Dunántúli Napló, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-19 / 273. szám
NOVEMBER 19. ntiplö 3 Év végi hajrá a Sopianában Tizenhat ügy kapcsán Miért csökkent a termelés? Anyas után jár még az igazgató is Tizennyolc üvegmosó és -szárító gépet kell még elkészíteni Ne riadjanak meg e néhány számadattól, de az alábbi beszélgetésre éppen a számok adtak okot. A Sopiana Gépgyár 1965. I. negyedévi befejezett termelési terve 104,1 százalékra, exportterve pedig 104,7 százalékra alakult. A II. negyedév: 90,1, illetve 54,5 százalék, a III. negyedév 71, illetve 58,4 százalék volt. Az üzem teljesítménye tehát csökkenő tendenciát mutat, s a számok azonnal jelzik a bajt. Mi az oka annak, hogy fél esztendő alatt a grafikon ilyen vészesen lezuhant? Erről beszélgettünk Ger- becz Tivadar Igazgatóval éa Czakó János főmérnökkel. — Tulajdonképpen melyik gyártmány okozta a legnagyobb problémát* Igazgató: *— Az üvegmosó és -szárítógép. Ezt a berendezést a konzervipar használja, pontosabban a szovjet konzervipar, mert ezeket a gépeiket exportra gyártjuk. Az üvegeket egy másik gépen megtöltik, lefedik és felfőzik, illetve sterilizálják, a kész konzerv ezután a mosó- és szárítógépein halad át Negyvennyolc ilyen berendezést kellett volna legyártanunk ebben az évben, de a tervünket levették tizennyolcra. De ezzel a tizennyolc géppel Is annyi gondunk és bajunk van. hogy ehhez hasonló rossz helyzetben nem is tudom voltunk-e valaha is? — Vágylát Főmérnök: — A tervek alapján az év elején legyártottuk a gép prototípusát. A Nagykőrösi Konzervgyárban próbaüzemelést végeztünk a géppél, de konstrukciós hibák jelentkeztek. Budapesten, vállalatunk központjának, az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalatnak jelentettük, hogy a konstrukció nem megfelelő. Ekkor azt az utasítást kaptuk, hogy az átdolgozott és módosított rajzok alapján tegyük meg a szükséges javításokat a gépen. A szükséges módosítások azonban oly nagymértékűek voltak. hogy úgy láttuk, inkább csinálunk egy teljesen új prototípust, ami sókkal olcsóbb, mint hogy az elhibázott I. prototípussal bajmo- lódiunk magasabb költséggel. Elkészült tehát a n. számú prototípus körülbelül június közepén. — Rs még IdSben nem Jelent Jelentős késést. Igazgató: —■ Persze hogy nem Csakhogy körülbelül ebben az időben kaptuk az utasítást a központunktól, hogy az I. prototípusra adjuk be az anyagigénylést és szerezzük is be az anyagot. Mi tiltakoztunk ez ellen, mert az I. számú géphez — amely» mint mondottam, nem vált be —, igényelt anyag nagy része azon túl, hogy felesleges, nem használható a II- típushoz. Ennek ellenére be kellett szerezni az anyagot, s amit megjósoltunk, bekövetkezett: az anyag nagy részét el kellett adnunk, mert a H. típushoz nem használhattuk fel. Viszont a ff- típus szériagyártásához október közepén kaptuk m"<? az engedélyt, következésképpen ekkor kezdtük meg az anyag felkutatását és beszerzését Is. Most elképzelhető. milyen .,év végi” hajrában kell dolgoznunk, amikor az utolsó negyedévben forintértékben 14 m;lliót kell telie- .sO-enünk és ebből több mint 5 millió a mosó- és szárító- berendezések értéke. — Mi okozta még a termelés csökkenését? Főmérnök: — A prototípusok okozta probléma következményei. Nekünk már a második, de legkésőbb a harmadik negyedév elején szériában kellett volna gyártanunk a tizennyolc gépet. A fenti okok miatt erre nem volt lehetőségünk. Mit tehettünk? Néhány tervfeladatot e1*—'-•'■dunk, azonban ezekre sem volt meg a kellő anyag- és alkatrészfedezet, mivel az anyagok visszaigazolása a tervezett időpontra, a második félévre szólt. Képzelje eá egyébként, hogy egy-egy üvegmosó- és szárítóberendezés olyan hatalmas, hogy egy nagyra méretezett lakószobában el sem férne. A csarnokban felállítottuk két sorban a kilenc-kilenc gépet, de csak a vázat, a lemezeket tudtuk beépíteni, a gépek „belső része” hiányzik, öntvényeink késnek vagy nehezen beszerezhetők. Nem lett volna semmi baj, ha még megvolna a1 öntödénk. Igaz, egészségtelen üzem volt, de ha mi magunk leönthetnénk a szükséges alkatrészeket, ma nem főne a fejünk. Nem beszélve arról, hogy a Gábor Áron Vasöntöde — amely az összevonás óta testvérvállalatunk —, egy kiló öntvényt 11 forintért állít elő, mi pedig 7—8 forint értékben öntöttünk. Évi ötszáz tonna öntvényt használunk fel körülbelül, és ez az árkülönbözet kitesz 1,5 millió forintot. — Kt a amrvecettenség M- ■onyára kedvezőtlenül befolyásolta a dolgozók hangulatát is.., Igazgató: — Az örökös belső átcsoportosítás lelassítja a munkalendületet. Az átállásokkal eltelt időre mi nem fizethetünk, illetve miután a munkások teljesítménybérben dolgoznak, most jobban „rá kell hajtaniuk”, ha ugyanazt az összeget meg akarják keresni, mint amit megkereshettek volna nyugodt körülmények között. Ismét rákényszerültünk a hó végi hajrára, ami nemcsak rossz hangulatot szül az üzemben, hanem esetleg a gyártmányok minőségét is ronthatja. Természetesen fokozottabban ellenőrizzük a minőséget. — Végül is: ezek szerint nem teljesíti s Sopiana idei tervéit Igazgató: — December utolsó napján tudok erre biztos választ adni, előbb nem. Ma már nekem is anyag után keli futkosnom, pedig nem feladatom. Elképzelhető tehát, hogy mennyire becsületbeli ügyként kezeljük a terv teljesítését. As interjú ezzel befejeződött Ami az újságíró véleménye: valóban össze kell fognia a Sopiana munkás- és műszaki kollektívájának, hogy az üzemet kirántsák a balból és teljesíthessék évi tervüket különös tekintettel export- kötelezettségükre. A másik: kereskedelmi szerződések kötnek bennünket az exportgyártmányok határidőre való szállítására. Ez már üzleti, kereskedelmi, becsületbeli ügy. Éppen ezért nem elég csak leszerződni valamilyen gyártmány exportálására, hanem meg kell teremteni a \ szükséges feltételeket is ahhoz, hogy a kijelölt üzem nyugodt körülmények között termelhessen. Mert mégiscsak; furcsa, hogy az 1965-ös tervév elején állítanak elő egy' prototípust és még ugyanazon évben le kell bonyolítani a szériagyártást is egy elhibázott konstrukcióval, minden anyag- és alkatrészfedezet nélkül. Rab Ferenc Jugoszláv rendszerű kukoricaszárító épül Pécsett A kedvezőtlen időjárás miatt eltolódott a betakarítás, néhány helyen a kényszerérés állapotában van a kukorica, a nedvességtartalom igen változó. Például a mohácsi járásban 28 százalék, a sás dl járásban 38—40 százalék. A fő cél most a minőség megjavítása és megtartása érdekében a gyors szárítás. A termelőszövetkezetek tárolási és kezelési gondjain segít a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat. Országosan elsők között kezdték meg a szárítást a vállalatnál, a megye tizenhárom helyén év végéig 1050 vagon májusi morzsolt kukoricát szárítanak meg. A pécsi járásban nincs szárítóberendezés ezért előreláthatólag év végére I millió 200 ezer forintos költséggel elkészül Pécsett a Felszabadulás útján, a régi sörgyár épületében egy új, jugoszláv rendszerű szárító. Szemben az általánosan ! használt ún. farmer típusú < mobil berendezéssel, a jugoszláv rendszerű helyhez kötött és nyersolaj tüzeléssel működik. Kapacitása kétszerese a hagyományosnak — napi négy vagon. Márványoszlopos szabaszniííliely Márványoszlopos teremben csillárok fényénél hetvenhét munkás hajol világos műanyagborítású asztalok fölé. Az asztalokon bőrök, mérőlécek, ollók. A terem a dombóvári tanács tanácskozó tér me, jelenleg szabász műhely, itt tanulják a szakmát július elsejétől a Pécsi Kesztyűgyár épülő dombóvári részlegének jövőbeni szabászai. Barics Jenő vezetésével nyolc fiatal „kesztyűs” család kői tözött ide Pécsről, illetve Siklósról. A férfiak tanítják a szabás ábécéjét, a feleségek pedig a varrást oktatják majd, ha az üzem elkészül és fogadni tudja a varrni tanuló lányokat, asszonyokat. Három család már lakást kapott a tanácstól, s épül a többi öt család otthona is. A tanulók között középkorú férfit is találok, Cser Istvánt. — Évekig dolgoztam traktoron állami gazdaságban, gépállomáson. Nagyon kivolt a gyomrom. Gondoltam meg próbálom ezt. Tudja, az ember keze nehezen igazodik, .. .hogy is mondjam, más ez a bőr, mint a kormánykerék ... Négy hónapja tanulnak, s ezalatt már szépen beleélték magukat az új szakmába. — Azt hinné az ember — mondja Vida József —, hogy ott az a bőr, meg az olló, ki kell vágni a kesztyűformát — és kész. Nem ilyen egyszerű ez. Húzódik, nyúlik, más a színe... Völgyesi István a nyáron érettségizett, s úgy tervezte, autó- és motorszerelő lesz. — Sok volt a jelentkező, nem vettek fel. — Nem bánja? — Fáj a szívem, ha a többieket hallgatom, de aztán ... Ránéz a kezére. — Tisztább, kényelmesebb, s úgy látom, megtaláljuk a számításunkat is. Nyolcszáz forintot keresnek most, január 31-ével pedig, ha felszabadulnak majd, a teljesítménytől függően. — A pécsi szabászok jól keresnek. Van ezernyolcas, de háromezres szabász is. — Nyolcszáz forint hat hónapig — bizony nem sok. Hogyan élnek meg belőle a családosok? — Második műszakunk a tsz. Ott dolgozik a feleségem, de a kislányom már itt. Kibírjuk azt a hat hónapot — mondja Cser István. — Én már sok helyen dolgoztam, de ilyen barátságos emberek között még soha — folytatja Vida József. — Egyszer egy értekezleten az igazgató elvtárs mellett ültem. Sok mindenről beszélgettünk, s amikor elment, akkor tudtam meg, hogy ő az igazgató. — Aztán akik itt vannak Pécsről, nagyon rendes, kedves emberek. Négy hónapja vannak együtt, s máris sokan úgy tervezik, itt dolgozik majd a feleségük is, pontosabban az új üzemben, ahol már csak a fűtésszerelés van hátra. Hetvenhét ember indul el innét új célok felé. S amikor majd ezt a helyiséget átadják eredeti rendeltetésének s a tanácsülésen azt mondja valaki: elősegítettük az új üzem létrehozását, sokan tán nem is sejtik, mennyi mindent rejt ez a mondat, ök viszont tudják, mind a hetvenhetén, A Baranya megyei Orvos Etikai Bizottság ebben az évben tizenhat ügyet tárgyalt, tavaly tizenkilenc került a bizottság elé. Valamennyi kényes ügy. Többfajta értelemben is kényes. Jórészük az Orvosi Rendtartás ilyen vágj’ olvan megsértéséből adódik s mindegyik mögött ott áll a tiltakozó kétkedés: szabad-e ilyen ügyekkel nyil- városság elé lépni? Mert az orvosi hivatásnak és gyakorlatnak csak egyik oldalát jelenti a gyógyítani tudás. Az orvosi gyakorlat lényeges részét képezik az emberi kapcsolatok is. És ha az ügyek nyilvánossága kapcsán bizalmatlan általánosítások születnek, több kár születik, mint haszon. A tizenhat ügy kapcsán mégis érdemes belenézni az etikai bizottság jegyzőkönyveibe. Végeredményben Baranyában csaknem ezer orvos dolgozik. Ilyen létszámhoz mérve a tizenhat ügy csekély, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a tizenhat között jónéhányban felmentették az orvost a vádak alól. Az ügyek javarésze magatartásbeli problémákból fakad, anyagi természetű ügy nem került ez évben az etikai bizottság elé A munkamorállal kapcsolatos lazaságok miatt hozták a fegyelmi tanácsok is a legtöbb elmarasztaló határozatot. Dr. K. László körzeti orvos a körzetéhez tartozó egyik községben nem végezte el az előírt körlátogatásokat. és megelőző orvosi feladatainak sem tett eleget. Nem első esetben fordult elő ez a szabálytalanság dr. K. L. praxisában. Előző munkahelyén hasonló szabálytalanságért 1000 forint pénzbírsággal büntette a fegyelmi tanács. S úlyosabb dr. B. László Városi Rendelő Intézeti orvos fegyelmi ügye, amely a jegyzőkönyvek hivatalos nyelvén így hangzik: 1965. május 6-án éjjeli ügyeleti szolgálata alkalmával az Orvosi Rendtartásba ütköző fegyelmi vétséget követett el, megszegte az orvosok gyógykezelési kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket. A történet pedig ez: A fenti napon az éjszakai órákban jelentkezett dr. B. L.-nél dr. M. Lászlóné pécsi lakos. A férjéhez hívta az ügyeletes orvost. A betegnek súlyos szívpanaszai voltak. Dr. B. azonban nem ment ki a beteghez, vizsgálat nélkül gyógyszer felírásával kívánta a beteg panaszait enyhíteni. Dr. B. köteles lett volna haladéktalanul a beteghez sietni. A panaszok sürgős orvosi ellátás szükségességére utaltak. Az etikai bizottság megállapította a súlyos mulasztás tényét, a fegyelmi tanács pedig 1500 forintos pénzbírsággal sújtotta az orvost. Dr. G. József magánorvos egy csecsemő halála kapcsán került az etikai bizottság elé. 1964. november 28-án este egy nyolchónapos gyermeket kezelt A gyermek állapota megkívánta volna a kórházba való beutalást, tekintve, hogy szakszerű és gondos felügyeletet követelt a legyengült, beteg csecsemő ápolása. Dr. G. azonban a gyermeket a szülők felügyeletére bízta. A szülői felügyelet nem bizonyult megfelelőnek, mert a gyermek az éjszaka folyamán meghalt. A boncolási jegyzőkönyv a halál közvetlen okaként hányadék- belehelést állapított mert ami a nem megf°lelő gon- dosságú felügvelet miatt következhetett be. Az etikai bizottsági tárgyaláson dr. G. József hivatkozott arra, hogy tudomása szerint a kórházak '.só tolva voltak, ezért nem kísérelte meg a csecsemő leutalását. A magyarázatot i bizottság nem fogadta el, megállapította a mulasztás tényét, a fegyelmi tanáé"' pedig első és másodfokon is 3000 forint pénzbüntetéssel sújtotta dr. G.-t. Egyedi esetek ezek sem- miképpen sem szabad belőlük az orvostársadalom egészére vonatkozó ítéletet alkotni. De az ilyen egyedi esetek is jól bizonyítják, hogy az orvos emberi magatartása mennyire elválaszthatatlan a gyógyító tevékenységtől, ha úgy tetszik, az orvos munkafegyelme mennyire összefügg az emberélettel. Azt, hogy az ilyen egyedi, de kirívó esetekben az etikai bizottság és a fegyelmi tanácsok szigorúan járnak el, mindenképpen csak helyeselhető. Hangzanak el olyan vádak is az orvosok ellen, amelyeket nem a tények, hanem az indulatok diktálnak. Ilyen esetekben az igazság felderítése az orvos védelmét szolgálja. Dr. M Z. körzeti orvos ellen például bejelentés érkezett. hogy nem volt hajítandó egyik a körzetébe tartozó községbe kimenni egy beteg ellátására. A súlyos vádról azonban kiderült, hogy nem mindenben fedi az igazságot. Az orvos ugyanis nem tagadta meg a beteg ellátását, csupán azt kérte, hogy küldjenek érte a szóbanforgó községből egy gépkocsit, mivel négy autó is van a faluban. Az autósok azonban különböző okokból nem vállalkoztak az orvos kiszállítására. Helyettük K. András 17 éves fiú jelent meg motor- kerékpárral. Mivel az orvos tudomása szerint a fiúnak nincs vezetői jogosítványa, a rossz útviszonyok mellett nem vállalta a gyakorlatlan vezetővel való éjszakai motorozást. A beteg egyébként másnap személyesen kereste fel a körzeti orvost, és ezt követően be tudott utazni Pécsre is szakrendelésre. Ezek alapján az etikai bizottság megállapította az orvos vétlenségét. Egy nyolc éves gyermeket a szülők orvosi beutalás nélkül vitettek be a mentőkkel a klinikára, azzal az indokkal, hogy dr. B.-t nem találták lakásán, és aggódtak a gyermekért, akine1 rosszabbodott az állapota, a szülők tehát az orvos felelősségére hivatkoztak. Ezzel szemben a későbbiek során megállapították, hogy dr. B. A. megvizsgálta a gyermeket 1964. december elsején, amikor a gyermelmér több napja beteg volt. Gyógyszert is írt fel a számára, és utasítást is adott, miként gondozzák. A szülők azonban nem váltották ki a gyógyszert, következésképpen nem is adhatták be a gyereknek. Amikor pedig rosszabbodott az állapota, rendelési időn túl keresték dr. B. Á.-t, aki nem tartózkodott otthon. A szülők ezután mentővel szállíttatták a gyermeket kórházba. Ott megállapították, hogy a körzeti orvos által felírt gyógyszer és az előírt diéta segítségével a gyermek otthon is kezelhető és gyógyítható lett volna. Az etikai bizottság megállapította. hogy dr. B A. esetében az Orvosi Rendtartás megsértése nem forgott fenn. Az orvosi hivatás a leg- szebb s bizonyára a legnehezebbek közül is való. Az, hogy tisztaságán az "rvosetikai bizottságok av- - ren őrködnek, mindenki számára megnyugtató. Kurucz Pál i GEKBBCZ TIVADAR CZAKÓ JÁNOS
