Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

í Vtldg proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napio Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXII. ÉVFOLYAM, 108. SZÄM Ara 80 FILLÉR 1985. MÁJUS VASÁRNAP Húsz év, győzelem napja, változások < A legfontosabb történetek nem szoktak megöregedni. Karlshorst, német hadmér­nöki főiskola, este. Zsukov mo­solyog. Tedder mosolyog. De Latre de Tassigny mosolyog. Fotoriporterék, haditudósítók, operatőrök, a világlapok mun­katársai. A szovjet parancs­nokság képviselője feláll és megnyitja a szertartást. Oro­szul. angolul, franciául, néme­tül felolvassák a kormányok okmányait, amelyek felhatal­mazzák a delegátusokat Né­metország kapitulációjának el­fogadására. Az előzetes cere­mónia körülbelül tíz percig tort, azután a szovjet képvi­selő ismét feláll és odaszól az ajtóban álló tiszteknek: ve­zessék be a német küldöttsé­get: Az ajtóban feltűnik Kei­tel. Friedeburg és Stumpf, mögöttük a szárnysegédek. Keitel leül a karosszékbe s maga elé teszi a marsalbotját. Zsukov mond valamit, a tol­mács lefordítja a németeknek: Keitel bólogat, azután alá kell írni az okmányt, Keitel elsá­pad. szeméről leesik a mo­nokli. az egyik szárnysegéd sír. Keitel ökölbe szorítja a kezét. Zsukov feláll és beje­lenti: a német delegációnak ezennel felajánljuk a Német­ország .teljes és föltétel; nélküli kaoi't utóét ójáról szóló' ' okirat aláírását... 1945. május nyol­cadik». este. Az emberek azt mondták akkor: ez az évszá­zad napja. A történetek. Fgy ember a szürke hódé­ban ül, a bódé a Westerplatte homokos partján áH. ablaka szembenéz a hősi halott len­gve 1 katonák komor, fekete emlékművével, amelyről so­hasem hiányzik a piros virág, szembenéz egy múzeumi harc­kocsival. meg egy régi, ro­mos laktanyával, amelynek egvik ablakából ez az ember hét nan. hét éjjel szakadatla­nul tüzelt a támadó fasisz­tákra. az embert Gawlickinak hívják, a szürke bódéban ül. levelezőlapokat meg kis em­léktárgyakat árul. a turisták fizetnek és kérdezősködnek, az egész olyan furcsa és fanyar, mintha valaki kierőszakolta volna a helyzetet, a levegőben kátrány- és tenger szag' ter­jeng. Gawlicki megkérdezi: Volt már a kikötőben? Vol­tam. Végigjárta a város ut­cán? Végigjártam. Minden száz házból csak egy maradi meg épségben. Tudom. Fel­építettük. Láttam. 1939. szep­tember elsején itt kezdődött a második világháború, amely 1945. május nyolcadikén este. Keitel aláírásával a formasá­gok szerint is véget ért. A második világháború hat évig tartott, száztíz millió embert öltöztettek katonaru­hába, ötvenmillió ember meg­halt, harctéri katonák, polgá­ri lakosság, a koncentrációs táboí ok áldozatai, negyven or­szág területe közvetlen harc­térré vált, a katonai kiadá­sok összege meghaladta az 1384 milliárd dollárt, és az emberiség fejébe ilyen nevek vésődtek be a hat évig tartó háború mozzanataiból: Sztá­lingrád, Oradour, Auschwitz, Lidice, a nyugati partraszál­lás a varsói felkelés. A legtöbb embernek szo­morú. tragikus történetei van­nak a második világháború­ból. s vannak halottai, apák, testvérek, barátok, szerelmek. Ezeknek a halottaknak rend­>••• szerint az a sorsuk, hogy las­san, fokozatosan eltávolod­nak, s tulajdonképpen csak a történetek segítségével ma­radhatnak meg az emlékezet felszínén. Időközben eltelt húsz év, a világ döntő válto­zásokon ment keresztül, a kö­zel ezeretszáz milliárdos há­ború súlyos, belső nyomokat hagyott az emberekben, akik végigharcolták, s életben ma­radtak (1943-ban Voronyezsnél néhány nap alatt 290 ezer ma­gyar katonából 60 ezer, 50 ezer munkaszolgálatosból pedig 7 ezer maradt, ezek tekintélyes része megsebesült), akik élet­ben maradtak: nem szívesen beszélnek a háborúról, lelkűk mélyén'azt hiszik, hogy a há­borús történeteket kinevetik, csupán az az igazság, hogy a háborús történetek húsz évvel később már nem valami szí­vesen hallgatott történetek. Az ilyen nagy jelentőségű évfor­dulón. mint ez a mostani, leg­feljebb megkérdezzük egy­mástól: hol voltál, mit csi­náltál a győzelem napján? A válaszokat ismerem: hadifo­goly voltam, megsebesültem egy szuronvrohamban. egy tá­bori kórházban feküdtem, egy koncentrációs tábor kapuiá­ban üldögéltem, a kapu nyit­va volt, s nem akartam el­hinni. hogy azon a kapun ki iS lehet' menrii, azon a napon születtem, nem tudom mit csináltam, iskolába jártam .. Ma reggel beleolvastam az egyik újság külpolitikai rova­tába: az amerikai repülőgé- oek szerdán egy Hanoitól 250 kilométerre délre fekvő terü­letet bombáztak és állítólag katonai célokra használt rak­tárépületeket gyújtottak fel. A VDK légvédelme szerdán hat amerikai gépet lőtt le, amelyek közül egy a száraz­földre, a többi a tengerbe zu­hant. A dominikai eseménye­ket nem is részletezem, öt meg nyolc, meg tíz, meg tizen­két évvel ezelőtt is beleolvas­tam az újságok külpolitikai rovatába, akkor a közel-kele­ti, a koreai és más fegyve­res konfliktusokról tudósítot­tak az újságok. Az emberek azt mondták 1945. május ki­lencedikén: ez az évszázad napja. Tévedtek? Elhamarko­dott elképzelés volt? Évszázad napja, nem év­század napja, kissé nagyképű ez a variálás, a mi korunk­ban egyetlen nap már nem lehet olyan döntő az egész évszázad szempontjából, mint mondjuk annakidején döntő volt 1789. június 14, a Bastil­le lerombolása, viszont aki az elmúlt húsz év folyamán fi­gyelemmel kísérte az újságo­kat és a világtérképeket, az a második világháborúból eredő történelmi és szubjektív ta­nulságokkal együtt néhány alapvető vonást is megje­gyezhetett magának. A hitleri fasizmus döntő vereséget szen­vedett, ezzel Európa s az egész világ nagy veszélyektől szabadult meg, ugyanakkor óriási tömegerők szabadultak fel, s már a második világ­háború folyamán világossá vált, hogy a háború befejezé­se nemcsak a hat évig tartó öldöklő harc végét jelenti, de egy hosszú időn át uralko­dó világhelyzet végét is. Az imperialista hatalmak, ami a nemzetközi politikát illeti, el­veszítették döntő befolyású- 1 kát. Franciaországot a hábo­(Folytatás a 2, oldalon.) | Kádár János nyilatkozata a Pravdának A Pravda vasárnapi számában közli Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének a győzelem napja alkalmából adott nyilatkozatát. A nyilatkozat a következőket mondja: A távlat még jobban mu­tatja, hogy a húsz évvel ez­előtt a hitlerfasizmus felett aratott győzelem történelmi jelentőségű és az egész embe­riség sorsára kihatott. A má­sodik világháború befejezésé­nek huszadik évfordulóján minden haladó, békeszerető ember mély tisztelettel adó­zik az antifasiszta küzdelem fő erejének, a Szovjetunió­nak, amelynek népe a leg­többet áldozta a fasizmus fe­letti győzelemért, a népek sza­badságáért, a békéért, a ha­talmas antifasiszta koalíció, amely szétzúzta a világura­lomra áhítozó, a népmilliókat elpusztító fasiszta Németor­szágot, húsz év előtt a népek egyesített erejét képviselte. A történelmi példa ma is a ha­ladás, a béke erőinek tömö­rítésére ösztönöz. — A régi magyar uralkodó osztályok a magyar népet is belesodorták a hitleri rabló­háborúba. A fasizmus szétzú­Ünnepi ülés Prágában Szombaton délelőtt a prágai vár spanyol termében került sor a Csehszlovákia felszaba­dulásának 20. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepség kiemelkedő eseményére: a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Nemzeti Frontnak, a nemzet- gyűlésnek és a csehszlovák kormánynak együttes ünnepi ülésére. Az ünnepségen Antonin No­votny, a CSKP Központi Bi­zottságának első titkára, a köztársaság elnöke mondott beszédet. záséval azonban népünk szá­mára is eljött az alkalom, hogy annyi szenvedés és küz­delem után új történelmi ös­vényre lépjen, megteremtse saját társadalmi rendjét és békében éljen. — A szovjet hadsereg kato­nái, hősei nagy áldozatokkal, vérük és életük árán nyitották meg népünk számára az új társadalom felé vezető utat. Az elmúlt két évtized immár közös munkájában és harcai­ban épült, erősödött és meg- bonthatatlanná vált a magyar és a szovjet nép barátsága. — A háború borzalmainak és szenvedéseinek emlékét el­moshatják az idők, de tanul­ságait bűn lenne elfelejte­nünk. igaz, az emberiség ma nyugodtabban élhet, mert a Szovjetunió hatalmas, a szo­cialista országok erősek és a békéért vívott harcban velük együtt lépnek fel Ázsia és Af­rika független országai, a vi­lág összes békeszerető néped. A háború veszélye azonban most ismét megnövekedett. Az amerikai imperialisták e napokban is bűnös háborút viselnek a nemzeti független­ségét védő dél-vietnami nép és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Európában sem megnyugtató a helyzet; az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvező nyugat­német imperialisták nem akarnak tanulni a történe­lemből és mind nyíltabban hangoztatják revansista kö­veteléseiket. — Az imperialisták nem tárhatják fel nyíltan céljai­kat, ezért el akarják altatni a népek éberségét és propagan­dájukban visszaélnek az em­beriség legszebb eszméivel. Ám miközben az imperialis­ták békéről beszélnek, hábo­Ballagnak a diákok... rút viselnek Vietnamban, há­borús előkészületeket tesznek Európában és háborúval fe­nyegetik a független, szocia­lista Kubát. Miközben nem­zeti függetlenségről beszélnek, fegyverekkel és a gazdasági behatolás módszereivel akar­ják megakadályozni Ázsia és Afrika népeit abban, hogy a társadalmi fejlődés maguk vá­lasztotta útjára lépjenek. Mi­közben demokráciáról beszél­nek, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában pénzelik és fegyverrel támogatják a nép­re nehezedő diktatúrákat. — Az imperialisták nem té­vesztik meg a szocialista or­szágokat azzal, hogy miközben Európában békés egymás mel­lett élésről beszélnek, Ázsiá­ban háborút folytatnak, min­denütt folytatják a hideghá­borút és nem szüntetik meg a szocialista világrendszer or­szágai elleni háború előkészü­leteit. — A hitleri fasizmus feletti győzelem huszadik évfordu­lója különösen alkalmas ar­ra, hogy mindenki emlékezzék a második világháború törté­nelmi tanulságaira. Emlékezni (Folytatás a 6. oldalon) A. IGrtiflita sieviDt kiiliigvm niszler hazánkba latosat Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására a közeli napokban baráti látogatásra budapestre érkezik A. A. Gro- miko, a Szovjetunió külügy­minisztere. A magyar kiiliiöltség megkoszorúzta a Lenin-manzólenmo! Moszkva: A magyar part- es kor­mányküldöttség, amely dr. Ajtai Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjá­nak, az Országos Tervhiva­tal elnökének vezetésével a május 9-i ünnepségekre érke­zett Moszkvába, szombaton délelőtt koszorút helyezett el a Lenin Mauzóulemon. A ko­szorúzásnál szovjet részről jelen voltak az SZKP KB ap­parátusának, a Szovjetunió külügyminisztériumának és honvédelmi szemináriumá­nak képviselői. Magyar rész­ről ott volt Szipka József, hal, zánk moszkvai nagykövete, Greiner Sándor kereskedelmi főtanácsos és a moszkvai ma­gyar nagykövetség több be- I osztottja. Kilcncvenen búcsúztak a Pollack Mihály Építőipari Techni­kumtól. Ez évben először jutalmazták meg az iskola arany­koszorús jelvényével a jó munkát végzett utolsó éveseket. A Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskolában Dobay Jó­zsef igazgatóval és a tanárokkal 220 diák ballagott végi., a* iskola folyosóin, udvarán, búcsúzva az öreg iskolától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom