Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-11 / 214. szám

IMS. SZEPTEMBER 11. napló 3 A mezőgazdaságban komoly gondot okoz egyes alkatrészek beszerzése Máris sok traktor áll gumihiány miatt Az őszi csúcsmunkák és a téli gépjavítások előtt ismét napirendre került az alkat­részellátás oly sokat vitatott problémája. Az elmúlt ősz­höz, sőt ez év tavaszához képest is, az alkatrészellátás javuló tendenciát mutat. Er­ről tájékoztatta lapunkat Molnár István, az AGRO- KER Vállalat anyag- és al­katrész osztályának vezetője is, mikor a vállalat Megyeri úti központi alkatrészelosztó telepén felkerestük. Nem hiánycikk már a kardáncsukló, és az ékszíj A nyári betakarítási mun­kák idején az alkatrészellátás csaknem zavartalan volt. Al­katrészhiány miatt hosszabb ideig nem estek ki a mun­kából a gépek, még az elmúlt évben oly sok problémát okozó kombájnékszíj is volt elegendő mennyiségben és minőségben. Igaz, hogy a jobb minőségű ékszíj ára is ma­gasabb — a régi ár 880 forint volt, az új ár pedig 1200 fo­rint —, de ez az árdifferen­cia bőségesen kamatozott a hosszabb élettartamban. A mezőgazdaságban most van a silózás szezonja. E munka fontosságát az anyag- és alkatrész-igényeken lehet lemérni a legjobban. Ezek­ben a napokban csaknem ki­zárólag silókombájn és Or­kán alkatrészekért kopogtat­nak a nagyüzemek az AGRO- KER telepén. A magyar AS— 1,8-as silókombájn és az Or­kán járvasilózó gépekhez szűk séges alkatrészekből minden igényt ki tud elégíteni a vál­lalat. A magyar silózógépek­hez most végre van elegendő kardán rész, felhordó szalag és ékszíj. Ezekből az alkat­részekből jelenleg is annyi van raktáron, hogy bőven fe­dezi egész szezonban a szük­ségleteket. Sajnos, nem ez a helyzet a szovjet SZ—2,6-os silókombájnok esetében. E gépeket ma már nem gyárt­ják s mivel két-három évnél öregebbek, meglehetősen el­használódtak már, sok alkat­részt igényelnek. Különösen a felhordó lánc: hiánya je­lent ennél a géptípusnál prob­lémát, ebből az alkatrészből Pécsett jelenleg egyetlen egy sincs raktáron. Ezt a cikket 70 százalékban Budapesten forgalmazzák. A magyar siló­kombájnok felhordó szerke­zete gumiszalagos megoldá­sú, ebből a cikkből 40 darab ment ki a napokban az üze­mekhez és még van belőlük raktáron is. Hiánycikk a gumiabroncs Tavaly* de még ez év ta­vaszán is komoly gondot oko­zott a pótkocsik és egyéb szállító járművek anyagellá­tása. Megyénkben különösen a Vajszlói Gépjavító Állomá­son érezték ezt, mivel a tipi­zálás során ezt az üzemet je­lölték ki e járművek felújí­tására. Most e téren a hely­zet megnyugtató. Számos ré­gi hiánycikkből feltöltődtek a raktárak, van elegendő ru- góköteg, forgózsámoly és vo- nórúd —, főleg van bősége­sen gumiabroncs; 750-es és 825-ös méretű pótkocsi-gu­mikból még felesleg is van, mintegy 500 darab a vállalat raktáraiban. Ezzel szemben az erőgépek­nél a különféle traktoroknál A Nádor, a Mecsek cuk­rászda már régen lezárt. A tarka fények is kialudtak. Most jönnek elő az utolsó „vendégek”, Hardy Ferenc- né a presszós, aztán egy pincér, meg egy konyha­lány. A Nádor előtt a rend- őrjárör jó éjszakát kíván. — Csendes este volt — mondja a pincér —, kalapot emel és elindul a Széchenyi téren lefelé. Valahol egy to­ronyóra kettőt üt. Alszik a város. Vagy talán mégsem? A Rákóczi úton végigzörög egy teherkocsi, hátán vas­kosarakat visz, ezekben szál­lítják a fejet, a tejfölt az üzletek elé. A fűszerboltok ajtajában már tornyosodnak a hajnali szállítmányok. A Zsolnay-szobomál van a 12-es péküzem. Ég a vil­lany, tárva-nyitva az ajtó. Egy fehérköpenyes asszony nagy ruháskosárba friss, me­leg kalácsokat számol. A helyiség tele frissen sült búr­kiflivel, pozsonyival, kávé­házival. Hajdú Józsefné mun­kaideje este fél tízkor kez­dődik és reggel hétkor indul haza. Addig számol, szortí­roz és kiadta az árut Bakó Bélának. Ő régi ismerős a Bózsa-meccsekről. ahol „má­sodállásként” rendezői be­osztást vállalt. Most tricik­lire rakodik az áruból. — Hová viszi ilyen korán? — A büfékbe, intézetekbe, ahová rendelik. — Várják ilyenkor? — Senki, ki is várna. Van kulcsom, bemegyek a helyi­ségbe. ahová az árut szokták rakni és leteszem. Négy kul­csom is van a büfékhez. A Kórház téren telefonál * taxis. súlyos gondot okoz az alkat­rész- és gumihiány. A tsz-ek- ben dolgozó traktorokhoz szükséges 1300—1400 gumi­abroncs helyett negyedéven­ként csak 700—800 gumit szállít le a gyár, s minősé­gileg még a leszállított meny- nyiség is erősen kifogásolha­tó. Sokan szóvá tették már, hogy a szovjet gumiabroncsok minősége lényegesen jobb a magyar gyártmányúnál. Míg a szovjet gumikkal 60—70 000 kilométert is lefutnak a gé­pek, addig a hazai gyártmá­nyú Pálma gumit 18—20 ezer kilométer után le kell cse­rélni. Pedig már így is eléggé kritikus a helyzet. Baranya megye tsz-eiben jelenleg 35— | 40 traktor áll kizárólag gu- ' miabroncshiány miatt, s szá­muk napról napra nő. Me­gyénk törzstraktora az UTOS; ebből van a legtöbb a me­gyében, s csak a termelőszö­vetkezetek 500 darab UTOS típusú traktorral rendelkez­nek. Ehhez az 500 géphez mindössze 40 darab gumit kapott a harmadik negyedév­re a megye, ami a traktorok számának még a 10 százalé­kát sem éri el. Téli kilátások A munkagépek alkatrész- ellátásában nincs hiány. — Ugyanez mondható el a Szu­per Zetor traktor — a gumi kivételével — és a pótkocsik esetében is. Sajnos, a legna­gyobb volument képező UTOS traktoroknál a legrosszabb az alkatrész-helyzet, ennél hiány cikknek számít a sebesség- váltó fogaskerék, tápszivaty- tyú, a porlasztó és vonószer­kezeti részek. A Zetor 3011- es gépeknél kormányszet ke­zet! részekből, az UE—28-as traktornál és a D4—K-nál a sebességváltó alkatrészekből, a DT lánctalpas traktoroknál lánckocsiból tapasztalható szinte már krónikus hiány, illetve láncon kívül ehhez a traktorhoz semmiféle járó­szerkezeti rész nem kapható. Jobb ellátást! A kereskedelmi raktárak őszi feltöltésekor ezt a hiány­cikklistát kell mindenekelőtt figyelembe venni, nehogy az a helyzet álljon elő, mint most a gumielosztásban, hogy míg a kisebb méretű gumi­abroncsokból jelentős „feles­leg” hever a raktárakon, ad­dig nagyobb méretű gumi nem kapható. A traktorok jobb kihasználása nem csu­pán a kettős műszak beveze­tésétől függ, de attól is, hány héti vagy hónapig — a sikló­si járásiján egy 270 ezer fo­rintért vásárolt Dutra trak­tor 8 hónapig állt, mert egy ikerfogaskereket nem tudtak hozzá beszerezni —, keil az erőgépnek alkatrészhiány miatt vesztegelni. — Rné — Háromszázötvenezer forint ér tékfi munkát végez havon ta a Baranya megyei Szerelő és Szolgáltató Vállalat mohácsi üzemének villanymotor-tekercselő részlege, ahol a me­gyei ipari vállalatok elektro motorjait javítják. — Szokolai felv. — Nyílt rcaport Isíván-áknán mindenki részt vesz a műszak előtti megbeszélésen Március óta a Mecseki Szénbányászati Trösztnél sok­szor kerül napirendre az Ist- ván-aknaiak kezdeményezése, a „nyílt” raportok ügye. A fel­sőbb vezetés egyöntetűen el­ismeri, hogy helyes és jó ve­zetési gyakorlat, amelynek el­terjesztését elő kell segíteni. Korábban a bányaüzemeknél a napi termelési feladatok megtárgyalását csak a körle­tek műszaki vezetőire korlá­tozták, most István-afcnán ezt kibővítették. A megbeszélésen részt vesznek a vájárok, a csil lések, és a kisegítő személyzet is. „Több szem főbbet lát" Lakatos János, az előkészítő körlet párttitkára azt mondja: — A nyílt raport ötlete a körzet műszaki dolgozóitól in­dult ki. Talán furcsának tart­ják, de mi lélektanilag akar­AZ ALVÓ VÁROS — Akkor én most beál­lók. Jó?... Rendben, min­den jót! Magyar József tegnap öt órakor kezdett. A toronyóra hármat mutat. Lejárt a mű­szak. Tizenhárom fuvarja volt, ebből kettő vidékre. Egy kanadait is szállított Lánycsókra, A Citrom utcá­ban már felsorakoztak a warszavák, pedig még len­ne fuvar. Sőt, éppen most keresik legjobban a taxit, mert az autóbuszok még nem indulnak. A Széchenyi téren integetnek, kiabálnak a sie­tős emberek minden maszek kocsi után. Talán egy kis átszervezéssel lehetne segí­teni ezen az éjszakai „héza­gon”. A Rózsa Ferenc utcában vizet tankol a seprőautó. Tarjányi Sándor is este kez­di a műszakot és reggel hé­tig 75—80 kilométert söpör. Amíg vizet vesz, két locsoló­kocsi is eldübörög mellette. A sofőr biluxot. így köszönti a seprőst. Tarjányi a kezé­vel int vissza, hogy vette a jelzést, indul ő is utánuk, csak megtölti az ezerlitcres tartályt. Következő állomás % Kos­suth tér. Most állt be egy farmoto­ros Ikarusz. Payger László leoltja a lámpákat és pihen­ni készül. — Elfáradtam, nagyon hosszú volt ez az éjszaka. Mondja csak, Margit, höl is jártunk mi már? Tarr Margit, a kalauz so­rolja el: 23,30 órakor Pécs- bánya, 0 óra 10 perckor Szi­geti vám, 1 óra 15 perc új­ra oda, aztán 2.15 órakor ismét Pécsbánya volt az út­irány. Egy műszak alatt leg­alább 190 kilométer nem ép­pen csendes forgalomban. — És most? — A 39-es járatban indu­lunk tovább 3 óra 30 perc­kor ... Az első utas már ott ül a pádon, hóna alatt az uzson- nás táska. A takarítónők is most kezdenek. A Bem utcai női fodrászüzlet teljesen kivi­lágítva, a székeket rendez­geti Finta Elemémé. Mire 6 órakor kinyit az üzlet, min­den a legnagyobb rendben. Két üzletet is takarít egy éjszalca. Ez már a második ma ... Máj közeleg a három óra. Az Olympiábói tódul a nép, zömmel fiatalok és fő­leg legények. Aztán a kö­zeli ház sarkánál hirtelen nagy csődület támad. A tö­megből kiúszik egy alacsony, zömök, sárga inges fiú. Az arca csupa vér. Ketten is fogják a levegőbe kapkodó karját. „Megölöm, engedje­tek” — és tépi magát, de nem engedik. Senki sem tudja mi tör­tént, illetve egy magas, Gó- liát-termetű fiú — csíkos ing, trapéz nadrág, akár mehetne valamelyik tenger­járó fedélzetére matróznak, ■— forgolódik a bámészkodók tömegében. Ő tudja, hogy mi történt Közben megérkezik a rendőrség URH-s kocsija is. — Nincs semmi baj, tes­sék nyugodt lenni — mond­ja a szakaszvezetőnek a Gó­liát gyerekes, vékony han­gon, könyörgő hangsúllyal. — Egy kicsit megverték az öcsit, de mi nem kvitte­lünk ... Mindenki elindul, több irányban, hazafelé. Tíz perc, és az Állami Áruház sötét zugában újra együtt az egész társaság — kivétel nélkül. Az öcsi sír: szétverem a fe­jét, engedjetek. — Nekem, ezt nekem mondtad? Két pofon csattan gyors egymásutánban, majd a Gó­liát hangja: Kiosztottam az ürgét, gyere öcsi!' Különben a város alszik. Egy rendőr állítja: csendes éjszaka volt, a szokásos „moz­golódással”. A Széchenyi tér, a Kos­suth tér hamar megélénkül. Az utcákon az első, hajnali munkások a kalauznők, a sofőrök, akik a kisállomás- hoz igyekeznek. A nők ket­tesével jönnek. Munka után mindig megbeszélik a haj­nali találkát, nem szeretnek egyedül menni. A Rákóczi úton végigrobog az első járat, tele emberek­kel, az Erőmű felé igyekez­nek. Valahol Meszes felett vékony, fehér pészta jelzi az égen: itt a hajnal, rövidesen felkel a Nap. Ébred a város ... Gáldonyi Béla tűik megalapozni a munkánkat Úgy gondoltuk, ha mindenki érzi, hogy hozzá is szól a bányamester „napiparancsa”, ha a saját fülével hallja, mit várnak a csapattól, job­ban magáénak érzi vájár, csil­lés egyaránt az ügyet. „Több szem többet lát” alapon in­dultunk, s ma már elmond­hatjuk, jó eredményeink szü­lettek. Hiszen mindenre még a műszaki vezetők figyelme sem terjedhet ki, nem árt ha erre vagy arra felhívjuk a figyelmet. S a körlet egésze előtt elhangzott bírálatokat az emberek is másként fogadják. Ha érdekli a „nyílt” raport, tartson velem! A 170 főnyi leszálló a nagy­csarnokban várakozik. Illés Károly bányamester az íróasz tálánál ül, órájára pillant, hall gatja a jelentéseket. — Tegnap 18 órától 15 per­cen át állt a kaparószalag... — kezdi a beszámolót Lajtai Béla bányamester-helyettes, aztán sorban jelentenek a szak vezető aknászok. — Kevés az üres csille.".. — Agyagos telepbe érkez- í tünk .:, A bányamester jegyezget, i térképeket, ábrákat rajzolgat a kezeügyébe kerülő papírok sarkára. Néhány perc múlva már ott áll a felolvasóterem­ben felállított kecskelábú asz­talnál, hogy a leszállóknak el­mondja az aznapi utasításokat. — A jövő hónapban új vá­gatot nyitunk. Három feltáró csapattal indulunk. Mindazok, akik két évnél több gyakor­lattal rendelkeznek, jelentkez­hetnek ... — Tegnap tanácskoztunk a I szocialista brigádvezetőkkel. A munksakadémiára 80—100 főt küldünk. Oldják meg csapaton belül, mert ezzel a szocialista brigádok vállalásainak teljesí­tését segítik elő. Tőlünk többet várnak — Tegnap 2476 tonnát szál­lítottunk ki. Tőlünk többet várnak, mert a minőségünk jó, a többletet hozni kell!- Fábián itt van? Mi van veletek, tőletek többet vár­tunk ... A Vargáék szépen dolgoztak, tiszta szénben vagy­tok, csak így tovább! — Az ércbányától sikerült vidiákat szerezni, lehet igé­nyelni. Alig fejezi be a röpke tíz­perces tájékoztatót, beleszól Böröcz István: • Ha van csille, lesz mé­ter... Az embereknek tetszik, hogy naponta mindenről tá- [ jékoztatják őket. Antal Pál ,TH-rabló” mondja: — Nekünk sok időnk nincs, itt tíz perc alatt sok mindent megtud a dolgozó ... | Nikobán Károly vájár: — így nekünk is van bele­szólási jogunk a termelésbe. Rózán József takarító: — Szóval eddig én ugyan­csak keveset tudtam a körlet életéről, de itt erről is, arról is értesülök. Vége a raportnak. A sízabad- ságigénylők a bányamesteri irodában gyülekeznek. Egy-két szóval ezekkel is végez a bá­nyamester, aztán ő is elmond­ja véleményét a nyílt raport- ról. — Ez, amit látott, hallott, a tulajdonképpeni nyílt raport! A hagyományoktól eltérően a körlet egésze előtt „szemtől- szembe” lényegében minden egyes dolgozóval megbeszél­jük az aznapi feladatokat. Szerintünk a tömegkapcsolat keresésének ez jelenleg a leg­megfelelőbb módja. Úgy érez­tük, mindenről kell, hogy tud­janak embereink. Eredmények ről, sikertelenségekről, de itt szép szóval elhangzanak a bí­rálatok is. Egyszóval emberi, baráti hangon, de szigorúan kértünk és követeltünk. Tó ez a módszer — Terveinket valóra váltani csak minden egyes ember se­gítségével tudjuk! — kapcso­lódik a beszélgetésbe Szokola Ferenc főmérnök. — Ezért üd­vözöltük annak idején öröm­mel a nyílt raportok beveze­tését. Hiszen ezzel mindenkit bevonhatunk a munkába, min­denki átfogó képet kaphat a tennivalókról. Meg aztán van más előnye is. Korábban, ha az üzemvezetőség kiadott egy utasítást, amig a főbánya- mesteraken, szakvezetőkön, ak­nászokon, csapatvezetőkön ke­resztül lejutott a vájárokig és tovább, mindenki tett hozzá egy-két szót... Nem mindig úgy, ahogy mi azt elképzeltük. Ezzel az irányítási móddal gyorsabb a tájékoztatás, köz­vetlenebb a kapcsolat... De vajon megtérül-e, kifi­zetődik-e ez a napi 15 perc a körletnek, az üzemnek? A vá­lasz erre a kérdésre egyönte­tűen így hangzik: „Feltétle­nül!” (Csóka) Családi házak, öröklakások leválasztható lakré-zek. ház részek, házhelyek és esp’ét ingatlanok adás-vételét. la­káscseréket közvetítünk, fö- bérleti lakásokat vásáro­lunk közérdekű célokra. INKÖZ Pécs. Rákóczi út 39/b — é-- kirendeltségünk: Mohács.

Next

/
Oldalképek
Tartalom