Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-06 / 235. szám
IMS. OKTÓBER 6. napló 3 A munkaerőmérleg két karja Munkát kereső nők és munkást toborzó vállalatok — Ki dolgozik az új gyárakban? — A jövő egyensúlyi helyzetet ígér Kezdjük a számokkal: Baranya megye népessége (Pécs város nélkül) 279 250 fő. Ebből munkaképes 159 762. Munkaképes korú, de nemkereső: 71714. Ha ebből levonjuk a közel 8 ezer diákot, még mindig 63 ezer marad tehát azoknak a száma, akik — bár munkaképesek —, nincsenek állásban. Ugyanakkor gazdasági életünk mindennapos, s egyre égetőbb gondja a munkaerőhiány. Mit takarnak hát e számok? Irány a város Megyénk, jelentős szénbányászata és üzemei ellenére a fordulat évéig döntően mezőgazdasági jellegű volt. Itt dolgozott a lakosság túlnyomó többsége. Az ipar és bányászat munkaerőszükségletét fedezte a város. Az 1950-es évek elején kezdődő hatalmas iramú iparfejlesztéshez azonban már segítségül kellett hívni a falut. A mezőgazdaság ekkor felesleggel rendelkezett, de az 1960- as évek elejére ez a tartalék elfogyott; ugyanakkor befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése is; fokozatosan megerősödtek a termelőszövetkezetek, növekedtek a jövedelmek, egyszóval biztonságosabbá vált a falusi élet. Az iparnak és mezőgazdaságnak a jelen időszakban egyaránt arra kell felkészülni, hogy a jövőben nem kerül sor nagyarányú áramlásra. A jelenlegi helyzet a kővetkező: férfi munkaerőben hiány, nőiben pedig közel 100 százalékos többlet mutatkozik. 1965 I. negyedévében például 449 bejelentett munkahelyre 279 férfi jelentkezett, ugyanakkor 263 női munkahelyre 559 volt a jelentkezők száma. Komló példája figyelmeztet E kettősség Komlón a legélesebb. A bányászat jelenlegi fejlettségi fokán erős fizikai munkát kíván, a munka tehát nők által nem végezhető el. A város egyoldalúan fejlődő ipari struktúrájának eredményeképpen a munkaképes korú férfiak 88,4, a nőknek pedig csak 36,8 százaléka dolgozik. E két viszonyszámból megállapítható, hogy mig férfiak esetében a tanulókés rokkantsági nyugdíjban élő férfiak kivételével mindenki dolgozik, a nők közül viszonylag kevesen kaptak állást. Az egy főre jutó eltartottak száma — az országos 0,81-hez képest —, 1,71! Egy bejelentett munkahelyre több _ mint három női jelentkező jut. A munkaerőmérleg adatai szerint ezzel szemben a férfi munkaerőhiány is éppen Kom tón a legnagyobb. A faluból való „elszívás” azonban nem biztosítja a megoldást: a kezdetben munkásszálláson elő ’egény lakást szerez és csala- lot alapít a városban, s ezzel amilyen mértékben csökönt a férfi munkaerőhiány, j>lyan mértékben növekedett i női. , Komló példája figyelmeztet: a nehézipari jellegű létesítményekkel párhuzamosan lövetni kell a könnyűipari igazatok felvevőképességet, igyanakkor mindazokon a te- -ületeken, ahol a nők alkalmasak a munka jó minőségű -1 vsszésér-G, vcilobsn alksl- nazni is kell őket. A tőkésnek megér.? A női munkaerőfelesleg hglalkoztatásának módozatait keresve szakemberek. gyakran javasolják a bedolgozo- -endszer kiszélesítését. Szó -olt erről Komlón is. _ Azt tervezték, hogy 3—400 no bevonásával villamos kapcsolok, csatlakozók és egyszerűbb szerel vények összeállíts sara •endezkednek b?. E munkák- hoz szakképzettségre nincs szükség. Szerszámra se egy osavarhúzó minden kellek, az ötlet jó volt, vállalkozó üzem azonban nem akadt. Egyik gyár szállítási nehézségekre hivatkozik, másik a minőséget félti, harmadik a „tekintélyét”. A. modern gyáripar nem manufaktúra ... Valóban. A gazdaságosság azonban olyan tényező, mely megfontolás tárgyává tehetné ezt a módszert. Nyugat- Németország, Svájc, Japán leghíresebb és legsikeresebb termékei közül nem egy — órák és tranzisztoros rádiók —• a bedolgozók munkáját dicsérik. Érvek tucatja szól e módszer mellett. Nem kellenek munkacsarnokok, nem kellenek öltözők, fürdők, ebédlők. Tehermentesítenék a közlekedést, a bölcsődéket és az óvodákat. Munkaerő pedig bőven akadna, hisz a városok egyre nagyobb tömegű női munkaereje mellett rendelkezésre áll a téli időszakban — természetesen más jellegű munkákra —, a falvak ezernyi asszonya. Harmincezer ingázó Megoldásra váró probléma a bejárók kérdése. A megyében 30 ezer körül van azoknak a száma, akik nap mint nap vonaton, buszon töltik idejük jelentős részét. A többség természetesen Pécsre jár, de közel 14 ezren dolgoznak a megye más községeiben, lakóhelyüktől távol. Komlón 7500-an, Mohácson 1700-an a sásdi járásban 1200-an ... Az Ingázás csökkentése azonban nemcsak lakásügy. Sokan nem is akarnak munkahelyükre költözni, lakóhelyükön ugyanis gyakran földjük van. illetve családtagjaik termelőszövetkezeti tagok, s így háztáji juttatásban részesülnek. A bejárás fárasztó, a fizetést azonban néha ugyanennyivel kiegészíti a háztájin termesztett zöldség vagy az ezen hizlalt sertés. Az ingázás csökkentése elsősorban a nőket foglalkoztató munkahelyeken látszik szükségesnek, hisz a helybeliek gyakran a vidékiek miatt nem kapnak állást. Komlón már meg is történt az ilyen irányú felmérés. A megye munkaerővéltozá- sának egyik érdekes eseménye a cigányok nagyarányú munkavállalása. Baranyában jelenleg 14 ezer cigány él, ebből 7200 munkaképes. Jelenleg 4500-an dolgoznak, 68 százalékuk férfi és 32 százalékuk nő. Tervszerű munkaerő*gazdálkodás A munkaerőkereslet és -kínálat egyensúlyának biztosítása érdekében a felmérések mellett rendeletekkel is segítenek a munkaügyi osztályok. A minisztérium több területen átadta jogkörét a megyei tanács mellett működő szak- igazgatási szervnek. A munkaerőközvetítés korábban országos volt, most a megyei tanács elnökének jogköre. Pár területen már kötelezővé is tették a közvetítést. Az adminisztratív munkakörökben, a közép- és felsőfokú adminisztratív és műszáki végzettséggel rendelkezők munkába állítása a munkaügyi osztályon keresztül történik. A megye további fejlesztésénél figyelembe vették a munkaerőhelyzetet is. Szigetváron például nagyarányú rekonstrukciókra kerül sor, mind a cipőgyár, mind pedig a konzervgyár megsokszorozza termelését. A munkáslétszám közel 300-szorosára emel kedik. Az új munkások egy részét a szigetvári járás, többségét pedig a barcsi járás biztosítja. Az általános és középiskolák kibocsátását, valamint a jelenlegi felesleget figyelembe véve a további gyors fejlesztés biztosított munkaerő szempontból. Várható, hogy a nehéz- és köny- nyűipari munkahelyek viszonyszáma is javul. A jövő tehát a munkaerőmérleg két karjának egyensúlyát ígéri. Békés Sándor Hármas ikrek A Győr megyei kórház 1. számú szülészeti osztályán Sándor Lajosné 28 éves bőny- rétalapi lakos, állami gazdasági dolgozó kedden három egészséges gyermeknek adott életet. A két kisfiú- és a kislány össz-súlya 5650 gramm. Az anya és az újszülöttek jól érzik magukat. Sándor Lajosné, mivel eddig három gyermeke volt, egyszerre hatcsaládos anyává „lépett elő”; Világkongresszuson a Zselicség nyelvjárásai Dr. Rónai Béla előadása az NSZK-ban Nemrég fejeződött be Marburg Lahnban a második nemzetközi dialektológiai kongresszus. Ezen a földkerekség minden olyan népe, illetőleg tudományos intézete képviseltette magát, ahol nyelvjáráskutató munka folyik. A négyszáz — köztük japán és amerikai — tudós soraiban hét magyar volt. Dr. Rónai Bélát, a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelvtudományi tanszékének docensét is meghívták, aki a Zselicség nyelvjárásait kutatja. Sőt. felkérték, hogy tartson előadást kutatási témaköréből. — Honnét szereztek tudomást az ön munkájáról? — kérdeztük a napokban hazaérkezett dr. Rónai Bélát. — Hutterer Miklós, aki az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem germinisztikai intézetében a magyarországi német nyelvjáráskutatást irányítja, hívta fel rám a figyelmet. — Milyen állapotban van a zselicségi munkája? — Az adatgyűjtéssel végeztem. Az ötvenöt kutatás’ Bányagépeket gyártanak Pécsett Bányagépek és felszerelések gyártására tért át a Pécsi Fémipari Vállalat lakatos üzeme. A második negyedévben 100 bányacsillét, 800 pár csillekereket, 1000 légcsatomát, szállító- szalag alkatrészeket gyártanak a mecseki bányák részére a helyi adottságoknak megfelelő kivitelben. A kicsi osztályteremben minden hely foglalt. A padokból a billegő masnik és a borzas kisfiúfejek mintegy vezényszóra fordulnak az ajtó felé. Az utolsó padokban összezsúfolva ülnek a „tanárnénik” (a szakiskola hallgatói). A fogason békésen függ egymás mellett egy felnőtt ballonkabát és egy gyerekpulóver. Péczeli tanárnő leülteti a gyerekeket és folytatódik az óra. Kis táblácskákat oszt szét: — Álljanak sorba a dopentatan hangjai. A „hangok” azonnal rendeződnek. — Ki tudna egy dó-pen- taton dallamot mondani? Egy igazi szépet... Egy kisfiú feláll és borzasztóan töpreng. A többiek majd kiesnek a pádból. — Sári néni, Sári néni! — egy fekete kisfiú suttogva kiabál, de végre megszületik a felelet: „A táboron végigmegyek én” — felszabadultan énekel az egész osztály. (Tavaly települt át az Alkotmány utcai iskolából ide, a Mátyás király utcába az ének-zene tagozatú általános iskola, amely egyben a zeneművészeti szakiskola gyakorló iskolája is. Az 517 tanulónak nem egészen a fele jár az énektagozatra. A gyerekek tanulmányi eredménye magas, a tavalyi nyolcadikosokat kivétel nélkül felvették köÍS3SS Hétévesek énekelnek zépiskolába. „A gyerekek minden téren szélesebb lá- tókörűek, érdeklődőbbek lesznek” — mondta az igazgatóhelyettes.) — Álljon fel, aki az év végére első akar lenni. Óriási lábdobogás közepette feláll az egész osztály. — Mert aki első szeretne lenni, annak el kell tudni énekelni ezt a dallamot zenei ábécében is. A kottára hajolnak a masnik meg a szemüvegek. „A, cé, cé.:.” A „cé” hallhatóan pöszén surran ki az éppen kipotyogott egérfogak között. Most valaki azt a feladatot kapja, hogy rögtönözzön egy dallamot dó-pentaton- ban, de úgy, hogy amikor a tanár néni tapsol, szépen visszaérjen a dó-ra. Ez nem fog sikerülni — gondolom. (Ezek a gyerekek hangszeres zenét is tanulnak, zongorát, hegedűt, csellót. A másodikosok furulyát. Ebben az iskolában kényelmesebben meg lehetett oldani: délutánonként itt vannak a zeneórák. Hetenként egyszer karének. Az énekórák — heti hat — beleférnek a tanítási időbe.) A fiatalember, aki nekifog a rögtönzésnek, szemüveget visel és elöl két nagy lapátfogat. Sikerül neki. — Nagyon szép dallam volt, ugye gyerekek? A gyerekek bólogatnak. A tanár néni most kottafejeket ír a táblára és felszólítja a gyerekeket, hogy nyugodtan figyelmeztessék, ha valamit rosszul csinál. Kaján nevetés: „nem tetszett helyet hagyni a tá után!” A tanár néni töröl és helvesbít és elégedetten szól hátra a kis tanár néniknek: bizony, vigyázni kell, mert a gyerekek ránkszólnak, ha valamit rosszul csinálunk. A gyerekek rém boldogok, csillogó szemmel hátrapislognak. A táblára felírt ritmusban kell dó-pentaton dallamot rögzíteni. Ez is sikerül. Az ötösök gyűlnek-gyűlnek, azazhogy egyelőre az ellenőrző füzetek, amelyekbe majd óra végén bekerül az Ötös. Lesz nagy dicsekvés ma este otthon. (Meszesről, Ujmecsekaljá- ról. Kertvárosból, fentről a Mecsekről, mindenhonnan járnak ide gyerekek. Nagy válogatás előzte meg a felvételt, mert a jelentkező sok volt. „Ezek a szülők különben is foglalkoznak a gyerekekkel” mondta az igazgatóhelyettes, részben persze ez is oka a szép eredményeknek. Kinyitják a Kis Biciniát és gyönyörűen „olvassák” a kottát. Folyékonyan. Olvasni egyébként csak szótagolva tudnak még: most kezdték a második osztályt. Újból és újból felszáll a szép, zárt dallam, a csengő hangocskák ügyesen kapaszkodnak a magasba. Egy kis szőke lányt figyelek, ujjaival vezeti magát a kottalapon, feszült figyelemmel énekel. Amikor befejezik, fáradtan megdörzsöli az orrát. Peregnek a kérdések és a válaszok. Még dó-pentaton dallamokat: Úszik a kácsa, Hajlik a meggyfa, Száll a madár. Két szólamban énekelnek most ketten: „szeretném, ha a Gábor énekelné az egyiket” (Gábor éppen ellustult kicsit ott a pad- ban), a másik szólamra többek között egy copfos kislány jelentkezik. Az arca csupa könyörgés. — Nagyon szeretnéd? — Igen — de ez az „igen” már teli van gyönyörűséggel, hiszen a tanár néni a szemével már iheg is engedte. Aztán egy kis ritmusgyakorlat következik. A tanár néni felírja a táblára, mit tapsoljanak. — Tanár nénik — szól hátra — ez először nem fog menni, csak másodszorra. Ha csak nagyon nem figyeltek... pontból — vagyis önálló illetőleg közös tanácsú községből — már csak kettő van háttá. Tehát, már rendelkezésemre álltak az adatok a választott témához Előadásom címe volt: „A diglosszia és a bi- lingvizmus néhány kérdése a zselici nyelvatlasz adatai alapján” A diglosszia a modem nyelvészet szerint az az állapot, amikor az adatköz’ők — vagvis a lakosság — nvelv- iárást is beszél de btttt’“á- ban van a vidékies köznvednek is Ilvenkor a helvze* ->d- la. hogy reflexszerűen mikor melyik változatot beszélik. Kizárólag nyelvjárást beszélő falu gyakorlatilag ma már nincs, csak diglosszia van A bilingvizmus pedig kéttize’- vűséget jelent, oéldá”1 azt, hogv egv községben a lakosság németül is és magyarul is beszél. — A Esel Ínségben az a t*-v teremt* lehetőséget e kérdései?- vizsgálatára hn«v ez a vidék tel énül őstörténeti szem- nonthól meg’ehetősen zavart terület A török hódoltság után ugyanis horvátokkni. maid németekkel töltötték fel e megcsappant magyar lakosságot. — Miért Marburg Latinban rendezték meg a kongresszust? — A Német Szövetségi Köztársaságnak ez a minteev hatvanezer lakosú városa vi-z lágviszonvlatban is központtá a dialektológiai kutatásoknak. Itt van Wenker. a világhttű tudós alapította Német Nv-etv- atlasz Intézet. Az 1876-ben megalapított intézmény ozóta is összefogta a német dialektológiai kutatásokat, és ennek mintáiéra szemezik meg más országok nyelvjáráskutatásaikat is. — Honnan fogadták az ön előadását? — Az ötnapos kongresszuson három úgynevezett tettes As tizenkét szekcióülés volt. Én a nvelvhatárok kérdéseivel foglalkozó szekció keretéhen tartottam meg elözdáso- mat Fz alatt egy teruzoálerri omfesszor elnökölt. aki a üddis és szláv nyelvek kapcsolatait kutatta Előadásomét egyetértéssel fogadták. bár voltak vitás kérdések is. De ’gén nagy érdeklődést tapasz- ’tttam a zselicség) nyelvatlasz és annak tapasztalatai iránt. — mondta dr. Rónai . Béla. Földessy Dénes Hát nagyon figyeltek, mert elsőre sikerült mindenkinek letapsolni a két rövidet a szünettel együtt. Padsoronként mást-mást tapsolnak most: borzasztó izgalom tör ki rajtuk, s végül nagyon szépen sikerül Is a „nagy feladat”. Az óra végén azt mondja a tanár néni: — Csak ketten énekelhetik szöveggel otthon ezt a dallamot. A többiek nem. Még nem tudják olyan Jól. Hatalmas nyafogás, ke- sergés kezdődik. Tudom, hogy ezekután otthon mindegyik annyiszor elénekli majd a házifeladatot, ahányszor csak tudja. Egv lomha kisfiú lebukik a pad alá és egy dobozt keresgél, négykézláb, mint egy kiskutya; Hétévesek Még alig iskolások. Itt vívják előttem az óravégi küzdelmet a táskák csatjával, a tolltartóval, borzasztó nagy füzethalmazokkal; gyömöszölnek, csomagolnak, ügyetlenkednek. Vihognak, egymást lökdösik — és most hullatják el a tejfogaikat. Meghatóan gyerekek még. de úgy énekelnek, ahogy bizony a mai felnőttek túlnyomó többsége nem tud. Nem baj, húsz év múlva ők lesznek a felnőttek: zenészek, énektanarok néhá- nyan, de hangversenyláto- gatók, zenét szerető értelmes, széleslátókörű emberen mindannyian. 1 Hall ama Erzsébet
