Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

°n Sokarcú színházat cA „ /Hódem Magijai At (piái áj Lzei'zeméagei Kiállítás a Káptalan utca 2-ben Pénteken tárgyalta a Pécsi Nemzeti Színház tevékenysé­gét a Baranya megyei és Pécs váirosi tanács összevont végrehajtó bizottsági ülésén. A jövő évad műsorának el­fogadása mellett igen alapos és sok mindenre kiterjedő vi­tában vizsgálták; a megye és a város kulturális ellátásában milyen feladatok hárulnak a Pécsi Nemzeti Színházra és milyen akadályok hátráltatják munkájában, A legfontosabb megállapí­tás: a Pécsi Nemzeti Színház sokarcúságra “törekszik. Ezt igazolják, hogy modem és klasszikus darabot, balettet és operát, operettet és prózát, felújítást és — a jövő évad­ban — európai ősbemutatót rendeznek. Nem ötletszerű az, hogy B recht mellett három Shakespeare bemutatót is tar­tottak az elmúlt évben, s az sem, hogy a Mária főhadnagy egyszerre volt műsoron a Bo­lond lánnyal. A színház veze­tősége szerint ezekben nyil­vánul meg az a pécsi sajá­tosság. hogy tudatossan töre­kednek a változatosságra és végletességire és ezt arculatnak tek'ntik. Hiba viszont — és ezt a színház vezetése ts el­ismeri —, hogy ez az eredeti­ség nem a szocialista tarta­lomban nyilvánul meg. Ide tartozik az a hiányosság is, hogy nem volt magyar ősbe­mutató. A szocialista dráma­irodalom repertoárjából nem sikerült kiválasztana ok egy korszerű és hatásos darabot. Bill-Belocerkovszkij Orkán cí­mű darabjának magyar átdol­gozása sem megfelelő színvo­nalon készült el, s ezért ki kellett venni a műsortervből. A színház vezetősége továbbra is az eredetiség, korszerűség és népszerűség hármas köve­telményét tartja szem előtt. A Pécsi Nemzeti Színház hatósugarát vizsgálva a vég­rehajtó bizottság arra a meg­állapításra jutott, hogy nem sikerült megállítani a táj­előadások propogandáját is, sőt hozzálátnak a tájbérlet szervezéséhez. Ugyancsak fon­tos feltétel, hogy növeljék az előadásra alkalmas helyisé­gek száméit Ehhez különösen a megyei tanács segítségére van szükség. Ugyancsak ha­tékonyabbá akarják tenni a falusi előadások közönség- szervezését. A vita során igen erősen tartotta magát az a felfgás, hogy ezentúl ne a színház járjon ki falura, hanem a vi­déki közönséget hozzák be a nagyszínházba. hiszen így kaphatnak csak teljes értékű színházi élményt Ezért — de párhuzamosan a tájelőadások erősítésével — a jövőben erő­teljesebben szorgalmazzák a «»portos beutazásokat is. A Mozgó Művelődési Ház pedig heti két alkalommal térítés- mentesen a színház rendelke­zésre bocsátja autóbuszát. A bét végrehajtó bizottság jóváhagyta a jövő évad mű­sortervét. Mivel azt szóban már a Művelődésügyi Minisz­térium is jóváhagyta, a terv lényegében végleges. Az operatársulat Donizetti Lamimermoori Lucia című mü­vét, valamint Janacek Jenufa című modem operáját mutat­ja majd be. Utóbbival ismét magyarországi ősbemutatót rendeznek. A „Balett’ I960” három Bartók művet, a Fából faragott királyfit, a Csodálatos mandarint és a Concértót tar­talmazza. A prózai művek sorában a Shakespeare repertoárt a jövő évadban a Lear királlyal kí­vánják bővíteni. Bemutatják Goldoni Két úr szolgája című darabját is. Az új évadnak valószínűleg egyik legvitatot­tabb darabja Sartre A legyek című drámája lesz. Már a vég­rehajtó bizottság sem fogadta egyértelmű lelkesedéssel en_ nek műsorra tűzését. Minden­esetre a világhírű szerző ezzel az első drámájával vált ki az egzisztencialisták általában passzív táborából, s kezdte hír. detnd a világot megváltani akaró, cselekvő egzisztencia­lizmust. A legyek-ben az író klasszikus görög környezetbe helyezi hőseit és az Elektra monda alapján bonyolítja a cselekményt. Hőse Orestes, aki a fasizmussal harcol az ember jogáért, a szabadságért. A da­rabot 1943-ban mutatták be Párizsiban. A mű tele van Sartre-i erényekkel, a léLek- rajzban megnyilvánuló tisztán­látással, gondolati telítettség­gel, különösen a helyzetek és lelkiállapotok szövevényével. „A legyek” egyébként a lelki- ismeret furdalásámak szimibó- luma. Az előadás lesz a ma­gyarországi ősbemutató. Az 1965—66-os évadiban mu­tatják be Vészi Endre Ember a szék alatt című szatirikus komédiáját is, mely a korrup­ció és a munkához való tisz­tességtelen viszony éllen har­col. Vészi darabja a Pécsi Nemzeti Színház ősbemutatója lesz. Szerepel a műsorterven Ja­mes Baldwin amerikai néger író is. Darabjának címe Ének Charlie úrért. Tulajdonképpen, egy néger fiú meggyilkolásá­nak története, ismét csak első magyarországi, sőt európai be­mutató. Végül még egy érdekesség: színre hozzák Brecht—Gorkij Anya című darabját. Brecht a regény dramatizálása során megtartotta az eredeti cselek­ményt és az alakokat, de az epikus színház ábrázolási el­veinek alkalmazásával bonyo­lítja a cselekményt. A Brecht —Gorkij Anya című darabját szintén Pécsett mutatják be Magyarországon először. A két végrehajtó bizottság azzal hagyta jóvá a műsorteré vet, hogy azt évad közben csak a művelődési osztály elő­zetes hozzájárulásával lehet módosítani. Végül a két v. b. köszönetét fejezte ki a Pécsi Nemzeti Színház vezetőinek az elmúlt évadbeli eredményes munkájukért és őket beosztá­sukban megerősítette. A PÉCSI MŰVÉSZETBA­RÁTOK évtizedeken keresztül fáradoztak egy állandó kép­tár létrehozásán. A képtár iránti igény abból fakadt, hogy míg a város művészeti alkotásokban és építészeti emlékekben egyaránt gazdag, és kiváló szakemberek egész sora — Horváth Antal, Ge- recze Péter, Szőnyi Ottó- Gosztonyi Gyula, Dombay Já­nos — fáradozott azon, hogy a város múltját feltárják, a képzőművészeknek valahogy mostoha szerep jutott. Pedig szívesen munkálkodtak itt a festők, a város és a Mecsek szinte kínálja a festői témá­kat- de kevesek mecénásko­dása nem teremthet pezsgő művészeti közéletet. Gebauer Ernő, Gábor Jenő, Martyn Ferenc és mások sok évtizedes művészi és pedagógiai mun­kája most hozza gyümölcsét. A festők számbelileg gyara­podtak és a művészi színvo­nal ugrásszerűen emelkedett. Nem csekély azoknak a szá­ma sem, akik a képzőművé­szet iránt fokozottan érdek­lődnek. Napjainkban a művészeti kiadványok repprodukciói ré­vén sok örökbecsű műalkotás válik hozzáférhetővé, ismert­té, sokan külföldi utazások során kerülnek szemtől-szem- be elmúlt korok és napjaink művészetével és a látvány él­vezetén kívül feleletet várnak képzőművészeti kérdésekre. A megízlelelt művészi élmény hatására gyakori látogatókká válnak képtárakban- múzeu­mokban. A sajtó gyakorta ismertette már a Modem Magyar Kép­tár létrejöttének körülmé­nyeit. Nem árt azonban — tisztelettel adózva mindazok­nak, akiknek a megvalósulás köszönhető — feleleveníteni a képtár történetét. 1957-ben Gegesi Kis Pál akadémikus műgyüjteményé- nek jelentős részét, mintegy 180 festményt és 50 szobrot a Janus Pannonius Múzeum­nak adományozott. Ezzel egy állandó képtár alapjait rakta !e. Nemes cselekedetével For­gács Hann Erzsébet szobrász- művész emlékének adózott kegyelettel. Egyetlen kikötése volt csupán — az ördög nem alszik — állandó kiállításon kell bemutatni az anyagot. Amenyiben a város nem tud megfelelő helyet biztosítani, úgy az adomány érvényét veszti. Rövid időn belül újabb adománnyal bővült a képtár, Dési Huber István özvegye férje munkáival gyarapította a gyűjteményt. 1959-ben a Megyei Tanács Tamás Hen­rikkel kötött élejáradék-szer- ződést és ennek révén- töb­bek között jelentős Rudnay, Mednyánszky és Koszta ké­pek kerültek a múzeumba. 1960-ban Kmetty János 35 darabból álló gyűjteményével, 1962-ben Cserepes István ha­gyatékának egy részével és a Pécsrő elszármazott Gábor Jenő festményeivel gyarapo­dott a képtár. Majd kisebb adományok révén Jobbágyi Gaiger Miklós, Nádler Róbert, Borszéky Frigyes, Pleidell Já­nos és Frank Frigyes művei­hez jutottunk hozzá. A képtár állományát a Ja­nus Pannonius Múzeum vá­sárlásokkal is gyarapítja. A MODERN MAGYAR KÉP­TÁR további gyarapítása so­rán korlátlan lehetőségeket lehet kiaknázni. A XX. szá­zadi magyar képzőművészeti alkotások jelentős része ugyanis még magántulajdonban van, tehát bármely múzeum számá­ra megszerezhetők. Példa erre a múlt évi „Magángyűjtők kiállítása” a Magyar Nemzeti Galériában. Reprodukciókról már jól ismert főműveket is jócskán láthattunk. Vagy ne menjünk messzebb, Baján is rendeztek hasonló kiállítást, ahol egy-két gyűjtő birtokában több száz Nagy István-kép ta­lálható. Főművek megszerzé­sével, egyes mesterek különbö­ző periódusainak bemutatásá­val egyedülálló szerepet vál­lalhatna magára a Modem Magyar Képtár. Nem arról van szó, hogy a Nemzeti Ga­léria kicsinyített, provinciális másodpéldányát kellene Pé­csett létrehozni. Erre nincs szükség, az adottságok és a feltételek sem egyeznek. Vi­szont az a kötöttség, amely a Nemzeti Galéria, az ország reprezentatív képzőművészeti közgyűjteménye szerepéből, feladatából adódik (hogy a XX. századi magyar képzőmű­vészetről reális, átfogó, teljes­ségre törekvő képet nyújtson), nem terheli a Modem Magyar Képtárat. Jelenleg 4 Egrv és 5 Derkovis-kép szerepel a Ga­léria állandó kiállításán. Ez tükrözi a reális helyzetet, az említett két művésznek a ma­gyar képzőművészeti életben betöltött helyét, rangját szám­szerűen is kifejezi az adott kiállítási keretek között. Pé­csett viszont — ha volna — akár 30 Egryt és Derkovitsot is szívesen bemutatnánk. A jelenlegi képtár anyagát, úgy lehetne továbbfejleszteni, hogy a meglévő adottságokat alapulvéve a Nyolcak. Akti­visták, mint a századéi éji avantgárd irányzatok immár nemes hagyománnyá érett mű­vészetét a lehető legteljeseb­ben mutatnánk be. A felszabadulás után a bék­lyótól szabadult alkotóvágy minden lemaradást egyszerre akart bepótolni és szélsőségek­ben tudott gondolkodni. Az „Európa Iskolába” tömörült művészek minden folytonosság nélkül, tudatos kiérlelés nél­kül a legmodernebbek akar­tak lenni. Heterogén csoport volt, talán csak a szabadság megízlelt lehetőségei hozták őket össze. A helyzet konszo­lidálásával a csoport egvöttes munkássága megszűnt. Műkö­désükből így is sok tanulságot lehet leszűrni. A KIÁLLÍTÁSON bemuta­tott képek a mi századunk szülöttei. Alkotóik is szembe­találták magukat az élet sok­szor megoldhatatlannak látszó problémáival. A XX. század emberének érzései és indula­tai fűtötték őket is, talán csak egyben közösek: jó műveket akartak létrehozni. A képző­művészet sajátos kifejezőesz­közével vallanak a világról. Érzéseik, vágyaik, tapasztala­taik, az élmény iránti fogé­konyságuk az általános embe­rin belüli egyéni különböző­ségük a mondanivaló és a megjelenítés változatosságában jut kifejezésre képeiken. A kiállítás egészében bizony í' a, hogy a művészet az élet szép­ségét hirdeti. Romváry Ferenc előadások számának csökkené­sét. Ennek oka, hogy a tá­volságok továbbra is komoly költséget okoznak, azonkívül a vidéki lakosság igénye egy­re növekszik. Amíg a színház­nak továbbra sincs kellő gép­járműve, a díszletek, hang­szerek, ezentúl is sókkal job­ban kopnak a tájon, nunt bent a színháziban, addig a vi­déki közönség is unja a heve­nyészett színpadképet, a csök­kentett létszámú kórust és statisztériát. Az ilyen szín­házi előadásnak méltán lehet veszélyes versenytársi a tele­vízió. Ugyanakkor egyre több azok nak a színházlátogatóknak a száma, akik rendszeresen be­járnak faluról Pécsre az igazi s -ínháai élmény kedvéért. A p esi járásban például éppen emiatt már egyáltalán nincs táj előadás. Olyan kis közsé­gekből is állandó törzsvendé­gei vannak a színháznak, mint T .....kesd. Magyarszék vagy V várdgyula. A két végrehajtó bizottság most határozatot hozott an­nak érdekében, hogy a tájelő­adások száma ne -csökkenjék tovább. Ezért a színház a kamarajellegű tájdarabokat r - v szervezi meg, hogy an- rr.űvészgárdája, lehetőleg ge'.lcnül a többi produk- c ótól, minél több helyre el­mehessen. Javítani kell a táj­Szereplők: A mester: Kontár, de e? teljesen lényegtelen. Irodal- milag fantasztikusan érdeklő­dő, ami azonban döntő, meg szerel is. Bármit. Víz, villany, gáz, neki mindegy. Polihisz­tor. Én: Irodaüimilag, na — na! Érdeklődése humán, vagyis nyámnyila. Ami a szerelés bár milyen formáját illeti, kizáró­lag alacsonyabbrendűségére tá­maszkodik. Műszaki tájékozott sága elrettentő: a pulikutyát az ányacsavartól rövid idő alatt meg tudja különböztetni. Feladat: A gázcsövet az elő­szobából a fürdőszobán át a konyhába kell vinni. A távol­ság kb. 15 méter és 3 fal. A dráma az első falnál kez­dődik. A mester épp az első falat agyusztálja. A következő szer­számai vannak: kalapács, véső meg egy közepes nagyságú hengeres, belül üreges, a vége felé keskenyedő valami. Azt a keskeny végével hozzáillesz­tette a falhoz és a kalapáccsal jó nagyokat ráhúzott. Csak úgy dongott a ház. Közben a párbeszéd közöttünk az iro­dalomról eléggé előrehaladott. Épp Thomas Mann-nál tar­tottunk. — És amikor Thomas Mann . . . folytatja a mester. . — Mekkora lyuk lesz? — Nagyon kicsi... És mit szól ahhoz a finom iróniához? — Mekkora az az egész kicsi: Mint a gázcső? — Egy kicsivel nagyobb. Épp csak hogy átfér... És amikor megírta a levelet Ha- mingway-nak? Ez igen. ez író!..; — És mennyi lesz a kosz? Mert ha sok, rögtön agyon­csap az asszony. — És Pirandellóhoz mit szól? — Csak akkora lyuk lesz, hogy átfér? — Akkora feltétlenül lesz. Megnyugodtam, pedig éppen erre kellett volna nyugtalan­kodnom.-r- Jó az az Üvöltő szelek! Az a Bronte!.., mondta is­mét és egy újabbat ütött. Ez valamivel nagyobb volt, mint az első. — Ez a szerszám majd csinálja a kis lyukat... Azért csodálatos, hogy abból a három nővérből kettő mi­lyen tehetséges volt. Ha meg­gondolom ... De nem gondolta meg. Egy újabb; minden eddigit felül­múló örületes ütést mért a szerszámra. Akkora lyuk ke­letkezett, hogy a fejem át­fért volna rajta. A kiesett tégla nagyot dördült a für­dőkádba. Épp abba esett bele. A mester szemrehányóan rám­néz: — Rabicz-fal! — mondja és a hangjában benne van a mél­tatlankodás. Mintha a rabicz- fal valami szabotázsféle len­ne és én szabotáltam volna. — Persze hogy rabicz-fal! Mit gondol talán két méter széles? — Na de ilyet! Rabicz-fal! Majd adok én neked! — Ne adjon neki. A lyuk megvan, panaszt nem lehet senkinek. A fürdőkádat még nem csapta agyon a tégla. Ez a fontos. — Nem úgy van az! Én ezt nem hagyom! Méghogy ra­bicz-fal! — Nyugalom! a rabicz-fal is fal. Nagyobb lyukra meg nincs szükség. Beszélhettem, A következő ütésre a fal egy része be­omlott. Óriási huppanás, tíz tégla bele a fürdőkádba. A lyukon meg átbújhatott volna egy ember, csak az volt a baj, hogy magasan volt, ember nagyságnál magasabb. Tehát nem volt érdemes átbújni. — Majd megcsinálja a kő­műves — nyugtatott meg. — Olvasta különben Virginia Woolf Orlandóját? Az a mese hangulat! Uram az utánoz­hatatlan! — És a kőműves? — Hon­nan szerzek én kőművest? — És a Camusi, az kutya? — Nem kutya! De honnan szerzek egy kőművest? — Csak tessék nyugodt len­ni, jön az magától. Van egy barátom. Az azt mondja ne­kem a múltkor: „Te Rezső! Dürrenmat: Nagy Romulusát még nem olvastad?! Hát ő is szívesen eljön. — Szent Isten! Szóljon más­nak! — De Uram! Ez Shakes­peare minden sorát olvasta' ö szokta utánam a lyukakr,' becsinálni. — Több lyuk nem lesz! A mai normát teljesítette. Nem volt igazam, lett még lyuk. A továbbiakról már nincs mit mondanom. Megbeszéltük a modern irodalom problémá­it, az existencializmusf és Jonesco, valamint Becket ösz- szes műveit. A mester még produkált néhány akkora lyu­kat, hogy nyárra a szellőzte­tés hibátlan volt. Legfeljebb a tél jelenthetett aggodalmat, de hol volt még a tél? Közben a mester még aggó­dott a parttalan realizmus, én a lyukak miatt. Azok miatt ö nem. Végül szépen elbúcsúz­tunk. Később sokat töprengtem, hogy hol volt a hiba. Azt hi­szem rájöttem. Amint tetszet­tek látni, beszélgetésünk ve­gyesen tartalmazott irodalmi és gázcsőszerelési elemeket. A baj az volt. hogy ő beszélt Thomas Mannról. és pedig a gázcsőről. Fordítva értelme­sebb lett volna. Műfaji téve­dés történt. A következő alkalommal már vigyáztam. Amikor be­lépett a kőműves, megkér­deztem tőle. hogy mi a “assiz- mus? ö erre azt mondta, hogy motorral jött. Rögtön meg is állapodtunk. A lyuk becsinálásánál buzgón segédkeztem. Ö elmondta ne­kem, hogy kell a falat k;szá- rítami. én meg táiékoz' *tem arról, boev az irodaim* em kell komolyan venni. Mindketten tanultunk. SSÖLLÖSY KÁLMÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom