Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
4 1965. JÚNIUS 13. Egy kék boríték... A pécsi Bóbita Bábegyüttes nagy sikere a Ki mit tud? döntőjében A pécsi Bóbita Bábegy gon Gyula, Veress Endre s Ve Lajos grafikus, koreográfus m rosj Művelődési Ház keretein tíz legképzettebb bábos alkot mutattak be, legnagyobb sík az Aranytojás és A bajusz ban pedig Kiváló Együttes válcn a legjobb négy közé ju mekkel tértek haza. Az együt gyében. A Televízió idei Ki tek szert, a tegnap esti döntő talin, Kováts Tamás. Erdős s Rossini: Sevillai borbély nyi sikerrel. üttes 15 évvel ezelőtt alakult, ress Endréné irányítása alatt űvészi elképzelései szerint dől belül. Az együttesnek jeleni ja a stúdiócsoportot. Az uíób ért A két borsökröcske. A kis aratta. Az együttes 1961-ben kitüntetést kapott, a Karlovy tottak, a békéscsabai országos tes az idei népművelési évad mit tud?-vetéük©dőin országos ben a stúdiócsoport hat tagja Irén, Kiss Éva s Kert. László) tányéra komponált Etűdök cí Az amatőr együttesek nagy részének van néhány közös vonása, többek között, hogy a?, amatőr-jelleg nem színvonalat jelent elsősorban, hanem elfoglaltságot, továbbá: hs egy amatőregyüttes a műfajában életképei akar maradni, ak^or időközönként fr ‘‘os belső válságokat él át. A Bóbita Bábegyüttes körülbelül négy évvel ezelőtt élte át ezt az időszakot, s nagyiából ekkor vette át az együttes művészi irányítását Kós Lajos, aki már képzőművészeti főiskolás kora óta foglalkozott a bábmflvészettel, a népművelésben eltöltött éveiből ismerte a, bábművészet > alföldi törekvéseit s tapasztalatait s kezdett türelmetlen lenni: úgy kell bábszínházát 'csinálni,, hogy megszabadítsuk a konvencióktól — mondta —, a zsebébe tett egy kék borítékot, a borítékban különböző bábdarabok címe "olt. meg újságkivágások, azután megérkezett Pécsre. Pillanatnyilag nem a közönség okozta a fő problémát, hanem a bábjátékos: munkája na csupán illusztrálás, de al- j(> jellegű legyen. Aki ide- ön. abban minden bizonnyal ' ín tehetség, csak valamilyen ■ ■ ál fogva ez a tehetség ed<•'" nem kapott alkotó lehető- . mondta • Kós Lajos. Az Iái es programja hamarosan kialakult, egy korszerűbb elfogás kerekedett felül: újat :eremteni az együttes művészi munkájában, de nem a formális törekvések merevségével, hanem a műfaj eddigi zó !-ágának, keretezettségé- n-sk feloldásával, másrészt a zene és a mozgás magasfokú sz‘ .ízísével. Milyen vonatkozásokban új ez az új? Az együttes 1961 óta nem mutatott be darabot zene nélkül. ..ha egy darabnak nem volt -zenéje, akkor írattak he- ?.á. Kós: — A zene lényeges .komponense a bábművészetnek, mint például a fény. A zene az együttes számára tulajdonképpen belső munkamódszer. ez a gyermekműsorokra is vonatkozik. A bábjátékosnak értenie kell a ze- -ia és a mozgás közötti összegyeseket... Hoguan „szüleid’ a zene? Az embernek van egy felfogása a bábról, ehhez énét hallgat. Például a Ki mit tud? elődöntőjében a ku- szám. Egyszer vettem né- n áíiy lemezt, lehallgattam, volt A sárga kutya áa- r Az első fél percben érez- icm, hogy ez bábzene. Ez két éve volt. Havonta meghall- cp' rm a szárr.ot. azután jött a K\ mit tud? A produkciót- 'özönlőben játszottuk. Az is álmatlan éjszakákat okohogy mivel szerepelünk a döntőn, azután kaptam egy- t, egy francia dzsessz? - ' j műsora volt rajta, eb- '-"1 vettük ki a Bqjih-részletet 5 a: Sevillai borhébrt. A Ki mit tud? során előadott műsorok is jelzik a stúdiócso- -nrt tr"-kvéseit: a ritmus- 1 • / -• eljutottunk Bachig. j>, t - - szín. a forma, a ritmus i'-"’? függéseit keresni, b :ho\ Bartókot keresni, ezek -e— ~, re.ár szabadabb szín- pn-t; mozgást kívánnak... A fcábművészítheik is szem- ke11 néznie, mint művá- a saját korlátaivnl, cn--‘ rréy' megnehezít az a '.fi-.■■.p-r-éry hogy viszonylag csekély a bábirodalom, hiányzik a korszerű elvi s dráma- turgiai szellemben felépített bábirodalom, s így megfelelő darabok hiányában egyre inkább előtérbe kerül az irodalmi műveknek kissé irodai- mi-színpadszerű illusztrálása. Kós: — Az ember bizonyos idő után látja, hogy nincs darab, s hozzákezd az irodalom illusztrálásához. Mó- ricz-mesékkel kezdtem Wölben. Komlón, zenével, az egyórás műsort száz gyerek énekelte végig. Ez volt az első olyan műsorom, ami az irodá- lom. a zene s a báb harmóniájában született. Volt egy kísérletünk, Pákolitz- és Weó- res-versek illusztrációja árny- játékokkal. Túlmechanizáltuk, az együttes sem volt ehhez a feladathoz eléggé érett, a produkció nagyjából megbukott. Az előadás ritmustalan- ná vált, összezsúfolódott, viszont nagyon sok, akkor alkalmazott újításomból még ma is felhasználok. Van néhány további elképzelésem is ezen a téren. Az egyik például: Puskin. Szálfán cár című meséje, amit körülbelül tizenöt évvel ezelőtt Bajor Gizi mondott el a rádióban. A hangszalagot sikerült megszerezni, itt a kilenc. „szerepet” alakító Bajor Gizi. hangja dramaturgiailaa tulajdonképpen a zene funkcióját fogja betölteni. Tervezünk továbbá egy Balázs Béla-mű- sort. közösen az irodalmi színpaddal. Műfajilag nincs két egyofrma produkciónk, szerintünk a kísérletiséq azt jelenti. hogy az egész színház egy műhely. Minden darabnak más a modora, a stílusa, a játéktempója, a rendezése s az anyaga... A báb a színjáték egyik legősibb formája, s csaknem minden országban vannak né- Pi hagyományai s népi hősei; a magyar Vitéz László 9 Paprika Jancsi, az orosz Petrus- ka, az olasz Pulcinella, az angol Punch, a francia Guignoi, stb., s születtek világhírű együttesek s iskolák, mint a szovjet Obrazcov vagy . az ólasz Teatro dei Piccoli. A Bóbita-együttes persze nem mérhető ilyen mértékkel, amatőrök, de nem átlagos amatőrök, s több más vonás mellett a koreográfia az, ami kiemeli az együttest az átlagszínvonalból. Kós: — Erre nem tanítanak senkit. ilyen islwla nincs, de van az, hogy a zenei és a mozgáskultúra elindít valamit az. emberben. Például a 'zene: százból egyet kiválasztani eléggé egyszerű dolog, de ezzel az eggyel foglalkozni. körülbelül itt kezdődik a koreográfia. A mozgást eljátszom> s leírom magamnak egy sajátos - trendszerrel, lépésenként előre haladva. Vannak részek, amik szinte . oz utolsó nillanatban születnek meg. s itt szoktam segítséget kapni az együttes tagjaitól, tehát a befejezés gyakorlatilag. mindig összmunka ... Az anyag szerepe. Érzésem szerint ez a terület a legizgalmasabb a modem bábművészet szempontjából. A BóAramszfinet — Áramszünet lesz június 14— 30-ig 7—16 óráig kisfeszültségű hálózat átépítése miatt a Tettye u., I Barátur V-, Hegyalja u„ Böck J. u., Kisboldogasszony u., Bosnyák u.. Karmelita köz és a Szí. Vinoe u. áltál behatárolt területén. — 15-én 7—16 óráig kisfeszültségű | hálózat karbantartása miatt a Me- í gyeri u., Ungvár u.. Megyeri u. I új telep. Kassa u. által behatá- 1 rolt. területen. — 16-án 7—16 óráta Szabolcsfalu területén. Körülbelül tíz éven át Zá- működött. négy év óta Kós gozik az együttes a Pécsi vá- eg 25 tagja van, közülük a bi négy évben 22 darabot kakas gyémánt, félkrajcárja, Szocialista Kultúráért, 1963- Vary-í nemzetközi bábfeszti- fesztiválrói pedig aranyérben 87 előadást tartott a me- hímévre s népszerűségre tet- (Kovács Sarolta, Kovács Ka- a Bach: F-molí prelúdiumra mű műsorát adta elő óriási bita Bábegyüttes szakmai körökben, is immár nevezetes arról, hogy a korszerű koreográfia mellett a legváltozatosabb anyagformákkal jelentkezik. Kós: — Régebben mintáztunk egy bábfejet, most veszek egy kosarat vagy egy kulacsot, meg két ping-pong labdát, vagy három-négy kosarat összedolgozom, vagy éppen liszteslapátok képezik a bábok alapját. Az ebben az izgalmas. hogy a közönség felfedezi: ez kulacs, s azt is, hogy kecske. Ez egészen más, mint a régi. pillanatnyilag ez jelzi a legújabb báb’rtelme- zést. Az anyag persze darabonként más, rengeteg anyagötlet van, de csak lA'szalag könnyű ez. Meglceresni. hogy egy darab stílusához milyen anyagra van szükség, látni világosan a határt, amikor az anyag értelmezése esetleg öncélúvá válhat, ez nem köny- nyű... Látszólag négy évre volt szükség, hogy a Bóbita Bábegyüttes, tagjainak s Kós Lajosnak a névé művészileg teljesen összeforrjon a pécsi bábművészettel, s a legkorszerűbb hazai törekvésekkel. Bár lehetséges, hogy ez a négyéves terminus csak egy fölösleges erőszakoskodás a lényeggel. S persze, a kék boríték. Mi az, ami egyelőre még banne maradt abban a bizonyos kék borítékban? Kós: — Az ember dolgozik, fejlődik s félévenként belenéz a borítékba. Van amit idöközb-’^ megcsináltunk, van amit időközben összeténtem, s egy újabb darabcímet tettem a helyébe. Egy biztos: a borítékban lévő anyag állandóan gyarapodik ... Ilyenkor még valamit mondani kell, búcsúzóul. így szokás. Jelenleg szerencsés helyzetben vagyok, mert a Bóbita- Bábegyüttes az este megnyerte az idei. Ki mit tud? döntőjét. Ennél többet s lényegesebbet nem lehet mondani. Thiery Árpád üz országos tanulmányS versenyek baranyai helyezettjei A művelődésügyi miniszter odaítélte az idei tanulmányi versenyek és pályázatok díjait, s a szakbizottságok eldöntötték a helyezések sorrend jét is. Baranyából a következő pályázók értek el helyezést: Girnesi Mária, a Leöwey Gimnázium volt diákja a történelmi kategóriában dolgozatával a hetedik helyen végzett. Varga Teréz és Róth József, a Radnóti Miklós Közgazda- sági Technikum tanulói megosztva kapták a második díjat hallottak sok segítséget adtakj a példák pontos, gyors kiszár mításához. A pályázók közül ök ketten végeztek a legjobban az egész országban, mivel első dijat nem adtak ki. — Kövesi Béla tanár úr először természetesen gratulált a sikerhez, de aztán azonnal la is szúrt bennünket, hogy miért nem mi lettünk az elsők. Mikor aztán megtudta, hogy első helyezett nincs, megnyugodott, — mondja Róth Jóska, — Azzal indított útnak bennünket, hogy a könyvviteli szakkör elnöke — aki most a Teri, — eddig még mindig jól szerepelt a versenyeken, s nagyon kíváncsi, vajon most mit csinálunk. Mindketten kitűnően érettségiztek, s most a Közgazda- sági Egyetemre készülnek. * Papp Lajos, a Nagy Lajos Gimnázium harmadéves növendéke, az országos biológiai pályázaton bejutott a legjobb tíz közié. — Egy község húszéves ipari és mezőgazdasági fejlődése címmel kellett a dolgozatot .elkészíteni. Én Bátaszé- ket választottam, mivel ismerem és szeretem ezt a községet. Sokszor oda utaztam, és állandóan kaptam segítséget a tanácstól, a termelőszövetkezettől és a két ktsz vezetőitől. Az anyaggyűjtés után következett a rendszerezés. Ez másfél hónapig tartott, de aztán mégiscsak elkészült. Igaz, jóval kevesebb ‘adattal. mint amennyit gyűjtött, de nem lehetett mindegyiket bedolgozni az anyagba. Megírta a történelmi áttekintést is, s aztán készült az érettségire. — Amikor megtudtam az eredményt, nagyon boldog voltam. Felhívtak • Budapestre az Országos Pedagógiai Intézetbe. Ott elbeszélgettek velem, s akkor tudtam meg, hogy tizennyolc pályázatból tizet találtak érdemesnek a' helyezésekre, örülök, nagyon örülök. Girnesi Maria most a Tanárképző Főiskola magyar-rajz szakára készül. — A belkereskedelmi vállalatok gazdálkodásával kapcsolatos eseményekről szólt a második forduló példája. Először azt gondoltuk, könnyen megcsináljuk, de mivel sokat kellett számolni, az öt óra majdnem kevésnek bizonyult. Ugyanis ennyi idő állt rendelkezésünkre — magyarázza Teri. Az első fordulóra az iskolában került sor, de ott is öt órán át számoltak. Mint mond ják, a könyvviteli szakkörben — Nálunk már családi hagyomány a biológiai pályázaton voló részvétel: tavaly a bátyám a harmadik helyen végzett. Én a biológiai kutatások gyakorlati alkalmazása 1945 előtt és után a mezőgazdaság bármely ágában címmel a szarvasmarhatenyésztést dolgoztam fel Üszög-pusztán. Három hónapig dolgoztam raj táj pedig sok az elfoglaltságom. Legfőbb vágyam, hogy jövőre sikerüljön a felvételim a. Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Ha pedig ez nem sikerül, akkor az orvosi egyetemre megyek, mert ezt a pályát is szeretem. Gépek, automaták, szakmunkások Egy nyugdíjas dohánygyári asszony nekidőlt az oszlopnak, sírvafakadt, mutatta ízü- letes. göcsörtös ujjait, de fájdalmat most nem érez. Nem is azért sír, hanem mert szavaival élve látja ezt a megváltozott „kis világot?’ az előkészítőben, , ahol okos gépek könnyítik végérvényesen az ember munkáját. A meghívott száztizenhat nyugdíjas csak ámult az új berendezések láttán, forró gőznek, torkot, tüdőt kaparó dohánypomak szinte nyoma sincs már. Gépek, automaták, kapcsolók, fehér-fekete gombok, viliódzó fények... Engem is meglepett. Azt mondta az igazgató: 1964-ben 21,9 százalékkal növekedett a termelékenység 1963-hoz viszonyítva, az üzem létszáma csupán egy százalékkal emelkedett. Szinte forradalmi előreugrás ez, még az .adatok puszta összehasonlításánál is. De meg kell nézni az üzemet. Varga László főkönyvelővel lemegyünk az alagsorba, azaz az előkészítőbe. A széles lépcsővel szemben azonnal feltűnik a vezérlőasztal, az üzemrész szíve és agya, amely kigyulladó és kialvó színes fényeivel díszes karácsonyfára emlékeztet. Nagyon fiatal, bájos asszonyka, Pápai Miklósné ül a vezérlőasztal előtt. Időnként végigpillant az üzemen, kapcsol valamit, fények gyúlnak, látni a kivilágított dohányszállítószalagok működését a tejüveg mögött. A szalagok narancs- sárgák, a gépek zöldek, némelyik sötétkék. Itt, a tejüvegen persze. — Mit tud ez a berendezés. — Mindent. A vezérlőasztalon figyelemmel kísérhető a gyártási folyamat: levelezőgép, felhordószalagok, melegítőhenger, ko- csányozógép, kocsánylaposító- gép, silók, rotációs vágógépek. Ha valahol dugulás jelentkezik, a falon kialszik egy fénypont, vagy ha valamelyik gépegység nem tudja fogadni a szalagon futó dohányt, a vezérlőasztal ismét jelez. — Ezt valamikor egy gépkezelő végezte el, de úgy, hogy szaladgált az üzem egyik végéből a másikig, külön-kü- lön kellett leállítania vagy indítania a gépeket. A gépsorok üzemeltetését nem tudta tökéletesen ellenőrizni. — Hol van most ez a gépkezelő? — Más beosztást kapott, majd találkozunk vele. — És ön? — fordulok Pápáméhoz. — Debrecenben végeztem a technikumot. Automatizálás — magasabb szintű szakképzettség. Köny- nyebb a munka, de nagyobb a felelősség is. — Ez benne a szép — mondja az asszonyka. — Könnyedén dolgozni, de ■ felelősséggel és határozottsággal. Továbbmegyünk. Jártam már többször itt a Pécsi Dohánygyárban, emlékszem rá, a legnehezebb munka itt zajlott le az előkészítőben. Nyolcvan-százkilós egy- egy dohánybála Mielőtt szétbontják, meg kell adni neki a megfelelő nedvességtartalmat, hogy ne töredezzen a dohánylevél. Kéziszigonyozásnak vagy injekciózásnak nevezték ezt a munkafolymatot. Balázs József —' aki az imént említett gépkezelői funkciót is gyakorolta manuális módszerrel — dolgozott a szigonyotoknál is. Mit jelentett hát a szigonyozás? — Pokoli munka volt. Egy- egy bálába tizennyolc-húsz szúrást kellett végeznünk a szigonnyal; beleszúrtunk a bálába és gőzt eresztettünk rá. A gőz hőfoka száz-száztíz volt. Izzadtunk, a ruha lemállott rólunk, a gőz meg a dohánypor marta az ember torkát. — És most? Hogyan szigo- nyoznak? — Sehogy! — feleli és elneveti magát, mutat a borsózöldre festett, hatalmas szekrényhez hasonló gépre, meg a műszerfalra, a műszerfal alatt álló asztalkára, székre. A gép csehszlovák Skoda típusú gőzölő berendezés. Kontinerek- ben áll a dohánybála, betolják a „szekrénybe”, ott kapja a gőzt egyenletesen, precízen. Balázs József csak ül az asztalnál, figyeli a műszereket, amelyekről — a hajdani nehéz fizikai munkás — tájékozottá« „olvassa” le a tennivalókat. „Beszélget” a Képpel, érti a gép minden rezdülését, a gép piros és zöld „szemeinek” minden pillantását. Hol tanulta? — Itt, az üzemben, a tanfolyamon! *
