Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-10 / 213. szám

IMS. SZEPTEMBER 1«. napló 3 Háromezer Ratal kezdte meg tanulmányait az iparitanuló-intézetekben Jobbak a tanulmányi átlagok mint tavaly — Változatlanul kevés a leány — A régi gondok megmaradtak Pécsett és Baranya megyé­ben öt tanintézetben folyik szakmunkásképzés, s ezenkí­vül a mezőgazdasági szak­munkásképzést sorolhatj u k Mü. M. 500-as intézete, Mü. M. 501-es intézete, Mü. M. 506-os intézete, Mü. M. 608-os intézete, Keresk. és vendéglátó, még e területhez. Az intéze­tekben összesen 6393 fiatal folytatja tanulmányait a kö­vetkező megoszl ásban: Pécs Komló Ujmecsekalja Pécs Pécs A megye mezőgazdaság ában 3372 tanuló 1064 tanuló 664 tanuló 485 tanuló 620 tanuló 488 tanuló Nincsen pontos adat, mert még nem történt meg a tan­évnyitás, a nagymányoki volt vájártanuló-intézetről, de ott is újból benépesül az intézet, a Mecseki Ércbánya Vállalat jövendő vájárait ott képezik ezentúl. Száznál több szakmát tanulnak A felsorolt intézetekben 103 szakmát sajátítanak el a ta­nulók. Vannak népesebb szak­mai ágak, mint a vájár és a lakatos szakmák, de vannak egészen ritka szakmák is. Az üvegtechnikusi mesterséget 1—2 fiatal tanulja, de éppen ilyen ritkaságnak számít me­gyénk egyetlen méhész tanu­lója is. A legtöbb szakmát termé­szetesen a Mü. M. 500-as in­tézetében találjuk, körülbelül hetvenet. A többi intézetek általában egy-egy szakmai te­rületet ölelnek fel — bányá­szat, építőipar, mezőgazda­ság, kereskedelem és vendég­látóipar —, ahol a szakmák száma tíz-húsz között válta­kozik. A tanulóiskolák jelentős része Pécsett található, de az 500- as intézetnek a megye hat nagyobb községében — Mo­hács, Siklós, Szigetvár. Pécs- várad, Mágocs és Sellye — van fiókintézete. A szakmunkásképzés ma­gasabb fokát jelentő szakkö­zépiskola csak Pécsett van az 500-as intézetben. Az el­múlt tanévben két osztály in­dult 30—30 fővel. Az egyik osztályban géplakatos szak­mát. a másikban pedig hír­adástechnikai hálózatszerelő szakmát tanulnak. Ugyanezek ben az ágakban az idén is két első osztályt indítottak összesen hatvan fővel. E szak­középiskolai osztályokban 4 •+- 2-es oktatás (négy nap el­mélet és két nap gyakorlat) folyik, tehát pontosan olyan, mint a Széchenyi Gimnázium, a Nagy Lajos Gimnázium Vagy a Leőwey Leánygimná­zium 4 + 2-es osztályaiban, ahol autószerelő, villanysze­relő. illetve nőiszabó mester­séget tanulnak a fiatalok. A szakközépiskola érettsé­gi bizonyítványt és szakmun­kás bizonyítványt nyújt a vég­zős tanulóknak. Az 500-as intézet szakközépiskolai osz­tályaiban a kezdők tanulmá­nyi átlaga 4 volt, ami sem­mivel sem alacsonyabb az ál­talános gimnáziumokba be­iratkozott tanulók átlagánál Háromezer e'sőéves ipari fanu'ó Egészen pontosan 2909 első­éves ipari tanuló kezdte meg tanulmányait szeptember el- séjén, de a nagymányokiak- kal együtt számuk eléri a há­romezret. Az 500-as intézet­be 1400 elsőéves iratkozott be. az 506-osban 234-en, az 508-asban 183-an. a kereske­delmi és vendéglátó ipari ta­nuló-iskolában 199-en. az 501- esben 405-en kezdték meg tanulmányaikat és ide kell számítani a mezőgazdasági szakágakban tanuló 488 fia­talt is. Az idei tanévben nem volt annyi probléma, mint az el­múlt években: a vájár szak­mát kivéve, minden szakmá­ra elegen jelentkeztek, sőt összességében tekintve töb­ben jelentkeztek ipari tanuló­nak, mint ahány férőhely volt. Néhány szakmában — kereskedelmi, vendéglátóipa­rt, műszerész, televíziószerelö, autószerelő, fodrász stb. — két-háromszoros túljelentke­zések voltak. örvendetes, hogy az 506-os intézetben sokan kérték fel­vételüket a kőműves szakmá­ra: 117-en jelentkeztek, de csak 71-et vettek fel. Az 506- os intézet egyébként a me­gye legszebb és legmoder­nebb szakmunkásképző isko­lája, s kollégiumi férőhelyük száma 400. Az intézetben nyolc mesterséget tanítanak, mind az építőipar területére tartozik, köztük is van ritka szakma, hiszen a kőfaragó és a cserepes mesterséget mind­össze egy-egy fiú tanulja. Ettől függetlenül még ma is tapasztalható, hogy a fiúk zöme autószerelő, tv-szerelő, a lányok többsége pedig fod­rász és kozmetikus szeretne lenni. Viszont az már egyál­talán nem megnyugtató, hogy megyénk vezető iparágába, a szénbányászathoz kevesen je­lentkeznek. A komlói 501-esbe 120 vájártanulót, a pécsi 508- asba pedig hatvan főt vár­tak, de Komlóra csak hetve­nen, Pécsre pedig 28-an je­lentkeztek. Az is meglepő, hogy a bá­nyászszülők nem adják gyer­meküket vájáriskolába. A komlói hetven elsőéves ta­nuló közül mindössze ötnek bányász az édesapja, de kö­zülük is csak hárman kom­lóiak. Pécsett sem jobbak az arányok. A vájártanulók zö­me az Alföldről érkezett. Legjobb a helyzet ilyen vo­natkozásban a postás és a vasutas családoknál. A MÁV és a Posta ifjú tanulóinak többsége a családi mestersé­get választotta, pedig aho­gyan mondják, nem „elit szakma” a járműipar, de a szülők támogatják gyermekei­ket abban, hogy ott folytas­sák tanulmányaikat, ahol ők is hosszú évtizedeket töltöt­tek el. Az igaz, hogy az 500- as intézet kollégiumi férőhe­lyeinek 99 százalékát a pos­tás és a vasutas ipari tanu­lók foglalják el. Jó tanulmányi átlaggal jöttek Az idei elsőévesek tanul mányi átlaga körülbelül 0,5- del jobb, mint a tavalyi volt. Az elmúlt években — külö­nösen a vájártanuló-iskolák­ban —, még nyolc általános nélkül is vettek fel tanuló­kat. Az új tanévre csak olyan fiatalokat vettek fel, akik ki­vétel nélkül elvégezték a nyolc általánost. Amíg az 500 as intézetben a tavalyi első­sök átlaga (az általános isko­lában szerzett) 2,1—2,2 volt, addig az ideieké 2,6—2,7-es osztályzat. Az 508-as iskolában tanév­kezdetkor úgynevezett felmé­rő számtan-dolgozatot szok­tak íratni a kezdő tanulók­kal. A mostani dolgozatok osztályzata egy kerek jeggyel jobb volt a tavalyinál. Sokan jöttek kitűnő és jó bizonyít­vánnyal és megnőtt az érett­ségizett jelentkezők száma is. A híradástechnikai hálózat- szerelő szakmában egész osz­tályt szerveztek érettségizett fiúk részére. Változatlanul kevés a lány az ipari tanulók között. Egye­dül a kereskedelmi és a ven­déglátóipari szakmákban érik el a kívánatos arányt, de alig Vannak a műszerész és más nőknek is megfelelő vasas szakmákban. Ennek két oka is van: egyrészt a vállalatok merevek és nem vesznek fel lányokat, másrészt egy sereg szakmát a lányok sem ked­velnek. A városi és a vidéki arány legnagyobb intézetünkbe i 50—50 százalékosnak mond­ható. A tanácsi helyiiparbnn általában városi gyerekeket találunk, míg az építőiparban és a bányaiparban zömmel falusi gyerekeket. Régi és új gondok A régieket egészen rövi­den: kevés a hely. Az 500-as intézet épületében még ma is ott vannak az AKÖV irodái. Bár ha megkapják, véglege­sen akkor sem oldódik meg a gondjuk, mert a nyolcvan fős kollégiumuk legfeljebb 120-ra növekszik, holott a reális igé nyékét figyelembe véve leg­alább 4—500 fős kollégiumra volna szükség. Uj gond is napvilágra ke­rült az idén. Talán első íz­ben hangzott el ilyen meg­jegyzés némely szülő ajkáról: „Már ipari tanuló sem lehet a gyermekemből?” Igen. Sok jelentkezőt nem tudtak fel­venni, mert a keretek meg­teltek. Valóban komoly kér­déssé vált, hogy mi legyen azokkal a fiatalokkal, akik­nek az iparitanuló-iskolákban sem jutott hely? Az iparitanuló-iskolákban meghatározott létszámkeret van — szakmáktól függően. Nyilvánvaló, hogy nem vesz­nek fel huszonöt cserepest, ha csak ötre van szükség. Talán olyan szakmáknál lehetne megoldást találni, amelyek eléggé általánosak és rokon­szakmák sok más mesterség­gel. E területeken el kellene tekinteni a merev keretektől és lehetőséget adni a „kire- kedteknefk”, hogy ott folytas­sák ' tanulmányaikat. Gazdagh István Mikrobuszt kapott Pécs — Víz van, fék jó, Főnök úr mehetünk! — elhangzanak a tréfás vezényszavak s a pécsi szemnek szokatlan mikro- kocsisor nekilendül a Bajcsy Zsilinszky út enyhe emelkedő­jének. A szerelvény három nyitott kocsiból áll és szerda esti megérkezése után a 12. sz. AKÖV vezető szakemberei és Simon Antal, a közlekedésren­dészet századosa, az első pécsi utasok fedélzetén. Előb­biek terepszemle kedvéért határozták el magukat az út­ra, Simon százados pedig ven­dégként, de nem véletlenül, mert a pécsiek mikro-autóbu- sza leendő programjának ki­alakításában a közlekedésren­dészeté lesz a döntő szó. A Warszava-motoros vezér­kocsi a Móricz Zsigmond té­ren keresztül jut ki a Szabad­ság útra, onnan a Kórház tér­re, majd a Sallai utcán át, kí­váncsi gyerekek és felnőttek ámuldozó tekinteteinek tűzé- ben visz az út. Mire a Kossuth Lajos utcá­ba ér a csaknem teljesen zaj­talanul gördülő szerevény, már nyílt titok, hogy pontosan ezen a vonalon, villamospótló járatnak szánják az apró ko­csikat. Igaz, nagy tömeget nem szállíthat egyszerre, mert „fedélzetén” mindössze negy­ven utas fér el, de arra a célra, az AKÖV vezetői sze­rint, megfelelne, hogy össze­köttetést teremtsen a Kórház tér és környéke, valamint az Irányi Dániel tér között. A sok elképzelés közül ez az egyik, az illetékeseket ugyanis még most is sokan ostromol­ják villamospótló járatért, mert a 27-es bármennyire jó is. ezt a célt nem tudja szol­gálni, kocsijaival nem köze­líthető meg a város valóságos központja. Márpedig az utas­számlálás tapasztalatai is bi­Új metánmérő műszer Előadás a metán-rétegeződésrol és a metán mérő műszerekről zonyítják, hogy a város összes közlekedési körzetéből a Szé­chenyi tér felé irányul a leg­erősebb forgalom. Ez az oka tehát annak, hogy a tervek között első helyen a „villamos pótlás” szerepel, amikor a mikrobusz jövendőjéről kell dönteni. Szó van róla, hogy a már meglévőn kívül még két szerelvényt kap a város. Eb­ben az esetben az ingajárato­kon kívül különjáratokat is vállalnának óvodák, iskolák, kisebb létszámú turistacso­portok megrendelésére. A tervek még alakulnak és az utazóközön ég javaslatai ;ól függően változhatnak. Az azon ban bizonyos, hogy a csü­törtök déli bemutatkozás a pécsi utcákon sikeres volt és talán azok örültek ennek leg­jobban, akik Budapesten, vagy más városokban már megis­merkedtek az idegenforgalmú, céljait is jól szolgáló mikro­buszokkal. mert végre, Pécs­nek is lesz! H. M. A Gesellschaft für Geräte­bau neves bányamérnöke, a metán felderítésének, felkuta­tásának és mérésének szakem­bere, Rolf Hübner Dortmund- ból hazánkba érkezett, hogy miközben a magyar bányaüze­mek geológiai viszonyait ta­nulmányozza, egyúttal bemu­tassa találmányát is a ma­gyar szakembereknek. A találmánynak az az érde­kessége, hogy a föld alatti bá­nyászatban pontosan méri a metánt. Nemcsak hogy felde­ríti és jelzi, hogy hol van, merre van a metán, hanem a bányabeli térségek legkisebb hézagaiban is alkalmazható és azokban is pontosan kimutat­ja a metánnal való szennye­zettség fokát. Előnye a mérő­műszernek, hogy kisebb mint egy normális aktatáska és könnyű. Rolf Hübner kutatásainak eredményeiről a Mecseki Szénbányászati Tröszt műsza­ki vezetői előtt szeptember 7- én számolt be Pécsett az igazgatóság tanácstermében. Előadásában a metán rétege- ződésekről értekezett, majd pedig filmet mutatott be. Ugyanaznap délután ugyan­csak előadást tartott a tröszt­igazgatóságon a metánmérö műszerek alkalmazásáról kü­lönös tekintettel a bányaren­dészeti és üzemi követelmé­nyekre. Előadásait a tröszt vezetőin kívül meghallgatták a tröszt bányaüzemeinek szel* lőztetési szakemberei, a beru­házási osztályvezetők és elő­adók, valamint a távlati fej­lesztési problémákkal foglal­kozó vezetők. Pécsbányán a Széchenyi-ak- na hetes szintjén szeptember 8- án, szerdán tartottak szak­mai bemutatót a bányaüze­mek biztonságtechnikai és bá- nyaszellőztetési szakemberei részére. Rolf Hübner a bá­nyában a gyakorlatban bizo­nyította, hogy az általa felta­lált metánmérő készülék mi­lyen precízen, pontosan mu­tatja ki a metán jelenlétét és mennyiségét. Radó Aladár, a Bányászati és Kohászati Egyesület pécsi szervezetének titkára kalauzolta a német mérnököt a bányában és ma­ga is úgy nyilatkozott a be­mutatott műszerről, hogy jobb az eddig használt hasonló mérőeszközöknél és alkalma­zása a mi bányáinkban is ajánlatos volna. A bányajárás után beszél­gettünk Rolf Hübnerrel. — Milyen tapasztalatokat szerzett Magyarországon és hogyan érzi magát nálunk? — Nagyon jól érzem ma­gam Önöknél — mondotta —. Most vagyok először Magyar- országon és feleségem is el­kísért erre az útra. Tetszik nagyon Magyarország, tiszták, rendezettek a városaik, Pécs pedig különösen szép város. Visszajövök, amint csak mó­domban lesz, mert nagyon megszerettem a magyarokat. Barátságosak mint emberek és jelentősek mint mányászati szakemberek. Nekem azért tetszenek különösen, mert nem csupán jó szakemberek a bányászatban, hanem emberek is, közvetlenek, szimpatikusak. — Milyen élményben volt része nálunk azonkívül, hogy sikert aratott a metánmérő műszere a mecsekvidéki bá­nyászok körében? — Volt még egy kedves él­ményem. A Zsolnay-gyár por­celánjai rendk'vül nagy hatás­sal voltak rám. Művészi kivi­telűek, modern vonalúnk, de a régi stílusú kerámiai és dísztárgyai is nagyon tetsze­nek. Az eozinból készült dísz­tárgyai csodálatosak. — Metánmérő műszerének külföldi sikereiről már hal­lottunk. Elmondaná, hogy mely országokban használják már ezt a praktikus szerkeze­tet? — Hatezer van belőle jelen­leg forgalomban, illetve hasz­nálatban a bánya mélyén. Használjuk a Ruhr-vidéki bá­nyákban és nagyon jól bevált a Saar-vidéken is. Franciaor­szág, Anglia és Spanyolország bányáiban is használják. Most pedig a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület rendezé­sében hivatalos vagyok Buda­pestre a Technika Házába, ahol bemutatom a műszert és előadást tartok. Aztán Tata­bányára utazom, ahol ugyan­csak előadást tartok és bemu­tatom a metánmérőt lenn a föld alatt. Úgy tudom, hogy ezen az előadáson és a gya­korlati bemutatón részt vesz­nek a Dorogi Szénbányászati Tröszt szakemberei is. Depilex, Vénusz, Mersonit Albertfalváról ma már több kozmetikai cikk gyár­tása költözött le a Pécsi Kozmetikai és Háztartás­vegyipari Vállalathoz. Ki­zárólag Pécsett készül a De­pilex szőrtelenítő, ami ha­tásosnak bizonyult és rend­szeres használatával jó eredményeket értek el. Itt készül a Petrol hajszesz, a Vénusz hajvisszaszír.ező. a Mersonit nevű kéztisztító paszta, ami igen jó hatás­sal van a pattanásos bőrre, az ekcémára hajlamos kéz­re. — Már befejeződtek több háztartásvegyipari cikk technológiai kísérletei, ha­marosan kereskedelmi for­galomba kerül egy új gyors­mosószer, fürdőkádtisztító, autókárpittisztító. Konzervipari gépek a Sopianában A Pécs! Sopiana Gépgyár hosszabb idő óta konzervipari gépe­ket gyárt. A gyár Nagy Jenő utcai telepén jelenleg kilenc hattyúnyak-elevátort készítenek a zöldborsó vonalhoz v

Next

/
Oldalképek
Tartalom