Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-28 / 228. szám
1WS. SZEPTEMBER ZS. napló 3 Bútorok és bútorgondok Kié lesz a modern bútor? — Hiányoznak a kárpitozott darabok Tetszetősebb és modernebb fazonokra van szükség ! Előre szeretném bocsátani, hogy lényegében kellemes gondról van szó, a megnövekedett igények és a megnövekedett anyagi jólét egyik kezdeti velejárójáról. Persze az is igaz, hogy az ilyesfajta gond csak addig nevezhető kellemesnek, amíg kezdeti stádiumában van. De ha krónikussá válik, iparunk és kereskedelmünk munkájáról állít ki elégtelen bizonyítványt. A tényeket nem lehet letagadni: a bútorellátás akadozik, az emberek sorbanáll- nak a bútorcsarnok előtt. „Ide fórunk hetek óta...” Végigjártam a két pécsi bútorüzletet, illetve egyik csak raktárnak nevezhető. A Jókai utcai raktárban sokan voltak. A vevők sétálgattak és kerestek valamit. Volt, aki talált, volt, aki nem. Heverő- ket keresett két asszony is. Ök nem találtak, mert heverő csak garnitúrában volt található. Egy másik vevő arról panaszkodott, hogy eladta régi bútorát, de már hetek óta nem talál megfelelőt helyette. Mások a ;,Csillag” garnitúrát nézegették, kettő is volt a raktárban. De bánatukra mind a kettőn cédula hevert: eladva. íróasztal? Nincs. Egyszemélyes rekamié? Nincs. Kétszemélyes rekamié? Nincs? — Ilyen kérdéseket és válaszokat jegyeztem fel a Jókai utcai raktárban. Végül megkérdeztem egy asszonyt, hogy mit szeretne vásárolni. ,,Ide tárok hetek óta, van bútor, de nekem más kellene.” Miiven kellene? „Egy keskeny heverő és valami kis szekrényke”. Igaza van, szeretné kiegészíteni bútorát valami egyedi darabbal, de ezt nem teheti. Eevedi darabok talán nincsenek is a pécsi bútorcsarnokban. A Kossuth téri üzletben egy házaspár kéri az üzletvezetőt. hogy bontsa meg a ..Hangulat” garnitúrát, nekik csak az ágyneműtartóra és a hármasszekrényre volna szükségük. Az üzletvezető engedélyezi a bontást, de az eladónak meghagyja, hogy neki kell eladni a garnitúra megmaradt darabjait. Az eladó vállalja, talán maid sikerülni fog a megmaradt bútordarabokat eladni. A nécsi bútorüzletnek körülbelül 51 millió forint az éves forgalma. Az idén már 30 millió forint értékű bútort adtak el. De eladhattak volna kétszer ennyit, ha volna elegendő, s főleg ha több olvan bútor volna, amelyeket elsősorban keresnek a vevők. Az e’lótós és a vásárlás gondjai Az üzletben könnyen széttárják karjaikat: ez van és ennyi van. Félig-meddig meg is lehetne érteni a kereskedelmet, hiszen szívesen adnának többet és a keresettebbeket, ha volna. De nincs. A bútorüzlet vezetője a diszooziciókat mutatja: külföldi bútorokat alig kapnak, de a Pécsi Faipari Ktsz gyártmányaiból is igen keveset. A negyedévenként gyártott 400 pécsi lakószobából mindössze 39 garnitúrát igazoltak vissza, pedig akár százat is könnyűszerrel eladnának. Jönnek- jönnek kis mennyiségben egyedi és modern fazonú bútorok is, sőt egy- és kétszemélyes heverők is. Kérdés, hogy kik kapják ezit meg? Ha gondokkal terhes az üzletek áruellátása, még inkább az a vásárlás. Az áruért sorbaállnak, heteken át lesik az üzletet. Az élelmesebb vevők már a vasútállomáson tájékozódnak, és ha megfelelő szállítmány érkezik, futnak a teherautó után és szinte fogják a bútor sarkát. Ettől függetlenül néni biztos, hogv övék lesz a kiszemelt bútordarab. Van-e előjegyzés? Nincs. Mi dönt akkor? A véletlen, aki époei: ott tartózkodik, az esetleg szerencsés lehet. Bar az ilyen állapot gyakran gyanúsítgatá- sokra is okod ad. Milyenek a bútorok? Vegyesek és a kereslet is vegyes. Vannak otromba és előnytelen fazonúak. Ezeket most leértékelve árusítják. Vannak hálószobák, kombi- náltszobák, konyhagarnitúrák és egyéb összeállítású lakószobák. Ami keresett lenne és amit sokan megnéznek, azok a modernebb, könnyebb, ízlésesebb fazonú kreációk. Ezek zöme külföldi gyártmány — lengyel, német, jugoszláv és csehszlovák. De ezekből van a legkevesebb. Talán érthető, hogy kevesebb a külföldi bútor, hiszen takarékoskodni kell az importtal. De az nem érthető, hogy a hazai gyártmányok jóval elmaradnak a külföldiek mögött. Tehát ellentmondás van a gyártás és a kereslet, az ízlés, az igények között. A külföldi és a hazai gyártmányokról csak annyit, hogy a fában gazdagabb üzletfeleink gyártmányai nem tartalmaznak annyi faanyagot, mint a mi bútoraink. Tanúja voltam a konyhagarnitúrák előtti megjegyzésnek: },Nagyok, semmit sem változtak évtizedek óta”. Való igaz: a konyhabútorok éppen olyanok, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. S a lakások? Azok nem olyanok. A konyhák alapterülete meg sem közelíti a régit. A kisebb konyhába kisebb bútorra lenne szükség, és valamivel modernebb fazonra. S ezeknél a bútordaraboknál igazán fel lehetne használni a műanyagokat is! A lakószobákból körülbelül 8—10 félét kap a bútorüzlet. Azonban a 8—10 féle garnitúra között alig van valami különbség, sőt évek múltán sem változtatják meg a fazonokat. A „Csillag” lakószoba éppen olyan, mint pégy esztendővel ezelőtt, amikor megtervezték. A színekről pedig annyit, hogy a hazai gyártmányok zöme sötét, pedig kedveltebb a világos bútor. A külföldi bútorok között például nincs is sötét színű. A Mohácsi Bútorgyár jövőre változtat Néhány baranyai bútorgyárban is érdeklődtem a gyártmányok iránt. A Pécsi Faipari Ktsz zömmel hálószobákat gyárt, de a keresett pécsi lakógarnitúrát is jelentős^ számban készítik. Az eladás felől már nem kizárólag ők döntenek, hanem a bútorértékesítő szerv, amely valószínű az országos igényeket próbálja Igazságosan kielégíteni, s ezért jut csak 30 garnitúra a néhány utcával odébb álló pécsi üzletbe. S hogy változtatnak-e gyártmányaik ösz- szetételén? Azt egyelőre nem tudják. A jelenlegit is köny- nyűszerrel el tudják helyezni. A Pécsi Bútorgyárban a „Mecsek” fényezett 'hálógarnitúrát készítik havi 140 darabos mennyiségben. Termékeik zömét a dunántúli városokban adják el. Különösebb változtatásról itt sincs szó. A Siklósi Faipari Vállalatnál kombináltszekrénye- ket készítenek, hogy menynyit, azt nem sikerült megtudni, mert nem árulták el. Lényegesebb változás a Mohácsi Bútorgyárban történik majd a következő esztendőben. A mohácsi gyárban az idén az úgynevezett ..Mohács” garnitúrát (kétszemélyes rc- kamié. 2 fotel és két szék) és a 17 darabból álló, nagyon ízléses „Csobánc” lakószobát gyártották. Dicséretre méltó, hogy az amúgyis modern és jó fazonú bútoraikon is változtatnak és a jövő évben a „Mohács” garnitúrát áttervezik és gyártmányaik listáját is bővítik, 5800 „Rába” típusú heverőt és 3000 úitínusú heverőt gyártanak. Az ízléses, egyszemélyes heverőket valószínűleg műhabbal bélelik. Változtatni kell a nézeteken A megoldás valószínű csak az lehet, hogy változtatni kell a bútorgyártásban uralkodó nézeteken és gyakorlaton, — vagyis könnyebb, kevesebb faigényes és állandóan változó, modern fazonokat kell készíteni. Olyan bútorokat gyártsanak, amelyekből tetszés szerint össze lehet állítani az igényeknek, az egyéni kívá- nalmaknák megfelelő kreációkat. Aki egy darabot akar, az vigyen egyet, aki egész szobát kíván berendezni, az is találja meg az igényének megfelelő darabokat. Gazdagh István Ahol a múltat is dicsérni kell Az „elektromos népművelés“ hálózat nélkül — Sárosi változások Ha egy faluba, vagy pusztára bevezetik a villanyt, akkor az a falu, vagy puszta többnyire a jövőjéről beszél. Talán Sáros az egyetlen kivétel, ahol az első kigyulladó fények idején a múltat is dicsérni kell. Hat éve történt. A Temesvári házaspár megállt a sárosi iskola előtt: — Megérkeztünk. Ha más pedagógus körülnéz, akkor félrehúzza a száját és azt mondja Sárosra: „préri”. A Temesvári házaspárnak azonban: hivatás. Pedig a gyerekek átlag 800 méterről gyalogolnak a sárosi iskolába, de van, aki a rihai raktár mellől jön, az pedig három kilométer. Temesvári János mégis jó szívvel látott a munkához, ő a felső, felesége az alsó tagozatot tanította és tanítja ma ia Szeptember 26-án volt az első ünnepség a hálózati áram bevezetése óta. — Nehéz volt a hat év? — kérdem. — Nem volt könnyű — feleli Temesvári János. — De már benne vagyok, tizenhat éve tanítunk a feleségemmel ilyen elhagyott iskolában. Ide is Bácsszentgyörgyről jöttünk. Mikor Sárhátra is jártam, kiszámítottam, hogy egy télen kétezer kilométert kerékpároztam. Ebben persze jócskán volt éjszakai, meg gyalog út is. Akadt nap, amikor tizennyolc órát tanítottam, az esti iskolát is beleszámítva. A házaspár büszkesége: aki náluk végezte az általános iskolát és középiskolába jelentkezett, mind sikeres érettségi vizsgát tett. Nagy szó ez egy kétcsoportos iskolában. Temesvári János megszervezte az esti iskolát. Sárhátról, Randáról, Uj-Mohácsról, 12—15 kilométerről is jártak hozzá télen. Tsz-vezetők egész sorát nevelte, oktatta. Mikor Sárosra jöttek, egy tanteremből állt ott a kultúra. Aztán előbb társadalmi munkában színpadot építettek, majd sikert arattak környéken a Sári bíróval, a Bor-ral. Ezzel az iskolába szoktak a felnőttek is, hiszen játszottak a színjátszó csoportban. így született az esti iskola. — Hát a hálózati áram nélkül megszervezett „elektromos népművelés”? — Előbb két teherautó akkumulátorával kísérleteztem. Aztán a moziüzemi vállalattól kiselejtezett agregátort szereztünk, a gépállomás átalakította és mi lettünk a film- és szemléltetőeszköz tár egyik legnagyobb megrendelője, ötvenkét ismeretterjesztő filmet vetítettünk. Az eredmény? Amig azelőtt az ismeretterjesztő előadásokon nyolc—tíz ember lézengett, most hatvan volt az átlag létszám, mert több nem fért be a terembe. A szakmunkásoktatást előkészítő tanfolyamot huszonötén fejezték be sikeresen az agregátoros ve títés segítségével. És hogy a jövőről is szó essék, hadd írjuk le: Sároson szeretnék tartani a sikeres előkészítés után magát a szakmunkásképző tanfolyamot is, tv-klubot rendeznek be a fiatalság visszatartására, a kézimunka-szakkörbe járó asszonyok mellé a férfiaknak is rendeznek valamit, talán mé- hészoktatást, az utolsó analfabétákat megtanítják a betűvetésre. és szeretnék kiharcolni, hogy az árvízvédelem alatt tönkrement kövesutat jól kijavítsák. Megérné, mert árvízkor mentesít a töltést a közlekedéstől. És akkor akár le \is lehetne .cserélni a település nevét, s nem lenne tö- bé Sáros. Földessy Dénes Ahol a divat születik ötmillió forint értékű munkát végez ebben az évben a Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció Ktsz bőrdíszmű részlege. A különböző fazonú táskák kétharmad részét a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalatnak szállítják, a többit közvetlenül az üzletekbe. A lakosság részére végzett javítások negyedévenként meghaladják az ötvenezer forintot. Képen: utolsó munkamű-m velet az új táskán. ' Menetel a század EJJEL A HATÁRBAN — Azt mondja jól keres, mennyit? — A múlt hónapban ezer nyolcszázat, de ehhez még prémiumot is adnak. — D4k hangja valóban erőlködésről árulkodik. Mögötte a diszktiller még vadonatúj. Széles munkagép ez, hatalmas tárcsák lazítják a földet. Porhanyós magágy készül a vetésnek. — Ma állítottuk munkába. Jobb, mint a régi, hidraulika emeli fel a tárcsákat. Nézze csak! — és beugrik a traktor fülkéjébe, valamit kapcsol és szinte hangtalanul megemelkednek a tárcsák. — Aztán szélesebb is egy méterrel, mint a régi, gyorsabban halad a munkával az ember. Ha pedig vontatni akarja, akkor itt, ezt a csapszeget kiemeli, az egészet hosszába fordítja. Aztán ide jöjjön a végihez. Ezt a gumikereket leeresztem s máris gurulhat az egész az aszfalton. Pofon egyszerű. Gépész ember, traktoros, aki imádja a szakmáját. — Búza volt itt, meg csa- lamádé utána, akkor megtrágyáztuk és alászántottuk. Most kap keresztbe, hosszába diszktillerezést, meg végig megy rajta a borona és jöhet az őszi árpa. így van előírva. — Aztán hozzáteszi: — Már azt hittem, hogy az elnökünk jön, a Fischer elvtárs. Az is kijár hozzánk éjszakánként és megnézi, hogyan haladunk a munkával. Azt mondja, hogy messzi a tábla széle, addig kivisz, üljek csak be a fülkébe. Bent kellemes meleg van és fülfájdító zaj, rettenetes rázkódás. Hoffmann Rezső aratás óta csinálja ezt reggel hattól tízig este. — Sok baj van vele? — Áh, dehogy, megy ez, ha gondozzák. Inkább a munkagéppel, azzal kellett bajmolódni most is. Uj még a diszktiller és nem stimmeltek a hollanderek. Azokat állítgattam, húzogattam, de most már mind jó. A traktor az húzza, az jó ... És végigsimítja a cserzett, napszítta kezét a kormányon. A tábla végén lassan fordul a nehéz géppel. Beáll a sorba. És ahogy távolodunk, úgy zsugorodik ez a D4k traktor is anró. világító szent- iánosbogárrá. Csak a belvárdgyulai ha*árban öt dolgozott ezen az éjjelen a táblákon... Gáldonyi BAa Kovács bácsi, a századügyeletes a bejárat előtt áll, szemben a nappal. A barakkváros ilyenkor csendes, a környező munkásszállások lakói még műszakon vannak. Csendes az erőmű munkásőrszá- zadának körlete is. Az alegységek foglalkozást tartanak. A gyakorlótérnek kinevezett futballpályán délután három órakor kezdődött a munka. A század, tagjai félig- meddig még idegenek egymásnak: július elején találkoztak először. A szabályzatok értelmében minden év nyarán kezdődik a2 „újonc-munkásőrök” kiképzése, s december elejéig tart. Az eskü letétele előtt 48 órás előképzést kap minden munkásőr. Sokféle ember van együtt. Többségük jól ismeri a vezényszavakat, a bakancsok súlya is megszokott, a mozdulatokat azonban már elfelejtették az izmok. A katonaidő már csak emlék. Az egykori reflexek az évek során kikopnak az emberből Mindent élőiről kell kezdeni Ha elrendelik a sorakozót. gyakran úgy tűnik, mintha anák és fiaik állnának e<rv- rmás mellett. A legidősebb ..újonc” 1907-ben született, a legfiatalabb énoen negyvennel később. Van aki megjárta a frontot, van, aki most húzott először egyenruhát. Mint minden valamire való századnál lenni szokott, az úionc-munkásőr századnak i® már az első napon akadt tréfamestere. — Jung István maid elmondta, mi a helyzet — monöiák többen is, mikor érdeklődöm. hogy haladnak a tanulásban. Jung István a tréfamester ős szószóló — civilben az építőipari vállalat szocialista munkabrigádvezetője —, nem is tiltakozik. — Éppen harmadszor vagyok újonc — mondja. — Két szer úgy vittek, most meg magam jöttem. S ez nagy különbség! — Figyelmeztetően felemeli mutatóujját, másik kezével pedig megigazítja az egyre lejjebb csúszó derékszíját, mely bizony nem éppen a legutolsó lyukba van csatolva. Szerény a mozdulat és óvatos is, de mégis elég, hogy a körülállók figyelmét a tekintélyes pocakra terelje. A fiatalabbak kuncognak. — Mit vihogtok? — Csak az jutott eszünkbe, mi lesz, ha kúszni kell ... — Hát mi lenne?! Ez egy olyan konstrukció, mely minden körülmények között a terephez idomul... — vág visz- sza Jung István nevetve. Szó szót követ, órákig tudnának viccelődni, de a szünet 'ejárt, folytatni kell a munkát. „Foglalkozás tárgya: karhatalmi harcászat.” Az alegységet úgy szervezték, hogy az egy munkahelyen dolgozók egymás mellé kerüljenek. Szinte minden jelentősebb üzem képviselve van, így a szünetek leginkább egy-egy jólsikerült termelési tanácskozásra hasonlónak. A század kétharmada szocialista brigádokban dolgozik s ha pár percnyi szabad idő akad, mindjárt előkerülnek a munkával kapcsolatos gondok. A^ 48 óra rövid idő, a mun- kásőmek pedig számtalan szakmai kérdéssel meg kell ismerkednie az eskü letétele előtt. Anyagismeret, karhatalmi harcászat, egészségügyi és járőrszolgálati ismeretek váltogatják egymást. Mire véget ér a kiképzés, sötét este van. Sorban kigyúlnak a fények. Szemben a nécsbánvai rendező színes jelzői, balra a Kokszmű, iobbra a hőerőmű ablakai világítanak. (BsS) i Apró szentjánosbogaraknak tűnnek messziről. Csak akkor veszi észre az ember őket, amikor a közelükbe ér. Szántanak, tárcsáznak, fogasolnak, még éjjel is. Belvárdgyula előtt, kátyus földúton próbálom megközelíteni az egyik traktort. Mire odaérnék, megindul a táblába, annak pedig mesz- szi a vége. Amott — lent a völgyben — ugyancsak dolgozik két gép, de az éjsötétben nem látni az utat. Talán majd Gyula után. És igazam lett... a falu felett, közel a kövesúthoz 19 holdas táblában erőlködik a gép. Most fordul a tábla túlsó végén és középen, a porhanyós hantok tetején találkozunk. — Hoffmann Rezső, két „f'-fel és két „n”-nel, ha már leírja. A belvárdgyulai termelő- szövetkezetből, ezt már gondolhatom, de kijavítja: az olaszi üzemegységből, mert szétosztották az erőgépeket üzemegység szerint. — Kettős műszak? Nem, csak nyújtott műszakban dolgozik, azt mondja, így jobban keres, és a teljesítménye sem kisebb. Reggel hatkor kezd és megy 1 néha még tízig is.
