Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

Mit kellene még tennünk a valóban korszerű népművelésért?

Évek óta folyik a vita népművelésünk égető problémáiról. E vitáik középpontjába a korszerűség kérdése került. A korszerűség egyik vitatott kérdése a népművelési formák korszerűsége. Egyesek szerint a népművelés válságban van. Oka a formák elavultsága. — Ezért fő erőinket az új, változatos, érdekesebb formák ke resésére kell fordítanunk.

A másik vitatott kérdés a népművelés irányítási rendszerének átalakítása, a széttagoltság megszüntetése, az irányítás egységes rendjének meg teremtése. Vitatkozunk a népművelés céljára fordított anyagi, pénzügyi eszközök helyesen összpontosított felhasználásáról is. Ez is hozzátartozik a korszerűséghez, hiszen a takarékos, okos gazdálkodás a hatékonyabb felhasználást segíti elő.

E vitáik helyes céloiícat szolgálnak, itt-ott már némi eredményük is jelentkezik. Bizonyos, hogy előbb-utóbb elvezetnek a járható út megtalálásához is. Egyesek esküsznek, hogy az említett kérdésekben van a népművelés további fejlődésének kulcsa. Valamiféle csodaszerként tekintenek az új formáikra, az új eszközökre, az irányítási mechanizmus tökéletesítésére. Egyesek szerint a komplex előadások, vagy a klubrendezvények, a filmmel egybekötött előadások, a „Kd mit tud?” vetélkedő, vagy éppen a különböző szakköri formákban rejlik a válság csodaszere. Ettől indíttatva aztán elítélnek minden hagyományos formát, ami az előzőekbe nem illeszthető bele.

A népművelésben soikféie formának — újnak és hagyományosnak — meg van a maga helyé. Alkalmazható teljes sikerrel, ha jó helyen alkalmazzuk. Ezt a vitát úgyis a népművelés gyaikorlata dönti el. Néha azonban a szenvedélyes vitáikból valami nagyon fontos elem kimarad, vagy csak nagyon halványan látszik: nevezetesen a népművelési munka tartalmának, eszmeiségének korszerűsége. Pedig ez szerintünk

a korszerűség legfontosabb eleme.

Mert igaz, hogy a tömegek számára legkorszerűbb eszközök felhasználásával lehet új ismereteket hatékonyan nyújtani, de az is igaz, hogy a korszerű formákban korszerű tartalomnak kell lennie. Különösen elgondolkozhatunk ezen az MSZMP KB. ideológiai irányelveinek tanulmányozása közben. Vajon a ml népművelési gyakorlatunk tartalmában, eszmeiségében meg felel-e az irányelvekben megfogalmazott követelményeiknek? Jogos kételyeink támadhatnak e tekintetben.

A Hazafias Népfront és a TIT szervezésében számos köz Bégben, városi intézményben folytattunk beszélgetéseket az ideológiai irányelvekről értelmiségi emberekkel. E beszélgetések azt mutatták, hogy bizony még sok a hamis, torz, helytelen nézet egyes népművelők fejében. Baj van a népművelők szocialista meggyőződésével. Sok ideológiai kérdésben nem marxista nézetek, elképzelések találhatók. Márpedig csak az képes korszerű tartalmat adni a népművelődési tevékenységnek, aki azzal rendelkezik. A népművelő sem hagyja a küszöbön kívül hamis nézetéit, amikor előadást tart, szakköri foglalkozást vezet. könyvtári munkát végez, stb. S mi a korszerű tartalom a népművelésben? Ez semmiképpen sem lehet más, mint a legkorszerűbb társadalomnak, a szocializmusnak az ideológiája: a marxizmus-leniniz- mvs. EnéTIkül nem korszerű a . ' ^korszerűbb’* népnevelés sem. Lássuk néhány területen a tétel igazságát.

Nem lesz okszerű a hazaszeretetről tartott előadás ott, ahol az előadó fejében zavarok vannak az internacionalizmus értelmezését illetően. S vannak kételyek napjainkban sok népművelőnél is e kérdésben. Népművelőink közül még egyesek az Ady által sokat bírált rövidlátó nemzeti szemüvegen keresztül nézik a világot. Tekintetük túlzottan a nemzeti múlt felé fordul. Még nem a szocialista haza- fiság hatja át tudatukat. Még nem értik, hogy a „korszerű” hazafiság legfontosabb eleme a proletár intamacionalizmus.

Nem lesz korszerű az a köz- gazdasági előadás sem, melynek előadója kételkedik a párt gazdaságpolitikájának he lyességóben, aki gazdasági társadalmi építésünk visszásságai ért elvontan keresi a felelősöket a felsőbb vezetésben, s nem arra ösztönzi hallgatóit, hogy mindenki a maga helyén érezzen felelősséget munkájáért, küzdjön a negatív jelenségek ellen.

Az az előadó sem képes a

közösségi érzést igazán erősíteni a hallgatói körében, aki maga is közömbös a társadalom nagy kérdései iránit Erre is találunk — sajnos — mostanában — számos példát Leg utóbb Dunaszekcsőn vitatkoztunk a gazdasági mechanizmus kapcsán a felelősségről. Némely hozzászóló egyoldalúan csak fent kereste a felelősöket bizonyos gazdasági rendszabályokért A vita során aztán tisztázódott, hogy nincs külön felelősség fent és lent.

A párt szövetségi politikáját magyarázó előadáson is előfordulhat, hogy a munkás- paraszt szövetségnek nem az igazi tartalmát kapják a hallgatók. Annál inkább vannak ilyen aggályaink, mert a már említett ankéton találkoztunk népművelőkkel, akik úgy képzelik, hogy egyedül az ő feladatuk a parasztság érdekelnek védelme, ök egyedül a parasztság hivatott szószólói. De vajon ki ellen akarják a szövetkezeti parasztságot meg védeni?’ A munkásosztály ellen? A szocialista állam ellen?

Szocialista rendünk fölényét nem képes bizonyítani az a népművelő, aki maga is a nyugat neonfényes bódulatában él, nem látva a neonfényes kirakatok mögött a kizsákmányolást, elnyomást, mun kanélküILiséget. egyszóval a kapitalizmus lényegi jegyeit.

Nemrég hallottunk egy élménybeszámolót egyik autóklub rendezvényén, ahol az Olaszországban járt turista beszámolt a FIAT művekben látottakról és hallottakról. Csodálatos színekkel tudta ecsetelni az ott látottakat. Az embernek szinte kedve kerekedett kivándorolni, hogy ott dolgozhasson. Mondanom sém kell, hogy 6 a munkások kizsákmányolását, az osztályharcot ebben az üzemiben nem vette észre, élménybeszámolójában erről szó sem volt. A pacifizmus károg érzését nem tudja leküzdeni az a népnevelő, aki maga is semleges szeretne maradni a két világ- rendszer harcában. Még szép számmal találunk ilyen nézeteket képviselő népművelőket is.

Mit eredményez ez a helyzet a korszerűség követelményében? Lehet korszerűtlen egy előadás 3—1 nem korszerű eszimeisógű előadóval is (komplex-módszer). Lehet klub szerű rendezvény, ahol a kispolgári életérzést kapják a résztvevők. Lehet művészeti szakkör, filmklub, ahol a vezető a maga nem korszerű esztétikai elvei alapján végzi az irányító nevelő munkát. — Sajnos ilyen példával találkozunk a népművelésben. Nem az a lényeg, hogy pl. a bemutatott filmek mennyire szolgálják a dolgozók esztétikai ízlésének fejlődését, hanem milyen lesz a kasszasiker. Emiatt hajlandó engedményeiket tenni a gyenge esz- meiségű alkotások, vagy éppe„ a giccs javára.

Előfordulhat, talán nem is nagyon ritkán olyan honismereti szakkör, ahol nem a szocialista hazaszeretet eszmei erősödésének a tagokban hanem éppen a szűkkörű, korlátolt nemzeti érzés, a nacionalizmus maradványa. S ez a forma könnyen vezethet ide, ha a vezetés nem szilárd, szocialista meggyőződésű vezetők kezében van.

A népművelők világnézeti politikai, ideológiai képzését

elsődleges

feladatként

kellene kezdenünk. S ennek érdekében kellene a korszerű formákat is felhasználni. Egyik fontos követelmény lehetne itt is a koordináltság. A népművelők sok ezres hadseregét csak az erők egyesítésével tud juk megfelelő eszmei szintre emelni. Szocialista meggyőződésüket erősíteni, marxista világnézetüket fejleszteni. Erről is vitatkozhatnánk többet, mint eddig. De még inkább tehetnénk többet, mint eddig, mert már ma is kialakultak ennek bizonyos formád, felté- tetat

Csák néhány ilyen koordinált lehetőséget .említek: A népművelők továbbképzése egyben a pedagógusok, tanárok továbbképzése is. Együttműködhetnének a Tanács, a TIT, a Szakszervezet, Hazafias Népfront ezen a területen. Lehetséges formája ennek a már egyes megyékben kialakult Pedagógus Tudományos Napok időnkénti megrendezése. A népművelők továbbképzése egyben a könyvtárosok, művészeti szakkörvezetők továbbképzése is. Itt is egyesíthetnénk szellemi erőinket, annak érdekében, hogy a népművelők marxista esztétikai ismereteit, meggyőződését növeljük. Lehetséges lenne hasonló közös tevékenység a különböző művészeti tevékeny séget végző népművelők ismeretének fejlesztésére a KISZ és a TIT között.

További lehetőség kínálkozik a művelődési házak vezetőinek továbbképzésére. Ennek már van kialakult hagyománya is.

Megoldható lenne a mező- gazdasági szakikörvezetők továbbképzése az agrártudományok új eredményeinek ismertetése útján. Ennek egyik formájaként a Pannónia Mező- gazdasági Napokat is felhasználhatnánk;

Hasonló I lehetőség kínálkozik a szocialista brigádok vezetőinek segítésében, különösen pedagógiai-lélektani ismeretek nyújtásával.

Vagy miért ne tudnánk s7- illetékes szervekkel és intézményekkel közösen létrehozni olyan közigazdasági kérdéseket ismertető formát, ahol a gazdasági irányítás, üzemszervezés és más közgazdasági kérdésekről lehetne előadásokat, vitákat rendezni.

A népművelők továbbképzését szolgálnák a községi, járási szint közösen szervezhető értelmiségi viták, beszélgetések, gazdasági, politikai kérdésekről. Ezt a tanács, a Hazafias Népfront és a TIT közösen tudná végezni.

A népművelők továbbképzése fent említett formádnak mór eddig is kialakulóban van nak bizonyos továbbfejleszthető csírái. Ezék között említésre méltó a TIT agrárszakosztálya, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és az Agrártudományi Egyesület közös szervezésében tartott tanfolyam aiz agrárszakemberek számára.

Eredményesek voltak a megyei pártbizottság és a TIT közös rendezésében tartott nemzetközi tájékoztatók, amelyeken a nemzetközi kérdések propagandistái vettek részt. Jó viszhangot váltott kd az a kezdeményezés is, amelyet az utóbbi hónapokban a Hazafias Népfront és a TIT közös tevékenységeként indított el. A megye mintegy 14—15 községében, járási székhelyeken

értelmiségi unkátokat

szerveztünk az MSZMP Köz' ponti Bizottsága által kiadott ideológiai irányelvékről. Érdekes beszélgetéseik, viták alakultak ki. Egy-egy anikéton a községben élő értelmiségiek minden rétege képviseltette magát,

Ugyancsak a megyében 4—5 helyen a Hazafias Népfront és a TIT közös rendezéséiben történelemtanárok számára rendeztünk konferenciáikat a leszerelési hónap alkalmából. Itt a békés egymás mellett élés problémáiról vitatkoztak a résztvevők. Több esetben tartott a TIT kémiai szakasz tálya és a Gyógyszerészek Egyesületének pécsi csoportja közös előadásokat a tudomány legújabb eredményedről.

Az említett közös rendezvények sikered mutatják, hogy járható a javasolt űt. Meg kellene keresnünk mindazokat a lehetséges fórmáikat, amelyek a népművelők továbbképzésre alkalmasak.

Reméljük, hogy a megala kuli Országos Népművelési Tanács ebben az irányban is tudja koordinálni majd a különböző szervezetek, intézmények együttműködését. Csak Úgy lesz igazán korszerű népművelői tevékenységünk. Így válik hatékonyabbá a népmű velés minden formája.

Benkő László

TIT megyei titkár

ESZEKI FRIGYES:

<J)eecek őrző je leit

Vonásaid oly ismerős, beszédes ívei most, mint karcsú tornyok árnya a havon, ha téli nap tükröz le megtöretlen, pihenve lágyan fekszenek; szemed előtt kinyílt a végtelen világa, csillagok erdeje vibrál kék sugarában, s valahol messze kint már lát valakit, valami tiszta arcot, melyre rákacsint cinkosan és vigyázva: más ne lássa, mégis büszkén, titkát világ elé kitárva. Tested percek őrzője lett a lét ösvényein, és minden belső moccanása új szemeket ékesít.

GALAMBOSI LÁSZLÓ

rßipa es-ki eáhj

Eljön a nap amikor megered virág-fényből sarjad tekinteted.

Kopogsz. A világ gömbjéből kicsap az első tűz, aranyié haj-sisak vakít fejedről, ujjaid között a játékosság almája pörög.

Alattad láthatatlan kiscsikó, ringat, csupán, a láng s a néma hó távol kering.

Még nem suhan feléd a Jajt szolgáló korbácsos Cseléd.

Üveg hasán bárány-fehér a csík, szájad szikrázó tej-habbal telik.

Alszol. A sűrű álom-orgona föléd borul, zöld tündérek foga koccan, az álomszirom-rengeteg, selymén üveg-ruhában lejtenek.

Tágul az erdő. Lobognak a fák, az egymást érő smaragd-bóbiták.

A madár majdnem tenyeredre száll rikolt, kopog, a fölébredt bogár fülel, talpad elől száguld a gyík, fején jácintkék korona virít, fogságba ejtenéd, de tüske-vár, védi, rezeg a sok szeder-pohár.

Habzik, lobog az égi rózsafa, öntözgeti a Játék Angyala, csillag gyújtani bimbóira száll, csodáld soká pöttöm Pipacs-Király.

A Fény-inas, a lepke, rádköszön, a világ ujján arany kisköröm, villog s a Mese hármas oszlopán, nem nyílik éj, csak fáklya-tulipán.

A fönti táj a lentire hajol,

a láng-kastély s az omló köd-akol egymás mellé sodródva függenek.

Két óriási Mindenség-remek mélyére látsz, hol polipként mozog a sors-roppantó okozat s az ok.

A rejtett küszöb súlya fölmered, már visszahull labdát dobó kezed, jajdul a száj, zúzza a csontokat a Kín-Banyát kísérő szolgahad.

Rózsát hevíts, bő páncél-szárnyakon feléd suhan az örök Oltalom s a Kék Gömböt, hol életed forog, gyémánttá csiszolják nagy csillagok.

amivel mások röstelln'ek bíbelődni.

Most éppen a lakbérhátralékosok listája feküdt előtte, mert hát szocializmus ide, öntudat oda, még mindig akad nak emberek, akik ha olcsón lakhatnak hát éppen ingyen szeretnének összkomfortot maguknak. A nevek abc sorrendben következtek egymás után a kartonos dobozban is, meg a regiszter könyvben is. Az előtte kiterített lepedőnyi kimutatást lehetett volna szám- térképnek is nevezni, pontosan mutatta a tartozásoka1 túlfizetéseket, mert azért o.yan is akadt, hogy valaki töbD hónapot előre rendezett.

A munka neheze addig tartott, míg az adatokat innen is, onnan is kigyűjtötte. Most már Gizikéé a szó, aki a felszó]író leveleket kopogtatja. Nik’aí úr ezt a munkát élvezi leginkább. Hátradőlve ül a széken és hol karbatett kézzel, hol meg az asztalra támaszkodva diktál.

— Értesítjük, hogy könyvelésünk szerint Önnek ennyi és ennyi lakbérhátraléka mutatkozik. Amennyiben ezen tartozását felszólításunk kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem rendezi kény telenek leszünk fizetéséből munkahelyén letiltani, stb„ stb; s i

A szöveg mindig ugyanaz, csak a nevek változnak, meg a tartozások összege. Minden be diktált tételt zöld golyóstól - lal kipipál, arra is marad ideje, hogy a mellette gépelő Giziké munkájára vessen egy- egy pillantást, aztán ha hibát észlel, atyáskodva korholja Gizikét xn Kislány a „hogy’«

4

m

GYENIS JÓZSEF:

Rendnek kell lenni!

TV iklai űr a könyvelésből

1 ” maga volt a megtestesült pedantéria. Ahogy a napot kezdte, az évek egymásutánjában, külső szemlélőben azt a hiedelmet keltette, hogy ennek az embernek az élete nem egyéb taposó malomnál.

Ugyanabban az órában kelt minden reggel s indult hazulról a hivatalba. A téli síkos utak csak az indulásban okoztak- változást, de az érkezésben nem. A jelenléti íven télen, nyáron egyformán ugyanaz a szám jelezte pontosságát: (7,50), hét óra 50 perc. — sorakoztak egymás után a bejegyzések. Mások beérték vezetéknevük kezdőbetűjének odabiggyesztésével, de ő ebben is kivételezett. Apró, könnyen olvasható betűkkel teljes nevét kiírta: Niklai. A nagy N felhúzott szárából kiindulva erélyes rántással vízszintes vonalat vont a kisbetűk fölé, minek következtében olyan látszata volt az egésznek, mintha valaki gyök- vonásos példák megoldásán fáradozna, éppen csak a betűket kellett volna számokkal felcserélni. Tempósságát az is érzékeltette, hogy az i betű mellé, alul a pontot is odaszúrta a szó igazi értelmében, mert ceruzája hegye alatt a papír bemélyedt, éppenhogy csak ki nem lyukadt. Ez a sablonosság neki szórakozást, kiegyensúlyozottságot jelentett, mintegy jelezni akarván, hogy a nap huszonnégy óráját gondosan be kell osztani, s akkor mindenre jut idő.

Még a reggeli aktushoz tartozott a két könyökvédő felhúzása a kabátujjra, s mire mások a nyolc óra előtti hajrától iihegve beviharzottak, ő már ott ült a helyén. Fiókjából az asztalra készítette az evolut-táblát, maga mellé állította a gördülő kartonos doboz-tartó kiskocsit és bal kezét az asztalra fektetve figyelte karóráján, hogy a nagy mutató mikor jelzi a nyolc órát. Akkor munkához látott.

Egyszóval Niklai úr volt a vállalat csodabogara. Nemcsak a külsőségek tették azzá, hanem a gondolkodásmódja is. Valósággal kilógott a kollektívából. A tegeződést azt még csak tűrte valahogy, mert azt megszokta a régi uram-bá- tyámozás idejéből, hanem neadj isten, hogy valaki elvtársnak szólította volna. Ilyenkor erélyesen tiltakozott.

— Nem szeretem, ha gúnyolnak. Én becsületes pár- tonkívüli vágyóit, tehát ne elvtársozzanak. Ha a párttag professzort, vagy tanárt lehet doktor úrnak, tanár úrnak szó lítani, nekem is mondhatják, hogy Niklai úr. Mert az mégse megy, hogy hallja-e maga, csak úgy név nélkül. Ettől már falun is előbbre' vannak.

így aztán Niklai úr maradt Niklai úr, miközben észre sem vette, hogy minden olyan munkát a nyakába sóznak.