Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
1965. NOVEMBER 7. A festő élete napló 5 A tanító bácsi krétát nyomott a kezébe, mire ő egyszerre jó kisgyerekké változott. Nem zavarta tovább a jákói iskolások egyszeregyét, naphosszat rajzolta a táblára a nyulakat, kacsákat, gúnárt. Most elgondolkozik: — A tanító bácsi az apám volt. Huszonöt évig oktatta a somogyi gyerekeket. Ha betotyogtam hozzá, a kréta volt a varázsszer, attól békén hagytam a tanítást! — Hát így kezdődött? — így. Attól a gyerekkori firkálástól kezdve észrevétlenül belém ivódott az elhatározás: festő leszek! Soltra Elemér élete tehát egyenes vonal, hiányzik belőle a kanyar, a más pályák kísértése. De ahol nincsenek kanyarok, azon az úton is akad elég buktató. * _ A pám azt mondta: nem " bánom, légy festőművész. De van egy kikötésem: mellette végezd el a rajztanári szakot is. Az biztos kenyér a kezedben. Soltra Elemér tehát jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola festőművész és rajztanári szakára. Előtte a csurgói gimnáziumban rajztanára, Rak sányi Lajos már az iskolai órákon kívül is foglalkozott vele. A főiskolán pedig első próbálkozásra sikerült a fel» vételi vizsga, amikor kétszázötven jelentkezőből negyvenet választottak ki. Kondó László, mesterére így emlékezik: — Nem volt híres festő, de emberséges, széles látókörű, jó nevelő módszerekkel tanító művészpedagógus volt. A többi mester rányomta egyéniségét . tanítványaira. Kondó László mindenre megtanított bennünket, amire csak egy főiskolán lehet, de anélkül, hogy befolyásolta volna egyéLottó-tá j ék oztató A Sportfogadási és Lottó- igazgatóság tájékoztatása alapján a 45. játékhéten öt- találatos lottószelvény nem érkezett. Négy találatot 83 fogadó ért el, nyereményük egyenként 51746 forint. Három találatot 4837 fogadó ért el, nyereményük egyenként 443 forint. Két találatot 124 625 fogadó ért el, nyereményük egyenként 17 forint 20 fillér. »iségünket. Ezért volt az 6 osztályának növendékei között annyiféle irányzat. * 4 943-ban Soltra Elemér, a ■ harmadéves növendék képe ott függ a Műcsarnokban a „nagyok” alkotásai mellett. Akkor ősszel látta őt először a közönség. És háta mögött többen összesúgtak; — Nagyon tehetséges lehet, ha már most a mesterek mellett kiállít... És két év múlva végez! A kép alatt ez állt: „Leány- portré”. K ét esztendőből majdnem öt lett. •— Nemsokára katonának hívtak be. Aztán két évig hadifogságban voltam. Emberileg, gondolkodásmódban az volt számomra a nagy is'/ola. Mintha nem kettő, hanem húsz esztendő lett volna. 1948-ban kapja meg diplomáját. Állást vállal Kaposvárott, az apai intelem beválik, rajztanár lesz, anyagi alappal indul művészi pályájának. 1951-ben Pécsre hívják a Tanárképző Főiskola gyakorló iskolájába, majd a főiskola rajz tanszékére '-érül. 1956-től kezdve pedig a Leö- wey Gimnáziumban oktatja a rajzot, tanítja a művészettör- ténelmet _( Az én művészi fejlődé" semben minden egyes lépcsőfok valami megrázkódtatással együtt jelentkezett. 1956. — A hófúvásban csak két ember vágott neki az útnak. Pécsről kivergődtek Meszesre, ott meg a hideg, fű- tetlen iskolában nekiálltak a bányásztémájú freskó felrakásának. Segédmunkás nem volt, sem meleg, sem autóbusz, sem nyugalom. 1956 volt. A párhuzam hátborzongató, de szép. Az életjelenségek leálltaik, a festő él, dolgozik. Válságba jutott egy világ és a művész ennek a világnak a szimbólumát festi a falra. A meszes! iskola bányászfreskója, Gádor Emil és Soltra Elemér munkája ezt a történetet takarja. De ezen az esztendőn nem szabad túlhaladni: Soltra Elemér életútján még egy állomás van 1956-ban. — A hír borzasztó volt: a harcok során leégett a budapesti MSZT-székház képanyaga. — A „Favágók” és a „Tányérfestő” ott pusztult el. Művészi pályafutásom két állomása volt, úgy érzem, mindegyikkel egy-egy korszakot léptem át. Mintha két családtagot temetett volna el. ■« |\ e nemcsak pusztulás vagy társadalmi válság kísérte végig a képeket. — Az új meszesi legényszállás számára készítettem munkámat, akkor kaptam az új műtermet is. A kartonok már a friss műterem falán álltak. Aztán Soltra Elemér érezte, hogy valami nincs rendjén. Másnap az orvos: — Sokáig feküdnie kell! És a képek kedvéért máskor ne fázzon meg úgy, hogy komoly betegség származzék belőle. Az ágyban is a legényszállásnak szánt kép foglalkoztatja. Aztán a nehéz fizikai munkával felérő mozaik-kirakást lábadozva, száját ösz- szeharapva végzi el. Úgy érezte, legyőzi önmagát M űterme van, kényelmes lakása, megértő családja. De egy-egy kén elkészülése számára sosem jár könnyű munkával — Minden szülésnek megvan a maga fájdalma. Ez kell az élethez! Csak arra vigyázok, hogy a kép friss legyen, ne lássák rajta a küzdelem. Terve: jó időbeosztással összeegyeztetni a rajztanítást az alkotó művészettel. Mert az idő őrök versenytársa. Sokszor hónapokig nem dolgozhat iskolai munkája miatt. — Pedig Rembrandt számára a paletta mellett eltöltött egész élet nem volt elegendő ahhoz, hogy megcsináljon mindent, amit akart Persze nem találom károsnak a tanári foglalkozást sem. Az ifjúsággal való közvetlen kapcsolat az élettel való kapcsolatot jelenti. 1952-től 1957-ig a Képzőművészeti Szövetség Baranya megyei munkacsoportjának elnöke, ma területi szervének titkára. Ez sem kevés munkát jelent. Mellette mégis rendszeresen szerepel a megyében minden alkalommal, de igen gyakran országos kiállításokon is. Azt mondja; — Korszerű alkotásokra törekszem, ökonomikusán, semmivel sem többet, mint a lényeg, de azt intenzív hatással Talán eljutottam arra az érettségre, hogy következetesen és céltudatosan az életművemet építsem. Földessy Dénes Egyszerű, dolgos hétköznapok 1 Innepélyes pillanat az, amikor valaki jó munkájáért kitüntetést vesz át. A gratulációk, kézfogások után ismét dolgos hétköznapok következnek. Körútra indultunk és megyénk Kossuth-díjasai közül háromhoz kopogtattuk be: dr. Cholnoky László professzorhoz, a Pécsi Orvostudományi Egyetem kémiai intézetének vezetőjéhez. Garat Józsefhez, István-akna csapatvezetőjéhez és Szabó Jánoshoz a Bólyi Állami Gazdaság föagronómusához. DR. CHOLNOKY LÄSZLÖ Lépést tartani a tudománnyal A neves professzort, aki a sárgafestékek növényfiziológiai szerepének tisztázása terén kifejtett . munkásságáért kapta a magas kitüntetést, íróasztala mellett találom az Orvostudományi Egyetem kémiai intézetében. Az asztalon folyóiratok német és angol nyelven. A Kos- suth-díjas profeszor épp azokat tanulmányozza, — Lépést kell tartanunk a tudománnyal — mondta —. Ez csak akkor lehetséges, ha a mi érdeklődési körünkkel kapcsolatban másutt megjelent tudományos cikkeket is ismerjük. Ez a folyóirat, amelyet tanulmányozok, NDK-ki- advány, benne katalógusszerűen felsorolva a világon megjelent összes kémiai vonatkozású cikkek rövid ismertetése. Ebből kiírom azokat, amelyek minket érdekelnek és meghozatom. Csak ebben az egy füzetben 2869 referátum rövid tartalma van. Évente ebből 12 füzet jelenik meg. De figyelemmel kell kísérni a hasonló tartalmú egyéb kiadványokat is. Tudnunk kell, hogy másutt milyen eredményeket értek el, — ezeket munkánkban hasznosítjuk. E nélkül nincs tudományos kutató munka. Cholnoky professzor most is folytatja azt a kutató munkát, amiért a Kossuth-díjat kapta, hiszen ebben a témakörben számos probléma még tisztázásra vár. — Örömmel számolhatok be: intézetünk részére megérkezett az NDK-ból az új infravörös spektroszkóp. Másfélmillió forintba került. Egy német szakember jön majd. aki elmagyarázza kezelését. Hogy mit jelent a gyakorlatban az új műszer? Azt a munkát, amelynek elvégzése esetleg egy évig is eltartott eddig, a gép segítségével kényelmesen 10 nap alatt befejezzük. Nyílik az ajtó, fehér köpenyes nő lép be, tudományos munkatárs. — Professzor úr, a vörös paprika festékeinek kroma- togramját ha tetszene megnézni ... — Igen, azonnal megyek — aztán felém fordul és hozzáteszi: — Látja. így telnek a napjaim. Ha elfáradok, elmegyek egy kicsit vadászni. Na nem puskával, hanem fényképezőgéppel. Most a szarvas- bőgés idején sok érdekes felvételt készítettem. GARAIJÖZSEF Dicséri az új kezdeményezést. Az akna vezetői minden csapattal szinte naponta megbeszélik a feladatokat Tgy jó, mindenki tudja mit kell elvégezni. Csapatának több mint fele — fiatal bányász. — Öröm is, gond is az új bányász — mondja Meséli, hogy nemrég egy nehezebb munkát kellett elvégezni. 4 fiatalok eléie álltak és azt mondották: ..Józsi bácsi ezt bízza ránk. mi is tudunk ám dolgozni”. Ez jólesett. — Mint bányamentőt mikor riasztották legutóbb'— Már régen. Sokat javult a bánya biztonsága. Azt mondta hogy a beszélgetés után átmegy a szomszédba. egy garázst segít éní- teni. Kell a mozgás a szabnd- j levegőn. Aztán megebédel, 'délután lefekszik, este 10-kor kel, indul műszakra. Hogy a legnagyobb frontfejtés adhassa azt a napi 1200 csille ! szenet. SZABÓ JANOS Öröm és gond az új bányász Igyekszünk jól dolgozni AZ ÚJ LAKÁSSAL §j f \\ mindent, a házat és a kertrészt és mindent, nagyon-na- gyon köszönök. Az építőknek, akiket hát nem ismerek, meg az OTP-nek, akik mindig előzékenyek voltak irántunk. Mert tudja hogy van: a papírokhoz nem értünk, hiszen ritkán járja az ember a hivatalokat, csak akkor, ha éppen muszáj. De itt mindenki segített nekünk. A tanács is, nieg mindenki... Amilyen hirtelen felállt, olyan gyorsan kilép a ház elé, háttal felénk, sapkáját igazgatja, az arcát simítja végig. Ez a kemény férfi, majdnem sírva fakad. Ezért fordít hátat. Aztán beszól: „Gyere Matyi komám, fogjuk meg ezt a szekrényt. ..” Matyi meg ugrik, örül ő is, hogy gyerekkori, legénykori komája végre emberi körülmények közé hozta a családot. Az asszony marad, ölébe ejti kezét, néz maga elé, és mondja: — A gyerekek iskolában vannak, reggel mondtuk nekik. utoljára aludtunk ezen az éjszakán a földön. Ferike azt mondta, 5 mindennap für- d:k majd. Nekünk soha sem v-u‘ fürdőszobánk ... A családi házakban négy lakás van. A szélső lakások kedvezőbbek, talán mert csak egy oldalról van szomszéd. Titkon mindenki remélte, hogy szélsőt kap. Nem nagy igény, de mégis. De hogy ne legyen sértődés, a városi tanács elnöke ötleteként, kisorsolták a negyvenhét lakást. Kalapba rakták a számokat és mindenki maga húzta ki a sajátját. Amikor Batézéket szólították a kalaphoz, azt mondta a férfi: — Menjél Ági, húzzad a cédulát! — Én nem, inkább te menj! Batéz kihúzta a cédulát és szélső lakást kaptak. Most kiállunk a küszöbre és a parlagot nézzük, ahol a kert lesz. Minden családnak 95 négyszögöl. — Mi lesz benne? — Gyümölcsfa — mondja Batéz András. — Cseresznye, barack meg ilyesmi. A gyerekek miatt. Sohasem volt kertünk. — Meg zöldség is kell bele — mondja az asszony. — Tudod András, korai salátát gondoltam, meg újhagymát, mondjuk oda a kerítés mellé, oda, látod, ott végig ... A férfi bólint, én meg ránézek Hász Józsefre, ö sem érti, a vállát vonja. Ugyanis itt nincs kerítés. Semmi sincs. Csak törmelék, ami az építkezésről ittmaradt, meg kocsi- nyomok. Hol a saláta helye? ■— Nincs is kerítés — mondom nekik. — Majd lesz — mondja az asszony átszellemült arccal. — Tudom, hogy hol lesz. Már fel is osztottam az ágyasokat, mit hova ültetek, hol lesz az út. Meg a füves is, egy kicsi kis füves rész, látja ott ni, a gyerekek miatt. A házak környéke lehangoló. Sár, iszonyatos sár, gödrök, kerékvágások, árkok, víztócsák, permetező őszi eső. — Kicsit elszomorító ez a látvány — mondom Hász Józsefnek. De az asszony és Batéz András szinte egyszerre szólnák közbe: — Ez elszomorító?! — felnevetnek mind a ketten. — Ez a világ legszebb környéke, elhiheti nekem, uram! És pillanatnyi tűnődés után el is hiszem. Persze, hogy a legszebb. S főleg az lesz... Rab Ferenc Tizenhét bányász életét mentette meg eddig. Szabolcson, István-légakna közelében lakik, mindig éjszakai műszakon dolgozik, napközben otthon van — ezt a felvilágosítást kaptam a trösztnél, amikor érdeklődtem iránta. Kertes családi ház, oda látszik a légakna új, magasodó szürke tornya, a közeli dombok, erdők. Jó a levegő, ilyen kell egy bányásznak. — Éjszakás volt, reggel kilenc felé jött haza, de már el is ment a trösztbe szakszervezeti ülésre — mondta a felesége. — Ha ráér, várja meg. Amíg felesége az ebédet készítette, beszélgettünk. — Most 54 éves a férjem, 38 éve dolgozik István-aknán. Hej, de régen volt. amikor még udvarolt nekem! Tudia, nagyon szegény volt, ha hozzánk jött látogatóba, feltürte a kiskabátja gallérját, hogy ne lássék az inge... Wartburg fékez a ház előtt. — Megérkezett! — mondja a felesége. Kezet fogunk. — Ne haragudjon, hogy megvárakoztattam, de hát a munka ... — mondja —. Hogy mit dolgozok? Az éjjel is csak a megszokott munka Az én csapatom 40—45 tagú. Előkészítők, karbantartók vagyunk az akna legnagyobb frontfejtésében. Sok múlik rajtunk. Ha nincs minden előkészítve, akadozik a szeneid brigádok munkája. Előkészítjük a csúszdát, a biztosításhoz szükséges fát.:. — Mindjárt jön. azt üzente, tessék várni addig a szobájában — mondták a Bólyi Állami Gazdaság központjában. amikor kerestem. A szó. ba falán táblázat — a gazdaság szervezését ábrázolja. A „Főagronómus” szó alatt nyilak jelzik feladatkörét: 5 üzemegység, magkészítő üzem, központi szárító... — mind az ő gondozásában. — Hiába, 27 000 hold, 2000 dolgozó, nem ülhetek az íróasztal mellett — mondta elné- zéstkérően a várakozásért, amikor belépett. A vetéssel végeztek, most a hibrid üzemben folyik a kukorica feldolgozása. Jó az idő, egymásután érkeznek a szállítmányok, kis fennakadás volt, ott kellett intézkednie. Idei eredmények? A legjellemzőbb: 20 mázsán felüli kenyérgabona termés 4500 hold átlagában. A ea^da- ság évi hozamértéke 250 millió forint! — Lesz még több is — mondja —. A nyáron elkészült a negyvenezres tojótelep, az év végéig betelepítjük. A jövő évben 8 millió tojást •’karunk eladni. — Mennyi lesz a nyereségrészesedés? — Az év december 31-ig tart. Reméljük a legjobbakat... * Dolgos hétköznapok közepében, munkában találtuk Kossuth-díjasain kát. A látottakat talán Szabó János foglalta össze legjobban: Az élet nem csodákból áll. Nap mint nap „szürke” munka, gond, siker, esetleg kudarc. S ha az ember egy-egy időszak végén összegezi mindezt, akkor derül ki: jó vagy rossz munkát végzett. Igyekszünk jól dolgozni.” Garay Ferenj VdftjfArAs Jelentés Várható időjárás vasárnap estig: jobbára kevés felhő valószínűleg eső nélkül. Párás idő. sokfelé reggeli ködök, egy-két helyen köcfszitálás. Éjszaka gyenge, napk «■>!>■ mérsékelt ~*-l. V" alacsonyaik é,i kai séklet mínusz 3, plusz 1, legmagasabb nappali hőmérséklet 6—10 fok között. á
