Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
VW5, JÚLIUS 15, napló 5 Szombaton új szálló nyílik Harkányban Borkóstolót létesítenek a Mecseken — „Barlang“-vendéglátó a Rózsakért alatt — Magyaros étterem Pécsett A pécsi és a megyei vendéglátó vállalat január 1-én egyesült, Az összevont vállalat több mint 250 egységében közel 2000 alkalmazott dolgozik. Az egész megyét áthálózó vállalat igazgatójával, Katona József elvtárssal az összevonás eredményéről, előnyéről beszélgettünk. — Milyen előnnyel járt a két vállalat egyesítése, mik az eddigi tapasztalatok? — Az összevonás eredményes, hasznos volt — kezdte válaszát Katona Józseí. — A Pénzügyi gazdálkodás egy kézbe került, sokkal koncentráltabban tudunk gazdálkodni. Csak néhány példát említek: erre az évre felújításra, építésre, karbantartásra, berendezésre mintegy 10 millió forintot költünk. Számos egységünket rendbe hozattuk, tataroz- tattuk, csinosítottuk. A balo- kányi strandon új pavilont állítottunk fel, Szigetváron a konzervgyár mellett július 1 óta működik a korszerű, új Sziget cukrászda, új pavilon létesült Harkányban a hidegvizes medence, valamint a gyermekmedence mellett is. Ugyancsak Harkányban korszerű. minden igényt kielégítő, 44 ágyas szállodát létesítettünk mintegy 2 millió forintos költséggel. Az új szálloda műszaki átvétele július 17-én történik, és szombattól kezdve már üzemel is. A szezon végéig az új szálloda szobái máris foglaltak, örömmel számolhatok be arról is, hogy a siklósi várban a Műemléki Felügyelőség és az Idegenforgalmi Hivatal közös beruházásában új étterem, bár létesül és ennek üzemeltetése is a mi feladatunk lesz. Az új létesítmény a tervek szerint 1966-ban kezdi meg működését. A jelenlegi éttermet pedig presszóvá alakítják. Fejlesztjük Abaligetet is. Már épül a 300 adagos camping önkiszolgáló étterem. Ez az egység megoldja Abaliget idegenforgalmának vendéglátói ellátását. A munkák jelenleg az árvíz miatt késtek, de a! nyár végére elkészül, a jövő ] szezonban már működik. — Lapunkban is hangot j adtunk már, számos értekez- j létén is elhangzott: emelné; a város idegenforgalmát és! a pécsiek is szívesen ven-; nék, ha a Mecseken egy táj- j jellegű borozó-pince nyílna. Az igazgató elvtársnak mi j erről a véleménye? — A kívánsággal én is egyetértek. Több lehetőség is kínálkozik, — a legmegfelelőbbet fogjuk kiválasztani. A , pécsi szőlőhegyen kellemes; környezetben, szőlők között lé- ; tesítjük a borkóstolót, ahol' mecseki borokat, valamint! ételeket is árusítunk: gulyást, rablópecsenyét, házi tepertős! pogácsát. Úgy számítjuk, hogy a jövő nyáron nyithatunk ezzel az új üzletünkkel. — Régebben szó volt arról, hogy a Rózsakért alatt < levő borkóstolót megszűnte- { tik. Csak szó volt róla, vagy; van valami elképzelés is ez- < zel kapcsolatban? — Már több is mint egyszerű elképzelés. A Pécsi Tervező ! Vállalat már hozzálátott a tér- ; vezéshez. Mi egy 400 szemé-; lyes borkóstolót kívánunk lé- < tesíteni, — bőven van helyi ennek megoldására. Légkon- | dicionáló berendezés biztosítja; majd az egyenletes hőmérsékletet, a világítás is stílusos lesz, kovácsoltvas tartókban; gyertyavilágítás. Ez az új léte- ] sítmény egy egységet képezne a Rózsakerttel. A „barlang” , vendéglőből lépcsők vezetnek j majd fel a Rözsakertbe. _ Ha ; terveinket semmi sem gátolja, akkor 1966. január 1-én, hozzáláthatunk az építkezés-1 hez és jövőre már nyithatunk ; ezzel a valóban reprezentatív; vendéglátó egységgel. Más tervünket is megemlíthetem: ha az építési hatóság bele-. egyezik, a jelenlegi Elefánt éttermet magyaros jellegű étteremmé. alakítjuk át. — Ezek valóban szép tervek, s a pécsiek bizonyára örülnek megvalósításuknak. Szabad legyen néhány kisebb jelentőségű, de szinte naponta felmerülő problémáról kérdezni: sokan panaszkodnak, hogy esténként a vendéglőkben, éttermekben „elfogy” az olcsó, de közkedvelt Szalor sör. Mi ennek az oka? — A panasz igaz. Tény az, hogy ebben az évben az előző évhez képest 10—15 százalékkal több sört kapunk, de az üveges Szalon sör így is kevés. Azokban az üzleteinkben, ahol-hordós sört mérünk, általában mindig Szalon sört szolgálunk fel. Úgy tudom, hogy a Sörgyárnak palackozási problémái vannak — s nem tud annyi Szalont palackozni, mirt amennyi szükséges volna. így. aztán előkerül a Délibáb, a Márciusi sör is. Ha a gyár elég Szalon sört szállít — mi asztalra tesszük. S ha már itt tartunk, hadd említsem meg azt is, hogy kevés a szikvíz, nem elegendő a választék a hűsítő italokban, pedig több hűsítő italt is el tudnánk adni. — A napokban javasoltuk, hogy Pécsett alkalmas helyen a vendéglátó egységek elé a járdára tegyenek ki asztalokat, székeket, színes kis napernyőkkel. Szegeden lépten nyomon találkozni ilyenekkel és nagyon kellemesen hatnak. — Teljesen egyet értek a kéréssel olyannyira, hogy magam is szorgalmazom ezeknek a létesítését. Sajnos, kemény akadályokba ütközünk. A Jókai téren levő cukrászda elé kívántunk például néhány széket és asztalt kitenni — nem engedik. Amit lehet, megteszünk: a Hangulat presszónál már tettünk ki asztalokat, székeket, itt megengedték. „Zavarja a forgalmat’* — mondják az illetékesek. Ha engedélyt adnának, rajtunk j nem múlik ... — Ismételten szóvátettük, hogy •a szabadtéri színpad . műsorai alkalmával zavaróan hat az odatelepült alkalmi büfé. Míg a színpadon folyik a műsor, a büfénél nagy a zaj... — A szabadtéri színpadon ritkán van műsor, ennek ellenére mi feladatunknak tartjuk az ott-megjelenő közönség kiszolgálását. Tény, hogy nem a leghangulatosabb egy operaáriát hallgatni például söröshordók puffanása közepette. Ha a színpadon rendszeresen műsort adnának, kifizetődő lenne egy költséges pavilont a nézőtértől távolabb felállítani. Ha ehhez helyet is kapnánk, a pavilont megépítenénk. A Vendéglátó Vállalat rövid féléves működése alatt számos eredményt ért el a kulturált vendéglátás megteremtése útján. Sok esetben azonban nem rajtuk múlik, ha hibák is előfordulnak. Nemrég Harkányban minden előzetes bejelentés nélkül mintegy 150 tagú társaság azonnal kért ebédet. Nem vitás, volt fennakadás. De ha előre jelzik érkezésüket és kívánságukat, igényüket kielégítik, hiszen van nyersanyag, személyzet is. Előfordul, hogy minden előzetes bejelentés nélkül 100 tagú csoportok érkeznek Pécsre is, — és azonnal kérik a reggelit, ebédet. Nem csoda, ha ilyenkor „döcög” a kiszolgálás. — Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy eddigi eredményeink további növelésével jól és kulturáltan lássuk el egységeinkbe betérő vendégeinket. Terveink, elképzeléseink, napi munkánk is ezt a célt szolgálják, mondotta végül Katona József elvtárs. Garay Ferenc A művészetek kölcsönhatása Martyn Ferenc festőművészünk a Muzsika című folyóiratnak adott nyilatkozatában többek között beszélt a művészetek kölcsönhatásáról. Példának említette a pécsi Művészeti Gimnáziumot. „Ez az iskola egyedülálló — mondotta —, márcsak azért is, mert egyidőben tanulhatnak benne muzsikusok és iparművész-jelöltek”. Ennek a gimnáziumnak három tanulójával beszélgettünk. A muzsikusokat Wolf Ágnes, a kerámikusokat Farkas László, a díszítőfestőket Zboray Tamás képviselte. A MÚZSÁK KEGYELTJEI Elsőnek az iránt érdeklődtünk, hogy miért választották épp a Művészeti Gimnáziumot. Wolf: Még egészen kicsi voltam, amikor szüleim zongorát vásároltak. Hatéves koromban kezdtem tanulni, jelenleg a szakiskola ötödik osztályát végeztem Polgár Marienne tanárnőnél. Úgy gondoltam, hogy zenei tanulmányaimat ebben a gimnáziumban tudom leginkább folytatni. Farkas: Amikor negyedikes általános iskolás koromban Somogyból Pécsre költöztünk és megláttam a Széchenyi téren Pátzay Hunyadi-szobrát, elhatároztam, hogy én is ilyen szobrokat fogok alkotni. Otthon a nagymamámnál volt agyag, megpróbálkoztam különféle figurákat készíteni; először csak arasznyi nagyokat. főleg fejkendős falusi asszonyokat. Az év végi iskolai kiállításokon is mindig szerepeltem. Rajzolni is szerettem, Haraszti tanár úr és d-r. Bíbor Zoltánná tanárnő biztattak, hogy jelentkezzem a Művészeti Gimnáziumba. A felvételim sikerült és én azóta a kerámia szakon tanulok. Zboray: Eredetileg nem ide akartam jelentkezni. Inkább a műszaki pálya érdekelt, de rajztanárom, Haraszti Pál ide javasolt, mert úgy látta, hogy jól rajzolok. Amikor jelentkeztem, még nem voltam tiszANQOL ÖNKÉNTESEK A riportalany angol, o tolmács arab, mellettünk két skót fiú uzsonnázik, és a hőség — legalábbis itt az egykori Zrínyi hadapródiskola egyre alacsonyabb faltörmelékei között — e pillanatban afrikainak tűnik. Ebben a nemzetközi légkörben hozzám lép egy csinos pécsi orvostanhallgató, Halász Mária: — A szemüveges kislánynyal beszéljen, ő a „legjobb fej”. Képzelje, Oxfordból jött! — Imádom a klasszikus görög atlétikát és a hegymászást, — mutatkozik be Dilys Bateman. — Ezért a családommal együtt tett utakon kívül, megmásztam az Alpokat, Franciaország, Svédország hegyeit és kétszer vágtam neki egyedül görögországi útnak. Aztán voltam egy csehszlovákiai kiránduláson, most meg Magyarországra jöttem. Szép teljesítmény ez húszéves korban, különösen ha hozzávesszük, hogy egy angol még mindig kicsit az egzotikum keresésére indul Magyarországra. — Az egyszerű átlagangol még mindig úgy ismeri az önök hazáját, mint Ausztria- Magyar országot. .— Milyen szakos hallgató Oxforban? — Latin—görög. — Tehát tanár lesz? — Az nem! Még nem tudom mi leszek, mindenesetre elvégzem az egyetemet. — És most itt mit csinál majd? — Azt hiszem, takarítok a frissen elkészült épületrészeken. Arab, angol és magyar kezek tisztogatják a téglát. — Végzett már valaha fizikai munkát? — Soha életemben. Ez az első. Tehát Dilys B'ateman a klasszikus görög atlétikához Magyarországon szerzi meg a mozgáskultúra első és profán elemeit, az állami építőipar seprűjének és sikálókeféjének segítségével. Végre is, hogy került Magyarországra Dilys Bateman, az oxfordi egyetem hallgatója és tíz társa? — Az angol kommunista ifjúsági szervezet. önkénteseket toborzott az új ■ pécsi egyetem építéséhez — mondja Ángyán Lajos tanársegéd, táborparancsnok. — A tizenegy vendég közül hat egyetemista és öt fiatal munkás. Az „angol önkéntesek” 52 órás út végeztével érkeztek Pécsre, amit saját zsebből fizettek. Ellátásuk mindenben egyezik a magyar fiatalok ellátásával. Segédmunkási fizetésükből fizetik a szállást és a kasztot, a többi zsebpénz. Egyébként az új pécsi egyetem lesz az első magyar intézmény, melynek építésénél skót önkéntesek is vakarták a téglát. A tizenegy tagú csapatban ugyanis két skót fiú van. Igaz, kissé „konspiráltan”, hiszen ezúttal ők is nadrágot viselnek. Egy tény: a kalandvágyat is beleszámítva, angol, arab, skót' és magyar fiatalok szolidárisán emelgetik a téglát. És ebben van valami biztató! Földessy Dénes tában az iskola céljával, jellegével. Legközelebbállónak a díszítőfestő szakot találtam. — Az elmúlt évek alatt a gimnázium valóraváltotta a hozzáfűzött elképzeléseket? Wolf: Én nagyon jól érzem magam ebben az iskolában Zenegimnázium, mondták, amikor beiratkoztam és nem is csalódtam. Farkas: Kellemesen csalódtam az iskolában. Nekem az tetszik a legjobban, hogy olyan kötetlenül lehet élni, tanulni alkotni. Különösen a fiatalabb tanárokkal szinte baráti viszonyban vagyunk. Legfeljebb a mintázóknak kellene nagyobb terem és jobb korong a keramikusoknak. Zboray: Eleinte szokatlan volt, nehezen tudtam beleilleszkedni az általános iskola után e gimnázium kettős életébe, amit a humán és művészeti tárgyak kétfelé húzó hatása jelentett. De fokozatosan belelendültem és úgy érzem, hogy a műszaki pályát nem tudtam volna ennyire megszeretni. — Okoz-e problémát a közismereti és a szaktárgyak ösz- szeegyeztetése? Wolf: A probléma fennáll Nekünk zenészeknek elég sokat, napi 5—6 órát is kell gyakorolnunk, így néha a közismereti tárgyak tanulására kevesebb idő marad. Vannak „tanulós” tárgyak, ezek nemegyszer éjszakára maradnak, így is sikerült kitűnő rendűnek lennem. Farkas: Elég könnyen tanulok, a közismereti tárgyakból is jelesem volt. Okos időbeosztással ki lehet küszöbölni a kétféle tanulási kötelezettségből fakadó nehézségeket. Zboray: Mind a kettőt egyformán kell csinálni. A közismereti tárgyakat igyekszem összhangba hozni, hogy egyik ne menjen a másik rovására. A művészeti tárgyakat nemcsak tanulni kell, de a lényünkből kell fakadnia azok szeretetének. — A gimnázium elvégzése utáni tervek? Wolf: Még nem döntöttem végleg. Két múzsa is vonz: az orvostudomány és a zene. Ebben az évben kell választanom és ez meglehetősen nehéz lesz. Ha orvos lennék is, a zenéhez mindenképpen, hű maradok. Farkas: A Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára szeretnék jelentkezni. Már most megkezdtem a felkészülést. Ha nem vesznek fel? Erre nem is gondoltam. Zboray: * A Képző- vagy Iparművészeti Főiskolára szeretnék jelentkezni; I ISMERIK-E !EGYMÁS MŰVÉSZETÉT? — A művészetek kölcsönhatását említettük az előbb. Vajon milyen tájékozottak megkérdezetieink a többi művészeti ág területén? Járnak-e hangversenyre, ismerik-e városunk zeneművészeit? Wolf: Sokat jártam hangversenyekre, a Filharmónia bérleti koncertjeire. Emlékezetes marad számomra a fiatal Perényi Miklós koncertje, Gar- dellit is szeretem. A pécsiek közül Bámky Józsefet kedvelem. Operába ritkábban járok, legutóbb a Don Carlost láttam. Inkább a hangszeres zene érdekel. Farkas: A növendék-hangversenyekre sízoktam elmenni, ahol osztálytársaim szerepelnek. A Liszt-kórust- is hallottam már. melyet Antal György vezényelt. Név szerint hirtelen több művészt nem tudok felsorolni; Zboray: A zenét szeretem, de hangversenyre nemigen járok. Színházbérletem van, az operaelőadások közöl a Don Jüant és a Trubadúrt láttam. De hozzám közelebb állnak a prózaj művek, melyeknek több köze van a valósághoz. Antal Györgyöt ismerem és egyszer hallottam a Liszt-teremben egy zongoraművészt, nevét nem tudom, de játéka nagyon tetszett. — Milyen képzőművészeti kiállítást láttak, kit ismernek a pécsi képzőművészek közül? Wolf: Tetszett az iskolában rendezett képzőművészeti kiállítás, meg Fürtös György kiállítása. Főleg azokat a művészeket ismerem, akik az iskolában tanítanak. Kedvelem még Kelle Sándor képeit. Farkas: Nagyon tetszett legutóbb a Rátkai-kiállítás, —1 ahogy a régi témákat úi formákban és tartalommal fejezi ki. Például az Ikarustól a fa- sizmus-eflenesség jelképét alkotta meg. Tetszett még a fiatalok kiállítása és a baranyai festők siklósi tárlata Ismerem Soltra*, Lantost Bi- zsét, Simon Bélát és kedvelem Kampls Margit képeit. Zboray: Majdnem minden kiállítást megnézünk. Tetszett a fiatal képzőművészek kiállítása. Tetszik, amint ösztönösen, minden modorossá«? nélkül. majdnem nyers kifejezési formákkal próbálnak hatni az emberekre. Mindenhol így a művészetben is a természetességet és az őszinteséget szeretem. A művészek közül elsősorban tanáraimat szeretem, Simon Bélát, Lantos Ferencet, valamint Erdős Jánost, Bérezés Gábort, Fürtös Györgyöt. — Az irodalom milyen helyet tölt be életükben, kit ismernek a pécsi írók. költők közül? Wolf: Legutóbb a könyvnapi írótalálkozón vettem részt. Inkább a prózát kedvelem, most kezdek közeledni a költészethez. A pécsiek közül ismerem Kende Sándor elbeszéléseit. Pákolitz verseit. Farkas: A regényeket nem szeretem, inkább a verseket, novelláikat. Most a tudományos művekre vetettem rá magam. Legutóbb pl. azok a', a könyveket vettem ki a könyvtárból, melyek az idő, mint negyedik dimenzió kérdésével foglalkoznak. A Dunántúli Napló művészeti oldalán el szoktam olvasni a verseket. Nagyon tetszett egy, * amelyik a Széchenyi térről szól. Zboray: Az irodalom nagyon érdekel, sokat foglalkozom vele. Sartne írásait. Aragon verseit kedvelem. A pécsiek közül Kende Sándor, Bertha Bulcsu írásait olvastam. Egyéb ként magam is riporterkedera a Baranya Ifjúságában. A KISZ és az ifjúság kapcsolatáról, a fiatalok világnézetétől, az öregek és fiatalok generációs problémáiról írtam. S AZ ESZMÉNYKÉP? — Kit tart követésre méltó eszményképének ? Wolf: Szeretem Richtert. a zongoraművészt, Beethoven műveit, Hemimgwayt. Thomas Mannt. Nem eszményeknek, csak nagy embereknek tartom őket. Farkas: Senkit sem tartok eszményképnek. De szeretnék olyan szobrokat készíteni, mint Somogyi József „Szántó- Kovács”, „Auschwitz” vagy „Család” című szobrai, Keré- nyi József ülő női figurái. Osztyapenko kapitány szobra Zboray: Nincs eszményképem. Nagyon régies dolognak tartom. Véleményem szerint az a helyes, ha az ember saját egyéniségét próbálja létrehozni. Tűzzön ki egy célt és azt kövesse. Művészi vonalon tetszenek egyes képek vagy festői stílusok, de kiválasztott kedvenc festőm nincs. A vélemények még kiforratlanok, ellentmondásosak. De, hogy ez a három fiatal művészjelölt rendíthetetlen hivatástudattal indul az életbe, az kétségtelen... —nt— DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi út 11. Tel.: 15-32, 15-33, 21-50. 26-22. 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út 11. Tel.: 15-32, 15-33, 21-60, 26-22. 60-11. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sa. Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 12.— Ft. Indexszám: 25 054. •f V