Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
Mongóliái levél 1 Fórum Látogatás az ulan-batori egyetemen Az embereknek az igazság diadalába, a verőfényes jövőbe vetett hite megingathatatlan. Azokban a kemény napokban, amikor a hitleristák, akik célul tűzték ki, hogy az emberi kultúrát elhamvasztják, rablóhadjáratuk során előretörtek, Mongóliában ünnepélyesen megnyitottak az Állami Egyetemet mint a; új társadalom építésének, a kultúra és a tudomány fejlődésének szimbólumát. Az ágyúdörgés ellenére Ázsia közepén lángralobbant az emberi icul- túra úiabb fáklyája, megnyílt a mongol nép történetének újr^b nagyszerű fejezete. ' szovjet nép fiainak milliói harcoltak a megszállók ellen. a kultúra sok nagyszerű kincse és vívmánya kárt szenvedett vagy megsemmisült. S a szovjet nép mégis lenetosé- get talált arra. hogy segítsen p mi esvetemünk létiehozásá- fcfa: elküldte tudósait, tanára'gén értékes berendezést a'■’ott, A szovjet népnek e bő- ke-’ű segítsége volt az az éltető nedű, amelyre oly nagy szakcég van, hogy a terméMINDEN MÁSODIK NAPON: EGY ŰJ /LENGYEL VEGYIPARI OBJEKTUM Lengyelországban az idén átlagban minden második napon egy új vegyipari objektum kezdi meg termelését Ezért Lengyelországban az idei év joggal nevezhető „vegy ipari aratásnak”. 1965-ben az ország vegyipari beruházásainak értéke megközelíti a 11 milliárd zlotyt. A következő ötéves tervben a vegyipari beruházások évente átlagban 14 milliárd zlotyt tesznek ki. Hasonlóképpen emelkedik a vegyipari termékek értéke is (évente körülbelül 13 milliárd zlotyval). 1970-ben eléri a 128 milliárd zlotyt REKORD MÜANYAGGYÄR- TÄS A KGST ORSZÁGOKBAN A KGST tagországok 1964ben a műanyaggyártásban rekord eredményt értek eL A keny talajba vetett mag kicsírázzon és gazdag érmést ígérő hajtást hozzon. Huszonhárom esztendő telt el azóta, hogy 1942 október Síén, Mongólia évezredes történetében először hangzott fel a diákokat az egyetemi előadótermekbe szólító csengő. Az egyetemből, amelynek .neg- nyitása idején 95 diákja. 11 tanára és 3 fakultása — orvosi, pedagógiai és állatorvos fakultása — volt, az elmúlt években mezőgazdasági, köz- gazdasági, orvostudományi főiskolák fejlődtek ki. Csupán e három főiskola évente több száz kiváló képzettségű szakembert ad az országnak, akik eredményesen dolgoznak a népgazdaság és a kultúra különböző ágaiban. A Mongol Állami Egyetem növekszik és terebélyesedik. Üj épülettömböket, diákszállókat emeltek. Az egyetem gazdag könyvtárral, számos előadóteremmel, több mint 30 tanszékkel, 40-nél több' laboratóriummal, állattani, növénytani, ásványtani múzeummal rendelkezik. hivatalos adatok szerint a műanyaggyártás elérte az 1,2 millió tonnát, s 1958-hoz képest 2,8-szeresével emelkedett. Az idén tovább emelkedik az egyes KGST országok műanyaggyártása. Az NDK 210 ezer tonnával, Csehszlovákia 126 000 tonnával, Románia pedig 95 000 tonnával emeli a műanyaggyártást. JUGOSZLÁVIA KÜLKERESKEDELME A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL A jugoszláv export több mint egyharmada s az import mintegy 30 %-a a szocialista országokra jut. Jugoszlávia áruforgalma a szocialista országokkal 1964-ben meghaladta a 200 milliárd dinárt és egyharmaddal nagyobb volt mint 1963-ban. Ezen belül a Szovjetunió vezet (65 millió dinárral), utána az NDK, Cseh Szlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Bulgária következik. Az egyetem küszöbét átlépve őszhajú professzorokkal és egészen fiatal tanárokkal egyaránt találkozhatunk. A mongol egyetem Ázsiában a legfiatalabb. Nem meglepd tehát hogy tanárainak zöme is fiatal. Az egyetemen jelenleg 178 mongol előadó tanít, közülük több mint 20 tudományos fokozattal rendelkezik. Előadá- 'kkat tartanak itt a Mongol Tudományos Akadémia tagja: és levelező tagjai is. Az egyetemnek felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a szovjet tudósok és tanárok. * Az egyetem az értelmiségi káderek valóságos bölcsője lett. Az 1963—64. tanévben a fizikai—matemeatilkai, a termesztőid ományi, a politechnikai, a filológiai fakultásokon és a társadalomtudományi fakultáson több mint 1700 diák tanult. A végzős hallgatók száma 222 volt. 1946-ban, amikor az egyetemről az első szakemberek kikerülteik, mind össze 35-en kaptak diplomát a három szakon. A Mongol Állami Egyetemen a mongolokon kívül szovjet. bolgár, kínai, lengyel, koreai, magyar, csehszlovák és vietnami diáikok is tanultak ég tanulnak. A diákok élete színes, érdekes, változatos. Tanulna^ és tudományos munjkát végeznek, résztvesznek expedíciókban és különféle kutatásokban, üzemi gyakorlatukat a népgazdaság és a kulturális élet különböző területein, illetve külföldön töltik. A diákok legjobb tudományos és diploma- munkáit közzéteszik. Az egyetem életében fontos helyet foglal el a művészi ön- tevékenység. Az egyetem végzett hallgatói közül kerülnek ki az ismert mongol írók, költőik, zenészek, a Mongol Nép- köztársaság sportmesterei. Inzsinas, a híres mongol költő mondotta: „aki testben dalia — egy emberöltőt él, aki lélekben dalia — tízezer emberöltőt.” Népünknek az az Óhaja, hogy büszkesége és ismeretednek kiapadhatatlan forrása, az egyetem, tízezer emberöltő* megérjen, * az országnak any- nyi tudóst adjon, ahány csillag ragyog az égen. — K — _J RÖVIDEN L __ S zovjet szakoktatási segítség a fejlődő országoknak Több mint harminc ázsiai, afrikai és latin-amerikai országban épül szovjet műszaki segítséggel ipari létesítmény vagy villamoserőmű. Az érintett fiatal országok kormányainak kérésére a Szovjetunió segít szakemberképzésükben is. Az utóbibi öt esztendőben szovjet szakemberek mintegy húszezer munkást képeztek ki, s ezek most eredményesen dolgoznak India, Indonézia, az EAK, Ghana, a Mali Köztársa' ág, Kuba és más országok üzemeiben. A Szovjetunió harminchat új oktatási központot állított fel Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameriká- ban: a központoknak jelenleg több mint hatezer hallgatójuk van. A tantervben széleskörűen hasznosítják a szovjet szakoktatás eddigi tapasztalatait. Mind a tanterveket, mind a tankönyveket ás segédeszközöket a szakoktatási központnak otthont nyújtó érdekelt országok nyelvén adják ki. Ezen túlmenően több mint 220 szov_ jet tankönyvet fordítottak le idegen nyelvre. A szakoktatás« központok hallgatói eredményesen sajátít jék el az olykor bizony egyáltalán nem könnyű legkorsze rűbb szakmákat. Igen érdekes. hogyan alakult a szakmunkásképzés az Egyesült Arab Köztársaságban. Az országban húsz szakoktatási központ létesült, ahol a szovjet szakemberek a különböző iparágak, a közlekedés és a mezőgazdaság számára képeznek szakembereket. A tanműhelyeket, a laboratóriumokat felszerelték a legkorszerűbb berendezésekkel, amelyeket a Szovjetunió szállított az EAK- nák. Az említett oktatási központok 135 szakmában máris mintegy hétezer szakmunkást képeztek. Az EAK egyik szakmunkásképzőjét az asszuáni gátépítkezés színhelyén állították fel. Itt jövendő építőmiunkások, energetikai szakemberek tanulnak, akik majd az asszuani létesítmények szerelésénél, üzemeltetésénél dolgoznak. Eb ben a szakmunkásképzőben a szovjet szakemberek mellett egyiptomiak is oktatnák. Az EAK mérnöki és tecluukusi személyzete számára külön tanfolyamokat szerveznek a szovjet szakoktatási módszertan tanulmányozására* Az idén a Szovjetunió közreműködésével további 29 szakoktatási központ létesül az afroázsiad országokban, így többek között az EAK- ban, Ghánában, Irakban, és a Mali Köztársaságban. Ezen túlmenően több mint két és félezer külföldi tanul a szovjet városi és falusi szakoktatási intézetekben. így például nemrégiben nagyobb csoport fiatal ghanai végezte el eredményesen az Üzbegisztán« Forgána gyapot- termesztés-gépesítési szaktanfo lyamát. Az afrikaiak hamarosan összebarátkoztak üzbég és orosz iskolatársaikkal, akikkel együtt oldották meg a feladatokat, majd kirándultak a szomszédos kolhozokba, és műkedvelő esteket és sport- versenyeket rendezték. Hazautazása előtt az egyik ghanai leány, A. Asamea így foglalta össze tapasztalatait. „Barátaimmal együtt nagyon örülünk annak, hogy szovjet iskolában tanulhattunk. Sajáf szemünkkel láttuk, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet parasztok, milyen kitűnő gépeik vannak. Hazatérve igyekszünk majd hasznosítani mind azt a tudást és tapasztalatot, amit itt kaptunk,” A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet fölhívására ezekben a napokban tárgyalások folynak arról, hogy a Szovjetunióban idén nyáron nemzetközi szemináriumot szerveznek a szovjet műszaki szakoktatása tapasztalatok tanulmányozására. Ez a szeminárium ugyancsak fokozni fogja a fejlődő országoknak nyújtott nemzetközi műszaki segítséget. Az a terv, hogy a szemináriumon húsz országból, köztük fiatal afrikai országokból vesznek részt szakemberek. A vendégek háromhetes tanulmányutat tesznek az országban, s> az egyes szovjet köztársaságokban megismerkednek a műszaki szakiskolák oktatási módszertanával, valamint azzal, milyen terv szerint folyik a Szovjetunióban az ipari és mezőgazdasági szakmunkás- képzés. A. Bulgakov Árrendszerünk átalakításának néhány elvi kérdése Magyarországon az árvitának immár „története” van. A hazai közgazdászok csaknem egy évtizede kutatják a szocialista termelésnek leginkább megfelelő ártípust és árrendszert. Tavaly, az addig nagyrészt elméleti vita gyakorlati síkra terelődött, mert a sokfajta (összesen 18) ártípus-ja- vaslatot elektronikus számítógépre „vittek”, s próbaszámításokat (ún. ármodelleket) készítettek. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő köz- gazdasági elméleti munkaközösség a múlt év októberében vitát rendezett „Az árképzés közgazdasági alapjai a szocialista építés jelenlegi szakaszában” címmel. Az elméleti munkaközösség javaslatára a közgazdászok egy csoportja ez év elején kidolgozta az árrendszer átalakításának tisztázására váró részletkérdéseit. Melyik a lesmegfelelőbb ártípus? A tervgazdálkodás körülményei között is jelentős szerepe van az árnak: a terv célkitűzéseit az árak közvetítik, az ár ma is a termelők és a felhasználók fontos informátora: mindkettőt tájékoztatja arról, mit érdemes termelni, milyen termelési szerkezetet célszerű kialakítani stb. A gazdasági szakemberek körében jól ismert, hogy bizonyos termékekből (pl. alkatrészekből) elsősorban azért mutatkozik hiány, mert a megállapított árak nem eléggé ösztön- zőek a gyártó vállalat számára, mivel nem tartalmaznak „elég” nyereséget. Tehát nem a tervutasítások hiányoznák, hanem éppen ellenkezőleg: a tervek végrehajtását is sokszor a népgazdasági érdekkel ellentétes ár gátolja. Db az ár a mi körülményeink között azért ugyancsak lényeges, mert a magyar népgazdaság ún. nyitott gazdaság — jelentős külkereskedelmi forgalmat bonyolít le — ezért szükséges, hogy világpiaci áringadozásokra is érzékenyebben, pontosabban, rugalmasabban reagáljon. Az árvitában résztvevő tudósok és gyakorlati közgazdászok azt keresték, hogy melyik az az ártípus, amelyik a lehető legjobban megfelel a szocialista árrendszer követelményeinek, vagyis annak, hogy az ár a társadalmi számvetés (a kalkuláció) elkészítésének, a nemzeti jövedelem elosztásának és a népgazdaság érdekének megfelelő anyagi ösztönzés alkalmas eszköze legyen. Az áraknak a* a funkciója, hogy a gazdasági döntésekben helyesen orientáljanak — vagyis segítsék a társadalmi munkával való takarékosságot —, mindenekelőtt azt a követelményt támasztja velünk szemben, hogy az árak megállapításakor helyesen fejezzük ki a társadalmilag szükséges munkaráfordításokat, s ezek arányait. A kérdés eldöntése azon múlik; mit tekinthetünk a társadalmilag szükséges munkaráfordítások helyes kifejezésének? A társadalmilag szükséges ráfordítás pénzkifejezése az árkategória két klasszikus formája áll rendelkezésünkre: az értékár és a termelési ár. Értékár és termelési ár Az értékár lényege: az össztársadalmi tisztajövedelmet a bérköltségek arányában osztják szét és adják hozzá az egyes termékek (átlagos) összköltségéhez. Az értéktípusú árban tehát kifejezésre jutnak a folyó munkaráfordítások vagyis a termelés során elhasznált élő- és holtmunka arányai. De a gépi nagyipari termelésben, a különböző termékek termelésében az ( azonos nagyságú folyó ráfordításokhoz nagyon különböző nagyságú egyszeri társadalmi munkaráfordítások tartoznak lekötött eszközök (termelő, álló és forgóalapok) formájában. Sőt. a korszerű nagyiparban a folyó munkaráfordítások nagyságát s egyre inkáb; a lekötött eszközök nagyság befolyásolja. Ezt azért fontos hangsúlyozni. mert az egymást helyettesítő termékek felhasználásáról történő döntés esetén (márpedig minden ráfordításra vonatkozó döntés: választás a lehetséges változatok között) nem elégséges csak a folyó ráfordítások alapjár határozni. Lehetséges, hogy az egyik termék előállításához jóval nagyobb arányú eszközlekötés szükséges, mint a másikéhoz. Ez pedig már jelentősen befolyásolja a döntés helyességét, a hatékony gazdálkodást a társadalmi munkával. Ezért egyöntetű nézet alakult ki abban a tekintetben, hogy fejlett ipari országban csak a termelésben lekötött eszközök figyelembevételével lehet kiépíteni az árrendszert, mivel az össztársadalmi munkaráfordítások egyre nagyobb hányada testesül meg lekötött eszközökben. Ez az ár a terme lési ár típusú ár, amelyben csak a lekötött eszközértékre vetítik a tiszta jövedelmet. A további vizsgálódások során azonban úgy találták, hogy ez a klasszikus termelési ártípusú ár nálunk túlságosan megnövelné az eszközérték arányát a folyó ráfordításokhoz képest, és ezért nem orientálna helyesen. Többcsatornás árrendszer Célszerűnek bizonyult tehát az említett ártípusnak egy módosult változatát számításba venni, amely megszünteti a torzításokat. Erre a többcsatornás árrendszer látszott a legalkalmasabbnak, amelynek az a lényege, hogy az iparban összesen létrehozott tisztajövedelem akkora részét, amelyet több év átlagában az ipar termelő álló- és forgóalapjának bővítésére fordítanak, a lekötött eszközökkel arányosan, másik részét pedig bérarányosán osztják el az ipari termelői árakban. Az utóbbinál arra a részre gondolnak, amelyet az ipar dolgozói közvetett juttatások formájában kapnak, beleértve az új dolgozók kiképzésére fordítandó összegeket is. Ez a rész voltaképpen nem is társadalmi tiszta jövedelem, hanem a társadalom szempontjából éppúgv az élőmunka költsége, mint a bér. Ésszerű tehát, hogy a vállalatok ennek megfelelő nagyságú illebményadót fizessenek (a bérek több évre előre rögzített százaléka szerint) az állami költségvetésbe. Az elméletí munkaközösség megbízásából végzett munka során megállapították, hogy — végül is — olyan irtipusra rendezkedünk be, amely a társadalmi tiszta-jövedelem nagyobb részét az eszközérték, kisebb részét a bérek arányában realizálja. Az 1959-es adatok szerint ez az eszközérték 10 százalékos és a bérköltségek 25 százalékos terhelésével valósulhat meg. Ilyen módon az eszköztényező és a bérté- nyező az a két csatorna, amely az árrendszert — mint ártípust — jellemzi. Rugalmas ármechanizmus Ugyancsak nincs szükség annak bizonyítására, hogy a teljesen merev, sok éven ál változatlan árak milyen visz- szás helyzetet teremtettek. Áraink nem követték a ráfordítások változását, nem követték és érzéketlenek voltak a piaci viszonyok változásaivá1 szemben. Ez gátolta a techni-. ka fejlesztését* Ezért olyan rugalmas ármechanizmust kell kialakítanunk, amely a terv- gazdálkodás alapján, a szocialista gazdaság érdekének meg felelően, rugalmasan alkatit) azkadik a piaci viszonyok változása'hoz. A rugalmas ár- mechanizmus nem azonosítható a szabad ösztönös áralakulással. Az árnak a tervszerű befolyásolás keretei között aktívabb szerepet kell adni. Az iparban úgy célszer-' eljárni. hogy a fontosabb t’ap- termékek és élelmiszerek -'rät hatóságilag rögzítsék, r. • .'gtermékekre maximális árakat vezetnek be, az ipari félkésztermékek, kooperációs alkatrészek stb. árait pedig felszabadítják. Ez bizonyos hasonlóságot mutat a csehszlovák árrendszer-javaslattal. Elsősorban ama alaptarmé- kek árait célszerű rögzíteni, amelyeknek intenzív és széles körű árgyűrűző hatásuk van. Nem szükséges rögzíteni a textilanyagok, a fonal, a nyers szövetek árát, elég a kész szövetekét. Nem szükséges a vasérc, a koksz, a nyersvas. az acélárú árát, de célszerű a hengerelt árukét stb. A termelési folyamatban segédanyagként felhasznált termékek árait is felszabadíthatják. E tekintetben kivételt képeznek az energiahord ozók, ahol az állami árszabályozást az általános költséghatás és az ésszerű energiagazdálkodás indokolja. A beruházási termékek körében valószínűleg ugyancsak mellőzhetők a maximált árak. A fogyasztási cikkek lőrében azonban az árszint stabilitása érdekében kívánatos az ármaximálás. De a hatósági ármegállapítás módszereit az árukapcsolatoknak megfe- , lelően, szakmánként célszerű meghatározni. Rögzített hatósági árat csak kivételként kellene alkalmazni, leginkább a fontos élelmiszereknél. Más eseteikben meghatározott felső és alsó árhatár révén korlátozható az áringadozás. Erre is csak a fogyasztási szerkezetben jelentős termékekné1 van szükség, azonban még ezek közül sem kell feltétlenül az összes termékválasztékot bevonni a szabályozásba. A közeljövő feladata, hogy részleteiben is körülírják az állami árszabályozás legcélszerűbb formáit. Világpiaci és belföldi ár Az ármunka a világpiaci és a belföldi árak közelítésére is kiterjedt. Anélkül, hogy részleteket említenénk ebben a vonatkozásban az az elgondolás, hogy az importtermékek árképzésében a világpiaci árak legyenek a meghatározók Ez gyakorlatilag úgy valósítható meg, hogy az egységes, átlagos importszorzó (átszorzó) válik az árképzés alapjává. Megiegy zendő, hogy ez év elejétől a gépiparban már bevezették az import értékelésének új rendszerét. Az exporttermékek belföldi árát <—• az elgondolások szerint — az határozza meg. hogy mit fizet a külföldi vevő. A belföldi és a külkereskedelmi ár közelítése, illetve a két ár kapcsolatának megteremtése feleslegessé teszi a külkereskedelmi árkiegyenlítést, ami a belföldi termelő előtt eltakarta a világpiac, helyzet változásait s a társadalomra hárított minden veszteséget. Cikkünkben csak vázlatos ismertetését adtuk az árrendszerünk átalakítását célzó mun kának. Számos fontos részkérdést, — az új érdekeltségi elképzelést (hányadérd okol'ség helyett tömegérdekeltség) a termelői ár és a fogyasztó1 ar kapcsolatát stb. — egyáltalán nem érintettük. dr. Varga György
