Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

4 napló 1965. AUGUSZTUS 15. Hetvenegy év íOZSEV: ... Crtti hogy____ gondolok: ax ember aaeret élni. Kissé szertartásos, mintha ez a beszélgetés is hozzátartozna a szombat dél­utáni búcsúztató ünnepséghez, amit a Pécsi Hőerőműnél rendeznek a tiszteletére. Egy Ilyen ünnepség alaposain el is ronthatja az ember hangú, latát, mondom, ö egy ideig hallgat, az igazgatótól már tegnap elbúcsúztam, mondja, lehet, hogy nem tud majd ott lenni az ünnepségen. Aztán lassan fellazul ez az idegen­szerű, elfogódott hangulat. Mindig így szokott ez lenni, kis epizódok után kutat az emlékezetében. Amikor vala­mi eszébe jut, elmosolyodik, megigazítja a szemüvegét: ezt majdnem elfelejtettem, mond­ja: nehéz hetünk volt egyszer, azt hiszem 1915-ben. Revizióz- ni jártunk. A mai Széchenyi- aknán betört a víz, a bányá­szok elmenekültek, a bánya­lovak ottfulladtak. Olyan ma­gas volt a víz, a szivattyúkat is elöntötte, a csatlakozások, meg minden tönkrement. Egy hétig dolgoztunk derékig érő vízben, ez volt életemben ta­lán a legnehezebb munka. Ro- poli József 71 éves, 59 éven át dolgozott szakadatlanul, ebből 57 évig az erőműnél, egy vá­rosban: Pécsett és egy szak­mában: a villamos iparban; Az apja bányász volt, sze­gény család. Ropoii József fe­lesége beszól a konyhából, fi­gyelmezteti az öreget: a nagy­mama a fején hordta a piacra a gyümölcsöt, naponta kétszer fordult, Ropoliné bedugja a fejét az ajtón: ezt nem azért mondom, hogy beírja a riport­jába, csak hogy az uram szü­lei nagyon szorgalmas embe­rek voltak. Ropoii József szá­mára az elemi hatodik osztá­lya után befejeződött az is­kola, megáll egy pillanatra: az életben viszont elvégeztem minden tanfolyamot, mondja. Tizenkét éves volt, amikor fel­vették a bányához takarító­fiúnak, két év múlva géplaka­tos tanonc lett, majd 1912-ben villanyszerelő. Akkor még csak a fundamentumát ásták az újhegyi erőműnek, emlék­szem. hogy sok volt a talaj­víz, mondja. 1960-ig az újhe­gyi erőműnél dolgozott, akkor áthelyezték az új erőműhöz. Életében a legmagasabb be­osztása a művezető volt. Az erőműnél a biztonsági beren­dezések, a relék, az árammérő műszerek vizsgálatával és be­állításával bízták meg. Tulaj­donképpen ennyi az élete. Ami közben volt: a miunka, szürkén, kimerítően és hétköz. napian, egy nagy elmosódó tömegben, amiből most szer­vezetlenül bukannak fel a kis epizódok, fontos vagy nem fontos, roppant nehéz ezt ma már megítélni, csak mozza­natok vannak: egyszer áthe­lyezték az erőműtől, de fél év múlva visszakérte magát; gyermekkorában húsvétiéi no­vemberig mezítláb járt, a ta­nító hiába mondta neki, hogy húzzon cipőt, nem volt; a har­mincas években vett egy mo­torkerékpárt, tizennégy évig motorozott, baleset nélkül, a maximális sebességem ötven kilométer volt, mondja, s fia­tal korában az év nagy szóra­kozása volt, hogy a motorral nyaranként beutazta az orszá- got. Elgondolkozva néz maga elé. — Az életem? Lehettem vol­na más, de nem éreztem ma­gamban elég erőt ehhez. — A fiatalkori vágyak? — Nézze, ha az én korom- ba.n ez lett volna a helyzet, mint most, akkor tanultam volna. Vittamossági mérnök lettem volna, mert abban jö­vő volt. Szeptember elsején nyugdíjba megy. — Miért ilyen későn? — A nyugdíj miatt. — Mennyi lesz a nyugdíja? — Ezerké tszázon felül egy •pár forinttal. Ezenkívül a fe­leségem fényképész, március­ban kapta meg az iparenge­délyt, de egyelőre nehéz, hiá­nyoznak még a kellékek, a közönség sem ismer eléggé bennünket. Ez az év nehéz lesz, de a lányom miatt csi­nálni kell, szeretném tanít­tatni. A lánya jelenleg az általá­nos iskola nyolcadik osztályá­ba jár. Ropoli József későn, nősült, 54 éves korában. Meg­kockáztatom a kérdést — Jó volt agglegénynek? Halkan, magabiztosan nevet — Én szolid életet éltem. A regényhősök, ha megérik ezt a kort az írok jóvoltából, minit Ropoii József, mindent bölcsen összefoglalnak, meg­magyaráznak, a helyére tesz­nek: ez emiatt történt, annak az volt az oka, de hát a re­gényhősök igazságtalanul köny nyebb helyzetben vannak. Ro­poii József életében nincsenek látványos mozzanatok, minden nek egyszerű és óvatos rend­je van. Fegyelmezett, az ilyen embereket ritkán éri csalódás, ritkán torpannak meg Vajon belső öntörvény ez, vagy a közepesség józan visszavonu­lása? Sohasem volt részeg Legénykorának vasárnapi szó­rakozása olyan volt, minit egy visszatérő képlet: Mecsek, plusz egy pohár sör, plasz mozi vagy színház. A rossz társaságot kerülte, egyszer név napot tartottak, állandóan in­ni kellett, ö a harmadik po­hártól kezdve az asztal alá öntötte a bort. Villanyszerelő korában német szakkönyveket olvasott, egyedül tanulta meg a logarléc használatát, azután elment egy ismerős tanítóhoz: algebrát szeretne tanulni, mert a villamosságban matematika nélkül nem lehet boldogulni, s középfokon megtanulta az algebráj:. — Elégedett az életével? ^ Ha az embernek sikerül a családi élet, akkor elégedett lehet. — Boldogan élt? — Boldogan. — Mi a „titka” a boldog­ságnak? — Az, hogy az ember Sí­jén a családjának meg a mun. kájának. Aki az életben meg akarja állni a helyét, annak ki kell kerülni az összeütkö­zéseket, amit lehet, azt át kell hidalni. Szorgalmasnak lenni, becsületesnek. Időnként bejön a felesége------------------vagy a lány, ta­pintatosan figyelmeztetik: apu­ka, erről még nem tetszett be­szélni, apa, elmondtad, hogy pontos vagy, még sohasem késtél el. apa, elmondtad, hogy ti alapítottátok meg bánya­telepen a dalárdát? Az öreg bólint, igen, leveszi a szem­üvegét, fáradtan visszateszi már öt óra előtt ott szoktam lenni az autóbuszmegállónál, mondja, s amikor felidézi a kis részleteket az egykori ón képzőkörről, a vastag geszte­nyefákról, s a dalárdáról, ér­zelmesen elhomályosodik a szeme. — Olyan gyorsan múlik az életem — mondja, — mindig azt hiszem, hogy még csak ötvenegy éves vagyok. Az em­bernek még volna elképzelése, ez is, az is. — Tervek? •!— A szakmában is, újítási tervek, de hát most már érv­nek körülbelül vége. Itthon vagyok, itthon segítek majd, amit lehet, meg amit tudok. Elhallgat, egy ideig elgon­dolkozva ingatja a fejét. — Kérem, én a munkát any nyira szeretem, hogy most sem akartam nyugdíjba menni, de hát most már lejárt... Még öt évet, ha élek, én kiegye­zem, amíg a gyerek elvégzi az iskolát, s talpra áll. Hetvenegy évet nehéz össze­foglalni, a közbeeső mozzana­tok jelentősége lecsökken, het­venegy év már olyan sok, hogy jóformán alaktalanná vá­lik, nehezen érthető, a perió­dusok jelentősége is elhomá­lyosodik. Az ember ilyenkor már megérti, hogy a sikerek tulajdonképpen nem is vol­tak olyan nagy sikerek, a meg próbáltatásokat pedig át lehe­tett vészelni, a legrosszabb esetben is egy fokkal bel­esebb lett volna az ember. Hetvenegy év. ötvenkilenc eb­ből munkában. Lehet medi­tálni. Ezen a ponton tulaj­donképpen már minden be­fejeződött, az emberből már nem lehet több, s nem lehet kevesebb, az ember csak tart­ja magát, mert helytállásra született, s közben csak tű­nődhet: mii miért volt, vagy miért nem volt, s ha megkér­dezik, hogy tulajdonképpen mire volt szüksége az életben, a kérdőívre körülbelül csak ennyit ír: türelemre. Ropoli József közelebb ha­jol, kissé zavartnak látszik. — Tudja, az ember mielőtt nyugdíjba megy. nehéz meg­válni az üzemtől. Érti, hogy mire gondolok: az ember sze­ret élni. Az a gyanúm: ®°ha~------------—------------- sem é rtjük meg egész pontosan, hogy Ropoli Józsefék számára mit jelentenek ezek a kis mechanikus üzemi ünnepsé­gek, bármilyen pompásan és tisztelettel rendezzük is meg. Thiery Árpád Szervizkocsi Pécs és Keszthely kozott Csak 1969-ben készül el ax új szervizállomás — Hiába próbálkoznánk dupla műszakkal, mert ha­tárt szab munkánknak a rend­kívül szűk terület — mondja Meiszterits István, a XIV. Autójavító Vállalat főmér­nöke. Napi 18 revízió Budapest és környéke után Pécs és környékének van a legnagyobb gépkocsi-parkja. A meghibásodott gépkocsik javítását, revízióját és szervi­Százezer fiatal a földeken A KISZ KB Intézőbizottsá­ga felhívására százezer fiatal sietett eddig a mezőgazdaság segítségére. A diákok és az üzemelt ifjúmunkásai nyári pihenőidejük egy részét ál­dozták az aratás, cséplés és az egyéb időszerű betakarítási munkák meggyorsításáért. He­ves megyében az egyetemis­ták és középiskolások 30 cso­portja dolgozott a termelő­szövetkezetekben és az álla­mi gazdaságokban. Fejér, He­ves, Csongrád, Szabolcs, Ba­ranya és több más megyében ideiglenes ifjúsági táborokat hívtak életre, amelyek lakói a növényápolásban, a zöldség- és gyümölcsszedésben, a szé­nabetakarításban, a kévehor­dásban és összerakásban, il letve gabonaszállításban ka­matoztatták segítőkészségüket. Lesz új villanyrendőr A rendőrség, a városi ta­nács építési osztályának és a PIK összefogása eredmé­nyezte azt, hogy a Rákóczi út délnyugati oldalán meg­építik az új villanyrendőr­fülkét; Az építési munkákat so- ronkívül a PIK, a villany- szerelési munkákat a Vil­lamosipari Ktsz végzi. A villanyrendőr a jövő hét folyamán üzemképes ál­lapotban átadásra kerül. A Széchenyi tér és a Kos­suth Lajos utca sarkán az útburkolatba süllyesztett fe­hér betonkockákból jelölik ki a gyalogátkelőt. zét mindössze két vállalat és az Autójavító Ktsz végzi. A XIV. Autójavító Vállalathoz naponta 14—16 gépkocsi ér­kezik szervizre és 16—18 re­vízióját végzik el. Az igények jóval meghaladják a vállalat kapacitását, így csak 2—3 he­tes eltolódással tudják a je­lentkezőket előjegyzésbe ven­ni; Megnövekedett külföldi gépkocsiforgalmunk nyomán is akad napi két-három je­lentkező, akik kisebb javítá­sért vagy szervizért keresik fel a vállalatot. 1963-ban ideiglenes terület­felhasználási engedélyt adott az I. kerületi tanács a Diósi úttól északra eső területen megépítendő szervizállomás­hoz. Az új szervizállomáson naponta száz gépkocsiszervi­zét tudták volna elvégezni. A 26-os Építőipari Vállalat vállalta a kivitelezést, a pénz is megvolt hozzá, de a végle­ges területfelhasználási enge­délyt nem adták meg azzal az indokkal, hogy nem adhat­nak mezőgazdasági ingatlan alóli felmentést. Az Autó­fenntartó Ipari Tröszt meg- fellebezte a határozatot és a fellebbezést a múlt év augusztusában jóvá is hagy­ták, de akkor már a kivite­lezőnek nem volt szabad ka­pacitása. Ez a nagyszerű terv most 1969-re odázódott el, — upvanakkor a vállalat a leg­nehezebb körülmények között kénytelen dolgozni és a Fém­ipari Vállalattá1 ""’amint az Autójavító Ktsz-szel együtte­sen sem tudják a jelentkező szervizigényeket kielégíteni. Hozzánemértés és bizalmatlanság Meglehetősen vontatottan megy az új gépkocsik garan­ciális javítása. A legtöbb pa­nasz a túlzott olajfogyasztás­ra van. Mivel fődarabról van szó, a rendelkezések értelmé­ben a külföldi képviseletet is értesíteni kell, ahonnét csak megkésve érkeznek a megbí­zottak s addig a meghibáso­dott gépkocsi csak a helyet foglalja. Sok bosszúságot okoz a gép­kocsitulajdonosok bizalmat­lansága is. Nemrég panasz- szal élt az egyik gépkocsi­tulajdonos, hogy szerviz al­kalmával eltűnt a légkörnyo­másmérője. Még javában ke­resték a műszert, amikor megszólalt a telefon és az Il­lető bejelentette, hogy otthon megtalálta. Egy kardos hölgyvezető meg lehetősen paprikás hangulat­ban követelte pótkerekének tömlőjét. Miután megmagya­rázták neki, hogy tömlő nél- ____ k üli pótkereke van, felhábo- rjn£ rodottan jelentette ld, hogy ne nézzék őt olyan ostobának, hogy ilyesmit elhisz, mert, hát ő csak ért annyit a ko­csikhoz! Csak akkor nyugo­dott meg, amikor a kereket felfújták, és bebizonyították azt. hogy ehhez a pótkerék­hez valóban nem kell tömlő. Egy másik hölgyvezető azt hangoztatta, hogy pótkerekét elcserélték, még a gumiab­roncs számát is feljegyezte..* Azóta sem közölte a gumiab­roncs számát. A jövőben hasonló esetek elkerülése végett, kis karto­nokra jegyzik fel a beé-kező gépkocsik gumiabroncsának és akkumulátorának számát. Humoros esetek is adód­nak. Egyszer egy tulajdonos arról panaszkodott, hogy va­lami zörög a kocsi jobb olda­lán. Sokáig nem jöttek rá, egészen addig, amíg a kocsi nem karambolozott. Akkor az ajtóból előkerült egy fél re­szelő, amit még az új kocsi összeállításakor ejthetett be­le valaki; Volt egy úrvezető, akit való­sággal üldöztek a tehenek: Egyszer kocsijának első ré­szét nyomta be egy tehén, majd egy másik alkalommal a sármentőre ült rá egy riska. Azóta a tulajdonos magával visz egy ostort is vidéki út­jaira. Mozgószerviz a hét végén A Balaton környékén rend­kívül megnövekedett: gépkocsi- forgalom sok meghibásodást hoz magával. A napokban ér­kezik meg az a sárgára duk- kózott Steyer-Fiat segélykocsi: amely a XIV. Autójavító Vál­lalat szakembereivel járja szombaton és vasárnap a Pécs—Sásd—Kaposvár—Bala­toniéiig—Fonyód—Keszthely útvonalat és alkatrészekkel felszerelve segítséget nyújt a nem túlságosan meghibáso­dott gépkocsiknak. Hírek sze­rint a Budapest—Balatoniéi!« útvonalon négy hasonló gép­kocsi járja az utat vikendna- pokon. Baksa I,ászló Lottó-tá j ék oztató A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatása alap­ján a 33. játékhéten nem vég­leges megállapítás szerint öt- találatos lottószelvény nem érkezett. Négy találatot 67 fo­gadó ért el, nyereménvük egyenként 62 434 forint. Há­rom találatot 5312 fogadó ért el. nyereményük egyenként 393 forint. Két találatot 129 447 fogadó ért el. nvere- ményük egyenként 16,10 fo­A példát példa követi A Bólyi Állami Gazdaság a legnagyobbak közé tar­tozik 27 000 holdjával. He­lyét, rangját azonban még­sem az ezrekben számolt kataszterek adják, hanem a teljesítményei. , amelyekkel hosszú évek óta magára vonja a figyelmet. Ezt mu­tatják a gazdaság központi épületének vándorzászlók­kal, oklevelekkel tapétázott folyosói, szobái és ezt a testes vitrin is a serlegek, kitüntetések, élüzemjelvé- nyek egész sorával. A gazdasági épületek, gépszínek, műhelyek első benyomásra itt sem mutat­nak többet más állami gaz­daságok hasonló rendelte­tésű létesítményeinél. A ja­vításra vagy éppen beve­tésre kész gépek sürgősségi sorrendben várnak a sor­sukra, s itt sem egyene­sebb a „takarásuk”, a lé­niájuk, mint a megye má­sik kilenc nagygazdaságá­ban. A különbség csak ak­kor válik nyilvánvalóvá, ha olyan kísérője van az em­bernek. mint Igali Károly, a gazdaság fiatal mérnöke. Az alig huszonnyolc éves fiatalember „veterán” ta­pasztalattal magyarázza, mu­tatja a különbségeket. — A jó eredmény egyik előfeltétele a gépesítés ha­tékonysága, ennek alapja meg a gépek karbantartása, — mondja bevezetőnek. — De kell hozzá más is. Va­lami olyan plusz, amire a velük foglalkozó embert nem kötelezik utasítások­kal. Megállít egy darálóforma gépnél. — Tavaly, május elsejére készült el felajánlásra. A Bandi, — s hamar hozzá­teszi — Pálfi Endre mér- nökkollégám újítása. Kiderül, hogy amit én darálónak véltem az imént, sokkal több, sokkal na­gyobb rendeltetésű annál és talán túl szerény az a megállapítás is, hogy egy­szerű újításról van szó. — Volt ugyan és van is a központban takarmány­keverő gépünk, de a tá­volság, az idő, a szállítási költség nagyon megdrágí­totta a használatát. így kényelmesebb, gazdaságo­sabb. Amíg mondja, némi csa­lódással könyvelem el, hogy ha van már belőle, akkor mi benne az újítás, de arra nem jut időm, hogy ki is nyilvánítsam a véleménye­met. — Azért egy és másban különbözik a központitól — mondja, mint aki adós ma­radt a lényeggel. — Az is termelékeny, de több kéz kell a kiszolgálásához, mint ©mezéhez. Ez az újítás és ez a különbség köztük. Az automatizálás, a gépi ada­golás, a tökéletesebb keve­rés, az óránkénti 15—20 má­zsás teljesítmény, a kultu­ráltabb, mégis egyszerűbb kezelés, a pormentesség, hogy csak a javát sorol­jam. A javakhoz hozzáteszi még, hogy Pálfi Endre ta­karmánykeverőgépe tavaly május óta negyedmillió fo­rint megtakarítást eredmé­nyezett a gazdaságnak. Újra a gépszíneket jár­juk, amikor megállít egy csinos, ismeretlen gép előtt. — Ez iis Pálfié. ö biz­tosan nem mutatta volna meg, pedig igazán nincs semmi restelkedni valója rajta. A levendulatermés beta­karítása annyi idős problé­ma, mint maga a levendula termesztés. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a szedése egybeesik a gabona­aratás idejével, amit még az is megnehezített, hogy szedése éveken át kézierő­vel történt. Hát ezen akart segíteni a kollégám, amikor hozzáfo­gott a gép szerkesztéséhez. Segített is, mert az idei fő­próbán bevált, csak... Hát igen. A levendulá­nak nem úgy válogatják meg a helyét, mint a gabo­nának. Jó neki a köves, gödrös talaj is, ami viszont rongálója, ellensége a gép­nek. De Pálfi Endre nem adta fel a harcot. Megszer­keszti még azt a gépet, amely dacolni fog az ilyen akadályokkal is. Arról aztán Igali Károly sem tehetett, amikor én ál­lítottam meg a következő gépnél. Különös, behajtott szárnyú vitorlázóhoz hason­lított, nem csoda ha felcsi­gázta a kíváncsiságomat, — No. ez az, amit Papp Károly kollégámmal keilen „követtünk el”. Szilvaszedő- gép. Az „elkövetésnek” nyomós \ » Fehér betonkockák

Next

/
Oldalképek
Tartalom