Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-06 / 262. szám

T995. NOVEMBER 6. F napló 3 Á Széntröszt teljesíti beruházási programját Háromszázmillió forint építkezésekre és gépek vásárlására Dél-dunántúli festők kiállítása Eszéken Á Magyar Képzőművészek Szövetségének dél-dunántúli területi szervezete a jövőben nemcsak idehaza, hanem kül­földön is bemutatja tagjai­nak alkotásait. Egyezséget kötöttek ugyanis az illetékes jugoszláv szervekkel, hogy 1966-ban kiállítást rendeznek Eszéken, A Török-presszó ma nyílik meg a Dózsa György út 42. ala" Mohácson. Ha még lát­tak meghitt, szép kis kávé­zót ... Különben tessék csak idefi­gyelni! A boltívek fehérek. Mellmagasságban stilizált tö­rök minták, alatta faburkolat, ízlésesen elhelyezett eredeti török füstölők, tálak, vázak cizellált sárgarézből. A Ven­déglátó Vállalat szakemberei heteken át kerestek, kutattak korabeli bútorok után. Szinte lehetetlen ötlet. És sikerült. Intarziás karosszékek, aszta­lok, székek, gyöngyház-min­tákkal, és plüss-huzatú puf­fok. Tetszik tudni mi az a „dzsezvay”? A felszolgálók most tanulják a helyes kiejté­sét. Nem más ez, mint egy vörösréz ibrik, kis nyelvecs- kével. A dzsezvay-ben főzik a törökös kávét, — azaz, benne marad a zacc is — és a ked­ves vendég a dzsezvay-ekből öntögeti magának kis poharak­ba a kávét. Természetesen ezenkívül van még itt krém­kávé is Aztán Ali-fej nevű marcipános sütemény, köntös­alma, kávé-parfé, gesztenye­készítmény, Zulejka és Leila- szelet. És rövid ital. És mi van még? A főpincér Nagy Tibor — akit már mohács- szerte „Szulejmán Tibornak” kereszteltek el, már felpró­bálta az égővörös soencer-ka- bátot, amelyhez fekete, se­lyem-csíkkal ellátott nadrád és fehér ing jár. A Mohács városi Tanács biztosította ezt a helyiséget a Vendéglátóipari Vállalatnak. Széo gesztus volt tőlük. A Vállalat aztán helyrehozta a korábban raktárnak használt, vizes, nyirkos, omladozó falú termet és mellékhelyiségeit A megye legszebb presszójává avatták. Költségek: félmillió forint. Megérte. Közbevetőleg: a korabeli — háromszáz éves — bútorok ára felújítási költ­ségekkel egyetemben, csupán 4”’ -zer forint volt. Akik nagyon sokat fáradoz­tak: Hartay Jenő nyugd'jas építészmérnök, a Vendéglátó­vállalat félállásos mű­A Mecseki Szénbányászati Tröszt 1965-ben 315 millió fo­rintot kapott beruházási és felújítási célokra. 215 milliót építésre, 86 milliót gépek vá­sárlására, 14 milliót pedig ki­sebb felújításokra használnak szaki ellenőre, aztán a mo­hácsi Vadász József, öry Jó­zsef díszítőfestők és a címfes­tő Lőwinger Jenő, és persze a vállalat üzemeltetési osztá­lyának vezetője, Göttlinger Lajos. A Vendéglátóipari Vállalat üzlethálózatának együk leg­szebb gyöngyszemét ma nyit­ják meg Mohács lakossága számára. — Ismerik egymást egy­általán a brigádtagok? A kérdés szokatlan egy négyszeres szocialista bri­gádra vonatkoztatva, de Pöppl Gáspár brigádvezető nem lepődik meg: — Kilencven százalékban. A régebbiek. De ha valakit felvesznek például a Sza­badság úti építkezésre, az csak a brigédértekezleten találkozik a többiekkel. — Hány munkahelyen dolgozik a brigád? — Általában tíz-tizenket- tőn. A Pöppl-brigád 90 fős lét­számával az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalat legnagyobb brigádja. Negy­venhét kőműves, negyven- három segédmunkás. Hu­szonnyolc nő, hatvankét férfi. 1961-ben nyerték el először a szocialista címet. — Nehogy azt higgye, kisebb létszám mellett ke­vesebb a gond. Néhány év­vel ezelőtt 40—50 fős volt a brigád, akkor mindent ma­gam akartam intézni. Ma már minden munkahelyen van egy olyan csoportveze­tő-féle, aki összetartja az embereket. — Nem lenne célszerűbb, ha a külön munkahelyeken dolgozók külön brigádokat alakítanának? — Először mi is ezt gon­doltuk, Azóta többszörösen fél. A pécsújhegyi szénelőké­szítőmű bővítése, valamint az István-aknai, Kossuth-aknai és zobáki bővítések illetve fel­újítások kiemelt beruházás­ként szerepelnek, és megvaló­sításukra különös gondot for­dítottak. A termelés érdekében A pécsújhegyj beruházás a ciklonmosó szerelésének és az épületgépészeti munkák teljes befejezését célozza. A munkák befejezése után a be­vezetésre kerülő korszerűbb technológia azonos szénmcny- nyiségbői nagyobb mennyiség kokszolását teszi lehetővé. A beruházás múlt évről nyúlott át. az idén 13 millió 600 ezer forintot terveztek, s ebből már több mint 12 milliót fel is használtak, ami 90 százalé­kos teljesítésnek felel meg. A második félévben megkezdő­dött a szénelőkészítőmű villa­mos rekonstrukciója is. A be­ruházás áthúzódik 1966 első félévére, az üzemmenetet azon ban nem gátolja, így a szén­mosó tervteljesítése biztosí­tottnak látszik. A ciklonmosó garanciális teljesítménypróbá­ja sikeres volt. Az előállított kokszolható szén hamutartal­ma mindössze 12 százalékos volt. Az István-aknai munkála­tok közül különös figyelmet érdemel Béke-akna II. és IV. szinti bővítése, valamint Sza- bolcs-légakna befejezése. 150 ezer tonnával több szén évente összegszerűen a legnagyobb a zobáki beruházás. 1965-ben 116 millió 500 ezer forintot fordítanak az üzem fejleszté­sére. Az I. és II. szinten folytatódik a feltárás, a III. szinten pedig megkezdték a feltárás előkészítését. A kül­színen komplettírozási mun­kák folynak. A munkálato­kat némileg fékezi a légakna helyreállításának nem kielé­gítő üteme, továbbá a szál­lítóakna mélyítésének elma­radása. Az idei beruházási tervek teljesítése évente mintegy 150 ezer tonna többlcfszén terme­lését teszi lehetővé. A Minisztertanács által ki­emelt beruházásnak minősí­bebizonyosodott, hogy ez az ésszerűbb. Minden szem­pontból ez. — Jobban megtaláljuk számításunkat — s a vállalat is —, mintha 20—30 fős csoportokban „önállóan” vegetálnánk. Van olyan szemlélet egyes mun­kavezetőknél: „Igaz, hogy a 20 kőművesemnek nem tu­dok munkát adni, de nem mondok le egyről sem, mert később, ha több lesz a munka, nem találok mási­kat helyette.” Ilyesmi ná­lunk nincs. Ha valamelyik munkahelyen szállítóeszköz-, anyaghiány miatt vagy gép­meghibásodás következtében kevés a munka, rögtön át lehet csoportosítani az Idő­legesen feleslegessé vált munkaerőt. így könnyebb a szervezés, jobb a munka­idő-kihasználás. A dolgo­zók egymást ösztönzik, ha szükséges, tempósabb mun­kára, hiszen a brigádelszá­molás elve alapján közösen elért teljesítményük után kapják a bért — szemé­lyi órabérük szerint. A be­sorolás pedig megváltoztat­ható: a csoportvezetőkkel együtt a végzett munka alapján döntünk erről. — Az emberek látják, hogy előnyösebb a közös el­számolás — kapcsolódik a beszélgetésbe Fritsch János kőműves csoportvezető —, így kevésbé vannak kitéve az állásidő, rosszabbul fi» tett építkezések, illetve kor­szerűsítések teljesítése 71 szá­zalékos. ami rendkívül jó eredménynek mondható. Je­lentősebb lemaradás tapasz­talható a 15 millió forinton aluli, nem közvetlenül a ter­meléssel kapcsolatos beruhá­zások terén, mely az össztel­jesítményt kissé lerontja. — Mindezek ellenére év végére a beruházási terv 97—98 szá­zalékos teljesítése várható. Mi lesz 1966-ban? A beruházási osztály az Idei tervek mellett már az 1966-os program előkészítését is el- j kezdte. Előreláthatólag 229 í millió forint értékű beruhá-1 zást kap a tröszt. Gondot > okoz, hogy Zobák kivételével l még egyetlen beruházási prog- < ram sem készült el, ami a ki- { vitelezési tervek, kivitelezési > kapacitások lekötését, gép- ’ megrendőléseket is lehetetlen­né teszi. A jövő évi beruhá- ■; zások zömét Zobák mellett S az István-aknai koncentráció, > a Kossuth-bányai koncentrá- > ció, illetve a bányaipari tech-) nikum megépítésére fordít-! ják. Képzőoiövtat? kititís nyl ik Pécsett A Képzőművészeti Alap í Képcsarnokai november 7-én, > vasárnap déli tizenkét órakor S a Janus Pannonius Múzeum ? Káptalan utca 2. szám alatti! kiállítóhelyiségében A munka > dicsérete címmel képzőművé- > szeti kiállítást rendez. Meg-' nyitó beszédet mond dr. Ru-. gási Endre, a városi pártbi-; zottság titkára. A kiállítás anyagát Bolgár Kálmán mű- 5 vészettörténész mutatja be. j Az országos jellegű tárlaton ; mintegy negyven festőművész íélszáz művét mutatják be, ! amelyek a mai életet ábrá- zolják. Kiállítják Áron Nagy Lajos. Bér Rudolf, Czene Bé- \ la, Ék Sándor, Kokas Ignác, Szurcsik János, Tallós Ilona, Tamás Ervin és még számos ! neves művész munkáit. \ A kiállítás november 13-ig tekinthető meg a szokásos múzeumi nyitvatartás idején. tett munka keresetcsökken­tő hatásának. — Mennyi a brigád átlag­órabére? — 7,30 — válaszol Pöppl i Gáspár. — Ebbon nők. fér- i fiák, szakmunkások, segéd- { munkások benne vannak. > — És hogyan lehet ősz- i szefogni a brigádot munka- < idő után? — Az biztos, hogy nem ? könnyen. A dolgozók túl- > nyomó többsége nem is Pé- > esett lakik. Legtöbbjük i Lánycsókról és Mecsekná- l dasdról jár be a vállalat 1 gépkocsiján. Azért mindig ; megoldjuk valahogy. A ko- > rábbi években a lánycsókiak í községükben hallgathatták a munkásakadémia előadásait, j Nőnap alkalmából a brigád > külön is összejött egy kis ünnepségre, megajándékoz- tűk a brigád nőtagjait. Min­den évben vállalunk bizo­nyos számú frissen szaba- ; dúlt szakmunkást, bevezet­jük őket a gyakorlatba. Va­lamennyi kőművesünk részt- ' vesz szakmai továbbképző tanfolyamokon, hárman technikumba járnak. S itt vannak azok, akik bár nincs szakmunkás képesítésük, ki­emelkedő kőműves-teljesít- ményt nyújtanak: Steinba- S eher József, Magyarosi Jó- I zsef és Lorenz János. ök már nálunk tanulták a szak- i mát. > Kérii­Török-presszó 300 éves berendezés — „Szulejmán libor** Dzsezvay és Leila Negyvenhét kőműves Nem puszta címszói A kérdés körülbelül így hangzik: vajon a kul­túrára, közelebbről a nép­művelésre fordított súlyos pénzek egyenes arányban állnak-e a népművelés te­rén tapasztalható eredmé­nyekkel, tehát megéri-e, megfelelő és korszerű szisz­témákkal dolgozunk-e a nép művelésben, egyáltalán: van-e létjogosultsága a nép­művelés eddigi rendszeré­nek? Nehéz kérdések. Több­féleképpen lehet válaszolni: mindent óvatosan megkerül­ve, taktikusan, azután bizo­nyos számok mögé húzódva, megelégedve a jelentések adok-kapok belső, sokszor csodálatosan precíz egyen­súlyával, s végül; felmérve mindennek a súlyát és je­lentőségét. Népművelésről vitatkozni, ezekben a kér­désekben csalhatatlannak látszó kijelentéseket tenni, ez mostanában divatos. A tétel körülbelül ez. Egyfelől van az ember, belső igényeivel, ösztönös tartózkodásaival, másfelől van a város, vagy a község kulturális élete, elképzelé­sekkel, típusprogramokkal, s valami alapvetően nemes szándékkal. A nemes szán­dékhoz természetesen anyagi erők is párosulnak. Példának megnéztem Be- remendet. Népművelési szem pontból azt mondják: nem a maximum, de nem is a minimum. Több mint há­romezer lakosa van. s bizo­nyos kezdeti vonásokból megállapítható, hogy viszo­nyainkat tekintve körülbe­lül ilyen a jövő faluja. A művelődési otthon csak egy része a népművelésnek, de kiindulópont. Évi költség- vetése 176 ezer forint. Ez nagyon sóiénak látszik, de új objektumról lévén szó, a berendezést még ki kell egészíteni. A „normális” költségvetés körülbelül 120 ezer forint, ez a kővetkező forrásokból ered: Cement­gyár 10 000 forint, helyi ter­melőszövetkezet 10 000 fo­rint, községi tanács 25 000 forint, rendezvények, tag- és bérleti díjak 15 000 forint, az SZMT pedig, lévén szak- szervezeti művelődési ott­hon: évi 60 000 forintot ad, illetve a mindenkori helyi költségvetés százszázalékát. * A párbeszéd résztvevői: Sebők István, a köz­ségi pártszervezet titkára és Leich Károly, a művelődési otthon gazdasági vezetője. Az első kérdés gazdasági jellegű: — Ha ön adná a pénzt erre a célra és személy sze­rint felelősséggel tartozna, akkor véleménye szerint mennyi pénzre volna szük- ség? — Körülbelül százezer fo­rintra, de ebből hatvanezer forint a munkabér. A ren­delet szerint ugyan a költ­ségvetésnek csak a 21 szá­zalékát lehet munkabér ci- mén felhasználni, de hát ak­kor bezárhatnánk a műve­lődési házat. — Elképzelhető, hogy ha egyik vagy másik szakkör, vagy művészeti csoport nem működik megfelelően, akkor megszüntetik, s a pénzt egy jól működő szakkör fejlesz­tésére fordítják? — Igen. Célunk, hogy ne sok szakkörünk és művé­szeti csoportunk legyen, ha­nem jó szakköreink és jó együtteseink. A következő kérdésekre Sebők István válaszol: — Véleménye szerint mi­lyen szerepet tölt be a mű­velődési otthon a község életében? — Az emberek idejönnek és megtalálják a helyüket. — Lehet azt mondani, hogy egyre többen jönnek? — Ez más. Az emberei nem önmaguktól jönnek, en­nek meg kell találni a mód­ját. Egyébként Beremenden nem lehet panasz az embe­rekre, a tsz-ben jó a fegve- ! lem, nem nyúlnak a köztu­lajdonhoz, biztonságérzetük van. Általános műveltsé­gük is jó. Nem mondok ; mást: rádió szempontjából a vezetékes rádiókat is be- leszámítva, a községben csa- ! ládonként 1,2 a készülék­átlag. Minden nyolcadik la- kosra jut egy tv-készülék. Augusztusban például 26 000 ;! példányban fogyott el a saj­tó Beremenden ... — Véleménye szerint a í községben a népművelésre j szánt összegek magasabb { szinten gyümölcsöznek? í — Gyümölcsöznek-e? Igen. > Esetleg céltudatosabban kel- s lene felhasználni a rendez- j vényeket. Mondhatom, hogy a művelődési otthon a köz- ség közéleti központja. ; kezdve attól, hogy itt ren­dezzük meg a különféle ta­nácskozásainkat, egészen a tanfolyamokig. Volt a télen egy szabás-varrás tanfolyam, sok olyan asszonnyal is ta- iái koztam akkor a művelő- ; dési házban, akik az utóbbi húsz év alatt úgyszólván ki sem mozdultak otthonról... * L ehetséges, hogy Bere- < mend nem tipikus ? eset, de a fő probléma viszont > mindenütt, vagy a legtöbb 5 helyen azonos: az embereket i egyre nehezebb a népmű- ! velés körébe bevonni, és ez í a körülmény újra és újra S időszerűvé teszi a népműve- j lés korszerűségi problémáit. Egy biztos: a jelenleg köve- ( tett módszerek egyre avul- ' tabbak, és hiba volna rajt j ülni a korrábbi, egyszerű i sikereken. Beremenden azt ! mondják: a művelődési ott- ( hon leglátogatottabb helyi- \ sége a tv-szoba. Könnyű vol- / na, s igazságtalan egy fölé- > nyes gesztussal mindent rá- j kenni a televízióra. Ez így i nagyon könnyű és kissé fe- > lelőtlen is. A televízió tu- i lajdonképpen csak egy moz- S zanat a civilizáció lépcső- ; jén. Az igazság az, hogv j ezek a mozzanatok állan- > dóan szaporodnak. egyre több és több mozzanat von- > ja el az embereket (saját \ könyvek, baráti összeiövete- j lek, tanulmányok, séták, ut? j zások, egyszerűen a szabad- > idő öröme) a hagyományé- > san értelmezett népművelés- } tői. A népet művelni nem ( puszta címszó a költségve- j tésbem. Mind nehezebb és í bonyolultabb feladat: mére- > teiben, apparátusában való- S szinüleg kisebb, lényegét te- , kintve viszont magasabb szintű, mint eddig volt. A" emberek döntő többse''’1 nem a diafilm kezelésére , meg olvasni, meg öltözn’ j kell tanítani, Itt közben el- j múlt húsz kultúrforralami > év, és a népművelés minden > eddigi húsz éves eredményé' ! s értelmét tagadnánk me» ! ha a korábbi szellemi-mód­szertani körülmények között ( akarjuk a néoművelést foly- í tatni. Az ember egyéni bol- í dogulása, tervei, törekvései, > egyéni műveltsége, rádiója. | könyvei, televíziója; ezek s mind megnehezítik a nép- i művelést. Az ember ezért j vagy azért az év háromszáz- S hatvanöt napjából legalább i kétszázszor szívesebben crtt- > hon marad. Csak akkor moz j dúl ki, ha az otthoninál í vonzóbbat, frissítőbbet, ér- j telmesebben kínálnak neki. > Ez a népművelés kulcsa. A ? nép műveléséről van szó: a j szórakozástól a tudományig. ] a kultúrált mozgástól égé- ! szén az ideológiáig bezáró- ; lag. A népművelés olyan > valami, amihez lépésről lé- \ pésre állandóan hozzá kell í tenni valami pluszt, hogy > értékelhető vagy használtig- j tó legyen. Beremond esek } egy példa erre Nem csupán J pozitív és nem ■'«'•pán , gatív. Egy példa. / Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom