Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

A kapitány rosszkedvűen sürgetőzött, a rakodó matrózok loholtak a kosaraik­kal, ládáikkal. Amáinit hátrált a hajó, meglökte a vízen lebegő állomást Va­laki kurjantott: „Felébred a szép Burá- nviné!” S ki Is nézett a szétpattanó zsalugáter résén a fiatal barna asszony, sebtében felkapott pongyolában, s az ablakot szegélyező piros petúniái? feke­tének látszottak a híg sötétben. Nehéz­kes madárként röppent az asszony felé egy köteg virág. Elkapta s azonnal hají­totta visszafelé, a hajót már nem érte el, a vízbe szóródott, eltűnt a habos kavargásban a hajó nyomában. — Bu­rányi a stéges, tisztelgésre emelte ököl­be ránduló kezét, és bámulta a piros tatlámpát. Egy szál virág megakadt a rácson, lerúgta azt is. Úgy látszik Csor­ba — a szomszéd állomás vezetője, jó­képű nőtlen fickó — még mindig okos­kodik az asszonnyal, a matrózoktól küld majdnem minden nap virágot. "Jurányi kétméteres óriás, Ilyent nem­igon látni a hajósok között. Széles, bol- ! 'rs mellén feszült a kék zubbony, a fehér sapkát idegesen csapta le s kicsit rágta a dühe nagyját, mielőtt benyitott a . asszonyhoz. — A Dunán lebegő fa-, házikó csöpp szobájában meleg volt, a zsalugáter résén áradt be a folyam hű­vössége. Zümmögtek a távolodó hajó g oai, az elülő hullámzás locsogott a tö'‘ós alján, verte a köveket. Vz asszony dús hajfoijatát rendez­ne 'e éjszakára — mint koszorú keresz­tezte pirosló arcát — s szemében csin­talan fények vilióztak. — Mi bajod megint? te ember? — S'"nógatott a szava. burányi olyant nyújtózott, megnőtt, te. o majdnem elérte a Lámpát. — Megöllek mind a kettőtöket, ha... nem tűröm tovább! Az asszony felcsattant: — Ne olyan magasan, hé! Ha nem lennél ilyen gügye, megmondtad volna már a drágalátos barátodnak, ne adja hajósok szájára a feleségedet! De te?! h ■ idejön, sört iszol vele! jurányi mérgesen vetkőzött., Amint sötét lett, az asszony az ágy belső felére fészkelődöft, szinte személytelenné vált, eltűnt... 3urányi reggel kirakta a horgokat, ténfergett a parton. Nemsokára hozzák megint a gyümölcsöt. Néha az asszonyra sandított. Imént mosott még, áttetsző piros ruhában haj­longott a vén fűzfák derekánál. Most teregette a lepedőket. Amint felnézett, villant a szeme — s Burányi is meg­látta a töltésen közelgő kerékpárost. A küllők aprították a szelíd fényt. Csorba jött, a felső állomás vezetője, aki virágot küldött tegnap — meg az­előtt. annyiszor. Ügy áll a vékony fiún s hajós egyenruha, mintha operettben szerepelne, csinosan kivasalva. Burányiban feszül az indulat, de jó- lelkűen mosolyog, int az asszonynak, húzza fel a Dunában hűsölő sört. Tisztelgéssel köszöntik egymást. A kis házikóban bogárdongásos csend lap­pang. Hideg pára csapódik le a vastag söröspoharakon. Burányiné betölti a csöpp konyhát, kilibben, dudorászik. Kihörbölik az első pohárral. A házi­gazda illemtudáan vár. Csorba meg­oldja a nyakkendőjét. Kék nadrágja hajtókájából körülményesen kiveszi a csíptetőket. A menyecske dúdolása be­szivárog hozzájuk, önkénytelenül figye lik. S komorabb lesz a házigazda. Csiz­más lábak dobognak a stégen, Burá­nyiné leméri a kosarakat, vényt ad. Csorba suttogva evez ki a hallgatás­ból: — A tegnapi csokrot a Dunába dobta a feleséged . . mint hallom . .. Burányi furcsálkodva néz. — Az ő dolga ... meg a tied. Szentiványi Kálmán: A szép Burányiné — Búcsúzóul küldtem. Burányi a sört csorgatja s közben odapillant. Nem szól. — Elhelyeztettem magam... jó mesz- szire. — Mindenütt jó... víz mellett. — Ne haragudj rám, Burányi. . Nem tudom Gizit elfelejteni... Én akartam elvenni, mennyi virágot küldtem neki... s tehozzád ment. Pedig neked is én mu­tattam be a hajósbálon. Azelőtt jó ba­rátok voltunk... Krákogva isszák a hideg sört. Burá­nyi ökle az asztalra döccen. — Mióta kóbor kutyaként kerülge­ted ... vége a cimboraságnak. — Mondta Gizi, hogy ... mit üzen­tem, mielőtt áthelyezést kértem? — Nem beszéltünk rólad. Nem lehetett tudni, hol vám a szép Burányiné. Kilesett az ember. Kint volt a parton, igazgatta a kötélen a férje in­geit, le ne rántsa a szól. Mikor megfor­dult, azt kérdezte a vendégtől: — Minek jöttél? Csorba kis baj uszitája remegett. — Búcsúzni. — Tőle? — Tőletek. Burányi elfogta az ajtónyitást. — Aztán ... nem félsz? — Nem. Jó ember vagy te Burányi,.. Gizi azért választott téged. Hát akikor, testvér ... tartsatok meg jóemlékezet­ben ... — Nyújtotta a kezét. Burányi elfogadta, hanem a kézfogás furcsán sikerült, közeire rántotta a bú­csúzót, az fájdalmasan szisszent, karja majdnem kicsavarodott, letérdelt, mint­ha könyörögne. Nem tudott védekezni. Burányi mellenragadta, és felrántotta, közelről nézett Csorba fátyolosán pis­logó kék szemébe; félelmet nem látott, csak hamuszínű bánatot. Nagyot fújt és elengedte a fiatal hajóst. Éppen akkor nyitott be az asszony. Sült halat hozott, csak úgy serpenyő­ben. — Megnéztem a horgokat.. . Am volt, megsütöttem. Jó lesz sör mellé. — S a vendég kezeügyébe igazította a na­gyobb halat, közben a férjére nézett. — Hallom, Csorba, elmegy? — Igen. — Jobb lesz, Ne úgy éljen, mint itt. — S megfogta férje karját. • — Tudod, mit gondoltam? Adj be kérvényt, át­mehetnénk oda ... Nagyobb a lakás, szebb a kert. — Ott akarsz lakni? Az asszony csendesen beszélt: — Hallod . .. Csorba úgyis elmegy. A fiatalember azt mondta: — Itt hagyom a sok tulipánt. Az asszony azt mondta: — Nem szeretem a tulipánt. Kosarakat hoztak, lrint tanakodtak az asszonyok. Burányiné kiperdült. Burá­nyi lökte a serpenyőt. — Egyé]... neked sütötte az asszony! Akinek halat sütnek, szerelmet kínál­nak. Csorba a küszöbre lépett s lehajtott fejjel, sírós hangon beszélt: — Nincs idő evésre. Itt a hajó. Szinte úgy lopakodott közeire, hul­lámzott már a Duna, ringott az állo­más, dohogtak a gépek. Mindkettőjüknek ugrani kellett. — Együtt tisztelegtek az érkező hajónak. Amint a kosarakat behordták, Csorba a bicikliért ment. Odaköszönt az asz- szonynak, lehajtott fejjél. Barátja előtt is megállt egy pillanatra. Burányi mormolt valamit. A hajósok figyelték a kézfogást. Leszólt a kapi­tány: — Átköltöznek, Burányi? Jobb lesz ott a szép menyecskének. Csorba támaszkodott a biákldkoirmá- nyon, és szomorúan bámult. Azt mond­ta még Burányinak a kapitány: — Legény, semmi gondja. Odajártak hozzá a nők... Másutt is feltalálta magát. Burányi sokáig nézett a hajó után, elsimult már a habos nyomvonal, s a hullámzás, alig rezgett a házikó. Az asszony megfogta embere karját, szelí­den húzta befelé. Ketten ették meg a sült halat. Volt még egy üveg sör is. Mikor a hajó távolodó sippantása elhalt, azt mondta Burányi: — Hozz papírt... megírom azt a kér­vényt. Qiaranyai hépzúifiu iiéizek (ja! épiája Mikrominiatür könyv Nyikolaj Jadrisztij kárpát- ukrajnai mester mikrominia­tür példányban elkészítette « „Kobzar” című könyvet (Ta­rasz Sevcsenko ukrán költő verseinek gyűjteményét). A könyv mérete 0,6 négyzetmil­liméter, A gyönyörű kivitelezésű, s mikroszkóp alatt megcsodál­ható könyv első oldalán Ivan Franko cikke olvasható Sev­csenko alkotásairól, majd a következő 12 oldalon verseket találunk, A könyvben illusz­trációk is vannak, a költő por­tréja és szülőházának a rajza. A világnak ezt a legkisebb könyvét a szovjet mester a „Kobzar” megjelenésének 125. évfordulója alkalmából készí­tette. Uj egyetemi város épül Bratislavában Bratislavában 1970-ig 10 000 főiskolai hallgató és egyete­mista részére új egyetemi vá- 1 j.; épül. Az egyetemi város í -k telepe 5 komplexumból, revenként 15—18 emeletes épü- te‘böl fog állni. Az egyes kom­plexumok saját szociális és knlturális intézményeket és spj’i létesítmény eket kapnak. A : egyetemi város részére kü­lön központi stadion, fedett iszoda stb. épül. Itt laknak majd a természettudományi, fizikai—matematikai és villa­mosipari karok, valamint a Testnevelési és Sportintézet hallgatói. Új-Mecsekalja vagy Ujmecsekalja? Városunk húszéves fejlődé­sének egyik beszédes bizonyí­téka: a nyugati új városrész, amelynek nevével nap nap után találkozunk a sajtó ha­sábjain éppúgy, mint a közle­kedésben vagy a közigazgatás­ban. Ha az ejtésiben nem is, Írásmódjában többféle válto­zat fordul elő. A Dunántúli Naplóban nem­rég megjelent „Az illetékesek válaszolnak," c. rovatban há­rom cikk foglalkozott e város­rész problémáival. Mindhá­romban Űj-Mecsekaljának ír­ták e városrész nevét. Hogy ez az írásmód terjedt el legjob­ban, azt a különféle sajtóköz­leményeken kívül a pécsi táv­beszélő-névsor címed is igazol­ják. Az 1963-ban kiadott, Pé­csett nyomtatott névsorban az olt élő telefontulajdonosok la­káscímében az Ü j-Mecsekal ja- írásmódot használták. A leg­újabb, az 1964-ben a buda­pesti Kossuth Nyomdában nyomtatott névsorjegyzék' vi­szont mindenütt az Újmecsek- alja-írásmódot alkalmazza. Ugyanez található autóbu­szaink névtábláin is rövid u-s változatban. (HiáJba, takaré­kossági év van!) Néhanapján még az Ű j-mecsekalja-alak is előfordul. Melyik a helyes a három kö­zül? A magyar helyesírás szabá­lyai című akadémiai kiadvány 243. pontja értelmében a ma­gyar nyelvű város-, községne- veket akkor is egybe kell irn\ ha nevük többelemű: Kiskun­félegyháza, Dunaújváros, Sátor aljaújhely, Zalaegerszeg stb. Ezekhez hasonlóan a nyugati új városrész nevét is Űjme- esekálja-iofm&b&a kell ír­nunk. J oggai mondhatná va* csekaljától, még akkor is, ha ezt a tényt közigazgatásilag nem is veszik figyelembe. Hisz ugyanígy beszél a pécsi közvé­lemény Kertvárosról, Gyárvá­rosról, Meszesről, holott ezek a városrészek közigazgatásilag nem önállósult területek. Más dolog az, ha a MÁV a köz­igazgatásilag különálló helysé­gek nevét vasúti szempontból összekapcsolja. Ezt csali kötő­jeles és nagybetűs formában teheti. Ez a szabály azonban — miként kifejtettük— nem vo­natkoztatható a szóbaníorgő nyugati új városrész nevének írására. Ezért arra kérjük az illetékeseket, a sajtót, a válla­latokat és a közigazgatási ha­tóságokat, írják már végre he­lyesen ennek a városrésznek a nevét Üjmecsekaljának. Fölmerülhet még egy kérdés Ű jmecsekalja nevének írásá­val kapcsolatban. Hogyan ír­juk mellékneves változatát? Erre szabály: az -i képzős származék külömrás, kötőjeles írás, illetőleg egybeírás tekin­tetében megegyezik az alap­formával. Kezdőbetűje kicsi, ha a név egyedemű (pl. pécsi), ha egybeírt (pl. újmecsekalji). Nagy viszont a kezdőbetűje, ha többelemű és különírott, pl. a Baranya megyed. Nem is annyira ez itt a kér­dés, hanem inkább az: újme- csekaljai-t vagy újmecsekalji-t írjunk-e? A helyesírási sza­bályzat szerint a -háza, -falva, -telke, -földe utótagú helység­nevek -i képzős, kis kezdőbe­tűs származékában elhagyjuk a szóvégi a, e-t: pálfalvi, gu- torföldi, nyíregyházi, jános- telki, kemenesalji. Ennek az utóbbinak a mintájára helye­sen újmecsekalji-t kell írnunk. Toliseprű | Simon Béla: Rajz Simon Béla: Baranyai művészek csoportja * ff*#1 Soltra Elemér: Rajz • vin -'j| ••jpr ' »yavar«.-w Soltra Elemér: Tanulmány h laki, hogy Űjmecsekalja nem városnév, hanem csak egy vá­rosrész neve. A mindenkire nézve kötelező, előbb említett helyesírási szabályzat 245. pontja viszont világosan ki­mondja: „A városrészek ösz- szetett nevét egybeírjuk: Bel­város, Ferencváros, Józsefvá­ros, Víziváros stb.” Hozzáte­hetjük még a pécsi mintának leginkább megfeledő Újszeged nevét is. Az Űj-Mecsekalja-féle vá­rosrészjelölésnek is vannak hí­vei. ök az idézett szabályzat 244. pontjára hivatkoznak: „Az alkalmilag (pl. a vasútnál) együtt használt, de közigazga­tásilag nem egyesített helysé­gek nevét kötőjellel kapcsol­juk össze, és mindkét tagot nagybetűvel kezdjük: Hort- Csány, Kál-Kápolna, Nemes- kér-Egyházasfalu stb.” Ezek­nek a mintájára született meg az Üj-Mecsekalja-írásmód. Az e véleményt vallók arra hivat­koznak, hogy az Üj-Mecsek- aíja-írásmóddal éppen azt fe­jezzük ki, hogy ezt a város­részt még nem egyesítették Mecseküljóval, s ha erre előbb-utóbb sor kerül, ezt a városrészt is majd Mecsekalja- néven emelegetjük. Mivel te­hát az új jelzőt alkalmilag használjuk, az idézett pont ér­telmében a két szót külön kell írni. Ez az érvelés azonban sántít, mert mindkét városrész a III. kerületi Tanács hatósága alá rendelt terület. Nem lehet, de nincs is szükség itt egyesítésre, hisz közigazgatásilag egységes veaedés alatt áll mindkét vá­rosrész. Bizonyos azonban, hogy a közvélemény még évti­zedeken át meg fogja külön­böztetni Üjmecsekalját Me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom