Dunántúli Napló, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

Folynak a próbák a szegedi Dóm téren Monumentálisnak és látványosnak Ígérkezik a Tragédia (Tudósítónktól) Még június elején elkezdő­dött Budapesten a főbb sze­replők részvételével Madách: Az ember tragédiájá-maSk próbája, amit Vámos László eredeti felfogásában visznek színre július 31-én, a Szege­di Szabadtéri Játékokon, és most már Szegeden folytatód­nak a próbák. Nemrégiben, amikor a televízió kamerái előtt a Játékok két rende­zője az idei elképzelésekről beszélt, a riporter hangot adott, amely szerint bizo­nyos aggodalmak is vegyül­nek az érdeklődésbe az idei bemutató iránt. Vámos László elmondotta, hogy a szegedi Dóm vizuális és akusztikai lehetőségeit a legmesszebb’ menőkig ki­használja, látványos előadást szándékozik produkálni. A látványosság ugyanis éppen- úgy szolgálhatja egy mű mon tíanivalóját, mint az élő szó. Ez a látványosság nem lesz idegen a madáchi elképzelé­sektől, Madáchnak azoktól a gigantikus vízióitól, amelye­ket annak idején drámájához fűzött. A továbbiakban is ér. dekesén indokolta elgondolá­sát — Sokunk első serdülőkori színházi élménye a Tragédia volt. De nem elsősorban a filozófiai jellegű mondanivaló ragadott meg bennünket, ha­nem az a hatás, amelyet ez a bravúrosan szerkesztett szín­darab, dráma keltett. Mert a Tragédia színdarab a javá­ból. Bármily nagyszerűek is gondolatai, bármily érőteljes is a költői nyelv, elsősorban a játék öröme, a cselekvés kapott meg bennünket. A tudósításunkhoz mellé­kelt vázlat mutatja azt a ren­dezői elképzelést, amely gi­gantikus színpaddá szélesíti a Dóm előtti színpadot, miután a templom előterét, a „ha­gyományos” színpadot a ren­dező kétoldalt díszítménnyel egybefogja a teret U-alakban körülvevő épületcsoport két szárnyával. A szereposztás is eltér a hagyományoktól. Ádárn: Nagy Attila a Thália Szín­ház fiatal művésze lesz, Éva: Ruttkaí Éva, Lucifer pedig Gá­bor Miklós. Az idei Tragédia előadása nem „Az ember tra- gédiájá”-mak 1965-ös változa­ta lesz, hanem a Dóm-téri tragédia. Vaszy Viktor a ki­tűnő zeneszerző-karmester, új zenét komponált a műhöz, amint mondja „Madách szel. lemében, de a XX. század nyelvén.” Még néhány nap és megszó­lalnak Szegeden a fanfárok: „Szeged hírős város ...” Jú­lius 24-én — a hagyomá­nyoknak megfelelően Erkel operával — a Bánk bán-nal kezdődnek meg a Játékok. A Tragédián kívül Puccini Tu- randot-ja, egy angol együttes előadásában Bernstein West side story-ja és egy nagysza­bású koncert szerepel, ösz- szesen 15 produkcióban az idei Szegedi Szabadtéri Játé­kokon. A Dóm-téri színházi esemény éli en kívül, még számos rendezvény — nyári egyetem, nyári tárlat, ősziba­rack, és borkiállítás, nemzet­köri marathoni-verseny, nem­zetköri motorcsónak verseny, ifjúsági karnevál, nemzetközi repülőverseny, prímásverseny, orgonahangverseny stb. — te­szi színessé a Szegedi -Ünnepi Hetek műsorát, amely iránt mind belföldön, mind külföl­dön egyre növekszik az ér­deklődés. A Tragédia színpadképe mm Ötlettől a mozivászonig, avagy hogyan születik a film? Vidéki múzeum egyetlen termében vagyunk, ahol rit­ka őskori leletektől mázas eseréptányéroki g, kitömött ál­latoktól a pipagyűjteményig minden megtalálható. A sa­rokban egy első világháború- bélá magyar katona gumiból készült festett alakmása áll. S a múzeumban az egyik' tárló előtt két pap eümerülten tanulmányoz egy érdekes gö­rög vázát és ügyet sem vet­nek a körülöttük zajló nyüzs­gésre, a ki-kigyulladó, majd újra kialvó ezer-kétezer és ötezer wattos lámpák forró fénysugarára. Azután éles, berregő hang hasítja át a Zajt, nyomában csend tá­mad, még egyetlen kattanás és éttől kezdve csak a film­felvevőgép halk berregése hallatszik. A filmfelvevőgépé, hiszen az egész múzeum díszlet csu­pán, amely a Magyar Film­gyártó Vállalat egyik Gyar­mat utcai műtermében áll, a a két pap nem más, mint Gábor Miklós és Darvas Iván. A körülbelül egy perces je­len et, amelynek beállítását, vil ígításpróbáit és felvételét végigkísértük, 10—12 em­bernek körülbelül egy órai munkájába került Vajon mi­lyen hosszú, s milyen utat jé r be a film, amíg egy író fi.1 mötletétől eljut a vetítő­vászonig. Az első szakasz a forgató­k "nyv elkészítése. Ha egy író­nak filmre alkalmas ötlete ván, először két-három ol­dalas vázlatot, szaknyelven szinopszist készít belőle. Ké­sőbb ezt bővíti ki filmnovel­lává, s ha az megnyeri az il­letékesek tetszését, akkor hoz­zálátnak a forgatókönyv meg­írásához. A forgatókönyv lapjait két függőleges hasábra osztják, s baloldalt- láthatók a techni­kai utasítások, a mozgások beírása, a színhely megjelölé­se, jobboldalán pedig a köz­ben elhangzó párbeszédek. A forgatókönyv jelenetekre, a jelenet pedig beállításokra ta­golódik. Végleges elfogadásakor kez­dődik meg a színészek kivá­lasztása, melyet gyakran próbafelvételek előznek meg. (A rendező több színésszel is eljátszat és filmszalagra rög­zít néhány jelenetet a készülő filmből s e rövid jelenetek le- vetítése után dönti' el, me­lyikük a legalkalmasabb a szerepre.) Ugyanakkor a dísz­lettervező elkészíti az úgyne­vezett belső, tehát műterem­ben készülő felvételek díszle­teit, a jelmeztervező megraj­zolja a jelmezeket, s a kellé­kesek megvásárolják, előte­remtik mindazt, amire forgat tás közben szükség lesz. A külső vagyis eredeti, nem filmgyári környezetben ké­szülő jelenetek helyszínét a rendező hosszas terepszemlék eredményeképpen választja fel. Az előkészítő szakasz vé­gén a gyártásvezető, a film gazdasági főnöke elkészíti a költségvetést. Érdekes meg­jegyezni, hogy az átlagos ma­gyar film költségkerete kö­rülbelül 3 millió forint, de akad film, amely ennek két- háromszorosába is beleke­rül. Nos, kiválasztották a szí­nészeket, a helyszíneket, ké­szek a díszletek, ruhák, együtt minden kellék, s meg­van a pénz is. Kezdődhet a forgatás. Első teendő a felvé­telek sorrendjének meghatá­rozása. Természetesen sosem a forgatókönyv sorrendjében forgatják a jeleneteket, ha­nem csoportosítják az azo­nos helyen játszódó külső felvételeket, majd ezen belül az azonos fényviszonyok mel­lett játszódókat (nappal vagy este, napfényes, borult vagy éppen esős idő), majd ha­sonlóképpen csoportosítják az azonos díszletek között ját­szódó belső felvételeké* is, hogy az egyik díszletet le­bontva felépíthessék helyére a másikat. Emlékezzünk a forgatás el­lesett pillanataira. A nagy nyüzsgést egyrészt a kelléke­sek csinálták, akik elvégezték az utolsó simításokat a tár­gyakon, majd a világítók, akik a rendező és a felvéte­lező utasításait követve vilá­gítási próbát tartottak. Ezután a rendező beállította a színé­szeket és egy-két (bizonyos esetben több) próbát tartott. Ha a rendező elégedett a pár­beszédekkel, s a színészek mozgásával, utasítást ad a felvetél megkezdésére. A du­da (a már említett éles, ber­regő hang) jelzi a felvevő­gép indulását, kattan a csapó, ez a különleges szerszám, amelyen rajta áll a film cí­me és beállítás száma, ne­hogy a laboratóriumban kü­lönböző filmek anyagai össze­keveredjenek. A csapó hangja után beállt halálos csendben az operatőr megindítja a film felvevőgépet, amely külön szalagra rögzíti a képet, s kü­lön a hangot A különböző időben és helyen felvett ké­pek tömegében azután — a rendező irányításával — a vágók teremtenek rendet, vág ják, megfelelő helyen össze­illesztik, leragasztják a film- szalagokat. A zenét, a beszé­det és a zörejeket tartalma­zó hangszalagokat pedig a keverék egyesítik, s a hang- és képszalagot végül a labo­ratóriumban másolják össze végleges, úgynevezett standard kópiává. A két-háromezer méter hosszú celluloid szala­got fémdobozokba zárva elin­dítják a mozik felé, hogy a vetítőgépbe fűzve az élette­len szalag ismét megeleve­nedjék. s ott peregjen a vásznon sok-sok ember több­hónapos ihletett munkájának eredménye: a film. Zilahi Jadit Közgazdaság Terv, nyereség, prémium a moszkvai Állami egyetemen négynapos vitát rendeztek a termelés-szer­vezés és irányítás tökéletesítésének problé­máiról. A konferencia többszáz résztvevője között voltak tudósok, vállalatvezetők, vezető vállalati közgazdászok, s ott voltak a tervezés és gazdasági szervek képviselői is. Mintegy 30 város képviseltette magát. Ez is mutatja, mennyire érdeklik a szovjet közvéleményt a Moszkvai Állami Egyetemen megvitatott prob lémák. A széles problémakörön belül a vita nagy­jából három fő kérdés köré koncentrálódott' 1. a tervezés és az igazgatás tudományos megalapozottsága, 2. az összes gazdasági eme lök működtetése, 3. az anyagi ösztönzés rendszerének megjavítása. A szocialista gazdaság egy óriási gépezet- het hasonlóan szakadatlanul halad előre, s eközben egyre újabb részekkel, láncszemekkel kapcsolatokkal egészül ki. Évről-évre sok új vállalat lép üzembe, bővül a kolhoz- és szovhoz-termelés. Ahhoz, hogy ez a gazda­sági mechanizmus mindenkor helyes úton haladjon, fáradhatatlanul tökéletesíteni kell az igazgatás gazdasági módszereit. Az igazgatás gazdasági módszerének alapja a gazdasági törvények ésszerű felhasználása. Ezek a törvényék a fejlődés minden egyes szakaszában meghatározott gazdasági intéz­kedések végrehajtásának objektív szükséges­ségét fejezik ki. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a törvényeiket, mert akkor a bonyolult gazdasági mechanizmus működése akadozni kezd, a mechanizmus ebben az eset­ben egyoldalúan, aránytalanul fejlődik. A SZKP KB márciusi plénumának határozatai is megállapítják ezt. A szocializmusban a gazdasági törvényeket csak a terven keresztül lehet felhasználni. A terv a társadalmi termelés tudatos szabályo­zásának hatásos eszköze. De erre nem akármifele terv alkalmas, hanem csak olyan terv, amely a tudomány és a haladó gyakorlat következtetéseire tá­maszkodik, s helyesen tükrözi a társadalom szükségleteit. A közgazdasági konferencián ismételten hangsúlyozták ezt. A közgazdászok kifejtették, hogy ideje vol­na már megváltoztatni az ipar tervszerű irányításának módszereit. Le kell mondani a felülről jövő aprólékos tervezésről, csökken­teni kell a gyárak számára megállapított mutatók mennyiségét. Ezáltal lehet megte­remteni a feltételeket a vállalatók operatív önállóságához és egészséges gazdasági kezde­ményezései kibontakoztatásához. sok közgazdász véleménye szerint itt az ideje, hogy fokozzák a nyereség sze­repét a vállalati tevékenység értékelésében. A nyereséget az egyik fő mutatónak kell te­kinteni. A nyereség, vélik ezek a közgazdá­szok, a dolgozók anyagi ösztönzésére felhasz­nált vállalati alap létrehozásának fő forrása kell, hogy legyen. Ugyancsak a nyereségből kellene biztosítani a termelés fejlesztését, a a szociális és kulturális intézkedések végre­hajtását. A vállalatnak meghagyott nyereség- részt célszerű lenne felhasználni a minőség- javítás, a nyersanyag-, anyag- tüzelőanyag-, és áram takarékosság anyagi ösztönzésére is. De mielőtt megteszik a nyereséget a gazdál­kodás alapvető mutatójának, rendezni kell az árakat. Nem szabad belenyugodni abba, hogy számos vállalatnál az átképzés hiányossá­gait felhasználva csupán a rentabilitás nö­vekedésének látszatát keltáik. Ha a nyereség lesz az egyik fő mutató, akkor a vállalatnak érdekében áll majd job­ban felhasználni termelési alapjait. A mi iparinkban az alapok gyorsabban növeked­nék, mint a termelés. Ez azt mutatja, hogy rosszabbodott a berendezés kihasználása, megnövekedtek az ipari termelés egységnyi növelésére fordított kiadások. Egyes közgaz­dászok hangsúlyozták, hogy a termelési ala­pokat meg kell fizettetni a vállalatokkal, in­tézkedéseket kell tenni a forgóeszközök for­gásának meggyorsítására. A konferencián felszólalt tudósok & gaz­dasági vezetők kifejtették, hogy a vállalatok kollektíváinak jelenleg korántsem mindig áll érdekében új gyártmányokat kibocsátani, mert a régi gyártmányok kibocsátását foly­tatva. könnyebb teljesíteni a bruttó tervet Pedig hát á társadalomnak nincs szüksége olyan gyártmányokra, amelyeket senki sem keres. Sok szó esett • berendezés tSkéletesitésé­ről. Ahhoz, hogy minden egyes dolgozót na­gyobb érdekek fűzzenek az egész vállalat gazdasági tevékenységének eredményeihez, célszerű lenne növelni a béren belül a pré­miumok hányadát, egyszerűsíteni a premi­zálási rendszert, s áttérni a vállalati nyereség egy részének az anyagi ösztönzési alapon ke­resztül történő felosztására. A LEGFONTOSABB GAZDASÄGI EME­LÖK egyike az önálló gazdasági elszámolás. Csak az önálló gazdasági elszámolás alapján lehet harmonikusan összeegyeztetni a társa­dalom, s az egyes vállalatok és dolgozók anyagi érdekeit. A konferencia számos résztvevőjének véleménye szerint nemcsak az egyes vállalatokat, hanem a termelési egyesüléseket és a gazdasági körzeteket is be kellene kapcsolni az önálló elszámolás szfé­rájába. Jelenleg például a népgazdasági ta­nácsok dolgozói semmiféle anyagi felelősséget nem viselnek a nekik alárendelt vállalatok rossz munkájáért, jóllehet lényeges befolyást gyakorolnak a vállalati gazdálkodásra. Számos előadó és gazdasági igazgatás, a termelés- és munkaszervezés kérdéseivel fog­lalkozott. Többek közt megállapították, hogy a legkülönbözőbb határozatok és utasítások összeállításával körülbelül tízszer annyian foglalkoznak, mint a határozatok végrehajtá­sának ellenőrzésével. Sok esetben az admi­nisztratív apparátus létszámát kellő átgon­doltság nélkül csökkentik. Javarészt kisegítő és technikai dolgozókat építenek le. Emiatt magas képzettségű szakemberek kénytelenéit számukra másodrendű ügyekkel foglalkozni. Mindez csökkenti az igazgatási munka haté­konyságát és termelékenységét. A tervező és gazdasági szerveket számos bírálat érte. A konferencián többek közt megállapították, hogy a főhatóságok olykor hosszú ideig egyeztetik a fontos döntéseket. Így például a szocialista vállala'i törvénv és a cégszabályzat tervezetén már három éve dolgoznak. Az iparigazgatás elméletének és módsze­reinek kidolgozásában a közgazdasági intéze­tekre vár a döntő szerep. Az országban le- lenleg vagy 50 tudományos kutatóintézet fog­lalkozik valamilyen formában az igazgatás szervezeti kérdéseivel, de, mint a konferen­ciáin rámutattak, ezek az intézetek korántsem minden esetben dolgoztak eredményesen. Ugyanakkor elhangzott olyan javaslat, hogy célszerű lenne még egy tudományos kutató- intézetet létesíteni, speciálisan az iparigazga­tási szervezeti problémák kidolgozására. De hát már néhány évvel ezelőtt alakult egy ilyen központi intézet, amelyet a Szovjet- únió Népgazdasági Tanácsának rendeltek alá. Ez az intézet egyelőre főleg a normatívák kérdését tanulmányozza, s a népgazdaság irányításával összefüggő széles problémakörre kevés gondot fordít. Munkája nem hatékony. A társadalomtudomány halaszthatatlan fel­adatai közé tartozik, hogy kidolgozzák az igazgatás tudományos elméletét, bővít-rék valamennyi ágazati és népgazdasági s^erv igazgatási tevékenységének tudományos bá­zisát. ÉRDEKES ELÖADÄSOK hangzottak el a mezőgazdasági termelés közgazdasági kérdé­seiről. Főleg a földalap ésszerűbb felhasz­nálásának kérdéseit vetették fel élesen. A konferencián sokan részletesen foglal­koztak a belső piac tanulmányozásáraik és felhasználásának problémájával. A közgazda- sági szakirodalom hosszú ideig azt állította, hogy a szocializmusban semmiféle piacprob­léma nem létezik. Az élet megcáfolta ezt a dogmatikus nézetet. A piac terjedelmének és szükségleteinek, fejlődési törvényszerűségei­nek és távlatainak ismerete nélkül nem lehet megoldani az ipar struktúrájának, s a terme­lés megszervezésének problémáit, nem lehet meghatározni az ipar fejlesztésének irányait. S nemcsak a fogyasztási cikkekre, hanem á termelési eszközökre vonatkozóan is fennáll a piaeprobléma. Ezen a téren még rengeteg a tennivaló. A közgazdászok óriási jelentőséget tulajdo­nítanak a gyors statisztikai információnak. Nálunk valamikor összeállítottak különféle — területi, országos és főhatósági — közgazda­sági konjuktúraszemléket, mégpedig konkrét gyakorlati gazdasági következtetések levoná­sa céljából (például, hogy melyik ágazatban kell csökkenteni és melyikben növelni a ki­adásokat). A konferencián hangoztatták, hogy célszerű volna újra kiadni ilyen szemléket és ezek segítségével korrigálni a terveket, úgy, hogy a tervek minden adott pillanat­ban pontosan megfeleljenek a szocialista gaz­daság, a nép érdekeinek. A Moszkvai Állami Egyetem tudós-közgaz­dászainak kezdeményezését csak dicsérni le­het. A konferencia ajánlásai kétségtelenül ér­deklik a közvéleményt. N. Parfenov és N. Petrov (Megjelent a Pravdában) SZOCIOLÓGIAI ÉS JOGI INTÉZET ÉSZTORSZÁGBAN Észtországban a társadalmi élet problé­máinak kutatása céljából a Nemzeti Tudo­mányos Akadémia keretei között Szociológiai és Jogi Intézetet szerveznek. Itt fogják ta­nulmányozni a társadalom igényeiről és a társadalom életét meghatározó tényezőkről tudományos információkat. Az Intézet mun­kájában a legfontosabb helyet a statisztikai, a gazdasági, az esztétikai valamint az egyéb adatok és anyagok matematikai feldolgozása, a múlt és a jelen hasonló jelenségeinek összevetése. A terv szerint elsősorban a csa­lád és az ifjúság problémáit, a kultúrál i: és a politikai felvilágosító intézmények mun­kájának hatékonyságát, a munkatermelékeny­ség növelésének szociális-lélektani tényezőit fogják tanulmányozni, JELENTŐS FAIPARI BERUHÁZÁSOK LENGYELORSZÁGBAN Lengyelország feomoly erőfeszítéseket tett az ország papíriparának fejlesztésére. Egy lakosra számítva évente 24 kilogramm papír illetve papírkészítmény jut. A legjelentősebb papíripari beruházásokat a Bydgoszczy-i gyárban eszközük, amely évente 7000 tonna csomagoláshoz szükséges kartont termel, maid. Lodzban szintén korszerű csomagolópapír- gyárat építettek körülbelül 700 millió zlotv beruházással. Krapkowiceban jelenleg foltok az új papírgyár szerelés®*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom