Dunántúli Napló, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei. Tanács lapja XXII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM ÁRA 5« FILLÉR 1965. AUGUSZTUS 25. SZERDA Világ proletárjai, egyesüljetek ! ^ Korszerűség és fejlődés Abban a világméretű gazdasági versenyben, amely a két társadalmi rendszer között folyik — a szocialista országok sorában — hazánk is részt- vesz. Magyarország azon „versenyzők” egyike, amelyek különösen érdeke, hogy mielőbb felzárkózzék az élen haladókhoz. Ennek — a többi között — az az oka, hogy a magyar népgazdaságban lényegesen nagyobb szerepe van a külkereskedelemnek, mint például a nagy országokéban. Ezt bizonyítja, hogy nemzeti jövedelmünk mintegy harmada az export és az import útján, a külkereskedelmi forgalommal van kapcsolatban. Hazánkban az egy főre jutó külkereskedelmi forgalom — dollárban számítva — eléri az Egyesült Államok és meghaladja Olaszország egy lakosra jutó külkereskedelmi forgalmának színvonalát. Mint ismeretes, a világpiacon nem annyit adnak terményeinkért, amennyibe az került, hanem annyit, amennyit — a nemzetközileg elismert munkaráfordítás indokolttá tesz. Márpedig ennek színvonalát általában az adott terméket nagy tömegben szállító, viszonylag fejlett országok diktálják. Ezért arra kell törekedni, hogy lehetőleg olyan termékeket exportáljunk, amelyeknek hazai összes munka- ráfordítása nem haladja meg a nemzetközi piacon is szükségesnek ítélt munkát. A világszínvonalat sokan csak műszaki-technikai szempontból ítélik meg. Világszínvonalú mondják: a legjobb műszaki paraméterekkel rendelkező gyártmány, a legélen- járóbb tudományos vívmányokat megtestesítő termék (elektronikus számítógépek, automatikák, stb.). Ez igaz, de a dolognak csak az egyik oldala. A világszínvonal nemcsak műszaki, hanem gazdasági kategória is. A műszakilag korszerű gyártmány is csak abban az esetben gyarapítja az ország nemzeti jövedelmét, ha az előállítására fordított összes munkaráfordítás valóban „kifizetődővé” teszi a termék előállítását, és a kül- vagy belföldi értékesítését. Általában igaz, hogy minél korszerűbb, minél jobb minőségű valamely gyártmány, berendezés, annál több munkát ismertet el viszonylag annál nagyobb értéket képvisel a világpiacon. Ámde a műszaki korszerűség mellett mindig mérlegelni kell a gazdasági korszerűséget is, vagyis azt: milyen társadalmi munkaráfordítással állíthatjuk elő ezt a bizonyos műszaki színvonalat. Az aránytalanul sok munkaráfordítást igénylő magas műszaki színvonal, jövedelem helyett esetleg veszteséget okoz a népgazdaságnak. Ezért a világszínvonal „meg- célzása” a műszaki paraméterek nemzetközi összehasonlításán túl a munkaráfordítások (a termelékenység) nemzetközi összehasonlítását és elemzését is szükségessé teszi. A világszínvonal elérését sokszor az egy lakosra jutó termelés színvonalával jellemzik. A társadalmi gazdagságnak valóban fontos mutatója az egy lakosra jutó szén, villamc*energia, acél, gyapjú, lábbeli stb. termelése. Ezért sokan tették fel a kérdést: jó-e, ha az ipari termelés évi növekedés üteme csökken, nem fokozódik-e ezáltal lemaradásunk a világszínvonaltól? Ideje túltenni magunkat azon, hogy gazdasági előrehaladásunkat elsősorban egyik vagy másik népgazdasági ág termelésének egyébként is igen sok tényezőtől befolyásolt növekedési üteméből ítéljük meg. Az előrehaladás döntő ismérve, hogy az, amit termelünk, magas színvonalon' és hatékonyan elégítse ki a társadalmi szükségleteket. Ezért a termelés fejlődésének ütemét alá kell rendelni annak, hogy — adott gyártmányösszetétel és választék mellett — milyen szükségletek kielégítésére van gazdaságosan mód, s a termelést a reálisan kielégíthető szükségletek határáig kell növelni; a termelés növelése valóban hozzájáruljon a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javulásához, a befektetések (anyag, bér, import, beruházások stb.) hatékony megtérüléséhez. Természetesen távol áll tőlünk, hogy most azt bizonygassuk: az alacsonyabb fejlődési ütem éppen olyan kedvező, mint az előrehaladás gyorsabb üteme. Nem erről van szó. Az előrehaladás gyorsabb üteme kétségtelenül jobb, feltéve, ha az egyben megfelelő hatékonyságot és stabilitást biztosít az ország számára. Ellenkező esetben reálisabb és ésszerűbb az előrehaladás ütemének átmeneti csökkentése, ami alkalmat ad „a sorok rendezésére”, a népgazdaságon bélül aránytalanságok megoldására, áthidalására. Az idei tervelőirányzatok szerint például az állami iparban a termelés emelkedésének 70 százalékát a termelékenység növekedéséből kell fedezni. Kedvező jelnek tekinthetjük, hogy az első negyedévben ez az arány több mint 80 százalék volt, sőt, egyes iparágakban létszámnövekedés nélkül növelték a termelést. Ez arra utal, hogy — legalábbis az élőmunka — ráfordítások tekintetében — javult a termelés hatékonysága. Az elmondottakból következik, hogy a békés gazdasági versenynek csak az egyik része az egy lakosra jutó termelés és fogyasztás növelése. Nem kevésbé fontos része azonban a termelés hatékonyságának, a termelékenység színvonalának növelése. Magyarországnak tehát nemcsak az egy főre jutó termelés és fogyasztás tekintetében kell egy idő múltán megközelítenie vagy elérnie a legfejlettebb országokat, hanem a ráfordítások, a termelékenység színvonala tekintetében is. A társadalmi gazdaság növelésének ugyanis éppen a termelékenység fokozása a legfontosabb forrása. Ez a feltétele a gazdasági növekedés üteme gyorsításának, az előnyös külkereskedelmi tevékenységnek és ezen keresztül az életszínvonal növelésének. As USA nem hajlandó kivonulni Vietnamból 100 000 amerikai katona tartózkodik már Vietnamban Kis Csaba az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Johnson elnök szerdán sajtókonferenciát tart, amelynek jelentős része a vietnami kérdéssel foglalkozik majd. Az elnök legfőbb tanácsadói: Rusk külügyminiszter, Goldberg, az új ENSZ-delegátus és Mc George Bundy hétfőn egyórás Tv-interjú keretében fejtették ki a kormányzat vietnami politikáját. Bár a vita során Rusk azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „kész azonnali, feltétel nélküli tárgyalásokra”, a három amerikai politikus szavaiból az derült ki, hogy az USA a katonai győzelmet, vagy legalábbis a katonai hely zet megváltozását alkarja elérni Vietnamban. Bundy kijelentette például, hogy a helyzet megváltozása „jelentős mértékben befolyásolhatja” a tárgyalások alakulását, és leszögezte, hogy az USA a tárgyalások előfeltételeként nem hajlandó kivonulni Vietnamból Az interjú során Rusk azt mondta, hogy az Egyesült Államok az 19 54-eg genfi egyezmény elveinek helyreállítását akarja elérni, s úgy tekinti, hogy az újraegyesítés és a társadalmi rendszer problémájának eldöntése a vietnami nép Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Budapestre érkezett belügye. Ennek a nyilatkozatnak értékét azonban szinte semmivé tette, hogy sem a kül ügyminiszter, sem McGeorge Bundy nem volt hajlandó nyíl tan válaszolni arra a kérdésre, mit tenne az Egyesült Államok, ha Dél-Vietnam népe az ország újraegyesítése és a szocialista társadalmi rend mellett döntene. Szavaikból úgy tűnt ki, hogy Washington nem volna hajlandó elfogadni egy ilyen döntést, és „vétójogot” követéi magának azzal szemben. A három amerikai politikus tv-interjúja egybevág más nyilatkozatokkal, amelyek egyöntetűen a katonai nyomás politikáját helyezik előtérbe. Ennek a politikának érvényesülését mutatja, hogy állandóan tovább növekszik a Dél-Viel- namba küldött amerikai csapatok száma, amely keddre elérte a 100 000-ret. Ugyancsak erre mutat, hogy az elmúlt na pókban minden eddiginél nagyobb szabású légitámadásokat intézett az amerikai légierő a VDK ellen. McGeorge Bundy hétfőn ismételten kijelentette. hogy a támadásokat Johnson elnök személyesen irá nyitja. Egy katonai szóvivő szerint a légitámadások növelése és a szárazföldi akciók kibővítése következtében „az USA ismét kezd felfelé kapaszkodni a vietnami lejtőn.” Washingtoni politikai megfigyelők úgy látják, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező hetekben tovább növeli a katonai akciókat, különösen a VDK elleni légitámadásokat a nyomás politikájának demonstrálására. Ünnepélyes társulati üléssel kedden megnyílt az új színházi év. Képünkön a társulati ülés résztvevőinek egy csoportja. Részletes tudósításunk a 3. oldalon. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására néhány napos baráti látogatásra kedden az „Amur” szovjet üdülőhajóval együtt Budapestre érkezett Luigi Longo, az Olasz Kommu nista Párt főtitkára. Fogadására a hajóállomáson megjelent Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Garat Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Felháborodás Jugoszláviában a frankfurti ifélet miatt Felháborodást, nyugtalanságot és tiltakozást váltott ki Jugoszláviában is az úgynevezett auschwitzi perben hozott frankfurti ítélet. Jugoszlávia — emlékeztetnek rá BelgrádBÁLBCSB TÁJ ban — Európa ama országai közé tartozik, amelyek különösen sokat szenvedtek a fasiszta barbárságtól. Csaknem kétmillió jugoszláv állampolgárt gyilkoltak meg, vagy hurcoltak koncentrációs táborokba. Az NSZK azonban nem hajlandó hozzájárulni a fazizmus jugoszláv áldozatainak kártalanításához. sőt tétlenül szemléli, hogy fasiszta banditák Nyugat-Németországban felháborító merényleteket követnek el Jugoszlávia hivatalos képviselői ellen. Amint Belgrádiban hangsúlyozzák: nemcsak az a felháborító, hogy Frankfurtban viszonylag enyhe büntetéssel sújtották az emberiség ellen súlyosan vétkezett auschwitzi hóhérokat. Sokkal nyugtalanítóbb az a körülmény, hogy a frankfurti bíróság és az NSZK más felelős szervei nem hajlandók levonni a politikai tanulságot a történelem legsúlyosabb emberi eltévelyedéséből, amelynek nyomai még napjainkban is kimutathatók. A felháborodás hangján ír az auschwitzi perről a Borba is. — A frankfurti bíróságtól — írja — a nemzetközi közvélemény sokkal többet várt. mint azt, hogy bebizonyítsa a húsz vádlott bűnösségét. Az. ami Frankfurtban történt, egyenlő azzal, mintha az auschwitzi vérfolyam a bíróság*'procedúrák homoktengerébe veszett volna. Hiszen nemcsak a húsz vádlottról van szó, hanem arról a több ezer háborús bűnösről is, aki háborítatlanul él a Német Szövetségi Köztársaságban. Az 5 nyugalmukat bizonyára a legkisebb mértékben sem zavarja a frankfurti ítélet Brezsnyev—Ulbricht megbeszélés Augusztus 23-án megbeszé1- lést folytattak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Német Szocialista Egységpárt kén viselői — közölték kedden hivatalosan Moszkvában. A la nácskozáson részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, aki ezidőszerint szat badságát tölti a Szovjetunión ban. A megbeszélés résztvevői a két pártot kölcsönösen érintő kérdéseket, valamint a nem zetközi helyzet és nemzetköz kommunista mozgalom egjtj problémáit vitatták meg A ta ■ lálkozó szívélyes légkörben a testvéri egység szellemébei. zajlott le. I
