Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-30 / 152. szám

IMS. JÚNIUS 30. I. rrapiö 3 Pillantás a népgazdaságba Életkörülményeink alakulásának tükre Az 1965. évi terv szerint eb­ben az esztendőben stabilizál­juk az életszínvonal eddig el­ért szintjét. Mit jelent ez? A •tények egyértelműen válaszol­nak erre! Tény ugyanis, hogy a tervezettnél kissé előbb tel­jesítettük az ötéves terv élet- színvonal „fejezetének” idő­arányos réíszét — miközben az előirányzottnál valamelyest kevésbé valósultak meg azok a tervszámok, amelyek pedig az életszínvonal emelkedésé­nek fedezetét adják, tehát a nemzeti jövedelem növekedé­se. a termelékenység emelése stb. Előreláthatóan idén az egyenleg helyreáll s 1965 vé­géig, az ötéves terv záróak­kordjaiként, végeredményben nemcsak teljesítjük, de némi­leg túl is haladjuk a reáljö­vedelemnek — mint az élet- színvonal „gerincét” adó té­nyezőnek — öt esztendeje el­határozott színvonalát. «£ Ot év előiránysata négy év alatt Érdemes emlékeztetőül fel­idézni a törvényt, amely an­nak idején feladatainkat, s az életszínvonal további javítá­sát is törvényerőre emelte. Az ötéves tervről szóló 1961. évi II. törvény kimondja: „ .. .16— 17 százalékkal kell emelni a munkások és az alkalmazot­tak egy főre jutó reáljövedel­mét”. Az immár megvalósult terv szerint egy esztendővel korábban, 1964 végéig az emel­kedés elérte a 18 százalékot. A négy esztendeje megszava­zott törvény azt is jogerős pa­ragrafusba foglalta, hogy „a kiskereskedelmi áruforgalmat legalább 23 százalékkal kell növelni ...” Nos, 1964 végéig a kiskereskedelem forgalma 25 százalékkal nőtt. Ha ezeket a tömörségükben is sokatmondó, de azért átfo­gó, általános számokat né­hány alkotóelemre bontjuk, a mozaikokból még pla&ztiku- sabbam kirajzolódik az élet­körülmények alakulásának tü­körképe. fiorszerűbh életforma Pillantsunk be például a boltokba. A múlt évben, 1964- ben összesen 84,6 milliárd fo­rintot költöttünk el az üzle­tekben — 16,8 millárddal töb­bet, mint 1960-ban. (Az emel­kedés egyetlen év alatt, 1964- ben 6 milliárd volt!) Érdemes az áruforgalom összetételét, szerkezetét szemügyre venni. Kiderül ebből, hogy az emel­kedés ütemében a korszerűbb életformát, a modernebb igé­nyeket kielégítő árucikkeik ve­zetnek. Elsősorban, ide sorol­ható a kereskedelmi szak­nyelven „vegyes iparcikkének nevezett csoport: erre 1960- ban 19 mililiárdot, 1964-ben már 25 mililiárdot költöttünk. Ha csak egy évet vizsgálunk, 1964-et, a következő, rendkí­vül gyors fejlődés látható: a háztartási elektromos gépek és készülékek forgalma 25 százalékkal, a bútoroké 7, — egyéb tartós fogyasztási cik­keké 9 százalékkal nőtt. For­dítsuk még ^.szemléletesebb „nyelvre” ezeket az arányo­kat: 1964-ben mintegy 200 ezer mosógépet, több mint 50 ezer hűtőszekrényt, csaknem 9 ezer autót, 40 ezer motor- kerékpárt, 200 ezret meghala­dó tv-készüléket adtak el a boltok. (Táviratstílusú egybe­vetés: nálunk 1964-ben 63 te­levízió-előfizető jutott ezer la­kosra, Ausztriában 53, Fran­ciaországban 73.) A korábbinál magasabb színvonalú kulturáltabb élet­forma ismertető jelei úgyszól­ván valamennyi árucsoport­ban kimutathatók. Az 1960 évinek mintegy a harmadával többet — 14 milliárdot ■— költöttünk tavaly vendéglői étkezésre: az élelmiszerforga­lom statisztikai sztárjai” olyan cikkek, mint a kávé, tea, kakaó, déligyümölcs — az egy főre jutó kávé- és tea- fogyasztás például négy év alatt több mint megkétszere­ződött. Ruházkodásra megkö­zelítően annyit 'költünk, mint négy esztendővel ezelőtt — ami egyebek között azt is je­lenti: a kiadások szerkezete áttolódott más cikkeikre, pél­dául a tartós fogyasztási cik­kek nagyobb arányú vásárlá­sára —, de a ruházati forgal­mon belül a korszerű, mű­szállal kevert ruhák, textíliák kereslete ugrásszerűen nőtt. Ismét egy pillantás a hatá­ron túlra: a Belkereskedelmi Kutatóintézet által közzétett összehasonlító adatok szerint nálunk átlag 3,11, az NSZK- bam 3,2 kabátja van egy fér­finek; a női kabátoknál 3,55, illetve 4,3 az arány — ami legalábbis arra mutat: jólöltö- zöttek vagyunk! A vásárlások ilyen nagy­mérvű emelkedése mellett ju­tott — méghozzá nem kevés — a takarékoskodásra is: a lakosság takarékbetét-álloma- nya 1961. január 1-én 5,3 milliárd forint volt, s azóta az emelkedés csaknem három­szoros: 1964 végén 16,5 mil­liárd várta a takarékban, hogy lakássá, bútorrá vagy külföldi utazássá „változzék”. A színvonalat stabilizáljuk Az adatok e tényszerű bi­zonysága korántsem azt akar­ja bizonyítani, hogy gondta­lanul élünk. Különösen az a' csonyabb keresetű csalá­doknál nem könnyű a hó ele­ji számvetés. Akad még sok javítanivalónk az áruellátás­ban is. 1968-ban befejeződik Pécs felmérése Az elmúlt években gyakran láthattunk a város különböző pontjain műszer fölé hajló mérnököt, piros-fehér jelzőru- dat vagy szintezőlécet tartó mérősegédet — a Pécsi Geo­déziai és Térképészeti Válla­lat dolgozóit. A város felme­rését és új rátér képezését vég­zik, hiszen az utolsó átfogó felmérés 1912-ben készült. — Azóta végeztek ugyan kiegészítéseket, történtek kí­sérletek a második világhá­ború miatt leállt nyilvántar­tások vezetésére, de ezek nem jártak kellő eredménnyel — mondja Szabó Sándor, a vá­rosmérési osztály vezetője —. Komoly nyilvántartás a fel- szabadulás után nem volt — ez egyik oka az 1958-ban megkezdett városmérésnek. Térképeinkre és nyilvántar­tási adatainkra szüksége van az Állami Földmérési és Tér­képészeti Hivatalnak, a te­lekkönyvnek. A rohamos épít­kezések, társadalmi és gaz­dasági fejlődés jelentősen megváltoztatták a város tér­képét, a birtokviszonyokat. A szervezetlen nyilvántartás és a szórványos kiegészítések nem tükrözték a jelenlegi állapotoknak megfelelő ké­pet. Pedig a tervező vállalat, a tanács, a DÉDÁSZ, víz- és a gázművek pontos térképeket és adatokat igényel. Ezenkí­vül még jónéhány vállalat használja térképeinket — na­gyon indokolt volt tehát egy új városmérés. — Hol tartanak most a munkákkal? — Az első kerület egy ré­szét már 1963-ban befejez­tük, a térképek állami átadása is megtörtént. A kerületből még hátralevő rész külső munkáit jövőre fejezzük be, 1967-ben adjuk át a térképe­ket. A második kerület észa­ki részén a külső munkákat befejeztük, jelenleg a mérési eredmények feldolgozása fo­lyik. A kerület déli részén most végezzük a külső mun­kákat, és ebben az évben szeretnénk befejezni. — A harmadik kerület fel­mérési és térképezési munkái teljes egészében elkészültek. A város teljes felmérését és térképezését szeretnénk a terv szerint 1968-ban befejezni. Annál is inkább, mert minél tovább húzódik a felmérés, időközben mindig több válto­zás történik, a nyilvántartá­sok vezetése pedig még most sincs megszervezve. Ebből adódik például, hogy az első kerület 1963-ban felmért ré­szein a változások még nin­csenek átvezetve. — Kinek a feladata lenne a nyilvántartások vezetése? — A földmérési felügyelősé­gé, de tudom, hogy erre nincs kapacitásuk. Mi viszont szíve­sen vállalnánk, ha felügyeleti szervünktől kapnánk arra ki­jelölést. Ebben az ügyben talán a városi tanács tehetne lépése­ket. Gyűjtsük össze Baranya megye földrajzi neveit! Ki ad nekik munkát? Huszonötén végezték el a gyógypedagógia nyolcadik osztályát Rehabilitációs bizottságot kellene létrehozni Baranyában is A pécsi Gyógypedagógiád Nevélőintézet közel háromszáz növendéket foglalkoztat. Ezen kívül Meszesen, Gyárvároson és Vasason kihelyezett össze­vont osztály működik. Az idén húszegynéhány nyolcadikos hagyta el az iskolát. Az ő sor­sukról, és az iskolában folyó nevelőmunkáról tájékoztat Márkus József, az intézet igaz­gatóhelyettese. Fejlett manuális készség — Minden évben visszatérő probléma a gyermekek elhe­lyezkedése. Ehhez tudni kell, hogy a kétféle gyermekanyag között különbséget teszünk, amennyiben vannak munkára alkalmatlan, súlyos imbecillis gyermekek is. A munkára al­kalmas, de imbecillis gyerme­keknél számolni kell azzal, hogy szakmunkások soha nem lesznek, iparban, mezőgazda­ságban segédmunkáig elvihe­tik, de tovább nem. Más a Négyezer új propánbután­gáz-fogyasztó Az év elején vált ismeretes­sé. hogy a tanácsok és az ÄFOR Vállalat lehetővé teszik új fogyasztók tömeges bekap­csolását a propánbutángáz-fo­gyasztói hálózatba és azok számára, akik ebbei az évben megvásárolják a gázkészülé­keket, 1966. I. negyedévétől folyamatosan biztosítják az üzemanyagot. Az úgynevezett előbekapcso- lásos rendszer gyorsan népsze rűvé vált. Az év eleje óta 1400 baranyai és 600 pécsi csa­lád vásárolt gáztűzhelyet. A német gyártmányú gáztűzhe­lyek pécsi kiállításán további 300 tűzhelyet értékesített a kiskereskedelem. Ezek tulaj­donosait is az előbekapcsolá- sos rendszer feltételei mellett kapcsolják be ß jövő eszten­dőben a fogyasztói hálózatba. Ez év második felében újabb 1400 baranyai és 600 pécsi család jut gáztűzhelyhez. Ezek kel együtt több, mint négy­ezer új fogyasztó számára te­szik lehetővé 1966 első negye­détől a propán-bután gáz rend szeres használatát. Hosszú éveken keresztül nem adtak engedélyt a tanácsok azoknak a propán­bután gázkészülékeknek az újbóli üzembehelyezésére, amelyek nagyobb vagy kor­szerűbb tüzelőberendezések vásárlásakor használaton kí­vülre kerültek. A jövőben minden használt, de üzemké­pes, a biztonsági feltételeiknek megfelelő gázkészülék ismét használatba vehető, amennyi­ben tulajdonosaik ezt igény­lik. helyzet a kevésbé súlyosaknál. Közöttük vannak olyanok, akiknek a manuális készsége meghaladja a nem fogyatéko­sok készségét is. Belőlük jó betanított szakmunkás is vál­hat. Az iparitanuló intézetben a műhelyben, gyakorlatban nagyszerűen megállják a he­lyüket, de az iskolai anyaggal nem bírnak: a memoriter tár­gyak és a matematika nem nekik való, hiszen az ipari- tanuló iskolák az általános iskola tananyagára épülnek, s nem a mi csökkentett tanter­vűnkre. így aztán csak elenyé szóén kevesen tudják elvégez­ni a szakmunkás-iskolát. — Intézményesen helyezik el a gyermekeket, vagy szü­leik szereznek számukra mun­kalehetőséget? — Az intézményes elhelye­zés országos viszonylatban nincs megoldva. Budapesten, a Marczibányi téren működik egy Országos Rehabilitációs Bizottság, amely mindenféle fogyatékos számára, tehát nemcsali az értelmi fogyaté­kosok számára igyekszik mun­kát biztosítani. Csak a kérel­mezőkkel foglalkoznak, ezeket a kérelmeket az illetékes ta­nácsok szociálpolitikai osztá­lyai továbbítják a bizottság­hoz. A zsúfoltságra jellemző, hogy az idén elégítik ki az 1963-ban kérelmezetteket. Egy ilyen bizottság tehát minden megyében elkelne, mert a bu­dapesti egyetlen az országban, és az nem tudja kielégíteni a beérkező igényeket. Megfelelő gyarlókért kellene — A növendékek jó hánya­da vidéki. A mezőgazdaság jó lehetőségeket biztosíthat az ér­telmi fogyatékosok számára is. Az intézet mennyiben járul hozzá, hogy a végzett tanulók megállják helyüket ezen a területen? — A gyakorlati oktatás ná­lunk műhelymunkából és a munkacsoport speciális gya­korlati foglalkozásából áll. A gyermekeknek szép műhely áll rendelkezésükre, megis­merkedhetnek a gépekkel, szerszámokkal, még olyan ér­dekes szakmába is belekós­tolhatnak, mint a szőnyegszö­vés. De sajnos, mezőgazdasági munkát nem tudunk végeztet­ni, sem oktatni, mert nincs megfelelő gyakorlókertünk. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága két éve felajánlott egy telket, de az nagyon tá­vol van az intézettől. Jelen­leg Pécsbányán van egy ker­tünk, de ugyanez a probléma áll fenn: nem tudjuk megkö­zelíteni. Az idő, amely rendel­kezésünkre áll, oly kevés, { hogy legnagyobb része utaz­gatással telik el. — Hogyan fogadják a gyógy pedagógiás gyermekeket a kü­lönböző munkahelyeken? — Van olyan hely, ahol nem fogadják szívesen őket, ennek persze több oka lehet­séges. Az a fontos, hogy ne éreztessék velük fogyatékossá­gukat, inkább türelemmel, bi­zalommal közelítsenek hozzá­juk. Munkaképes gyermekeink idáig mind elhelyezkedtek, sőt az idén van olyan növen­dékünk is, aki itt az intézet­ben kapott állást. A gyerme­keket többnyire a szülök he­lyezik el, az iskolának az el­helyezés nem feladata. Segí­tünk, ahogyan tudunk, de nem sikerül minden esetiben úgy, ahogy szerettük volna. He hagyják magokra a gyermekekéi! A fogyatékos értelmű gyer­mekek elhelyezkedése tehát i nincs megoldva. Sokszor elő- í fordul, hogy a szülők magárai a gyermekre bízzák további < sorsának eldöntését. A bizony-5 talanságérzés, a vándorlási < lehetőségek, az esetleges lelki! sérelmek, amelyeket kedve-1 zőtlen fogadtatás esetén sze-> réz, a gyermekben nem alaki- j tanák ki egészséges életszem- j léletet. A helyzet korántsem í súlyos, de előfordulnak esetek, > amikor a hamisra alakult j szemlélet és életmód a társa-1 dalmon bosszulja meg magát. < De ez más probléma. Az elmúlt esztendőben látott napvilágot Zala me­gye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága kiadásában egy impozáns kötet: Zala me­gye földrajzi nevei. Zala megyei pedagógusok és más önkéntes munkatársak, nyel­vészek és muzeológusok irányítása mellett gyűjtötték össze megyéjük valamennyi községének földrajzi neveit, amelyeket azután 737 lapon, térképekkel illusztrálva bo­csátottak a honismereti és tudományos kutatók rendel­kezésére. Fel kell vetnünk a kér­dést: Pécsett, ahol olyan nagy tábora van a földrajzi nevek kutatásának, miért nem kezdődött már meg egy hasonló munka szerve­zése? Reuter Camillo, Zsolt Zsigmond, Pesti János, Ru­bint Károly, Temesi Ernő és még sokan mások foglal­koznak a még élő földrajzi nevek, illetve a történeti anyag kutatásával, s a mú­zeum néprajzi osztályának is gyűjtőkörébe vág ez a munka. Ki kell adnunk Baranya megye földrajzi neveit! A társadalmi gyűjtők és pedagógusok, főiskolai hall­gatók, a honismereti szak­körök és a szakemberek mozgósításával és összefogá­sával, a Zala megyei tapasz­talatok felhasználásával két esztendő alatt össze lehet gyűjteni az anyagot, s ha megyénk tanácsának meg­szokott áldozatkészsége nem marad el, újabb egy év múlva már el is hagyhatná a nyomdát Baranya föld­rajzi neveinek gyűjteménye. A társadalmi gyűjtők szá­mára kiírt Baranyai nép­rajzi gyűjtőpályázatok már eddig is jelentős földrajzi név anyagot eredményeztek sok más értékes gyűjtés mellett, reméljük, hogy a továbbiakban (talán ennek a kis írásnak hatására is) még több ilyen jellegű pá­lyázatot kapunk. A legtöbb földrajzi névhez történeti hagyományok vagy babonás történetek is fűződnek, az elnevezések egy része a ha­gyományos gazdálkodás mű­velési ágaira utal vagy pe­dig a régészeket segíti újabb lelőhelyek feltárásá­hoz — így mind a honis­meret, mind a tudomány so­kat nyer az ilyen anyag összegyűjtésével. Ne feledkezzünk meg még egy fontos tényezőről! A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a határok összevonásával és tagosítá­sával a régi, kisebb egysé­geket jelölő földrajzi nevek (némelyik községben 200— 300 is akad!) hamarosan kivesznek. Az új, most fel­növő generációtól tizedét sem lehet összegyűjteni an­nak az anyagnak, amely a mai öregek emlékezetében még elevenen él! Természetesen az élő föld­rajzi nevek közreadása a névtudományi kutatások­nak csak egy fázisa, a tör­téneti anyaggal való össze­vetés és az elemzés is szük­séges az anyag megszólal­tatásához. Ne merüljünk azonban bele ennek a tudo­mányos problémának bon­colgatásába. annak a kér­désnek vizsgálatába, hogy a kiadandó kötet tartalmaz­za-e a történeti anyagot és az elemzést is, hiszen még csak az előmunkálatok ter­vezésénél tartunk: össze kell gyűjteni az élő anya­got! A pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya szívesen vállalja a szerve­zés munkája mellett az anyaggyűjtés egy részét, hi­szen a tervezett Baranyai Regionális Néprajzi Atlasz -hamarosan meginduló mun­kálataihoz szervesen kapcso­lódhat a földrajzi nevek kérdőíves gyűjtése is, majd pedig a kötet gondozását, először azonban számba kell venni az erőket: kikre szá­míthatunk a földrajzi nevek gyűjtésénél. Múzeumunk jövő évi munkatervébe be fogja il­leszteni a földrajzi nevek gyűjtését, illetve a gyűjtő­munka irányítását, s ezúton is kérjük az érdeklődőket, hogy mind a Baranyai nép­rajzi gyűjtőpályázatnál, mind további más munkáik­nál fordítsanak figyelmet a földrajzi nevek gyűjtésére, és ezt a szándékukat jelez­zék a JPM Néprajzi Osztá­lyának is (Pécs, Rákóczi út 15.), hogy a tervezésnél mindenkit figyelembe ve­hessünk. Mindenkire számítunk, k' szívügyének tekinti Baranva kutatását! Mándoki László múzeumi oszt.-vezető k

Next

/
Oldalképek
Tartalom