Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek I Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXII. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1965. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP lószerencsét! Czeretettel köszöntjük ^ bányászainkat szép ünnepük alkalmával és kegyelettel emlékezünk azokra, akik életüket áldozták, hogy immár két évtizede békességben és nyugalomban ünnepelhetünk szeptember első vasárnapján. A bányásznapot, a munkások e szép ünnepét vérrel pecsételték meg negyvenhat évvel ezelőtt. Amikor a Tanácsköztársaság elbukott, s a munkáshatalom a fehérterror szuronyai alatt aléltan hevert, elsőnek a tatabányai bányászok álltak talpra és szálltak szembe a terrorral, a kizsákmányoló osztállyal. Nem kértek sokat, csupán azt követelték, hogy dolgozhassanak és munkájukért tisztességes bért adjanak. Nem érhették el az igazgatóság épületének még a lépcsőit sem, mert a csendőrkülönítmény parancsnoka sortüzet vezényelt. Négy halott és huszonkilenc sebesült maradt a földön 1919. szeptember 6-án. A tatabányai bányászokat támogatta és követte a mecseki szénmedence bányászainak sokezres tömege. A k kor és azután is bátran szembe szálltak a kizsákmányoló osztállyal. A pécsi bányászok sorait nem is egyszer ritkította csendőrsortűz. Legemlékezetesebb az 1937-es csertetői ütközet volt. A medence bányászai nem felejtenek. minden esztendőben a bányásznap előestéjén kegyelettel emlékeznek hősi halált halt társaikra. Emlékeznek és nem felejtik el soha, hogy volt idő. amikor emberi jogaik követeléséhez sortüze- fcen át lehetett közelíteni. Amíg a múlt annyi bánatot és golyót zúdított az amúgy is ezer veszély között dolgozó bányászokra, a felszabadult jelen, az eltelt húsz szabad esztendő annál több örömet, nyugalmat és békességet adott e megtiport munkásságnak és minden jóakaratú embernek ebben a hazában. Erre is emlékezünk való életünkkel, mindig gyarapodó jólétünkkel a bányásznap alkalmával. Bányásznak lenni sohasem volt könnyű dolog. Soraikat nem csupán a sortüzek ritkították, de sajnos tizedelte azt a váratlan vész, a természeti erő ma még kifürkészhetetlen szeszélye. Veszélyes és nehéz munkát végezni mindig és mindenütt elismerésre méltó cselekedet volt, de kétszer olyan elismerésre méltó több száz méterrel a föld felszíne alatt. Mégis nagyon szép a bányamunka, nehézsége és veszélye ellenére is szeretni lehet. Sok idős bányász emberrel beszélgettem, akiknek zihált a mellük a szilikózis- ' tói akik alig tudtak egy utcasarkot elsétálni a szűkre parcellázott telepen, de arra a kérdésemre, hogy ha még- egyszer kezdhetnék hol dolgoznának, azt felelték: a bányában. Megindító és megható ragaszkodásuk. Kalapomat leemelve, tisztelettel tudok ezekre az emberekre gondolni és visszaemlékezni. U * j és szabad életünk szélesre tárta kapuit minden becsületes munkásember előtt. Nem tudtam adatokat összegyűjteni, — talán nem is találtam volna pontos adatokat arról, hogy csak a mecseki szénmedence dolgozói közül hányán kerültek munkásállamunk vezető sósáéi alig találnék olyan bányászcsaládot, amelynek tagjai közül ne lenne valaki fontos, felelősségteljes beosztásban. S ez mélységesen megnyugtató mindnyájunk számára. Egyoldalú lenne néhány ismerős bányász életkörülményein keresztül bemutatni a bányásztársadalom állandóan iavuló életkörülményeit. Talán annvi is elegendő, hogy a munkások átlag- keresete között a bányászoké áll az első helyen. Hol vannak ma már a régi gondok? Hol van az az idő. amikor a DGT konzumaiban írták a vásárlást, s a bányász fizetéskor egy üres cédulát talált a borítékban, hogy a kereset kevésnek bizonyult az adósság kiegyenlítésére. Üjfajta gondok kerítitek manapság előtérbe. Egvik vájár ismerősöm panaszkodott, hogy nehéz helyzetbe került, s segítségért futkos. Mi az a probléma? — kérdeztem, hátha magam is segíthetek. Csak a jövő esztendőre kapott gépkocsivásárlási utalványt, ez volt a szorult helyzet okozója. Ne haragudjanak a hasonlatért, az ellenpéldáért. de ennek a fiatal vájárnak az édesaoja nem is olyan régen beteg Dárjával együtt a meddőhányón, a „sturcon” válogatta a palát, keresvén a tüzelésre alkalmas szenet, hogy annak árából cipőt vásároljon gyermekének a tanév kezdetére. Megtörtént igaz példát írtam le. Lehet, hogy nem hat meggyőzően, de hangsúlyozni szeretném, a fiatalember hagy gondjánál ez a kontraszt jutott eszembe, s nem tudom, de nem is akarom elhallgatni. A z a jólét, amelyet eddig elértünk, nem csöppent önmagától az ölünkbe. Leromlott, elhanyagolt bányákat örököltünk. Sok helyütt századeleji állapotok között és majdnem minden technikai segédeszköz nélkül indult meg a termelés. De megindult és élni tudtunk. Az emlékezetes széncsatákat megnyertük, s vele együtt minden csatánkat végérvényesen győzelemre vittük. A harcokban mindig az élenjárók között meneteltek a bá- nyászok. A győztes ütközetek után értünk el addig, ahol manapság állunk. Á hajdani kis bányászfaluból, Komlóból harmincezres város lett, s zo- báki dombján felépült hazánk legnagyobb és legmodernebb bányaüzeme. Üj városnegyedek épültek a bányászok számára Pécs keleti és nyugati részén. Szén- és ércbányászaink népes táborát egész népünk szeretete és féltő gondja kíséri ünnepnapjain és hétköznapjain egyaránt. Tevékenységük elismeréseképp sokan kitüntetést kapnak, de munkakörülményeik és nehéz, veszélyes helyzetüket aképp is elismerés illeti, hogy a bányásznap alkalmával hűség- jutalomban részesül minden becsületesen dolgozójuk. Szép szavakat kellene keresni és úgy köszönteni a bányászok hozzátartozóit is: a mindig aggódó bányászfe- leségeket és édesanyákat, akik egész életen át minden nap féltő gonddal indítják útba szeretteiket az aknák felé. Ők mindig is névtelen hősök voltak és azok is maradnak, de hadd lépjenek ki, legalább ezen a napon a névtelenségből. Impozáns ünnepség Csertetőn Megkezdődtek a szovjet-román tárgyalok Moszkva: Moszkvában hivatalosan közölték, hogy szombaton' tárgyalásokra került sor egyfelől az SZKP es a szovjet kormai” vezejtői, másfelől a Nicolac Ceausescu vezette román párt- és kormányküldöttség tagjai között. A testvéri barátság, a kölcsönös egyetértés és a szívélyesség légkörében lezajlott tárgyalások közben eszmecsere folyt a szovjet—román kapcsolatok további fejlesztéséről, a nemzetközi helyzet, valamint a kommunista vlláh* mozgalom Időszerű problémáiról. A A Moszkvában tartózkodó román párt- és kormányküldöttség Nicolae Ceausescunak. a Román Kommunista Fárt főtitkárának vezetésével szombaton felkereste a Lenin mauzóleumot és koszorút helyezett el az épület bejáratánál. Fejszá5 király Kairóba utazik India és Pakisztán egymást vádolja New York: A Biztonsági Tanács, az AFP és a Reuter értesülése alapján szombaton, magyar idő szerint fél négy órakor összeült a kasmíri helyzet megvitatására. Az ülésen U Thant főtitkár beterjesztette részletes jelentését a fejleményekről és a helyzet megoldását célzó lépésekről. India és Pakisztán változatlanul egymást vádolják a helyzet súlyosbodásáért. • Az indiai haderő részéről közölték, hogy sikerült megállítani a pakisztáni erők előnyomulását. a másik fél viszont azt mondja, hogy a pakisztáni hadsereg mindössze megszilárdítja új állásait az előnyomulás után. Cserteto, 1965. szeptember 4. Csillagfényes este, 8 -óra. - Lobognak a fáklyák. A pécsi bányászok hagyományos seregszemléjére ezres tömegek érkeznek zeneszóval, három irányból. Faitig Imire, Keller János és Hegedűs Mihály, az 1937-es bányászszitrójk nagy mártírjainak emelt obeliszk mértani egyszerűséggel emelkedik Szabolcs fölé. A bányászzenekar a Bányászindulót játssza. — Nyolcadszor vagyok itt — mondja meghatott hangon Szilovics Ferenc újhegyi bányász —. de ilyen ... ennyi ember még nem volt. Markwart Károly, a tröszti szakszervezet titkára tartja az ünnepi beszédet. — A magyar munkásmozgalom történetében mindig jelentős helyet foglalt el a Pécs vidéki bányászok harca. A múlt rendszerben a bányászok a kapitalista rend ellen, a nagyobb darab kenyérért emelték fel szavukat. Ezért kellett 1937-ben három bá- nyásztársuniknak mártírhalált halni. Ami akkor álom volt, az ma valóság. Megváltozott a bányászok élete. Megcsillannak: a géppisztolyok; - katonás - mozdulatok, vezényszó, fegyverropogás. A munkásőrség sortüze mellett elhelyezik a,,koszorúkat. Elsőként a Mecseki Szénbányászati Tröszt, az NDK zwickaui bányászküldöttsége, az Ércbánya Vállalat,..a hpzzátarto zók; ' . A harci seregszemle, záróakkordjaként ’ felcsendül "az Internacjonálé, a bányászzenekar indulókat játszik, s színpompás' tűzijáték világítja a szétoszló sokaság, útját. Kairo: Nasszer elnök meghívására — mint már jelentettük — Szaúd-Arábia, uralkodója még a casablancai arab csúcsértekezlet előtt ellátogat az EAK-ba. Fej szál király a jövő hét szerdáján érkezik Kairóba és a' háromnapos látogatás után fól'y faija útját Marokkóba. A királyt. Naásizer elnök a dzsiddai tárgyalások alkalmával hívta meg. Doktorrá avatás Pécsett Szombaton délelőtt 10 órai kezdettel az egyetem központi épületének aulájában ünnepi ülést tartott a Pécsi Orvostudományi Egyetem Tanácsa, melyen doktorrá avatták az 1964/65-ös tanévben végzett VI. éves hallgatókat. Az egyetem rektora, rektorhelyettesei, valamint párt- és KISZ-szervezetének vezetői előtt 48 avatandó hallgató sorakozott fel. Az aula zsúfolásig megtelt szülőkkel, ismerősökkel. Az ünnepi tanácsülést dr. Donhoffei Szilárd, az egyetem rektora nyitotta meg. — Orvostudományi Egyetemünk 48 jelöltet az orvostudományi szigorlatokon képesített, így a jelölteik doktorrá avatandóvá váltak. Felszólítom a jelölteket, hogy doktorrá avatás iránti kérelmüket az Egyetemi Tanács előtt élőszóval terjeszék elő ... ! Az eredményes szigorlatot tett hallgatók nevében Angyal Károly kérte a doktorra avatást, majd az Egyetemi Tanács kezébe ünnepélyesen letették a hivatali esküt. Ezt követően dr. Donhoffer Szilárd rektor kéz- izorítással is doktorrá fogadta a jelölteket. Az Egyetemi Tanács déli tizenkét órakor másodízben is összeült, hogy újabb 47 hallgatót fogadjon doktorrá. Ezen a napon összesen 95 hallgatót avattak orvo'dökto r-í, közülük tizennyolcat summa cum laude, negyvenet cum laude és harminckilencet rite minősítéssel. k s i
