Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

1965. SZEPTEMBER 2» 4 napló Egyenlő jogú partnerek Új módszer a termelőszövetkezetek tervkészítésében A kötelező begyűjtés meg­szüntetése óta az állam ön­kéntes és kétoldalú szerződé­sek útján gondoskodik arról, hogy a mezőgazdaság elegen­dő élelmiszert és ipari nyers­anyagot szállítson. Gazdaság- politikánkban az az elv érvé­nyesül, hogy a szerződéses termelésre az anyagi érde­keltség ösztönözzön, vagyis a mezőgazdasági termékeknek olyan áruk legyen, amiért érdemes azokat termelni. A szerződéses termelés ugyan­akkor biztonságossá teszi az értékesítést. Érdekek összhangja Az állam és a termelőszö­vetkezetek árutermelési és felvásárlási együttműködésé­ben az államot a, tanácsok mezőgazdasági szakigazgatási szervei (a mezőgazdasági és felvásárlási osztályok) és a különböző termeltető és fel­vásárló vállalatok képviselik. Az elmúlt években az a gyakorlat alakult ki, hogy amikor a tsz-ek elkészítették a következő gazdasági évre szóló előzetes terveiket, a já­rási tanács mezőgazdasági osztályán egyeztették azokat azokkal az állami tervfelada­tokkal. amelyekre a járási ta­nács kötelezve volt. Ez az egyeztetés a gyakorlatban azt jelentette, hogy végül is a tervek felülvizsgálatánál nem az maradt a tsz-ek tervében, amit ők tervbe vettek. Bár az egyes termelési körzetek és tsz-ek szakosítási tervét évekkel ezelőtt elké­szítették, ezeken a tárgyalá­sokon mégsem lehetett egé­szen ehhez igazodni, mert az állami tervfeladatok olyan termékek termelését is elő­írták. amik nem szerepeltek a szakosítási programban, — vagy egyes termékekre olyan volumenű tervet kapott a já­rás. hogy azt csunán az arra szakosított tsz-ekben nem lé­kért ett megtermelni Dicséretes kezdeményezés volt. amit a múlt években a nécsváradi járásban követtek, hogv maguk a tsz vezetői osz­tották el egymás között a já­rás tervfeladatait és az állam­tól kapott támogatást (hite­lek. beruházás, gépek stb.), de még így sem sikerült teljes egyetértésre jutni. Különösen két ok miatt nem. Az egyik: bár a szakosítási program és termelési hagyományok miatt íó termést, illetve eredményt lehetett volna elérni a terv­ben szereplő növénvi és állati termékekből, azonban annak technikai, munkaerő- és más feltételei népi voltak meg. A másik: nem minden tsz-veze- tr> gondolkodott helyesen, vol­tak! akik csak a legkevesebb ráfordítással legnagyobb jöve­delmet adó termékeket akar­ták megtermelni. A többi, költségesebb, de nagyon fon­tos termékeket — gondolták —, termelje meg az, aki akarja. Az igazsághoz tartozik még. hogy egyes termékek állami felvásárlási ára sem volt elég ösztönző ahhoz, hogy a sző- j vetkezeti gazdaságok szívesen termel jék. Ezért a kormány j már - ez évben igazított eze- t-en az árakon és indokoltnak ’Ászának még további rende­zések. Nem szolgálták jól az ügyet ezok az esetek sem, amikor - felvásárló vállalatok egyik- ■' isik embere önkényesen irt el az áruk átvételénél és • inősítésénél. Legalább ilyen ' íba az is, hogy a tsz-ekben ■ emegyszer hozzá nem értés meg hanyagság miatt nerr. megfelelő módon és időben "/ítélték elő átadásra az egyébként kiváló árut. Ezek­ből azután viták keletkeztek, tárgyalások egész sora követ­egyeztető bizottság és bí­róság elé kerültek az ügyek. A tsz-ek és a vállalatok egymással állapodnak meg 1966 januártól a tsz-ek terv- készítésének módszerében vál­tozás lesz. A változás lénye­re az. hogy a jövőben nem l eli előterveket készíteni, el­maradnak az eddig szokásos terv tárgyalások és a termelési és felvásárlási szerződések dolgában a tsz-ek és vállala­tok maguk állapodnak meg a járási tanács kikapcsolásá­val. A jövőben tehát a tsz maga választja meg, milyen áruféleségekben mekkora te­rületen. milyen mennyiségben szerződik. Természetesen va­lamennyi vállalatnak is jogá­ban áll megválasztani, hogy kivel köt szerződést. (Ez alól csak a kenyérgabona kivé­tel.) A rendelkezés viszont nem­csak a szövetkezetek jogkö­rét, önállóságát növeli, ha­nem nagyobb felelősséget, gondos körültekintést követei az éves tervkészítésnél. Nem lehet majd hivatkozni senki­re az év végén, hogy nem volt jó a terv és ezért gyen­ge az eredmény. Természetesen nincs szó a termelőszövetkezetek gazdál­kodásának, vetésszerkezetének gyökeres megváltoztatásáról. Mert a népgazdaság igénye azokból a termékekből, ame­lyek elsődlegesen szerepet ját­szanak a szerződéskötéseknél, a következő években sem csökken, sőt egyre több hús­ra, tejre, tojásra, zöldségre, gyümölcsre lesz szükség. A mezőgazdaságból származó ipari alapanyagokból (kender, len, napraforgó, cukorrépa, sörárpa stb.) is egyre több kell. Nem mondhatunk le a ve­tőmagvak állandó újraterme­léséről, felújításáról sem. Ez a tsz-ek érdeke is. Nem egy mezőgazdasági termékből kiváló exportlehe­tőségünk van. Nagyon meg­nehezítenénk a népgazdaság helyzetét, ha a jövőben csök­kenne a külföldön jól érté­kesíthető áruk mennyisége, minősége és választéka. Nem utolsó szempont az sem, hogy a szerződéses ter­melésből származik tulajdon­képpen a tsz-ek pénzbevéte­lének nagy része. Különösen nagy a jelentősége a tsz-ek szempontjából az év első fe­lében, amikor a szerződéses előlegeken túl alig van más pénzbevételi forrás. Heg kell szűntetni a tsz-ek re hátrányos feltételeket! De hogy a szerződéses kap­csolatban valóban két egyen­rangú fél álljon szemben egy­mással, a tsz-ek részéről is van néhány jogos kívánság, illetve most már feltétel ah­hoz, hogy a szerződést saját elhatározásukból, önként meg­kössék. Ez ideig a szerződé­ses feltételeket a vállalatok szerződés-nyomtatványa tar­talmazta. Ä partnernek, a tsz- nek nem volt lehetősége, hogy a szerződés egyik-másik pont­ját megváltoztassa, amikor az hátrányos volt számára. Most nyilvánvaló lesz, hogy az olyan szerződést nem írja alá a tsz, amelyik számára hát rányos. De bármennyire is nyiivánvalóak ezek, egyelőre semmi nyoma annak, hogy az országos szervek olyan jo­gokat adnának le a megyei vállalatoknak, hogy ezt megr tehessék, a tsz-ekkel tárgyal­hassanak a szerződés feltéte­lei kétoldalú megállapításá­nak lehetőségeiről. Arra természetesen senki nem gondolhat, hogy ezután majd minden spekulatív el­gondolást meg lehet valósí­tani az állam számlájára. A legtöbb esetben nem is ilyes­miről van szó, hanem jogos követelésekről, egyes hátrá­nyok megszüntetéséről. Néhá­nyat sorolunk fel belőlük: A vetőmagvak átadásánál a termeltető vállalat 96 szá­zalékos tisztaságot követel meg, ezért jár a felvásárlási ár 100 százaléka. Ha nein ilyen, márpedig általában nem ilyen az átadott vetőmagvak tisztasága, mert a tsz képte­len ezt elérni, akkor levonás a következmény. Általános a panasz a vetőmag-termelte­tésnél, hogy a minősítés nem az átvételnél történik a tsz- ben, hanem a vállalat gyújtó és tisztító telepein. így a tsz nincs jelen a minősítésnél és a vállalat tulajdonképpen egyedül dönt és aszerint fi - zet. Az állatfelvásárlásnál az átvétel helyét a vállalat je­löli meg. Jogos a tsz-ek ké­rése, hogy a nagyobb tételek átvétele helyben történjék. Különösen indokolt ez, ha megfelelő mérleg is van. Eh­hez még csak országos hozzá­járulás és engedély sem kell. Mivel az exportra alkalmas hízóállatért magasabb össze­get fizet a vállalat, nagy a versengés, hogy melyik tsz állatait jelölik ki exportra. Sokszor szóba kerül, hogy en­nek az eldöntése nem mindig igazságos, nem az állatok tényleges minősége dönti el, hogy honnan menjen export. A gabonafelvásárlásnál az árak nem egységesek. Ez gyakran azt jelenti, hogy a nagy egyesült tsz-ek egy- egy községében 10—15 forint különbség van a gabonaárak között. Még inkább igazság­talan az, hogy általában az átvevőhelyektől messzebb eső községekben és tsz-ekben ala­csonyabb az ár, ahonnan pe­dig jelentős költséget jelent a beszállítás. Vagy ha a tsz- nek jobb a gabonatermése a tervezettnél és a feleslegre pótszerződést köt, a szerződés jelenlegi feltételei szerint nem jár szerződéses felár. Ez egy­általán nem ösztönöz arra: hogy minden felesleget elad­janak az államnak. A cukorgyár és a MÉK ese­tében leggyakrabban az át­vétel és minősítés körül van konfliktus, aminek bizony sokszor súlyos anyagi követ­kezményei vannak. Sok összeütközés forrása a szerződések szabta magas szabványelőírások. Gyakran panaszolják a tsz-ek, hogy az egyes szabványoknak a leg­jobb termés esetén is nehéz eleget tenni, és emiatt gyak­ran, magas összegektől esnek el. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezt most megvizsgálják. Természetesen olyan enged­ményekre semmiképpen nem lehet számítani és nem is lenne helyes, hogy azt akár az egyébként jó márkájú mezőgazdasági exportunk, akár a hazai fogyasztók szen­vedjék meg. A legfőbb szempont Gyakori téma manapság, hogy a fogyasztási cikkek ter­melésénél az ipar jobban iga­zodjon a kereskedelem, illet­ve a lakosság igényeihez. — Most, amikor az állam és a tsz-ek termelési kapcsolatát, a mezőgazdasági termények és termékek szerződéses ter­melését és felvásárlását az eddigieknél is helyesebb és igazságosabb alapokra helyez­zük, ugyancsak felmerül a kérdés: milyen legfontosabb igényekhez igazítsuk ezt. A válasz itt sem lehet más; a kereskedelem és a lakosság igényeihez. Hozzáteszem még egyszer, hogy ezt az igényt csak a tsz-ek helyes anyagi érdekeltsége mellett lehet ki­elégíteni. Ambrus Lajos Évadnyitó Pécsváradon Tegnap este tartotta ün­nepélyes évadnyitóját a mű­velődési ház klubhelyiségé­ben a Pécsváradi Fmsz. Zengő Együttese. Bresa La­jos igazgató-elnök nyitotta meg az összejövetelt és ér­tékelte az elmúlt év mun­káját és további sikeres sze­repléseket kívánt a nyolca­dik évadját elkezdő kórus­nak és tánckarnak. Nagy érdeklődés kisérte a csoportok munkaterveinek ismertetését, melyekben szá­mos dél-dunántúli szereplé­sen kívül külföldi út is sze­repel. A kórus olyan szá­mokkal bőviti repertoárját, melyek eddig még nem, vagy ritkán hangzottak el. Folytatják a szerzői estek sorát is. Áprilisban kerül sor Szokolay Sándor zeneszerző estjére. A tánckarnak és a kórusnak is a Baranyai Va­sárnapok pécsváradi prog­ramjában, a hajdan híres pécsváradi leányvásár fel­újításában, megjelenítésében jut majd jelentős szerep. A kamarakórus Baranya köz­ségeiben adandó műsorában meghívott vendégként fellép Szabó Éva színművésznő, a Pécsi Nemzeti Színház tagja és a Pécsi Vonósnégyes is. Árleszállítás a könyvesboltokban Szeptember 27 és október 16 között Szeptember 27-től, azaz hét­főtől kezdve egészen október > 16-ig leszállított áron vásá­rolhatok könyvek a könyves- J boltokban és az üzemi, falusi könyvterjesztőknél. Az árle- |szállítás az eddigi alkalmak- inál jóval nagyobb mennyisé- igű könyvet érint. Az árcsök­kenés egységesen 50 százalé- i kos. A különféle könyvek között ! lapozgatva a versesköteteket találjuk első helyen. Néhány í irodalmi csemege is beleesett l az árleszállításba, így például Chaucer Canterbury mesék, Mallarmé költeményei. Arany : László válogatott művei, a j jugoszláv költők antológiája, ) Kálidásza válogatott művei, válogatás román népballadák- 5 ból, német lovag-költők ver- j seiből, orosz klasszikus köl- ? tők és spanyol költők versei­> bői, Vergilius Aeneis-e, Guer- \nica címmel a spanyol polgár­> háború költészete és sok más [ kötet. A regények között Bonda- 5 rév Csend-je, Nagy Lajos A f lázadó ember-e, Otcenásek ÍBrych polgártárs-a, Remenyik IZsigmond Az idegen és a Sar- ?jadó fű című regényei szere­> pelnek többek között, Meg i lehet kapni fele áron Capek <elbeszéléseit, Gábor Andor l Berlini leveleit' Gelléri Andor Bélyegsorozat Pécsről Az Aranysárkány „fészket keres" A második Kosztolányi-re- gényt fdmesítik meg Baján. Két évvel ezelőtt ugyanis eb­ben a városban forgatták a Pacsirtát, mivel a jellegzete­sen bácskai környezetben, Szabadkán játszódó regény hangulatához külföldi költsé­gek nélkül egyedül itt talál­tak megfelelő helyszínt. Most Kosztolányi Dezső híres ifjú­sági regénye, az Aranysár­kány kerül celluloidszalagra. A film gyártói már keresik a megfelelő építésű és hangu­latú bajai házat, ahöl az Aranysárkány a forgatás ide­jén. «fészket kap”. Színes prospektusok tervein dolgozik Battancs Gábor pécsi grafikus. A prospektusok terveivel, melyek a Mecseki Kultúr- parkot ismertetik, szeptember végére készül el. Pécsről szóló bélyeg-sorozatának terveit már befejezte. Endre összegyűjtött novelláit* Gogol Holt lelkek-jét, Hauff meséit, Karikás Frigyes A harminckilences dandár cí­mű regényét, Gottfried Keller műveit, Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című könyvét. Solohov Feltört ugar­ját, Swift szatíráinak és röp- iratainak gyűjteményét. Tha­ckeray Sznobok könyve című művét, Zola két regényét, to­vábbá néhány szöveggvOHe- ményt. például a reformkor irodalmáról, a XIX, század magyar irodalmáról, valamint a huszadik század világirodal­máról. A drámák között ott van az angol reneszánsz drámák ayűiteménve. Bráchi Sándor Színház, Capek Az anya, Galsworthy Tűz és viz. Shaw Szent Johanna és Shelley A megszabadított Prometheus című drámája, néhány Sha­kespeare és néhány egyéb gyűjtemény. Külön csoportot alkotnak a nyermek- és ifjúsági könyvek. Ezek között is igen gazdag a választék, hogy csak az Alad­din és a csodalámpa, a Ro­binson, Az ifjú gárda, a Ti­mur és csapata című közis­mert könyveket, vagy Hunya­di József Pepito-ját, Eric Kästner Emil és a detektívek című könyvét említsük. Az ismeretterjesztő könyvek népes családjában igen sok érdekes kiadvánvt érintett az árleszállítás. Néhányat hadd ragadjunk ki: Aisberg: Ez a tranzisztor. Böhm-Dörge: A holnap viláea. Conrad: A tá­volbalátás, 1000 kérdés — fe- lelet a technika világából, Korjakin: Az atom története, Nagy Ernő: Az űrrepülés lö­vője, Wissmann: A repülés története Ikarustól napjainkig, Pálos István: A hagyományos kínai orvoslás stb. Művészeti könyvekben is van választék: például a drez­dai képtár anyagából készített két kötet. Budapest régiségei­nek 17.. 18., 19. kötete. Der- kovits Gyula rézkarcai és fa­metszetei, Repin és Székely Bertalan válogatott írásai* Mednyánszky László naplója stb. Mindezeken kívül számos könyv vásárolható meg ezek­ben a napokban féláron, a fo- toműmészet, a művészettörté­net és műemlékek, a színház, film, zene, tánc, az irodalom- történet, a nyelvészet, a nép­rajz és népművészet, a filo­zófia, a hadtudomány, a föld­rajz, a történelem, a régészet, a nevelés, a természettudomá­nyok, a politikai gazdaságtan, az orvostudomány és egészség­ügy, a technika, a mezőgaz­daság, valamint a műszaki tu­dományok területéről. Vásár van, színes forgatag. Parasztember lép a bicska­árus standjához. Nézegeti a sorba rakott csillogó holmikat, elidőz tekintete egyiken, má­sikon. Egyelőre csak a formá­jukat szemlél geti. Aztán lassú monzdulattal nyúl a kiválasz­tott felé. Kézbe veszi, forgat­ja. Megtörli kabátjának ujjá­ba a penge mindkét oldalát, lassú, akkurátus mozdulatok­kal megcsillogtatja a napfény­ben, aztán rálehe] a pengére. Kétszer, háromszor is... és összehúzott szemöldökkel fi­gyel. Aztán néhány szót vált az árussal, zsebébe nyúl, fi­zet. Még egyszer megnézi a kést, majd halk csettenéssel becsukja és zsebre teszi. Ar­cán az elégedettség, jó vásárt csinált. Utána megyek, megszólítom: — Láttam, hogy bicskát vá­sárolt, én is szeretnék venni egyet, de nem tudom milyent valaszak — mondom —. Rá­lehelt a pengére, — miért? Halkan, mintha titkot árul­na el, úgy válaszol: — Az a jó penge, fiam, amelyről gyorsan eltűnik a lehelet. Akkor tömör, sima az acél. Olyant vegyen! * — Milyen is hát a jó zseb­kés? — eziránt érdeklődöm, Mohácson két késesnél, özv. BICSKÁK Simon Dénesnénél és Pálfi Gézánál. Az üzletben Simonné fia, Vilmos dolgozik. Régi kés­gyártó família a Simon-cég. Késes volt Vilmos apja is, a nagyapja is. ö már 16 éves korában Pálfiéknál tanulgatta a késgyártást. Most új kése­ket kevésbé készít, ..főprofil­ja” a javítás, köszörülés. „A főorvos úr elküldte a sziké­ket köszörülni” — szól be a műhelybe édesanyja. Vilmos fejbólintva veszi tudomásul, aztán magyarázni kezdi a késfajtákat. Mert más késük van a halászoknak, más a ju­hászoknak ... Odalép a fiók­hoz, kivesz egy szarvasagancs nyelű bicskát. — Ez például egy halász kése. A mohácsi halászok ré­gen nálunk rendelték bicská­jukat. A nyele szarvasagancs. Hogy miért? Mert ők általá­ban vizes kézzel dolgoznak, s ha vizes kézzel-nyúlna, mond­jak egy műanyag foglalatú késhez, az csúszik. A szarvas- agancs-nyél érdes felületű, jó markolatú. A kicsit hajlított pengéjű, úgynevezett kacorkést a ju­hászok használják. A hajlított pengével tisztítják a birkák körmeit. Mutat egyet — szarvasagancs nyele van an­nak is. — Ha új kést, szarvas- agancs nyelűt rendelnek, hon­nan szerzi hozzá az agancsot? — A rendelő hozza. — Hol vásárolja a pengé­hez szükséges nyersanyagot? — Rendeljük a központon keresztül. Egy osztrák cég ki­tűnő nyersanyagot küld. Eb­ből aztán a műhelyben ko­vácsoljuk a pengét. Az acél­szálat faszéntűzben melegít­jük, aztán a tűzből az olajba, majd a vízbe tesszük. így ed­ződik az acél. Simon Vilmos mindenfajta szerszámkést megjavít, ő ja­vítja a mohácsi járás fod­rászai többségének borotváit, ollóit, hajvágó gépeit, ha úgy adódik, köszörül húsdarálókat is... — Nemrég egy idős bácsi jött be az üzletbe, javítani hozott egy zsebkést Nézeget­tem, hát látom ám, hogy ezt a kést még a nagyapám ké­szítette Szekszárdon. „Támasz- sza fel eat a pengét” — mondta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom