Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
1965. NOVEMBER 2. napló 3 Fürdő' Pécsett a strandolási, fürdési és vízisport-lehetőségek közismerten szegényesek. A Balokány és Hullám kapacitása jelenleg 3400 fő/nap, pedig becslések alapján 10—12 ezer embernek kellene strandolási lehetőséget biztosítani naponta. A városi tanács igyekezett enyhíteni a helyzeten a Nagy Lajos Gimnázium udvarán lévő uszoda és a balo- kányi kismedence üzembe helyezésével, de az igények további bővítéseket sürgetnek. A tisztasági fürdő korszerűtlen, elavult épületben, 12 káddal üzemel. Az épület falai vizesek, nincsenek szigetelve, a kazánok felújításra szorulnak. A fürdőt becslések szerint 40 ezer ember szeretné igénybe venni. Ez az igény a fürdőszobás lakások számának növekedésével csökken, de 20 ezer fős igénnyel a távlati tervekben is számolni kell. A 12 kád ezekhez az igényekhez mérten elenyészően kevés. A gyógyfürdőnél sem jobb a helyzet. Teljesítő- képessége az igények 50—60 százalékának felel meg. Sportlétesítmények szempontjából egy esetleges városközi rangsorolásban Pécs kétségkívül az utolsók között foglal helyet Átépítik a tavat A város vezetői mór korábban is tettek kísérleteket az állapotok megváltoztatására. Az 1960-ban elkészült város- rendezési tervben Balokány- liget területén a strandfürdő fejlesztése és ifjúsági sport- központ kiépítése szerepelt. A városi tanács 1962-ben megrendelte a fürdő- és sportkombinát beruházási programterveit. A program azonban nem készülhetett el, mert ez a létesítmény már nem fért a második ötéves terv pénzügyi kereteibe. 1964-ben a városi tanács megrendelésére a Balokány- ligeti fürdő- és sportkombinát felépítéséhez egy kibővített és részletes tanulmánytervet készített a Pécsi Tervező Vállalat. A terv 1965 szeptemberében készült el s a benne szereplő létesítmények beruházási költsége meghaladja a 140 millió forintot. Ezért a megvalósítás csak szakaszokban lehetséges. Az első szakaszban a mostani eliszaposodott tavat átépítik. Egyharmad részéből strandmedencét alakítanak ki, kétharmad része dísztó lesz, a víztükör felett elhelyezett napozókkal. A fürdőmedencével egyidőben új öltözőépület és egy gépház felépítése is szükségessé válik. A második szakaszban a mostani PEAC labdarúgópálya felújítása, öltöző és lelátó építése szerepel. A harmadik szakaszban évi 250 ezer mozgásszervi beteg- ellátásra alkalmas gyógyfürdő, a negyedikben vendéglő és sportpresszó építése szerepel. Az ötödik szakaszban kerül sor a 40 káddal üzemelő tisztasági fürdő és a fedett uszoda felépítésére. A hatodik szakasz egy ötezer főt befogadó hatalmas tornacsarnok terveit tartalmazza. A létesítményekkel párhuzamosan építik meg a szükséges utakat, autóparkírozó helyeket és végzik el majd a terület parkosítását. A kombinátot a Zsolnay utca, PEAC-torna- csarnok és labdarúgópólya, a vasút által határolt területen és a ielenlegi strand területér alakítják ki. Az anyagi fedezet előteremthető Ha a tervek realizálódnak, a város fürdő- és sportterü- let-ellátottsága megoldódik. De a kiviteli összeg olyan nagy, hogy a megvalósítás a szakaszolás ellenére is bizonyára sok nehézségbe ütközik majd. Mégis milyen reális lehetőségekkel számolhatunk? Erről dr. Galabár Tibor, a városi tanács vb-titká- ra a következőket mondta: — 1966-ban elkészülnek az első szakasz kiviteli tervei. <i>pk-t a Pécsi Tervező Vállalat készíti társadalmi munkában. Az építkezés megkezdését 1967-re tervezzük a tó- medence átépítésévelj a terűés sportkombinát a Baloliány-ligetben Elkészült a tanulmányterv Hat szakaszban épül fel Jövőre megkezdődik a munka seisin let bekerítésével és az öltöző és gépház építésével. Ennek a szakasznak az anyagi fedezete részben készpénz, részben társadalmi munka formájában előteremthető. — A harmadik ötéves terv számadatai még nem ismeretesek, így nem tudjuk, hogy ebben a tervidőszakban a ba- lokányligeti kombinát tervezett létesítményeiből mit tudunk megvalósítani. A tisztasági fürdőre az OVF igyekszik anyagi fedezetet biztosítani, reumatológiai egység és sportorvosi rendelő felépítésére pedig az Egészségügyi Minisztérium ad a harmadik ötéves terv folyamán előreláthatóan hárommillió forintot. Legtávolabbinak tűnik a sportcsarnok felépítése, hiszen ez a létesítmény közel 60 millió forintba kerül. De az új sportcsarnok felépüléséig is a régi lovarda épületét szándékozzuk majd átadni sportcsarnok céljaira. Malovecz Ferenc Kilencezer készüléket Javítanak • meg negyedévenként a Gépipari j Elektromos Karbantartó Vállalat pécsi üzleteiben. A Líceum utcai; tv-javitőban negyedévenként mintegy kétezer televíziót hoznak ' üzemképes állapotba. Leszünk-e fesztiválváros? Az építők állták szavukat ■ ■ Ünnep előtt Mohácson Befejezés előtt az új utca —- Pénteken költözködnek a lakók A lomha járású útépítőgép az utolsó aszfaltréteget teríti az útra. Kétoldalt a házak ünnep re készülnek. Festik a falakat, fényezik az ajtókat, tisztítják az ablakokat Az első kapavágás Pár hónappal ezelőtt Mohácsnak ez a része „Névtelen” utca megjelöléssel szerepelt a városrendezési térképeken. Ve teményes kertek, kukoricaföldek húzódtak el a Terv, Arany János és Fürst Sándor utcák által határolt területen. Ahol most a betonkeverő gépek forognak, csenevész gyümölcsfák álltak, s ahol a művezetői iroda van, erőszakos szederindák futottak... — Ez az ötös számú ház — mutat egy épületre Lutz Lajos, a pécsváradi építőszövetkezet műszaki vezetője. — Itt kezdődött az ünnepélyes kapavágással az újjáépítés ... Az újság, mely július 20-án hírül adta az eseményt, szinte már történelmi dokumentum. „Hétfőn reggel nyolc órakor rövid ünnepség keretében meg kezdődött Mohácson az újjáépítés. Az első kapavágást I Borsos János elvtárs, az MSZMP városi bizottságának titkára és Pálkuti Keresztély elvtárs, a városi tanács elnöke tették meg...” A házak fehér falai szinte melegítenek az őszi verőfény. ben. Jobbról öt ikerház, balról négy. Uj utca. A terep egyelőre még rendezetlen, az anyagszállító gépkocsik hatalmas kátyúk között vergődnek. Mindenütt téglák, cserepek, betoncsövek; mindez azonban egy cseppet sem bántó. — November ötödikén reggelre már mindenütt rend lesz — mondja Lucz Lajos, s mutatja, hol, mit kell még tenni, hogy az ünnepélyes kulcsátadásra méltó köntöst öltsön az utca. Kétszáz építő Közel kétszázan dolgoznak a házak között, a pécsváradi és sásdl járási építőipari szövetkezetek munkásai, többségükben azok, akik három hónappal ezelőtt az ünnepélyes munkakezdésnél is jelen voltak. Még tartott az ár elleni küzdelem, amikor a kisipari szövetkezetek megyei vezetői felkeresték a városi tanács elnökét, hogy felajánlják az építőipari szövetkezetek segítségét az újjáépítésben. A megye tervező irodáinak mérnökei a házak tervdokumentációinak elkészítését vállalták. Lapozgatjuk az építési naplót. Az első bejegyzés: „1965. július 11. Hőmérséklet: 24 C fok. Időjárás: derült. Létszám: 25 fő. Munka: tereprendezés, kitűzés”. Ez a munkanap amolyan felderítés félének szá mított, ez előzte meg az ünnepélyes munkakezdést. Lucz Lajos hosszú évekig nem felejti el a munkahellyel való első ismerkedést. — Olyan nedves volt a föld, hogy egy ásónyom után már feljött a talajvíz. Amikor meg kezdődött az alapok ásása, állandóan működtetni kellett a szivattyúkat. A munkaidő reggel hattól este hatig tartott. Az iskolát és egy irodaépületet berendeztek munkásszállónak, hazamenésről szó sem lehetett, az ebédet, vacsorát kivitték a munkahelyre, hogy ezzel se vesszen az idő. A KISZÖV és a város vezetői által aláírt szerződésben december 15-ben jelölték meg az átadási határidőt, a munkák megkezdése után azonban november 7-re módosult ez a dátum. Hogy ki volt a kezdeményező, névsze- rint ma már senki sem tudja. Egy biztos: a sásdiaké volt az ötlet. Pfiszner Simon művezetőt faggatom arról, hogy is volt az? — Kérdeztük a megyei vezetőket: lesz-e anyag? Mondták, ne féljünk, ez az ő gondjuk. Akkor november 7-re jöhetnek a lakók, ezt meg mi mondjuk... Valahogy így volt. — Nem bánták meg később a felajánlást? — Beszélt már maga olyan emberekkel, akik tető nélkül maradtak a tél előtt? Mert mi nap mint nap beszélünk velük ... Ismerkednek a leendő lakók Hány „szabad” szombat és hány vasárnap telt munkával, ki tudja? Az idő végül is kedvezett, a legrosszabb nem következett be: az anyagszállító járművek egész nyáron zavartalanul megközelíthették az építkezést. Most mór elkészült az út is. Ez az építkezés egyéb ként sok mindenben különbözött egyéb munkahelyektől. A százegynéhány napos rohammunka ideje alatt szinte mindennapos vendégek voltak a KISZÖV, a városi tanács, a pártbizottság és a legkülönbözőbb szervek vezetői. Brant Márton, a pécsváradi szövetkezet egyik kőműves-brigádjának vezetője azt hiszem valamennyiük gondolatát fogalmazta meg: — Öröm volt dolgozni, az ember tette a magáét, de közben állandóan érezte, hogy törődnek vele... Sok helyről jöttek ide Mohácsra, az emberek: Brant Márton brigádja például egy pécsi társasház-építkezést hagyott félbe, mások Komlón, Hosszúhetényben dolgoztak ko rabban, s pár nap múlva oda is mennek vissza. Az ár elleni küzdelemnek ez volt az utó játéka. A lakások leendő tulajdonosai egyre gyakrabban jönnek: nézik, hogy áll a ház, figyelik a festők, mázolok, burkolok munkáját, körbe járják a szobákat, vitatkoznak; hol, mi lesz? Néha az építőket is megkérdezik: jó lesz-e itt a szekrény, hisz egy kicsit családtagnak számítanak ők is. Furcsa rokonság. Az építők nem tudják a tulajdonosok nevét, ők sem az építőkét, jönnek, kezet ráznak, s aztán már csak egyetlen téma van: a ház. Az új utcának ezideig nem volt becsületes neve, a telekkönyvi térkép is „Névtelen” utcaként tartotta számon, pár nappal ezelőtt azonban valahol, valaki rábukkant egy papírra, amolyan „keresztlevél” félére, s azóta Vásárhelyi Pál utcának hívják. Lehet, hogy valóban hivatalos ez a név, az embert azonban egy kicsit meglepi: miért éppen ez? Félreértés ne essék, nem Vásárhelyi miatt, ő akár egy főutcát is megérdemel, de ez az utca más, mint a többi, s ennek valahol a nevében is tükröződni kellene... Csendben, szerényen Még néhány nap. Ma még! cementszállító autók zajától; hangos az utca, november 5-] én azonban már a bútorszállí- < tó kocsik jönnek. Az építők! számára emelt étkezősátrakat,! ideiglenes telefonvezetéket, | felvonulási épületeket lebont-j ják, bezárják a szilvafák kö- < zött álló apró kis büfét. Az! építők tovább mennek. Csendben, szerényein, ahogv jöttek.; ahogy szavukat adták, és; ahogy teljesítették is azt... Békés Sándor Leszünk-e állandó fesztiválváros, vagy sem? Hangzatosabban: Leszünk-e „magyar Cannes”? A pécsi ember két hét óta — ahogy a hír megjött — sokat gondol erre. A válasz a nemsokára megkezdődő Magyar Játékfilm Szemle sikerén vagy sikertelenségén múlik. A szervezésben résztvevő három intézmény éjt nappallá téve dolgozik, hogy a válasz igenlő legyen. De mit tesz a város lakossága? Kérdés, hogy a szemle sikere feletti kíváncsiság majdan készpénzre váltható-e, vagy a pécsi közönség számára az egész szemle pusztán egyfajta szellemi totó lesz-e? Szegeden is így kezdődött, Miskolcon is és bizonyára Cannes-ban, Velencében is. De valahol, a várakozásnak egy pillanatában a gondolkodó várospolgár cselekvő várospolgárrá alakult. A szegediek sorra ajánlották fel lakásukat az idegenforgalom céljaira és Kőszegről például egész regéket hallani. Ott a város fel virágozva, kitakarítva fogadta a Kőszegi napokra érkező vendégtömeget és önkéntes idegenvezetővé változott minden polgára. A kíváncsi várakozók cselekvő emberré lettek és e városok titka ebben rejlik. Mert akarhatnak bármit a vezetők, megszervezhetik bármilyen zseniálisan, ha egy város közömbös a kezdeményezés iránt, akkor meghalt az ünnep lelke, nincs ünnepi hangulat. Le kellett ezeket írni most Pécsett is. Hiszen két hét van még hátra a Magyar Játékfilm Szemléig. Két hét pedig elegendő ahhoz, hogy a gondolkodó, kíváncsiskodó pécsiek hatékony, sőt, hatalmas közönséggé váljanak. Nem arról van szó, hogy ki-ki rohanjon a félszáz sztár elé és „kifogja hintó- jükből a lovat”, felborítsa Páger Antal autóját vagy letépje a gombot Bara Margit kabátjáról emlékbe. Sőt, kulturált fesztiválközönség ezt nem is engedheti meg magának. Azt sem lehet kívánni, hogy városi szintű meszelést rendezzenek, vagy átadják egyik szobájukat. Hiszen egy filmszemle jellegéből adódik, hogy idegen- forgalomra viszonylag kisebb mértékben lehet számítani. De a város legyen ott mindenütt, filmszerető, filmet értő közönségképpen. Éljen a lehetőséggel és „nyomja meg a ceruzát” a szavazólapon. Mert most őt is meghallgatják és balga ember az, akinek szót engednek, mégis néma marad Még ha látta már a filmet és nem tetszett, most kivételesen akkor is menjen el és határozott formában nyilvánítson véleményt. Talán a jövő rossz filmjeit „lövi le” már előre ezzel. Persze, nem szabad igazságtalannak lenni a hat másik várossal, illetve községgel szemben sem. Hiszen a szemle nemcsak pécsi, hanem baranyai is. És a pécsiekre vonatkozó tömeglélektani törvényszerűségek órájuk Is állanak. így állanak a követelmények is. A magyaros vendégszeretetben, faluról lévén szó, náluk különösen bízni lehet. A lényeg: hogy a közönség kíváncsi nézőből cselekvő résztvevővé vagy ha úgy tetszik szavazóvá váljék. Mert ettől jobban fesztivál lesz az egyelőre kísérletnek szánt szemle, mint attól a pecséttől, amit valamelyik hivatalban rányomnak az engedélyére, Földessy Dénes Jegyzőkönyvek — tanulsággal Az udvaron egymás mellé gurított benzines hordók, a földet átitatta az üzemanyag, nem messze tőle farakás, meljette forgács, fagyapot, szemét... A műhely meny- nyezete nádból készült. A gépekhez szabadon futó gumikábeleken fut az áram, ahol megtörött a kábel, szigetelő szalaggal összekötözték. A biztosítékot, hogy le ne égjen, vastag dróttal helyettesítették ... Mindenütt deszka, fa, forgács. Bármelyik percben tűz keletkezhet. A veszély megállapításához nem kell szakértelem. A Sásdi járási Építőipari Szövetkezet szászvári telepén, ahol a szakipari munkákat végzik, s az építkezésekhez szükséges faanyagokat tárolják a tűzrendé- szeti ellenőrzések során minden alkalommal tucatnyi szabálytalanságot észlelt az I. fokú tűzrendészeti hatóság. Az észrevételek alapján jegyzőkönyv készült, — s minden maradt a régiben. A legutóbbi ellenőrzés alkalmával már a közvetlen tűzveszély fennállását volt kénytelen megállapítani a tűzrendészeti hatóság, ami az üzem leállításának szükségességét is felvetette. De mi lesz az emberekkel? Százötvenen dolgoznak a telepen ... Újabb jegyzőkönyv, újabb határidő, s újabb ellenőrzés. A rendeleteknek megfelelően az első fokú tűzrendészeti hatóság mellett most már jelen van a megye képviselője is, a ktsz elnöke, tűzrendészeti előadója, KISZÖV képviselője, tűzrendészeti előadója és természetesen a telepvezető és a helyi tűzrendészeti előadó, összesen nyolcán. A közvetlen tűzveszély fennállását újra megállapítják. Mi legyen? Fél órás tanácskozás. A villanyvezetéket átépítik, fémcsőbe kerül. Határidő: november 10. A nádmennyezetet bevonják cement habarccsal. Határidő: november 1. A forgácsot, szemetet eltávolítják.. í Teljes az egyetértés. Ne vegye hát Gabb József telepvezető rosszindulatnak, ha megkérdezzük: miért kellett ehhez egy tucat jegyzőkönyv, miért kellett rááldozni több munkanapot, miért kellett a ktsz és a KISZÖV vezetőinek a helyszínre utazniok? A munkahelyek tűzbiztonságáért az ott dolgozók közösen felelősek, mindenekelőtt azonban a helyi munkavezető. Nem a tűzrendészet! előadó és nem a vtsz elnöke és nem a Ki°',nV vezetői, akik műn''*1- ~k tucatját irányítják. A szabálytalanságok többsége víg, pár órás munkát igényi" tó- log volt, de ha nagyobb ;s akad, ami meghaladja a telepvezető hatáskörét: kinek jelentette és kitől kért segítséget? Senkitől. A szászvári ktsz-telepen nem kellett végül is leállítani a munkát, a 150 ember dolgozhat tovább, ez ”"n- ban nem a telepvezető érdeme. Az ügy kapcsán több tanulságot is levonhatunk- 1. Elég sok vezetőben él m -,q a szemlélet: fent is felel's-k és lent is, mindenki, csak én nem. 2. A tűzrendészet nem önmagáért való és helytelen szembeállítani a termeié» é„. dekeivel, mert e éppen azért vannak, hogy biztonságos és zavartalan legyen a termelés.
