Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-07 / 236. szám

r tML OKTÓBER 1. napló 3 Miről tárgyal az urológiai kongresszus? tjj eredmények az urológiai betegségek felismerésében és gyógyításában Mint megírtuk, október 8 és 10 között urológiai kongresz- szust tartanak városunkban. Az esemény előtt felkerestük dr. Balogh Ferenc professzort, a Pécsi Urológiai Klinika igazgatóját, a kongresszus házigazdáját, hogy tájékoz­tatást kérjünk, miről tárgyal­nak a kongresszuson. Baranya és a vesekő Dr. Balogh professzor né­hány éve került városunkba, a pécsi urológiai klinika élére. Útmutatásai, kutató és gya­korlati tevékenysége alapján örvendetesen fejlődik a klini­ka munkája. Az egyik, Irányítása alatt álló négy tagú munkaközös­ség arra a kérdésre próbált választ kapni, hogy miért olyan sok Baranyában a vese­köves betegek száma. A ku­tatókat ugyanis meglepte az a tény, hogy amíg országos átlagbon csak 1—2 veseköves beteg jut ezer személyre, Ba­ranyában 4—5. Jellemző a magas számokra, hogy az el­múlt tíz év alatt több mint négyezer veseköves beteg for­dult meg a klinika, illetve Városi Rendelőintézet járó és fekvő osztályain. Hogy ez mit jelent, nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen közis­mert. hogy a vesekő a legfáj­dalmasabb betegségek közé tartozik, s több gyötrelmet okoz a betegeknek a fogfájás­nál is. A kutatók az ivóvízre gya­nakodtak, s feltérképezték a beteganyagot lakhely szem­pontjából. Az eredmény, amit nyertek, nagyon tanulságos. Mint kiderült, Baranyában Pécsett, Pécsváradon, Kom­lón, tehát a Mecsek hegyvo­nulatához tartozó vidékeken a legmagasabb a betegek szá­ma. Itt az arány az országos átlag négyszeresét is elérheti. A kutatók kimutatták, hogy a pécsi és Pécs környéki karsztos eredetű vizek mag- néziumtartalma kevesebb a szokványosnál. Bár a vesekő- ' képződés mechanizmusa na­gyon bonyolult, s csak rész­ben ismert, feltételezik, hogy az alacsony magnéziumszint­nek szerepe van ebben. Ha ez bebizonyosodna, a vesekőkép­ződést — legalábbis annak te­kintélyes részét — viszony­lag könnyen és egyszerűen tunánk megelőzni. Minderre majd a további kutatások adnak végleges vá­laszt. Életmentő műtétek A másik, amiről a pécsi or­vosok beszámolnák a kong­resszuson, az újszerű, élet­mentő műtétek. A klinikán minden évben megjelenik 4—5 olyan beteg, akiknél a vizelet nem tud tö­kéletesen eltávozni, illetve an­nak egy része visszafolyik a vesemedencébe. Mindez előbb- utóbb a vese pusztulásához, s a beteg halálához vezet. A dolog tragédiája, hogy több­nyire gyermekek szenvednek ebben a betegségben. Az orvostudomány már év­tizedek óta próbálkozik e be­tegség műtéti elhárításával, ám a próbálkozások hosszú ideig nem vezettek mgefelelő er^ménvre. Az utóbbi évben a Pé-sl Urológiai Klinikán si­mult alkalmazni egy újszerű --ebészeti eljárást, mellyel a betegek élete megmenthető, egészségük visszanyerhető. A műtét, illetve gyógymód lehe­tővé teszi azt is, hogy a bete­gek felgyógyulásuk után beil­leszkedjenek a környezetükbe. Dr. Balogh professzor külön előadásban számol be erről a kongresszuson, amelyet diapo­zitív felvételekkel illusztrál. Külön előadásokat tartanak az urológusok a hólyagdaga­natos betegek műtéti kezelésé­ről is. Az említett betegség men veszedelmes, előrehala­dott szakaszát az orvostudo­mány hosszú időn át operál- Uatatlannak minősítette. Le kellett mondani még arról a reményről is, hogy a bete­gek életét érdemlegesen meg lehet hosszabbítani. Újabban azonban, az urológiai sebészet fejlődése lehetővé tette, hogy a beteg testrészt eltávolítsák, s a kloákás megoldást alkal­mazzák. Mint ismert, a röntgensuga­rak lehetővé teszik, hogy az orvosok szerveink működését megvizsgálhassák. Az átvilá­gítás azonban nem eszmé­nyien tökéletes, s nem min­dig alkalmas arra, hogy egy betegséget korán felismerje­nek. Televíziós kép a veséről A hiány pótlására az uroló­gusok és a radiológusok kü­lönböző eljárásokat dolgoztak ki. Ezek közé tartozik a rönt­gen és televízió kombinációja is, amely lehetővé teszi, hogy az átvilágítóemyő halvány képét több ezerszeresen fel­erősítsék. s a beteg testrészt, például a vesét Igen pontosan megfigyelhessék. A televízió segítségével a rejtett, Illetve kezdeti stádiumban levő vese­kőképződés is kimutatható. A másik eljárás lényege abban foglalható össze, hogy magas koncentrációjú, Jódtar­talmú anyagot juttatnak a ve­se artériájába. A folyadék pillanatok alatt megjelenik az említett szervben, s módot nyújt arra, hogy az urológus a röntgen képernyőjén megfi­gyelhesse. A magyar urológia híre Bár a leírtakkal csak íze­lítőt adtunk a kongresszus gazdag témaköréből, az el­mondottak is érzékeltetik, hogy az urológiai tudomány előrehalad, s hazánknak kö­zöttük városunknak nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy el­maradt a vllágszínvonaltóL Sőt mi több: a magyar tudo­mány az urológiában a világ élvonalában jár. Erre utal az a körülmény is, hogy nincs talán Európában még egy olyan ország, ahol annyi uro­lógiai klinika és önálló, kór­házi urológiai osztály jut 10 millió lakosra, mint nálunk. A magyar urológia elismerése, megbecsülése fejeződik ki ab­ban a tényben is, hogy 50 külföldi vendég látogat él a kongresszusra. Magyar László Bartók-emlékkiállítás nyílt Emléktáblát lepleztek le a Pannónia szálló falán A múzeumi hónap esemény- sorozatában tegnap került sor a Bartók megemlékezésekre. A Pannónia Szálló falán emléktáblát lepleztek le, amelyen arany betűk hirdetik: „Itt, a Pannónia nagytermé­ben hangversenyezett 1923. október 30-án Bartók Béla." Délben 12-kor egy szavalat és a Zeneművészeti Szakisko­la énekkarának műsora után dr. Ujfalussy József, a Zene- művészeti Főiskola tanára lé­pett az emléktábla elé. Beszé­dében többek között a követ­kezőket mondotta: — Huszonöt évvel ezelőtt, még itthon fogalmazott vég­rendeletében Bartók Béla szi­gorúan meghagyta, hogy amíg Magyarországon bárhol is utca vagy tér Hitler és Mussolini nevét viseli, addig róla se ut­cát, se teret ne nevezzenek el. Annál méltóbban és büsz­kébben hirdetheti most már eszméit minden utcanév, min­den szobor, minden emlék­tábla, amely rá emlékeztet. Egykori jelenlétének, élete és munkássága szétágazó útjai­nak száz meg száz helye van még megjelöletlen szerte az országban. Hogy hányukra és mikor kerül emléktábla, meg nem jósolhatjuk. De ne is ke­rüljenek helyükre ezek a táb­lák mindaddig, amíg eszmei aranyfedezetük fel nem hal­mozódott, amíg nem lehetünk biztosak afelől, hogy az őr­zésükre vállalkozó társadalmi közösségek Bartók Béla esz­Ki a cselédházakból! A levélből: & ,. Lakásunkhoz nincs éléskamra, sem fürdőszo­ba. Nyolc család és a munkás­szállás lakói járnak egy Illem­helyre. Nincs faház a tüzelő­nek. Családok zsúfolódnak ősz- sze szoba-konyhás lyukba. Ahogy a tőkés Itt hagyta, úgy maradtak ezek a nyomorúságos lakások”. Az idézett levél alatt — amelyet Szentlőrincről, a tég­lagyári lakások valamelyiké­ből küldtek be szerkesztősé­günkbe — aláírás nem volt Mielőtt kimentem volna a tégylagyárba, megkerestem Hortobágyi Ferenc községi ta­nácselnököt. Szentlőrinc lé- lekszáma: 3340 fő, az utóbbi öt esztendőben évente körül­belül százzal növekszik. A lakások száma is növekszik: 1960-ban 700 lakást számoltak, 1965-ben már eddig 940-re emelkedett. A községi tanács egyelőre 30 telket jelölt ki a társasházaknak és ugyanannyit a családi házaknak. Házhely tehát van. OTP-hitel is van. Most — néhány napion belül — adnak át egy négylakásos (kétszoba-összkomfortos), mo­dern társasházat, a következő épületnek a falai már állnak, jövőre pedig még kettőt át­adnak. — Kik lakják az első társas- házat majd? — Egy óvónő az egyik lakás tulajdonosa, a második egy gyermekgondozóé, aztán egy szövetkezeti dolgozóé és a ne­gyedikbe egy agronómus köl­tözik — mondja az elnök. — Az igénylők, vagyis az építtetők között van-e tégla­gyári munkás? — Nincs. — Miért nincs? — Mert nem jelentkeztek. Pedig higgye el, azok a csa­ládok. akik csak az utóbbi három-négy évben itt új csa­ládi házat építettek vagy be­társultak most a társasház- akcióba, zömében közel sem rendelkeznek olyan szép jöve­delemmel, mint a téglagyá­riak. — Akkor mi a baj? Nemcsak Hortobágyi Ferenc tanácselnök, hanem a községet nagyon is jól ismerő Zsuffa László bácsi és a téglagyár vezetője, Kiss József is többé- kevésbé azonos véleményt mondott. A viták, veszekedések elke­rülése végett nem személyesí­tem meg a véleményeket. Isznak. Természetesen nem az egész téglagyári kollektí­vára vonatkozik ez, hanem csak néhány olyan dolgozóra, akik, bár igen szorgalmasan de hallatlanul nagy mennyi­ségű szeszt fogyasztanak. Nézzük meg az I. számú családot: A családfő keresete 3000 forint, édesanyja nyugdí­ja 500 forint, felesége keresete 1200 forint, rokongyerek kere­sete 1600 forint. Túlhaladja jövedelmük a hatezer forintot. II. számú család; a férj nyugdíja 1000 forint. Két fia összesen keres legkevesebb 5 ezer forintot Pécsett, kitűnő munkahelyen. (Egyik fiuk meg­nősült ugyan, tehát ő már ki­lépett a közös háztartásból), de korábban növelte a családi jövedelmet. III. számú család; az asz- szony keresete 1400 forint, a férj már nyugdíjas, 800 forint, lányuk keresete 1000 forint. De amig a férj a téglagyárban dolgozott, megkereste éveken át a 2700—2900 forintot. Felsorolhatnánk még akár tíz — e fentiekkel azonos vagy magasabb jövedelemmel rendelkező — családot is. Az igazsághoz tartozik még: a téglagyáriak keresete szezoná­lis jellegű. Legalábbis így hittem. — Nálunk télen is megke­reshették volna azt a pénzt, amit nyáron. Kizárólag csak a dolgozókon múlott Ha a téli hónapokra annyi nyerstég­lát kazaloznak fel, mint amennyit a terv előír, akkor télen is égethettünk volna, van munka, van pénz is. De télen nem szívesen dolgoznak. Akad itt olyan család, ame­lyik három-négyezer forintos jövedelem mellett a fizetés utáni következő héten a le­hető legsilányabb élelmet fo­gyasztja: mert a pénz a kocs­mában maradt. Az egyik ital­bolt vezetője elmondotta, hogy X. téglagyári munkásnak már egy csepp italt sem ad, mert korábban százasokkal dobáló, zott, fizetett boldog-boldogta­lannak és ezt már megsokall­ta ő is. Tíz-, tizenkettő-, tizennyolc­napos bumlikat írnak be al­kalomadtán egy-egy notórius ivónak. A gyár ez évi terve­zett létszáma 47 fő, de tény­legesen soha nefn emelkedett negyvenkettő fölé. Persze eb­ből is örökösen bumlizik tíz- tizenkét ember és akkor hol vannak még a betegek?! És a betegek is valóban valameny- nyien betegek-e? Ki tudja? — Hát ezért nincs rendes, szép lakásuk egyike-másiká-1 nak — jegyzik meg kint az üzemben. A téglagyárig vezető út jobb oldalán szép, kettő- és három­szobás, új családi házak álla­nak, gondozott előkertekkel, hátul kis zöldségessel vagy gyümölcsössel. Egyszerű em­berek lakják, akik aránylag kevesebb jövedelemhez jutot­tak, mint azok a téglagyáriak, akik elisszák keresetüket. (Itt csakis azokról van szó!) Mégis egészséges, korszerű hajlékot emeltek a fejük fölé, hosszú évekig tartó kuporgatás és spórolás árán persze. De eme lehetőség nyitva áll azok szá­mára is, akik névtelen leve­lekben panaszkodnak a haj­dani cselédviskók okozta „nyo­morra”. A viskók nyomorú­ságosak. De a viskókban folyó életnek nem kell nyomorúsá­gosnak lennie. Ekkora jöve­delmek melletti Választaniuk kell, vagy az elesettséget és tespedtséget, vagy egy másik utat. amely — erős akarat és emberibb igények árán — ki­vezet a cselédházakból. R. F. mel örökségének őrzésére, vállalására is hitet tesznek. — Pécs város — mondotta végezetül — nem most ad először számot készségéről a magyar zenekultúra ügyének szüntelen, áldozatos szolgá­latára. A művelődés nemes hagyományai a város köveibe épültek bele évszázadok alatt. Jelezze most a Bartók Béla negyvenkét évvel ezelőtti itt jártának emlékét hirdető táb­la is ezt az elhatározását, ál­dozatkészségét. Vegye át és őrizze meg a város közönsége az emléktáblát, vele az eszmei örökség örömét és gondját. Az emléktábla leleplezése után Gábriel József, Pécs vá­ros Tanácsa művelődésügyi osztályvezetője vette át az emléktáblát a város nevében, s elhelyezte rajta a hála ko­szorúját. Az eseményen megjelent ifjú Bartók Béla is, Bartók Béla fia. Kérdésünkre elmon­dotta, hogy vasúti mérnök, a Vasúttervező Vállalatnál dol­gozik, s 1936-ban maga is né­hány hónapig Pécsett élt. — A p>écsi üzletvezetőség­nél dolgoztam akkor, itt tet­tem le a szakaszmémöki vizs­gát is. De egyébként is ked­ves és emlékezetes nekem ez a város, mindig szívesen jö­vök ide, amikor csak tehetem. Ezúttal is szakmai ügyekben utaztam le, s külön örömet jelentett, hogy ez az út egy­ben alkalmat adott arra, hogy egy ilyen számomra különö­sen kedves eseményen részt- vegyek. * A délutáni órákban nyílt meg a Bartók Béla emlékkiál­lítás a Janus Pannonius Mú­zeum Művészettörténeti Osz­tályán. D. Dille, a Magyar Tudományos Akadémia Bar­tók Archívumának vezetője nyitotta meg a kiállítást. — Harminc évvel ezelőtt — mondotta többek között — Magyarország volt az az ország, ahol Bartók Bé­lát talán legkevésbé is­merték. Ma itt tisztelik leg­jobban, itt értik leginkább jelentőségét, azt, hogy a ze­netörténelem egyik legna­gyobb komponistája volt. Amikor magyar zenéről tud a világ, Bartókról és Bartókon keresztül tudja és ismeri. A magyar zenekultúrát az ő művészete és tevékenysége, s nagy harcostársának, Kodály Zoltánnak tevékenysége emel­te világszínvonalra. Ezt az ügyet viszik Önök is tovább, ezért is gratulálok teljes szí­vemből ehhez a kiállításhoz. Dr. Dankó Imre, a múzeum igazgatója ezután megkérte ifjú Bartók Bélát, szóljon né­hány szót a kiállításhoz. — Édesapámnak — mondot­ta többek között a nagy zene­költő fia — mindig az volt a legfontosabb, hogy itthon megismerjék munkásságát. Ez a kiállítás, amely szerény ké­pet ad tevékenységéről, ezért is tűnik olyan jelentősnek. Köszönöm, hogy apám emlé­két úgy ápolják, ahogy az ne­ki kedves lett volna, ahogy ő mindig szerette volna életé­ben. A nagyszámú érdeklődő ez­után megtekintette a kiállí­tást, amelyen sok egyéb kö­zött látható Bartók Béla fo­nográfja, Ferenczy Béni és Beck András, Bartók-plakett- je, Berény Róbert New York­ban őrzött Bartók-festményé- nek másolata, színpadképek tervei, könyvek, meghívók, plakátok, kézírásos emlékek, valamint a Dunántúl 1923. ok­tóber 31-i száma, amely Bar­tók Béla előző napi, emléke­zetes hangversenyével foglal­kozik. A kiállítás hangulatát elmélyítette az a zene, amely Bartók eredeti néprajzi gyűj­téséből származik, s fonográf­ról vették magnószalagra. * A Bartók-megemlékezések utolsó eseménye tegnap este 6 órakor volt. Bartók Béla öröksége címmel dr. Ujfalussy József zeneművészeti főiskola tanára tartott előadást a me­gyei tanács nagytermében. ŐSSZEL A TETTYÉN Varga Gyula felvételt

Next

/
Oldalképek
Tartalom