Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

*9«5. NOVEMBER 4.

napló

3

Beszélgetés Havrán Istvánnal, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség elnökével

te” a kőzetnyomást, az acél- tám nem. A kaparószalag megszünteti a kézicsillézést, de ha szállításon „utazásra’’ is használják — s ez gyakori — akkor súlyos baleseteket is okozhat. A gumiszalag korszerű szállítóeszköz, de ha például egy széndarab a feszítődobra hull és a dolgozó működés közben nyúl érte, akkor letépheti a kezét.

A statisztikák elemzéséből kitűnik, hogy a balesetek többségének bekövetkeztében személyi tényezők a döntőek. Ezek között említem meg a balesetet szenvedett vagy dolgozótársának gondatlan munkavégzését, mulasztását, nem megfelelő szakképzettségét, gyakorlatát stb. Mindez aláhúzza az „emberi” tényezők alapvető fontosságát a bal- esetelhárítás terén.

összefoglalva: a magyar bányászatban a munkás- és egészségvédelem elsőrendű fontosságú, ennek érdekében mind nagyobb mennyiségben korszerű eszközöket, berendezéseket használunk. Mindemellett a közös erőfeszítésben, a bányászat valamennyi dolgozójának hatékony közreműködésén múlik, hogy minél kevesebb legyen a baleset.

Áramszünet

— Áramszünet lesz november 6- ig 7—16 óráig a Mezőszél u.. Móré F. u. és az Istvánfi utcákban. — 4-én 7—14 óráig a Páfrány u„ Hajnóczy u., 39-es dandár u., Körösi Cs. S u. által behatárolt területen. — 3—13-ig 7—16 órátg a Huszár u„ Mezőszél u.. Móré F. u., Athinay u., Csend u., Atléta u. által behatárolt területen. — 4-én, 5-én 7—16 óráig a Rlgóder tető és környékén

Mai>ns torony házak, vaity száz méter hosszú épül eteki

A Baranya megyei Tervező Iroda pályázó kollektívájának elképzelése a városközpont folytatásáról. Szembetűnő a viszonylag kis területre csoportosított 10—12 emeletes épületek vertikális hatása.

Pécsett, az elkövetkező időszakban fel kell építeni a Mecseki Szénbányászati Tröszt, az SZTK, a KÖJÁLL, a bíróságok és ügyészségek, s több más vállalat, intézmény székházát.

Égető szükség van egy új áru-, illetve bútorházra, egy kezdetben 1500, távlataiban 3000 adagos konyhára és bisztróra, egy étteremmel stb.-vel ellátott 300 ágyas szállodára és több más, az előbbiekhez hasonló jellegű objektumra.

A tervezők, a város vezető (xj1 szervei arra a következtetésre

Szerencsés negyedév

Á 41. játékhét nyereménye félmillió forint

Az MSZMP Központi Bízott tóga 1964. decemberi határozata arra is felhívta a figyelmet, hogy a vállalatoknál, termelőhelyeken többet törődjenek a dolgozók testi épségének, egészségének védelmével Felkerestük Havrán István elvtársat, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség elnökéi és néhány, a munkavédelemmel kapcsolatos kérdésre kértünk választ.

— A sajtójelentéseket olvasva úgy tűnik, mintha as utóbbi egy-másfél év alatt szaporodott volna a bányászati balesetek száma. Mit mutat erről a Felügyelőség statisztikája?

— A halálos balesetek száma — mondotta Havrán elvtárs — nem emelkedett, sőt évről évre csökkent. Örömmel közölhetem, hogy évtizedek óta nem volt olyan kevés halálos bányabaleset, mint 1964- ben: százezer műszakra 0,18. Reméljük, hogy az idei statisztika még ennél is jobb lesz, hiszen 1965 első féléve alapján 0,14 a mutató.

— Miért olvasunk mégis több balesetről?

— Két okból. Egyrészt — s ez is megnyugtató jelenség — különösen az MSZMP Politikai Bizottságának a tájékoztatásról szóló határozata megjelenése után javult a sajtónak, a rádiónak nyújtott tájékoztatás és a lapok gyorsabban köz lik, hogy mi történt. Más- résit a statisztika szerint százezer műszakra ma valamivel több baleset jut, mint korábban. 1964-ben például százezer teljesített műszakra 42,9, míg 1965 első félévében 47,7, tehát a balesetek száma látszólag emelkedett. De a valóságban ez nem egészen így van. Eddig ugyanis az történt, hogy különböző pillanatnyi érdekekért több helyen a kisebb üzemi balesetek egy részét eltitkolták vagy pedig üzemen kívülinek írták, azaz szépítették a helyzetet.

— Hogyan szüntethető meg ez a jelenség?

— A kormány nemrég úgy rendelkezett, hogy az üzemi balesetek eltitkolása szabály- sértés, és a vétkeseket 3000 forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. A rendelkezések a munkást érdekeltté teszik a baleset valóságos körülményeinek feltárásában. Ugyanis, ha a baleset az üzem hibája miatt történt, a dolgo. zót kártérítés illeti meg, azaz a táppénz és a keresete közötti különbséget az üzem kö■ teles megfizetni. Tehát beje lentik a baleseteket, s így érthető, hogy a balesetek gyako risági mutatója némileg emel. kedett.

— Igaz-e, hogy a nyugat államok adataihoz képes hazánkban kevesebb a bányabaleset, és mi ennek c magyarázata?

— Ez valóban így van, Magyarországon 1964-ben 0,1!

volt a százezer műszakra est halálos balesetek száma, mii például az egyik legkorszerűb. ben felszerelt bányászattal rer delkező Német Szövetség Köztársaságban 1962-ben 0,53 Nálunk a gyakorisági szárr

1964-ben 42,9 volt, az NSZK- ban (1962-ben) a százezer műszákra jutó összes balesetek száma 111.4. Hasonló a helyzet, ha egymillió tonna szér kitermelésére vetítjük ki. Ná. lünk egymillió tonna szén kitermelésére jutó halálos balesetek száma 1965. első félévében 1,4, míg az NSZK-van 3 volt.

A magyar bányászat műszaki fejlesztése nagy lépésekkel halad előre. Igen sok, azelőtt kézzel végzett munkafázist gépesítettünk. Régebben _ a szállítást főként kézicsillézés. sei oldottuk meg, most mozdonyokkal, gumi- és kaparószalagokkal. A végtelenkötél-szál- lítás — amely néhány éve még modemnek tűnt — elavult, s fokozatosan felszámoljuk. A munkahelyek koncentrálásával mód nyílt a közvetlen munkahelyi szállítás és rakodás gépesítésére, a korszerű berendezések — acéKá- mok. pajzsok, széngyaluk, kombájnok — alkalmazására. Ez mind növelte a biztonságot, hiszen még az acéltámok kiszedése is géppel történik. A bányamunka veszélyessége csökkent. Különösen áll ez a pajzzsal biztosított frontfejtéseknél az omlasztás tekintetében.

— Mindez azt mutatja, hogy nagy gondot fordítunk a munkások testi épségének védelmére. De vajon az új technika nem rejt-e egyúttal új veszélyforrásokat is?

— Az új berendezések — azon kívül, hogy növelik a termelékenységet — számos régi baleseti forrást is megszüntetnek, de sok esetben új veszélyforrásokat hoznak létre. A felvilágosítás mellett meg kell követelni a technológiai fegyelem legszigorúbb megtartását. Mert például az acéltám szállítása más, mint a bányafáé. Vagy az ácsolat- nál használt bányafa „jelezA siklósi filmszínházban fizette ki az OTP járási fiókja Ferényi Ferencnek az utóbbi hetek egyik legnagyobb 13 találatos nyereményét. A Táncsics Gimnázium szerencsés gondnoka 129 000 forintot kapott.

Mohácson Somos Ferenc jutott 160 000 ezer forintos nyereményhez négy találatos lottószelvényével. Ugyanakkor két négytalálatos szelvény 320 ezer forint összegű ellenértékét a hidasi brikettgyár háromtagú kollektívájának fizette ki az OTP. A IV. neA MUNKÁSMOZQALOMBAN

jutottak, hogy az a legcélszerűbb, ha a jelzett inézménye- ket egy területre koncentrálják, ha a tervezésben, közművesítésben, építkezésben és egyebekben szigorú koordináció érvényesül. Hosszas viták után úgy döntöttek, hogy a fenti objektumokat a Szabadság út, Rákóczi út, Bajcsy- Zsilinszky utca és az új pécsi sugárút (a 6-os út érintett szakasza) által határolt területeken a legésszerűbb megépíteni. Természetes, hogy az elhasználódott, öreg épületeket előzőleg szanálni kell.

Házi tervpályázat

Az Építésügyi Minisztérium a Pécsi Tervező Vállalat javaslatára 1963-ban pályázatot írt ki a pécsi városközpont és a városközpont folytatásával kapcsolatos főbb városrendezési tervezési elvek meghatározására. A pályázat első díját a fővárosban tevékenykedő Városépítési Tervező Vállalat Darnyik kollektívája nyerte el, a második díjnak pedig Dénesi Ödön Ybl-díjas pécsi tervezőmérnök a nyertese.

Az említett tervek az általános rendszert határozzák meg. Természetükből eredően nem adhatnak választ arra, hogy hová helyezzék el a konkrét objektumokat, milyen műszaki megoldással építsék fel azokat, hogyan és milyen formában érvényesüljön a koordináció a közművesítés, építkezés során stb. A fentieket már egy új, beruházási programmal egyenértékű tervnek kell tisztáznia.

E terv elkészítésére a Tervező Vállalat tavasszal házi pályázatot írt ki ez év október 31-i határidővel. Testvér intézményét, a Baranya megyei Tervező Irodát is felkérte, hogy vegyen részt a pályázaton.

Munkaidő után

Bálint János, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója közölte, hogy november elsején a vállalat 1-es, 2-es irodája, valamint testvérin tézményük ösz- szesen három pályázatot nyújtott be. Az igazgató bemutatta a vaskos, asztallap nagyságú dokumentációs anyagokat, illetve a három változat modelljét. Az utóbbiak a nem szakemberek számára is igen érzékletes képet nyújtanak a tervezői elképzelésekről.

A pályázatok november 12- én plenáris zsűri elé kerülnek. A zsűri elnöke Gócz Béla, a városi tanács elnökhelyettese, tagjai az Építésügyi Minisztérium két főosztályvezetője, a városi pártbizottság, a városi tanács építési és közlekedési osztálya képviselői és mások. Az ünnepélyes eredményhirdetésre november 15-én kerül sor, ekkor adják át a díjakat is. összesen 30 ezer forintot fizetnek ki, melyből 20 ezret

a városi tanács biztosított, 10 ezret pedig a Tervező Vállalat igazgatói alapjából utalnak ki.

Ha a három változat a szokványos úton készül el — szerződést kötnek rá stb —, akkor a tervezési költség körülbelül 3 millió forintot tett volna ki. A 30 ezer forint csak századrésze ennek az ősz- szegnek. Nagyságáról akkor alkothatunk valódi képet, ha számbavesszük, hogy a három változat elkészítésében mintegy 50 szakember vett részt, s minden tervező több mint száz órát dolgozott a terveken. A 30 ezer forint tehát még a segédmunkási órabérete/on összegét sem fedezné, s in-i'ed kább eszmei díjnak tekinhe- tő.

A pályázók mindennap elvégezték soronkövetkező, beütemezett munkájukat, s csak munkaidő után foglalkoztak a városközpont tervével. Többször előfordult, hogy éjszakáig, sőt, hajnalig égett a villany a két tervező irodában. Ennek köszönhető, hogy a rendkívül munkaigényes, átfogó tervek olyan rövid idő alatt készültek el, amire talán még nem volt példa a két vállalat életében.

Húsz eme'efig?

Amint a Bálint János asztalán fekvő három modell mutatta, szembetűnő eltérések vannak a tervezői elképzelések között. Az első és második változat annyiban rokon, hogy csak egy igazán masas épületet tervez az említett kerületre: a szállodát. Igen érdekes, hogy mindkét kollektíva 20 emeletes megoldást javasol. Mindemellett több más épület sem nevezhető alacsonynak, az első változat szerint Például több 8—10 emeletes ro- daházat kellene építeni. Egy ilyen épület hosszúsága meghaladná a 100 métert.

A harmadik változat öt 10— 12 emeletes épületbe akarja tömöríteni az irodákat és szállodát. Az 5 épületet viszonylag kis területre kívánják csoportosítani, s vertikális hatásra törekszenek az előbbi =1- képzelések inkább horizon tails jellegével szemben A harmadik változat 50—60 rr>';<»r magas épületekre gondol. közelében még a Jókai utca), ún. OTP-toronyház is eltörpülne.

Feltehető, hogy a tervek, illetve modellek nagy érdeklődést keltenek a város lakóinak körében, ezért a két tervező vállalat kiállítást a ”’r rendezni a pályázók elképzeléseinek demonstrálására. Ami pedig a dolgok érdemi részét illeti, Bálint János közölte, hogy vállalatuk egyes terveket már 1966 végére el tud készíteni, a terület közmű vés illetve az építkezés tehát 1967 elején megkezdődhetne.

— Magyar

[Milyen lesz az új városközpont?

Balesetvédelem a bányászatban

gyedév elején a lottó tárgynyereményekből is bőven jutott a megye területére. A pécsiek több mint 11 500 forint értékű háztartási kisgépet, arany karórát, varrógépet, televízió, fényképezőgépet és egy 18 ezer forint értékű pianinót nyertek.

Legszerencsésebb járás a sásdi és a mohácsi. A sásdi járásban közel húszezer forint értékű „szerencse”-gép jutott, a mohácsi járásban hűtőszekrényt, pianinót és több, kétezer forint értékű utalványt nyertek a lottózók.

kemre kötötte, legyen gondom Plander Ferencre.

Ne feledjem elintézni az ügyét, amivel mostanában fordult őhozzá, de hát közbejött a nyugdíj, s ő már nem intézkedhet. De szívesen segítene, ha szükségét látom.

Hát ezért kellett megtolda- nom a riportomat Porkoláb Dezső szavaival.

—s — gy.

— Na, persze. Negyvennégy decemberében én is beléptem a pártba, de mi volt ebben példamutató? Hol voltak már akkor a nyilasok, a rendőr- kopók? Senki sem állta utunkat, csak hozzá kellett fogni a pártszervezéshez.

Közben talán észre sem vette, hogy a „csak” fonákját is belekeverte a visszaemlékezésbe.

— Tudja milyen harc volt az? Csak amolyan plakáthá- borúféle a kisgazdák, a klerikálisok ellenében. Igaz. fáradsággal, izgalommal járt.

Az egész családja részt vett a választási „plakátháború”- ban, a 12 éves fia, a 15 éves lánya, még a felesége is.

_ A két gyerek annyira

b

elejött a munkába, hogy a végén mór csak azt nézték, mikor kenik fel saját plakátjukat a kisgazdák. Udvariasan kivárták, amíg azok odábbállnak. s már ragasztották is rá a miénket.

De megint csak „vallatnom” kellett Gál Istvánt, amikor sor került a hogyan tovább-ra.

— A többi már magától ment — mondotta. — Először a területi pártszervezetben vállaltam munkát, aztán nálunk az üzemben. Mást mit is tudnék mondani, hiszen így csinálta ezt akkor minden kommunista.

Valóban úgy, a szó legnemesebb értelmében. Mert ha Gál István nem is mondta el, elmondták helyette mások, hogyan értette ő a kommunista példamutatást.

— Szerény, csendes szavú, de nagyon szívós, nagyon munkabíró ember volt Gál István. A munkaügyi, a párttitkári tennivalókat sohasem tekintette órákkal mért hivatali munkának. Az ő „irodájának” ezer ajtaja volt, s ezer probléma hozzá a kopogtató. A felszabadulás hússzor háromszázötven napja mindig s mindenütt talpon találta, ahol szükség volt a segítségére, tapasztalatára. Szerették, tisztelték a pártmunkások, a pártonkívüliek. Az ő nyilvántartó lapján nem voltak megbízható, nem megbízható emberek, pedig sohasem volt ébertelen. Szava járására ma is pontosan emlékeznek az üzemiek: — Osztályidegen? Deklasszált? — Na, majd meglátjuk — mondta, amikor átvette a „kísérő papírt” egy-egy felvételnél. — Majd a munka, a szorgalom

felderíti róluk az igazságot. Gál István ritkáin csalatkozott az ítéletében, az ember- ismeretében.

De miért beszéltek mindezekről, s róla is múlt időben az emberek? S miért ilyen ünnepélyes hangon? Mert Gál István nyugalomba vonult. Hivatalosan még nem, mert csak két hét múlva jön meg a naptári ideje, de hát mindenképpen nyugdíj az már, amikor ezt a két hetet szabadsággal várja ki az ember. Ezt már Gál István nyilvánította „nyugdíjelőlegnek”, és nyomát sem mutatta a bán- kódásnak.

_ Jól jött, idejében jött.

A

z asszony is beteges, én is fáradt vagyok. A dolgom, a gondom ezentúl már a családomé, az unokáimé ..,

Ezzel az összefoglalóval Gál István szinte maga tett volna pontot a riport végéire, ha nem jön közbe valami. Ha nem találkozom össze a vállalat munkaügyi előadójával. Porkoláb Dezső nagyon elcsodálkozott:

— Nekem egészen mást mondott, Pista bácsi, méghozzá ma reggel. Nagyon a lel-