Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
; ' w* .... V Uäg proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXII. ÉVFOLYAM, 156. SZÄM ÄRA: 80 FILLÉR 1965. JÜLIÜS 4., VASÁRNAP Száz nap és a következők SZÁZ NAPJA MÄR, hogy a felduzzadt vizek rombolják. mossák a gátakat. Végig a magyar Duna-szakaszon, s másutt is a folyók mentén átázott töltések, kőből, homokzsákok millióiból emelt hevenyészett gátak, acélpallók állnak ellen a szörnyű terhelésnek. Az emberi akarat, az elemek erejét legyőző szívósság és erőfeszítés csodákat művel. Évszázada mérik és jegyzik a szakemberek a Duna vízállását, s évszázada csak hasonló vízszintet jegyeztek fel, ekkorát még soha. S mert eddig erősebb és szívósabb volt az ember, mint a száznapos ár, nem törtek át a gátak. Az utóbbi napokban enyhülést, apadást közölnek a jelentések. Még nem nagymérvűt és nem olyat, hogy végleg megpihenhetnek az őrködök. Még mindig tízezrek dolgoznak a gátakon, de már az eddig elért eredményeket összegezhetjük, s előre is tekinhetünk a következő hetekre hónapokra. Ha visszatekintve mérleget vonunk, az egyik oldalán páratlan elemi csapás, a másikon szinte példátlan erőfeszítés és összefogás áll. Ami az előzőt illeti, egészét és részletei f mindenki ismeri az országban. A vízállásjelentést, amelynek olvastakor azelőtt kikapcsoltuk a rádiót, most országszerte millió és millió ember figyelte feszülten, lélegzetvisszafojtva. Ami az erőfeszítéseket illeti: az állam koncentrálta erőit, gépek, járművek tízezreit mozgósította és küldte a helyszínre, rendelkezésre bocsátott pénzt, anyagot, mindent, amire a védekezőknek csak szükségük volt. S mozgósította erőit a nép, mert hisz itt naponta tízezrek összefogásáról volt szó. öregek és fiatalok, civilek és katonák állták és állják a száznapos rohamot. Ennyi a múlt hónapok mérlege. S hozzá még annyi. ho<?v az időjárás szinte végig kedvezőtlen volt, hetek óta jór^-mán nincs nap. hogy ne zuhogjon az eső. a termés későbben érik, a munkák torlódnak, az ár elleni védekezés leköt és mozgósít megannyi erőt. S e síim mázás a jövőre — következő hetekre, hónapokra — tartalmában meghatározó. F. summázás, gondok és természet-adta nehézségek összegeiére az alapja annak a felhívásnak is, amelyet a KISZ Közoonti Bizottságának Intéző Bizottsága intézett országunk fiatalságához. Elismerése ez a dokumentum a fiatalok — c’vilek és katonák — áldozatos erőfeszítéreinek és összegezése az ifjúságra váró legfőbb tennivalóknak. Mert most isaz. egész embert jellemző tettek után újabb ilyen cselekedetekre lesz szükség. A VÉDEKEZÉS az országtól roppant anyagi-fizikai- erkölcsi erőfeszítéseket követelt. Fölytatni kell: az ár még hömpölyög a partok között. Közben beérett és élik a termés, a gabona aratásra és aratókra vár, a földeket munkálni kell, a növények gondos kézre várnak. S a gyárakban pótolni kell a munkát, azoknak a munkáját, akik a gátakra siettek, ott voltak, vagy ott állnak ma is. Rendeltetési helyére kell juttatni sok-sok tízezer tonna árut és anyagot, építeni kell a házakat, az utakat, mint eddig, ezután is tízezrek helytállása kell, hogy elkerüljük a további pusztítást. A felső Duma-szakaszon már visszaköltöznek a falvakba az emberek. Házukat sokhelyütt romokban találják, vagy erősen megrongáltam. Építők kellenek, de honnan? Közismert a gond, a munkaerőhiány, mellyel az építőipar küzd. Önkéntes vállalkozókat hívnak, kérnek az árvízsújtotta falvak, városok. S ki jelentkezhet nagyobb munkalendülettel, a hazáért, s a népért temmivágyóbb kedvvel, mint a fiatalság? Kezdeményezések egész sorát látjuk, a segíteni akarás ezerfajta .megnyilvánulását nap-nap után. Széleskörű gyűjtés indult, sokasodnak a forintok a 10 200-as számlán. Helyes es jó ez, mert a kárt jószerével csak milliókban lehet mérni. S az is bizonyos, hogy mindeh felajánlott forint valahol, valakinek az arcáról letöröl egy ráncot. S ebben az akcióban forintjaikkal, az önkéntes műszakok és a különféle rendezvények bevételével a fiatalság is sokat segíthet, sokat adhat. Adhat szorgalmasabb munkával is úgy, hogy minden eddiginél nagyobb részt vállal a tervek teljesítéséből, azoknak. a forintoknak és millióknak a gyarapításából, amelyekkel majd anyag, eszköz, újjáépülő otthon formájában az állam siet az árvízkárosultak megsegítésére. Friss példa, új kezdeményezés, most vettük a hírét: a közlekedés több vállalatának dolgozói elhatározták: bár alapos okuk és indokuk lenne rá, nem kérik terveik módosítását, hanem teljesítik erre az esztendőre szóló előírásaikat, sőt. túl azon, több’etbevételt fizetnek az állam kasszájába. A példa vonzó, követésre feltétlenül érdemes. Nem vitás, hogy az ifjúság ebben is, hozzá hasonlóban is, nagy feladatot, sok tettet vállalhat. NEM KÖNNYŰ ez az esztendő. Árvíz, rossz idő, nehéz aratás, rendkívüli megpróbáltatás és erőfeszítés jellemezte az utóbbi hónapokkal Most azt az erőt, azt az összefogást, amelynek e nehéz időszakban tanúi és részesei voltunk, folytatni és továbbvinni kell. S akkor — ahogy az ember megállíthatta a gátak között az őrjöngő vizet — úrrá lehetünk minden gondon, pótolhatjuk a veszteségeket, hogy maid az esztendő végén sikerben, erőben gyarapodva fordulhassunk a következő évre. Méff kél előadás Moszkvában A Budapesti Állami Operaház Moszkvában vendégszereplő balettegyüttese szombaton délelőtt koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumon, majd megtekintette a Kreml nevezetességeit. Délután a moszkvai magyar nagykövetségen búcsúfogadási adtak az együttes tiszteletére, amely még két ízben lép fel a moszkvai közönség előtt. Ma a Nagy Színház színpadán a Chopiniánával és Bartók két balettjével, a Fából faragott királyfival és a Csodálatos Mandarinnal búcsúzik a magyar balettegyüttes Moszkvától. Jugoszláv személyiségek magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti baráti kapcsolatok fejlesztése terén szerzett érdemei elismeréséül 15 jugoszláv közéleti személyiségnek magas állami kitüntetést adományozott. A Magyar Népköztársaság Zászilórendje első fokozata kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szombaton adta át dr. Dusán Csa- licsnak, a budapesti jugoszláv nagykövetnek. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes és Gergely Miklós, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. Zágor György, a Magyar Népköztársaság nagykövete Belgrádban ugyancsak szombaton adta át a kitüntetéseket a többi kitüntetettnek. Az átadásnál jelen volt Gusztáv Vlahov, Tájékoztatásügyi Szövetségi titkár és Milivoje Ru- kavina, a Szövetségi Végrehajtó Tanács titkára. i Változatlanul folynak a védekezési munkák a Duna déli szakaszán. Köiked térségében az ellennyomómedecék építésén dolgoznak az árvízvédelmi osztagok. — Szokoiai felv. —* Társadalmi összefogás az újjáépítés érdekében Újabb veszélyes buzgár Mohács közelében A véd 5k változatlanul helytállnak a gátakon, de napjainkban már egyre inkább szó esik a károk helyreállítási, újjáépítési munkáiról. Az ehhez szükséges segítségről több pécsi üzem vezetősége tárgyalt a mohácsi tanács vezetőivel. A megyei tanács építési és közlekedési osztályának kérésére például az Ércbánya Vállalat felajánlotta egy kút fúrását a szőllőshegyi részen. A fúrási munkákhoz hétfőn viszik le a gépet, Budapestről pedig nagy átmérőjű csöveket és fúrószerszámokat hoznak. Az új kút körülbelül 1000—1500 liter vizet ad majd percenként s ezzel lényegesen megkönnyítik Mohács város vízellátását. Ugyancsak az Ércbánya Vállalat szennyvíz átemelő szivattyúkat is biztosít a város részére. A bányaüzemek dolgozói 3—4 vasárnap tartanak kü- lönműszakot s ennek bérét ajánlották fe] az árvízkárosultak megsegítésére. Az adminisztratív és műszaki dolgozók éves átlagkeresetüknek megfelelően fél, illetve egy napi munkabérükkel segítik a károk helyreállítását. Ugyanaltkor a különböző osztályokon brigádok alakultak s felajánlották, hogy ahol szükséges társadalmi munkában vesznek részt az újjáépítésben, a károk helyreállításában. A MEGYEVILL dolgozói éjjel-nappal ügyeletet tartanak a védőgátakon, s eddig mintegy 60 000 méter hosszú villanyvezetéket építettek, hogy biztosítani tudják a védőgátak világítását. A héten megtartott röpgyűléseken havi átlagkeresetük 3 százalékát ajánlották fel az árvízkárosultak részére. Ugyanakkor egy szerelő brigád készen áll arra, hogy a veszélyeztetett jugoszláv szakaszon a jugoszláv elvtársak kérésére segítséget nyújtson az ottani védelmi munkákban is. A Mohácsi Szék és Kárpitosipari Vállalat IV. sz. gyáregységének dolgozói is az első hívó szóra megjelentek a gátakon, a nők pedig az üzemben vállalták, hogy a férfiak helyett is dolgoznak. A Kárpitos üzem dolgozói felajánlották, hogy árvíz műszakban 12 Mohács garnitúrát készítenek el s ennek bérét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Az asztalos üzem dolgozói félnapi műszakot teljesítenek, s a műszakiak az adminisztratív dolgozók ugyancsak félnapi bérükkel segítik a károk helyreállítását. A Duna legtöbb szakaszán továbbra is harmadfokú készültségben vigyáznak a gátakra vízügyi szakemberek és katonák. Baja és Mohács térségében a védelmi vonalak- helyzete az apadásnak megfelelően tovább javult. Az átszivárgá- sok és a csurgások mértéke a legtöbb gátőrjárásban enyhült. A legkritikusabb részen, az az országhatár közelében húzódó töltésszakaszokon azonban nem következett be lényeges javulás, itt továbbra is súlyos a helyzet. A jobbparti 1-es számú gátőrjárásban szombaton hajnalban a teljesén átázott töltés mögött több buzgár keletkezett, körtük egy nagyobb méretű, amelynek zavaros vize töltésoldódást jelez. Homokzsákokból medencét építettek, és a helyszínre kivonult budapesti árvédelmi osztag hét méteres Pátrialemezeket vert le a töltés megerősítésére. A buzgár rendkívül makacsnak bizonyul, szombaton délután még teljes erővel működött. Egyidejűleg ugyanebben a gátőrjárásban újból működni kezdett egy régi, már lokalizált buzgár is, ezt azonban rövid idő alatt sikerült elfojtani. A jobbparti töltésszakasz védelmére Mohács és az országhatár között — az 1-es és a 2-es számú gátőrjárásban — óriási szorítógát-rendszer építése kezdődött meg. x>oö<óoooo<óo<><óoo óoo^<óo<>é>ooo<xxx>ooaoc«oooo<xx>c-ooooooooo<xx>oooooooó c4 közös kőn//háti Emlékszem, úgy tizenöt évvel ezelőtt a suttopó propaganda azzal ijesztgette a falvak Lakóit, hogy ha belépnek a tsz-be, akkor a csajkarendszert választják. A „csajkamese” sok falusi embert elriasztott, legalábbis kétkedővé tett abban az időben. Mindez a Mohácsi Űj Barázda Tsz étkezőjében jutott az eszembe. Időpont: déli tizenkét óra. Vagy negyven-öt- ven ember ült a hosszú asztaloknál, s élvezettel kanalazta a finom húslevest. Mondanom sem kellene, nem csajkából, hanem tányérból, bár ez nem sokat változtat a lényegen. A fontos a közös konyha, amit másfél évtizeddel ezelőtt talán még elítéltek. Most mosolyogtak régi önmagákon. Azt mondta a főkönyvelő, hogy a közös konyha felállítását a központi majorban dolgozó szerelők, gépészek kérték. Aztán mások is csatlakoztak hozzájuk, s ma már kilencven adag ebédet főznek meg naponta. Az ebédelők egyike Balati- nácz Mátyás volt. A pirospozsgás arcú ember valamikor nyolc holdon gazdálkodott. Amikor azt a bizonyos „csajka dolgot” említettem neki, nevetett és hunyorított. Azt válaszolta, hogy ő már elfelejtette azokat az időket. Számára a meleg étel a fontos, s öt forintért — mert annyiba kerül egy ebéd — igazán megéri. Hasonlóan nyilakozott egy napbarnította, magas, inas férfi, Szabó Pál is. Ügy mondta, elég jó főznek, szája ízének megfelel. Levesből annyit ehetnek, amennyit akarnak. Ha nem lenne közös konyha, akkor szalonnát vagy kolbászt kellene hordania a mezőre, mint régen, sok évtizeden át. Szalonnából és kolbászból ugyan most sincs hiány, tehát lenne mit raknia a tarisznyába, de inkább anélkül indul el. Sokkal jobb ez igy. Reggel nyolckor megveszi az ebédjegyet, s délben már várja a meleg étel. Nemcsak a férfiaknak, az asszonyoknak is ízlik Szűcs Lajosné szakácsnő főztje. A kertészeti brigád asszonyainak kérésére hamarosan kiviszik az ételt a mezőre. Általában: csaknem minden olyan tsz-iag igényt tart a közös konyhára, aki a központi major közelében, vagy nagyobb brigádban dolgozik a határban, s így a, konyha által elérhető. Valószínű, igy lenne ez a megye sok más faludban is, csakhogy nem szerveznek közös konyhákat, Tsz-konyhából még ma is alig néhány van Baranyában. Az emberek nagy része ma. is száraz koszton arat, kapál a mezőn, holott meleg ételt is ehetne, ha akarna, ha a tszek vezetet gondolnának rá. l t 4
