Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

4

1965, MÁJUS 30,

Az örökké forgó szalag végig ' nyúlik a termen, fölötte, párhuzamosan neoncsövek adnak egyenletes fényt. A szalag, menti asztalkáknál nők ülnek, a több rétegből álló cipőfelsőrészt varrják kis gépeken délután kettőtől eáte tízig. Éjszakai műszak nincs. „Nem is baj!” — mondják, mert hiszen még a délutáni munka is tetézi az asszonyi gondokat, hátha még éjszaka is dolgozni kellene! A termelési mutatókat egyébként nem befolyásolja a váltott műszak, legföljebb a hét bizonyos napjain tapasztalható rendszeresen ismétlődő lanyhulás," de ez sem mutatható ki számokban, csupán érzékelhető a csökkent ambíció. Hétfőről és szombatról van szó, a vasárnapig pihenő után nehezebb újra kezdeni a hetet s főleg azért, ' mert a „pihenő” sem pihenés az asszonyok számára: mosás, takarítás, főzés, gyermekgondok, egyebek. Szombaton pedig éppen a vasárnapi lekötöttség vetíti előre árnyékát ismét csak a családos asszonyok számára. De ez talán a világon mindenütt így van.

Acs Gyuláméval beszélgetek. Bájos, kedves afcú ász- szony, éppen tíz esztendeje dolgozik a Szigetvári Cipőgyárban és mindig váltott műszakban, vagyis öt évet délután, öt évet délelőtt töltött el a gép mellett. És öt gyerek mellett, kivéve az első éveket. Laci 15, Anna 14, Gyű szí 13, Józsi 10, Zsuzsi 8 esztendős. Voltak évek, amikor kétszer fordult hajnalon- ta a bölcsődétől, napközitől hazáig. Hajnalban négykor kelt, rendbehozta a gyerekeket, mosdatni, öltöztetni, etetni, fésülni te jóságos ég! — micsoda kapkodás minden reggel! És hatra be az üzembe.

— És ha délutános?

— A férjem kőműves, mindig nappal dolgozik, így aztán délután ő van a gyerekekkel.

— Neki is lekötöttség.

— Igen. De mit csináljunk? Még szerencse, hogy most már nagyobbacskák a gyerekek, de így is' van gond velük elég. Képzelje el, este tíz után hazamegyek és még otthon dolgozom vagy másfél órát. Megnézem a ruhájukat, hol egy gomb hiányzik, hol elfeslik valami, meg kellvarr- nom. Reggel nem altiatok tovább, mert iskolába kell indítanom őket Délelőtt megfőzöm az ebédet, vagy inkább a vacsorát és már el is szaladt az idő.

— Mire van ideje?

Fáradtan mosolyog:

— Semmire. Moziban egy évben kétszer-háromszor, de szerencsére van televíziónk, nem rég vettük, már a gyerekek miatt is kellett, mert legalább esténként odaülnek a készülék mellé és nincs velük gond. Aztán egyszer táncolni is voltam a férjemmel itt * az üzemben, amikor a nyereséget osztatták és volt egy kis ünnepség.

Félóra múlva vége a műszaknak. Hazaér, mindenki alszik, csak Annus ka nem, mindig megvárja az anyját és akkor suttogva mesél neki, hogy telt el a nap, tegnap sírvafakadt, mert valami miatt nem viszik el iskolai nyaralásra. Vigasztalta, simogatta, jói van kislányom, majd legközelebb elmész, aztán elaludtak. Éjfél lehetett.

Nagyon fiatal kis asszonyka Kolovics Jánosné, vagyis Balogh Erzsi. 1961-ben szerződött iparitanulónak az üzembe, tavaly szabadult, azóta váltott műszakban dolgozik. Férje itt dolgozik, műszaki ügyintéző, három hete volt az esküvő. Számára még kevesebb gonddal jár a délutáni műszák.

— Legföljebb nyáron rossz, mert ha délutános vagyok, nem strandolhatok. De hát ki lehet bírni.

— Délelőtt mft csinál otthon?

— Főzök. Meg aztán szüléinknek van félholdnyi szőlőjük, kertjük, van. munka elég.

— Nem fárasztó délután a szalag mellé ülni?

— Nem. Megszoktam, fiatal vagyok még.

— Este nem fél hazafele, tfz óra után?

— Férjein többnyire eljön

elém.

— Férje biztos unatkozik

ilyenkor?

— Áh nem! Fejtegeti

— Mit fest?

— Kimegy, a vár környékére és fest.

kik, hajnalban kel, ha délelőttös, szeret sokat aludni és ezért inkább szívesen jár délutáni műszakra.

— Délelőtt tízig alszom, utána a mamának segítek.

— Viszont egy hétig minden estéjét itt tölti az üzemben. Nem hiányzik néha egy kis szórakozás?

— Nem. Van tévénk, délelőtt megnézem az ismétléseket.

— Például, legszívesebben mit?

Elpirul, kicsit zavarban van.

— A Kildaret és az Angyalt...

— Későn ér haza műszak után? *

— Másfél óra kell, mert az állomástól még két-három kilométer az út. De többen vagyunk cipőgyári meg konzervgyári lányok és így együtt megyünk haza. Télen rossz csak délutános műszakban, mert éjszaka nagyon hideg van hazafelé.

Tíz óra után néhány perccel megelevenedik az udvar. A portás kint áll a küszöbön, hangosan köszöntik, a lányok nevetgélve, viccelődve vetnek felé egy-egy megjegyzést, aztán kitódulnak a kapun. Némelyek azonnal futásnak erednek a pályaudvar felé, mások csoportosan, kényelmesen vágnak neki a szűk, sötét kis utcáknak. Ők helybeliek. Az utca túloldalán férfiak állanak cigarettázva, férjek, vőlegények vagy csak jelöltek, vagy kamaszfiúk, akik a mama elé jönnek.

Rab Ferenc

Leg jen? Me

Családtervezés — felvilágosítás

A művi vetélések káros következményeit az eddigieknél nem szükséges részletesebben taglalni. Károsak az anyára, károsak a később születő gyermekre. Arról azonban külön cikket lehetne írni

— cikksorozatunkra érkezett számos levél is alátámasztja

— hogy fel kell kelteni az apákban, a férjekben a nagyobb felelősségérzetet. Orvosok mondották el, hogy vannak rendszeres „vendégek”, akik szinte félévenként megjelennek az AB bizottságok előtt és kérik a művi vetélést. Nem tagadható meg tőlük az egészségre kétségtele!; nül káros műtét. S nem lenne ennek a cikksorozatnak a hangja őszinte, ha nem adná- nak helyet az orvosok döntő többsége véleményének: kötelezhető-e az orvos olyan műtétet elvégezni, amiről tudja, hogy nem gyógyít vele, hanem egy egészséges szervezetet, ha nem is tesz tönkre, de kárt tesz benne.

„Jogom van nem szülni...“

Érkeztek vélemények, levelek a cikksorozathoz, elsősorban az érdekeltektől, a nőktől is. „Jogom van annyi gyermeket szülni, amennyit akarok, de jogom van nem szülni is. Hogy legyen vagy ne legyen — ezt én, az anya dönthetem el.” Igazat kell adni, mert szuverén joga a legyen vagy ne legyen problémájában határozni.

Vannak más vélemények is, amelyek a „mi lesz népünkkel” — problémáját vetik fel. „Ha a születések száma az elkövetkező években nem emelkedik lényegesen, már erről is beszéltünk, ha egy kicsit tréfásan is, — ki keresi meg a mi nyugdíjunkat”

— olvasom egy másik levélMagyarherfelend „divatba jött"

ben. Magyarországon 1920-ban a tipikus családnagyság a 3—5 gyermekes volt, ma már a 2 gyermekes. Mind többen jelölik meg egy, illetve két gyermekben az ideális családnagyságot. Meg is indokolják: „Az én szüleim szegények voltak, nem tudták gyermekeiknek mindazt nyújtani. amit szerettek volna. Én pedig az én gyermekemét mindennel el akarom látni'’ — mondták.

Az egy családtagra jutó jövede'em

Az átlagos gyermekszám- csökkenés és az anyagi-gazdasági okok között kétségtelen összefüggés van Ez a háztartás-statisztika adataiból is kitűnik. A megfigyelt

18 577 családban a havonta egy főre jutó átlagos jövedelem 850 forint körül volt. Azokban a családokban, ahol nincsen gyermek, az egy főre jutó átlagos jövedelem mintegy 1150 forint.

az 1 gyermekes családoknál 837 a 2 gyermekes családoknál 668 a 3 gyermekes családoknál 540 a 4 gyermekes családoknál 449 az 5 gyermekes családoknál 406 forint.

Mióta korszerű út vezet a magyarhertelendi strandhoz, és ott gépkocsiparkírozásra is van lehetőség, egyre többen keresik fel ezt a • kis baranyai községet. Sőt, az idén már a különböző iskolák úttörőcsapatai is szinte versengtek azért, hogy a magyarhertelendi strand mellett táborozzanak. Az idei nyárra eddig hat csapat kötött megállapodást a helyi tanáccsal, de ezeket is már csak két váltásban fogadhatják, hiszen egyszerre 400 gyerek táborozásához van elegendő hely. Magyarhertelend is „divatba jött"’, és — miután a strand kismedencéje már megnyílt — a nagymedence május harmincadiki megnyitására jó idő esetén nagy tömeget várnak;

Nem szükséges tovább bizonyítani, hogy a 3 és több gyermekes családok életszínvonala az átlagos életszínvonalnál lényegesen alacsonyabb és mind kevesebben vállalkoznak arra, hogy 4—5 gyermeket neveljenek fel. A népesség növekedésének problémája tehát a kereset, a jövedelem kérdésével is összefügg, s ennek megoldása nyilván az egész ország gazdasági helyzetétől függ. Jelenleg az állam mintegy másfél milliárd forintot fizet ki családi pótlékként, amelyhez még hasonló forintösszegű természetbeni juttatást nyújt bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, menzák, tanulószobák fenntartása útján. S ha már az ország gazdasági helyzete pillanatnyilag nem képes jelentősebb összegű családi pótlék emeléssel a népesség számának növekedéséhez hozzájárulni, *— akkor nem járható út az AB-rendelet megszigorítása.

De hiszen nem is erről van szó, — s ez a cikksorozat sem ezt kívánja szorgalmazni.. Ellenben ki kell azt mondani, hogy a művi vetélés a születésszabályozásnak igen helytelen módja! A művi vetélés káros az egészségre, a nők egy része meddővé, illetve a normális terhesség kihordására alkalmatlanná válik. A terhesség idő előtti megszakadása okozza a kora-, főleg pedig az éretlen-szülöttek arányának szinte állandó növekedését, A koraszülöttek életbentartása érdekében hozott jelentős áldozatok nyomán pedig évről évre nő az

egész életükben a társadalom támogatására szoruló súlyosan fogyatékosok száma — mint erről cikksorozatunk előző részében statisztikai adatokat is közöltünk;

Fontos egészségpolitikai feladat tehát a művi vetélések helyett a fogamzásgátlás olyan módszereinek és eszközeinek elterjesztése, amelyek nem veszélyeztetik a lene javítani. A jelenlegi sító munka színvonalát — a megfelelő fogamzásgátló módszerek széleskörű biztosításával — jelentékenyen meg kellene javítani A jelenlegi felvilágosító munka nem sok eredményt hozott, hiszen a művi vetélés a születéskorlátozásban egyre nagyobb szerepet játszik.

Hatékonyabb felvilágosítást

A problémának ma , már mind jelentősebb irodalma van, s tanulmányok hangsúlyozzák, hogy a művi vetélések legsúlyosabb következményét a megszületendő nemzedék egészségének veszélyeztetésében látják. Ez a probléma pedig nagyon is lényegbe vágó: feltétlen szükséges az eddigieknél hatékonyabbá tenni a felvilágosító munkát és a megoldás módszereit, eszközeit mind szélesebb körben elterjeszteni.

Garay Ferenc

Pécs város I. kor Tanács VB

Mezőgazdasági Csoportja felhívja a lakosság figyelmét, hogy az Ar- pádtetői Erdészet 1985. június 1—2- án a Hámos büldd körletében mérgező növényvédőszerrel permetezést végez. Felhasználásra ke. rülő szer: Wofatox. A szer emberre, állatra és méhekre veszélyes. A permetezett területtől mindenki tartózkodjék távol.

Brigádnaplóból emlékkönyv-*• Biztos ebben?

Elneveti magát, megérti a tréfát.

— Biztos, De különben sem vagyok féltékeny.

Mondja, hogy a férje fut- ballozik is a helyi csapatban, azt nem tudja, hogy milyen poszton, de azért minden meccsre kimegy és buzdítja a többi játékost. A férjét nem. ^Nehogy art mondják, részrehajló vagyok ...” — mondja nevetve. De amikor a szurkolók szidják a férjét, akkor legszívesebben fölpofozná valamennyit.

Balogh fR nyúlánk, szép barna lány. Görösgallon laA bőrkötéses brigádnapló első lapját 1963 májusában rajzolta meg Stuiber Károly. Aprólékos gonddal, szinte nőies gyengédséggel rajzolta meg a leheletfinom motívumokat, hogv ezáltal is hangsúlyos keretet adjon az öt szóból álló jelmondatnak: Szocialista

módon dolgozni, tanulni, élni!”

Aztán másfél éven át minden hónap első napján teleírt oldalakkal foglalta össze - a bőrgyári „sertésmeszes” műhely szocialista brigádjainak fontosabb eredményeit. Ilyeneket:

„Múlt hónapi tervünket mennyiségben, minőségben hibátlanul teljesítettük. Balesetünk nem volt Megkezdtük a fiatalok gyakorlati oktatását,” — stb.

Aztán 1963 májusában bejegyezhette a napló legszebb sorait:

„Nagy elismerésben részesültek a „sertésmeszes” szocialista brigádjai. Az egész gyár színe előtt szocialista műhellyé nyilvánították a munkahelyünket. Ezen a tanácskozáson nyújtották át Pápai Ferencnek, Takács István- nénak. Molnár Józsefnek a Kiváló dolgozó okleveleket”:

Nem érte őket váratlanul a kitüntetés, bizonyosak voltak

benne, hát méltóképpen fel

is készültek rá. Műhelyük előtt virágágyás fogadta a köszöntésükre sereglő munkásokat. ők, a műhelyesek ásták meg a földjét, ültették virágait. A következő hónapok történetét Stuiber Károly, a műhely helyettes vezetője mondta eL

— Amikor megpályáztuk a szocialista műhely címet, hat szocialista brigádunk szép eredményei adták hozzá az indítékot. ^Milyen indítékokat?

Először a bőrkötéses naplóért nyúl, de aztán meggondolja magát. Tud ő mindent kívülről is.

— Nagyszerű műhely volt a miénk, különös versenyben álltak egymással a brigádok. Nem azt nézték, hogy miben előzzék meg egymást, inkább azt, hogy senki se maradjon le a másiktól.

—- Persze ehhez tudni kell azt is — emelte fel magya- rázóan a mutatóujját —, hogy a műhely sem egy fedél alatt volt, hanem széttagoltan, a munkafolyamatoknak megfelelően. Na, éppen ez adott próbatételt ahhoz, hogy lemérjük a kölcsönös segítőszán dákot. Úgy ment minden, mintha vezényelték volna. Például az akkori nagy, kemény télen bizony nemegyszer

megtörtént, hogy a szabad ég alatt dolgozó áztató brigádunk a nagy hó miatt elakadt a munkában. És mire eszükbe juthatott volna, hogy szóljanak, a másik öt brigád már utat is lapátolt nekik a „transz porf’-munkához.

— Aztán a kopasztó brigádnál is igen gyakori volt az üzemzavar. A „svődolók” és a többiek már műszak után voltak, de szó nélkül „visszaöltözködtek” és segítettek rendbehozni a bajt.

— Az sem volt könnyű dolog, amikor egyszerre szakadt a nyakunkba a felemelt terv és az új technológia. Egyszerre birkóztunk meg

mind a kettővel. Pedig annak idején, betegeink is voltak . ;,

— Műhelyünkből egyszerre hárman jelentkeztünk technikumra, másik négy a timár- szakmásító tanfolyamra iratkozott be. Ma sem hagyták abba, pedig.'..

Úgy látszik jobbnak találta, hogy a legvégére hagyja ezt a „pedig”-et, mert egy kis töprengés után tovább sorolta az érdemesebbjét.

— Szóval majdnem mindenki tanul. Persze a többség inkább a szakszervezeti, a politikai tanfolyamokon, mert a í

fokozatosságot, meg a munka- körülményeket is figyelembe kellett vennünk;

— Nagyszerű gárda volt ez így együtt. Nem múlott ei egyetlen nők napja, anyák napja kedves figyelmesség nélkül. Száz forintokat raktunk össze virágra, csokoládéra, csecsebecsékre, pedig ilyesmi nem is volt feljegyezve a vállalásaink közé.

— Tavasszal, nyáron családostól, gyerekestől látogattunk el Harkányba, Mohácsra, a Balatonra; Olyan barátságban, egyetértésben éltünk, dolgoztunk, tanultunk, ahogy ígéretet tettünk rá a nagy, közös vállalás előtt;

A „rontás” napjaira, heteire így emlékezett.

— Minden baj elindítója akkor lépett közénk, amikor azt a három-négy fiatalt befogadtuk a brigádokba. Számoltunk azzal, hogy itt öltenek magukra először mun- karuhát, s azzal is, hogy milyen temperamentummal, modorral járhat a tizennyolchúsz esztendejük, mégis elszámoltuk magunkat.

Egyiküket sem a nevén, hanem cselekedetén keresztül nevezte meg. amikor levonta róluk a konzekvenciákat.

— Néhány hét alatt lerombolták azt, amit egy éven at

Rem n si a megoldás