Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

A}MÁKV\OMÁ. napló Új utakon a jogászképzés A szervezéstudományt is oktatják — Beszélgetés Dr. Csizmadia Andor dékánnal A napokban megkezdődött » tanév a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karán. Ennek alkal­mával időszerű kérdésekről beszélgettünk dr. Csizmadia Andor professzorral, a kar dé­kánjával. — Hogyan készítik elő az MSZMP Központi Bizottsá­ga ideológiai irányelveinek megvalósítását? ‘ — Mivel az irányelvek fel­ei ól gozására az 1965/66-os tan­évben kerül sor, az erre vo­natkozó terveket ezekben a napokban készítjük. Az egye­lem i oktatók, nevelő, oktató és tudományos tevékenységét az eddiginél hathatósabban irá­nyítjuk arra, hogy a hallga­tók ideológiai-politikai meg­győződését, marxista világné­zetét alakítsuk, valamint ak­tnál's elméleti-ideológiai kér­déseket tisztázzunk. Az irány- Mvek végrehajtása több szin­tű feladatot ró ránk, és azt ä. kar tanszékei is megvitat- ják. A marxista-leninista tan­szék és az egyes szaktanszé­kek oktatói között közös vitá­kat rendezünk, ideológiai ha- tárntopiémák tisztázására. Plőadááokat és konzultációkat szervezünk szakértők bevoná­sával. A tudományos diák­körök tematikáját pedig ki- bővft'jük az ideológiai irányel­vekben megjelölt időszerű kérdésekkel. A reformtankönyvek egy ré­siét pedig a mi oktatóink ír­ják. Mindezek természetesen csak az első lépéseket jelen­tik. . — Melyek a jogászképzés időszerű problémái? '— A három jogi kar közül mi általában a Dunántúl jo­gászképzését látjuk el. Van­nak olyan — magasabb fó­rumokon nyilvánosan elhang­zott — vélemények, hogy a pécsi karról kikerült hallga­tók jobbak a többi kar hall­gatóinál és vidéki munkahely­re is szívesebben mennek. Ez az elismerés okozhat örömet, de elbizakodást nem. Nem szabad ugyanis elfeledkez­nünk arról, hogy mind a szakemberképzésben, mind a világnézeti nevelésben vi­szonylag kedvezőbb helyzet­ben vagyunk, legalábbis az­zal, hogy hallgatói létszámunk alacsonyabb a másik két kar létszámánál. — Egyik időszerű gondunk az előfelvétel. A héten pél­dául már az egész első év­folyam egy éves várakozás után iratkozott be, amely elő­ször történt meg karunkon. Aki előfelvétel után jön hozzánk, annak a hallgatónak a tapasztalatok szerint szilár­dabb a fegyelme, kiforrottabb a közösségi élet .iránti érzéke, és jobban megbecsüli az anyagiakat. Emellett azonban az előfelvétel eltolódást okoz a különböző egyetemek és ka­rok hallgatói között, mert ez a módszer még nem vált ál­talánossá. Valószínűleg ez az oka, hogy az idén 70-nel keve­sebben jelentkeztek nálunk és többnyire gyengébb felvé­teli vizsgaeredményt is mu­tattak fel. Hiszen mindenki szívesebben megy azonnal érettségi után egyetemre, így a jelentkezők java azokra a karokra ment, ahol nem kell egy évet várni. Most az a fel­adat, hogy bizonyos előírá­sokkal — például a várakozá­si év alatt kötelező egyetemi foglalkozásokkal — ellensú­lyozzuk ennek a módszernek a hátrányait. — A felsőoktatási reform során főhatóságunk két évvel ezelőtt új tantervet vezetett be. Ezzel új tantárgyak is je­lentkeztek, például a szocioló­gia, a kriminológia és a szer­vezéstan. E tárgyakat egy ide­ig speciálkollégium formájá­ban adtuk elő, de néhányat már főtantárgyként is oktat­tunk. A tapasztalatok felhasz­nálásával most már szerve­sen építjük be ezeket a tár­gyakat az oktatásba. A tan­terv teljesen új alapokra he­lyezte a jogászképzés gyakor­lati oldalát. Egyrészt több gya­korlati órát biztosított a szak­tárgyak mellé, másrészt meg­szüntették az ötödik évfolya­mot és többek között létre­hozták a negyedik év lezárá­sa utáni hat hónapos záró- gyakorlatot is. Az új tanév­ben a már két éve tartó nyá­ri szakmai gyakorlatok tapasz­talatainak felhasználásával ja­vítani kívánjuk a félévekben biztosított gyakorlati órák ha­tékonyságát, és megfelelő in­tézkedéseket és igényeket dol­gozunk ki az elkövetkezendő nyári gyakorlathoz. — Mivel karunkon az idén tíz éves a levelező oktatás, ebben is bőséges tapasztala­taink vannak. E téren jelentős változást hozott az a körül­mény, hogy 1963-tól kezdve munkakörre való tekintet nél­kül lehet levelező jogászkép­zésre jelentkezni. Ezzel fel­nőtt hallgatóink eddigi átlag 35—10 éves életkora lassan 20 —25 évre csökken. Karunk ta­nácsa tíz éven át rendszere­sen foglalkozik a felnőttok­tatás helyes módszereinek ki­alakításával. Ennek a tíz éves törekvésnek az eredményeként most lényeges reformot ve­zetünk be. A most kezdő első évesek úgynevezett szakaszos oktatás formájában tanulnak majd. Félévenként csak két, esetleg három tárgyra össz­pontosítva, mélyebb, behatóbb tárgyi ismeretekre tehetnek szert. Ezzel megoldódik az a régi követelmény is, hogy a levelező hallgatókat ne me­gyei konzultációs központok­ban idegen, hanem az egye­tem székhelyén saját egyete­mi oktatók képezzék. Mind­ezek megvalósítása mellett to­vább kutatjuk a megoldást a levelező hallgatók szakmai gyakorlatára. Ez különösen az­óta fontos, mióta nem jogászi munkakörben dolgozó hallga­tóink is vannak. Egyenlőre azonban súlyos akadályként nehezedik ránk, hogy ehhez kevés a tanulmányi szabad­ság, valamint a tíz félév, amit teljesen kitöltünk elmé­leti oktatással. A levelezők reformjához tehát tanulmányi idejük^ legalább egy félévvel történő meghosszabbítása szükséges. — Mekkora a pécsi jogi kar kisugárzó körzete a gyakorlati és tudományos életre? — Karunk hatása rendkívül erősen érződik elsősorban szágban, sőt, igen széles kö­rű külföldi kapcsolatokban is Ennek egyik alapja, hogy a regi és új magyar jogászge- neracio egyharmadát mi ne­veltük. Sőt, a még nem vég- de diplomára törekvő felnőttek is — akik többnyire komoly funkciókat töltenek be beletartoznak ebbe a vonzási korbe. Igaz, van egy nagy nehézségünk is: oktatóink je- J^yada Budapesten lakik és mnet jár le Pécsre P';,mind a Pécsiek, mind a budapestiek, jelentős szere- m visznek a legkülönbözőbb társadalmi szerve- . tudományos intézmé- Ay n,’, t°!ratok vezetésében. ert^ K,iU on pedig bizonyos értelemben a kar rajta tartja 3 gazdasaSi élet, az igaz íPanka ütőerén, és ál- Jelenléttel segíti, tárno­kéit aZt' P°lgári j°gi tanszé- fe”k. , .Például a családjogi RS8"’ a nomzetköli PL b! dl szerződések meg­kötésében különböző problé- máinak elméieti megoldásá­ban működnek közre. tó^KÜIÖn,fejezet a kar éle­tében a néhány évvel ezelőtt törtéi külföldi kapcsolatok ovtonete. Ez önbizalmat ad Oktatóinknak, mert igazolja bogy a pécsi jogászok tudo­mUnkája külföldön is elismert es jelentős helyet og al el. Csak néhány város kapcsolataink jellemzésére: Pozsony, Jéna, Krakkó, Jasi Becs, Gráz. Sőt, újabban f! küfo 6S - tokiói nemzetközi konferenciára is kaptunk haettakVaSt Pécsi elöadót hall­hattak mar Krakkóban. Bo­lognaban, Dijonban, Pozsony- . ,Grázban- Hozzánk pedig jöttök01’i JaS!’u grazi tanárok adm?kTH ‘° bek között’ elö- SnrKoJlt Jart mar a Párizsi Sorbonne nemzetközi jogi tan­székének vezetője is. Tudo­mányos munkánk színvonalá­nak jóleső elismerését jelenti, hogy annak a gyűjteményes munkának, melyet az Uppsa- Iai VII. Nemzetközi Jogi Kon­gresszus elé terjesztenek, több oktatónk is szerzője lesz. a Földessy Dénes Elfriede Mund: ^Munkáskéz Nézd ezt az érdes, bütykös kezet, ki nem simuló, kérges tenyerével. E munkáskéz hivatott megmenten) a világ életét. Tisztelettel pillantasz le rá és megszorítod hálatelten. Ez a munka áldotta kéz, mely jelen s jövő pihenő óráiban is kész arra, hogy a kerekekhez nyúljon. Látod milyen izmos, milyen kemény? Viharvert, akár a szirttető. Horzsolások borítják meg zúzódások. Földi létének bosszú évei alatt ezer sebből vérzett. Nem önmagáért, , hanem teérted, énértem, mindenkiért: Szántott, vetett, dolgozott. Ez az erőtől duzzadó kéz főrgatja bolygónk kormánykerekét. (Boldog Bálám fordítás» Elfriede Mund, a fiatalabb német szocialista kflltSnenszedéi tagja. Több lap munkatársa. Versei egyre népszerűbbé válnak hazája határain tűi is. Bihari Sándor: rßtqqel Mellettem a város; kezdődik, a nap, s mint egy színes centrifuga, pörög, fehérré válik a. lila, és dől a nép, borzong a víz, a lomb, ahogy megbomlik az édes nyugalom, s kémény; napóra jelez a gyárudvaron. Baktatok, félig vad, félig modern világon át, ezüstös feszesen, csikorog a drótkötélpálya fenn, s a «ísillék, ők is mérik az időt, mely hoz-visz, ürít és újra tölt, — átringanak az országút fölött. Könyvek közé, ide jutok, a világ ezt jelöli nekem, rendet, statisztikát, melyen millió álom sugárzik át, csak én tudom, míg a halhatatlanok között nyolc órát élek, dolgozva, hog halandónak lenni is örök dolog. Bemutatók előtt Psiál László és Bálint András a Lear királyban (Koós Olga) és Alban (Vá- rady Szabolcs) jeneteit lát­juk. Dohai Vilmos főrendező, aki egyúttal a darab rende­zője is, olykor átlépi a „néző­teret” a „színpadtól” elválasz­tóvonalat s a terem egyszerre megváltozik. A szó legneme­sebb értelmében műhelyben érezzük magunkat, ahol egy nagy mű apró részleteit csi­szolják, formálják. Rendező és színész keresi azokat a ki­fejezési eszközöket, amelyek a leghűbben adják vissza az író szándékát, elképzeléseit, mondanivalóját, hozza életkö­zeibe figuráit. — Rohamtempóban folynak a próbák, naponta nyolc órát dolgozunk, hiszen mindössze két hét van rendelkezésünkre a bemutatóig — mondja Do­hai Vilmos. — Az együttes nagy feladatok előtt áll és ennek megfelelő lelkesedéssel készül. Nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy ha­gyományainknak megfelelően a Lear királyt is maradandó értékű előadásban akarjuk kö­zönség elé vinni. Szeretnénk, ha a meseszövés izgalma és a mű filozofikus mondaniva­lója egységet alkotva lekötné a nézők figyelmét. A színház régi, kitűnő mű­vészei mellett bizonyításra alkalmas szerepeket kaptak a társulat új tagjai, Farkas Gabi, Bősze György és Bá­lint András. A nagyszínház nézőterét vi­szont pergő ritmusok, melft- dikus dallamolt töltik be. Be- hár—Szedő revüoperettjé ík próbái folynak. Az Éjféli ran­A nézőtér az ablakok előtt húzódó méternyi széles csík; a színpad azon túl van, vas­tag kréta-vonallal elválasztva; a díszletek bordásfalak, má­szókötelek és két kosárlatxla- palánk; a fényt az ablakokon beszüremlő délelőtti napsugár szórja. A Szabadság úti általános iskola tornatermében Shakes­peare Lear király című tra- gétiiájának ddkciói visszhang­zanak. Rövid szünetekkel a különböző részletek elevened­nek meg, előbb Gloster ' gróf (Paál László) és Edgar (Bá- Hnt András), majd Goneril devú bemutatását a színház kicsit meglepetésnek szánja. A mai témájú szövegkönyv alkalmat adott Behár György­nek, a kitűnő jazzkomponis- tának huszonegy eredeti, mo­dem zeneszám szerzésére, dal­iamai a huszadik század ér­zésvilágából táplálkoznak. A darabot fiatal rendező, Sik Ferenc állítja színpadra, tulajdonképpen ezzel mutat­kozik be a pécsi közönség­nek. A tanárból lett rendező kitüntetéssel végzett a főis­kola rendező-szakán, majd az egri színháznál dolgozott. — Remek művészek — mondja, miközben néhány pil­lanatra leül. — A primadon­na most került a színház­hoz ... A színpadon emelvény, leg­magasabb fokán Antónia, a revücsillag, körülötte az ének­kar. Sümegh Zsuzsa ebben az évben végzett a Zeneakadé­mián, rendkívül szépen éne­kel. Ha szabad azt mondani, máris sztár lett a színpadon, hiszen Antónia külföldön élő népszerű, felkapott művész, akinek szerződtetéséért ver­sengenek az impresszáriók: Tom Morton is Amerikába csábítja (Holl István) zene­karának kíséretében. A revü-operettben szerepet kapott Szabó Samu Kossuth- díjas művészünk is. — Mai történet, hangulatos zene, jó szerepek. . Mi más kell ahhoz, hogy siker le­gyen? Az Éjféli randevú bemuta­tója: október 1. (Bocz) Sümegh Zsuzsa és az énekkar A I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom