Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

4 napló 1965. SZEPTEMBER 5. Erősítsük a tsz-pá «szervezete két! Beszélgetés Dittrich József elvtárssal, a szigetvári járási pártbizottság titkárával Kirakat előtt A szigetvári járási párt­végrehaj tóbizottság nemrég megtárgyalta a tag- és tagje­löltfelvétel alakulsát. Ezen az ülésen ellenőrizték a múlt év júniusában hozott határozat végrehajtását, a párt szerve­zeti erősödésének helyzetét, a pártszervezetek tevékenységét különös tekintettel a termelő­szövetkezeti alapszervezetek­re. Erről beszélgettünk Ditt- , nch József elvtárssal, a szi­getvári járási pártbizottság első titkárával. — A járási párt-végre­hajtóbizottság hogyan ér­tékelte a tsz-pártszerveze- tek munkáját? — A termelőszövetkezeti partszervezetek tevékenységét csak úgy lehet reálisan és igazságosan vizsgálni, ha fi­gyelembe vesszük korábbi és jelenlegi állapotukat. A leg­utóbbi statisztika szerint 678 tag- és tagjelölt van a tsz-ek- ben, közülük azonban mind­össze négyszázra tehető azok­nak a száma, akik tónylege­cn valamelyik termelőszövet­kezetben dolgoznak. Ez termé­szetesen kihat az általános munkára és a tagjelöltfelvé­telre is. Megállapítottuk, hogy egyes területeken van előre­haladás, néhány pártszervezet alaposabban foglalkozik a párt erősítésével. Több pártszerve­zet azonban gyakorlatilag szem elől tévesztette a határozatot. A számok szemléltetően iga­zolják véleményünket. A ter­melőszövetkezeti alapszerveze- tek 1963-ban csak 28 új tagot vettek fel, ebből 17 tsz-tag. Ebben az évben augusztusig bezáróan 14 új felvétel tör­tént. 1965-ben a 33 alapsaer- vezetből 24-ben eddig még nem vettek fej tagjelöltet, a járású ban tizenhárom olyan párt- szervezetet tartunk nyilván, ahol már két éve nem java­soljak tagjelölteit. Meggyőző­désünk, ilyen stagnálásra nincs semmi ok, szinte valamennyi tsz-ben sokkal többen van­nak, akik munkájukkal, ma­gatartásukkal rászolgáltak ar­ra, hogy párttagok lehessenek. Csak éppen egyes pártszerve­zetek, vezetőségek nem értik vagy nem látják, hogy egyre több ember érik meg a párt­tagságra és húzódoznak felvé­telüktől, a velük való törődés­től. — Véleménye szerint mi az oka ennek a meg nem értésnek vagy a helytelen szemléletnek? — A megrekedésben gazda­sági, politikád és társadalmi tényezők egyaránt szerepet játszanak. A termelőszövetke­zeti gazdaságok fejlődése és megerősödése viszonylag gyor­sabb volt, mint a pártszerve­zeteké. A kommunisták az át­szervezés és a megszilárdítás időszakában szinte minden ere­jüket a közös gazdaság meg­szilárdítására fordították, ép­pen azért, hogy a tagság jö­vedelme nagyabb legyen. Nem is volt hiba, hogy operatív módon törődtek a termelés szervezésével, hanem az, hogy ezt nem kapcsolták össze a tsz- pártszervezetek gyarapításá­val. Pedig ahol erről nem feledkeztek meg, ott a gazda­ságok fejlődése is erőteljesebb volt. Ennék egyszerű a magya­rázata: a számbelileg és egyút­tal politikailag is erősebb párt- szervezet hatékonyabban, sok­oldalúbban foglalkozhat a gazdaság dolgozóival. Az alap­szervezetek egy részében a tit­kár elvtársak és vezetőségi ta­gok más fontos beosztást is ellátnak, sőt néhány párttit­kár nem is a tsz-ben dolgo­zik. Ez nehezíti a dolgozók megismerését, a velük történő rendszeres foglalkozást. Mind­járt hozzáteszem: az is baj, hogy a tsz-pártszervezetek tagjainak majdnem fele nem a termelésben tevékenykedik, alkalmazottak vagy kívülál­lók. Tapasztaljuk azt is, hogy egy-két helyen, ahol jó a tsz, a tagok életkörülményei sokat változtak, mégsem eredményes a pártépítő munka. Ilyen köz­ség például Szörény. Amikor megvizsgáltuk s hosszasan be­szélgettünk pártonkivüliekkel, kiderült, hogy egyetértenek a párt politikájával, tetteikkel támogatják megvalósítását a tsz élenjáró dolgozói. De nem lépnek a pártba, mert akkor több munka, gond hárul rá­juk. Rá kellett döbbennünk arra. hogy az utóbbi években vajmi keveset beszéltünk aról: mit jelent párttagnak lenni. Kétségkívül nagyobb felelős­séget és terhet, de a kommu­nisták ezt nem önmagukért vállalják, hanem a közösség, a társadalom érdekében. — Munkásságukra az a nemes kötelesség hárul, hogy a ma- gasabbrendű, szocialista tár­sadalom, az ember félemelke­déséért, jobb életéért küzdje­nek. Megtalálhatjuk ennek az ellenkezőjét is: amikor egye­sek vállalják a párttagsággal járó feladatokat, akkor a párt­vezetőségek mereven elzárkóz­nak előlük. Tótszentgyörgyön, egy jóképességű állattenyésztő kérelmét utasították el, pedig erre nem volt semmi érdem- beni okuk. — Az Ilyen eset gya­kori-e, amikor a pártszer­vezet vezetőségének vala­milyen helytelen nézete miatt elutasítják a kérel­mezőket? — A politikai maradiság elég jelentős mértékben féke­zi a pártépítő tevékenységet. Ezek többsége nem újkeletű, inkább az a probléma, hogy minduntalan felmelegítik őket. Az előbb említett Tótszenit- györgyön egyesek azt hangoz­tatják: amikor nehéz volt a helyzet, nem jöttek hozzánk, most nincs szükség rájuk. Me- renyén megkérdeztük az elv­társakat: igaz az, hogy a falu­ban nincsenek olyan, párton- kívüliek, akiket szívesen lát­nánk a pártban? Azt vála­szolták, hogy vannak, ők is­merik is azokat, de várjunk még velük. Hogy mire kellene várni, azt nem tudták meg­mondani. Máshol arra hivat­koznak, mi nem könyörgünk senkinek, aki akar, jöjjön, nyitva a kapunk. Nem értik meg ezek a kommunisták, hogy az embereket segíteni kell abban, hogy eljussanak a párthoz, az egyéni beszél­getés nem rimánkodás, hanem a szándék megértetése. Van­nak pártszervezetek, ahol az­zal riasztják el a felvételt ké­rőket, hogy a körülményekhez képest magas követelményeket szabnak. Ezek az elvtársak ugyanakkor önmagukkal szem­ben korántsem emelik ma­gasra a mércét, sőt eseten­ként éppen a saját magatar­tásuk, a pártmunka színvona­la taszítja el a pártonkívülie- ket, a szigorúság kicsit ta­karóul szolgál. Nem általános, de meg­említem: néhol a párttagok nem kapják meg a megérde­melt elismerést és megbecsü­lést. Somogyhatvanban egy régi párttag gyomorbetegségé­re hivatkozva, kérte a tsz ve­zetőit, az öreg körmös traktor helyett hadd ülhessen az újon­nan kapott gumikerekűre. Megígérték, de amikor bevál­tására került a sor — „meg­feledkeztek” róla. Ez az elv­társ — nem tette helyesen — elkeseredésében otthagyta a szövetkezetei;. — Hogyan kívánja meg­javítani a járási pártbi­zottság az ilyen pártszer­vezetek munkáját? — Amikor a végrehajtó bi­zottság elemezte a helyzetet, úgy döntött, a korábbi hatá­rozatot néhány új feladattal kiegészíti. Elsősorban a mi munkánk megjavításával arra törekszünk, hogy megértessük a párttagsággal a faluban vég­bement óriási változásokat Nem lehet tétlenül nézni, hogy a pártszervezetek poli­tikailag, ideológiailag és szám­belileg is elmaradnak az egy­re erősödő nagyüzemi gazda­ságok mögött. A párfcmunka szerves részévé akarjuk tenni a tag- és tagjelöltfelvételt, minden kommunistának kö­telessége úgy dolgozni, hogy az a párt gyarapítását ered­ményezze. A körzeti titkári értekezleten igyekeztünk mód­szerben is segítséget adni, hogyan foglalkozzanak a pár- tonkívüliekkel, ezen túl mán-, den megbeszélést felhaszná­lunk a nézetek helytelenségé­nek megmagyarázására. A ha­tározat óta némi felfrissülést látunk. Nagyon pozitív, hogy például a pártszervezetekben mintegy százhúsz pártonkívü- livél rendszeresen foglalkoz­nak, tehát céltudatosabbá vált a munka. Patapoklosiban, ahol már ez évben négy tagjelöltet vettek fel, most is törődnek a pártszervezet mellett mű­ködő pártonkívüli aktívaháló­zattal, feladattal, munkával látják el ezeket az elvtársakat. Különös gonddal segítjük a kislétszámú alápszervezete- ket, nyolc-tíz elvtánsat meg­bíztunk ezek patronálásával. Nem akarunk semmiféle tagto­borzást rendezni, csak azt el­érni. hogy egyenletesen és gyorsabb ütemben erősödjenek a tsz-pártszervezetek arra mél­tó dolgozókkal — mondotta befejezésül Dittrich József elv­Bocz József Varga Gyula felvétele Táborozás után Benépesültek az iskolák, s elnéptelenedtek a nyári ifjú­sági építőtáborok, most folyik az ide vonatkozó statisztikai adatok és tapasztalatok ösz- szegezése. Anélkül, hogy fö­lösleges és főként megalapo­zatlan összehasonlításokat ten nénk: egyik legfontosabb ta­pasztalat, hogy a fiatalok az idén is derekasan dolgoztak, nagy többségükben megálltak helyüket a kemény fizikai munkában, és munkájuk ko­moly segítséget jelentett a megyének, az országnak. Szorgalmasan dolgoztak Az idén Baranya megyé­ben Villányban, Bolyban, Bi­kaion és Pécsett az egyetemi városrész építkezésénél mű­ködött nyári ifjúsági építőtá­bor. A legjelentősebb a KISZ Központi Bizottság által szer­vezett villányi tábor volt. A fiatalok körében már előzete­sen aratott népszerűségére jel­lemző adat: az eredetileg tervezett 800 helyett négy turnusban elosztva 900 fiatal Jól halad az újjáépítés EXPE ESS-fársasufazás a prágai nemzetközi dzsesszfeszti rálra Az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda társas- utazást szervez az októberi, Prágában rendezendő nemzet­közi dzsessz-fesztiválra. In­dulás: október 12-én, vissza­érkezés október 16-án. Rész­vételi díj: 700,— Ft -f hang­versenyjegyek. A KISZ Pécs városi Bizottsága Ifjúsági Uta­' zási Osztályának ügyeletén (kedden és csütörtökön dél-; után 4 Órától 6 óráig a Dók- ; tor Sándor Művelődési Ház- 1 ban) elsősorban azoknak a je- ’ lentkezését fogadják el a tár- ! sasutazásra, akik tavasszal je­lentkeztek Louis Armstrong j prágai vendégszereplésére szerj vetett túrára. A Helyreállítási Bizottság e heti szemléje után, me­lyet az árvíztől sújtott Mo­hácson és környékén tett, ismét elkészült az összesí­tés az újjáépítés és a hely­reállítás eddigi eredményei­ről. Mohácson az újjáépítés jól halad, már az ötödik lakóház is tető alatt áll, és sok ház építésével jutottak el falegyenig. Itt a Sásdi Járási Építő Ktsz dolgozói mutatnak követendő példát. Dunaszekcsőn kezdetben vontatottan haladt az újjá­építés, de a sellyei ktsz dolgozóiról most már csak dicsérőleg lehet szólni, az elmúlt hét végéig nyolc épü­letet húztak fel falegyenig. A vártnál gyengébben sze­repelnek az újjáépítésben a Pécsváradi Járási Építő Ktsz és a Szigetvári Járási Építő Ktsz dolgozói. Mentségükre szolgál azonban, hogy nem mindig áll rendelkezésükre az építkezésekhez szükséges anyag, amelyben a magá­nos építkezők még inkább szűkölködnek. Jelenleg pél­dául nem lehet meszet kap­ni a mohácsi TÜZÉP-tele- pen. Ezt a fontos építő­anyagot drága költségen és időt pocsékolva Dunaszek- csőről kénytelenek besze­rezni. A rossz anyagellá­tásra jellemző, hogy nincs cement, cementlap, ajtótok, hajópadló, parketta, s ezek­ből sem a TÜZÉP, sem a MÉSZÖV nem biztosította eddig a szükséges mennyi­séget annak ellenére, hogy rendelkezést kaptak: saját területükön és keretükön belül hajtsanak végre át­csoportosításokat, ez azon­ban eddig csak részben történt meg. Kétszázötven olyan lakás van jelenleg Mohácson, amelyekben azonnal meg kell kezdeni a helyreállítási munkákat, mert ellenkező esetben nem kerül fedél télre sem az érdekelt csa­ládok feje fölé. Annak el­lenére, hogy az Országos Takarékpénztár harminc­ezer forint erejéig kamat­mentesen ad 15 évre szóló hitelt a helyreállításhoz minden károsult családnak, ezt a segítséget sokan nem veszik igénybe, mert arra számítanak, hogy az állami költségen épülő házakban kapnak lakást, s így mente­sülni fognak saját házuk helyreállítása alól. A való­ság azonban az, hogy az a kilencven lakás, melynek építése megkezdődött, csak 1966-ra készül el, ebben az évben a legjobb esetben is csak harminc lesz beköltöz­hető, és az új épületekben csak a legrászorul­tabbak kaphatnak lakást. A lakások odaítéléséről egyébként soktagú társadal­mi bizottság dönt. A helyreállítási Bizottság legutóbbi jelentése szerint az árvíz során megrongá­lódott 470 lakás közül ed­dig harminckettőnek fejező­dött be a helyreállítása, to­vábbi negyvenkettőre elké­szült a helyreállítási költ­ségvetés. 115 lakásnak ké­szen van az újjáépítési do­kumentációja, ezekből 106- nak az építése megkezdő­dött, falegyenig elkészült 47 lakás. dolgozott a tájborban. Telje-1 sítményük is figyelemre mél­tó volt. Az egy főre eső ter­melési tervet napi 24 forint­ban határozták meg előzete­sen, a gyakorlatban viszont nagyon szép eredményeket produkáltak a fiatalok, érde­mes végigfutni a négy tur­nus ide vonatkozó tényleges teljesítmény-adatait: Az első turnus táboráüaga 28,61 forint; a második turnus táborát­laga 36,73 forint;­a harmadik turnus tábor- átflaga 31,55 forint; a negyedik turnus táborát­laga 40,28 forint. A legjobb brigádok egé­szen kiváló eredményeket ér­tek el, az egyik villányi bri­gádban például két héten át a napi termelési átlag 65 fo­rint volt, s ha ehhez hozzá­számítjuk, hogy a fiatalok napi hat órát dolgoztaik fel­nőtt normák mellett: teljes elismerés illeti őket. Az 6 munkájuk is hozzájárul a Villányi Állami Gazdaság re­ményteljes idei gazdasági ered menyeihez. A bóOyi tábort a megyei KISZ-bizottság szervezte, kö­zépiskolás és egyetemista­főiskolás leánytábor volt. A lányok Sziebert-pusztán és Károly-majorban dolgoztak. A Bólyi Állami Gazdaság munkaerő-igényeit nem tud­ták kielégíteni, sokkal t/>bb diákra lett volna szükség, így „csak” körülbelül ötszáz leány dolgozott az itteni tá­borban: kukoricát címerez­tek, fattyaztak és borsót szed­tek. Szorgalmukra jellemző, hogy körülbelül 900 holdon teljesen elvégezték a címere- zést. 400 holdon részben, kö­rülbelül 800 holdon a fattya­zást és 60 holdról leszedték a borsót. A legmagasabb ke­reseti rekordot a nyár folya­mán (három hétre) egy pécsi Janus Pannonius gimnáziumi leánybrigád tartja: 997 forint­tal. A bikali tábort (amely tu­lajdonképpen jelenleg is mű­ködik, a komlói gimnazisták járnak ki és a sásdi járás út­törői) ugyancsak a KISZ me­gyei bizottsága szervezte. — Nagyjából 400 fiatal dolgozott ebben a táborban a nyár fo­lyamán, s az állami gazdaság nagy megelégedésére végezték a gyümölcs- és a komló sze­dését. Ezenkívül volt még Pé­csett az egyetemi városrész építkezésén létesült ifjúsági építőtábor: 260 fiatal az or­vostudományi egyetemről s körülbelül 90 a Tanárképző Főiskoláról, négy turnusban, két-két hetes időtartamra. Munkájuk és foglalkoztatott­ságuk terén akadt néhány, hosszabb fejtegetést igénylő és érdemlő probléma. A Ba- latonaligai Állami Gazdaság­ban ezenkívül 240 pécsi or­vostanhallgató. jogász, tanár­képző főiskolás és felsőfokú technikumi hallgató dolgozott, valamennyien lányok: szőlőt kötöztek s gyümölcsöt szed­tek, továbbá 360 kO'msko­lás fiú négy csoportban Len­tiben vett részt a nyári ifjú­sági építőtábor munkájában. ősszel is számítanak a fiatalokra A nyári munkatáborok né­pessége s a fiatalok szép. tisztes termelési eredményei mellett szólni kell a csaknem kivétel nélkül példásan meg­szervezett ellátásról, a mun­ka- és az átalános fegyelem­ről. A munkafegyelem álta­lában jó volt, a táborozások alatt kirívó fegyelmezetlen­ség nem történt, s mint ezt a villányi tábort meglátogató Losonczi Pál földművelésügyi miniszter és Molnár György, a KISZ Központi Bizottság titkára is megállapította: a fiatalok a mennyiségi felada­tok teljesítése mellett a mi­nőség terén is lelkiismeretes munkát végeztek. A fiatalok a megyében nagy többségben mezőgazdasági jellegű tábo­rokban dolgoztak, ellátásuk­ban nem voltak zökkenők, el­szállásolásuk is megfelelt, s ki­vétel nélkül minden tábor­ban nagy gondot fordítottak a szabad idő helyes és tar­talmas kihasználására, meg­szervezésére. A sok filmve­títés, jól sikerült politikai tá­jékoztatók. a sporttalálkozók, tréfás vetélkedők és más mű­sorok a bizonyítékai, hogy a táborozó fiatalok hasznosan és ötletesen töltötték a mun­ka utáni pihenő időt. A nyári építőtáborokkal még nem fejeződött be az if­júság idei munkasegítsége: a Művelődésügyi Minisztérium rendetete tíz napot biztosít arra, hogy_ a diákok segítse­nek az őszi mezőgazdasági munkákban. A múlt ev ide vonatkozó nagy problémája volt, hogy nem tudtak elég munkahelyet biztosítani a fia­talok számára. Az előjelek szerint az idén ilyen problé­ma nem tesz, már eddig is több gazdaság jelentette ba igényét, többek között a bi­kali és a villányi gazdaság ii. A villányiak például kétszer egyhetes tábort szeretnének szervezni. Mindenesetre óriá­si lehetőség áll az idén ren­delkezésre. gyakorlatilag több mint tízezer diák munkájára lehet számítani a megyében, ez megszorozva tízzel: száz­ezer munkanapot jelent. Felhasználják a nyári tapasztalatokat Az idei nyári ifjúsági épí­tőtáborokban szerzett tapasz­talatok alapján a jövő esz­tendő szervezettebbnek s né­pesebbnek látszik. A fiatalok idei helytállása nem maradt hatás nélkül, s ennek bizo­nyítéka, hogy néhány gazda­ság már most gondol a jövő nyárra; a Villányi Állami Gazdaság például az idén 800 fiatalt kért, jövőre egy 2400 főből álló tábort szeretnének létesíteni; <T> 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom