Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

SZEPTEMBER S>- rmplö 4M 3 Már a ma feladata megvetni a nagy gyár alapjait Szigetvár készülődik: Ágyúdörgés déli egytől este hét óráig Tv-közvetítés a budai pasa jóvoltából — Mennyit ért egy tehén 800 éve? — Vendégek Lengyelországból Evemként Ismétlődő gon­dok: az idénymunka meg­azerveaése és időjárás. E két tényező rendkívüli mérték­ben hat a Szigetvári Konzerv­gyár tevékenységére. E két problémán állhat vagy buk­hat a terv teljesítése, még ha a tervezés olyannyira pontos is. Van kiút ebből a bizony­talanságból? Van, s pénz is van rá körülbelül háromszáz millió. Míg ez az összeg rea­lizálódik, öt-hat esztendő el­telik. Es most? Szüct Irtván igazgató. — Nehéz volt * tavalyt esz­tendőnk, de az idei még ros­szabb. Kevés nyersanyag, kevés munkás Néhány adat: az kleí terv 110 millió. A tervezett 43 va­gon meggy helyett 7,5 vagon érkezett be. kajszi 40 vagon helyett 20, őszibarack 23 va­gon helyett 10, zöldborsóból 200 helyett 100 vagon, de csak azért, ment másodvetettek, amire legalábbis a környéken zöldborsóban példa még nem volt. Uborka 130 helyett 100, paradicsom 370 helyett 250 vagon, paprikából szintén ke­vesebb érkezik be, mint ta­valy. A nyersanyag azért nem érkezett be a kívánt mennyiségben, mert hűvös és esős volt a nyár eleje, továb­bá a szigetvári járásban kö­rülbelül 30 ezer holdat elvert a jég június 8-án. És persze a mohácsi-szigeti zöldséges területeket pusztította a feltö­rő talajvíz, így az árvíz okoz­ta kiesést a megye más terü­leteiről kellett és kell ma is pótolni a konzervgyár rová­sára. Ezek tehát az idei „lehető­ségek”. amelyekből ha nem is 110, de legalább 85—90 mil­lió forint értéket szeretnének előállítani úgy, hogy a ter­mékeiket 60 százalékban ex­portálhassák. Milyen munkásgárda áll eh­hez rendelkezésükre? Az üzem munkáslétszáma 570 fő, eh-» hez a szezanmyitáskor — jú­nius elején — fokozatosan fölvettek 400 idénymunkást. Jelentkező több volt, de.. ■ — Későn indultunk a nyers­anyag feldolgozásával. Körül­belül egy hónapot késtünk az időjárás elcsúszása miatt és így érthető, hogy a jelentke­zők zöme másutt vállalt ál­lást. állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben és ecr'éb helyeken — mondja dr. Hompola György üzemgazda­sági osztályvezető. — Jelenleg tehát munka­erőhiány van? — Most kellene nekünk ember. Korábban szakaszo­san ahogy a természetes be- erés diktálja az ütemet, úgy érkezett be a nyersanyag, most pedig egyszerre nya­kunkon van a szilva, paprika, paradicsom, uborka, zöldbab — mondja Földvári Gyula párttitkár. Sziics István igazgató: — Nem tudunk több mun­kaerőt szerezni, sőt ebből a négyszázból is vagy negyven diák néhány nap alatt kilé­pett, mert kezdődik a tanítás. Es még vagy negyven fő, többnyire asszony lépett ki ugyancsak az iskolaév kez­dete miatt: otthon kell ma- radniok, mert az iskolásgye- rekekkel megnőnek napi gondjaik. A rekonstrukció mór megkezdődött A szezonális munkaerő fog­lalkoztatása azonban más problémákat is fölvet, ame­lyek ráadásul minden eszten­dőben ismétlődnek. A szezon- munkások egy része nincsen különösképpen rászorulva az üzemi keresetre, mert több­nyire kétlakiak. Ezek „ha va­lamiért megharagszanak, egy­szerűen kilépnek!” — mond­ja HompdLa György dr. — Közülük kerülnek ki a hiány­zók, bumdizák, de felelősség­re vonni őket, hatékonyan, alig lehet. A szezonmunkások egy része jóval kisebb telje­sítményt nyújt, mint az üzem törzsgárdájához tartozó mun­kás: nem „szívügye” a ter­melés, másrészt szakképzett­ségük is alacsony vagy sem­mi, «— Ezek szerint a* idény­munkásokkal nem sokra megy az üzem — jegyzem meg. Az igazgató tiltakozik: — Ne értse félre. Mi a ne­hézségekről beszélünk, amit elmondtunk, az fennáll De a szezonmunkások kétharma­dával nagyon meg vagyunk elégedve. Gondot az egyhar- mad okoz. A többiek általá­ban minden évben jelentkez­nek, ez az a réteg, amely hogy úgy mondjam, „törzsgár­dáját“ képezik az idény­munkaerőnek. Mondok én ön­nek egy érdekes jelenséget: az egész évben foglalkoztatot­tak között akad nem tj egy olyan dolgozónk, aki — meg­lehetősen fegyelmezetlenül dolgozik, gyakran okoz telej- tet, hanyag, lusta. Magatartá­suk abban gyökerezik, hogy gondolják „úgy sem bocsáta­nak el hiszen kit vegyenek fel helyettem, amikor még a szezonra sem tudják biztosí­tani a munkaerőt?” Nos hát, ezt a szellemet megszüntet­jük. A szezonmunkások szer­ződése november elsejével le­jár. De a legmegfelelőbbeket visszatartjuk és kicseréljük őket olyan régi gárdabeliek­kel, akikre nincs szükségünk. Említettük, hogy a gyár re­konstrukcióját 1970-re hajtják végre folyamatosan — körül­belül 250—900 millió torint ráfordítással. Miben áll a re­konstrukció? Jelenleg az üzem évi termelése 1500 vagon áru. 1970-re 4500 vagon lesz. A gépi berendezést jóformán teljesen kicserélik. Most fo­lyik már az 540 vagonos rak­tárterület alapozása, épül a 900 négyzetméter fűtőfelületű energiatéLep is. A félkész ter­mékek fogadására — téli tá­rolásra — a jelenlegi befoga­dóképességet 600 vagonról 1800 vagonra növelik. És nö­velik a munká&Létszámot is 1650-re. Honnan veszik a munkaerőt? Ha most problémát okoz a nyári hónapokra néhány száz dolgozó toborzása, akkor ho­gyan érik el öt év alatt ezt a létszámnövekedést? A választ erre Dittrich Jó­zsef, a szigetvári járási párt­bizottság titkára adta. Külön­böző szervek már korábban hozzáfogtak a lehetőségek fel­méréséhez. A konzervgyár munkaerő-problémáját a Szi­getvári Cipőgyár szükségletei­vel együtt kell megoldani, ugyanis a cipőgyárat is bőví­tik. Jelenleg a járás területé­ről naponta 1517 ember jár el munkába más járásba, de főleg Pécsre. Ezekből szak­munkás 657 férfi és 49 nő, segédmunkás 732 férfi és 79 nő. Főleg az utóbbiakra, vagy­is a szakma nélküliekre lesz szüksége a két üzemnek, hi­szen ezeket nem a szakma, hanem a kereset köti jelen­legi munkahelyükhöz, viszont a két üzemben szakmát kap­nak és nem kell utazniok. A járáson belüli ingázó dolgo­zók száma 1205! Tehát ez is reális felfejlesztési forrás le­het. A szomszédos barcsi já­rásból is toborozhatnak kö­rülbelül négy-ötszáz munkást. A konzervgyár felkészült már a műszaki káderek biztosítá­sára is. Most évenként 150 ezer forintot fizetnek ki ösz­töndíj fejében a jövő vegyé­szei, élelmiszeripari techni­kusai most még tanulnák, de a következő években foko­zatosan lépnek be az üzem­be. Most szeptemberben négy fiatal műszaki jelentkezett már munkára. Szűcs István: — A dolgozók zömét egész évben foglalkoztatjuk majd. Most a téli hónapokban W0 vagon zakuszkát állítunk elő, ezt a mennyiséget 1000 va­gonra tudjuk emelni, tehát lesz munka. Százhúsz vagon vegyesbefőtt lenne a másik cikkünk, amelyet szintén té­len konzerválunk. A nyersanyag is biztosítható A foglalkoztatás vagy s munkaerőáramlás okozta gon­dok így megszűnnek, de — a rekonstrukció még nem biz­tosítja az ideális időjárást 1— mondom az igazgatónak. — Közvetve igen! Elmondja, bogy zöldségter­melésre — a most bevezetett rendszer alapján — az üzem közvetlenül köthet szerződést a termelőszövetkezetekkel. Az állam csak meghatározott bú­zavetésterületet követel meg ezektől a termelőszövetkeze­tektől, a többi földterülettel szabadon rendelkeznek. Ha úgy látják, hogy a konzerv­gyárral kedvező szerződést köthetnek zöldségtermelésre, akikor megkötik. így az üzem biztosra tervezhet. — És a gyümölcs? — A jelenlegi gyümőlcsel- látási rendszer viszont nem alkalmas arra, hogy az 1970- es kapacitásunkat fedezzük. Az igaz. hogy a Zengőaljai, a Bikali és a Pécsi Állami Gazdaság, a mozsgói termelő­szövetkezet és még több más szövetkezet már évekkel ez­előtt több ezer holdon el­kezdte a gyümölcsfa-telepí­tést. A termés zömére igényt tant az ipar. De a gyümölcs- ellátást jelenleg Budapesten központilag irányítják aMÉK- en keresztül. A központi áru- terítés rendszere már eleve megköti a Baranya megyei MÉK kezét, elég gyakran okoz szállítási és határidőbeli zavarokat. Ezt a szervezet­lenséget a konzervipar sínyli meg. Tehát a gyár rekonstruk­ciója önmagában még nem elég, korszerű üzem létesíté­sét megelőzve számos ipari és mezőgazdasági érdeket kell szinkronba hozni. De van még idő rá, hogy az akadályokat elhárítsák az útból, csak ide­jében hozzá kell látni. — Egy évvel ezelőtt, ugyanezen a helyen tárgyal­ta meg a siklósi járási párt- vógrehajtóbizottság a vájsz* lói termelőszövetkezet gaz­dálkodását. Most újra erről tanácskozik a járási tanács végrehajtó bizottsága. Az el­múlt 12 hónap alatt gyöke­res változások történtek a szövetkezetben. ÍGÉRETEK HELYETT TETTEK Így kezdte összefoglalóját Vida Sándor, a járási ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke a vajsziói kul- túrotthonban. A „gyökeres változások” érzékeltetésére pedig több példát is felho­zott. Elég megemlíteni, hogy tavaly a cukorrépa átlagter­mése tíz mázsa volt a vajsz­iói határban. A burgonyából holdanként két mázsát szed­tek fel ősszel, amikor 15 mázsa vetőmagot ültettek ki. A vezetés gyenge volt és öncélú. A volt elnök csak egyéni hasznát nézte, nem­igen törődött a szövetkezet­tel, A tagság — látva a ve­zetés gyengeségét — elha­nyagolta a közös munkát. Az elnök legfőbb teveAeny- | sége az volt, hogy saját fi­zetését minél magasabbra srófolja. Amikor erre figyel­meztették, még ő volt meg­sértődve. Éppen a legna­gyobb dologidőben távozott el a szövetkezettől, magára hagyva az amúgyis nehézsé­gekkel küszködő közös gaz­daságot. Ez volt a helyzet, amikor Brachmann János átvette a tsz vezetését. Háromszázkilencvenkilenc. — Nem kerek szám, nem kí­vánkozik jubileumra, de a szigetváriak ezzel nem törőd­nek. A hagyomány az hagyo­mány, a Zrínyi-ünnepségnek mindig nagyszerűnek kell lennie. A vár védelmének háromiszázki lencven k illencedi k évfordulójára ezért most is lázasan készül a Zsellcség központja. A közönség érdeklődésében sem látszik, hogy vasárnap „csak” a háromszázkilencven­Határozott, néha kemény eszközökkel csinált rendet. Nehéz volt, mert a tagok könnyen odavágták: tavaly is ígértek, de nem volt semmi látszatja, az idén sem hiszünk el mindent. A régi vezetés által el­hintett bizalmatlanság csak lassan oldódik feL De már dolgoznak a tagok. Már van munkamegbeszélés és bri­gádokban jelennek meg a földeken. A kezdet biztató. A vég­rehajtó bizottság elé terjesz­tett jelentésben olvastam: 25 forintos garantált munka­bért vezettek be. Az őszin­teség kedvéért ideirom, hogy az idén még állami támoga­tással, de a jó szervezés elő­revetíti a megalapozott gaz­dálkodást. Már ezen a nyá­ron húsz holddal felemelték másodvetési tervüket, hogy a fejlődő állatállománynak elegendő takarmányt bizto­sítsanak. Fokozzák a mű­trágyavásárlást, csak erre, több mint félmilliót költe­nek. Megkétszerezik a hízó alapanyag vásárlási tervü­ket. Legalább kétszáz sül­dőre van szükségük, hogy az éves hizlalás! tervüket teljesíthessék. így azután az állattenyésztésben már az idén kétszázezer forint többletbevételre számítanak. A számok mechanikus fel­sorolása mellett külön kell szólni a vajszlSi termelő- szövetkezet erősödő párt­kilencedik évforduló lesz. Csak néhány név az előjegy­zési könyvből: Celldömölk, Budapest, Eszék. Esztergom, Lengyelország. És persze á já­rásból rengetegen érkeznek majd, szinte valamennyi ter­melőszövetkezetből jön egy- egy csoport Molnár Imre megjegyzi: — Régi hagyomány, hogy a Zrínyi-Ünnepségekre mo­zsárlövéssel hívják a környe­ző falvak lakóit. Most déli egy órakor szólal meg az szervezetéről. A tsz-vezetés igényli a pártszervezet moz­gósító tevékenységét. Van is eredménye a jó együttműkö­désnek. A pártszervezet azon kívül, hogy taggyűléseken, pártvezetőségi üléseken is napirendi pontként tárgyalta a soron következő mezőgaz­dasági feladatokat, egyen­ként foglalkozott a tagság­gal. Elsősorban azokkal, akik korábban nem jártak dol­gozni a közösbe. Ennek ered­ményeként ugrásszerűen megnőtt a közös munkában résztvevők száma. KEZDEMÉNYEZ A PÁRTSZERVEZET A pártszervezet keményen felelősségre vonta a pártta­gokat. Kilenc párttagnak kellett számotadnia a párt­vezetőség előtt: hogyan vég­zik a közös munkát? Az ilyen határozott fellépésnek köszönhető, hogy javult a munkafegyelem. A pártszervezet kezdemé­nyezte és meg is valósítot­ta a munkaversenyt a trak­torosok körében. Tekintélyü­ket úgy gyarapítják, hogy a legjobban dolgozó pártonkí- vüli tsz-tagokat meghívják a taggyűlésekre, a pártve- zetősóg ülésére, amikor fon­tos mezőgazdasági feladatot tárgyalnak és kikérik a vé­leményüket. Mind olyan lépés ez, ami csak tovább erősíti a ter­melőszövetkezet gazdasági ágyúdörgést, sokszoros erővel utánzó robbanás, majd utána két órakor kétszer, háromkor háromszor szólal meg, egé­szen este hétig, amikor hét „ágyúlövés" jelzi, hogy meg­kezdődik a tűzijáték és az esti program. — Néhány változás is lesz a műsorban — tájékoztat Me- cséry Lajos. — A kosárlabdi- mérkőzés délután négy óra helyett két órakor kezdődik, mégpedia nem a Zrínyi-ku­páért, hanem NB 11-es mér­kőzés lesz. A pécsi honvéd­zenekar helyett pedig a bajai jön. Ezért a térzene időpont­ja 14 óra helyett 15 óra. Oka! az osztrák—magyar meccs. Külön csemegének ígérke­zik a numizmatikai kiáli-‘ósi Ezen szemelvényeket mutat­nak be az Arpád-házj és a későbbi királyok pénzeiből, mégpedig szemléltető táblák­kal. A tábláidon olvasható lesz. hogy például hány dé­nárt ért egy tehén mond luk 800 éve. és mennyit kértek egy lenedére való gyolcsért. De teljes anyaggal mutatok be a magyar pénzverést 1913- tól máig. Benne néhány rit­kaság. amiből alig egy-két példány van a, világon. Közben egy gond jelentke­zik: mi lesz. ha az osztrák— magyar meccs miatt elosy'-’k a közönség. Tévé kéne. de hová? Aztán megszületik °z ötlet. Az eevik bástyán tfw*k felirat: ..Allah keevel'»iZt*'i és a budai pasa pénzéből Vagyis: abból éoült ez a hár­tya. Most 1— a budai pasa só- voltából — egvik lőré^ővn*, kihelyezik a naev tévét Vi--’-* lássa a Tirínvi-tinnenséc t'rrt zönséve Is a meccset De még két-három ilven nvilvános +e- 1evfrtó+ elhelyeznek. Végül a vendéglátás felől érdeklődünk. — A belső várban ötezer embert lát vendégül az álla­mi vállalat — mondja Molnár Imréné, az idegenforgalmi iroda vezetője. — De odakint a várfalon kívül a dunaszek- csői és a szigetvári fmsz is veri a sátrakat. vezetését, a párt tekintélyét a tsz-tagok körében. Az alapvető hibák meg­szűntek, de megmaradtak olyan hiányosságok, amelyek kijavítása tovább erősítheti a vajsziói termelőszövetke­zetet. Ilyen a tsz-demokra- cia szigorú betartása, a kül­döttgyűlések rendszeres és pontos megtartása. Erre kü­lön felhívta a vezetőség fi­gyelmét a járási tanács vég­rehajtó bizottsága. TANULT A JÁRÁS Ami pedig a siklósi já­rási tanács vezetőit illeti, a vajsziói termelőszövetkezet esetéből levonták a tanul­ságot: a vezetést kell meg­szilárdítani a termelőszövet­kezetekben. A bajok forrása gyakran a vezetés gyenge­sége, liberalizmusa, vagy éppen a hozzáértés hiánya. Mindig itt kell kezdeni, lám Vajszlón csak a vezetőket cserélték ki, mégis javult a munka. Ugyanazok a tagok, akik egy évvel ezelőtt há­tat fordítottak a közös mun­kának, most szorgalmasan dolgoznak. — Sok függ a helyes, szakszerű, ha kell kemény vezetéstől — mondotta Vi­da Sándor a vajsziói fordu­lattal kapcsolatban, majd hozzátette: — elsősorban a vezetés megszilárdításának köszönhetjük Vajszlón az egyéves eredményeket. És természetesen annak, hogy az alapjában szorgal­mas, dologszerető népet megnyerték a közös felada­toknak. Gáldonyi Béla Rab Ferenc ÉRIK A SZILVA Szedik a szilvát a Pécs—szentlőrinci országutat szegélyező fákról. Újvári—Pisler-brigád naponta 170—180 ládát tölt 'meg szilvával. 1 Fordulat Vajszlón

Next

/
Oldalképek
Tartalom