Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
1965, OKTOBER It. 4 napló Egy névsor furcsaságai A magyar filmművészet nagy kísérlete: a pécsi játékfilmszemle Pécsre és Baranyába jön a színészek és rendezők „élvonala*6 Végigolvasom a névsort Szomorú is vagyok, meg dühös is. A névsor nem kirakatba való. Nem is teljes. Nem valami nagy ötlet, de kíváncsi vagyok: ha fel tennék nekik néhány kérdést, ugyan mit tudnának válaszolni? Azt hiszem: semmit, ilyenkor ez a legkönnyebb. Még jobban szeretném tudni, hogy ott kint mit válaszoltak a kérdésre: miért? Nézem a neveket s az első pillanatokban az egész kiszámíthatatlannak látszik. Színész, jogász, kesztyűszabász, orvos, pedagógus, mérnök, többségükben fiatalok, illetve a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. Az utóbbi idők folyamán ilyen vagy olyan útlevéllel elhagyták az országot, s úgy döntöttek, hogy nem térnék visz- sza hazájukba, disszidáltak. Néhány név az ismertebbek közül: Ambrus Edit színművésznő, Kovács Dénes mérnöktanár, Simon Péter gépész- mérnök és a felesége, dr. Fa- ludi Ilona, aki most végzett orvos, Lux Adorján színházi díszlettervező, dr. Horváth György jogász, Sz. Zoltán mérnök és a felesége, _ aki tanítónő, Stocher Márton kesztyű szabász és a felesége. És a többi; Szeretném magamnak megmagyarázni: mi lehetett az Oka? Nem akarok hamis illúziókat kelteni, s magam sem akarok az ilyen illúzióknak áldozatul esni. A kérdési általában így teszik fel: jobban fognak ezután élni ott kint? Nem tudom. Lehetséges. Gyanúsan rám néznek: hogyan, hát kétségbe vonom? Semmit se vonok én kétségbe: magasíofcú anyagi- technikai civilizáció, szimpatikus életformák és különböző életszintek, magas átlagbérek és pompás autószalonok, szabad egyéni lehetőségiek (bár ezeknek a lehetőségeknek szükségképpen mindig két oldaluk van), meg az egész „vállalkozás” hobószerű, vagányt» volta: mindez ellenőrizhető és elegánsan hangzik, csakhogy a kérdést ezúttal hazafiúi alapon szeretném megfordítani: miért nem maradtak itthon? Nem kaptak megfelelő lehetőségeket az alkotó munkájukhoz? Az orvos nem gyógyíthatott? A díszlet- tervező nem tervezhetett? A színésznő nem kapott a tehetségéhez méltó szerepeket? A mérnökök elől elzárták az érvényesülés — megkockáztatom: a karrier útját? Vagy az állam erejéhez mérten, nem volt tisztes anyagi és erkölcsi megbecsülésben részük? Túlságosan alacsony volt a jövedelmük? A vezetőik, a feletteseik részéről nem kapták meg a jogos erkölcsi elismerést? Valós vagy vélt sérelmek miatt döntöttek így? így utólag könnyű különböző megállapításokat tenni, legalábbis egyoldalú ez így: ők elmentek, a mi megállapításaink esetleg fölösleges okoskodásnak is tűnhetnek, de van egy olyan érzésem, hogy másról van szó. A legrosszabb indulattál se lehet azt állítani, hogy Ambrus Edit például a lebecsült vagy a meg nem becsült művészek közé tartozott volna. A Pécsi Nemzeti Színházban 3200 forintos alapfizetése volt, az utóbbi időben az Ördög cimborája, a Három nővér, a Nadrág, a Királynő kegyence, az Erkölcsös szerelem, a Haty- tyú és az Othello című darabokban játszott fő-, illetve jelentős szerepet. 1963-ban Já- szai-díjat kapott. —Simon Péter fiatal gépészmérnök a mohácsi járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Az egyetemet a járási tanács társadalmi ösztöndíjasaként végez te el, havi jövedelme csaknem 3000 forint volt. A felesége most végezte el az orvostudományi egyetemet, ugyancsak társadalmi ösztöndíjjal, állását, mint iskolafogásznak, s lakásukat a rendelőhelyiséggel együtt a tanács már élőre biztosította. A közelmúltban kimentek külföldre, s a feleség szüleivel levélben közölték, hogy nem akarnak visz- szajönni. Mint Simon írta: jobb Ausztriában szakmunkásnak lenni, mint nálunk tisztségviselőnek. Kovács Dénes erkölcsileg s anyagilag egyaránt megbecsült mérnöktanár volt az egyik pécsi oktatási intézményben. Dr. Horváth György bíró volt a szomszéd megye székhelyén, fölöt- tesei és ismerősed a megmondhatói, hogy társadalmilag s anyagilag ugyancsak megbecsülték. Sz. Zoltán elektromérnök egy anyagilag rendkívül jól szituált család tagja, a feleségével Bécsbe ment nászútra, nem jötték vissza, Nyugat-Németarszágbain telepedtek le. Stocker Márton kesztyűszabász az üzemében tisztes, becsületes munkájáért Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott, a keresete is fölötte volt az átlagnak. Lux Adorján díszlettervező havi alapfizetése 2200 forint volt, ehhez oda kell még számolni a túltervezések díjazását is. Egyik levelében azt írta haza, hogy itt nem engedték kibontakozni alkotó tehetségét. Ekkorát azért mégse kellett volna hazudni, ugyanis Lux Adorján az utóbbi időben a következő produkciók díszleteit tervezte meg: A királynő kegyence, Hawai rózsája, Hattyú, Hamlet, Amerikai Elektra, Ördög cimborája, Don Juan, Márta, Bűvös vadász és a Balett 1964. A felsorolás önmagát kommentálja. Alkotási lehetőségük tehát volt. Erkölcsi megbecsülésük is. Anyagi? Több jövedelmük is lehetett volna, bár a mi viszonyaink között ők éppen nem panaszkodhattak, azt hiszem az egyetlen Stocker Mártont leszámítva közülük. Mégis valószínűnek látszik: anyagi meggondolások alapján döntöttek úgy, hogy elhagyják a hazájukat. Rámméznek, kissé gúnyosan, kávéházi fölénnyel: miért, lehetetlennek tartja ezt? Nem, nem tartom lehetetlennek, bár anélkül, hogy eltúloznám anyagi helyzetünket: mi sem élünk misz- szionárius alapon, különösen az ellenforradalom óta nem, de hát Amerikában jobban élnek. Nyugat-Németországban is jobban élnek. Akad a világon még néhány ország, ahol jobban élnek, mint nálunk, mindössze az kezd már egy kissé unalmassá válni, hogy vannak, akik állandóan ennek az Ismételgetését követelik, s ennek a körülménynek a bűvöletében élnek, gondolkodnak s ítélnek, vagy távoznak is. Különös módon gyakran azokról van szó, akiknek itt Magyarországon nem sok okuk van panaszkodni anyagi helyzetüket és erkölcsi megbecsülésüket illetően. Nem az ő esetük az, amit helyeselni semmiképpen, de esetenként emberileg talán magyarázni lehet. Mi lesz belőlük? Az ő dolguk. Kimentek. Megtalálják a számításukat, meggazdagodnak s boldogok lesznek? Lehetséges, bár a boldogság nem elsősorban földrajzi kérdés, még akkor se, ha Amerikában vagy Belgiumban háromszor annyit lehet is keresni, mint nálunk. A francia bölcs, Fontanelle gyanúja mindig be szokott igazolódni: a boldogság egyik nagy akadálya, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk. A héten olvastam az egyik hetilapban, hogy 30 ezer magyar él Münchenben, nagy részük megtalálta a számítását: gazdasági szakemberek, orvosok, mérnökök, iparosok. Jól keresnek. Csakhogy jóformán ez minden. Egyébként idegenek maradtak, a szó leg jegesebb értelmében. Hát igen, ez nagy jából így szokott végződni. Azt mondja valaki: és a hála? Az semmi? A többiek- ről nem beszélek, bár volna mit. Simon Péter és a felesége társadalmi ösztöndíjjal végezte el az egyetemet, — ez mindent összevetve fejenként több százezer forintjába került az államnak. Róluk csak a felháborodás hangján lehet beszélni. Hála? Nem a fogalmazáson múlik. A félszabadulás után tanult s végzett fiatal szakemberek, orvosok, mérnökök, agronómusok, jo- gámltj társadalmi ösztöndíjasok — mégha nem is túl szimpatikus ez a kifejezés — kötelezettséggel tartoznak a népnek. Hogy ez ne legyen olyan „általános”, mert a nép, meg az álam egy kissé mindig megfoghatatlan: hálával tartoznak konkréten az ipari munkásoknak, a parasztoknak, az alkalmazottaknak, akik személyes anyagi áldozatuk, mérsékeltebb jövedelmük révén lehetővé tették és lehetővé teszik egy nagyszabású szociális program megvalósulását, benne tíz- és tízezer fiatal, közöttük a Simon Péterek ingyenes tanulását is. Erről az áldozatról megfeledkezni valóban hálátlanság! Még egyszer végigolvasom a névsort. Van, akinek a helytállás nem tartozik az erős, pláne a legerősebb oldalai közé. Nem könnyű a dolgunk, ezt senki se tagadja. Sok a dolgunk, de nem mindenki hajlandó vállalni ebben a felelősséget és a fáradságokat. A közös alkotó munkát, amiben az ember egyéni problémáival, boldogságaival e) csalódásaival egvQtt tisztességgel és fáradhatatlanul leéli az életét. Van akinek az a szó: haza, kevesebbet vagy legalábbis mást jelent, s aki elfelejti, hogy nagy szó ez, nem lehet fölényesen lenézni, mimt egy ünnepi szavalatot. Persze a közéletet inkább csak az esetek személyi pikantériája izgatta fel: na hát ez az Ambrus, na hát ezek a Stockerék, na hát a Lux. Egyébként nem valószínű, hogy különösebb problémákat okoznak. Legfeljebb a haza csóválja a fejét ironikusan, meditál s levonja a konzekvenciákat Csütörtökön délután a Zsol- nay Művelődési Házban a műszaki agitációs és propaganda hónap keretében előadássorozat kezdődött a finomkerámiai dolgozók részére. Az elsőt a Szilikátipari Tudományos Egyesület Pécsi Csoportja szervezte. Misángyi László, a Porcelángyár technológiai osztályvezetője a 100 Ahhoz, hogy elmondjam, hogyan lett Eliane kisasz- szonyból kaposszekcsői fiatalasszony, előbb a férj, dr. Südi László életútját kell fel vázolnom. A 26 éves fiatal állatorvosét, aki alig két évvel ezelőtt még úgy vélte, hogy a diploma ünnepélyes átvételével eleget tett tradicionális kötelességének. Az apáról fiúra testált hivatásszeretet sorrendiségében apja, majd bátyja után ő vitte haza a harmadik állatorvosi diplomát, de a negyedik is kilátásban van a legkisebb Südi-fiú révén. Négy állatorvos egy családban. Igaz, a negyedik várat még magára két esztendőt, de utána? Akár egy megyét elláthatna a Südi Tröszt. Persze szó sincs arról, hogy valaki számolt ezzel a családban, de ha gondolt rá bárki is, annak Südi László áthúzta a számítását. Pedig igazán jámborul, szinte gyanútlanul tette, amit tett. Nem titkolta senki edőtt. De különben is mi titkolni való van abban, ha valaki franciául tanul. Csak hasznára válhat, kárára nem. ö maga is így vélte. Különösen amikor már az első évet is kitüntetéses jeggyel — A magyar filmtörténet eddigi legnagyobb rendezvénye lesz! — szakmai berkekben már előre így emlegetik a magyar játékfilm szemlét. Annyi bizonyos, hogy a filmművészet és a filmszakma ilyen közelről és ennyire őszintén még sosem „ült össze” a közönséggel, mint a szemle idejére Pécsett és Baranyában tervezik. A Magyar Filmművész Szövetségben pénteken este tartott megbeszélésen legalább is ez derült ki. A szemle jelentőségét már a benevezett filmek és a várt vendégek is jelzik. November 10. és 14. között ugyanis Pécsre és Baranyába érkezik a magyar filmművészet mintegy félszáz „nagy embere”, színészek. rendezők, forgatókönyvírók, operatőrök. A teljes névsor közlése ugyan még pontatlan, hiszen egykét vendég esetében mindig közbejöhet valami. Néhány biztosnak ígérkező vendég neve azonban igazolja a megállapítást: Fábri Zoltán, Gertler Viktor, Jancsó Miklós, Kovács András, Má- riássy Félix, Sára Sándor, Széchenyi Ferenc, Keleti Márton, Kollányi Ágoston a rendező és operatőr gárdából. A színészek közül várják Pager Antalt, Sulyok Máriát, Latinovits Zoltánt, Kállai Ferencet, Drahota Andreát, Mészáros Ágit, Bessenyei Ferencet, Kiss Ferencet, továbbá Keres Emilt, Görbe Jánost, Sinkovits Imrét, Gábor Miklóst. Szóba került Psota Irén, Darvas Iván, Major Tamás, j Rajz János, Greguss Zoltán és Bara Margit érkezése is. Biztosnak látszik Bíró Yvette kilowattos tömörtestű szigetelők gyártásáról, Gross Béla vegyészmérnök pedig a 100 j kilowattos átvezető szigetelők j gyártásáról tartott előadást. A ] mintegy hetven résztvevő fele j az ország különböző finomkerámiai üzeméből érkezett. A programban 16-án üzemlátogatás szerepelt végezte a budapesti francia intézetben. De a bogarat még ezek után is csak akkor ültették a fülébe, amikor az intézet igazgatója egy napon magához hívatta és ajánlatot tett: Megpályázhatná valamelyik francia egyetem nyelvi vagy irodalmi, művészeti szakát. Segítségére lesznek. Nem ment a dolog. Ehhez az kellett volna, hogy az állatorvosi helyett „legalább” is képzőművészeti végzettséget, diplomát mutasson fel a pályázaton. Csak ilyen áron aspirálhatott volna a külföldi ösztöndíjra. De a „kő” el volt dobva, és lefelé tartó íve messze elhagyta már a honi határokat. Südi László nem hagyta elkallódni szorgalommal szerzett kincsét. Annyira nem, hogy a diploma után a gyakorlati évét is megosztotta a francia nyelv ápolásával. De most már céltudatosan, nem passzióból. Aztán egy sorsfordító napon újra felvette a kapcsolatot az intézettel. Az a francia szaklap adta hozzá az indítékot, amelyben először kapott hírt arról, hgoy a Párizs mellett épülő agrártudományi intézetben elkezdte munkáját egy vírus tani kutatólaboradramaturg, valószínűnek Hegyi Barnabás operatőr részvétele a filmszemlén. A szereplő filmeket egyébkét a Magyar Filmművész Szövetség elnöksége választotta ki titkos szavazás alapján, az 1964 őszétől mostanáig elkészült tizennyolc magyar film közül. Ezek: Húsz óra, Álmodozások kora. Mit csinált felséged 3-tól 5-ig, Nehéz emberek, így jöttem, A tizedes meg a többiek. Pécsett lesz. a Németh László híres regényéből készült Iszony című film ősbemutatója is. Ezenkívül még egy ősbemutatóval lépnek majd a közönség elé, de hogy mivél, egyelőre nem közölték. Mindezek csak a magyar játékfilm szemle méreteit igazolják. Sokkal jelentősebb azonban a péntek esti megbeszélés további része. A szervező bizottság ugyanis megegyezett abban, hogy a közönséggel való elmélyültebb talál kozás érdekében Baranya megye hat más helységében is megtartják a filmszemle „kihelyezett” rendezvényeit. így Sásdon, Komlón, Bólyban, Szigetvárott, Szentlőrincen, A TIT Baranya megyei Szervezetének irodalmi és nyelvi szakosztálya dr. Kolta Ferenc főiskolai tanár, a Tanárképző Főiskola igazgató- helyettesének elnöklésével ülést tartott, amelyen a kö- , vetkező évi munkatervet állí- | tották össze. A szakosztály ebben az évben befejezte három, éves dráma- és színháztörténeti, valamint hazánk 20 éves felszabadulása alkalmából indí tott A magyar irodalom 20 éve c. szabadegyetemi előadás-soro zatát. Teremnehézségek miatt a szakosztály a következő évben előadás-sorozatok helyett Inkább előadói konferenciákat és nagyelőadásokat tartat Pécsett és a járási székhelyeken. Az Újabb irányzatok a világ- irodalomban c. előadás megtartására dr. Kardos László budapesti egyetemi tanárt, a TIT országos elnökét, az ismert kiváló műfordítót, a Nyelvművelő irodalmunk újabb termékei c. előadás tórium, ahol a száj- és körömfájás elleni vakcinák előállításának kísérletei folynak. S, ahogy mondani szokás, ha az „utolsó pillanatban is”, de sikerült a felvétel, s vele együtt a nyolc hónapra szóló ösztöndíj elnyerése is, amit pesti patrónusa, a francia intézet járt ki szorgalmas tanítványa számára. Talán más alkalommal mondanám el, milyen tapasztalatokat szerzett dr. Südi László a víruskutatás terén, mert a következő sorokat a kint szerzett „különös’’ érdemének szeretném szentelni. Ugyanis az említett francia szaklap szűkszavúan csak a víruskutatásról adott hírt, s szóval sem említette, hogy a neves laboratórium mellett immunológiai részlege is van az intézetnek. így hát arról sem eshetett szó, hogy ott dolgozik Eliane kisasszony, a részleg legifjabb, legcsino- sabb, legügyesebb technikusa. Az viszont már néma véletlen dolga, hogy az ismerkedésük első napjától fogva mind a ketten azon buzgólkodtak, hogy megteremtsék a két laboratórium közötti kooperációt’’. valamint Siklóson. Mindenüvé elmegy a bemutatott film alkotó gárdájának, színészeinek egy csoportja. A szemle pécsi bemutatói és egyéb rendezvényei többnyire a Petőfi moziban lesznek. A közönséggel való érintkezési felület szélesítésére érdekesnek ígérkezik a november 11-i nyilvános interjú, melyet a Filmkultúra szerkesztősége részéről többek között Bíró Yvette vezet. Az utána következő két napon pedig Vád és védelem címmel nyilvánosan boncasztalra helyezik a bemutatott filmet. A vádló ez esetben a rendező lesz, a védelem a kritikusok, s a tanú a közönség. A négy nap alatt több érdekes „filmrendezvény” lesz még, így filmszakkönyveket árusítanak majd, melyeiket a jelenlévő szerzők dedikálnák. A film alapjául szolgáló irodalmi alkotások több szerzőjét is várják Pécsre, így többek között Sántha Ferencet, aki ugyancsak dedikálja a helyszínen árusított könyvét. Azonkívül valószínűleg megalakítják a filmklubok országos szövetségét is. F. D. megtartására pedig Lörincze Lajost, az országosan ismert nyelvtudóst kérte fel a szakosztály vezetősége. Értelmiségi ankéton vitatják meg a szocialista realizmus kérdéseit és a szovjet irodaiam új törekvéseit. A következő évben a szigetvári csata 400 éves évfordulóján nagyszabású Zrínyiest tartását tervezik Szigetváron és több járási székhelyen. A szakosztály nyelvi részlege folytatja állandó nyelvművelési közönségszolgálatát, a nyelvhelyességi cikkek Írását, nyelvművelő előadások tartását és a titkárnőképző tanfolyamon a nyelvi előadások ellátását. A szakosztály mindkét részlege ellátja az üzemek, a vállalatok, a munkás- és parasztakadémiák irodalmi és nyelvi előadásigényeit, segíti a Tolna megyei szervezet elő adók iránti kérését, és a művészeti szakosztállyal közös klubest tartását tervezi. De miért bonyolítsam a dolgokat, amelyet végül is a párizsi magyar konzulátus egyszerűsített le, amikor hosszas utánjárás végén elintézte esküvői kérelmüket. Igaz, fél évet vártak rá, de különben kellett is ennyi türelmi idő Eliane miatt. Mert abból, hogy valaki párizsi kislány, nem következik feltétlenül az is, hogy félvállról vegyen néhány másra át nem ruházható kötelességet. Elég az hozzá, hogy esküvőjük napjára együtt volt a „stafirungja”, méghozzá egy sikkes Ford Taunus képében, amelyhez példás szorgalommal és gvor sasággal még a vezetői jogosítványt is megszerezte. S hogyan folytatódott a kis regény? Ha nem mondanám el, akkor is kitalálná bárki. Búesúzkodással, szülői, rokoni jótanácsokkal, egéritatással. Aztán egy kis e 1 köszön ó-féle körutazás a szülővárosban, a szülőhazában és.., Dr. Südi Lászlóné végig vizitálta azóta az új rokonságot is. Úgy ölelték, adták kézből kézbe, mintha nem is a fiuk, a testvérük lett volna a messzi útról hazatért, hanem Eliane. Aztán elkezdődtek a házasélet hétköznapjai is. A kaposszekcsői egy-szoba, konyhás lakás szerény oltalmában kezdődtek meg, még. Thiery Árpád Műszaki propa^andahónap a Zsolnay Művelődési Házban Gazdag programú a TIT irodalmi és nyelvi szakosztályának jövő évi terve 1 4 Párizstól Kaposszekcsőig
