizo­nyos, hogy Washington tá­mogatást „kért” Pakisztántól a vietnami háborúhoz — az országnak nyújtott gazdasági és katonád segítség fejében! Pakisztán tagja két agresszív paktumnak, a SEATO-nak és a CENTO-nak is, és ame­rikai részről nehezményezik, hogy nem támogatja egyér­telműen a vietnami kálóé- háborút. Nyugati politikusok meg­beszélésein ismét napiren­den szerepelt Bonn atom- fegyverkezésénék kérdése. A párizsi NATO-konferencián több felszólaló ajz atomfegy­verek elterjedését megaka­dályozó egyezmények mel­lett foglalt állást. Csupán Schröder bonni külügymi­niszter helyezkedett szembe ezzel az irányzattal. A fran­cia külügyminiszter viszont kormánya nevében elutasí­totta az amerikaiak által ja­vasolt „külön-bizottság” fel­állítását, mivel ez Nyugat- Németországnak beleszólást biztosítana a közös NATO. stratégia kidolgozásában. A nyugatnémet atomigények teljesítését pillanatnyilag el­halasztották, de bizonyos, hogy Erhard kancellár washingtoni látogatásakor újabb kísérletet tesz; rábírja Johnsont a nyugatnémet atomkövetelések teljesítésé­re. Bármilyen amerikai— NSZK megállapodás viszont újabb ellentétek sorozatát szülné az atlanti tábor egé­szében. W ilson angol miniszter­elnök amerikai tárgya­lásain több kérdés sze­repelt. így a különle­ges angol—amerikai társas­viszony helyzete, ahol a leg­főbb probléma; mennyiben támogatja az Egyesült Álla. mok Nagy-Britannáának a Szueztől keletre eső területe­ken meglévő katonai érde­keit és Anglia milyen mér­tékben áll ki az Egyesült Államok délkelet-ázsiai po­litikája mellett. A munkás­párt egyes köreiben joggal tartanak attól, hogy Wilson az eddiginél is messzebbme. nőén elkötelezi Angliát az agresszív amerikai politika mellett. A gazdasági, politi­kai és gazdasági függőség tényezője mellett ebben Wil­son személyes becsvágya is szerepet játszik, elsősorban NATO-vonalon szeretne újabb szerephez jutni az Egyesült Államok ellenszol­gáltatásai révén. Wilson brit miniszterelnök december 16-án felszólalt az ENSZ közgyűlés ülésén. Amint Wilson a szónoki emelvényre lépett, az ENSZ c'rlkai tagállam inak képviselői kivonultak az ülés­teremből, tiltakozásul Angii ív rhcdeslni politikája ellem. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom