Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-08 / 133. szám

1983. JÚNIUS 8. napló 3 „Elégedettek vagyunk a látottakkal" Beszélgetés a Pécsett járt ENSZ delegáció vezetőivel Szombaton két különrepülő- géppel Pécsre érkezett az ENSZ Európai Gazdasági Bi­zottsága (EGB) lakásügyi szekciójának több mint negy­ventagú küldöttsége. A dele­gáció tagjai körülbelül húsz országot képviselnek, s az európai államokon, kívül a de­legációban részt vett az USA és Izrael megbízottja is. A vendégek vasárnap dél­előtt a Tervező Vállalat szék­házénak nagytermében elő­adást hallgattak a városren­dezési tervekről, majd a Mé­rcék déli lejtőjén lévő mr gán- énítkezéseket tekintették meg. Ellátogattak a város nyugati negyedébe is, ahol tanulmá­nyozták a panelépítkezést, s általában az újmecsekaljai vá­rosnegyed telepítését. Több családhoz becsöngettek és megtekintették a lakások bel­ső elrendezését A kora délutáni órákban a Nádor-szálló különtermében ebédeltek, ahol a városi ta nács nevében Gócz Béla el­nökhelyettes üdvözölte a dele­gációt. Csak néhány szavas üdvözlésre futotta, hiszen min­den mondatot három nyel­ven fordítottak, — angol, orosz és francia nyelv volt a delegáció hivatalos nyelve. Gócz Béla elnökhelyettes az ENSZ-delegáció továbbá munkájához sok sikert kí­vánt. Az üdvözlő szavakra Vla­gyimir Karolj, a Belorusz SZSZK képviselője válaszolt: — Amikor a házigazdák szí­vesen fogadják a vendéget, már a küszöbön érezni lehet. Az a néhány óra, amelyet Pées városában töltöttünk, sok értékes tapasztalatot nyújtott számunkra, sokat láttunk e kedves városból, s engedjék meg, hogy a bizottság min­den tagja nevében ezért há­lánkat és köszönetünket tol­mácsoljam. A hazánkban tartózkodó ENSZ-delegációt az EGB la­kásügyi bizottsága állandó titkárságának vezetője, Ilju- senko (szovjet) és H. Bern­hard (svéd), a bizottság soros elnöke vezette. A pécsi láto­gatás befejezése alkalmával a delegáció vezetői fogadták a DUNÁNTÚLI NAPLÓ munkatársát és válaszoltak kérdéseire: n 'ÜSENKÓ: „Úqv éreztem moqam, mint odahaza" — Hogyan került sor a je­lenlegi romániai és ma­gyarországi látogatásra? — A lakásügyi bizottságnak is megfelelő távlati programja van. amelynek egyik mozza­nata a tagországokban tett lá­togatások, tanulmámiutak le- bonyoVtása. A bizottsághoz sok ország meghívása eljut, s ezeknek a meghívás sorrend­jében igyekszünk eleget tenni. A.z évi rendes üléseinken ha­tározzuk el, hogy melyik or­szágba látogatunk. Az elmúlt évek során megtekintettük Angliát. Hollandiát, Írorszá­got. Franciaországot, Spanyol- országot, Olaszországot, sőt a, múlt évben aZ Amerikai Egyesült Államokban jártunk. Tavaly úgy döntöttünk, hogy ebben az esztendőben Ma­gyarországra és Romániába utazunk. Hogy Magyarország­ra jöttünk, annak a meghí­váson kívül más oka is volt: sok jót és szépet hallottunk az itteni lakásépítési progra­mokról, többek között ezért fogadtuk el és ütemeztük be a látogatást. — Milyen céllal jöttek? — Elsősorban a lakáshely­zet megismerése a célunk, mivel ez egy része bizottsá­gunk munkájának. A bi­zottság munkájában egyéb­ként Magyarország igen ak­tívan részt vesz. Egyik szak- bizottságunk elnöke például ár. Sebestyén miniszterhelyet­A Pécsi Tervező Vállalat nagytermében előadást hallgat az ENSZ lakásügyi delegáció. tes, aki sokat tesz, hogy az1 építésiparosítási szekció mi­nél eredményesebb munkát végezzen. — A bizottság felhasznál­ja-e az itteni tapaszta­latokat? S milyen for­mában? — Igen fontos a magyaror­szági tanulmányút számunkra, s ennek eredményeit feldol­gozzuk. statisztikai adataink közé is besoroljuk. A ta­nulmányutak felhasználása egyébként igen sokrétűen je­lentkezik. Újból példát emlí­tek: az idén Budapesten szer­vezzük meg a gyorsan fej­lődő országok (nemrégiben függetlenné vált államok) számára egyik tanfolyamun­kat, éppen az itten szerzett tapasztalatok miatt. — Egyébként hogyan érezte magát Iljusenko elvtárs Pécsett? — Bár nem volt valami kel­lemes az idő, de én jól érez­tem magam, úgy, mintha oda­haza volnék. H. BERNHARD: „Az itteni lakásépítés helyes irányban halad" — Mi a véleménye Pécs épületeiről? — Nem túl sokat láttunk a városból, az idő rövid volt és borús, de annyit mégis el­mondhatok, hogy Pécs szép város. A hegység déli lejtő­jén, a hegycsúcs alatti tér­ségben nagyon szép házakat építettek, és a városnak ki­emelkedően szép a katedrá- lisa. A hegyoldal magánházai szép kompozíciójú épületek, jól illeszkednek a környeze­tükbe. — Az újmecsekaljai város­negyedről hogyan véle­kedik? «“» Az új városnegyednek különböző részeit tekintettük meg. A legjelentősebb benyo­másom: építészetileg, minősé­gileg jónak tartom az épüle­teit, s amely lakásokban be­lül is jártam, ott is hasonló véleményt alkottam, össze­gezve benyomásaimat: (persze ilyen rövid idő alatt nehéz mindenre kiterjedő véleményt mondani) az a véleményem, hogy a magyar kormány la­kásépítési programja helyes, amelynek eredményei jól lát­hatóak Pécsett. Az itteni la­kásépítés helyes irányban halad. Bár azt is szeretném elmondani, hogy engem első­sorban az építési költségek érdekelnek. — Bernhard úr látott-e Pé­csett olyan lakóházakat, amelyeket szívesen fel­építtetne hazájában is? — Egész seregét láttam a házaknak, amelyek lehetné­nek Svédországban is, mivel szépek, jók és ‘praktikusakis. De természetesen a környe­zetből a házakat sem érde­mes átplántálni: ezek a házak ide valók, mint ahogyan a katedrálisuk is itt jelent igazi értéket, hiszen az épületek is környezetük függvényei. Lassan halad a rétkaszálás Víz alatt a Duna menti rétek — A renden lévő szénát a zivatarok veszélyeztetik — Végezetül járt-e már ha­zánkban? Hogyan érezte magát városunkban? — Nem jártam még Ma­gyarországon, de vannak ba­rátaim, akik voltak már ét sokat meséltek Magyaror­szágról. Hazámban. Svédor­szágban ismerek néhány ma­gyar származású építészt, ki­ket magas szintű szakembe­reknek tartanak nálunk. Pécs szép város, s ha jobb az idő, talán ennél is többet mond­hatnék. Az ENSZ-delegáció tagjai vasárnap délután öt órakor elutaztak Pécsről. További útjukat autóbusszal folytat­ták: első állomásuk Kapos­vár volt, ahol megtekintették a városi levéltár épületét és azonnal folytatták útjukat Tihanyba. A balatoni regio­nális terv tanulmányozása és a létesítmények megte­kintése után Dunaújvárosba utaznak, majd Budapest kö­vetkezik, ahol kiállítást, mű­emléki jellegű házakat és új lakónegyedeket tekintenek meg, s végül a Magyar Tu­dományos Akadémián kerül sor a tapasztalatok összege­zésére. (Gazdagh István) Az egész angoTügy ak­kor kezdődött igazán érde­kes lenni, mikor az egyik srác kijelentette magáról, hogy ő „cat”, vagyis macs­ka. Vicc nélkül! A többiek* ből eme pukkant ki a ne­vetés. Előbb csak aprókat kuncogott a három padsor, aztán folyamatos kacagás lett belőle, majd tovább nőtt, terebélyesedett és má­sodpercek múlva ismét meg­született az iskolai élet egyik soha nem feledhető pillanata: hahotázott az osz­tály. Tiszta szívből, harsog­va és önfeledten, de ezúttal mégsem „Tart pour Tart”. Mert a „teacher” beugrató kérdései következtében egy­úttal most egy életre meg­tanulták, hgoy a „cat” macs­kát jelent, s nem fiút. Leg­főképpen a nevetés okozó­ja, a figyelmetlen srác. aki az angol nyelvű kérdésre: Te macska vagy? — szóra­kozottan rávágta, hogy„yes”. A Jókai street-en ettől a perctől kezdve az angol óra lett a legkedvesebb, leg­alábbis a III. c. számára. És a „teacher” vágyig a tanár bécsi — dr. Kovács Menyhért, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem idegen nyelvi lektora — ekkor könnyebbült meg először. ■— Pedig, bevallom <— mondja —, sok gondot oko­zott ez az osztály. Hiszen 9 éves gyerekekről van szó, akik — harminchétén — mindenféle előképzettség és válogatág nélkül szeptem­berben kezdték el az angol nyelv tanulását. A harminchét gyerek azo­nos a Jókai utcai Általános Iskola III. c. osztályával. Az Már júniusból is eltelt egy hét, de még üresen állanak a szénaszárító állványok, s nincs mit rárakni a hidegle­vegős szárítókra. A tavalyi rossz év, a „pocokjárás” el­vitte a lucernát, amelyből több ezer holdat ki kellett szánta­ni. De veszélyben van a réti­széna is nemcsak a Duna ár­területén. de a sok eső miatt másutt is. Ezen a tavaszon minden másnap esett megyénk egyéb­ként legszárazabb járásában, a mohácsi járásban is. A já­rás laposabb déli felében, kü­lönösen a Duna menti része­ken, víz alatt állnak a rétek, melyeik kaszálását már ma­holnap be kellene fejezni. Az északi dombosabb községek­ben megkezdték ugyan a rét- kaszálást, de a mindennapi esők miatt a renden fekvő szénát nem lehet megforgat­ni, s értékéből napról napra veszít. A termelőszövetkezeteik — ahol ez egyáltalán lehetséges, — komoly erőfeszítéseket tesz­nek a szíéna megmentéséért. Kőik ed A jelek szerint a bölkedi termelőszövetkezetben. már nincs sok remény erre. A szö­vetkezetnek 360 hold rétje van, s ezen három hónap óta 2 méter magasan áll a víz. A víz visszahúzódása csak a Bu­na apadása után várható, ad­digra azonban annyira elisza- polódik a terület, hogy az állatok számára értékes takar­mányt már nem szolgáltat. A rétek mellett ugyancsak két méter magas víz borítot­ta el a tsz 300 holdas jóminő­ségű legelőjét is, melyet eb­ben az évben úgy akartak hasznosítani, hogy a szomszé­dos szövetkezeteik részére a kölkedi tsz bérlegeltetést vál­lalt volna. Most a saját álla­taikat sem tudják rá kihaj­tani. A szövetkezetnek lucer­nája nincs, mert ez elmúlt évben mind kipusztult s az új telepítésből legfeljebb egy kaszálás fogható. A szálas­hiányt másodvetésekkel sze­retnék. amennyire lehet, pó­tolni. Majs Kevés, mindössze 50 hold rétje van a majsi Táncsics Tsz-nek. Ennek, valamint az árokpartoknak a kaszálását már múlt csütörtökön meg­kezdték. A mintegy 140 hold legelő azonban már komo­lyabb takarmány forrás lehet­ne, ha a víz nem öntötte vol­na el. A majsi legelőt, mely közvetlen a jugoszláv határ mellett húzódik, azonban há­rom hónapja víz borítja. A víz levezetését a tsz nem tud­ja megoldani. A szövetkezet kérésére a magyar és a szom­szédos jugoszláv vízügyi szer­vek felvették már a kapcso­latot s a jelek szerint rövide­sen megkezdik a lecsapolást. A teljesen kipusztult lucer­nások pótlására 100 hold új lucernát és 120 hold vörös­herét vetettek. Az előbbit bor­sóval, az utóbbit zabbal ve­tették felül, hogy nagyobb termést nyerjenek. A szála­sok pótlására még plusz 60 hold silókukoricát és 64 hold borsós napraforgót vetettek. Ennék etetését a mai napon kezdik meg, a megmaradó részt pedig lesilózzák. Palotabossok Ezen a tavaszon belvíz súj­totta a palotabozsoki termelő­szövetkezetet is. Víz alatt áll a tsz 110 holdas rétje is, amelynek kaszálását még ed­dig nem tudták megkezdeni. A víz levezetéséhez egyelőre nem kezdtek hozzá, pedig ko­moly takarmánykiesést jelent a halogatás a szövetkezetnek. Ezt még az is súlyosbítja, hogy 1964-ben a tsz összes lucernája kipusztult s pillan­gós szénára egyáltalán nem számíthatnak. Az 50 hold új telepítés ebben az évben nem oldja meg a tsz takarmány­gondjait. Somberek Annál nagyobb gondot for­dítanak a jelen gazdasági év legsúlyosabb problémájára, a víztelenítésre a szomszédos somberek! tsz-ben. A szövet­kezetnek 250 hold vizenyős rétje van. A rét v ztelenítését már a tavasszal megkezdték — ehhez 100 000 forint segít­séget kaptak az államtól — nem idegen kubikusokkal, ha­nem saját erejükből. A ter­melőszövetkezet tagjai eddig 4000 köbméter földet mozgat­tak meg. hogy az árkok, el­szívó csatornák kiépítésével biztosítsák a víz levonulá­sát. Munkájukat máris siker koronázta, már annyira le­vonult a víz. hogy a hé' kö­zepén meg lehet kezdem a rétkaszálást. Szerdár. csü­törtökön 55 kaszás kéz" ‘"eg a munkát, s a becsié'0’’ sze­rint jó közepes réti s"óna termésre számítanak. A lu­cerna első kaszálását"1 és betakarításával már végez­tek, egy ventillátor és 500 szárító állvány áll rendel­kezésükre, s így elérték^ hogy ebben az évben a lucer­nát egy szálig mestersége­sen szárították meg — a sole csapadék ellenére jó minőség­ben. Babarc Jól halad a rétkaszálás a babarci tsz-ben. A Versend, Babarc és Szajk községek­ben lévő réteknek 90 száza­lékát már lekaszálták a szö­vetkezet tagjai, a rendek megforgatását azonban aka­dályozza a sok eső. A lucernaszéna azonban már biztos helyen van. Ezt géppel takarították be s 80 százalékát már a ventilláto- ros szárítóra rakták, ahol minden alkalommal ponyvá­val fedik le az cső elől. Az ő példájuk is mutatja, hogy különösen ilyen csapadékos évben milyen nagy segítség . a hideglevegős szárítás, mert csak így lehet azt a kevés pillangós szénát jó minőség­ben megmenteni. Játék vagy tanulás? Ahol sosem volt házi feladat A kísérleti angol osztály sikere elmúlt nyáron még nem is sejtették, hogy szeptember­től ők lesznek a „pécsi kí­sérleti angolok”. Akkor in­dult ugyanis útnak a négy­féle — angol, francia, német és orosz — kísérleti nyelv- oktatás a város négy har­madik általános osztályában. Különösebb válogatás való­ban nem volt. Aki például a Jókai utcában a III. c.-be került, azzal dr. Kovára Menyhért többé nem be­szélt magyarul. Az izgalom tehát indo­koltnak látszott, hiszen sem­mivel sem nagyobb „nyelv­zsenik” kerültek a kísérleti osztályba, mint bármelyik harmadikba. Sőt, akadt a III. c.-ben egy beszédhibás gyerek is. A kezdeményezés hívei ezt mondták: — Azelőtt az arisztokrata családoknál a Fräulein vagy a Madame sokszor már ki­sebb korban megkezdte a bárócsemete nyelvtanítását, mint a kilencedik év! Ha a grófgyerekek kibírták, a mieink miért ne bírnák ki?! Az ellentábor? — A tanterv úgyis elég megterhelő, aztán alig két éve tanultak meg magyarul írni és olvasni. Ebből baj lesz! Most hát elmúlt egy év, de a beharangozott baj csak nem jelentkezett. E- helyett? — Az előírt félévenkénti 250 szóval szemben a gye­rekek már áprilisban meg­haladták a négyszázat. A kiejtésük általában jó. A beszédhibás diákom is elér­né a „jó” osztályzatot, ha én a tantervben előírt mér­cét nem emeltem volna fel. Elmentem megnézni, meny­nyit tanulnak, ezért a gyé­reitek. Amit láttam, óriási dolog: semmit sem tanul­nék! Igen, semmit, nincs házi feladat, nincs szótár, nem kell füzetet, ceruzát használni, im; egy betűt sem, olvasni semmit. De láttam olyan cicázást négykézláb a padok között, méghozzá angol csatakiáltá­sok közepette, hogy Huck­leberry Finn is esküvel ál­lítaná — ezek yenki srá­cok! Első pillanatban egy kurtaszoknyás kislány en­gem is majdnem „átvert”. Kérdem a nevét. “ Ágnes Rózsahegyi is my name! — feleli gondol­kodás nélkül és könnyedén, miint egy Miss, — Az osztály ötven szá­zalékában az idegen szó elsőre rögződik, a többinél az ismétlések rögzítik — mondja dr. Kovács Meny­hért. — Az előírás szerint tíz percnél hosszabb ideig nem szabad tovább időzni egy-egy kifejezés- vagy kér­désformánál. Én azonban már öt perc múlva váltok és amint látja, a gyerekek követni tudják. Mivel írni nem tanulnak, így a kiej­tés és az írás kettős figyel­met kívánó követelménye helyett mindössze a kiej­tésre összpontosítanak. Ezért jó a kiejtésük. Emellett né­hányszor próbaképpen fel­írom a táblára az angoi szöveget, persze a könnyeb­bet. és elolvastatom velük. Eddig 75 százalékuk egészen szépen, . tökéletesen kiejtve elolvasta. Hetenként három óránk van. de ezenkívül két délutáni órában társalgásra is jöhetnek a gyerekek Oda már bekapcsolódnak olyan kisdiákok is, akik nem a III. c.-be járnak. Kissé na­gyobb gonddal elértem hogy bepótolták a többi nyelvtudását. — Mikor tanulnak meg angolul írni? — A másik három nyelvi tagozatos osztályban már a második félévben elkezd­ték. Én azonban csak úgy vállaltam el ezt a kísérleti oktatást, ha szabad kezet adnák. Ezért arra csak jö­vőre tanítom őket. Jólesett mindezeket leír­ni. Hiszen a nem anya­nyelvként, hanem második vagyis érintkezési nyelvként használt nyelvek közül vi­lágviszonylatban az angol! beszélik legtöbben. Szeptem­bertől kezdve már két an­gol osztályt indítanak a Jó­kai utcai harmadik osztá­lyok közül. így a nyolcadik általános befejezésekor az orosz nyelv mellett egyre többen ismernek, sőt beszél nek majd szabadon vá lasztott nyugati nyelvet ’s, Földessy Dénes *

Next

/
Oldalképek
Tartalom