Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-16 / 140. szám
»ML JÜNTUS 1C. Circulus vitiosus naplö 3 a Pécsi Tudomány és Technika Házának születése körül . i i Pécs város gyors fejlődése és az azzal kapcsolatos műszaki feladatok szükségessé teszik a város műszaki életének összefogását és támogatását. Ennek megvalósítása érdekében hozta az MSZMP városi végrehajtó bizottsága és Pécs M). Város Tanácsának végrehajtó bizottsága együttes határozatát, mely szerint a Janus Pannonius utca jl. számú épületet kell kialakítani a Tudomány és Technika Házává ..." (Az 1961-es jegyzőkönyvéből.) A határozat régi, jogos iaénvt kíván megoldani és a haidani Egyházmegyei Takarékpénztár épületénél alkalmasabbat erre a célra keresve sem találhattak volna. Az épület azonban felújításra szorult, kívül is, belül is. Mivel pénz, terv, sőt még kihitelező vállalat is akadt, ezelőtt két esztendővel mindenki joggal hihette: a Tudomány és Technika Háza rövidesen elkészül. Megkezdődött a fe’újítás Mivel az épületet a XIX. században másfél év alatt építették fel kézműipari technikával, arra gondolhat a kívülálló, hogy száz esztendő múltán egy szimpla tatarozáshoz és némi belső átalakításhoz akár a fele idő is elegendő. Magam is megkérdeztem egy öreg kőművest: hogyan végeztetné el ennek a nagy reprezentatív épületnek a teljes tatarozását és belső felújítását. Az öreg azt válaszolta, hogy télen elvégeztetné az összes belső munkát, mivel ilyen remek munkaalkalmat ritkán találni télvíz idején, a külső csinosítást pedig ahogyan a tavaszi idő engedi, azonnal. — Tehát, összesen mennyi időre lenne szüksége? — Mondjuk, fél esztendő rámenne. Hittem ennek a tapasztalt kőművesnek, de a szememnek alig, amikor két év eltelte után is csak a kezdeti stádiumában találtam a felújítást. Ha két évvel ezelőtt elkezdték a munkát, akkor miért nincsenek már készen vele? Mit csináltak ennyi ideig? Tatarozás helyeit aktákat gyártottak Lehet, hogy túl keveset értek a műszaki dolgokhoz, de az sehogysem fér a fejembe, miért kell egy ilyen felújítási munkához talicskaszám gyártani a papírokat. Nem túlzók: mai lapunk terjedelme kevésnek bizonyulna. ha csak a két év során gyártott jegyzőkönyveket és fel jegyzés eket kívánnám idézni. A tervező az építésvezetővel. a MTESZ titkára és vezetősége mindenkivel, a beruházó (a PIK) a kivitelezővel, a párt és más szervek egymással és a vállalatokkal vitatkoztak, sőt ne lepődjenek meg: miniszter és miniszter- helyettesek is adminisztrálták már ezt az ügyet. Egyedül Trautmann Rezső építésügyi miniszter két sajátkezűleg aláírt levelet küldött ebben a — mondjuk meg őszintén —országos szemszögből bagatell épület-felújítási ügyben. Tehát nem készült el a felújítás 1964 tavaszára, erre csak az öreg kőműves vállalta volna el, de nem készült el 1965 tavaszára sem. Ekkor értekezletre ültek össze az érintett szervek és újabb határidőt álapítottak meg 1965 augusztus 31-re. De ez a határidő is erősen labilis. Még a télen egy közjáték zajlott le. Egy megbeszélésen kérték a kivitelező vállalat igazgatóját, Ott Miklóst, a Tolna megyei Építőipari Vállalat vezetőjét (a szerződés- kötéskor még komlói volt), hogy fejezzék be a munkát 1965 április 4-re, hogy az ipar jubileumi termékkiállítását már az ottani nagyteremben rendezhessék meg. Az igazgató azt mondta, hogy annak nem lesz semmi akadálya. A Baranya megyei társvállalat vezetője, Nemeskéri László igazgató is fel ajánlotta segítégét: tetőjavító szakembereket ad kölcsön, de az Építőipari Technikum igazgatója is kijelentette: ha igénylik, növendékei szívesen segítenek. A szekszárdi vállalat ezeket a lehetőségeket nem vette igénybe. Arra hivatkoztak, hogy közben olyan tervmódosításra került sor, amely miatt újabb határidő eltolódás következik. Kár a fáradságért, hiszen a tervező egyébként is késedelemben van. Újabb vizsgálódás: a tervező és az építésvezető is kijelenti, hogy a tervhiány nem akadályozza a munkavégzést. Tények persze vannak: a tervezett 5 négyzetméteres meny- nyezetjavítás helyett az egész nagyterem mennyezetét ki kell cserélni, a tetőn is több lesz a munka, sőt a központi fűtést is menetközben vették tervbe. Mindenki fovábbot int Beszéltem az illetékesekkel: a beruházó részéről Bálint Jánossal, a tervezővel Getto Józseffel, az építésvezetővel Radó Józseffel és igazgatójával Ott Miklóssal, a leendő birtokosokkal, a MTESZ vezetőivel és átolvasgattam egy kövér dossziéra való levelet. A labdát mindenki tovább dobta, s a végén ott találtam magam, ahol elindultam: a kör bezárult. Bálint János: — Véleményem szerint az a baj, hogy nincs a kivitelezőnek elegendő munkása. A módosítások nen. olyan jelentősek, talán 260 ezer forintot tesznek ki. Mi nem vagyunk hibásak ebben a huzavonában. Radó József: — Március óta vagyok itt, ez a munkahely már több építésvezetőt „leszaggatott”. Többször volt tervmódosítás és újabb költségvetés-készítés. Gondolom december végére készen leszünk. Ott Miklós: — Az alapszerződés alacsonyabb volt, körülbelül negyven százalékot emelkedett menetközben, mert folyamatosan jöttek a problémáit. Rossz volt az előkészítés, baj-bajt követett. Hibát követtünk el, hogy ennek ellenére vállaltuk az egész felújítási munkát. Ha a vasasi iskolától visszajönnek munkásaink, gyorsabb ütem következik. Szeretnénk mi is lezárni ezt az ügyet. Gettó József: — Terv hiánya miatt a munka sohasem állt. Mi nem voltunk egyszer sem késedelemben. Erre nem hivatkozhatnak. — Tehát — mint látható — senki sem hibás. Mindenki megmagyarázza bizonyítványát. De ettől függetlenül: A bizonyítvány elégtelen Június 8-án az építésvezetőt keresvén végigbotorkáltam az épület helyiségeit. A labirintust végigjártam, de egyetlen embert sem találtam ott. Később kiderült, hogy állítólag két ács a padlás térségében dolgozott segédmunkásaival együtt. Lehet, hogy abban az időben a szomszédos épületnél segédkeztek, amelyet bizony kissé csúnyán helyeztek erre az 'utcafrontra. Végül mégiscsak találkoztam egy építésvezetőhelyettessel. Tőle megtudtuk, hogy az építésvezetőségnek 35 munkása van (8 kőműves, 5 ács és 22 segédmunkás). Nagyrészük — azt a két ácsot kivéve — a város különböző pontjain szavatossági munkákat végez, és igyekeznek mielőbb befejezni a vasasi iskolát, amelyben már tavaly tanítani kellett volna. Éppen ezért vontatott az itteni munka. Két-három emberrel valóban nem lehet egy épületet gyorsan felújítani. De ha tudják, hogy képtelenek időben elvégezni egy adott munkát, miért vállalják? Nem lenne tisztább, ha kereken megmondanák: nem vagyunk képesek jelenleg elvégezni, esetleg 1966-ban, de akkor fél év alatt minden rendben lesz? Gazdagh István Harminchétezer állványon szárad a lucerna és a réti széna Negyvenöt ventillátor működik a gazdaságokban Az állami gazdaságokban, ahol a lucerna és réti széna betakarítását lényegében legépesítették, ezen az esős tavaszon heroikus erőfeszítéseket tettek a széna megmentéséért. A kedvezőtlen időjárás miatt a pillangósok nak csak 50 százalékát tudták gépekkel betakarítani, a többit kézzel vágták le. A 3300 hold lucerna és 1083 hold vöröshere első ho- zadéka azonban ma már biztonságban van. A termést mesterséges úton szárították meg, egyrészét a Vámosi-féle módszerrel, a többit állványokon. Jelenleg 45 hideg- levegős ventillátor működik a gazdaságokban, de a kazlak (berendezések) száma ennél több, pontosan 52, mert néhány helyen egy ventillátorral hét kazlat is szárítanak. A pillangós széna fennmaradó része ágasokban szárad. összesen 37 500 szénaszárító-állvány van a gazdaságokban, s pár száz darab kivételével használatba is fogták őket. Súlyosabb gondot jelent a rétek fűtermésének * betakarítása. Az állami gazdaságok összes rétterülete 3352 hold, ehhez jön még az utak szegélye, az árok- és csatornapartok fűtermése, mely szintén jelentős takarmány- forrás az idén. Ez utóbbit részeskaszálásra adták ki mindenütt. Tekintettel a nagy esőzésekre, a rétiszénának csak kis részét tudják az idén géppel betakarítani. A sáros, vizes réteken a gépek súlyos károkat okoznának a talajban és a fűállományban, ezért zömét kézicrővel kaszálják le, ami jóval lassúbb munka a gépi betakarításnál. Eddig a rétek 55—60 százalékát kaszálták le a gazdaságokban. A réti széna egy részét a Kémesi-féle fennmaradó részt ágasokra ( rakják, illetve hagyományos ; módon, renden szárítják. ' Súlyos probléma', jelen a rétiszéna-betekarítás a bn- gádmindszerti, görösgali. > villányi és bükkösdé állami ’ gazdaságokban, valarrrnt a Bólyi Állami Gazdaság er- \ dőffii kerületében, ahol víz : borítja a réteket. Az esővel > felduzzasztott talajvíz — / többszáz hold rétet borított ( el. A víztelenítés folyamat- ^ ban van. szinte éjjel nappal > dolgoznak a szivattyúk a ' bogádmindsíentl és görösgaü > állami gazdaságban, de mes > kezdték a víz lecsapolását ' Villányban és Bükkösdön is. i Az újbóli esőzések azonban ’ hátráltatják a víz Ievonulá- ' sát, s ezeken a mélyfekvésű területeken a jelek szerint az idén a rétiszénát egyáltalán nem is lehet bemódszerrel szárítják meg, a ^takarítani. Megfogni minden forintot! Erélyes intézkedések Mágocson az önköltség csökkentésére Vörös Lajossal, a mágocsi Béke Tsz főkönyvelőjével beszélgetünk: — Öt éve, hogy rendszeresen önköltségszámításokat vég zünk a szövetkezet könyvelőcégében. Évenként mutatjuk ki az adatokat, de a főbb termelési ágazatokban negyedévenként, sőt havonként is készítünk számvetést. Ezt megkapják a szövetkezet vezetői, az ágazati vezetők és hasznosítják munkájukban. 4,22 forint 1 liter tej Csakhogy valóban hasznosítják-e? Mert a főikönyvelő Június 24-én Pécsett szerepel az Álekszandrov-egyuttes Június 24-én a pécsi Sza badtéri Színpadon fellép kitűnő és változatos műsorával a világhírű moszkvai Alekszand- rov-együttes. Az előadást rossz idő esetéin a Nemzeti Színházban tartják. Az együttes az előadás napján érkezik városunkba, délután háromnegyed ötkor a Széchenyi téren fogadják őket a pécsi helyőrség és a társadalmi szervek vezetői. Az érdeklődés máris igen nagy. Eredetileg a Nemzeti Színházba tervezték az előadást. de a társadalmi szervek kérésére a nagyobb befogadóképességű Szabadtéri Színpad lesz az előadás helye. A nagy érdeklődés nem véletlen. Az együttes 1928- ban alakult mindössze tizenkét ember részvételével, mint a „Vörös Hadsereg ,Ének- együttese”. A feladat a következő volt: segíteni a katonák kulturális fejlődését és elősegíteni a hadseregen belüli öntevékeny művészeti munkát. A zenei vezető tisztére meghívták az orosz kórusművészet kimagasló személyiségét, Alekszandr Vaszilje- vics Alekszandrovot, aki tizennyolc éven át vezette az együttest. Az első fellépés alakulásuk évében. 1928. október 12-én volt. A bemutatkozás nagy sikert aratott: az együttes egy csapásra meghódította nemcsak a helyőrség katonáit. hanem a moszkvaiak széles tömegeit is. Ezután az együttes megkezdte vendégszerepléseinek sorőzatát. 1937-ben az együttes már száznyolcvan tagot számlált. Megnőtt a repertoár is. kikristályosodott az élőadóművészet. Az alapot továbbra is a katonaélet képezte, de a műsor kiegészült népdalokkal és klasszikus művekkel. Amikor kitört a második világháború, az együttes látogatta a frontokat, művészetével lelkesítette a katonákat. 1946-ban Borisz Alekszand- rovics Alekszandrov, a kollektíva alapítójának fia lett az együttes vezetője, B. Alekszandrov művészien kihasználta a kórus- és a szólóének- lég hangszínskáláját és a zenekari kíséret adta lehetőségeket. Jelenleg Alekszandr Ra- dunszkij balettmester áll a tánccsoport élén. Az ő rendezéséiben láthatják majd a nézők a Matróztáncot, a Katona- barátságot és a Győztesek című táncképet. Az énekkart Jurij Petrov karvezető irányítja. Az együttes szólistái között a pécsi közönség találkozni fog Jevgenyij Beljajevvel, Konsztantyin Geraszimovval, Alexe j Szergejevvel, Ivan Burkejewel és új énekesekkel: Borisz Sapenko, Viktor Dimitrijev, Nyikoláj Gresz, Alekszandr Szibircev és Leonid Haritonov személyében. A tánccsoport szólistái között találjuk Valter Tyiszovszkijt, Vlagyimir Zsukovot, Jákov Volgint, Nyikoláj Nugovojt, Ivan Csermantejt, Alekszandr Csepraszovot. Gennadij Lap- tyevet és Viktor Gyemehint. Az Alekszandrov-együttes- nek saját kis múzeuma van. Az emléktárgyak között jó- néhány a magyar nép ajándékaként került a múzeumba. Magyarországon kívül az együttes szerepelt húsz országban, közöttük tengerentúli országik is szerepelnek. mint például Kuba. Kanada vagy Mexikó. Országunkban negyed ízben jár az együttes. A katonaművészek együttese tehát már ismerősként jön hazánkba, s tagjai közeli és szívélyes kapcsolatot kötöttek M agyar országgal. Megkezüftek a nyári ppsreiiék Befejezéshez közelednek az aratási előkészületek a gépállomásokon. Bár a kissé megkésett anyag- és alkatrészszállítások miatt a javítás még nem minden gépállomáson fejeződött be, a legtöbb helyen azonban már az utolsó simításokat végzik az arató- és cséplőgépeken, valamint a kombájnokon. A szokásos nyári előkészületi gépszemléket hétfőn kezdték meg a gépállomásokon és a gépjavítókban. Május 14-én Bolyban és Homorúdon tartották meg, május 15-én Ócsárdon és Villányban, 16- án Vajszlón és Kozármisleny- ben, 17-én Palotabozsokon és Pécsváradon, 18-án Mágocson, végül d9-én Szentlőrincen és Szigetváron bonyolítják le a gépszemléket. A szemléken szerzett tapasztalatok alapján a nyári betakarítási munkákra legjobban felkészült gépállomásokat ezúttal is megjutalmazzák. és munkatársai kimutatták, hogy például az állattenyésztés általában drágán termel. Egyedül a sertéstenyésztés nyereséges, ezen belül is a hizlalás. A munkaegységek kifizetése után is 354 ezer forintot hozott — Az önköltségszámítás csak lehetőséget nyújt ahhoz, hogy kimutassuk, hol kell javítani a gazdálkodáson. Mondok egy példát. Nálunk egy liter tej költsége 4 forint 22 fillér. Hogyan oszlik ez meg? Munkabér 1,25 forint, takarmányköltség 2.15 forint, egyéb költség mindössze 82 fillér. Ebből világos, hogy elsősorban a taikarmányköltséget kell csökkenteni. Ezért intézkedett a vezetőség, hogy feleslegesen ne abrakoljanak. Ennek legjobb módja az egyedi takarmányozás. Amit hasznosítani tud a tehén, azt megkapja, többet egy dekával sem. Aztán több tömegtakarmányt etetnek és takarékosabban adagolják a drágább abrakot. További feladatok az állat- tenyésztésben: fokozni a dolgozók termelékenységét a tehenészetben. nagyüzemesít.eni a szarvasmarhatenyésztést és végül olcsóbban termelni nagy tömegű takarmányt. Mind a három lehetőséget megragadták Mágocson. Először a korábbi tíz helyett ma már 12 tehenet gondoz egy tag. Csak ez évente közel 100 ezer forint megtakarítás. Az eddigi tapasztalatok szerint nem jelent különösebb megerőltetést még két tehén gondozása a tehenésznek. Gépesítik az istállókat — De talán még ennél is nagyobb lehetőségek vannak a korszerűsítésben — folytatja a főkönyvelő. — A gabonát most már úgy termeljük, hogy szinte a szántástól a magtárig nem ér hozzá emberi kéz. Géppel készítünk magágyat, géppel vetünk. Kombájn arat, egv nagy cséplőgép tisztít és csőrendszeren továbbítjuk a magtárba. Igazi nagyüzem. És az állattenyésztés? Vannak ugyan 50—100 férőhelyes istállók, de ezek még korántsem felélnek meg a nagyüzemi feltételeknek. Kézzel, kosárban viszik elébiik a takarmányt, a gépi fejés -is csak részleges. Egy „korszerűsítés'’ van csupán, tragacs helyett kisvasúton tolják ki a trágyát. A gépi fejes is csak félig korszerű megoldás. Az istállóban jobbról is, balról is 50—50 tehén-állás van. Középen hat tehénnek fejőállás. Amíg fejik őket, hogy megálljának. abrakot kapnak. — Most összeválogattuk » tbc-negatív egyedeket egy istállóba. Rengeteg idő vész el azzal, hogy a jószágot az istálló egyik sarkából a másikba vezetgetik a fejéshez. Száz jószágot négyszer ki- és bekötni legyen csak száz perc. Naponta csaknem két óra „gúr- rul” el csak erre. — Ezért tervezzük. hogy hordozható gépi fejőberendezéseket vásárolunk. Ez is javítja majd az önköltséget. Kutatják azt is, hogyan lehet olcsóbban, nagytömegű takarmányt termelni. Bár — mint Vörös Lajos főkönyvelő mondja *—. nemcsak ez az egyedüli módja az önköltség- csökkentésnek. hanem a megtermelt takarmány takarékos beosztása. 24 „felesleges“ dolgozó Ma még nem lehet pontosan kimutatni az intézkedések forintosított hasznát. Ahhoz idő kell, hogy a számok között kiugorjanak az eredmények. Tény az, hogy jobban megy a munka és a tehenészetből, baromfiaktól 24 dolgozót lehetett átcsoportosítani. — Az átcsoportosításnál figyelembe vették, ki hogyan dolgozott, mennyire szerette a jószágot, a munkahelyét- Még a családi körülményeit is számbavettük és annak alapján döntöttünk. — Hol kaptak munkát az átcsoportosítás után? — A növénytermesztésben, ott, ahol éppen munkaerőhiányunk volt. — Nem zúgolódtak? — A vezetőség javaslatai közgyűlés elé vittük, a párt- szervezet is megvitatta, a tagokkal egyenként is megbeszéltük és arra törekedtünk, hogy a keresetükben ne legyen visszaesés. Vagyis, úgy fogták meg a forintokat a mágocsi termelőszövetkezetben. hogy ebbé: nem származott hátránya a tagoknak, sőt! Az a többiei- jövedelem-, ami a takarók os- ságj és gazdaságossági intézkedésekből származik, a tagok fizetését gyarapítja. Meny. nyivel? Ezt majd az év végi önköltségszámítás adatai mutatják ki, és nem utolsósos ban a zárszámadás. Gáldonyi Bél»
