Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
✓ napló töm, verset írok, s új verseimet különböző folyóiratokban publikálom. Kötet összeállítását nem tervezem. BERTÖK LÁSZLÓ, KÖLTÖ: Sajnos, egzisztenciális problémáim kicsit visszavetnek, ennek ellenére igyekszem rászoktatni magam a rendszeres munkára. Keveset írok sokáig érlelem magamban ver seimet. Sok új élményem van, a városi élet igen sok újai nyújtott, hiszen eddig kizárólag falun éltem. Ezt meg kell szoknom, alkalmazkodnom kell hozzá, önálló kötetet szeretnék összeállítani, erre természetesen még nincs határozott terminusom. GALAMBOSI LÁSZLÓ. KÖLTÖ: A megyei tanács kiírt egy pályázatot, a szigetvári Zrínyi évfordulóra. Erre a pályázatra küldök egy hosszabb Zrínyi verset, ennek kapcsán lehet, hogy egy-két prózai írást is megírok. A jövő év első negyedében jelenik meg a Szépirodalmi Kiadónál első önálló kötetem, Sárkányok és tűzfák címmel, jelenleg ezt a kötetet simogatom, csiszo'- gatom. Második kötetemre is gondolok, negyedrészét már összeállítottam, munkám folyamatos, de azért hagy ok egy kis időt a pihenésre is. BÉKÉS SÁNDOR, ÍRÓ: írtam egy kisregényt, az árvízről szól, címe: Áradás. Mondanivalója, hogy nincsenek született- hősök, viszont egy adott pillanatban bárki hőssé válhat. Ezt a kisregényt a jövő év első félévében, kiadja a Zrínyi könyvkiadó. Ezen kívül terveztem egy regényt. de nem sikerült megírnom, ez még nagy feladatot jelent. Most gyűjtögetem az anyagot egy nagy irodalmi riporthoz, melyben a baranyai kisközségekkel foglalkozom. «GOSTON IMRE: ^Dunántúli iái A gyorsvonattal szembefnt a tájék, versenyt rohan az elsuhant idővel, vékony suhángokból deli fa nőtt fel ... Messziről integet utánunk Sárrét, ez már a Völgység... De szívesen járnék lankáin játszva a futó felhőkkel! De nem lehet. A nap búcsúzó rőttel vonja be lelkem és a tája|. Árnyék borul a fákra, s lomha bokrok lombja borítja be a fáradt földet. Bennem meglódul a szív, tűnt nyarak kolompja: fnt a vonat, a táj. Nekem is mennem kell a futó idővel. Esti árnyak lepik he lopva szívein és a tájat. Moszkvai tudósítás: , na«! Ó./Ó.V " ' "V" IFJ. KERTÉSZ LÁSZLÓ A csodálatos tsaandarím A. Avgyejettko Új utakon az ismeretterjesztésben Az ötvenes évek végén ezreik és ezrek hallgatták meg mindazt, amit a különböző tudományokból az előadók tolmácsoltak nekik. így formálódott a dolgozók természettudományos világnézete, ízlése, etikai felfogása és közösségi magatartása. Előadások szóltak a nemzetközi helyzet alakulásáról, a filozófia alapvető kérdéseiről, a művészetekről, a technika legújabb vívmányairól, a fizika és kémia fejlődéséről, valamint a szülők pedagógiai felkészüléséről meg az egészségügy kérdéseiről. A rádió és a TV fokozott elterjedése — általában a szocialista kultúrforradalom fejlődésé — azonban Csökkentette az előadások látogatóinak számát. Ezért új formákra, az ismeretterjesztés „modem formáinak” elterjesztésere van szükség még akkor is, ha e formák több szervezést és anyagi ráfordítást igényelnék. Tanácsi és szakszervezeti intézmények egyaránt még a kezdeti lépéseket tették meg e téren, de máris felsorolhatunk néhány érdekes eredményt: növekedett az előadások filmes szemléltetése; több munkásakadémia tematikájában jelent meg a tárlatnézés és múzeumlátogatás (elsősorban a szocialista brigádok vállalták e formákat; a TIT több komplex-előadást szervezett (több előadó szólott más és más megközelítésiben ugyanarról a témáról); hasznos kezdeményezés volt például a Meszesi Bányászszállóban a munkásakadémia közölt ismereteinek összefoglalása egy jól sikerült szellemi vetélkedő keretében; a régi nagytermes népművelést városszerte felváltották a klubok. Ifjúsági klubok (Városi Művelődési Ház, Fegyveres Erők Klubja), munkásklubok és réteg-klubok (nők klubja, nyugdíjasok klubja sfb.) alakultak. Klubszerűén működik az Üttörőház, a Kamaeyi Klub. a Színjátszók Klubja, a Mecseki Foto- klub stb. is. A ■ társastánc-klubok a modem táncok elterjedését segítik. Szórakoztató és ismeretterjesztő szerepet vállal az Ifjúsági Jazz Klub. A klub tehát eszköz, forma és módszer: lehetőséget ad a vonzóbb ismeretterjesztésre. Baráti körök alakultak (pl. Ország-Világjárók Baráti Köre), amelyek a kör tagjai érdeklődésének megfelelő hasznos ismereteket nyújtanak. Igen kedveltek városszerte a különböző szellemi vetélkedők, fejtörők: például a kulturális szemle keretében rendezett bemutatók, az irodalmi vetélkedők, a hagyományos múzeumi és középiskolai foto- vetélkedőfc, a vöröskeresztes vetélkedőik, a tűzrendészeti, illetve közlekedésrendészeti vetélkedők, valamint a technikai vetélkedők. E forma szórakoztatva közöl nem egyszer igen lényeges és tudományos ismereteket. A Nők' Klubjában szabni- varmi, illetve főzni tanulnak a látogatók, a horgász-klub tagjai a halakkal kapcsolatos biológiai ismeretekre is szert tesznek, a Mecseki Fotoklub látogatói esztétikai előadásokat hallgatnak. * Ugyanakkor még jobban kellene élni néhány modern forma felhasználásának lehetőségével. Nem ismerjük eléggé gyönyörű szép városunkat: városnéző sétákat kell a programokba iktatni. A pécsiek nem látogatják eléggé gazdag múzeumainkat, a Janus Pannonius Múzeum értékes kincseit, — több múzeum és tárlatlátogat ást kell szervezni. A rádió és TV egyes műsorszámait ajánlatos lenne vita ke■ rétében értékelni. Ugyanez ajánlható a mozi és a színház egyes produkcióival kapcsolatban. ö-szefoglalásul tán annyit ajánlhatnánk a kulturális megbízottaknak és a művelődési otthon igazgatóknak: éljenek bátran az ismeretterjesztés modern formáival — mert így lesz. ismeretterjesztésünk színesebb és hatékonyabb! Várady Géza ismeretterjesztési főelőadó Beszélgetés írókkal—terveikről BÁRDOS NÉMETH JÁNOS KÖLTÖ: A Jelenkor-Magvető kiadó gondozza új verseskötetemet, amely ez év utolsó negyedében jelenik meg, Vacsoracsillag címmel. Ez körülbelül kétszáz oldalas könyv negyven év munkájáról ad átfogó képet. Eddig ez a munka kö- tötött le. de most más gondolat foglalkoztat: kortársaim, akik közül sokan klasszikussá váltak, Kosztolány Dezső, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula. Szabó Lőrinc és akik között igen sok barátom akadt, jó- néhány kedves emléket hagytak rám. Ezeket az emlékeket, Írói emlékeimet szeretném feldolgozni Utak és utiíársak címmel. Ez folytatása lenne az 1937-beri megjelent hasonló, Élet és irodalom című tanulmányomnak. Ebben a kötetben egyelőre a már nem élőkké1 foglalkozom. KENDE SÁNDOR, ÍRÖ: A napokban fejeztem be új regényemet, már le is adtam a kiadónak, címe: Felmentő ítélet. Most, nyáron szeretnék egy kicsit pihenni, ez idő alatt novellákat írok, ez a legközelebbi programom. Egyet már el is kezdtem Már előbb egy új regény körvonalai is kibontakoztak, augusztus végén megyek az Irodalmi Alap szigligeti alkotóházába, s remélem, hogy a környezét szépsége, és akaratom elegendő hatóerő lesz ahhoz, hogy elkezdjem írni ezt a regényt. PÁL JÖZSEF. KÖLTÖ: Szenvedélyes horgász vagyok, a nyár e szenvedély kielégítését jelenti. Az idén nem megyek külföldre, bár nagyon szeretek hegyipatakok ben pisztrángozni. Amint visz- szamegy a Dráva, leutazom, (" horgászom. Egyelőre komolyabb tervek nem foglal- !.'ríatnak. élményeimet gyűjAdalék egy filmfesztivál portréjához A negyedik moszkvai filmfesztivál versenyfilmjei csaknem egytől egyig az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegetik, ami nem maradhat hatás nélkül azokra, akik a nézőtéren ülnek. PILLANTÁS A MÚLTBA Az utolsó napok beszédtéma, ja két, szocialista országból benevezett alkotás. A német Joachim Kuhnert és a magyar Fábry Zoltán olyan történeteket elevenít fel a nézők előtt, amelyek hoszabb időszakot ölelnek fel és elválaszthatatlanok a Német Demokratikus Köztársaság, illetve Magyarország múltjától és jelenétől. A Werner Holt kalandjai — az NDK versenyfimlje — olyan sorsot perget le a mozivásznon, amely egy egész nemzedék sorsának alakulásához kíván kulcsot adni. A film a német fasizmus születéséről és azokról az erőkről szól, amelyek a fasizmus kialakulását elősegítették. A filmben sok a lélektani elem, igen nagy hatással van a nézőre, s hogy így van, annak az a magyarázata; az alkotók felkutatják a fasizmus lélektanának forrásait, megmutatják, ez az örvény hogyan ragadja el az egyébként jóra- való, rendes fiatalokat, akik nem érik fel ésszel, mi vár rájuk. A film hőse, Wemer Holt nagy utat tesz meg, amíg felismeri valódi helyét az életben, amíg ráébred, milyen gálád célok szolgálatára kényszerítette a fasizmus. A film fináléja; a hős öntudatra ébredése, amikor késznek mutatkozik, hogy megkeresse az utat, amely elvezet a kitaposott és meggyűlölt ösvényről. Ez a befejezés egyszersmind vádirat és ítélet: ítélet a fasizmus felett, s ez a verdikt a történelem pulpitusáról hang zik el. A magyar filmesek „Húsz órája” mélységesen korszerű alkotás, jóllehet a filmben elbeszélt események húsz esztendő történéseit ölelik fel. Ez a húsz esztendő pereg le ama bizonyos „Húsz óra” alatt az újságnó előtt, aki azért utazott falura, hogy megfejtse egy számára különösen megdöbbentő gyilkosság rejtélyét. A film hőse úgy menekült .meg, hogy az SS-ek összetévesztették valakivel: ez s másvalaki halt meg helyette. á film hőse ma szenved ettől a gondolattól, annál is inkább, mert: tudott a tévedésről \ filmbe beiktattak néhánv dokumentumképet is az Eich- mann-perről — ezek a híradófelvételek szervesen illeszkednek a történetbe. A film vádirat a háború és a fasizmus ellen, s különös hangsúllyal szól az egyéb felelősségéről. A felelősségről szól a francia ,.Égbolt a fejünk felett” is, amelyet a Sorge-film rendezője. Yvés Ciampi forgatott. A film elsősorban kérdésfelvetésével és a rendező munkájával hívja fel magára a figyelmet. Ciampi voltaképpen arról szól ebben a filmben, hogy a bizalmatlanság és a félelem világháborút robbanthat ki. A film története szerint erre kis híján sor is kerül: ismeretlen kozmikus test kering a Föld körül, s az atomnagyhatalmak attól tartanak: ez azt jelzi, hogy a másik fél a megtámadásukra készül. Egy gombnyomás — és földrészek pusztulhatnak el. embermilliók, sőt esetleg ’telük pusztulhat a civilizáció A katasztrófa nem következik be, de Ciampi mindvégig érzékeltetni tudja, milyen szörnyű ez a várakozás, s milyen rettenetesen tökéletes az a hadigé- pezet, amely ma az emberek kezében van. NEM GYEREKJÁTÉK A gyermekek sajátos, a felnőttekéhez annyira hasonló As attól mégis annyira különböző világa adta a témát a ianán és az algériai versenyfilmnek („Kéz a kézben”, illetve ..Ilyen fiatal világ”). Mind a iaoán Susvmu Hant, mind az algériai Jacques Charbi rendezőt morális kérdések, nevelési problémák foglalkoztatják, csupa olyan dolog, amivel a gyermekek naponta kerülnek közvetlen kapcsolatba, olykor összeütközésbe. Míg azonban a japán film kedves. könnv=d. vidám, sőt némileg talán gyermeteg is, az algériai film helyenként tragikus magasságokba emelkedik: a. gyerme- . kekkel itt egy sorban menetel a háború és a halál. A japán film eleinte mintha csak valami oktatófilm lenne. Mi a jó, és mi a rossz, mit tegyünk és mit ne tegyünk, milyen szép, ha valaki figyelmes, gyengéd, becsületes ... A film végül azonban mégsem didaktikus, mert a világ, amelyet ábrázol rendkívül közvetlen, természetes, csupa őszinte keresetlenség és költészet. Az algériai film tragikus hangvételű. Ifjú hőseinek ’el- kében még nem hegedtek be a gyarmati háború ütötte sebek, s amikor ők játszanak há borúsdit, a játék annyira komolyra fordul, hogy végül egyik kis társuk életébe kerül. A mostam moszkvai film- fesztiválom voltak tehát hétköznapok is: ezek hátteréből még jobban kiemelkednek azok az ünnepnapok, amikor a néző olyan művekkel -alál- kozott, amelyek alkotó: megértették: a közönség a maga kérdéseire, törekvéseire keres választ a filmben. Ilyen ünnepnapja pedig sok volt az idei filmfesztiválnak, -zért vonz évről évre tízezreké’ rkik mindig örülnek az alkalomnak, hogy az igazi művészettel találkozhatnak A titok a maga bonyolultságában különböző síkokban bon takozik ki: a parasztok elbeszéléseiből, a film hőseinek emlékezéseiből, a múlt és a ma váltakozó képeiből. Ám ettől nem lesz töredékes a magyar falu húszéves történetét lepergető film, amely végül a részletek kockáiból egységes képet állít össze, fogalmát adván arról, milyen harcok, < nehézségek, kínlódások árán született az új élet Magyarországom. EMLÉKEZZETEK A HABORÜRA A bolgár, a francia és az izraeli filmküldöttség olyan alkotásokkal szerepelt Moszkvában, amelyek az emberi értelemhez appelálnak mindeféle — múlt és eljövendő — háború ellen. „Emlékeztek-e a háborúra?” — tér vissza minduntalan a kérdés Nikola Korabov bolgár rendező Házassági engedély című filmjében. S közben a .vásznon — mintegy híradószerűen — látni napjaink életének egy-egy villanását: fiatal, boldog arcokat, ifjú házasokat, táncoló párokat, házasságkötő termeket. x „Emlékeztek-e a háborúra?” — ugyan máért tér vissza újra meg újra a kérdés az önfeledt, színpompás lakodalmak közepette? A rendező (jövid, tömör novellával válaszol erre a kérdésre — a történet egy halálraítélt házasságkötéséről szól. A filmben egymás mellett vonul fel az öröm és a bánat, a történet tragédiája felhívás a mai fiatal házasokhoz: „Emlékezzetek, semmil ne feledjetek, harcoljatok a boldogságtokért és tudjátok még is védeni azt!” „Emlékezz!” — hangzik a felhívás az izraeli Philip Artuis és Lévy Alvarez rendezők filmjében, amelynek címe is ez. A film egy fasiszta haláltábor egykori foglyának szörnyű emlékeit eleveníti fel.
