Dunántúli Napló, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

\ Hődolat Bartók Bélának Balett-est a Pécsi Nemzeti Színházban U úsz évvel azután, hogy f»** New Yorkban meg­halt, Bartók műve félelmes rangot vívott ki az emberiség nagy alkotói sorában — ki­magasló orom a látóhatárun­kat szegélyező csúcsok között” — írja Yehudi Menuhin. Húsz évvel azután; hogy az önkén­tes amerikai emigrációban meghalt, Bartók haza talált. Hamvai ugyan még a New a képregénnyé transzponálást. Élő zene nélkül azonban Bar­tók színpada nem él. Fordít­suk meg a dolgot. Mit szól­nánk az olyan balett-előadás­hoz, ahol ugyan a zene élne — mondjuk a pécsi szimfo­nikusok előadásában — de a mozdulatot, a táncot — mond­juk a párizsi opera együttesé­ről készült filmből — fehér vászonra vetítenék? . Ezen a szereplő másik két Bartők-mű tudvalévőén eredetileg is ba­lett-zenének készült. De a Con­certo — más. A Concerto Bar­tók utolsó alkotó-periódusá­nak, de talán áz egész élet­műnek a csúcsa: kiteljesedés és összegezés, betetőzés és szin­tézis. A koncentrikusan fel­épített öt-tételes nagyzeneka­ri mű valóságos szimfónia. Bartók, aki igen szűkszavúan York-i temetőben pihennek.de zenéje már itt él közöttünk. Csak önérzetünket; büszkesé­günket növeli, ha azt mond­juk: Bartók ma a világon — Sztravinszkij és Schönberg mellett — az egyik legtöbbet játszott ' zeneszerző. Nagyobb öröm, ha azt látjuk, hogy népe és országa, a mai ma­gyarság —- a kortárs-géniusi és rdkon-lélek József Attila szavával: — .„befogadta, mint persely”. Esztéták tudós elem­zéseket írnak zenéjéről, kü­lönféle együttesek játszák mű­veit, az élő magyar költők kötetnyi versben vallanak nagyságáról, s zenéje átjárja hétköznapjainkat, gondjaink és örömünk kifejezését talál­juk meg benne, szebb, neme­sebb. tisztább emberségbe e-'ieí A húszéves évfordulón túl, .amikor törekvéseihez elődöt és mestert keresett a pécsn balettegyüttes, helyesen vá­lasztott a három Bartók-mű előadásával. Hommage —> mondja a francia, amikor a tiszteletadásnak legnemesebb formáját megnevezi. Hódolat Bartók Bélának — írta mű­sora fölé a pécsi együttes. Essünk túl az élső megle­petésen, ami még pusztán a színlap tanulmányozásánál ér bennünket. Rajta Bartók ne­vét négyszer is olvashatjuk, de sehol se találjuk nyomát, hogy a zeneszerző meg is szó­lal az est műsorában. Kar­mester s ennélfogva zenekar nevét sem léljük a plakáton. S'essünk eloszlatni a kétsége­ket: nem néma balettet mu­tat be a pécsi együttes. Való- ’ an Bartók zenéje csendül fel, r e nem a zenekari árokból, élő, hangszereken, hanem a színpad két oldalára szerelt hairagsEÓrókból. Megértem az ellenvetéseket. A művek meg­szólaltatása akkora zenekari apparátusit kívánna, amivel a s -ínház nem rendelkezik. Ar­ról is hallottam, hogy külföl­dön is táncolnak konzerv-ze- nére. Mégis. Az elektronikus balett-zenénél megértem a hangszórós közvetítést. Bar­tóknál azonban — hogy úgy mondjuk — szokatlan ez a megoldás. Az is igaz, hogy a klasszikus műveknek sok min­dent el kell tűrhiök. A zan- zásítást, a dnamatizálást, az i±dol®ozás.t, a megfilmesítést, mostani balett-esten tehát a zene nem táirsa a mozdulat­nak, csak „van”. A magneto­fon névtelen kezelőjének — aki végülis estéről estére a szalagok zökkenőmentes váltá­sát megoldja, a megfelelő hangerősséget biztosítja — majdnem fontosabb a szerepe, mint a zeneszerzőnek. Így hát ebben a műsorban keveset ka­punk Bartókból, s többet a „hódolatból”.. S hogy mennyire nem má­sodrangú kérdés ez, s szóvá- tenni mennyire nem bakafá,n- toskodás, a Concerto előadá­sánál különösen kiütközik. Es­sünk túl tehát az összes ki­fogásokon. Az est műsorában nyilatkozott műveiről, azt mondta e darabjáról: A mű általános tendenciája a sötét­ségből a világosság felé hala­dás. — A zene annyira kom­pakt, zárt és teljes, hogy min­den, amit hozzáteszünk, csak elvesz belőle valamit. Igaz, a pécsi balett már tett egyszer hasonló kísérletet egy másik Eartók-mű, a Divertimento eltáncoiására. Fenntartásait a kritika akkor is elmondta. E fenntartások a Concerto eltán- colásánál hatványozódtak Nem tudjuk osztani a hasonló kül­földi példákkal érvelők véle­ményét sem. Bármennyire ké­nyelmetlen, most azt kell hangsúlyoznunk, hogy a ba­lett-színpadon is a zene — ze­ne, a tánc pedig tánc. S e kettő divergálása különösen akkor szembetűnő, ha egy annyira teljes, tömör, a zenei gondolatot annyira a maga nyelvén megfogalmazó műről van szó, ■ mint a Concerto, s ha a 'tánc viszont annyira konkrét „mesét”, „történetet” tolmácsol, annyi anekdotikus elemmel van megtöltve, mint Eck Imre koreográfiája. Ér­tem én az elképzelést: a ket­tős zenei témának ellentétes képi-mozdulati megjelenítésé­re való törekvést. De egyrészt a V>áva—hal—holló hármas, valamint a kánkánt táncoló pár annyira konkrét élményt rögzít, másfelől a képí-mozdu- lati gondolat a mű utolsó két tételében úgy összekuszáló- dik, a látvány annyira el­nyomja s fölébekerekedik a zenének, hogy így sóhajt föl a néző: valóban jobb, hogy most a zene csak a hangszó­rókból szól. Hogy túljutottunk a kifogá­sokon, könnyű dolgunk van. Már csak dicsérni kell. A fá­ból faragott királyfi-t és A csodálatos mamdarin-t. A ko­reográfiát és a táncosokat. A fából faragott király ti ** — tökéletesre csiszolt népmese. S mint minden nép­mese: egyszerre konkrét és szimbolikus. Eck Imre koreog­ráfiája az egyedi történetet a jéliképi és az általános irány­ba tolja el. Nyoma sincs na­turalizmusnak a színpadon. Se­hol várkastély, lombjukat zú- gató fák, kék habfodirokat gör­gető vizek. Két stilizált népi­reneszánsz karosszék, s ennyi jelzésnek elég: ez a két vár­kastély. Eok Imre koreográ­fiája két ponton gondolja to­vább Balázs Béla szövegét. Egyfelől itt a tündér nem bű­vös boszorkány, gonosz va­rázsló, inkább a vizek, a fáit. a természet ura; másfelől Eck a kellékeknek, az egyes jel­mezdaraboknak, a koronának és a palástnak gondolati tar­talmát. jelképes értelmet ad A királyfi hiába készít fabá­but. a királykisasszonynak, nem tudja szívét maga felé Bemutatjuk: T)akáej Takács Dezső az Ágoston téri Általános Iskola rajz­tanára, az általános iskolai rajztanárok megyei és városi munkaközösségének a tagja. Már a főiskolán felfigyeltek tehetségére, ahol Budai La­jos, Soltra Elemér és Kelle Sándor voltak a mesterei. Az­óta több alkalommal szere­pelt kisebb tárlatokon, ez év májusában önálló kiállítást rendezett a meszesi kultúr- háirban. Grafikái a bányász­életet örökítik meg, mint út­törővezető szívesen elveníti meg az úttörőket is. A i eda- gógus nap alkalmával a rajz­tanárok munkaközösségének első képzőművészeti tárlatára öt művét fogadta el zsűri, amelyekért kiemelt díjat ka­pott Istváa U. akna fordítani. Sőt a megelevene­dett fabábu megigézi a király- kisasszonyt, eltáncol vele. A két szerelmes csak akkor ta­lál egymásra, amikor a király­kisasszony fölismeri a bab báb-voltát, amikor a király és királylány, s velük a vizek és a fák levetik palástjukat — koronájukat. Ez a palást és koírona az első „jelzőrendszer­ben” nyilván a hatalmait, a gőgöt, a gazdagságot jelenti. Ebben a vonatkozásban ezt akár a mese demokratikus ér­telmezésének is nevezhetem. A jelenségeiknek egy másik, rejtettebb, mélyebb, az ősi élménykifejezés síkján azon­ban a mindenféle gátló körül­mények legyőzésének, a bol­dogsághoz vezető úton jelent­kező bármiféle akadály léküz­désének is vélhetem. S ez meg felel Balázs Béla elképzelé­sének is, aki A fából faragott királyfi-ról azt mondja: ebben a mesében a dolgok végűik; megtalálják a helyüket, békét és szövetséget kötnék egymás­sal. A tánc csupa poézis. Egy pillanatra sem szakad meg a varázslatos hangulat. A moz­gás szélességben és mélység­ben kitölti az egész teret. Ha a cipők nyomokat hagynának a földön, egy csodálatoson szép, ritmikus vonalrajzot lát­nánk a jelenet végén. De egy- egy kép szembe-nézésben is — különösen a fák asszimet- rikus beállítása 1— úgy hat, mint egy festmény. Átgondolt vonalvezetése van a játéknak, tudatosan kidolgozott rész­mozdulatokból épül föl egv- egy kép. Eck Imre koreográ­fiája nagy szerepet tulajdonít a kezek mozgatásának. Most látjuk, hogy ez nemcsak a szegedi szabadtéri szíppad igénye volt. A változatos kéz­tartás. a széthúzott, tág moz­dulatok láthatóan a modern balett egyik sajátossága; A z est csúcsa A csodálatos " mandarin. Nemcsak a látvány hatásossága miatt. In­kább azt hangsúlyoznám, hogy ez az a táncjáték, ahol leg­inkább otthon van a pécsi együttes. S számbavéve az öt év legkiemelkedőbb bemuta­tóit — az 2514-et, az Iszonyat balladájá-1, a Parancs-ot, a Változatok egy találkozásra címűt — és hozzávéve A cso­dálatos mandarin-t, most már a magyar balett és az egyete­mes művészet térképén is el tudjuk helyezni a pécsi ered­ményeket. Miben rejlik a pécsi balett újszerűsége, egyéni karaktere? Eck Imre és együttese művé­szetének legsajátosabb erénye az expresszivitás. A művésze­tek történetében persze sem­mi új nincs előzmények nél­kül. S ha a művészettörténet családfáján rokonokat, elődö­ket keresünk a pécsi együttes stílusához, óhatatlanul a tízes- húszas évek európai művésze­tére, az expresszionizemsra kell gondolnunk. A Mandarin színpadi megvalósításánál ter­mészetesen nagyonás helyén­való ez a törekvés. Lengyel Menyhért pantomom grotesqu- ből kiemelt története és Bar­tók zenéje egyaránt ezt a meg­oldást sugallja Amit a szín­padon látunk, olyan mint egy Franz Marc vagy Chagall-kép. Az expresszionizmusban jól megfért egymással a huma­nista érzelem és a misztikus filozófia. A Mandarin zenéje a szenvedély drámája. De Eck Imre a történet és a zene expressziv elemeit tovább is fejleszti. Eck Imre színpadán a nagyvárosi környezet hát­térbe szorul, az öreg gavallér és az ifjú csak epizodistái a történetnek. S a három csa­vargó sem igazi csavargó. Kül­telki vagánytörténet helyett végletes erők összecsapását látjuk, a szenvedély, az indu­lat legyőzhetetlenségének va­gyunk a tanúi. A balett egy­felől szinte kozmikus mére­tekre tágítja ki a félelem és aggódás motívumát, másfelől amit az emberről és a szen­vedélyről elmond, azt tudato­san teszi, a mondandóját a nézőben is tudatosítja. Expressziv indulatok tudatos hámba-fogása — ez adja a tánc dinamizmusát. A zenében rejlő feszültséget kirobbanó erejű mozdulatok jelenítik meg, de a mozdulatlanságban is indulat vibrál. Ez az a mozdulat-nyelv, amelyen mon­danivalóját a koreográfus laki ezúttal a mandarin szerepében maga is színre lép) s az együt­tes is a legkifejezőbben tudja tolmácsolni. A z elmúlt évben a pécsi ” együttes számban is gva- rapodott, kifejezőerőben, moz­gáskultúrában is sokat fejlő­dött. Kitűnő új táncosokat is­mertünk meg (elsősorban Ara­di Mária, Herda János nevét jegyeztük meg), s a régiek vi­szontlátásának is örültünk. A királykisasszonyt alakító Árva Eszter korábbi szerepeméi is magabiztosabb, de semmit sem veszített légi ességéből, angyali bájából, könnyedsé­géből. Handel Edit a Con- certóban remekéi. Lágy, pasz­tellszíneket kelt életre a szín­padon. Ugyancsak a Concertó- ban Hetényi János biztos emelései, fegyelmezett mozgá­sa keltett figyelmet. Uhrik Dóra (A fából faragott tün­dére) nemcsak a természet erőin, hanem testének min­den apró rezzenésén uralkod­ni tud. De akiről a legtöb­bet és a legelismerőbbet kel­lene mondani, Bretus Mária. Hogy az egytütes egyik leg­kiválóbb táncosa, már régeb­ben tudtuk. A Mandarin-ban a lány koreográfiáját szinte testére szabták. Mozdulatlan­ságában is robbanó erejű ak­ciók feszülnék. Hát amikor karját lendíti s lábát emeli* Érjük be annyival, ami*: az egyszeri néző az utcai szín- lapra, ceruzával és dűlőn aélő betűkkel az egyszeri színész neve mellé odaírt: Nagy vagy... Bretus Mária. énv- nyit tegyünk csak hozzá hogy ebben az élismerésben az 1966-os pécsi balett-est min­den közreműködője, koreo­gráfusa és táncosa, a ruhák dinamikus színeinek és vona­lainak ragyogó összhangját megtaláló tervezője (Gombár Judit) és a maszkok mestere (héka László), az előadás dísz­lettervezője (Eck Imre) ás névtelen színpadi munkása, s a koreográfus megértő segítő­je, a balettmester (Végvári Zsuzsa) — egyaránt osztoz­hat. Nagy vagy, felnőtt vagy, pécsi balettegyüttes. Tüskés 'r*bor Százéves bányászzászló A Mecsek északi peremén kimerülő és fokozatosan meg­szűnő bányaüzemekről — épü­letekről, tárókról, a bánvász- kodás eszközeiről — a Janus Pannonius Múzeum helytör­téneti osztálya az MTA Dur nántűli Tudományos Intéze­tével közösen 120 fényképei készített és a múzeum az ér­tékesebb emléktárgyak közül egy 100 éves szászvári bá­nyászzászlót vett át megér­zésre. Ezzel egyidőben foly­tatták a régi bányászélet el­tűnő szokásainak összegyűj­tését, leírását, amihez Szász­váron Endrei György üze>u- gazdász adott értékes segít­séget I Jelenet a Concerto ból

Next

/
Oldalképek
Tartalom