Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-20 / 274. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja \ XXII. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM ARA 5# FILLÉR 1965. NOVEMBER 20.. SZOMBAT Érdeklődés és állásfoglalás IX öz vélemén yiink egyre n5­^ vefcvő érdeklődéssel for­dul a gazdasági mechanizmus reformjához kapcsolódó kérdé­sek felé. Pártunk Központi Bi­zottságának 1064 decemberi határozata alapján tizenegy, szakemberekből álló bizottság kezdte meg a gazdasági irá­nyítás jelenlegi rendszerének felülvizsgálatát, hogy annak kritikai elemzése után javaslatot tegyen az új, hatékonyabb mód­szerek bevezetésére, ezek ősz. szehangolására és fokozatos életbe léptetésére. E bizottsá­gok tevékenysége — mint a vízbe dobott kő — körül ap- róbb-nagyobb hullámokat fod­roznák a mechanizmus átfor­málásának egészét, vagy egyes részleteit érintő sajtóviták, a társadalmi szervezetek ankét- jai, a gyakorlati gazdasági szakemberek és elméleti köz­gazdászok javaslatai, vélemé­nyei, állásfoglalásai. Az érdeklődés indokolt, a megnyilvánuló és fokozódó fi­gyelem mindenképpen érthe­tő: szocialista építésünk, egész további előrehaladásunk sike­re döntően a társadalmi ter­melés hatékonyságának növe­lésétől függ; a termelés haté­konyságának fokozását viszont jelentős mértékben a gazda­sági mechanizmus tökéletesí­tése segíti elő. S önmagában az a tény, hogy a gazdaságve­zetés olyan fejezetei, mint a tervezés, a vállalati önállóság, az árrendezés, az anyagi ösz­tönzés, a beruházási politika stb. a közgazdasági konferen­ciák termeiből — gondolato­kat ébresztve — a munkapa­dok, íróasztalok, klubszobák felé is kisugároznak, igazán kedvező jelenség. A vélemé­nyek sokszálú kibontakozása, a kollektív bölcsességből sar­jadó megfontoltság nem lehet rossz tanácsadó gazdaságpoli­tikai kérdésekben sem. LS anem azért mégis, a vál­** tozások és változtatások szabályát a kézben tartva, nem csupán az előttünk álló utat kell tisztítani. Szükség van néhány oidalvágásra is, a fer­ae .'őzetek, megtévesztő illú­ziók ellen. Ttt van mindjárt a „gazda­sági fordulatáról költött teó­ria, mely szerint a mechaniz­mus reformjával hátat fordí­tunk mindennek, amit eddig helyesnek, célravezetőnek is­mertünk el, s valamiféle ed- úig-nem-volt elvek árkádjai akut merőben más gazdasági politikához kezdünk hozzá. Nos. válaszként nyomban ki­mondhatjuk: nem várható száznyolcvan fokos fordulat gazdaságirányítási rendsze­rünkben, s az sem remélhető, ho-gy az eddigiektől gyökere­sen különböző módszereket si­kerül találnunk a szocialista gazdasági rendszer alkotó ere­jének magasabb fokú kibonta­koztatására. Persze, legalább ennyire nyilvánvaló ugyanak­kor. hogy termelőerőink mai fedettségi foka a gazdasági irányítás eddig alkalmazott módszereinek felülvizsgálatát helyenkénti átfogó felfrissíté­sét szükségszerűvé teszi. Ki lehet és ki kell dolgozni pél­dául a központi irányításnak azt a módusát, mely nem sorvasztja, hanem kifejleszti a vállalati önállóságot, érde­keltséget és felelősséget. Ipari kultúránk jelenlegi szintje lehetőséget biztosít a gazda­ságfejlesztés intenzív útjaira való ráiéréshez, — de nem az eddigi múltunk megtagadásá­val, hanem progresszív mó­ddá; a korábbi gyakorlat ki­igazításával, a hibák helyesbí­tésével, a szocialista tervgaz­dálkodás hatékonyabbá téte­lével, — minden eddigi jó eredményünk felhasználásával. C ha az új gazdaságirá- ^ nyitási rendszer kidol­gozásánál az időtálló, szilárd alapokra építünk, nyilván­való, hogy nem beszélhetünk teljes „gazdasági fordulat”-ról. Nem helyénvaló ez a kifejezés azért se, mert a gazdasági mechanizmus tökéletesítésé­nek szükségességét lényegében már a forradalmi munkás-pa­raszt kormány programjába iktatta 1957 januári nyilatko­zatában: „A központi irányí­tásnak a legfontosabb kérdé­sekben kell érvényesülnie — olvashatjuk a nyilatkozatban. — Ugyanakkor azonban na­gyobb önállóságot kell biztosí­tani az üzemeknek egyrészről, másrészről a helyi államigaz­gatási (tanácsi) szerveknek a helyi jellegű ipar irányításá­ban.” Pártunk VII. és VIII. kong­resszusa ugyancsak határozot­tan állást foglalt a gazdasági mechanizmus egyes módsze­reinek kiigazítása, felfrissítése mellett, és az elmúlt nyolc- kilenc esztendő során számos indolcolt változtatásra sor is került. Csak vázlatosan érint­ve: bevezettük az új, egységes mezőgazdasági árrendszert, mely érdekeltté tette a ter­melőket az árutermelés foko­zásában; meghonosítottuk a nyereségrészesedési rendszert, erősítve ezzel a gazdaságossá­gi és jövedelmezőségi szemlé­letet; a közös, együtemű ter­vezés kialakításával növeltük a tervező szervek önállóságát és felelősségét; decentralizál­tuk, s ezzel ösztönzőbbé tettük a prémium-rendszert; árki­egészítési és árkiegyenlítési forgalmi adóval sarkantyúz- zuk az üzemeket a korszerűbb termékek gyártására; bevezet­tük az eszközlekötési járulé­kot, mely árrendszerünk szá­mottevő továbbfejlődését ered­ményezi. Ezt a megkezdett, s a tudományos gazdaságvezetés megszilárdulása felé kanyaro­dó folyamatot folytatjuk a gazdasági mechanizmus meg­javítását célzó, most kidolgo­zás alatt álló ‘ntézkedésekkel. A reform tehát bizonnyal megerősíti és az új mecha­nizmusba szervesen beépíti eddigi gazdaságirányításunk előre mutató elemeit, komplex egységbe ötvözve az új, a fej­lettség mostani szintjének megfelelő módszerekkel. E lhangzott aztán néhány helyen olyan nézet is, hogy hibáink, nehézségeink egycsapásra megszűnnek a gazdasági irányítás új rendjé­nek kidolgozásával és beveze­tésével. S mivel erre nem kell már hosszú ideig várakozni, addig nem is érdemes a hibák ellen hadakozni. Káros, sőt, veszélyes ez a nézet, ‘ hiszen arra alkalmas csupán, hogy a dolgozókban elaltassa a fele­lősségérzetet, lefékezze az eredményekre törés lendüle­tét. A fent elmondottakból ki­csendül már, de e gondolatsor láncszemeként is le kell írni: á gazdasági irányításunk rend­szerében várható reformok szövege aligha tartalmaz majd olyan varázsigét, melynek hangoztatása nyomán elszáll minden komor felhő a fejünk fölül. Csak példaként említve: a munkafegyelem megszilárdí­tása, az anyaggal való ésszerű gazdálkodás, a feleslegesen sok túlóra számának mérsék­Tűzrendészed értekezlet Pécsett 79 ipari és közlekedési tűzeset — A vezetők felelőssége A megyei tűzrendészet! pa­rancsnokság pénteken tűzren- dészeti értekezletet rendezett Pécsett a Fegyveres Erők Klub jában az ipari üzemek, közle­kedési és kereskedelmi válla­latok vezetőinek, illetve tűz­rendészet! előadóinak részvé­telével. A megyei parancsnok­ság vezetői mellett a tűzoltó­ság országos parancsnoksága, a megyei pártibizottság, a me­gyei tanács, az ügyészség, a rendőrfőkapitányság és a szak­minisztériumok képviselői is részt vettek az értekezleten. Dukits Károly őrnagy, a me­gyei parancsnokság helyettes vezetője beszámolójában első­nek a tűzkárstatisztikát ismer­tette. 1965. első kilenc hónap­jában a tavalyi 75-tel szemben 79 tűzeset történt az ipar, ke­reskedelem, illetve közlekedés területén. A kár közel 200 ezer forint. A tűzesetek jelentős része a használati, illetve tech­nológiai utasítások megszegésé­nek következménye volt, ami azt bizonyítja, hogy sokhelyütt még mindig csak formaság­nak és felesleges megkötött­ségnek érzik a tűzrendészed szabályokat. Űjabb 250 felső tagozatos gyerek a szakrendszerű oktatásban A jövőben, vagyis az 1966— 67-es tanév elejéig újabb is­kolákat körzetesítenek a me­gyében. A jelenleg is 374 is­kolával rendelkező, sok apró községből álló Baranyában ugyanis csak a körzetesítés és a diákotthoni hálózat fejlesz­tése révén oldható meg, hogy a felső tagozat valamennyi tantárgyát szaktanár oktassa. 1966 szeptemberéig tehát to­vábbi 7 faluban szűnik majd meg alsótagozatos iskolai ok­tatás. A körzetesítés most követ­kező szakasza előreláthatólag a pécsváradi járás számára lesz a leghasznosabb. — Ha ugyanis minden gondot meg tudnak oldani, akkor a me­gyében ez lesz az első járás, ahol minden egyes tanuló szakrendszerű oktatásban ré­szesül. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a lovászheté- nyi iskolát Erdősmecskéhez körzetesítsék. Mivel bekötőút és autóbuszjárat van, most már csak azt kell megoldani, hogy az autóbuszjárat lehe­tőleg igazodjék a tanítás kez­detéhez. illetőleg végéhez. A lovászhetényi szülők ugyanis csak így hajlandók beleegye­zésüket. adni ahhoz, hogy gyermekük naponta más falu­ba utazzék. Erdösmecskán négy tanterem van így „két műszakban’’ mego’dható az alsó és felső tagozat okta­tása. A járásban diákotthon is épül, mégpedig helyi erőfor­rásból vásárolt épületben, Mecseknádasdon. Ide tehát bejárhatnak Óbánya és Ófalu gyermekei. Ha ezt a diákott­hont sikerül kissé bővebbre kialakítani, úgy Kisúj bánya, Püspökszentlászló és Apát- varasd felső tagozatos diákjai , is bejöhetnek Mecseknádasd- ra, s ezzel a pécsváradi járás iskoláinak körzetesítése befe­jeződött. Kettős megoldás áll a bir- jáni gyermekek előtt Ha si­kerül iskolabuszt szerezni, ak­kor Olaszra, ha nem, az eset­ben Szederkénybe járnak majd be. Hasonlóan iskolabusz kér­dése: hogyan utazzanak a nagyhajmási gyerekek Má- gocsra? Ebben a faluban egyébként már az idén kér­ték a szülők a körzetesítést, de közlekedési eszköz híján nem sikerült eleget tenni ké­résüknek. Előreláthatólag azon ban a jövő tanévben már megkapják a buszt. Ezekkel az intézkedésekkel összesen újabb 250 felsőtago­zatos gyerek kerti be a szak- rendszerű oktatásba a jövő tanévben. A beszámoló részletesen fog­lalkozott az elmúlt esztendő­ben tartott hasonló jellegű ér­tekezlet óta történt változá­sokkal. Sajnos, vannak évek óta húzódó problémák: a Pé­csi Vasas Ktsz gázpalack-táro- lója még mindig veszélyes, s így van ez a Porcelángyár üzemanyag- és göngyölegtá­rolójával is annak ellenére, hogy a szabálytalanságot jegy­zőkönyvek tucatja rögzíti. Dukits Károly beszámolójá­ban részletesen foglalkozott a vezetők felelősségével. A sza­bálytalanságok többsége annak ellenére, hogy a munkahelyi vezetők tudnak róluk, sőt nem egy esetben éppen az ő utasításuk következtében jön­nek létre, legtöbbször csak akitor derülnek ki, ha már tűz keletkezett. így volt ez a Háziipari Szövetkezet eseté­ben, ahol egy új gépet állítot­tak be engedély nélkül, mely rövidesen tüzet okozott; s így volt a 12-es AKÖV-nél is, ahol a vezetők engedélyével szak­képzetlen munkás dolgozott a hegesztő apparátus mellett. A beszámoló után Kostélecz- ky Sándor őrnagy, a megyei tűzrendészet! parancsnokság vezetője három kiváló tűzren­dészet! előadónak pénzjutal­mat, több vállalatvezetőnek pedig belügyminiszteri elis­merő oklevelet adott át. A beszámolót vita követte. 28 ezer KST-tag Baranyában '1954-ben alakultak meg az az első KST-k Baranyában. Ma már 165 KST működik a megye üzemeiben, taglétszá­muk 28 ezer. A KST-kben el­helyezett összegek együttesen elérik már a havi 4,5 miVió forintot. Ez év folyamán cser­nem 50 millió forint hitelt folyósítottak tagjaiknak az üzemi takarékpénztárak Leg­több hitelt a megye legna­gyobb KST-je nyújtotta tag­jainak: a megyei postaigaz­gatóság dolgozóinak takarék- pénztára, összesen 880 000 fo­rintot. Ugyanez a KST, amelynek 981 tagja van. ' no­vember 24-én fizeti ki a ta­valy december óta elhelyezett több mint egymillió forint­nyi betétet. Az üzemi KST-k közül igen tekintélyes a bá­nyászok által alakított István­oknál és Béta-aknai is. Az István-aknai KST-nek 482 tagja van, ezek 1 100 000 to­rinfot helyeztek el az év fo­lyamán üzemi takarékpénztá­rukban. A komlói Béta-akna dolgozói közül 308-an tagjai a KST-nek, évi megtakarítá­suk közel 800 ezer forint. — Népszerű a Mohácsi Bútor­gyár üzemi takarékpénztára is. Összesen 235 tagja van, akik 360 ezer forintot kapnak vissza kamatostól, év közben befizetett megtakarításaik fe­jében'. Az idei takarékossági napok felhívására két új üzemi KST alakul Baranyában, az egyik a Tüdőszanatóriumban, a má­sik a Pécsi Bútorgyárban. Ködös délután lése, a munkaidő mind telje­sebb kihasználása, az ütemes termelés meghonosítása és ez­zel az időszakos hajrák kikü­szöbölése, az üzemvezetés színvonalának emelése, a munka termelékenységének növelésé és egy sor egyéb gazdasági-termelési kérdés már hosszú idő óta és a jelen­ben is megoldást sürget. Az e téren szükséges intézkedéseket nem helyettesítheti a gazda­sági irányítás új modelljének felrajzolása. A tétlen várako­zás álláspontjának helytelen­ségére figyelmeztet pártunk Központi Bizottsága ez év jú­nius 25-i ülésének egyik meg­állapítása is: „A szocialista gazdálkodásnak nem egy évre szóló, hanem állandó feladata a termelés minden ágában a minőségi követelmények és a takarékos gazdálkodás elvének érvényesítése.” Nem becsukni kell hát a szemünket a laza­ság, a pazarlás láttán, nem halogatni kell az olyan intéz­kedések foganatosítását, me- ; lyek összefüggésben sincsenek j az irányítás rendszerével, ha­nem éppen ellenkezőleg: a < termelés előnyös jegyeinek ] szaporításával kedvező félté- < teleket kell biztosítani a gaz- ! daságirányítás rendszerében ! szükségszerűen bekövetkező | reformok számára. A gazdasági mechanizmus j ” nem magától működő,! önmagát megújító rendszer, j hanem csupán a gazdasági { törvények érvényesülési mód- j ja. Természetes így, hogy ■ tényleges tartalmát, értékét a ! társadalom tevékenysége adja I meg. Az irányítási rendszer j keretei között végül is az al­kotó ember cselekedetei a1 meghatározók, a döntők, me-! lyek a közösségi és az egyéni I célokat egyaránt szolgálva, a; szocialista rendszerben rejlő j energiák feltárása, a társadal- ■ ni termelés eredményességé-1 nek fokozása irányában hat- • nak. 5 Eri) János felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom