Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
** VUdg proletárjai egyesüljetek! ____| _ Dunámon napio Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXII ÉVFOLYAM, 136. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1965. MÁJUS 30., VASÁRNAP Az Írók, könyvkiadók, terjesztők, könyvtárosok munkája és rajtuk kér.'átül a szocialista kultúrpolitika, az ünnepi könyv héten reflektorfénybe kerül... Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy a gidres-gödrös falusi utakon bukdácsoló művelődési autók, a falvak, települések főterén kölcsönző könyvárosok, a falusi fiókkönyvtárak aktívái, a népnevelők és az irodalmi estek eiőadói sziszifuszi munkát végezték és végeznek, vagy megfigyelhető valamilyen állandó fejlődés, tudatváltozás, az ország szellemi arculatának megváltozása? A könyvtárosok esküsznek rá, hogy olvasó nép lettünk!... Mit jelent ez baranyai viszonylatban? A Megyei Könyvtárnak 56 ezer, a pécsi Városi Könyvtárnak pedig több mint tízezer állandó olvasója van. A két könyvtárban évente több, mint 1 millió kötet könyvet olvasnak el. Baranya megye falusi lakosságának 20 százaléka könyviári tag, de vannak olyan falvak, mint például Szajk, ahol az összlakosság 40 százaléka tagja a könyvtárnak! Az emberek ma már a falvakban is olvasnak, de ez nem jelent még egy állandó szellemi aktivitást, hiszen a falusi felnőtt lakosok évente átlagban tíz, a gyerekek pedig húsz könyvet olvasnak el. De az évi tíz könyv' olvasása is azt jelenti, hogy a nagy nyári munkaidőt figyelmen kívül hagyva, a falusi emberek havonta elolvasnak egy könyvet, ez pedig döntő, az ország korábbi történelmi korszakaival egyszerűen összehasonlíthatatlan! Az emberek nemcsak könyvolvasókká, hanem könyv vásárlókká is váltak az utolsó húsz esztendőben. Ma a lakosság minden rétege vásárol könyveket, ha máskor nem, a Icára esőn yi, húsvéti ünnepek táján, s a könyv a legegyszerűbb fcsaládokbam is teljes értékű ajándéknak számít. A könyv- vásárlás természetesen nem korlátozódik csak szépirodalmi könyvekre. Az új olvasó rétegek egy-egy regény, esetleg verseskötet mellett egyr gyakrabban vásárolnak és olvasnak valamilyen népszerű tudományos munkát, technikai, mezőgazdasági szakkönyvet, melyet munkájukban konkrétan hasznosítani is tudnak. Ma a legtöbb embernek van már saját könyve, a városi lakosság körében pedig gomba módra elszaporodtak a kisebb-nagyobb házikönyvtárak. A látványos könyvvásárlása akciók, a könyvtárlátogatás esetenként csak külsőégnek tűnik és felmerül egy-egy aggodalmaskodó kérdés: „Szép... Szép... De hogyan olvasnák az emberek, és patt olyasnak?” A könyvkiadásuk minőségi színvonala összehasonlíthatatuanul jobb, mint a Nerthy-korszakban volt, így automatikusan jó könyvek kerülnek az emberek kezébe, a könyvtárakban és a könyvesboltokban is. Ma minden falusi könyvtár polcain megtalálhatóak a világirodalom klasszikusai Dantetól Balzacig és Balassi Bálinttól Radnóti Miklósig. Ezeknek a könyveknek a tudatformáló. emberalakító hatása nyilvánvaló. Ponyva, irodalomalatti ma hivatalosan nem kerülhet az emberek kezébe, legfeljebb a régi üzletszerű leg működő magánkönyvtárak roncsaiból A magyar könyvtárügy még húsz éves sincs, de az eredményei óriásiak. Ma a könyvtáros nem egy könyvkiadó gép, hanem aktív részese az olvastatásnák, propagandista, népnevelő és pedagógus is egyúttal. Ha felbukkan egy új olvasó, azonnal kikérdezik, hol áll társadalmilag, mit olvasott idáig, mit szeretne olvasni, milyen az általános érdeklődési köre? Ha valaki rábízza magát a könyvtárosra, akkor olvasóterveket állítanak össze a számára, s az olvasótervben a szépirodalmi anyag mellett, rendszerező munkák is szerepelnek, így az olvasónak nemcsak olvasottsága, hanem irodalomtörténeti áttekintése is lesz. Ajánló bibliagráfiák, prospektusok, előadások. rendszeres tanácsadás segíti az embereket az olvasmányaik kiválasztásában. A pécsi Városi Könyvtár párhuzamoson létrehozta a maga speciális könyvtárait, a művészeti, ifjúsági, politechnikai könyvtárakat, így az emberek érdeklődésüknek megfelelően választhatnak maguknak olvasmányokat. A könyvtárak rendszeresen segítséget nyújtanak termelő üzemeknek is, megfelelő forrásmunkák, szakkónyvék beszerzésével, kölcsönzésével. Bcrtha Bulcsn Hazautazott Moszkvából a magyar páiiiliitlscg Moszkva (MTI): Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára május 29-én hazautazott Moszkvából. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja egy nappal előbb elutazott a szovjet fővárosból. A vendégek búcsúztatására a Kijev-páiyaudvaron megjelentek: L. 7. Brezsnpcv. A. N. Koszigin, N. V. Podgornij, K. T. Mazurov, M. A. Le- sezcsko, B. F. Lomako. A, A. Gromiko és B. P. Bescsev. APAD A DUNA iii! > - A >'* !> s*' < * ' Y'>* ' Tegnap kezdődött meg az ünnepi könyvhét. A Széchenyi téren és a város különböző pontjain elhelyezett pavilonokban árusítják » új4<msá£okai. Kádár János, Apró Antal és BíszIuí Béla kitüntetése Moszkva (MTI): A Szovjetunió legfelső Tanácsának Elnöksége az 1941— 1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából alapított emlékéremmel tüntette ki az antifasiszta harcban való tevékeny részvételükért Kádár Jánost, az -MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökét, Apró Antalt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Miniszter- tanács elnökhelyettesét és Biszku Bélát, a Politikai Bizottság tagját, a Központi Bizottság titkárát. Az emlékérmeket Apasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke nyújtotta át Kádár Jánosnak, Apró Antalnak és Biszku Bélának. Billenő platós teherautók hordják a földet a veszélyeztetett gátszakaszokra, ahol az átázás miatt szivárog a viz. Foto: Szokni,ú (Tudósítás a 3. oldalqn) Közlemény Kádár János, Kpró Untat és Biszku Béla Szovjetuniókén látogatásáról Moszkva; A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására május 23—29 között baráti látogatást tett a Szovjetunióban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. a Miniszter mécs cin A ke; Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A moszkvai látogatás során Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla eszmecserét folytatott L. I. Brezsnyevvel, a Szovjetunió Kommunista Parija Központi Bizottságának első titkárával, A. N. Kosziginnel, az elnökség tagjával, a Minisztertanács elnökével és V. V. Podgomijjal, az elnökség tagjával, a Központi Bizottság titkárával. A véleménycserén részt vetteti magyar részről: Szipka József, a Központi Bizottság c7& öreq kováé s A bólyi kovácsműhely minden bizonnyal a legkisebbek közé tartozik, — hu kovácsműhelyek között lehet ilyen különbségei tenni, — de ma is naponta megpendíti benne az üllő, ugyanúgy, mint az elmúlt fél évszázad alatt minden munkanapon. Egy öreg kovácsmester, idős Ripszám István forgatja itt a kalapácsot, javítja a kocsikat, lovakat patkói, mikor milyen munka akad. Előtte a régi bőrköténye, orrán pápaszem, a kalapácsot le sem teszi egészen, csak éppen megpihenteti kicsit. — Tulajdonképpen már nem is kéne bejárnom, ülhetnék otthon, aztán nézhetném a felhőket, — int felém — nyugdíjba mentem három éve, kapok is szépen pénzt a tsz-től, de a lábam visszahoz ide, mindennap dol- zom, anélkül nem tudnék meglenni. A műhelyt maga alapította az első világháború végén, a berendezése változatlanul ugyanolyan ma is, a szerszámok nagy része is a régi időkből származik — együtt öregedtek a mesterrel, — A mi családunkban, mióta eszemet tudom, minden fiúgyerek kovács lett, apáról fiúra öröklődött a szakma. Aki egyszer kitanulta, sose hagyta ott, egész éleiében a Icalapács mellett maradt. István bácsi valóságos kcrvácsdinasztia tagja. — Az öccse több mint ötven évig patkóit. Mindketten édesapjuk műhelyében tanultál; ki a kovácsmesterséget, A „dinasztia-alapító”. az öreg Ripszám Károly a hajdani nagy birtokon, herceg Montenuovo békáspusztai uradalmában dolgozott kovácsként kerek hatvan esztendeig. De kovács volt a nagybátyjuk. mm(Beet nagyapjuk, sót még a komájuk is. — Már a hetvennegyedik évemet taposom ■— mondja István bácsi, — de tizenhárom éves korom óta, amikor kovácsinas lettem, még nem volt olyan nap, hogy ne pendítettem volna meg az üllőt. Húsz éves koromban elindultam vándorolni, fogtam a cókmó- komat, aztán hol kocsin, hol vonaton, hol meg egyszerűen gyalog, nekiindultam a nagy világnak. így volt az a szokás akkoriban, nem lehetett csak úgy simán mester valaki. — Sok mindent látott a világban? — Láttam bizony. Bejártam egész Magyar- országot, de megfordultam grazi ée bécsi műhelyekben is. Évente felvertem vagy ezer patkót, számolja ki, legalább hatvanezerre rúgna a számuk, ha összeadnám valamennyit. Hazajöttem, letelepedtem, megcsináltam a mestermunkát, azóta ebben a műhelyben dolgozom — néz szét az elszórt vasdarabokon. István bácsi még ma is tanítgatja a fiatalokat, ha ott van a műhelyben, megmutatja valamelyik régi „mesterfogását”, hadd tanulják meg azok is. Nemigen van már szükség kovácsra, kevés a ló, meg a kocsi, a kovácsok lassan már csak a gépeket szerelik, átalakul a mi szakmánk is — bólintja meg a fejét, miközben újra felveszi a kalapácsot és kirántja a tüzesen izzó vasdarabot — de hát igy van ez jól. A családban a fiatalok között is van továbbfolytatója a mesterségnek — és szokás szerint, a legfiatalabb kovácsmesterek is természetesen az apjuk műhelyében sajátították el a tudományt. tagja, moszkvai nagykövet és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes; szovjet részről M. A. Leszecsko és P. F. Lomako, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjai, a Miniszter- tanács elnökhelyettesei, A. A. Gromiko. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter és L. N. Tolkunov. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. » Kádár János. Apró Antal és Biszku Béla moszkvai tartózkodása alkalmával a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége estebédet adott tiszteletükre. Az estebéden jelen voltak: L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigon, A. I. Mikojan, N. V. Podgornij, M. A. Szuszlov. N. M. Svernyik. A. P. Rudakov. továbbá N. A. Leszecsko, B. F. Lomako, l. T. Novikov. L. V. Szmimov miniszterelmökhe- lyettesek. A. A. Gromiko. R. J. Malinovszkij miniszterek és mások. A vendégek között volt Szipka József, a Központi Bizottság tagja, moszkvai nagykövet és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői kölcsönösen ’' iékoztatták egymást a szocialista és kommunista társadalom hazájukban történő építésének menetéről, véleménycserét folytattak a magyar—szovjet kapcsolatok továbbfejlesztésérőlés a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdésedről, A magyar és a szovjet nép barátsága és szoros együttműködése a két nép létérdekeit szolgálja, elősegíti a magyar és a szovjet dolgozók történelmi céljainak megvalósítását, a kommunista társadalom felépítését.- «MÉ «*. 4 tMaLm* É 4 Könyvheti meditáció i
