Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-13 / 190. szám

VUdg proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napio ________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Meg igei Tanács lapja________ X XII. ÉVFOLYAM, 190. SZÄM Ara 50 FILLÉR 1965. AUGUSZTUS 13., PÉNTEK Veszélyes játékok A targonca kifordul amű­■í* helyajtón. Kifordul? Kirobban, kiszökken. Rajta néhány mázsa gép- alkatrész és tetején egy kis­lány. A targoncás pedig — a balatoni úton vágtató Opel-tulajdonos büszkeségé­vel — remegteti a bekö­tött fejű szőkeség szívét. A zsúfolt gyárudvaron, ahol tu­catnyi ember ugrik félre. Ha félre tud ugrani. Bent — mű­helyekben, gépek közt — ug­rik az alkatrész, a subler, ug­rik minden, ami hegyes, ve­szélyes, sebet okozhat. Sohase felejtem el azt a döbbenetét, amely akkor vett erőt rajtam, amikor néhány éve egy nagy építkezés be- ton-keretállásainak tetején három-négy fiatal munkás a légtornászok biztonságával ját­szott, ugrált —, sőt, az egyik aludt is. Vagy 25 méter ma­gasban, biztosító öv nélkül. És persze háló nélkül, mert azt csak artisták számára fe­szítenek ki, felelőtlen építők számára nem. A nyilvántartó statisztikából nem lehet kihámozni, mekko­ra a százalékaránya a vagány­kodás, a „hősi” szamárságok okozta baleseteknek a többi között. Hiszen belekalkulálha­tom a „tárgyak esése” és a „személyek esése” és a „jár­mű, csille” rovatba is, a „köz­lőmű és munkagép” okozta balesetek közé is. Nem a sta­tisztikai átlag vagy a kimu­tatás számszerűsége a lényeg, hanem az, hogy ilyen balese­teknek egyetlen egynek sem szabad lennie. Semmilyen iparágban és semmilyen idő­szakban. Úgyis mondhatnánk: ezek a legjobban elkerülhető és legfeleslegesebb balesetek. A szó talán különösen hang­zik. Hiszen minden baleset fe­lesleges! De a más típushoz tartozóknak megvannak a ma­guk sajátos indítékaik. Bányá­ban a kőzetviszonyok vagy a gáz, elektromos árammal dol­gozó üzemrészekben a szige­telés hibái, országutakon fék­hibák és más körülmények gyakran okoznak balesetet a „játékosok” könnyelműsége nélkül is. Ez a játék — mondjuk ki — nem babra megy, hanem egy vagy több ember életé­re. Néha csak a „játékost” veszélyezteti, olykor másokat is. De tűrhetjük-e ezt a ve­szélyt a nagyüzemek viszo­nyai közt, ahol a gépesítés, í technika egyre növekvő szere­pet kap —, de egyben lehető­séget is a veszélyek fokozásá­ra? És tűrhetjük-e ezt a „já­tékos” hősködést a falu vi­szonyai közt, ahol — gépek traktorok, kombájnok új sere­ge között — szintén gyakori a „kivagyok-hősködés” lát­szatra és éretlen emberek szá­mára talán imponáló, de tra­gédiára vezető káros szokás? Könnyű mondani, hogy ne legyen ilyen baleset! —mond­ja erre az üzemvezető, a mű­vezető. — Lennének csak az én műhelyemben, amely tele van fiatalokkal! Amíg ifik lesznek, ez a fajta könnyelmű legénykedés hozzátartozik as élethez. A játékosság, a hősködési hajlam valóban életkori sajá­tosság. De az nem igaz, hogy minden ifi, minden fiatal munkás szükségszerűen köny- nyelmű, hogy ostoba „hősi” magamutogatásért egészségét vagy életét kockáztatja. Azt sem indokolja semmi, hogy egy műhelyben azok a fiata­lok legyenek a hangadók, akik felelőtlenül vakmerősködnek. Persze, ez már a közhangulat irányítóin: gazdasági és -oli- tikai veze, .,von. nem utolsó­sorban az itiúsági szervezeten is múlik. Receptet adni per­sze nem lehet. És szomorú dolog, ahol már a saját ká­rukon tanuló fiatalok ke^d komolyabban venni »o-st p- áram, a gyorsan górd"’" •- gc— veszcd-ir-ojt imponál” a vakmerőség, a „hecc”? Talán. Egy ideig. De mennyivel több te­kintélyt ébreszthet a jó ügy­ben és jó ügyért alkalmazott bátorság! Hiszen ott, ahol a játék nem játék, hanem — van miért kockáztatni: ott a józan és higgadt ember sem ellenfele a kockázatnak! Hány fiatalra vagyunk büszkék, mert örvénylő folyóba ugrott — igen ám, de nem a „ki va­gyok én” megmutatásáért, ha­nem kisgyerekek vagy fuldok­ló felnőttek megmentéséért! És ha a műhely falain belül segíteni kell a másikon: di­cséret, tisztelet illeti a társat, aki a veszélyt elhárítani igyekszik. Singapore nem válhat a SE ÄTQ-politika A siugapore-i külügyminiszter sajtóértekezlete S. Radzsaratnam Singapore-! külügyminisz­ter csütörtökön sajtóértekezleten nyilatkozott a Malaysiától különvált városállam külpoliti­kájáról. Kijelentette, hogy hazája az el nem kötelezettség politikájának a híve. Singapore nem törekszik arra, hogy befolyást gyakorol­jon a világ eseményeire, de be akarja tölteni Délkelet-Ázsia szilárdságának biztosítását célzó szerényebb szerepét, — mondotta. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy újra kell tárgyalni a védelmi szerződést Nagy- Britanniával. Kormánya — mondotta — már most világosan le akarja szögezni, hogy Singapore nem válhat a SEATO-politika esz­közévé. Hírügynökségi jelentések szerint a malaysiai biztonsági erőket készültségi álla­potba helyezték Indonézia és Sarawak hatá­ránál. ff Nagyüzem“ a papír- és írószer­kaitokban Kállai Gyula iáíogatáSf) budapesti építkezéseken * Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ‘a kormány elnöke csütörtökön megtekintette Budapest né­hány fontosabb építkezését. Részt vett a látogatáson Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Szurdi István, az MSZMF Köz ponti Bizottságának titkára, Trautmann Rezső építésügyi miniszter és Sarlós István a Fővárosi Tanács Végrehaitó Bizottságának elnöke Egymillió 100 ezer füzet - 350 ezer ív behctöpapir Új papírbolt nyílik Szászváron Alig három hét múlva meg­kezdődik az új tanév, táskák­ba kerülnek a füzetek, írósze­rek. A Papír- és írószer- értékesítő Vállalat pécsi lera- katában Knapp Tibor igazga­tó kalauzol: megmutatja, mi­lyen felkészülten várják az 1966—67-es oktatási évet. Az idei tanévre való iskolaszerek jó részét már az üzletekbe szállították. A legjobban ke­resett, és hiánya miatt sok bosszúságot okozó kék bekötő papírból a tanév elején 300 ezer ívre van szükség, ennek ellenére 350 ezret szerzett be a vállalat. Elégedetten beszélt az igaz­gató arról, hogy eddig két­millió forint értékű tanszert adtak el, illetve raktároztak el a pécsi papírboltok, s nem­sokára szállítják a 9 ezer hosszú és a 8 ezer három­szögű favonalzót, a 18 ezer ecsetet és az importból egy hete érkezett, különféle mére­tű rajztáblákat. A PIÉRT raktárában egész évre való kisüveg tintát tárolnak, — ugyanis télen, fagyveszély miatt ezt a cikket szállítani nem lehet. így ötvenezer kis­üveg várja, hogy gazdára ta­láljon, az egymillió-százezer füzettel együtt. Néhány éve örömmel üd­vözölték a pedagógusok és a S2 lök a műanyag füzetbori- tókat. Az ötöv-' azonban üröm is vegyült ugyanis az ellátás elégtelen. Különösen az idén ősszel lesz hiánv be­lőle. mert az árvízvédelemben a PVC- és polietilén-gyárak is kivették részüket: vízelzáró műanyagfóliákat gyártottak, elhagyva a füzetborítók ké­szítését. Az igazgató azonban ígéretet tett arra, hogy mi­helyt lehetséges, A/5 nagysá­gú füzetre való borítót a le­hető legnagyobb mennyiség­ben szerez. Epv érdekes dologról is szólt Knano Tibor: a felmé­rések szerint 1969-ben lesz a legtöbb diák Pécsett, mind az általános, mind nedig a kö­zépiskolákban, s az akkorra szükséges tanszerek egv ré­szét már most kezdik besze­rezni, hogy a nagy forgalom dején ne legyen zsúfoltság. A vállalathoz tartozó vidéki papírüzletek fejlesztésére is sor kerül. Első állomásként Szászváron, az alkotmány nap­jára nyílik meg egy szép, kor­szerű üzlet a bányászok örö­mére. De meggyőződhetünk arré’ is, hogy az üzletekbe:-, iócs- kán fogytak az előre elkészí­tett osztály-csomagokból, a mindinkább tér* -ódító kézi­háti táskából valamint a kö­zépiskolásoknak szükséges tus- kihúzó-készletből, ami bizo­ny Itl* az ---------- szavait: a t anszervásárlás mindinkább elveszti zsúfolt idény-jellegét, ami mind a kiskereskedelem, mind a vásárlók részéről üd­vözölhető. Selepin vezetővel szovjet kű daitséu er ezett Koreába Phenjan: A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságban vasárn o, augusztus 15-én ünnepük II a- rea felszabadulásának 20. év­fordulóját. Csütörtökön Phenjanba ér­kezett egy szovjet küldöttség, amely A. Selepinnek, az SZKP elnökségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának, a Minisz tertanács elnökhelyettesének vezetésével részt vesz a fel- szabadulási ünnepségeken. Két harminclakásos panelépület elemeit készítették cl júliusban a Baranya megyei Építőipari Vállalat előregyártó üzemi­ben. Jelenleg a közeljövőben épülő AKÜV komplex gépkocsitelep vázrendszerének vasbe'orölöméit gyártják, valamint u bőrgyári távfűtés vezetéktartó oszlopait. i — Szokolai felv. — A markológép belevág a földbe, aztán megfeszülnek a sodronyötelek és magasba emelkedik a félköbméteres kanál, tele fekete tőzeggel. Mintha kátránnyal itatták volna át errefelé a talajt. Aztán újra visszafordul a markológép a két méter mély árok fölé és kezdődik elölről a kitermelés. A vezetőfülkéből svájci­sapkás legény figyel. Leál­lítja a gépet és bizonytala­nul elömászik. Valami el­lenőrnek, vagy intézkedő, tárgyaló igazgatónak néz­het. Tegnap is járt erre nem is egy, hanem kettő. Ké­sőbb megoldódik a nyelve. Alföldi legény Bagi Gellert. A 22 éves fiú már egy éve kotrómester és három éve dolgozik földgéppel. A báty­jával jött Drávaszerdahely- re, a tőzegbányába. Bagi Lajos most alszik, majd este hatkor váltja az öcs- csét. — A munkaidő? — Tizenkét óra, reggel hattól este hatig dolgozunk, akkor jön a váltás. — Persze tizenkét órára jó a kereset is. — Változó. Kezdetben gyenge volt, 1700—2500 fo­rintokat kerestünk havonta, de a múlt hónapban már javult. Olyan háromezer kö­rül keresünk. — Ezért mennyit teljesíte­nek köbméterben? — Depózásnál, mint most is 7—800 köbmétert terme­lünk ki egy műszakban. Amikor kocsira rakodunk, akkor kevesebbet, mert a gépkocsikra várni kell. Ha folyamatosan jönnének, ak­kor más a helyzet. A félköbméteres kanállal 12 óra alatt 1600 markolás, 1600 mozdulat a kanalat irá­nyító, sodronyköteleket moz­gató, a földgépet forgató fogantyúk és gombok felé. Mindig ugyanaz a mozdulat, pontosan és érzéssel, külön­ben nem engedelmeskedik a gép. S Bagi Gellért ezt a munkát a drávaszerdahelyi tőzegbányában már április elseje óta végzi kétheti meg­szakításokkal. — Akkor hazamegyünk a bátyámmal, meg Lázár Jó­zseffel, aki ugyancsak jász- ladányi. — Nős? — Én? Most arra gyűjtöm a pénzt, hogy megnősüljek. A tőzeget talajjavításhoz viszik. A héten újra kezdő­dik a szállítás, a napos idő­ben gyorsabban száradt a frissen kitermelt tőzeg. A munkaárok már két méter mély helyenként és egész kis folyót alkot Drávaszerdahely és Kovácshida között. Bagi még Drávaszerdahelynél bon­totta meg a lápot, ma pedig Kovácshida alatt kanalazza a jó minőségű tőzeget. A földgép lánctalpakon jár, de ilyen laza talajban még derékvastagságú farön­köket is raknak alá. Ezen már könnyebb a járás. A fa­rönkökre drótköteleket erő­sítettek. Ha tovább indul a gép, akkor maga mögül fel­emel egy rönköt és előre teszi, aztán megindul a fé­nyesre csiszolódott lánctal­pakon. Lép pár centit, majd újabb rönköt emel előre, újra lép. Türelmes, pontos munkát igényel ez. Különö­sen itt, a laza, könnyen csú­szó mély tőzegárok partján. Segéde is van Baginak. — Juhász István, 18 éves, most tanulja a kotrást. Olajos kezét megtörli és odanyújtja: En is kotrómes­ter szeretnék lenni — majd hozzáteszi — Pincehelyről. Fontos ez nagyon. Falusi legények gépre ülnek és úgy titulálják őket két évi tanu­lás után, hogy: kotrómester. Rang ez, ami sok munkával, de jó keresettel is jár... I i d

Next

/
Oldalképek
Tartalom