Dunántúli Napló, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-14 / 88. szám

r ms.-7^-----n; n apló k I JC 3 Kerekaszta!-beszé!getés Növeljük a kalászosok hozamát! Az ügyvitel gépesítéséről Elektronikus szállítógépei kai a pécsi telep—Gépesítik a széliriszt ügyvitelét A beszélgetésen jelen vol-1 tak a Számítástechnikai és ügyvitelszervezési Vállalat központjának és pécsi telepé­nek vezetői, valamint több pécsi üzem és gyár adminiszt­ratív osztályainak vezetői. Az ügyvitel gépesítéséről beszél­gettünk: a téma újszerű és .nagyon aktuális. Az ügyvitel gépesítésének jelenlegi hely­zetéről Lukácsi József, a vál­lalat főosztályvezetője tájé­koztatta a résztvevőket Manuális munka helyeit elemző munkát A tájékoztatóból megtud­tuk, hogy az ügyvitel gépesí­tésében hazánk nem áll ép­pen az utolsók között, de a jelenlegi helyzettel egyáltalán nem lehetünk megelégedve. A budapesti központ mellett a nagyobb városokban fiókvál­lalatokat hoztak létre, így Pé­csett is. A pécsi telepen ép­pen egy évvel ezelőtt kezdtek munkához. Eleinte három gép­sorral, amelynek 270 000 kár­tyakapacitása volt és 83 mil­lió adatot tudott feldolgozni. Azóta a pécsi telep újabb és korszerűbb gépekkel gyarapo­dott, s ma már nem csupán a hagyományos numerikus számítási munkálatokat tud­ják elvégezni, hanem szöveg­írást is. Zömmel anyagkönyvelési és anyagszámviteli feladatokat oldanak meg a gépek lyuk- kártya-rendszerű feldologzás- sal. A gépi munka eredmé­nyeképpen az anyagkönyvelők megszabadulnak a „testet-lel- ket sanyargató” manuális munkáktól, — szorzások, osz­tások, csoportosítások, ellen­őrzések, hibakeresések — és több idejük marad az ellen­őrző, elemző munkákra. Egyelőre ilyen eredménnyel is nagyon elégedettek lehe­tünk, de az ügyvitel gépesíté­sének ennél jóval többet kell produkálnia. A tervek szerint a pécsi telephely erre a több­re is képes lesz a közeljövő­ben. Két év alatt minőségi cserét hajtanak végre a meg­lévő gépparkban és a modem rís gvtel.iesítményű IBM gé- . pék mellé egy kisebb teljesít- ménvű elektronikus számító­gépet szereznek be. SokoMalúbb és gyorsabb 1 1 gével. A felszólaló konkrét eredményeket mondott el: a múlt év utolsó negyedében pontosan megkaptak minden szükséges adatot, s nem kel­lett létszámemeléssel és tete­mes túlórákkal végezniük a felvásárlás értékelését. Új gépek és régi szemlélet A beszélgetés során gyak­ran előbukkant a kétkedés, az idegenkedés a gépek mun­kájával kapcsolatban. Sőt az AKÖV képviselője elmondta, hogy ő maga is csak feltéte­lezéssel lépett egyezségre a gépi adatfeldolgozással. Ami­kor bizonyos munkák elvég­zésére szerződést kötöttek a pécsi teleppel, akkor az első negyedben párhuzamos mun­kavégzést határoztak el. A gépek is dolgoztak és ők is dolgoztak, hogy a majdani összehasonlítás idején „adu legyen a kézben”. Az első hónap végével abbahagyták a kontrolt, semmi értelmét nem látták, hiszen minden adatot pontosan megkaptak és idő­ben. Az AKÖV-öt a gyors adatfeldolgozás segítette a napi operatív intézkedések­ben, sőt már az első negyed­év során több százezer forin­tos megtakarítást értek el. Maguk a számviteli vezetők mondták el, hogy a kétkedés oka elsősorban a megszokott munkamenet feladásában rej­lik. így dolgoznak immár hosszú évtizedek óta, s egy­szerre megjelenik egy adat- feldolgozó gép, amely gyor­sabban, pontosabban és jóval több oldalúan tájékoztat. So­kan talán a „kenyerüket” féltik a gépek térhódításától. Mindenesetre új dologról van szó, s az újra való átmenet soha semilven területen nem megy simán. „Ahogyan a műszaViak megálmodják..." A Mecseki Szénbányászati Tröszt ügyvitelét nem a pécsi telep végzi, hanem saját ke­belükben gépesítenek, amihez segítséget nyújt a Számítás- technikai és Ügyvitelszerve­zési Vállalat. A trösztnél ha­vonta 70 000 bizonylatot állí­tanak ki, e tetemes mennyi­ségű bizonylat feldolgozása feltétlenül gépi munkát igé­nyel. A tervek szerint június­ban térnek át a gépi feldol­gozásra. | — A gépi munka révén vajon több adatot látnak-e? — Sokkal többet, s a kár­tyákat azonnal csoportosítani tudjuk rengeteg variáció sze­rint. — Létszámban jelent-e va­lami megtakarítást a gépesí­tés? — Arról nincs is szó, hogy kevesebb legyen a létszám. Lényegében az eddigi létszám többet fog adni a gépek segít­ségével. — S időben nyernek va- lamti? — Sokat. Olyan nagy tö­megű adatot dolgozunk fel és olyan csoportosításokban, ahogyan azt a műszakiak megálmodják. Jobb tájékoztatásra volna szükség A beszélgetés során kide­rült, hogy a legtöbb vállalat­nál nem sókat tudnak az ügyvitelgépesítés lehetőségei­ről. Az AKÖV képviselője el­mondta, hogy nagyobb proga- gandára volna szükség a gépi munka érdekében. „Mi ma­gunk is csak véletlenül tud­tuk meg” a pécsi lehetősége­ket. A Közgazdasági Társa­ság pécsi csoportjának a tit­kára javasolta, hogy tartsa­nak egy bemutatót az érdek­lődő szakemberek részére, hi­szen az elmúlt tíz év alatt jelentős fejlődés történt, de erről a vállalatok szakembe­reinek nincs tudomásuk és megfelelő ismeretük. Többen megkérdezték, hogy mennyibe kerül a gépi fel­dolgozás? Több-e vagy keve­sebb-e, mintha manuális úton végzik? Kényes kérdés. Erről legalább tizenöt éve vitat­koznak. Az az igaz, hogy ezt nem lehet csak a létszámmal mérni, mert ha csak a ma­nuális munkát helyettesíti, akkor nem sok értelme van az egész gépesítésnek. Ha pél­dául húsz ember helyett ezen­túl csak tízre van szükség, akkor tényeket látunk. Éz igaz, de a gépi feldolgozás­nál más, minőségi változás tör­ténik: annyi adatot és annyi­féleképpen kapunk, amennyit háromszor-négyszer annyi munkaerő sem tudna szolgál­tatni. S természetesen az adminisztrációnak a szorzás, osztás és összeadás helyett elemző munka lehet a fel­adata. Gazdagh István Karbamiddctl permeteznek 25000 hold gabonát A mezőgazdaság egyre in­kább alkalmazza a tudomá­nyos kísérletek eredményed. A karbamidot például nem­csak mint fehérjepótlót hasz­nálja a szarvasmarha-tenyész­tésben, hanem egyre széle­sebb körben a növényterme­lésben is olcsósága és gy„rs hatása miatt. 1965-ben me­gyénk termelőszövetkezeteiben 25 000 katasztrális hold őszi vetést karbamidoznak és fel­használják a burgonya, répa, szőlő trágyázásánál is. A beleélések többszörösen megtérülnek. Itt elsősorban a kalászosokban végzendő munkákról szeret­nék szólni. A kalászosok tápanyagigé­nye a tenyészidő során igen változó. Az egyes fejlődési szakaszokban biztosított ele­gendő tápanyag döntően ki­hat a termelés mennyiségére és minőségére. A kalászosod­nál fejlődésük során két alka­lommal jelentkezik fokozott nitrogénigény: szárbaiodulás- kor és szemképződéskor. Leg­jobb termés akkor érhető el, ha a növény igényét mindkét időszakban kielégítjük. Külö­nösen fontos a szárbaszókke nés időszakában a nitrogén igény kielégítése, mert a kaiá szók száma és nagysága ettö1 függ. Az alaptrágyázással a táp­anyagellátás nem oldható meg egészen, mert a talaj elég rossz tápanyagközvetítő. A legjobb hatásfokú nitrogén műtrágyák is legfeljebb 50— 60 százalékig érvényesülnek. A karbamiddal viszont épp akkor adhatunk gyorsan fel­szívó nitrogénutánpótlást, ami­kor arra a növénynek a leg­nagyobb szüksége van. A karbamidot vizes oldat­ban — finom permet alakjá­ban — juttatjuk a kalászosok levélfelületére. A levélfelül el- re adott karbamid közvetle­nül bekerül a levélszövetbe, s a növény anyagcsere-folya­matait , serkenti. A levelek színe sötétzölddé válik, vagyis megnő a klorofill-tartalom. A klorofill élénkebb fotoszintést, nagyobb szervesanyag-felhal- mozást jelent és így nagyobb lesz a termés. A karbamidos levéltrágyá­zást legcélszerűbb a dikcnfr- tos gyom rtássaí mű im :1 végezni, mert így csak a karbamid anyagának költs, ge jelentkezik plusz kiadásként. Tehát teljes bokrosod ás á’.'a- potában (15—20 cm fejlett'' g! végezzük el a levéHrágvázé-'t a gyomirtással együtt, ha a hőmérséklet már elérte a á.» konirt alkalmazásához szüksé­ges nagyságot. A karbamr t a dikonirtos vízoldatban ek­jük fel minden esetben rr^-i a dikonirt nehezebben ú! dik. Katasztrális holdank t 150—200 liter oldatot kell ki­permetezni a következő mer nyiségek felhasználása mel­lett: 1,3 kiló dikonirt. s 6 6 kiló karbamid (a 6.6 kiló kar­bamid ára 19 forint 80 fillér^ Különösen ez évben van nagy jelentősége a karbami­dos levéltrágyázásnak, amikor a késői vetésű, gyengén fej­lett kalászosok részére a jobb tápanyagellátást biztosítjuk vele, s ezen keresztül a kalá­szok számának növelését ér­hetjük el. A karbamidos ie- véltrágyázás hatása természe­tesen sok tényezőtől függ így a talaj tápanyag-ellátottságá­tól, csapadékviszonyoktól, faj­tától. Elsősorban az intenzív búzák hálálják meg a karba- midozást. A levéltrágyázás nem he­lyettesítheti az alaptrágyázást vagy a korai fejtrágyázást. A levéltrágyázással kiegészítő trágyázást végzünk és olyan időszakban is sikeresen alkal­mazhatjuk, amikor már a trá­gyázás más módjától ered­ményt nem várhatunk Ha a levéltrágyázás követ­keztében katasztrális holdan­ként csak 20 30 Mié terméstöbbletei érünk e>, akkor ez a megyénkben 25 000 katasztrális holdon elvégzett karbamidozásnál 6250 mázsa terméstöbbletet eredményez­het. A KISZ-megyebizottság társadalmi mezőgazdasági osz­tálya ezért propagálja, ismer­teti a fiatal szakemberek kö­zött a módszer alkalmazásá­nak előnyösségét és ezúton is felhívja a megye gazdatársa­dalmának figyelmét a mód­szer alkalmazására. Petőházi — Sopronfalvt, a KISZ mb. társadalmi mg. o. tagjai tájékoztatás Ez már önmagában minő­ségi változást jelent a régi nehézkes ügyvitelhez képest. A Húsipari Vállalat képvise­lője például elmondta, hogy ők éppen egy éve állnak kap­csolatban a Számítástechni­kai és Ügyvitelszervezési Vál­lalat pécsi telepével, s ez idő alatt meggyőződtek a gé­pesítés, a gépi munka határ­talan előnyeiről. Két megyét látnak el hússal és egyéb hentesárukkal, körülbelül 400 üzletbe szállítanak százféle árut. Régebben állandó prob­lémát jelentett az értékes;tés feldologzása. A gépi adatfel- .idolsozás egy csapásra megol­dotta gondjukat, most napon­ta. hetente és havonta „tiszta lapot” láthatnak. „A munka ma már remekül megy, mi­nőségben és határidőkben semmi reklamációnk nincsen. Gratulálunk a vállalatnak.” Hasonlóképpen nyilatkozott a Mecsekvidéki Állami Pince- gazdaság képviselője Is. Ré­szükre a felvásárlás adatait dolgozzák fel gépek segítsé­Szsbad kapacitásunk van t'. év II—III—IV. negyed­évében kotrógéppel és dó­zerrel történő H írt végzésére Budapesten és vidéken egyaránt. Megrendeléseket kérjük Főv. Csatornázási Í ‘ Művek, Budapest, V., Be­loiannisz u. 12. megkül­deni. Nem mondhatnám, hogy a portásnő fenemód szívé­lyes volt hozzám. Mintha a gyár gondjainak egy részét vállain viselné, közölte ve­lem, hogy az igazgató be­teg, kórházban fekszik, a főkönyvelő is beteg, de a főmérnök itt van, annak meg annyi dolga van, hogy nem is igaz... — Tehát nem lehet be­jutni? — Hát... felvonja a vál­lát, tárcsázza a főmérnö­köt, aztán hirtelen átadja a kagylót: — Beszéljen maga vele! Följutofc aztán a főmér­nökhöz, előadom óhajomat, műszakfejlesztés, új tech­nológiai eljárások, — gyár­tás- és gyártmányfejlesztés. Szóval, ilyesmi. S magam­ban folytatom — míg a fő­mérnök töpreng — hogy olyan műszaki emberrel is­mertessen meg, aki napi te­vékenységéhez hozzáad va­lamiféle „pluszt” is, hiva- tásszeretetből vagy szenve­délyből éppen t ö b b et tesz a gyár érdekében, minit amit beosztása előír. S ha csinálja, miért csinálja és a „miértnek” hol a gyö­kere? Van ilyen, tudom, hogy van ilyen, sokan van­nak, akik forint-milliókban és országos érdekekben gondolkoznak munkájuk bármelyik fázisában. A Pé­csi Porcelángyár műszaki gárdájából többet is felso­rol a főmérnök, mondjuk a laboratóriumvezető Ludas Mihály vegyészmérnök, bár Korszerűen, gazdaságosan ő most éppen értékesük, ak­kor pedig itt van a Misán- gyi László gépésztechnikus, vagy Svoboda Vilmos gé­pészmérnök, a műszaki osz­tály vezetője. Svoboda a legkönnyebben elérhető. Lent járok már véle a kemencéknél, minden kis műhelyajtónál jócskán le kell hajolnia. — Sportol? Kosarazik mi? — Áh! Nem sportolok, bár elkelnék a kosarasok között. Százkilencvennégy centiméter magas vagyok mezítláb... A poros, fojtottlievegőjű és füstös kemencék után belépünk egy nagyon szép, világos csarnokiba. Ez már új épület.. Itt folyik a nagy- átmérőjű készülék szigete­lők gyártása. Baloldalon: hagyományos módszerrel. Gipsz sablonban formáz­zák a szigetelők ernyő-ele­meit. Ezeket az elemeket aztán összeragasztják. Fo­rog a korong, szépen kiala­kul az ernyő kontúrja, ezután majd ragasztani kell. Óvatosan persze, hogy „ne lengjen ki” a függőtengely­től. Láttam a csarnok má­sik végében olyan szigetelőt — selejt jellel ellátva — amely elgörbült, s így nem veszik át Piszmogó, nehéz munka ez, sok figyelmet kíván, és tőkédet«» taláa akkor sem lesz, hiába, em­beri, azaz hogy kéri munká­val szimmetriát biztosítani nem könnyű. — Ezzel a módszerrel négy ember hét óra alatt két szigetelőt gyárthat le — mondja Svoboda Vilmos. Átvezet a csarnok túlsó oldalára, a korlátig. Lent — egy emeletnyi mélység­ben — kékköpenyes fér­fiak állnak körül egy fura készüléket Hurka-töltőhöz hasonló, „némi kis” kü­lönbséggel — az arányokat illetően. A porcelán alap­anyagát — nevezzük agyagnak — vákuum-prés nyomja Id a gépből. Daru emeli fel ezután, a henger alakú agyag-tömböt, amely­nek súlya körülbelül más­fél tonna, magassága két méter harminc körül, át­mérője hetven centiméter. A daru fölemeli arra a szintre, ahol mi állunk Svo­boda Vilmossal, majd to­vábbviszi a csarnok távo­labbi pontjára s ott egy gépnél leteszi. Itt több na­pon át szikkad az „agyag­ba bú”, majd a gép az er­nyőket kiesztergálja ebből a hatalmas testből, azaz hogy: egy darabból mintáz­zák meg a szigetelőt. — Mi ebben az új? — kérdem. A mérnök elnézően mo- «oly’a* it ■ h. 11 n i i — Megmagyarázom. Elő­ször is annyit: az új tech­nológiai eljárással körülbe­lül hat-hét porcelánszigete­lőt állítunk elő a hétórás műszak alatt, tehát nem kettőt, mint a hagyomá­nyos módszerrel. A présgépről lekerült tömböt átviszik tehát a „fa­ragó-gépre”. Itt a faragást vagy esztergálást automata- rendszerrel végzik el azo­nos osztású vagy méretű emyős szigetelőkön. Svobo­da Vilmos újítása nyomán alakították át a gépet auto­mata rendszerűvé. A gé­pészmérnök pontosan elma­gyarázza — elektromágne­sek, kétirányú forgás,' me­móriaegység, információ szabályozás ... stb. — mi­lyen szerkezeteket kellett először kiagyalni, majd pa­pírra vetni, kivitelezni, hogy az üzemeltetést ja­nuár elsején megkezdhes­sék. Misángyi László is előke­rül közben: — Nem mindegy, hogy a szigetelőt darabokból, azaz ernyő-elemekből állítjuk össze vagy pedig egy tömb­ből faragjuk ki. A régi el­járással készült szigetelők­nél felmerülhet a selejt- veszély. Magas a gipsz-fel­használás mennyiségi mu­tatója is. A legjelentősebb «iőnye az új módszernek viszont az, hogy az egy- > tömbből faragott gyártaná- > nyaimk üzembiztonsága na- í gyobb. A szigetelőket több « millió forint értékű be- 1 rendezésekbe építi be, $ mondjuk a Ganz Villamos- 5 gyár. Érthető, hogy a mi- s nőségi kívánalmak itt való- í ban előtérbe kerülnek. I Svoboda Vilmos elmond- < ja, hogy tavaly tavasszal \ Csepelen járt,' tanulmányoz- ? ta egyik üzemben a má- > soló-marógépek működé- j sét, de aztán azt a mód- { szert mégsem vette át, ha- ; nem egy újat ötlött ki, í amelynek alapján a kések S automatikusan faragják ki \ az ernyőket, a megadott < program szerint. — felkérték erre az l üzem vezetői? ^ — Nem. De... a miszi- í ki fejlesztés ténye egysze- > rűen gondolkozásra kész- '/ teti az embert. Én tudom, \ hogy üzemünk szigetelő- < gyártási kapacitása nagyobb i a hazai igényeknél. Mi kö- \ vetkezik ebből? Be kelj 5 lépnünk a külföldi piacra. $ Ott viszont csak úgy élünk S meg, ha korszerű és gaz- \ daságosan letermelt gyárt- \ mányokkal jelentkezünk. ) Most egy kissé leegyszerű- > sí tettem ezt a folyamatot, 5 de feltétlenül ez inspirált J bennünket, műszakiak»* ar- í ra, hogy a vákuum-prés és 5 a faragó-gép korszerűsítésé- > vei ezt a célt elérjük. j Rab Fereae i

Next

/
Oldalképek
Tartalom