Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-25 / 278. szám

1965. NOVEMBER 25. napló 5 Hogyan segítsék a hátrányos helyzetű tanulókat? Tegnap délelőtt az újme- csekaljai Bánki Danát Gim­náziumban értekezletet tar­tottak a hátrányos helyzetű tanulók problémáiról. Az ér­tekezleten a városi tanács ok­tatási csoportjának vezetői, Kabar Ferenc, Ormai Ferenc, valamint a város több isko­lájának igazgatója vett részt. Bujdosó László harmadik kerületi vezető igazgató, a 39-es dandár úti általános is­kola igazgatója elmondotta, hogy a kerület 5198 általános iskolai tanulója közül 400 van hátrányos helyzetben, legtöbb jük félárva, vagy elvált szü­lök gyermeke. A második cso­portot a rossz lakásviszonyok közt élő gyerekek jelentik, a harmadikat a rossz anyagi körülmények közt élők, a ne­gyediket a sokgyermekes csa­ládok gyermekéi (mind a rá- 'uk eső jövedelem nagysága, mind pedig a lakásviszonyok tekintetében rosszabb ezek helyzete), végül pedig a veszé­lyeztetett gyermekek követ­keznek. Ez utóbbi néhány cso­port kb. egyenlő arányban ta­lálható meg. A hátrányos helyzetű ta­nulókkal való foglalkozást nem kampányfeladatnak te­kintik a nevelők, hanem mRoküiőnbgztetett felemmel kísérik e gyerekek életét, ta­nulmányi előmenetelét, egyéb vonatkozású fejlődését. A hátrányos helyzetben lévő tanulók eléggé nagy csoport- :át más iskolákban, középis­kolákban elsősorban — mint Szentirányi Józsefné, scz új- mecsekaljai gimnázium és L6- rincz József, a Crepipari Tech­nikum igazgatója elmondották — növelik részint azok a ta­nulók, akiknek családja bi­zonyos műveltségi szinten aluli személyekből áll (pél­dául senki sem végzett nyolc általánost), továbbá azok, akik kollégiumi- elhelyezést nem kaptak, 3 vagy messziről jár­nak be az iskolába. vagy albérletben laknak Pécsett. Mivel a hátrányos helyzetű tanulók összetétele ilyen ve­gyes, segítésük módjai is igen változatosak. Elsősorban az alapvető lehetőségeket, a meg­felelő körülményeket kell biz­tosítani számukra, legalább azt a lehetőséget, hogy na­ponta néhány órát nyugodt körülmények között tanulhas­sanak. Ami a kollégiumi fé­rőhelyeket illeti, ez a kér­dés túllépi a pedagógusok ha­táskörét, ahol azonban vala­mi helyesbítésre van lehető­ség, ott ezt meg kell tenni, ígv például a gépipari tech­nikumban fontosabbnak lát­szik, hogy az első-másodikos diákok lakjanak a diákszálló­ban. még ha ez bizonyos vál­toztatással jár is a felvételek eldöntésénél. A napközi, vagy­is a tanulószoba még általá­nosabban kihasználható lehe­tőség. Jellemző azonban, hogy a tanulók túlnyomó többsége igényt tart ugyan a menzai ellátásra, de nem tart igényt a tanulószobára. Nagyobb eréllyel és hatáskörrel kell eliárniuk a jövőben az is­kolaigazgatóknak ebben a kérdésben. Sokszor az van a háttérben, hogy a szülők azért nem engedik tanulószobára a gyereküket, mert otthon sok házimunkát azoknak kell el­végezni. „Majd tanul este ott­hon, ha készen van a mun­kájával” — mondják, de nyil­vánvaló, hogy ez nemcsak kétes értékű tanulás, hanem előbb-utóbb a tanuló kifára­dásához vezet. Egyáltalán: a szülőkön múlik a dolog, számos kérdésben. A szülők meggyőzése a pedagó­gusok egyik legelső, ámbár nem a legkönnyebb feladata. A többi gyerek, az osztály­kollektíva segítsége is nagyon szép eredményeket hozhat. Egyik iskolában kiderült, hogy a szülők közti civódás, majd szakítás eredményeképpen a gimnazista gyerekre hárult a házfelügyelői teendők és a kistestvérek ellátásának min­den gondja. Az osztály össze­fogott, s amíg úgy-ahogy rend­be nem jöttek a dolgok, min­den hajnalban más gyerek végezte a söprést és egyéb munkákat. Sohasem hiányzott egyik se. Ugyanezek a módszerek al­kalmazhatók akkor is, ami­kor a hátrányos helyzetű gye­rekek tanulmányi eredményé- \ nek javításáról van szó. Itt aztán igen sok lehetőség nyí­lik a pedagógusok találékonysága i számára. Az első természete­sen az, hogy a pedagógusok, s elsősorban az osztályfőnök, személy szerint figyelemmel kíséri az illető gyerek előme­netelét Külön is foglalkozik vele, felhívja rá a figyelmet, s a tanulószobán szintén kü­lön segít neki a tanulásban. Van azonban csoportos korre­petálás is, mint az újmecsek- aljai gimnáziumban, amelyet a legjobb tanulók vezetnek osztálytársaik számára, van­nak tanulópárok, amelyek rendszerint a gyermekek ter­mészetes vonzalmán, baráti érzelmein alapulva igen erő­sek és ösztöhzőek lehetnék, vannak olyan pedagógiai fo­gások, amelyek a hátrányos helyzetű gyerekekre rendsze­rint jellemző félénkséggel, rossz kifejezőkészséggel ve­szik fel a harcot. Kis előadá­sokat tartanak a tanulók, vagy eleinte rövidebb felele­tekkel szerzik az osztályzatot stb. Itt ismét a gyermekközösség nagy ereje használható fel rendkívül ha­tásosan: egy gimnazista lány­ról már szinte az egész is­kola lemondott, a szülők tel­jes közönyt tanúsítottak, ami­kor közbelépett az osztály és vállalta, hogy „patronálja” a kislányt. Több-kevesebb hibá­val, de nagyon lelkesen vé­gezték a feladatot, minden­nap más ült mellé. tanult vele, vitte magával saját prog ramjaira stb. A kulturális rendezvények, közös látogatások, országjárá­sok mindenkire nevelő hatá­súak, s erre a rosszabb kö­rülmények közt élő diákok számára is biztosítani a lehe­tőséget, a szülői munkakö­zösség feladata. Dobay József, a Nagy La­jos Gimnázium igazgatója azt mondotta el, hogy az igazgató jogköréhez tartozik. nagyon ésszerűen, annak eldöntése, hogy egyes szükséges esetek­ben valamely tárgyból emelje az óraaszámot. Olyan osztály­ban tehát, ahol zömmel ilyen vagy olyan okból hátrányos helyzetű tanulók vannak, a gimnázium alapvető, s nehe­zebb tárgyaiból, a politechni­ka rovására, egy-egy évben megemelték az- óraszámot. Ez az intézkedés igen jól bevált. Pusztai József igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy több energiát kellene fordí­tani a hátrányos helyzetű s amellett észrevehetően te­hetséges tanulók speciális segítésére, akár szakkörökben való tevékenykedés, akár ol­vasmányaik, egyéb szenvedé­lyeik figyelemmel kísérése és irányítása útján. Pénteken nyílik a nolNkai ksnyvtiónan A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya me­gyei Bizottsága és a Kos­suth Könyvkiadó holnap, november 26-án délután öt órakor a Fegyveres Erők Klubja nagytermében tart­ja meg a politikai könyv­hónap megyei és városi megnyitóját. Az ünnepsé­gen Szentistványi Gyuláné elvtársnő, a városi pártbi­zottság művelődési és pro­paganda osztályvezetője mond beszédet. Az ünnepség második ré­szében a Városi Művelő­dési Ház és a KPVDSZ Irodalmi Színpada ad mű­sort, Ki mit tud a Szovjet­unióról címmel szellemi ve­télkedőt rendeznek. Pau'usz Ele mér és Várnaqv Lajos hangversenye Kultúrműsorok az üdülőhelyeken A megye közkedvelt üdülő- és kirándulóhelyeit a nyári szezonban nagy tömegek ke­resik fel. Ezért a megyei ta­rára végrehajtó bizottsága a művelődésügyi osztály javas- ' - tára egyelőre kísérletkép­en szükségesnek tartja, hogy - ■ r lopkodjanak a vendégek > ’dturális igényeinek kielégí­téséről is. A megye műkedve­lő művészeti együttesei is szívesen vállalnának szerep- ’"-t. a kulturális szemle be- ével ugyanis kevés le- " ’ hj'-- nvilik a fellépésre A tervek szerint egyelőre Harkányban, Siklóson, Aba- ligeten, Sikondán, Szigetvá­ron és Mohácson kívánják megoldani a nyári kulturális ellátást. Valamennyi üdülő­helyen térzenét adnak a hon­védségi fúvószenekarok, a ba- kócai és a gyárvárosi úttö­rők, a szénbányák, a sziget­vári és a pécsváradi zeneka­rok. A siklósi várkápolnában, a szigetvári dzsámiban és az abaligeti barlangban kamara­hangversenyeket rendeznek a Zengő Együttes, a Nevelők Háza Kamarakórusa, a Me­csek Fúvósötös, az Egyesített Tisztiiskola Fúvóshatosa. a komlói, a mágocsi és más kórusok közreműködésével Néhány műsorral felkeresik majd az üdülőhelyeket a me­gye legjobb tánccsoportjai is Holnap a Nemzeti Színházban Nyitott ablak Nagynevű szerző bohózatának bemutatója Arról van szó, hogy No- votni számára szeretőt ké­ne szerezni. Azt mondja Karcsi, az őrvezető: — Novotni fél a nőktől! — Akkor minek neki sze­rető? — érdeklődik Mari, a szobalány. A röpke párbeszéd némi­leg jellemzi Nóti Károly darabját, a Nyitott ablak­ot. Bemutató holnap este. tehát a mostani jelmezes próba már csak csiszolja az előadást. — Annyira elfoglalt a gond, hogy mi hogyan tör­ténjék a színpadon, hogy nem is töprengtem azon, hogyan reagál majd a pé­csi közönség — mondja Szi­lágyi Sándor, a darab ren­dezője. Az aggodalom persze ko­rai. Annál is inkább, mert Nóti Károly neve egyálta­lán nem szégyen egy szín­ház műsortervében. Aki em­lékszik a két világháború közötti idők bohózataira, nyilván tudja azt is, hogy azok legjavát Nóti Károly és Békefi István, a neves szerzőpár írta. Békefi Nyu­gatra ment és ma is óriási összegeket ketjes bohózatai­val. Nóti itthon maradt s röviddel utána meghalt. De nevét sikeres darabok hosz- szú sora fémjelezte. Még tíz évvel ezelőtt is forgat­tak német filmet ötletéből, az „örökség a ketrecben” címűt. . Közben pereg a cselek­mény, és a színészekből, díszletezőkből. rendezőkből, vagyis a „szakmából” álló közönség rendszeresen fel­nevet. Hiszen Vári Éva oly tehetségesen „csámpás” láb­bal áll a kackiás bajuszú Mendelényi előtt, hogy már azt nem lehet komolyan nézni. Vári Éva ezúttal: Marcsa, a szobalány. Men­delényi Vilmos: Karcsi őr­vezető, aki arról híres, hogy egy nyári hadgyakorlaton beugrik a polgármester há­zának nyitott ablakán és ki­lenc hónap múlva hírbe hozza a tisztes polgári há­zat. S hogy fel ne ismer­jék, megnöveszti az itt lát­ható kackiás bajuszt. így álcázva indul újabb hódító útjára, — ezúttal a polgár- mester szobalánya „ellen”. A „Nyitott ablak” legna­gyobb szerepalkalma Holl Istváné, aki Novotnit játsz- sza. Holl remek alakítást nyújt a próbán. Minden porcikájával játszik, köny- nyedén, Novotnija kedvesen ügyetlen, rokonszenvesen buta, „rossz katona”. A szereplőgárda ugyan­csak jó szórakozást ígér. Szalma Lajos a polgármes­tert játssza, Péter Gizi a polgármesternőt, leányukat, Klárit pedig Szabó Éva. Jel­legzetes figura Mester László „hadnagy”-a, a Pász­tor Erzsi alakította „bűnbe­esett” szakácsnő, és igazán jó bohózatot igyekszik ját­szani Faludi László, Kop­pány Miklós, Fülöp Mihály is. Azt mondja Szilágyi Sán­dor: — Célunk az, hogy szó­rakoztassunk. Nóti Károly — áld akko­ra név a bohózatírásban, mint például Molnár Fe­renc a színműben —, sokat ígér ehhez. „Hazai mezőny” jegyében zajlód le a Pécsi Filharmoni­kus Zenekar második béried koncertje vasárnap délelőtt a Liszt-teremben, illetve hétfőn este a Nemzeti Színházban. A dirigens Paulusz Elemér volt. míg vendégszólistaként az ugyancsak Pécsről elszárma­zott Várnagr/ Laios hegedű- művészt üdvözölhettük. A műsor összeállítását szo­lid megfontoltság jellemezte. Három romantikus mestermű­vet hallhattunk: Mendelssohn Hebrid ék-nyitányát. Brahms D-dúr hegedűversenyét és Schumann IV. szimfóniáját. Megszólaltatásuk nem ígért különösebb szenzációt de amit l hallottunk és ahogy megszólal tak e művek, az kellemes ze­nei élményt nyújtott a közön­ségnek. Ezért Paulusz Elemért illeti köszönet, akit elsősorban mint operadirigenst tartunk nyilván, s a Pécsi Nemzeti Színház zenei vezetőjeként operák nagysikerű bemutatá­sának és felújításának érdeme fűződik nevéhez. Évente egy- szer-egyszer azonban szimfo­nikus karmesterként is a kö­zönség elé áll. kilépve kevéssé köztudott, de a háttérben ma­radás ellenére is rendkívül felelősségteljes betanító-kar­mesteri szerepéből. A zenekar és a karmester között az évek hosszú sora, valamint a beta­nítást szolgáló próbák ideje alatt kialakult bensőséges kap csolat gyümölcsöztetésére most kitűnő lehetőség nyílott, ami ezt a mindvégig kellemes at­moszféráid, kiegyenlített mű­vészi teljesítményt produkáló hangversenyt eredményezte. A közönség, mely ismét hitet tett a zeneirodalom romantikus re­mekműveinek változatlanul fennálló vonzásáról meggyő­ződhetett a karmester vérbeli \ muzikalitásáról. jó ízléséről, ’mesterségbeli biztonságáról és ' megfontoltságáról, mellyel a zenének ebben az ágában is szolgálja a művészetet. A vasárnapi hangversenyen a műsort kezdő Hebridák-pvi- tánv tolmácsolása az első üte­mektől kezdve magával ra­gadta a hallgatót: Paulusz ve­zénylése nyomán láttató erő­vel tárult elénk a Hebridák szigetcsoportja, szikláival pá­rában úszó boron gós táiképé- vel. híres barlangjával, mely­nek zúgása a partokhoz csa­pódó tenger morajának vissz­hangjaként felel. Ilyen kedve, ző benyomásokkal kezdődött a koncert, bizonyságát adva az alapos betanító munkának, a lelkiismeretes felkészülés­nek. Paulusz Elemér iólismert vonzódása Brahmshoz közön­ségünk előtt tovább szélesí­tette a nagy romantikus mes­ter műveinek megismerési kö­rét. A D-dúr hegedűvé; :ny következett a Brabms-művek sorában, melynek szólis1 Ma­ként Várnagy Lajos lépett a pódiumra, hogy e meglehes­sen nehéz és nem túlságosan hálás versenyműnek tolmá­csolásával mutatkozzék be a rá méltán kíváncsi pécsi kö­zönségnek. Ez a kíván'—'-'g abból ered. hogy Várnagy ba­jos pécsi születésű és már gyermekévei során megmutat­kozott tehetsége a zene, első­sorban a hegedű iránt. Azok a művészi erények, melyeket eddig csak hallomásból ismer­tünk, most a pódiumon való első találkozás alkalmával elő nyösen mutatkoztak meg. Vár. nagy Lajos előadóművészetét gondos felkészültség, hegedűje nek szépen ívelő tónusa jelle­mezte. Játékában a hegedű­tanár részletekbe való meg­fontolt elmélyedése, precízsé- ge, józan világossága, talán kissé túlságosan is érezhető önfegyelme szerencsésen talál­kozott a zenekari koncertmes­ter kiművelt kéztechnikái ával, a zenei interpretálás, frazeá- lés, dinamika szakmai isme­retével. Lendületes játéka így mindvégig koncentráltan és szuggesztíven hatott. A kö­zönség meleg ünneplésben ré­szesítette a Pécsről eltávozott, ide hosszú idő után ismét el­látogató és a jövőben gyak­rabban szívesen várt művészt, aki Bach szólószonátájának ráadásként való eljátszásával viszonozta a megérdemelt tap­sokat. A Pécsi Filharmonikus Zenekar gondos és lelkiisme­retesen alkalmazkodó kísérete zavartalan örömet szerzett a közönségnek. A szép hangverseny méltó befejezéseként Schumann ma­gas színvonalon megszólalta­tott IV. szimfóniáját hallottuk. Bár nem keltett rendkívli be­nyomást, dinamikában, tem­póban a schumanni stílus visz szatüfcrözése tekintetében biztosan körvonalazva szólalt meg. A zenekar teljesítménye egységes, eleven és lendületes volt. Paulusz Elemér művé­szetét ezúttal is a megbízható pontosság, elgondolásainak vi­lágos és félreérthetetlen techni kai megvalósítása jellemezte. Dicsérendő gondossággal ügyelt együttesére. Alapos megfontolással építette fel a szimfóniát, felszínre hozva a schumanni líra szépségeit épp­úgy. mint az életerőtől duzza­dó Scherzo lendületét, a vi­haros tempójú strettával zá­ruló IV. tétel színeit. A szűkebb hazánk művészei által megszólaltatott koncert művészi értékeit nagyrabecsiil- te és lelkesen megtapsolta a közönség — külföldi nagy ne­vek nélkül is! — nt — Szalma Lajos és Holl István ▼ári Éva ?s M«'núelényi Vilmos *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom