Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

A vezetés pszichológiája Az alkotó tevékenység két összefüggő része a technika es a szubjektív feltételek biztosí­tása. Az üzemi és irodai épü­letek, a gépi berendezések és a formálandó nyersanyag nél­kül alig képzelhető el még a legegyszerűbb termék készí­tése is. Az alkotás másik fel­tétlenül nélkülözhetetlen ele­me az eleven, alkotó ember. A legtökéletesebb gépi beren­dezés is igényli az irányító embert. A termelés kezdetében és be felezésében — egész folyamata ban — az emberi alkotóképes­ség döntő szerepet tölt be. Ennek felismerése adja a je­lentőségét, hogy a termelés szervezésével a vezetésnek kü­lönös figyelmet érdemes fordí­ts n' a mindazokra, akik a gyár műhelyeiben és. irodáiban dol­goznak. A külsőleg felismer­hető munkaképességgel együtt sz"''-séges megismerni a fizi­kai, szellemi és adminisztrá­ciós dolgozók rátermettségéi is. A munkapszichológia al­kalmazása a korszerű. szocia­lista iparvezetésnek ilyen mó- d i fontos része. A gyári munkapszichológia a fejlett iparú országokban nap­jainkban mind nagyobb sze­repet tölt be. A munkapszi­chológiát természetesen a gyári legfelső vezetésben is szüksé­ges felhasználni. A korszerűen vezető igazgatónak meg kell ismernie önmaga képességeit, erényeit, hibáit, saját egész­ségének körülményeit. Az igaz gató irányító tevékenységét, munkaképességét, intenzitásá­nak ésszerű hasznosítását jól szolgálja az, ha a munkapszi­chológiát sokoldalúan igénybe veszi. Ez .teljesen érthető, ha arra gondolunk, hogy a ve­zető is éppen olyan ember, mint a beosztott dolgozó. A Szovjetunióban. Csehszlo­vákiában, a Német Demokra­tikus Köztársaságban, Lengyel országban, Magyarországon, va lamint a legtöbb szocializmust építő országban és a fejlett tőkés országokban is a leg­nagyobb üzemek sorra meg­szervezik a gyári munkapszi­chológiai laboratóriumokat. E laboratóriumok az emberek tulajdonságainak, képességei­nek. igényeinek sokoldalú fel tárásával segítik a termelés szervezését, a jól használható termékek készítését, a munka­helyek legmegfelelőbb formá­lását. A termelés szervezésében —1 a tudományosan vezető szá­mára — nagyon fontos tudni, hogy a rendelkezésre álló dol- gozóköHekitíva mennyi idő alatt képes az adott feladat megoldására. Egy-egy új konst rukció készítése előtt nem ele­gendő csak a technikai adott­ságok biztosítása. Az új gyárt­mány kellő időben való elké­szítésének sorsa attól is függ. hogy a tervezőasztalok és a munkapadok mell0' dolgo­zók mennyi idő alatt képe­sek az átállásra, az igényelt nagyabb vagy újszerű szakmai tudás elsajátítására. Lehetsé­ges, hogy az új, fejlettebb gyártmány sikeres készítésé­hez a környezet megváltoz­tatása is szükséges. Például: a munkahely falainak, gépeinek a munkapszichológusok javas­latai szerint történő színezése is jó hatást kelthet. Az új. tökéletesebb kostruk- ciók kialakításának r”rako.r- lata lényeges része és egyben feltétele is, hogy alkalmaz­kodjék ahhoz, aki használja. A teherautó, az autóbusz, a villamosvezető életének tekin­télyes részét tölti a külön­böző járművek vezetőfülké­jében. Ezért nagy a jelentő­sége annak, hogy a munka­eszközök használóihoz a le­hető . legmegfelelőbben alkal­mazkodjanak az eszközök. Az ülőhely, az indító-, szabályo­zó- és fékezőkairok stb. cél­szerű elhelyezése könnyebbe teszi a vezetést A fáradtság lassabban következik be, a szellemi éberség magas szin­ten marad, a vezetés az egész műszakban biztonságos marad, ha a tervező a munkapszi­chológus tudományos tanácsait is meghallgatja. Ilyen és ha­sonló példát számosat lehet­ne sorolni. Ám egyetlen pél­da is érzékelteti, hogy a munkapszichológia alkalma­zása milyen nagy mértékben szolgálja a gyártmányok kor­szerűségét. Az igazán korszerű gyártmány, főleg a gépi be­rendezés készítésénél a ter­vező figyelembe veszi a leg­fontosabbat, az embert, az egész társadalmat szolgálja a kényelmesebb, a nagy terme­lékenységet biztosító munka­hely kialakítása. A munkapszichológia az ipari vezetésben nem elégszik meg a dolgozók tulajdonsá­gainak megismerésével, hanem a tudomány segítségével igyek szik az emb’ert formálná is. Különböző speciális orvosi vizsgálatok igénybevételével megbízhatóan állást foglal a meghatározott foglalkozáshoz szükséges alkalmasság kérdé­sében. Az alkalmasság, képes­ség megállapításával a mun­kapszichológus segíti a munka- intenzitás növekedését, a jó minőségű, < termelékeny mun­kát és a baleseti veszély maxi­mális kiküszöbölését. A fejlett üzemi munka- pszihológia számos műszert is használ. Műszerekkel vizsgál­ják az üzemekben a dolgo­zókra károsan, zavaróan ható jelenségeket. A túlságosan ide­gesítő zörejt, a látásra káros világítási módot, a hőmérsék­let hatását és más egyéb,, az üzemiben előforduló jelensége­ket tárja fel a munkapszicho­lógiai laboratórium. A termelési folyamatokról készített statisztikák és a be­vált tapasztalatok tanulmá­nyozása ugyancsak a munka- pszichológia alkalmazásának a része. ' A lényeg mindenkép­pen az, hogy a vezetés a le­hető legkeves ' beavatko­zással alakítsa az ember tu­lajdonságait, képességeit. A tudományos módszer alkalma­zásával el lehet kerülni, hogy a dolgozóik körében az ösztö­nös véletlen döntések legye­nek a meghatározóak. A mun­kapszichológia ugyanis nem feltevések és szubjektív érzé­sek alapján, hanem tudomá­nyosan igyekszik a legfontosab bal, az emberrel foglalkozni úgy, hogy annak cselekede­tei a termelést eredményesen, gazdaságosan szolgálják. Azokban az üzemekben, ahol munkapszichológiai laborató­rium működik, számos ered­mény tapasztalható. Körülte­kintéssel, megfontoltsággal ké­pesek a munkahelyekre a leg­megfelelőbb embereket kivá lasztani. Tudományos igény­nyel alakíthatják ki a ter­melésre legalkalmasabb mun­kahelyeket. A munkapszicho­lógia alkalmazásával hatáso­san tudják megszüntetni a fe­gyelmezetlenségeket és a ter­melés egyéb zavaró körülmé­nyeit. A dolgozó ember — a ve­zető és a munkapad mellett tevékenykedő — egyformán felismeri a vele való törő­dést. Tapasztalja, hogy nem szubjektív érzések, nem a vé­letlenek döntenek sorsáról. — Ily módon a munkapszicholó­gia messzemenően szolgálhat­ja az erkölcsi megbecsülés ki­fejezésre juttatását. A leg­különbözőbb beosztásban dol­gozók a sokoldalú törődésből felismerik az anyagi elismerés mellett az alkotó munka szép­ségét. Ahol pedig ez hekövet­kezik. ott fokozód;k a gyár­hoz való ragaszkodás, az ügyszeretet. Lónyai Sándor Félmillió orvos — megszűnt betegségek — A Szovjetunió: egészségügyi nagyhatalom — A Szovjetunió világviszony latban az első a lakosság egész ségügyi ellátottságát illetően. A szovjet orsr' ' löbb mint négymillió egészségügy dolgozót tartanak számon, köz tűk mintegy ötszázezer orvost Az APN munkatársa ezzei kapcsolatban felkérte Juri? Vanyilovot, az eg miniszterhelyettest, válaszol­jon néhány kérdésre. — Elöljáróban — kezdte Danyilov — hadd szóljak a szovjet egészségügy legimpo­zánsabb eredményeiről. Az utóbbi években sikerült min­den korábbinál alacsonyabb szintre szorítani a halálozási arányszámot a legtöbb életkori kategóriában. A halálozási arányszám nálunk ma ezer lakosra'7,2. A halálozási arány a Szovjetunióban a legkisebb a világon, ugyanakkor itt 3 legnagyobb a természetes sza­porulat: ezer lakosra 14 fő. — Tavaly tovább bővült a kórházak, szülőotthonok, anya­és csecsemővédő intézetek, gondozók hálózata. A kór­házi ágyak száma egy év alatt 94 ezerrel nőtt, s ma már el­éri a kétmillió 138 ezret, ami ezer lakosra számítva 9,3 kór házi ágyát jelent, szemben a háború előtti utolsó békeév 4 ágyával. *— A szovjet állam messze­menően gondoskodik az egész ségügyi dolgozókról is; nem­régiben emelték az orvosi fi­zetéseket. A fizetésemelések összege igen tetemes: évi 700 millió rubel. Milyen sikereket ért el a szovjet egészségügy a betegsé­gek elleni küzdelemben? — Az utóbbi esztendők egyik központi offenzíváját a szív és érrendszeri megbete­gedések ellen indítottuk. Ki­terjesztettük a betegségmegeh zés gyakorlatát, s előbbre lép tünk e manapság vúágszer’- legelterjedtebb betegségek diagnosztizálásában és gyógy tásában is. A szív, az érrend­szer. a tüdő. az agy megbe tegedésének gyógyítására sebészeti módszereket kezd tünk alkalmazni. — Különösen nagy sikereket értünk el a fertőző betegségek elleni küzdelemben. 1950-hez képest harmadára csökkent a városi lakosság körében a tbc-s megbetegedések száma, míg a tbc-s halálozásoké ennél is nagyobb mértékben, csaknem ötödére. — Az utóbbi öt esztendőben huszonötödére csökkent a gyermekbénulásos és tizen­ötödére a dáftériás megbetege­dések száma. Nincs messze már az az idő, amikor a Szovjetunióban ismeretlen fo­galommá válik a kanyaró és a szamárköhögés is. Hány helyen képeznek a Szovjetunióban egészségügyi kádereket? — A Szovjetunió az egészség ügyi és orvosi képzésben az első helyen áll a világon. Ná­lunk van egyébként a leg­több orvos is. A Szovjetunió­ban 87 főiskolán, valamint hatszáz különböző egészség­ügyi. illetve gyógyszerészeti iskolán folyik a szakember­képzés. Tavaly a Szovjetunió­ban 26 ezer medikus nyert or­vosi diplomát. Mire fordítják az idei költ- íegvetés egészségügyi tételeit? — A társadalombiztosításra, az evészsév1'' ■ valamint sportcélokra 20.3 milliárd ru­belt fordítunk, ami ÖE szá­zalékkal több min* az 1958- as költségvetés megfelelő x- tele. — Továbbá 90 ezer kórházi ággyal bővül az egészségügyi hálózat, a kórházak és ren­delőintézetek új. korszerű fel­szerelést kapnak. — A gyógyszerekre fordított állami támogatás összege 58 millió rubellel emelkedik, — ugyanakkor további 40 millió rubel értékben csökkentjük az antibiotikumok és egyes más gyógyszerkészítmények árát. — Ugyancsak jelentős össze geket fordítunk az orvostudo­mányi kutatás fejlesztésére. Az idén folytatódnak a kuta­tások olyan fontos területe­ken. mint a csecsemőbetegsé­gek, a szív és érrendszeri megbetegedések, a rák és az egyéb rosszindulatú dagana­tok, képződmények. — A Szovjetunióban manap­ság 350 orvosegészségügyi ku­tatóintézet működik. Az idén újabb tudományos intézmé­nyek nyitják meg kapuikat, egyebek között gyermeksebé­szeti, ortopédiai, kardiológiai, radiológiai és onkológiai kli­nika, illetve kísérleti kutató­intézet. (A Dikobraz-ból) OFFSIDE STORY (A Dikobraz-ból) i I Hogyan züllesszük el az asszonyokat? I I B 1 I 1 í l f I A cím ne tévesszen meg senkit! Szó sem lesz erotikáról, pusztán horgászatról. Mert a horgászatnak egy igazi ellensége van, ez a saját feleség. Védekezés pedig van ellene: meg kell tanítani horgászni. Állítom jó módszer, de vigyázni kell vele! A lélektanból kell kiindulni. A természetnek ugyanis két igazi csodája van.: a tevékeny férfi és a lusta nő. Minden férfilélek mélyén egy naplopó szunnyad. Ha gyorsan dolgozik, azt is azért teszi, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a munkától. Nézzünk meg egy férfit! Újság­olvasás közben mozdulatlanná merevedik, akár órákra is. Elomlik, mint a macska, bár közel sem olyan kecsesen és ha va­lami kinti zaj a fülébe jut, szinte sze­mélyes sértésnek érzi és felhorkan. Ha az ébresztőóra megszólal, akkor egy nő azon­nal kidugja a paplan alól a karját és el­üli tja a vekkert. A férfi csak akkor nyúl hozzá, ha a zaj elviselése már nagyobb fáradsággal jár számára, mint a keze meg- mozdításá. A nő ‘nem ilyen. Mindegyik, még a lát­zóiag leglustább is, állandóan tesz-vesz. Ha mást nem, a képét retusálja. Ötször letörli a teljesen tiszta széket, de nem '.arad nyugton. Figyeljük meg a női szóra- ozásokat: kötés, főzés, pletyka, öltözkö- >és, szóval olyan, amihez állandó^ mozgás béli. Egy női összejövetel 5—6 nő között, •agyóbb energiafogyasztással jár, mintha oy bedöglött traktort kellene arrébb lök- ösnünk. Sütés, főzés, varrás, takarítás, blakpucolás előzi meg és a vége halálos fáradság. Vegyünk szemügyre egy férfiösszejöve­telt. Amíg a női többnyire magánlakás­ban zajlik le és legalább felének az áju­lásig való robotolással végződik, addig a férfiösszejövetelek kizárólagos színhelye a vendéglő, vagy a kocsma. Itt a lusta disz­najának még a pogácsát is odahozzák és utána az üres edényt elviszik. Kizárólag az evéssel és poháremelgetéssel kapcso­latos fáradság elviselésére van lelkiereje és energiája. Egy eset kivételével, ha a nyavalyásnak a .szenvedélyéről van szó. Ilyenkor fürge lesz, mint az ördög, és ha tegyük fel, kirándulásos szenvedélye van, akkor már hajnalban hajkurássza a fele­ségét, hogy segítsen csomagolni, vagyis magyarán: csomagoljon be helyette. Na már most egy nőt, egy ilyen te­remtést, aki tulajdonképpen nem hisz ne­künk, kiültetni a vízpartra két-három napra, pusztán azért, hogy várjon valamire, ami úgysem jön, óriási könnyelműség. Addig még csak lehet misztifikálni a dolgot, hogy a horgászatnak van értelme: jó levegő, a hal, amelynek egész más íze van, ha tiszta vízben nőtt fel. De ha egyszer az asz- szonyt kiültetjük a sivatagba, ahol két na­pot hiába várt, akkor adhatjuk is el a fel­szerelést. Még jó, ha nem következett be ennél nagyobb tekintélyrombolás (felté­ve, ha azelőtt volt). Mi tehát a teendő? -A női lélekből kell kiindulni! Itt van a horgászat. Az embert álló- képességre neveli, a jellem nemesedését nem is számítva. De az asszonyt, meg ezt a pompás, testet-lelket üdítő, de az eredmény szempontjából nem kimondottan szerencsés sportot összehozni szizifuszi munka. Olyany- nyira, hogy alig van férfi, aki ezt meg­kísérli. Néhány gyenge próbálkozás után a többség abbahagyja és- inkább vállalja a szidalmakat, a csatározást, a megvetést. Közben nem érti, hogy felesége, aid egyéb­ként jó, belátó, mintaasszony, ebben az esetben miért ilyen betonfejű. Pedig ahogy' az előbb mondtam, aki is­meri a női lelket, az már közelről sem látja ezt 'a dolgot megoldhatatlannak. Minden nő realista. Ami van, az van. Ami holnap van, az nincs. De mi van most. Itt ül ez a pasas, és az alatt, ha nem ilyen istenverte lógós, már rég kifacsar­hatta volna a ruhát, borítékcímzéssel is megkereshetett volna 40 forintot, de utálja a munkát. De mennyire utálja! Halászik a nyomorultja! Ó, — mondja magában az asszony, ez az istenátka csak ténfereg és szaval. Ott fek­szik a parton és hazajön üres kézzel. Ha jól megfigyeljük, életünk párjának nem az a baja, hogy ül az ipse (elvégre ahhoz már igazán hozzászokhatott) — az sett) dühíti, hogy napozik, mert hisz min­den nő ezt csinálja, de még hogy: dü- hödtebben, elszántabban, cinóberpirosan, úgy, hogy minden porcikája részt vesz eb­ben a műveletben. Ezért még respektálná a pasast. Nem, a legnagyobb baj az, hogy egy egész, teljes, gyönyörű szép napot elmismásolt az ipse. Nem pihent, nem napozott, nem fürdött, szóval nem tett semmit, aminek meglett volna az ered­ménye. Erről van szó, az eredményről! Tehát mit tehetünk? Lehetetlent nem várhatunk tőlük. Süllőzni, harcsázni, pon- tyozni nem szabad őket megtanítani. „A bírhatót ne add el álompénzem, melyet kezedbe hasztalan szorítasz!” Ha egy nor­mális nőt választás elé állítasz, hogy most rögtön fogjon két ujjnyi halat, vagy hol­nap három nagyot, rögtön felsdkít: — Ide azt a két kis halat! — Valljuk be, igaza van. Ezért nem szabad megtanítani, csak ke­szegezni. Keressünk egy jó rendes helyet, ahol ugrálnak az apró kis halak és nyom­junk a kezébe egy horognyelet. Ha estig összefogott 10—15 darabot, máris minden rendben. Megfertőződött! Megégeti a nap! Eltöltött egy teljes gyönyörű vasárnapot, fogott 10 kis nyavalyás ujjnyi keszeget, amik a hazaérkezés után még kisebbekké válnak de nincs semmi kifogás. A hal van. Hogy mire jó mindez? Na nem pusztán a horgászathoz. Ez csak sablon. Ésszel él az ember, férfitársam! Van valami szenvedé­lyed? Nyilván! örülnek neki odahaza? Alig­ha! Ilyenkor mit csinálsz? Előveszed azt a semmirekellő férfilogikádat és szavalsz. Az eredmény? Kiadós veszekedés, győzöd megbékíteni. A fentiek birtokában azonban ez eszedbe sem jut. Szeretsz kirándulni az erdőbe? Tanulj meg néhány gombafaj- tát. Szedess az asszonnyal egy félkilóra va­lót és minden rendben. A gomba megér 8 forintot, a kirándulás belekerül 50.— forintba, de ezt soha összehasonlítani nem fogja. Nincs gomba? Hozz mohát, páfrányt, er­dei földet, de valamit hozz! Egyetlen me­nedéked ez. Az meg ne zavarjon, hogy a nők is olvassák ezt az írást, mert sze­rencsére van bennük valami a Bourbonok­ból: nehezen tanulnak és könnyen felej­tenek. Ne értsen félre senki! Kevés embei akad, aki nálamnál jobban becsülné az asszonyokat. Nem önzésről és nem anya­giasságról van szó. Inkább ennek a for­dítottjáról, az eredménytelenségről. Ez az amit nem tudok elviselni. Mert mit tesz a férfi? Elviszi horgászni odaülteti a partra és leseti vele a semmi’ Egy ideig lesi is szegény, aztán elpilled Délre félig megőrül és este már veszettü1 dühös. Többé persze nem megy el, de életre benne marad ennek a napnak nyo­masztó emléke. Az út teljesen világos: fogass vele négy nyavalyás kis halat, szedj neki gombát: az se baj, ha bolond, otthon eldobhatod: vígy neki gyökeret, tobozt, rozsét, csík­bogarat, de eredménytelenül ne men 1 haza! Mellesleg őszintén csodállak férfi­társam: ahhoz, hogy erre rájöjj, én kel­lettem neked? Neked, aki mentségekben magad is oly gazdag vagy! szöLLöSY Kálmán 1 1 I 1 I S I 1 í * > 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom