Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napiö Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Meg tjei Tanács lapja ________ XX II. ÉVFOLYAM, 105. SZÄM Ara 50 FILLÉR 1965. MÄJUS 6.. CSÜTÖRTÖK Adminisztráció és a létszám Az utóbbi éveik egyik jelen­tős bestsellere C. N. Parkin­son professzor magyarul is megjelent könyve: a „Parkin­son törvénye”. A könyv vol­taképpen világméretű tréfa — a szerző szellemes pamfletnak szánta a hivatalnokok számá­nak képletbe foglalt növeke­dési „öntörvényét”. „A hiva­tali szervek személyi állomá­nyának növekedése úgyszól­ván független az illető szerv­re háruló tényleges munka mennyiségétől” — írta Par­kinson a londoni Economist- ban, gunyoros túlzással, bár •— ki tudja ... i Mert a tréfában kétség­kívül „van valami”! Annyi feltétlenül, hogy az admi­nisztráció bürokratikus bur­jánzása világjelenség, hiszen ezért is válhatott ez a szak­mai szatíra a nemzetközi könyvpiac „sztárjává”. Csak­hogy a gondokat tetézi a má­sik világjelenség: a fokozódó „adatéhségP. Az adminisztrá­ció, az adat-igény rohamos növekedése ugyanis együttjár a technikai fejlődéssel; az ipar irányítás és -ellenőrzés ko­runkra jellemző bonyolultsá­gából következik:. Az iparilag fejlett országokban ezért nőtt az irodai dolgozók összes ke­resőkhöz viszonyított aránya a század eleji 5 százalékról 15—20 százalékra. Jellemző, hogy az USA-ban 1935-ben 10, de 1950-ben már csak 2,5 üze­mi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folya­mat zajlik nálunk is; az 1941. évi népszámláláskor az összes keresők 6,6 százaléka. 1949- ben 8,8, majd 1960-ban 14,9 százaléka dolgozott irodai író­asztalok mellett. Mivel pedig az irodai mun­kában keveredik a szükség­szerű a feleslegessel, nem egy­szerű feladat az alkalmazotti létszám napjainkban időszerű mérséklése. Egyetlen „biztos pont” azért megállapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a felesleges ügyintézést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan visszaáll- na az eredeti Létszám, hiszen a meglévő íróasztal — „mun­kát keres magának”. Elég er­ről szólva a régebbi és lénye­gében sikertelen létszám-kam­pányra: az úgynevezett „ra­cionalizálásra” utalni. Ismere­tes, hogy akkor éppen az ma­radt el. ami pedig az élneve­zésből is következett volna: a munka ésszerű megszerve­zése, tehát racionalizálása. Nem is vitatható pedig, hogy akad felesleges admi­nisztrálás a vállalatoknál! Er. re mutat mindenekelőtt az al­kalmazotti létszámnak külö­nösen az utóbbi években ész­lelhető/ aránytalan növekedé­se. Miközben a munkások szá­ma 1958—1963 között 26 szá­zalékkal nőtt — az adminiszt­ratív létszám: 34 százalékkal. Hasonlóak voltak a tavalyi tü­netek is: az állami ipar műin­ké «létszáma 1964-ben 3,5 szá­zé’ékos. az alkalmazotti lét­szám pedig 4,5 százalékosoméi kelést mutatott. Amikor a legutóbbi néhány hónapban az ipari üzemekben alaposabb vizsgálatot tartot­tak, és a termelőhelyeken dol­gotok létszámát összevetették a feladatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket — a szer­vező munka megfelelő javí­tásával — kisebb munkáslét­számmal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem kés­lekedtek. hogy — a saját mun­kájuk gazdaságosabbá tétele és más vállalatok munkaerő- hiányánalk enyhítése érdeké­ben — a fétesleSes léjssaájnot leépítsék. Az adminisztrátori létszám csökkentésénél már korántsem észlelhető ilyen buzgalom és gyorsaság. Pedig kétségtelen, hogy tüzetes fel­mérés és összehasonlítás az adminisztrációs munkahelyek tájékán is hasonló tapasztala­tokkal szolgálna, mint a mű­helyek környékén. Nem tótok: a vállalatok összevonásával sokhelyütt a tervezettnél nagyobbra duz­zadt az irodai létszám első­sorban azért, mert az átszer­vezést nem követte mindenütt az ügyvitel ésszerű megszer­vezése is. Néhány példa jól szemlélteti ezt. A KGM-válla- latok száma kevesebb, mint a harmadára csökkent, miköz­ben az ágazató döntőbizott­sághoz 1964-ben is lényegében ugyanannyi ügy érkezett, mint 1963-ban. Az építőipari válla­latok száma csak newede a réginek, s 1962-ben 1875, egy év múlva 2477, majd a múlt év harmadik negyedéig 1927 vitás ügy futott be a döntő- bizottsághoz. Ez azt jelenti, hogy bár a régebbi „vitatko­zók” közül sokan már egy vállalatba kerültek, az ügyek száma gyakorlatilag nem csökkent. Ennél is jobban „fülöncsíp- te” a felesleges ügyintézést a népi ellenőrzés egyik vizsgá­lata a Csepel Vas- és Fém­műveknél. (Meg kell jegyez­nünk, az itt tapasztaltak töb- bé-kevésbé más vállalatokra is vonatkoztathatók.) Kide­rült, hogy a központi irodák­ban és hat üzemegységnél egy év alatt hozzávetőleg 120 ezer órát töltöttek el bizonyítható­an felesleges adminisztrálás­sal. Mintegy 100 ezer órát kö­tött le olyan kimutatások ké­szítése, amelyeket a kötelező előírásokon felül dolgoztak ki Beszámolók íródtak például a Nemzeti Bank részére, noha a tröszt ezeket már nem is továbbította, mert a banknak az anyagra nincs szüksége! összesen 3872 féle jelentés, statisztika készült a vizsgált üzemrészekben és a központ­ban egy év alatt. A Vörös Csillag Traktorgyárban össze­gezett adatok szerint évente 1700 féle jelentést „állít elő” az üzem. Figyelmet érdemel az a jellegzetes tünet is, hogy hasonló üzemekben, iparágak­ban rendkívül eltérő az irodai létszám. — Ez pedig azt bizo­nyítja, hogy javarészt az ügy­vitel jó vagy kevésbé jó szer­vezésétől függ az adminiszt­ratív létszám is. A szükségtelen ügyvitel csökkentésében természetesen az irányító-hatóságoknál is sok a teendő, de a vállalaton­ként eltérő arányok ielzik a helyi, üzemi lehetőségeket. (Hiszen azonos irányítású vál­lalatoknak — azonos mennyi­ségű adatot kell „felfelé” je- lenteniök, ez tehát nem indo­kolja a nagymérvű létszám- eltérést.) Számolni kell a vál­lalati lehetőségek mérlegelé­sekor egyebek között az iro­dai munka növekvő gépesíté­sével is. Évente hozzávetőleg 50—60 millió devizaforintért hozunk be külföldről irodagé­peket, s noha az igényekhez képest ez még kevés, azért ennek a kiadásnak tükröződ­nie kellene az alkalmazottak számában is. Mindez képet ad arról, hogy az irodai létszám az ügyvitel jobb szervezésével, korszerű­sítésével nem „fedezett” csök­kentése aligha hozhat tartós eredményeket. A sort tehál a munka egyszerűsítésével, a bürokrácia kiiktatásával, de I el keü Érdekes vízügyi megoldás a Moh ácsi-sziget öntözésére Úszó vízkivételi mü — A belvízlevezető csatornákat használják fel öntözésre Szellemes módon oldották meg a vízügyi mérnökök Mo­hácsi-sziget öntözését. A szi­getet behálózó csatornarend­szer, amely eredetileg a tava­szi árvizek, illetve belvizek összegyűjtésére és levezetésére épült, mostantól kezdve öntö­zővizet is szállít a „szomjas” földeknek. A mérnökök azt a természeti adottságot használ­ták ki, hogy a szigetet nyu­gatról határoló Duna vízszint­je magasabban van, mint a keleti határt képező Ferenc- csatornáé. A terep ugyancsak Kelet felé lejt és így a vízle­Még mindig reng a föld San Saivadnr térségében San Salvadorban és környé­kén a mentőosztagok megsza­kítás nélkül fáradoznak azon, hogy a hétfői földrengés so­rán összedőlt házak romjai alól kiássák az eltemetett se­besülteket és halottakat. Bár a fenti térségben még mindig mozog a föld, a sebté­ben helyreállított távíró- és távbeszélő-vonalakon érkezett hírekből kezd kialakulni a földrengés okozta pusztulás. A Salvador fővárosában kedden kiadott hivatalos je­lentés szerint a földrengésnek eddig száz halottját találták meg és mintegy ötszáz sebe­sült j ét részesítik kórházi ápolásban. A salvadori kormány több szükségkórházat rendezett be a földrengés súj tóttá térségben, valamint elrendelte a lakosság beoltását járványok ellen. Az állandó és az átmeneti állo­mások előtt hosszú sorban áll­nak azok, akik a súlyos sebe­sültek segítségére sietnek. A hajléktalan családok ez­reit további megpróbáltatás­nak tette ki a földrengés sújtotta térség egyes pontjain végigörvénylő tornádó. vezető árkok is mind a Fe­renc-csatornába ömlenek. Az öntözővizet tehát a Dunából emelik ki, az „végigcsorog” az egész szigeten és a felesleges a túlsó oldalán a Ferenc-csa­tornába jut. Eredetileg azt tervezték, hogy felszín-alatti nyomócsö­ves, központi vezérlésű öntö­zőfürttel oldják meg a sziget öntözését. Ez azonban több­millió forintos beruházást je­lentett volna és gyakori több­letköltséget is, amennyiben minden nagyobb áradás után fel kellett volna újítani az egész felszín-alatti csőhálóza­tot. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság mérnökei elvetet­ték ezt a költséges tervet és helyette a belvíz-levezető csa­tornahálózatot tették alkal­massá öntözővíz szállítására. A Dunán — az úgynevezett Kanda-foknál — úszó vízkivé­teli művet állítottak fel. Ez emeli át a gáton a folyó vi­zét: másodpercenként kétezer litert és nyomja a mintegy harminc kilométer hosszú csa­tornahálózatba. A csatornákat megfelelő műtárgyakkal — csillapító medencékkel, zsili­pekkel, duzzasztókkal és át­ereszekkel — látták el. A zsi­lipek segítségével irányítják majd a vizet az öntözendő táblákra. A műtárgyakat ter­mészetesen úgy építették meg, hogy veszély esetén zavartala­nul és gyorsan el lehessen ve­zetni a vizet a szigetről. Az idén a sziget Baranya és Bács-Kiskun megyei részén öt gazdaság — a dunafalvi Kos­suth, a homorudi Kossuth, a sárháti Uj Ut és az új-mohá­csi II. Rákóczi Ferenc Terme- I lőszövetkezetek, valamint a Bajai Állami Gazdaság — öntözi majd a földjeit: egve- lőre 1700 holdat. Később Du- nafalvánál újabb úszó vízki­vételi művet helyeznek majd el a Dunán és annak segítsé­gével további területek válnak öntözhetővé. A gazdaságok­nak kettős hasznot jelent ez az újszerű öntözési rendszer. A műtárgyakat ugyanis ha' á- csokkal látják el és így a la- talmas csatornahálózatot hal­tenyésztésre is felhasználhat­ják. Újabb légitámadás # Eszak-Vletnam ellen A nyugati hírügynökségeik Bien Haoból keltezett jelen­tésükben köriák, hogy szerdán hajnal óta újabb amerikai csapatok érkeznek folyamato­san Dél-Vietnamba. A Pen­tagon Dél-V ietnamba vezé­nyelte a 3500 főt számláló 173. ejtőernyős dandárt Akinawá- rói. Hatszáz katona Bien Hóé­ban, Saigontól 18 kilométer­nyire északkeletre, 600 pedig déli irányban 40 kilométer­nyire a fővárostól Vung Tau- ban lépett Vietnam földjére. A dandár a tervezett három zászlóalj helyett öt zászlóalj erősségű. Az újabb csapatszál­lításokkal a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai katona­ság létszáma több mint 35 000 főre duzzad. Közölték, hogy az ejtőer­nyősök Dél-Vietnamban ugyan azt a feladatot látják majd el, mint a tengerészgyalogság, gondoskodniok kell a fontos katonai berendezések és stra­tégiai pontok védelméről. További részletek váltak is­meretessé az Észak-Vietnam ellen kedden indított újabb amerikai légitámadásról. A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy kedden 105 ame rikai és dél-vietnami repülő­gép három hullámban támadt a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére. Kö­zülük 28 repülőgép a határ­tól nyolc kilométernyire észak ra hajtott végre kalóztáma­dást, épületeket és hidakat bombázott. A laoszi határtól 32 km-nyire keletre Zum Rung térségében raktárépületeket bombáztak. Az amerikaiak állítása szerint ezek az épü­letek lőszertárolásra szolgál­tak. A támadó gépek harma­dik csoportja a keleti part mentén bombázott hidakat és hajókat. Egy másik saigoni jelentés arról számol be, hogy a dél­vietnami rezsim mind ellen­ségesebb magatartást tanúsít Franciaország iránt, mert a franciák az amerikai agresz- srió megszüntetését sürgetik és az ország semlegesítését szorgalmazzák. A dél-vietnami kormány meg­vitatta a Párizshoz fűződő kapcsolatok alakulását és több miniszter „megtorlásul'’ azt javasolta, hogy zárolják Dél- Vietnamban a francia bank­számlákat és tiltsák meg a pénzátutalásokat Franciaor­szágba. Ezt a javaslatot azonban mégiscsak elvetették, mert fi­gyelembe vették, hogy Dél- Vietnamban ma is fontos sze­repük van a francia üzleti köröknek és ez a gazdasági intézkedés hátrányos lehne magára Saigonra nézve. Ehe­lyett a saigoni kormány azzal fejezte ki „neheztelését” hogy bezáratta a Saigonban műkö­dő francia kulturális rádió- állomást. Orlutay Gyula elv társ leleplezi Radnóti Miklós mellszobrát a Közgazdasági Technikum kertjében. 4 A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom