Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-11 / 188. szám
IMS. AUGUSZTUS It napló 3 A LA CARTE Hatezer üzemi dolgozó étkezik szeptembertől önkiszolgáló éttermekben — Választékos ebéd 15 perc alatt Hajnali két órától éjjel fél tizenkettőig szinte szünet nélkül tart az étkeztetés a köfcö- nyösd legényszálló Jószerencsét éttermében. Kettőtől kilencig adnak reggelit, tíztől délután négjl óráig szolgálják fel az ebédet, s már fél öttől van vacsora, amit fél tizenkettőig fogyaszthatnak él a bányászok. Ezerhalszáz ember ebédje A Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat egyik legnagyobb étterme ez negyven- nyolc dolgozóval, ezerhatszáz étkezővel. A vállalatnál naponta készülő 55—60 ezer adag ételből kétezret itt főznek meg. Több, mint ezer ember számára készítenék reggelit, s csaknem ezerötszázan vacsoráznak is a Jészerencsétben. Innen kapják üzemi ebédjüket az AKÖV, a Mélyfúró, a Hídépítő, a Karbantartó, az Anyagellátó, a Bányászati Építő és a Gyógyszertár Vállalat dolgozói, s rajtuk kívül azoknál? a számára is a Jószeren - esetben sülnek a lángosok, fánkok, párizsi- és bécsiszele- tsk, akik az üzemi büfék rendszeres fogyasztóig Ilyen nagy „üzemhez’’ rengeteg nyersanyagra van szükség. Az étterem alagsori raktáraiba 17—20 ezer forint értékű élelmiszerutánpóüás érkezik minden nap, s körülbelül ennyit dolgoznak fél naponta a konyhán is. Zsírból egy mázsányit főznék el a napi ebédhez, vacsorához, húsból egy jól hízott sertés súlya kell az itt étkezőknek. Szalámiból, felvágottból 40—50 kiló, lisztből két—'két és fél mázsa a napi szükséglet. Ha baromfit készítenek, legalább százötven tyúk fő a fazekakban, s ha hal szerepel az étlapon, ugyan ennyi darabot kell megtisztítani, feldarabolni. Tojásból 500—600 darabot hoznak fel a raktárból, s ha ebből készül a reggeli is, akkor ennek a kéfc- szerese-háramszoro6a kerül az asztalokra. Krumpliból 5—6 mázsát koptatnak le egy-egy főzéshez a gépek, rizsből 50— 100 kiló kelL Változatos étrend Az étrend nagyon változatos: a friss főzelékeken túl bőséges húsadagok, sokféle há- zitészta keltik fel a bányászok étvágyát. De a húsellátásról például ilyen bejegyzés van a panaszkönyvben: „Van még probléma a hússal. Én szeretem a baromfit, de nem ilyen sűrűn. A héten már több ízben volt. Tegnap például pulyka, ma pedig csirke. Kérek más választást!” A panasz ellenére a napi háromféle menü összeállításiában nem lehet fölfedezni az egyhangúságot. Ilyenek vannak benne: rakott- kel, töltött sertésdagadó burgonyával, alföldi gulyás, ízes bukta, tökfőzelék sertésoldalassal, szalontüdő, rántott- ponty, paprikáscsirke, pulykasült, tehát mindenféle hús, sokféle módon elkészítve. Van nak közkedvelt ételek, mint a halászlé, a gulyásleves, a sertéspörkölt, frissensültek, babfőzelék, babgulyás, amit bármikor szívesen fogyasztanak az étterem vendégei. De ha csak a közkedvelt ételeket főznék a konyhán, nagyon egyhangú volna a táplálkozás. Ennek éppen az ellenkezője a cél, ezért alakítják át szeptember első napjaitól a’ la carte rendszerűvé és önkiszolgálóvá az éttermet. Az átalakítás a vállalat számára csak kiadásokkal jár, előnyeit csupán az étkezők élvezik. Az új rendszerre való áttérés ugyanis azt jelenti, hogy a legválasztékosabb ebéd is elfogyasztható 15 perc alatt, de a konyhán a jelenlegi háromnéggyel szemben nyolc-tíz féle ételt kell naponta elkészíteni és tömegével kell előállítani a legmunkaigényesebb és legolcsóbb tésztaféléket, az Önki- szolgáló a’ la carte éttermek legkedveltebb ételeit. Az ön- kiszolgáló éttermekben sok új, furcsái elnevezésű étellel barátkozhatnak meg az étkezők, amelyek ínycsiklandozók kitálalva, de semmitmondóak az étlapon. Sokan itt tanulják meg, hogy a bakonyi előnév- vel rendszerint gombát, a debrecenivel kolbászt, a bácskaival lecsót kell gondolni a hússzelet mellé. S ezzel körülbelül meg is tanulnak étlapról olvasni. Az ötödik önkiszolgáló étterein A komlói Jósaerencsét lesz a Mecseki Üzemi Vendéglátó Vállalat ötödik önkiszolgáló étterme. Uj rendszerben történő megnyitása után megváltozik az étkezők aránya is — az önkiszolgáló javára Jelenleg 21 500 üzemi dolgozó étkezik hagyományos berendezésű üzemi éttermekben és 4340 veszi igénybe az önkiszolgáló éttermeket. A Jószerencsét áttérése után eléri, sőt meg is haladja majd a hatezret az önkiszolgáló éttermekben étkező üzemi munkások száma. Napraforgót - zöldtrágyának Hitre József és Balogh Lajos zSIdlrágyának való napraforgót vetnek másodvetéskent a baranyahidvégi Közös Ut Tsz 28 holdas táblájában. a fákkal dott egy keveset, aztán helyesbítette a példát. — Hát, azt nem tudom mennyi az egy vagon, de az biztos, hogy ráment pár kataszteri leveles dohány. — Na, és semmi kára, nyoma ennek a teméntelen füstnek? — ellenkezem vele. — Dehogynem — mutatott rá a zsebére —, ennek ártott a legtöbbet, amíg a magam gazdája voltam. — És a bor? — A kettő együtt. Nem is szabad elválasztani egymástól. De mindegyik csak úgy egészséges, ha apránként szoktatja hozzá magát az ember. — Most hol tart a szoktatással? — Az nem rajtam múlik. Éppen a svungba kéne tartanom, de ugye cociális az otthonom, cociális a .zsebpénzem is... Schön Henrik igazít valamit a dolgokon. — Azért a hatvanhat forintért, amit hónapjában kézbe kap, csak a dohányra és legfeljebb egy liter borra futja. Kényes a téma, másfelé kell fordítanom. t • • — És az asszony? A harmadik feltétel? Arról még nem beszélt, Gyuri bácsi. — Bánom már, hogy szóba hoztam — legyint, mintha a füstöt hessegetné el. — Olyan régen volt, hogy talán igaz se volt. Negyven éve sirattam el szegényt a vásárosdombói temetőben. — És azóta? — Már a másikat is eltemettem. Egyedül öregszem már, mint ezek a fák itt köröttem, ni —, mutat körül a vén vadgesztenyesoron. — Még a Dőry uraság ültette őket —, emlékezik vissza. — Akkor tájt, amikor a nagyapám rászoktatott a pipálásra. Hát, látja, még ezek is fiatalabbak nálam. Dőry uraságról a legénykora jutott eszébe. — Nála voltam parádéskocsis, meg állatorvos is. Lopva rámsandított, hogy elhiszem-e neki a rangos beosztást. Aztán valamit láthatott rajtam, mert nagy magyarázkodásba kezdett. — Csak azt az állatot gyógyítottam, amelyiket a I vére bántotta. Az aztán mind lábra is áTlt. Na, azért arra vigyázni kellett, hogy melyiktől mennyi vért ereszt el az ember. Ez volt benne a tudomány. Úgy látszik, ezt már sokszor hallhatta tőle Schön Henrik, mert közbeszól: — Arról is beszéljen, kegyelmed, amit a legelején említett. A próbáltatások- ról. De erre már közelebb húzódtak a padokon ücsörgő öregek is. Pedig hányszor hallották, hányszor csodálták meg, hogyan is bírhatta, viselte, cipelte el idáig a sok baját, betegségét. De amikor olyan jó az ilyet újra és újra végigsajnálkozni, végigsopánkodni. Hogyne, hiszen ebben az is benne van, hogy lám csak: ha utol is éri az embert a veszedelem, vagy csak a fenyegetése, azért ki lehet előle térni, ahogyan Gyuri bácsi tette száz éven át. Pláne, ha nem is titkolja el, mit, hogyan csinált a veszedelem óráiban. Jó az ilyet sokszor meghallgatni, hogy egy szót se felejtsen el belőle az, aki itt már hetekkel, hónapokkal méri a hátralék időt. És Cséplő György ezúttal sem fukarkodott a példaadással. Ki tudja hányadszor, apróra váltotta a„száKül színi fejtés Rudabányán 1962-ben kezdték meg Rudabányán a Vilmos bányamező külszíni művelését. Az óriás kotróknak és dömpereknek 8 millió köbméter földet kell elhordaniok, hogy elérjék a 21—23 százalék vastartalmú pátércet. Eddig ennek a nagy munkának mintegy a felét végezték el, de már most — a meddő eltávolítása után — hozzáláttak a pátérc kitermeléséhez. Képünkön: exkavátor dömperbe rakja a pátércet, amely a dúsítóműbe kerül. Beszélgetés az orvossal Mit eszik, hogyan lakik a falu lako? Most jött meg háromnapos „nyaralásból”, kénytelen felaprózni a szabadságot, mert nehéz a helyettesítés, szóval most érkezett haza, a szoba fülledt meleg, ledobja az inget, leül. Aztán megy, mert az udvaron áll egy asz- szony, a kisfiú beteg, menjen ki hozzá, nézze meg. Ez a nap még beletartozik a „nyaralásba”, de mindegy ha már itthon van... öreg, szürkére mázolt kis motorkerékpárral szalad át a szomszédos — Harkányhoz közel eső — tanyára, a beteg gyerekhez. Mire visszaér, majdnem lemarad az uzsonnáról. (Paprika, fölvágott. paradicsom, sör.) — Mit eszik hogyan öltözködik hogyan lakik a környék lakossága? Több gyümölcsöt, főzeléket! Erre vagyok kíváncsi, e három témában mit mutat a körzeti orvos, dr. Hajdú Béla tapasztalati grafikonja? A „görbe’’ mindenütt fölfele ível, de... nem biztos, hogy ez éppen az étkezésnél pozitívan értékelhető. Divatos betegség — legalábbis a doktor körzetében, de valószínű másutt is — az érelmeszesedés, a keringési zavarok, magas vérnyomás ... — Itt Harkányban kezelek egy idős asszonyt magas vérnyomással. „Doktor úr, hiszen olyan jó erőben vagyok, jó az étvágyam, mégis aast", amelyet itt is, ott is megrongyolt az „ollós féreg”, de ő sohasem hagyta enyvezettel!, ragasztatlan. Azokat már gyerekkorában is kinevette, akik a himlőt szemverésnek, a tüdőbajt boszorkányrontásnak, a szélütést ördögkorbácsának nevezték, pedig neki is része volt mindegyikben, ha nem is egymás után. Mégis átlépte valamennyit. Hallgassuk hát meg az ő szájáról a bölcsességet. • — Én oskola nélkül gyógyítottam a jószágot, így hát nálamnál is okosabbnak véltem azt, aki könyvből tanulta meg az ember gyógyítását. Hát így kerültem én él a bajt idáig..: Tíz lépésre tőlünk asszonyok kuporognak a pázsiton. Mákgubót bontanak, dobálják a férgesét, öregek mind az asszonyok, túl a hetvenen, talán a nyolcvanon is túl. Bontják az ételnek valót, de a fülük nem a gubó zörgését hallja, hanem Cséplő György jótanácsait. Két éve lakója csak Gyuri bácsi a szociális otthonnak, de azóta minden rendelési napon, egész proces- sió várja az előszobában az orvos szólongatását. Pálinkás György nem tudom, mi van velem?” — panaszolja. Vejével, lányával, unokáival él egy háztartásban. Életmódjuk még csak nem is kiemelkedően Jó. de két-három hízót vágnak évente, a sonka, szalonna kitart a következő vágásig. A napi sonkaadag, aztán a különben is zsíros főttételek és rá még a napi másfél deci pálinka, amnit a nénike elkóstolgat, érthető módon előidézik a magas vérnyomást. De a baj az is, hogy a falusi gyerekekkel, csecsemőkkel kevés főzelékféleséget etetnek, nem tartják „komoly” ételnek mondjuk a káposztát vagy spenótot hús nélkül. Vannak olyan községeim, amelyek gyümölcsben szegények, így a gyerekek elég kevés gyümölcsöt fogyasztanak. A boltokban megtalálható befőttektől, g yümölcslé-konzervek- től pedig tartózkodnak a szülők. A kenyérfogyasztás Magyarországon még mindig magas, pedig egy ismert magyar antropológus szerint a kenyérféleség valósággal „elégeti” a szervezetet. Kulturáltabb étkezéssel lehetne meggátolni az egészségtelenül magas kenyérfogyasztást: könnyebb, zsírmentes ételekkel, vagy mondjuk bő választékú sajtféleségekkel, több gyümölccsel esetleg. Ez viszont már gazdasági kérdés is, kapcsolódik az élelmiszer- ipar fejlesztéséhez. — Lehetőségek? — Hagyományosan „nagyokat” eszünk. Kevés olyan nép van, amely annyi sonkát, szalonnát, húst és zsírt fogyaszt, mint mi. Nézzen csak meg itt Harkányban, a strandon egy akár városi, akár falusi családot, amikor a fűre kiterítik a hazulról hozott elemózsiát. Csak vikenden megesznek másfél kiló húst, amely mondjuk egy német családnak talán egész heti igénye lehetne. Nálunk nem „sze- let”-arányban vásárolják a húst, ahány családtag, annyi vékonyka szelet — mint másutt, hanem kilós egységekben. Hogy ez ellen mit lehetne tenni? Rendszeresen tartok előadásokat a körzetemben az egészséges táplálkozásról is. A csecsemői?, gyerekek egyoldalú, túlzottan dús táplálását ma már kevésbé tapasztaljuk oly mértékben, mint régebben. De a leghatékonyabb lehetőség mégis abban rejlik, hogy a köny- nyű, egészségesebb élelmiszer cikkeket biztosítsa az élelmiszeripar és a kereskedelem. Fölöslegesek a „t szfa" szobák Nemcsak Harkányban, hanem környékén, talán minden községben szembeötlik az új házak sora. A „kedves”, muskátlis, zsuppfedeles, szűkablakos magyar parasztház szerencsére lassan kuriózum lesz. De — ez Hajdú doktor tapasztalata — a »tiszta-szoba” még mindig érvényesül az újonnan épült családi házakban is. — Nem is tudnék csak egy községet megemlíteni, mert majdnem mindenütt találkozom azzal a féltő, szinte kínos pedantériával, amellyel óváfák a „tiszta-szobát”. A családi ház felépül legkevesebb két szobával, de csak az egyiket használják, a másikat pedig egyáltalán nem lakják, vagy legföljebb fönntartják a ritka vendég számára. A család aztán összezsúfolódik egy szobába. A zsúfoltság feltétlenül káros a szervezetre, főként gyerekeknél. Senki sem jár már iin, mezítláb — Mit lát az orvos a divat térhódításában? — A falusi és városi fiatalabb korosztály öltözködésében tulajdonképpen semmi különbséget. A feltételek — amelyek diktálják a divatot — azonosak: korszellem, célszerűség, évszakok, anyagi lehetőségek. A világvárosi szalonok szülik meg mindig a legújabb ruha- és cipőfazonokat, de manapság már hí orvosi vélemények alapján is! Egészséges irányzat: köny- nyú és vékony, de több rétegű felsőruhák, nagyon könv- nyü lábbelik. Az a cél, hogy minél kevesebb súlyt cipeljen magán az ember. Az idősebb korosztály — e tekintetben — még konzervatív. A sokszoknyás népviselet egészségtelen nem beszélve ártól, hogy költséges Is. A vastag talpú, vastag bőrű nehéz cipők a viszeresedést ígérik. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is hogy a falusi ember alig jár aszfalton, annál többet tapossa a sarat, munka közben a járást nehezítő szántóföldet, s ez a körülmény megköveteli a tartós, masszívabb — következésképpen — nehezebb lábbeli viselését — Miért látni egyre kevesebb mezítlábas gyereket falun? — Az oka feltétlenül a jobb életmód, de egy kicsit presztízs-kérdés is. — Hogy érti ezt? — Azt mondják a szülők: „Pont az én gyerekem járjon mezítláb!?” Drávapalkonyán van egy tizenhattagú család. A családfő sertéstenyésztő. Tizennégy gyereket etetnek öltöztetnek, de mondhatom olyan kínos gonddal, hogy egyenesen meglepő. Ez mindenképpen örvendetes tény. hiszen valóban így van, hogy néha napokon át nem látok egyetlen mezítlábas gyereket sem a nyár kellős közepén. Ha csak a saját kisfiámat nem: nem engedek cipőt húznia, mert a természetes talajon való járás erősíti a lábboltozatot. Az orvost ezen az estén már másodszor hívják beteghez. Elnézést kér, s megy. Rab Ferenc
