Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-05 / 104. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámul! napiö----- Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XX 1L ÉVFOLYAM, 104. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. MÁJUS 5.. SZERDA —g—Bíll—IW—R—— Sürget a fejlődés Valamikor régem a parasztember nemigen mérte, számolgatta, mennyi időt fordít szántásra, boronálásra, betakarításra, hát még azt, hogy mennyi munkaóra van egy mázsa búzában, almában vagy sajtban. Az órák helyett azt nézte, mennyi a tennivalója és addig dolgozott, ameddig erővel bírta. Egy régi feljegyzés szerint a múlt század közepén Hollandiában egy földművelő évente 200 munkanapot fordított szántásra, vetésre, betakarításra, növényápolásra és 24 napot szénakaszálásra. Ehhez jött még jónéhány tennivaló az istállóban, kertben, gyümölcsösben. Nálunk is hasonló lehetett akkoriban a helyzet. Persze, a munkanap nem 8 vagy 18 órás volt, hanem legalábbis napkeltétől napnyugtáig tartott. Az előállított érték viszont aligha állt ai'.ínyban ezzel a sok fáradozással. A munka termelékenysége a mezőgazdaságban hosszú időn át csak igen lassan fejlődött, messze elmaradt az ipari méretektől. Egyesek szerint ez ma is így van. A valóság azonban rácáfol erre és azt mutatja, hogy az iparban a munka termelékenységének fokozódása csak bizonyos szintig gyorsabb, attól kezdve viszont az előrehaladás valamelyest a mezőgazdaságé mögött marad, ahol a gépek és az ipartól vásárolt eszközök csökkentik a közvetlen munkaráfordítást, vagyis a gyári munka egy része a mezőgazdaság eredményeiben ölt testet. így aztán az USÁ-ban 3950 és 1963 között a termelékenység a mezőgazdaságban évente átlagosan 6 százalékkal, az iparban pedig csak 2.9 százalékkal növekedett. Franciaországban az arány 4.2:3.2 százalék a mezőgazdaság javára. Hazánkban is ezt tapasztalhatjuk az utóbbi időben. 1963-ban az egy főre jutó termelési érték — 1957-hez viszonyítva — az iparban 25 százalékkal, a mezőgazdaságban pedig 35 százalékkal volt magasabb. Ez a gyorsuló ütem még nem sokat hozott be hosszú évtizedek lemaradáséból. A század elejétől 1938-ig a mező- gazdaságban nem történt túl nagy változás a termelékenységben, s ehhez mi 1957-ig összesen 10 százalékos növekedést tettünk hozzá. És az azóta elért előrehaladás ellenére még mindig messze elmaradunk a kívánalmaktól. Az USA-ban például a mező- gazdasági munka termelékenysége — az 1960-ban közölt adatok szerint — olyan fokot ért el, hogy országos átlagban 1 mázsa szemestermény előállítására összesen fél munkaórát fordítanak, 1 mázsa cukorrépára 25 percet, 1 kg marhahúsra öt percet, 1 kg sertéshúsra 4 percet, 1 liter tejre 2 percet, 1 tojásra pedig háromnegyed percet. Egy mezőgazdasági dolgozó hány másik ember ellátására elegendő élelmiszert termel? Az USÁ-ban ez a szám 33, Ausztráliában 32, Kanada: 26, Anglia: 20. Dánia: lß, Franciaország: 10, Olaszország: 7. Hazánkban ez a mutató valamivel kedvezőbb, mint Olasz országban. Nálunk tehát még sok tennivaló akad. A növekvő igények miatt az országnak egyre több élelmiszerre, nyersanyagra van szükségéig!/ a munka termelékenységének növelése nélkül nem érhetjük el céljainkat. Ennek legfontosabb eszköze: a gépesítés. A 60-as években ezen a területen jelentős előrelépés történt. A traktorok száma most meghaladja az 55 ezret, a gabona- és kukoricabetakarító kombájnoké pedig a 16 ezret. A gépesítés hozzájárult ahhoz, hogy egy-egy dolgozó kevesebb munkaráfordítással több terméket képes előállítani. Csökkent az egyes munkák elvégzésének időtartama, ami enyhíti a munkacsúcsok, például a szántás-vetés időszakában jelentkező — korábban sokszor leküzdhetetlen — feszültséget. Vannak gazdaságaink, ahol a gabonatermesztésben a termelékenység már világszínvonalon mozog, hiszen a gépesítéssel együtt a jó agrotechnika, a gondos növény- ápolás és a talajerő-utánpótlás elősegíti a hozam növekedését, ami kedvezően befolyásolhatja azt, hogy egy dolgozó mennyi idő alatt mennyi gabonát termel. Ezekben az üzemekben azonban általában nemcsak a szántást-vetést és a gabona levágását gépesítették, hanem a közbeeső munkákat is: a trágyázást, a szalmabegyűjtést, a szállítást, sőt esetleg a raktározást is. Az ilyen komplex gépesítés emeli a munka termelékenységét a legmagasabb fokra. A termelékenység növelése azonban nem várhat sokáig És nem is vár, hiszen sok lehetőségünk van arra, hogy más eszközökkel érjünk el eredményeket. Az, amit a „többet ésszel, mint erővel” közmondás kifejez, sokszor a gépnél is értékesebb. Olyany- nyira, hogy bizonyos értelemben a termelékenység mércéi között is szerepel. Lengyelországban például a szczeczimi vajdaság területén összehasonlító vizsgálatokat végeztek a mezőgazdasági dolgozók szakképzettsége és a termelékenység alakulása között. Kitűnt, hogy ahol az emberek szakmailag műveltebbek, ott a termelékenység — egyébként azonos feltételek mellett — magasabb. A tudás, a gyakorlottság tehát jelentős szerepet játszik a termelékenység javulásában, s elősegíti azt, hogy a munka szervezettebben gördüljön. Sok gazdaságunkban például nagy gondot fordítanak a gépek jobb kihasználására. A nehéz traktorokhoz több munkaeszközt kapcsolnák, így gazdaságosabban dolgoztatják őket, igénybe veszik teljesítőképességük maximumát. Olyanról is hallottunk, hogy szüretkor géppel hordják ki a szőlőt a tábláról és ezzel sok drága, na meg fárasztó munkát takarítanak meg. Vagy. hogy pótkocsik oldalára házilag készített magasítófalakat szerelnek és ezzel szóródás nélkül több terményt szállítanak. Ez különösen fontos, hiszen a szállítás igen sok gondot okoz országszerte; minden hasznos újítás, ötletes megoldás jelentősen ] előmozdítja a termelékenysé5 és gazdaságosság javulását Ezért helyes, ha a gépesítést megfelelő ütemben, kellő körültekintéssel, az anyagi adott ságainkat és az önköltség alakulását szemmeltartva bontakoztatjuk ki. Ha ez párosul a leleményességgel, a jó szervezőkészséggel és a szaktudás növekedésével, akkor az elkövetkező években jelentősen emelhetjük a mezőgazdaságban, különösen az állattenyésztésben a munka termelékenységét. A BNV szovjet kiállítása A Budapesti Nemzetközi Vásár leglátogatottabb kiállítása minden évben a Szovjetunió pavilonja, ahol külkereskedelmünk legfőbb kereskedelmi partnerei, a szovjet vállalatok bemutatják exportra ajánlott újdonságaik széles választékát. A mostani vásáron a tavalyi tizenhattal szemben tizennyolc szovjet kiállító jelentkezik. Először képviselteti magát a SZUDOIMPORT külkereskedelmi vállalat, amely Diesel-motorokat és különböző elektromos berendezéseket mutat be. Szintén új kiállító az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó bizottság és az atomfizikai eszközöket, műszereket exportáló TEH- SZANBEXPORT. együttesen 50 olyan berendezést mutatnak be, amely mind az atomenergia békés célokra szolgáló felhasználását szemlélteti. Kétszázhatvan új lakás A Szovjetunió válasza A Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házának elnökei levélben válaszoltak arra a felhívásra, amelyet a Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlése intézett a különböző országbk parlamentjeihez a vietnami kérdés békés rendezése érdekében. A levél kifejti, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa teljes mértékben támogatja a vietnami békés rendezés érdekében a felhívásban foglalt javaslatokat és felszólítja a többi ország parlamentjeit, hogy szintén támogassák a felhívásban foglaltakat. Ha az Egyesült Államok agressziója a VDK ellen fokozódni fog, a szovjet kormány szükség esetén, a VDK kormányának felhívására megengedi, hogy Vietnamba utazzanak azok a szovjet állampolgárok, akik harcolni kívánnak a vietnami nép igazságos ügyéért, a VDK szocialista vívmányainak fenntartásáért — mondja befejezésül a levéL Ebben az évben újabb lakásokkal gyarapodik legfiatalabb városrészünk, Uj-Mecsekalja. A Bánki Donát út alatt múlt év végén átadott 30 lakással együtt összesen 300-at építenek', amiből az első negyedév ben hatvanat már átadtak és további 150-et a második negyedben adnak át. Az építők munkásszállója mellett idei átadásra épül négy 30 lakásos panelépület, a bolgárkertben pedig két 20 lakásos kockaház. Ugyanitt még az idén, de jövő évi befejezéssel megkez dik egy ABC-áruház, egy 8 tantermes általános iskola, egy óvoda és egy bölcsőde épité sét is és ezzel befejeződik a bolgárkert építése. Az Építők útján ez évben adnak át 210 lakást az út északi részén, az úgynevezett F-tömbben. véle szemben pedig jövő évi át adással újabb 120 lakás építé sét kezdik meg. A befejezés előtt álló hétemeleteseken ki vül tehát 760 kétszoba, ossz komfortos, távfűtéses lakással gazdagodik idén, illetve 1966 elején az új városrész. — A képen: épülnek az ÉM-mun- kásszálló melletti panelházak. Foto: ERB A Biztonsági Tanács vitája az Egyesült Államok dominikai agressziójáról Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa — mint már jelentettük —, hétfőn, magyar idő szerint 20.20 órakor megkezdte a Szovjetunió panaszának vitáját az Egyesült Államok dominikai agressziójáról. A Tanács hozzájárult ahhoz, hogy a vitában Kuba képviselője is részt vegyen. Elsőnek Fedorenko szovjet küldött szólalt fel és hangsaOftéqifezer éves buzogány Kevés postai hivatalvezető asztalán fekszik négyezer éves buzogány. Persze, első látásra ártatlan kődarabnak tűnik egy ilyen régi fegyver, de Pápai Jenő, a sellyei posta vezetője mégis nagyon büszke erre az egykilós csiszolt márványtömbre. — Hétéves voltam, mikor ráakadtam. Persze, akkor még nem sejtettem, milyen ritka kődarab akadt a kezembe ... A szépen csiszolt kő láttán első gondolata az volt, vajon mit adnak érte? Persze, nem a muzeológusokra gondolt, hanem gyerektársaira, akiknél pár nap alatt minden gazdát cserélt. — Egy bagolypillét mindenképpen megér — gondolta, de még egy koszos verébfiókát se adtak érte. — Először gyertyatartónak használtuk — mondja —. 1942 körül tudtam meg mi is áll az asztalomon. Dombai János, a pécsi múzeum későbbi igazgatója, fedezte fel. Pápai Jenő e neolitkori buzogány révén jött rá, milyen sok titkot rejteget a föld. Elő- :zör csak szórakozás volt szá- r, v ■ a kutatás, később szenved'ly lelt, mely a mai napig minden szabadidejét kitölti. A honismereti szakkör 1963- ban alakult. Pápai Jenő tulajdonképpen maga sem bízott annak idején a kezdeményezésben, de azért összeírta a jelentkezőket. A községben akkor már híre volt, hogy ha valami régi kő vagy cserép jön elő szántás közben, azt Pápai Jenőnek kell vinni, így hát őt kérték fel a szakkör vezetésére is. — Tizenöt tagunk van — mondja —. Diák és traktoros, ipari tanuló és pedagógus ... — Mivel kezdték a munkát? — Elsőnek azt kellett eldönteni, mit is akarunk? Múzeumot akarunk csinálni? Ásatásokat akarunk folytatni? — Nem. Maradt az egyetlen reális feladat: összegyűjteni lakóhelyünkről minndazt, ami még fellelhető, s az itt élt emberek életmódjáról tanúskodik. — Milyen nehézségek adódtak? — A fényképek, régi szerszámok, ruhadarabok és egyéb használaton kívüli tárgyak általában csak porfogónak vannak a lakásban, de ha arról van szó, hogy oda kell adni, mindjárt kedvesek lesznek. Meg kellett nyerni az emberek bizalmát. Ami hozzánk kerül, annak nem szabad elveszni... Sellye egykori mezőváros voltáról ma már kevesen beszélnek. A helyismereti szakkör működése óta azonban Pápai Jenő bizonyítani is tudja. — El itt egy idős bácsi. Sok régisége van. Egyszer mutat egy pecsétet. A község egykori céhpecsétjét. Tűzoltó szt. Flóriánt ábrázolja két oldalán cédrusággal. Körben pedig a szöveg: Sellye mezőváros. Egyesített céhpecsét, 1844. Hosszú évekig őrizgette az öreg, s most nekünk adta, azt mondta: jobb helyen lesz... A honismereti szakkör megnyerte az emberek bizalmát. Nem terveznek vitrines múzeumot, s nem ásnak az ősember nyomai után: saját jelenüket és múltjukat kutatják. Most áprilisban volt első bemutatkozásuk. A foto-szakkör- rel közösen kiállítást rendeztek Tegnap és ma címmel, bemutatva a község átalakulását. De már újabb terveik vannak: összegyűjtik és megírják lakóhelyük legújabbkori történetét. (békés) lyozta, hogy az Egyesült Államok nyílt agressziót követett el a Dominikai Köztársaság ellen. Rámutatott arra, hamis az amerikaiak azon érvelése, hogy csupán a Dominikában élő amerikaiak védelmére küldtek csapatokat az országba. Valójában egy kis ország elleni agresszióról van szó, amelynek célja, hogy hatalmon tartson egy, az Egyesült Államok érdekeinek megfelelő népellenes diktatúrát; az a' célja, hogy Dominikában egy idegen állam katonai erejével fojtsák el a nép függetlenségre irányuló törekvését. Felelős amerikai személyek cinikus nyíltsággal elismerték azt a tényt, hogy a dominikai intervenció célja az Egyesült Államok számára megfelelő „rend” fenntartása. Amerikai részről nem titkolják, hogy vannak olyan tervek, ame vek értelmében amerikai haderő • két tartanak a Dominikai Köztársaságban azután is, hogy ott helyreállították a rendet. Fedorenko hangoztatta, hogy az Egyesült Államok intervenciója nem csupán az ENSZ alapokmányának, hanem az Amerikai Államok Szervezete alapokmányának is a legsúlyosabb megsértését jelenti. Az Egyesült Államok az AÁSZ-t imperialista céljainak érdekében akarja felhasználni. A szovjet küldött az Eg; t- sült Államok külügyminisztériumának egyik kiadványát idézte, amelyből kiderö*ív 1812 és 1932 között az Egyesült Államok 85 ízben hajtott végre fegyveres intervenciót máé államok ellen. 1
