Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-08 / 107. szám

wüUvs s.

napló

3

Holnap Pécsváradon

Zengő! majális

Térzene, kiállítások, a népművészet mestereinek találkozója

Pécsvárad, május hete dike.

Az utcákon transzparensek, villanyoszlopokhoz támaszt- a hatalmas tátűák, a fala- on sárga, piros, kék plaká- ok. Két szó mindenütt: ZEN- iöl MAJÁLIS. A község az nnepeket és nagy eseménye- et jellemző sürgés-forgással észül a vasárnapra, A mű- elődési ház előtt lányok ge- eblyézik a nemrég létesített irágágyakat, a gimnázium lőtt a gazokat gyomlálják. >e munkában van a Zengöi rajális vezérkara — a nép- aűvelési csoport is.

Rendezvényiek a művelődési ház környékén

Fülöp István népművelési lőadó éppen a vasárnapi nép- inc-fesztivál résztvevőinek tkeztetését beszéli meg a endéglátóipar helyi vezetőiéi. Asztalán feljegyzések, íeghívók, prospektusok. Az Iső kérdés — mi is lehetne lás? — az időjárással kap- solatos.

— Sikerül-e biztosítani a

endkívüli időjárás ellenére a iengői majális megígért gaz- iag műsorát?

— Az eredeti tervek szerint i fesztivált a várkertben akar- uk megrendezni. A szükséges öldmunkát elvégeztük, s el- ;észült a szabadtéri színpad s. A mindennapos esőzések zonban annyira fellazították i frissen egyengetett talajt, íogy erről a szándékunkról e kellett mondani. Az időjá- ás e téren valóban vissza- •onulásra késztetett minket, te a majális megtartását nem udja megakadályozni. A ren- lezvények színhelyét a műve- ődési ház környékére helyezők át. Itt a betonburkolatú alaj teljesen sártalan, ugyanakkor a művelődési ház nagytermének befogadóképessége is megfelelő.

— Tehát egyetlen ígért műsorszám sem marad el?

— Még akkor sem, ha szakad az eső. A majális reggel nyolckor térzenével kezdődik. A művelődési ház előtt a pécs- váradi önkéntes tűzoltó testület fúvószenekara, a gimnázium előtt pedig a pécsi honvédhelyőrség fúvószenekara játszik. A kiállításokat a gimnázium épületében 9 órakor dr. Majzik Jeremiás, a járási tanács vb-elnöke nyitja meg. A Népművelési Intézet és a Janus Pannonius Múzeum által összeállított anyag a magyar népművészet mestereinek legszebb alkotásait mutatja be. A fotókiállítás és Gyenes Tamás pécsváradi születésű szobrász tárlata ugyancsak a gimnázium épületében kapott helyet.

Étel, ital bőven lesz

Az eső tehát nem akadály. Folyik a készülődés. A művelődési ház ormán májusfa szalagjait lobogtatja a szél. Bent viszonylag csend van: a

nagyterem takarítása már befejeződött, s ragyognak az előcsarnok hatalmas ablakai is. A művelődési ház igazgatója szerint 7—800 ember is elfér a teremben, s ha figyelembe vesszük, hogy egy időpontban több műsorszám is zajlik, ez elégséges is.

Minden nagyszabású rendezvény fő gondja az étkeztetés. Lesz-e elég enni- és innivaló Pécsváradon?

Molnár Sándor, a Zengő Étterem üzletvezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondta el:

— Az étterem kétszáz személy befogadására alkalmas Az időjárástól függően a kerthelyiséget is üzemeltetjük. A ; héten ezzel kapcsolatban min- | den előkészület megtörtént: elegendő asztalt és széket szereztünk. Itt újabb 300 ember kaphat helyet. A gyors kiszolgálás érdekében dupla személyzettel dolgozunk.

— És a készletek?

— Negyven hektó sör. 3—4 ezer palackbor és körülbelül 700 liter hordósbor áll a raktárban. Az étlap különlegességekkel is. szolgál. Három mázsa halat rendeltünk. Itt lesz a dunaszekcsői halászmester, ő készíti a halászlét.

Az utcákon pavilonokat építenek. A művelődési ház szom szédságában lesz a borkóstoló, ahol a járási verseny legjobb borait árusítják. Lesz lacipe- csenye. virsli és disznótor. Az ajándékok között pécsváradi különlegességek is vannak, melyek most készültek el „Pécsváradi emlék” felirattal.

Hat népi együttes szerepel

Délutáni „takarodó“

a műsoron

A meghívón a Májusfa című műsor neves népművészei mellett hat népi együttes neve szerepel. Fellép, a Mecsek, a Dombóvári, a Buzsáki, a Kaposvári, a Mohácsi és a Paksi Táncegyüttes. Ott lesz Teimel István óbányai fazekasmester. aki szinte egyedülálló cserépedényeit mutatja be. A híres pécsváradi mézesbábokat külön sátorban árusítják ...

Egyszóval: színes, gazdag műsorával felejthetetlen élménynek ígérkezik az idei Zengői majális.

Békés Sándor

Foto: Erb János

„Vadvízország" végnapjai

MINTHA a Balaton küldött volna magából valamit mutatónak, úgy nézett ki évtizedeken, évszázadokon át ez a környék, őszi esős hetekben „hónaljig” álltak vízben báró Bidermann kukoricatáblái, s a tajtékból kimeredező szárak címerén különös vendégmadarak bámulták a furcsa víziélet zsongását, kavargását.

Mihaszna bámulták! Zsákmány helyett semmitérő ebi- halirajok, „légpárnás” talpakon cikázó bogarak fodrozták csak a víz tükrét, halféle sehol. Csak akkor rebbentek fel reménykedve a madarak, amikor nagy lármával megérkeztek a csónakos, tutajos emberek, Bidermann báró „halászai”.

De miféle halásznép az, amelyik szák helyett, háló helyett kötéllel, „vonyigáló-rúd- dal” megy neki a víznek. Vagy nem is a víznek, hanem egyenest a fuldokló, a feléjük kapkodó kukoricatáblának. Aztán ahogy kézrejött, szárastól, csövestől, tépték, szaggatták a „zsákmányt” és dobálták át a tutajokra.

Hát így ment valahogy a kukoricabetakarítás báró Bidermann Imre szentegáti birtokán. Hogy megérte-e neki, vagy sem, arról még a birII

Külföld" a Geisler Eta utcában

F ea y vérré jtegetot vettek őrizetbe

A sásdi járása tanácstól I-ért tájékoztatás alapján! dsőmindszent községben az < múlt héten eljárás indult j így Gál István üzemi munis ellen, súlyos testi sértési intette miatt. Az eljárás 90- < n a rendőrhatóság házkutast tartott Nagy Gál István j kásán és ennek során há-< m lőfegyvert találtak nála rejtve, ezen kívül katonai ésj spuska-lőszer is előkerült.! gyancsak a házkutatás aükal! ával derült fény arra, hogy* agy Pál István munkahelyé-; I nagyobb mennyiségű vía-í izetek szerelési anyagot lo-; >tt. Nagy Gál Istvánt őri-; it.be vették és ellene az el- < ,rá*t megindították. í

Cirillnek volt nehezebb dolga a cirillbetűkkel, vagy Acs Margitkának? — ez itt a kérdés. A választ nem lehet „egyből rávágni". Először is drillt, a szlávok nagy tudósát vagy negyed- milliárd ember írásrendszerének megteremtőjét eny hén szólva komolytalanság egy nap alatt említeni a Jakabhegyi úti kislánnyal. De valami egyéni érdekesség Ács Margitka mellett is szól. Az J138 esztendővel ezelőtt született nagy tudós olyan embereket tanított meg a betűvetésre, akik egy nyelven beszéltek vele. Ács Margitka hét évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, Arany János nyelvén beszélt és gondolkodott, aztán most..,

— Jó ha a gyerek két nyelvet tanul — mondja az édesanyja — aztán a pécsi bolgár iskolában nagyon jó a diákotthon, a helyben lakó gyerekeket is felveszik, így hát Margitkám színmagyar kislány létére cirillbe- tűkkel és bolgárul kezdett el írni-olvasni, holott előtte egy szót sem tudott ezen a nyelven.

A csöpp kislány ide áU elém a katedra mellé és bolgárul egy verset mond folyékonyan, könnyedén, mintha csak ez volna a -világon a legtermészetesebb. A helyszín ismerős, s mégis ismeretlen. A padok, az udvar, a kalimpáló gyereklábak ismerőseit. De a falak?

Azok úgy veszik körül a

tizenegy gyereket, mint egy messze ország falai. Szemben a padsorral lóg a címer, benne oroszlán. Jobbra egy képen két reverendás, szakállas férfi.

— Az oroszlán az erősséget jelenti! — szól ki a pádból Ivan Coneff.

— A két arc pedig drill és Metód, akik megtanították írni a népet, — ezt meg Nikolov Negyeff magyarázza.

Ennek az országnak a határát Ács Margitka minden hétfőn átlépi — ahol nincs sorompó és vámtiszt, csak egy pirosbetűs zománctábla hirdeti, hogy „Bolgár d ák- otthon" — és szombaton ebéd után hazamegy a Jakabhegyi útra, Magyarországra.

Mégis igazságtalan lenne, ha egyedül a hétesztendős Ács Margit volna ennek a riportnak a hőse. Egyrészt mert van ott még egy magyar gyerek, Hucker Pisti, másrészt, mert a kilenc bolgár kisdiák sem kevésbé hőse ennek a pedagógiai különlegességű iskolának. Ezt mondja Sztankov Marin igazgató-tanító:

— Négy gyermekünk kivételével mindegyiküknek magyar az anyja. Tulajdonképpen kétnyelvű tanítványaink vannak, mert mindegyik bolgár kisgyerek tökéletesen beszél magyarul is.

— Egyedül a helyesírással

van baj a magyar órákon — teszi hozzá Bognár Er- nöné, aki a magyart tanítja a bolgár iskolában. — Az olvasmányok»tartalmát azo-n ban szóban is szabatosan elmondják, csak néha nem egészen megfelelő sorrendben teszik a bővítményeket.

Ebben az iskolában mindent bolgárul tanítanak, sőt, a tananyag például földrajzból Bulgária földrajza. Egye dűl a magyar nyelvet oktatják magyarul. Sőt, mivel a gyerekeket a köznapi életben több magyar nyelvi hatás éri, mint bolgár, az ellensúlyozás kedvéért hétfőtől szombatig bent laknak a diákotthonban, pedig egytől egyig pécsiek. Iskolai órákon kívül Brogli. JózSif- né neveli őket, aki ugyancsak született bolgár:

— Csodálkozom, hogy ezek a kisgyerekek így a két együttes befolyás alatt is viszonylag milyen jól tanulnak és mennyire ki tudják fejezni magukat magyarul is, bolgárul is.

Acs Margitlca tehát nem csinál rossz vásárt, amikor hetente „külföldre” jár iskolába. Sok felsőtagozatos gyerek, sőt gimnazista is nemsokára megirigyelhetné nyelvtudását és cirillbetűk- ben való jártasságát. De azzal sem minden gyerek dicsekedhet, hogy „hatosf’ kapott. Mert a Geisler Eta utcai bolgár iskolában olyan is non, Földessy Dénes

tok közepén álló gyönyörű kastély sem tudna annyit elárulni, mint Vasvári József, az egykori uradalmi cseléd.

— Eszi a fene, nem abból épült ám a kastély, sose higy- iék. Az erdőből, meg a luka- fai szőlőjéből, a bányafából, meg a borból. Ebből az ára- dásos földből jobbadán a jószágeltartásra, meg a konvencióra futotta. Azért, ha nyugton maradt az Almás-patak, volt itt is olyan termés, mint a szerencsés vidékeken.

Almás-patak? Ma már módosultak a vélemények róla. Pedig ma is a régi medrében szeli át a gazdaság területét, csak a külemét változtatták, a természetét szelídítették meg. Még tízegynéhány évvel ezelőtt itt öntötte ki a szigetvári járáS minden fölös csapadékát, semmivel sem fu- karabbul, mint a báró idejében.

Ezen a „természetén” változtattak a gazdaság új tulajdonosai, 1954-ben ezen a vidéken még sohasem látott gépóriások, feszítették szét a partjait, a réginek több, mint duplájára. De ezzel csak az egyik bajon segítettek, mert a másik, a nagyobbik tovább fenyegetődzött.

A TALAJVÍZ. A nagyobb rém az volt. Az áradások rendje az, hogy több, kevesebb idővel eltakarodnak, de a vadvíz makacsul megtelepszik, és kilúgozza a talaj lelkét. És amíg az Almás-patakkal elbírtak a baggerek, emez szembe szállít velük, meere- kesztette, zátonyra szalasztotta minden próbálkozásukat. A vadvíz erősebb volt a gépnél, a technikánál, de különösmód mégis meghunyászkodott, amikor kétkezi emberrel találta magát szemben.

Az ember, aki régebben csónakkal, tutajjal győzött felette, most is ősi szerszámokkal diadalmaskodott. Ásóval, lapáttal, kubiktalicskával. De szóljon erről, aki nálamnál illetékesebb rá. Untereiner Mátyás, a gazdaság központi telepvezetője. A „hadüzenettel” kezdte.

— Mérnökök, agronómusok, vízügyi emberek öltöztek ove- rallba, gumicsizmába és naphosszat járták a földeket. Földmintát vettek, mértek, számoltak, térképeztek és egy napon kiadták az utasítást a kubikos brigádoknak. A jelzőkarók mentén ilyen és ilyen mélységben, szélességben nekilátni az árokásásnak.

, Száz holdas táblákon átlóz> tak keresztül a jelzések, s az utolsó karók mindenütt az

! Almás-patak partján mutatták , a „hídfőállásokat”. Az első | „hadvilelés” több mint egy I esztendeig tartott, s véghezviteléhez, több mint 100 kilo- I méteres árkot kellett megás- ; niuk a brigádoknak. Ezután • több esztendős „tűzszünet” kö- i vetkezett. A körülárkolt, meg- ! hódított terület esztendőkre

> szóló próbája volt ez, és a próbálkozás sikerrel zárult.

ÍSzentegát történetében először, rekordtermést hoztak a lecsapolt földek.

Nyolc évvel később már nyolcezer holdról csapolták le a talajvizet, majd háromszáz kilométer ’ hosszúságú csatornarendszer árán. S ha ezzel nem is változtatták meg a környék klímáját, de kézzelfogható jelzéseket kaptak rá. A lélegzethez, napfényhez jutott föld újra rekordterméssel törlesztett, nem is keveset a töb millió forintos beruházásból. íme a bizonyíték rá. Kenyérgabonából 1319 katasztrá- lis holdon átlagosan 18,13 mázsát, takarmánygabonából 541 katasztrális holdon 17,92, kukoricából 2207 katasztrális holdon 19,34, pillangósokból 23,69 mázsát takarítottak be, 747 katasztrális holdról és ez utóbbinál pluszként egymillió forintot nyertek csupán magfogásból.

S ha mindezekhez hozzátesszük azt, hogy a szentegáti milliós beruházás nemcsak a saját gazdaság, hanem a tőle délre fekvő más mezőgazdasági területek jövőbeni termés- eredményeibe is pozitívan beleszól, akkor tudjuk csak kellőképpen értékelni a milliókban számolt forintok megtérülését,

PERSZE, korai volna még arról beszélni, hogy a Szen- tegátd Állami Gazdaság egyenesbe került, s nincs már gondja a talajvízzel. Az idei rendkívül csapadékos tavasz megcsúfolja még a gazdaság terveit, erőfeszítéseit. Próbára teszi az embert, a gépet egyaránt. Bizony, sokszor találja őket odakint az éjszaka, amikor sárral, vízzel küzködve lámpafény mellett mentik a szántásba süllyedt ekéket, traktorokat.

Igen, kihagytak valamit a számításból, tervezésből, a beruházásokból. Az utat, a kövesutakat, mert Untereiner Mátyás ezt is belekalkulálta az önköltség alakulásába, amikor a gazdaságosságról beszélt. Az árokrendszer sok gondot megold, de nem segít sok más tucatnyi gondon, amit a kövesút hiánya koz. A kelleténél jóval magasabb gépjavítási költségek, a gépi munka, a szállítási kapacitás kihasználatlansága, s egy sor ezekkel kapcsolatos probléma;

TEHÁT még a mai napon sem tettek meg mindent „vao- vízország” teljes kapitulációjáért, de a befejezés, az utolsó aktus végrehajtása már nem a gazdaság vezetőin, dolgozóink múlik. Jóllehet az Állami Gazdaságok Megyei igazgatóságán sem, mert mmuen forintnak, száz helye volna a megye másik kilenc gazdasagában, mégsem szabad félúton megállni. Mert nyilvánvaló, hogy a szentegáti vízlecsapo- lás milliós beruházásait n'ern a puszta kísérlet kedvéért, ,ia- nem konkrét gazdasági érdekében hajtották végit.

A minden talpaiatny. tóid hasznosítása érdekében.

Pálinkát üj orgy