Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

19#5. NOVEMBER 12. napló Legyenek a művészei1 apostolai! Kirándulás Siklósra Németh László látogatása a Tanárképző Főiskolán A Magyar Játékfilm Szemle alkalmából, az Iszony ősbe­mutatójára városunkba érke­zett Németh László is, a re­gény szerzője. Németh László tegnap délelőtt a művészklub­ban könyveit dedikálta, majd délután 3 órakor ellátogatott a Pécsi Tanárképző Főiskolára. Ugyanekkor a főiskolára lá­togatott Moór Marianne film- színésznő és Hintsch György, az Iszony című film rendezője. Németh Lászlót a főiskola igazgatója, Márk Bertalan és a főiskola tanárad fogadták. Az író érdeklődött a főiskola szer­vezetéről, munkájáról, a pe­dagógusképzés néhány prob­lémájáról, s elmondotta töb­bek között érdekességként, hogy öt esztendőn át Hód­mezővásárhelyen nyolc kü­lönféle középiskolai tárgyat tanított. Néhány hasonló kér­dés között felmerült a regény és a film viszonyának kérdése is, mire Németh László ja­vasolta, hogy a témából írja­nak dolgozatot a hallgatók. A főiskola diákjai a kollé­giumban gyűltek össze a néves író fogadására. A kol­légiumi diákbizottság nevében köszöntötték őt, majd Németh | László félig tréfásan, félig ko- j molyán elmondotta: — Ha már a filmszakma szinte a fülemnél fogva elho- ! zott erre az alkalomra, a pe- ! dagógusok kérését sem tagad­hattam meg. Sok színpadi müvem ellenére a színházi és filmvilágban sosem tudtam igazán meghonosodni, az isko­lai világban viszont életem leg jobb óráit töltöttem, s min­dig otthon éreztem magam. Elmondta, hogy „felkészült” a filmet, a film és a regény kapcsolatait illető kérdésekre, mivel Sárbogárd és Dombóvár között idefelé, néhány gondo­latát fel is jegyezte ezzel kap­csolatban. — Az író nehéz helyzetbe kerül, ha művét filmre akar­ják vinni. Műve nem nyer ezáltal, s rengeteg áldozatot is igényel a film elkészítésé­vel járó sok fáradság, vesződ- ség. Az írónak, véleményem szerint az a legkényelmesebb, ha műveit halála után dol­gozzák fel. Hintsch György más véleményen volt, és én sokmindent figyelembevéve, végülis belenyugodtam. Az eredményt látták, én néhány tanulságot szeretnék levonni. Elmondta, hogy a regény tér jedelme csorbát szenvedett a film által, de mesteri tömö­rítésnek tartja a rendező munkáját. — Az Iszony tulajdonkép­pen nem lélektani regény, ha­nem mithológiai. A főhősnő alakjában egy sereg emberi és világtulajdonság tömörül. Én mindig a görög istenalakokhoz hasonlítom figuráimat, s az Iszony nőalakjában megteste­sülő általánosabb mondani­valók természetszerűleg el­vesztek a filmben. Elmondotta, hogy a forgató- könyvnek szinte minden sza­va a regényből származott, és a fegyelmezett, s önmagával is nagyon szigorú forgatókönyv írói-rendezői módszerrel érte el Hintsch György, hogy min­den aggodalom és minden említett hiány ellenére a film jó lett. A második tanulság a fő­szereplő alakjával kapcsola­tos. Az első pillanatban ott állt az aggodalom, hogy nincs magyar színésznő, aki Neßi alakját eljátssza. Hintsch egy főiskolai hallgatóhoz ragaszko­dott, akit a próbafelvételek után sem tartott senki alkal­masnak erre, én sem. Én azonban megengedhetetlennek tartottam, hogy a rendezőt olyan színésznővel kénysze- rítsem együtt dolgozni, akivel nem szívesen dolgozik. Én nem veszíthettem sokat ha nem sikerül a vállalkozás, 6 mindent. így lett Drahota Andrea — a film legnagyobb meglepetésemre — kitűnő fő­szereplője. Az egyéniségnek azt az egyszerű sugárzását tudta megvalósítani, ami bi­zonyíték arra, hogy ha nem rontják el, ha mindig nehéz feladatok elé állítják, nagy színésznő lesz belőle. Kállai Ferencet nem kell bemutat­nom, így kijelenthetem, hogy a játék nagy szerencséje a két főszereplő szerencsés megválasztása. Egy darabig azt gondoltam, hogy a mellék- szereplőkre ez nem vonatko­zik. Most, hogy ismét láttam a filmet, meggyőződtem arról, hogy ez nem egészen így van, s egyáltalán nem Bessenyei, Sulyok és Páger esetében. Hogy lehet-e regényből jó filmet készíteni, arra vonat­kozólag Németh László el­mondotta, hogy az Iszonyra, mint bizonyítékra szinte már nem is volt szükség, hiszen közben elkészült és megérde­melt sikert aratott a Pacsirta, a Húsz óra és más alkotások. Néhány szóban vázolta még Németh László a filmművé­szet lehetőségeit, a tehetsé­ges fiatalok bíztató jelentke­zését, majd megjegyezte, hogy a közönség sajnos a filmművészet új, nemes törek­véseivel nem mindig tart lé­pést. — Szép pedagógusi misz- szió, hogy azokban a kis gó­cokban, falvakban, városok­ban, ahol önök tanítani fog­nak, a jó magyar irodalom, a színvonalas magyar művé­szet apostolai legyenek, ami­hez természetes nélkülözhe­tetlen, hogy jó ismerői és ked­velői is legyenek annak. Németh László beírta nevét a vendégkönyvbe, majd elbú­csúzott a főiskolásoktól, a tanároktól és a Jelenkor szer­kesztőségébe sietett, ahol el­utazásáig még rövid beszélge­tést folytatott a pécsi írókkal és a Jelenkor szerkesztőivel. I A Pécsett tartózkodó film- ! művészek „szabadnapos ‘ cso­portja tegnap délután Nagy Gyulának, a megyei tanács elnökhelyettesének vezetésé­vel Siklósra és Villányba rán- [ dúlt ki. A siklósi vár udva­rán Dankó Imre megyei mú­zeumigazgató fogadta a külön autóbusszal érkező vendége­ket és kalauzolta őket a vár­ban. A művészek nagy érdeklő­déssel szemlélték a kiállított tárgyakat. Csűrös Karolát ép­pen akkor kapta lencsevégre a fotoriporter, amikor „Lenni vagy nem lenni” alapon for­gatta kezében az emberi ko­ponyát. Sinkovits Imre a kínzókamra szinte minden da­rabjáról szakszerű, pontos magyarázatot kért. — Magam is szenvedélyes gyűjtő vagyok — mondotta később. — Különösen az 1848 emlékeit őrző tárgyakat gyűj­töm. Sokat időztek az emeleti termekben, ahol többek kö­zött állandó kiállításon mu­tatják be a csatajeleneteket ábrázoló festményeket. Élénk érdeklődéssel tanulmányozták Martyn Ferenc Munkácsy dí jas pécsi festőművész alkotá­sait. amelyek a kuruckort ele­venítik meg. Innét Villányba utaztak, ahol a pincegazdaságban Wé- ber Imre a program első fe­lében végigvezette a művé­szeket a mintegy másfél ki­lométer hosszúságú pincelabi­rintusban, közben természe­tesen megízlelték a villányi hegy messze földön híres bo­rait. Később a gazdaság ve­zetői a fogadóteremben meg­vendégelték őket. • • Ot perccel a „Húsz oraM előtt Bolyban Néző és a siker „A terem most átalakul , szerkesztőséggé, ahol a film­kultúra újabb ,kerekasztal’- cikke készül. Bemutatom önök nek Biró Yvettet és Zsugán Istvánt, a Filmkultúra szer­kesztőjét és munkatársát”. így nyitotta meg csütörtö­kön pontban 12 órakor a te­levízió bemondónője a szem­le első művész-közönség ta­lálkozóját. Nem ártott volna, ha a programban hirdetett 11 órakor — a terem már akkor is zsúfolt volt, még a szín­padra vezető lépcsőn is ültek Lassányi László elegáns öl­tönyt húzott, és ahogy a nyakkendőt csomózta, a vág- farkasdi mozira gondolt, aho! legény korában minden egyes Páger-filmet végignézett. — Most, ma este talán szemtől szembe meglátja az embert, | aki felment a miniszterhez is j igazáért. A moziban aztán rosszul esett a hír: Páger Antal nem jöhet Bólyba. Pedig a Páger- várás hihetetlen méreteket öl­tött, csak tegnap hatvan ké­pét adták el. A tsz, az álla­mi gazdaság, az fmsz szép szervező munkát végzett. — Mindegy — gondolták a bó- lyiak. a Húsz óra művészei közül biztosan eljönnek a többiek. Mondják, Görbe Já­nos már Pécsett van. Ebben a hangulatban kez­dődött meg a Fábri-film ve­títése a bólyi Vörös Csillag filmszínházban A kétszáz­Művés?híízaspárok randevúja a szerkesztőségben negyven boldog néző. aki jegyhez jutott, odabent töb­biek kint az utcán, az elő­csarnokban várták a művé­szeket. Méghozzá nemcsak egyszerű kíváncsisággal, ha­nem többen jól kigondolt kér­désekkel. Tulajdonképpen már csak egy érdekes kérdés kmáHis­zik: — Mit mond a Húsz óra egy olyan falunak, ahol hosz- szú évek óta rendben megy a tsz dolga; egyszóval mit mond Bolynak? — A falu félezer házában közel négyszáz tv van — mondja Lassányi László, a tsz főállattenvésztője. _ 4 film t v-vetítése után mégis volt. az állandó beszédtéma nólv- ban. Hiszen az ötvenes *»v->k itt sem múltak el simá” Na. szóval nem Mába tHl°tt meg tegnap este a mozi! F l>. Mozaikok a szem1 étői Színhely: a Dunántúli Napló szerkesztősége. Szereplők: Sinkovits Imre és Gombos Kati, Avar Ist­ván és Gyapai Yvette, Bod­rogi Gyula és Töröcsik Mari. Házaspárok. A félreértések elkerülése végett,, a randevút nem ők adták egymásnak, a szer­kesztőség kérésére látogat­tak el hozzánk, kicsit meg­kerülve a dús programot. Bár Gombos Kati, vagy ahogy különösen a gyerme­kek ismerik, a „Find” ran- devuzhatott volna férjével, hiszen Sinkovits Imre szer­dán este még fellépett a szín házban és utána ült kocsi­ba. hogy Pécsre jöjjön, ahol már várta a felesége, aki korábban érkezett. — Amikor eljöttem — jegyzi meg mosolyogva, — a gyerekek azzal búcsúztak el, hogy apu, te csak men­jél nyugodtan, majd mi el­rendezzük a dolgokat — Avarék tulajdonképpen pé­csiek, még akkor is, ha hosz- szú évek óta a fővárosban élnék, s mindkettőjük sok kellemes színházi estét sze­reztek már a pécsieknek. — Én már nem játszom — mondja Gyapai Yvette — most anya-szerepet vállal­tam. Ez a legszebb és egy­úttal a legnehezebb szerep. Amikor a filmszemlére fordul a beszélgetés, Törő- csik Mari gyorsan kijelenti: — Remekül éreztem ma­gam, annyit táncoltam, hogy minden porcikám fáj. Egy­szer van Pécsett filmszem­le, nem igaz? ... Valamennyien örömmel jöttek városunkba és külö­nös jelentőséget tulajdoníta­nak a magyar filmek feszti­váljának abban, hogy a mű­vészek közelebb kerüljenek a nézőkhöz, megismerkedje­nek egymás véleményével. Sajnos, kevés az idő és természetesen sok a prog­ram. A Bodrogi-házaspár dél­ben visszaindult Budapestre, Avar Pista is velük tartott. Sinkovitsék maradnak, de őket már várják a művész- klubban. Köszönjük látogatásukat — valaki bejelenti: tizenket­tőig a megjelent művészek autogrammot adnak, mert így egy teljes órát várakoztak a rendezők, operatőrök, meghí­vott vendégek, közöttük pél­dául Darvas József és Németh László. A több száz diáklány ; mindenesetre nagyon szorgal- | más volt, egy óra is alig volt I elég sízámukra, hogy az alá- j írásokat megszerezzék. ‘ A vita során azután első- 1 ként Gaál István rendezői j szólaltatta meg Biró Yvett Gaál filmjei — a Sodrásban és a Zöldár — úgynevezeti művészfilmek, össze lehet-e ezit a törekvést a közönség­igényekkel egyeztetni? így hangzott az első kérdés. A rendező közvetve válaszolt csak, és ez a válasz inkább elutasító, arról szólt ugyanis. Hogy az emberek többségének elsőrendűen irodalmi művelt­sége van. Bacsó Péterrel a írói beszélgetett a két vitavezető, hogy a Nyáron egyszerű és a most bemutatott Szerelmes bi­ciklisták című filmje azért lett-e vígjáték, mert ez a mű­faj eleve nagyobb közönség- sikerrel számolhat? Bacsó azt válaszolta, hogy filmjeinek, véleménye szerint, nincs ilyen egyértelmű műfaji határoltsá- { ga. Szereti a mai fiatalokat. J nagyon érdekli őt a mai fia- [ talok minden problémája, de] egyúttal idősebb, mint ezek í a fiatalok, így nem mmdent j lát ugyanúgy, mint ők. Ennek í a következménye az az író- j n:a. amit filmjeiben realizál- j ni próbált. A közönség tapsai közepet-, te ezután Pécsi Sándor szín- j művészt szólították a vita- ] asztalhoz, aki elmondotta, j hogy véleménye szerint a i film sikere kizárólag a ren- < dezőn múlik, a legjobb színé-' szi munka, sem tud túl so- ] kát változtatni egy rossz fii- j men és rossz színészekkel is < csináltak már ragvogó filmet! tehetséges rendezők. A közönséget kérték fel ez- j után, hogy kapcsolódjon be a ] vitába, de a középiskolás kis- < lányok természetesen nem ? mertek ilyen ismert nevű mű- 5 vészeik után szót kérni. Kár, j hogy a pécsi értelmiség kép­viselői közül oly keveset lát­tunk a vitán, bizonnyal érdé- 5 kés észrevételeik lettek volna Bernáth László, Tegnap az Iszony volt a pécsi könyvpiac slágere. A Magyar írók Könyvesboltjá­ból tucatszám hordták át a Pannónia Szálló nagytermé­ben elhelyezett ideiglenes mű­vészklubba. A rekord: egy óra alatt 60 kötet. De Németh A mai program is A Pannóniában berende­zett Művészklubban délelőtt 11 órakor kezdik „A vád és a vé­delem** c. nyilvános vitát. Ezen a szemlén részt vevó filmek több rendezőié vágja” filmjét, a kritikusok pedig ez­úttal védik a rendező alkotá­sát. Mindez a legnagyobb nyil­vánosság előtt. * Ugyancsak délelőtt 11 órakor kezdődik a „Húsz óra”, vala­mint a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? című film színé­szeinek. alkotóinak találkozá­sa a közönséggel a Művész­klubban. Ma ők osztanak autogrammot. * Délután 3 órakor a HBsz óra művészei a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat, a Mit csinált fel­séged 3-től 5-ig? cimű film színészei, alkotói pedig a Kesztyűgyár dolgozóival talál­koznak. * Este S órakor a Petőfi film­színházban díszelőadás kereté­ben bemutatják Kovács And­rás Nehéz emberek című film­jét. E film komlói díszelőadása pedig este 8 órakor kezdő­dik a Május 1 filmszínházban Sásdon az Álmodozások korát mutatják be, Pécsett a Petőfi filmszínházban pedig ugyan­ennek a filmnek a díszelő­adása kezdődik este fél 9 órakor. László valamennyi Írását, azonkívül Sántha Ferenc Húsz aráját, továbbá a legkülönbö­zőbb filmművészeti tárgyú könyveket is nagyon keresték és vásárolták. * A magyar játékfilmszemle alkalmából Pécsre érkezett Borisz Radionov, az Izvesz­tyija budapesti tudós fma is. Vasárnapig tartózkodik Pé­csett és Baranyában. Tegnap este Bólyba ment a Húsz óra í ottani díszbemutatója megte- 1 kintésére. — Megnéztem a Pécsi tta- l lett Bartók-műsorát —mo-d- ita. — Mint balettrajon só ég / mint kicsit képzett néző állí- >tom, hogy a Csodálatos man- i darin előadása maga volt a í tökéletesség. * Tegnap megérkezett a Dan- \nonia Szállóba a magva' á- f tékfilmszemle első „négy á- bú" sztárja. Görbe János így j mutatta be: — ö Szundika, az én ku- ’ tyám! * A rendőröknek kellett utat ! nyitni tegnap délelőtt a Par- ! nónia Szálló bejáratánál, I hogy a Töröcsik—Bodrogi há- ;zaspár ki mehessen a Széche- >nyi térre. A játékfilmszemle ! hallgatólagos népszerűségi ; versenyének egyébként férfi J mezőnyében eddig Bodrogi j Gyula az első számú helye- izett. öt keresték legtöbben, I tőle kérték á legtöbb auto- 'grammot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom